Pesti Napló, 1932. augusztus (83. évfolyam, 171–194. szám)

1932-08-02 / 171. szám

Ma: Iparos és Kereskedő Napló (Ingyen külön melléklet ) Ára í6 mé t Budapest, 1932 A 83. évfolyam 171. szám Kedd, augusztus 2 ELŐFIZETÉSI ARAKi Egy hóra 4.— pengd Negyedévre 10.80 pengd Félévre 21.60 pengd Egyes szám ára Budapesten, vidéken és s pályaudvarokon 16 fiiléc ünnepnapokon 24 fillér Vfcsárnap .... 82 ülléi PESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉG» Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL! Erzsébet körút 18—20. u. TELEFÓN l József 455—50-től 50-ig, József 464-18, J. 464-10. Szerkesztőség Bécsben* I, Koklmarkt 7. Nincs döntés! 'A döntő vasárnap — döntés nélkijl múlt él. Ha a mai vonagló Európában nem lenne frivol dolog a politikai aforizma, egy kis túl­zással azt lehetne mondani: 1932-ben azokat az aktusokat nevezték el döntőknek, amelyek nem döntöttek el semmit. Ilyen »döntő jelen­tőségű« konferencia volt Lausanneban, ilyen »sorsdöntő arányú« volt a vasárnapi német választás is, — de egyik sem döntött el sem­mit, legfeljebb azt. hogy nem lehet dönteni. Nem lehet dönteni... Nem lehet dönteni a jó és a rossz, az igaz és a hazug, a nemes és a hitvány között, — nem azért, mintha ennek az örök dualizmusnak ellentétpártjai megsem­misültek volna, hanem mert a háború utáni ember, úgylátszik, hosszú időre elvesztette tisztánlátását, amikor a jó és rossz, igaz és hazug, nemes és hitvány közötti különbségté­telre került sor. Tizennyolc esztendő óta szinte pillanatnyi szünet nélkül »történelmi jelentő­ségű« és »sorsdöntő« időket élünk, — de tizen­nyolc esztendő történelmi pátosza után any­nyira elhatalmasodott felettünk a pátosz, hogy az egyéni életben csak úgy, mint a nagyobb egységek életében a legkisebb fontosságú gesz­tusok is klasszikus redővetéssel, kopogó kotur­nuson és tragikus lendülettel jelennek meg a kis és nagy világszínpadon. Ebből a tényből egy olyan általános ér­vényű felismerés következik, amelyet egyszer már ki kell mondani: népek és államok életé­ben nincsenek dátumokhoz kötött sorsfordula­tok, nincsenek mindent megsemmisítő hibák vagy minden kaput sarokratáró erények. Sze­rencsés és szerencsétlen napok, h'mapok és évek váltakozó sorában szüntelenül halad előre az élet, a nagy tömegek kollektív élete, — és nincs megsemmisítő katasztrófa, amint­hogy nincs mindent megoldó szerencse sem, amely egyetlen aktusba sűrűsödve határozná meg a népek sorsát. Ha ezzel a felismerésadta fölénnyel néz­zük Németország vasárnapját, ha igyekszünk megszabadulni a pillanatnyi szimpátiák és antipátiák ballasztjától, akkor minden külö­nösebb izgalom nélkül megállapíthatjuk: a német választások nem döntöttek el semmit, de — nem is döntöttek fel semmit. Ez nem játék a szavakkal, hanem 36 millió szavazat politikai következményeinek leszűrése. Németország tehát nem döntött vasárnap, de ez a negatívum következményeiben nagyon is pozitív lehet. Nézzünk szembe a tényekkel. 36 millió szavazó közül 16 millió ember Hitlert és Hugenberget választotta, őrültség lenne azt hirdetni, hogy ez a 16 millió ember egytől egyig őrült, desperádó, kalandor, a nehézipar bérence vagy vérszomjas antiszemita. Nem, — ilyen arányú tömegtébolyra még a középkor nagy lelki járványainak idejében sem volt példa. Nagyon valószínű, hogy ennek a 16 mil­lió jobboldali radikális szavazónak csupán el­enyészően kis része ragaszkodik Hitler hír­hedt 24 pontjához., amelyet a »Führer« 1020-ban ugyan megváltoztathatatlannak hir­detett, de amelyet