Pesti Napló, 1932. augusztus (83. évfolyam, 171–194. szám)

1932-08-02 / 171. szám

Ma: Iparos és Kereskedő Napló (Ingyen külön melléklet) Ára 16 mét Budapest, 1932 A 83. évfolyam 171. szám Kedd, augusztus 2 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 4.5 pengd Negyedévre 10.80 pengd Félévre 21.60 pengd Egyes szám ára Budapesten, vidéken és s pályaudvarokon 16 fü­léc ünnepnapokon 24 fillér Vaasárnap .... 82 üllér PESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉG» Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL­ Erzsébet körút 18—20. o. TELEFON­­ József 455—50-től 50-ig. József 464-18, J. 464-10. Szerkesztőség Bécsben* I. Kohlmarkt 7. Nincs döntés! "A döntő vasárnap­i döntés nélkü­l múlt el. Ha a mai vonagló Európában nem lenne frivol dolog a politikai aforizma, egy kis túl­zással azt lehetne mondani: 1932-ben azokat az aktusokat nevezték el döntőknek, amelyek nem döntöttek el semmit. Ilyen »döntő jelen­tőségű« konferencia volt Lausanneban, ilyen »sorsdöntő arányú« volt a vasárnapi német választás is, — de egyik sem döntött el sem­mit, legfeljebb azt, hogy nem lehet dönteni. Nem lehet dönteni... Nem lehet dönteni a jó és a rossz, az igaz és a hazug, a nemes és a hitvány között, — nem azért, mintha ennek az örök dualizmusnak ellentétpártjai megsem­misültek volna, hanem mert a háború utáni ember, úgy látszik, hosszú időre elvesztette tisztánlátását, amikor a jó és rossz, igaz és hazug, nemes és hitvány közötti különbségté­telre került sor. Tizennyolc esztendő óta szinte pillanatnyi szünet nélkül »történelmi jelentő­ségű« és »sorsdöntő« időket élünk, — de tizen­nyolc esztendő történelmi pátosza után any­nyira elhatalmasodott felettünk a pátosz, hogy az egyéni életben csak úgy, mint a nagyobb egységek életében a legkisebb fontosságú gesz­tusok is klasszikus redővetéssel, kopogó kotur­nuson és tragikus lendülettel jelennek meg a kis és nagy világszínpadon. Ebből a tényből egy olyan általános ér­vényű felismerés következik, amelyet egyszer már ki kell mondani: népek és államok életé­ben nincsenek dátumokhoz kötött sorsfordula­tok, nincsenek mindent megsemmisítő hibák vagy minden kaput sarokra táró erények. Sze­rencsés és szerencsétlen napok, hólnapok és évek váltakozó sorában szüntelenül halad előre az élet, a nagy tömegek kollektív élete,­­ és nincs megsemmisítő katasztrófa, amint­hogy nincs mindent megoldó szerencse sem, amely egyetlen aktusba sűrűsödve határozná meg a népek sorsát. Ha ezzel a felismerés adta fölénnyel néz­zük Németország vasárnapját, ha igyekszünk megszabadulni a pillanatnyi szimpátiák és antipátiák ballasztjától, akkor minden külö­nösebb izgalom nélkül megállapíthatjuk: a német választások nem döntöttek el semmit, de­­ nem is döntöttek fel semmit. Ez nem játék a szavakkal, hanem 36 millió szavazat politikai következményeinek leszűrése. Németország tehát nem döntött vasárnap, de ez a negatívum következményeiben nagyon is pozitív lehet. Nézzünk szembe a tényekkel. 36 millió szavazó közül 16 millió ember Hitlert és Hugenberget választotta, őrültség lenne azt hirdetni, hogy ez a 16 millió ember egytől egyig őrült, desperáció, kalandor, a nehézipar bérence vagy vérszomjas antiszemita. Nem, m­ilyen arányú tömegtébolyra még a középkor nagy lelki járványainak idejében sem volt példa. Nagyon valószínű, hogy ennek a 16 mil­lió jobboldali radikális szavazónak csupán el­enyészően kis része ragaszkodik Hitler hír­hedt 24 pontjához­, amelyet a »Führer« 1020-ban ugyan megváltoztathatatlannak