minden különösebb lelki­furdalás nélkül fog cserbenhagyni, mihelyt ez az »elv-áxulás« a gyakorlati politika szem­pontjából szükségesnek és hasznosnak lát­szik ,.. Nem, — a 16 millió szélsőjobboldali és az 5 és V« millió szélsőbaloldali szavazó aligha esküdött fel kezében az örökérvényű dogmák kőtábláival Moszkva vagy a »Harmadik Biro­dalom« csalhatatlanságára; ezek a riasztóan nagy számok csak annyit jelentenek, hogy Németországban 20 milliónál több kétségbe­esett ember van, akiknek minden lehető rend, sőt — rendetlenség jobb annál, ami ma ural­kodik. De... adják csak vissza ennek a húsz Németország választott Nagy eltolódások a pártok erőviszonyában — Egyik párt sem kapott abszolút többséget — Véres összecsapások, bombamerényletek, poli­tikai gyilkosságok, gyújtogatások — Terror és pánik Königsbergben Berlin, augusztus 1. (A Pesti Napló tudósítójától.) Az utóbbi évek legjelen tőség teljesebb és leg­izgatottabban várt választása vasárnap lezajlott. Az eredmény, bár a .Hitler-párt hatalmas győzel­mével járt, mégsem hozott végleges eredményt: egyik párt sem kapott abszolút többséget. Az új birodalmi gyűlésnek 607 képviselője lesz a régi parlament 577 tagjával szemben. A szavazatok és mandátumok megoszlása a következő: mandátum Nemzeti szocialisták 13,732.779 230 szociáldemokraták 7.951.242 133 kommunisták 5,278.031 89 centrum 4,586.501 75 német nemzeti 2,172.941 37 bajor néppárt 1,191.453 22 nőmet néppárt 431.548 7 állampárt 371.378 4 keresztény szocialista 361.749 4 német parasztszövetség 137.081 2 földműves szövetség 96.859 2 Landvolk 91.284 1 A választások eredménye az előbbi parlament­hez képest óriási eltolódásokai mutat. A hitlerista nemzeti szocialistáknak aa • előző parlamentben csak 107 mandátumuk volt. A szociáldemokraták 11 mandátumot vesztettek, a kommunisták pedig 11-et nyertek. Soha még olyan nagy nem volt u egynéhány milliónak a nyugodt munka ritmu­sát, tegyék lehetővé számukra a kiegyensúlyo­zott termelés és fogyasztás megnyugtató rend­jét, —'sokkal könnyebb lélekkel fogják ott­hagyni a szélsőségeket, amelyeknek roppant kinetikai energiája ma már szinte feltartha­tatlanul sodorja őket magával, mint ahogyan annakidején csatlakoztak hozzájuk. Munka, egyensúly, béke... vezércikkek frázissá kopott szavai, alig ügyel rájuk valaki, az a 21 és lh millió német, aki Hitlerre és Moszkvára szavazott, nyilván egy pillanatra sem áll meg e három szó hallatára, amelyet nem lehet vörös vagy másszínű zászlókra hí­mezni, sem robbanó pátoszú gesztusok és tirá­dák aprópénzére felváltani. A termékeny és alkotó életnek ez a hármas jelszava nem von­zott olyan aktív tömegeket a vasárnapi német választásokon, mint a többiek, — ismerjük be ezt minden szépítgetés nélkül és vonjuk le ebből a felismerésből mindazokat a konzekven­ciákat, amelyek Németországra, Európára, de legeslegelsősorban Magyarországra érvé­nyesek. Hitlerék félelmetes arányban erősödtek meg, de az abszolút többséget még a hozzájuk közelálló pártok töredékmandátumaival sem tudták megszerezni. A polgári középpártok szinte teljesen megsemmisültek a választási harcban; a weimári koalíció tehát ép ily ke­véssé aspirálhat a kormányzatra. Nyilván megmarad a Papen-kormány, amely össze fogja kapcsolni a szükségrendeletek és a bi­rodalmi gyűléssel való kormányzás egymás­nak különben nagyon is ellentmondó rend­szerét s talán csak jóval később — esetleg évek múlva — áll egy újabb választással megint a nép elé. A paradox választási hely­zetből tehát egy paradox kormányzati rend­szer következik: a Papen-kormánunak még csak pártja sincs, de szilárd többsége van, mert ami a bizalmi szavazatokból hiányzik, azt pótolja Hindenburg egyetlen bizalmi sza­vazata. választásokon való részvétel, mint most. A vá­lasztóknak 83.5 százaléka leszavazott. Figyelemro méltó a centrum megerősödése. Brüning pártja 575.000 szavazattal, illetve 8 mandátummal erő­sebb, mint az előző országgyűlésen. Jól tartja ma­gát a bajor néppárt is, viszont a német nemzeti párt (Bugenberg pártja), amely Hitleréknek egy árnyalattal mérsékeltebb szövetségese, erősen visszafejlődött. A német polgári pártok úgyszól­ván teljesen félmorzsolódtak, összesen 36,862 434 szavazatot adtak le a választáson. Véres összetűzések Németország első szavazói a Graf Zeppelin legénységéből rekrutálóütak. A Zeppelin vasárnap Svédországba repült és ezért külön engedély alap­ján még júliu6 30-án, néhány perccel éjfél előtt le­szavazott a személyzet a friedrichshafeni szavazat­szedő bizottságnál. Berlinben és a többi nagy­városban aránylag nyugodtan, véresellb incidens nélkül zajlott le a szavazás. Egyes helyeken azon­ban kisebb-nagyobb zavargások, véres kilengések történtek. Halléban uccai harc volt, egy járókelő lőtt sebet kapott. Chemnitzben rendőrök össze­csaptak a tömeggel, fegyverüket használták és egy embert súlyosan megsebesítettek. Düsseldorf­ban egy rendőrt leszúrtak, egy másikat megsebe­sítettek. Boroszlóban egy nemzeti szocialista sú­lyosan megsebesített egy villamoskalauzt. Nürn­bergiben viszont két náci sebesült meg, Essenben négy, Hassefeldében szintén négy. Ugyancsak itt megölték Fritz Müller kommunistát. Itzehoebea Számolni kell a valósággal. Németország­ban most jóidőre a jobboldal kezébe kerül a hatalom. Eá a jobboldal — a császári Német­ország hallatlan ügyetlenségeiver és balfogá­saival — egész Europa színe előtt egyszer már levizsgázott. Lehet, sőt valószínű, hogy most nem fogja elkövetni ugyanazokat a hibákat. De a hibák őserdeje kiirthatatlan s a régi hi­bák helyett mindig el lehet követni újabbakat. És a lnbák elkövetésére soha annyi alkalom nem kínálkozott, mint ma. Életveszélyes hibá­kat lehet elkövetni a külpolitikában, a gazda­ságpolitikában s a kultúrpolitikában egyaránt. A különös összetételű birodalmi gyűléssel megfejelt német diktatúrának most módja van rá, hogy az »alkotó konzervativizmus« kissé megtépázott fogalmának lij presztízst szerezzen. Európa — : Franciaországot is bele­értve — megadja a várakozási időt e régi-új kísérlet sikerének számára. Az persze egyelőre megválaszolatlan kérdés marad, vájjon meg­adja-e Németország is, — az a másik Német­ország, amely IS milliót állított szembe Hit­lerék és Hugenbergék 16 milliójával... Ami pedig Magyarországot illeti... a mi pozíciónk Németországgal szemben változat­lan. Túlontúl sokat véreztünk és szenvedtünk idegen célokért ahoz, hogy a jóindulatú, de tartózkodó érdeklődésnél akárcsak egy árnya­lattal is forróbb odaadással figyeljük, mi tör­ténik a Szudetákon túl. Mély részvéttel és an európai sorsközösség nagy szolidaritásával nézzük azt a sokéves vergődést, amely e nagy nemzet számára még mindig misztikus tanok és homályos sejtelmek barrikádjaival zárja el a szabadság útját, de sokkal fontosabbnak tartjuk a magunk kis népének nemkevésb'í számos szenvedéseit. Magyarország a jóindu­latú és jó szemű megfigyelő álláspontját foa­lalja el a német drámának abban a legújabb felvonásában, amely a vasárnapi választások­kal megkezdődött.

Next

/
Thumbnails
Contents