hir­detett, de amelyet minden különösebb lelki­furdalás nélkül fog cserbenhagyni, mihelyt ez az »elv­árulás« a gyakorlati politika szem­pontjából szükségesnek és hasznosnak lát­szik ... Nem, — a 16 millió szélsőjobboldali és az 5 és­­0 millió szélsőbaloldali szavazó aligha esküdött fel kezében az örökérvényű dogmák kőtábláival Moszkva vagy a »Harmadik Biro­dalom« csalhatatlanságára; ezek a riasztóan nagy számok csak annyit jelentenek, hogy Németországban 20 milliónál több kétségbe­esett ember van, akiknek minden lehető rend, sőt a rendetlenség jobb annál, ami ma ural­kodik. De... adják csak vissza ennek a húsz egynéhány milliónak a nyugodt munka ritmu­sát, tegyék lehetővé számukra a kiegyensúlyo­zott termelés és fogyasztás megnyugtató rend­jét, —­sokkal könnyebb lélekkel fogják ott­hagyni a szélsőségeket, amelyeknek roppant kinetikai energiája ma már szinte feltartha­tatlanul sodorja őket magával, mint ahogyan annak idején csatlakoztak hozzájuk. Munka, egyensúly, béke... vezércikkek frázissá kopott szavai, alig ügyel rájuk valaki, az a 21 és 15 millió német, aki Hitlerre és Moszkvára szavazott, nyilván egy pillanatra sem áll meg e három szó hallatára, amelyet nem lehet vörös vagy másszínű zászlókra hí­mezni, sem robbanó pátoszú gesztusok és tirá­dák aprópénzére felváltani. A termékeny és alkotó életnek ez a hármas jelszava nem von­zott olyan aktív tömegeket a vasárnapi német választásokon, mint a többiek,­­ ismerjük be ezt minden szépítgetés nélkül és vonjuk le ebből a felismerésből mindazokat a konzekven­ciákat, amelyek Németországra, Európára, de legeslegelsősorban Magyarországra érvé­nyesek. Hitlerék félelmetes arányban erősödtek meg, de az abszolút többséget még a hozzájuk közelálló pártok töredékmandátumaival sem tudták megszerezni. A polgári középpártok szinte teljesen megsemmisültek a választási harcban, a weimári koalíció tehát ép ily ke­véssé aspirálhat a kormányzatra. Nyilván megmarad a Papen-kormány, amely össze fogja kapcsolni a szükségrendeletek és a bi­rodalmi gyűléssel való kormányzás egymás­nak különben nagyon is ellentmondó rend­szerét s talán csak jóval később — esetleg évek múlva — áll egy újabb választással megint a nép elé. A paradox választási hely­zetből tehát egy paradox kormányzati rend­szer következik: a Papen-kormánynak még csak pártja sincs, de szilárd többsége van, mert ami a bizalmi szavazatokból hiányzik, azt pótolja Hindenburg egyetlen bizalmi sza­vazata. Számolni kell a valósággal. Németország­ban most jóidőre a jobboldal kezébe kerül a hatalom. Ez a jobboldal — a császári Német­ország hallatlan ügyetlenségeivel és balfogá­saival — egész Európa színe előtt egyszer már levizsgázott. Lehet, sőt valószínű, hogy most nem fogja elkövetni ugyanazokat a hibákat. De a hibák őserdeje kiirthatatlan s a régi hi­bák helyett mindig el lehet követni újabbakat. És a hibák elkövetésére soha annyi alkalom nem kínálkozott, mint ma. Életveszélyes hibá­kat lehet elkövetni a külpolitikában, a gazda­ságpolitikában s a kultúrpolitikában egyaránt. A különös összetételű birodalmi gyűléssel megfejelt német diktatúrának most módja van rá, hogy az »alkotó konzervativizmus« kissé megtépázott fogalmának k­s presztízst szerezzen. Európa —­ Franciaországot is bele­értve — megadja a várakozási időt e régi-új kísérlet sikerének számára. Az persze egyelőre megválaszolatlan kérdés marad, vájjon meg­adja-e Németország is, — az a másik Német­ország, amely 16 milliót állított szembe Hit­lerék és Hugenbergék 16 milliójával... Ami pedig Magyarországot illeti... a mi pozíciónk Németországgal szemben változat­lan. Túlontúl sokat véreztünk és szenvedtünk idegen célokért ahoz, hogy a jóindulatú, de tartózkodó érdeklődésnél akárcsak egy árnya­lattal is forróbb odaadással figyeljük, mi tör­ténik a Szudétákon túl. Mély részvéttel és az európai sorsközösség nagy szolidaritásával nézzük azt a sokéves vergődést, amely e nagy nemzet számára még mindig misztikus tanok és homályos sejtelmek barrikádjaival zárja el a szabadság útját, de sokkal fontosabbnak tartjuk a magunk kis népének nem kevésbőé számos szenvedéseit. Magyarország a jóindu­latú és jó szemű megfigyelő álláspontját fog­lalja el a német drámának abban a legújabb felvonásában, amely a vasárnapi választások­kal megkezdődött. Németország választott Nagy eltolódások a pártok erőviszonyában — Egyik párt sem kapott abszolút többséget — Véres összecsapások, bombamerényletek, poli­tikai gyilkosságok, gyújtogatások — Terror és pánik Königsbergben Berlin, augusztus 1. (A Pesti Napló tudósítójától.) Az utóbbi évek legjelen­tőség­teljesebb és leg­izgatottabban várt választása vasárnap lezajlott. Az eredmény, bár a­­Hitler-párt hatalmas győzel­mével járt, mégsem hozott végleges eredményt: egyik párt sem kapott abszolút többséget. Az új birodalmi gyűlésnek 607 képviselője lesz a régi parlament 577 tagjával szemben. A szavazatok és mandátumok megoszlása a következő: A választások eredménye az előbbi parlament­hez képest óriási eltolódásokat mutat. A hitlerista nemzeti szocialistáknak a­­z előző parlamentben csak 107 mandátumuk volt. A szociáldemokraták 11 mandátumot vesztettek, a kommunisták pedig 11-et nyertek. Soha még olyan nagy nem volt a választásokon való részvétel, mint most. A vá­lasztóknak 83,5 százaléka leszavazott. Figyelemre méltó a centrum megerősödése. Brüning pártja 575.000 szavazattal, illetve 8 mandátummal erő­sebb, mint az előző országgyűlésen. Jól tartja ma­gát a bajor néppárt is, viszont a német nemzeti párt (Bugenberg pártja), amely Hitleréknek egy árnyalattal mérsékeltebb szövetségese, erősen visszafejlődött. A német polgári pártok úgyszól­ván teljesen felmorzsolódtak, összesen 36,862 434 szavazatot adtak le a választáson. Véres összetűzések Németország első szavazói a Graf Zeppelin legénységéből rekrutálódtak. A Zeppelin vasárnap Svédországba repült és ezért külön engedély alap­ján még július 30-án, néhány perccel éjfél előtt le­szavazott a személyzet a friedrichshafeni szavazat­szedő bizottságnál. Berlinben és a többi nagy­városban aránylag nyugodtan, véreseb­b incidens nélkül zajlott le a szavazás. Egyes helyeken azon­ban kisebb-nagyobb zavargások, véres kilengések történtek. Halléban utcai harc volt, egy járókelő lőtt sebet kapott. Chemnitzben rendőrök össze­csaptak a tömeggel, fegyverüket használták és egy embert súlyosan megsebesítettek. Düsseldorf­ban egy rendőrt leszúrtak, egy másikat megsebe­sítettek. Boroszlóban egy nemzeti szocialista sú­lyosan megsebesített egy villamoskalauzt. Nürn­bergiben viszont két náci sebesült meg, Essenben négy, Hassefeldében szintén négy. Ugyancsak itt megölték Fritz Müller kommunistát. Itzehoeben mandátum Nemzeti szocialisták 13.732.779 230 szociáldemokraták 7.951.242 133 kommunisták 5,278.031 89 centrum 4,586.501 75 német nemzeti 2,172.941 37 bajor néppárt 1,191.453 22 német néppárt 431.548 7 állampárt 371.378 4 keresztény szocialista 361.749 4 német parasztszövetség 137.081 2 földműves szövetség 96.859 2 Landvolk 91.284 1

Next