Pesti Napló, 1932. augusztus (83. évfolyam, 171–194. szám)
1932-08-02 / 171. szám
2 Kedd PESTI NAPLÓ 1932 augusztus 21 egy nemzeti szocialistát öltek meg, Schönwaldban felrobbantották egy parasztgazda házát, de komolyabb sebesülés nem történt. A választások után éjszaka, Berlinben is fellángolt a harc, egy 17 éves kommunistát egy rendőr lelőtt. 125 nemzeti szocialistát és 75 kommunista rendbontót elfogtak. Lübeckben egy kommunistát agyonvertek, egy rendőrtisztviselőt pedig megsebesítettek. Kreefeldben a nemzeti szocialisták leszúrtak egy szocialistát. Hétfőn a választások hatása alatt csaknem az egész országban véres események játszódtak le. A legtöbb vérontás színhelye Königsberg volt, ahol a nemzeti szocialisták sorozatos terrorcselekményeket követtek el. A Königsberger Volkszeitung épületére bombákat dobtak. Sauff kommunista városatya lakásába nácik hatoltak be és az ágyban fekvő politikust revolverrel agyonlőtték. Ugyancsak a lakásán rálőttek Barhold volt kormányelnökre. Zirpin szociáldemokrata raktárkezelőt a lakásán keresték fel nemzeti szocialisták. Agyonlőtték Zirpint, majd a feleségét is súlyosan megsebesítették. Schütz kommunista képviselő lakásán is lövöldöztek s életveszélyesen megsebesítették a háztartási alkalmazottat. Rálőttek Thyrgatsch szociáldemokrata főszerkesztőre is. Az Epa-áruház négy ablakát beverték. Letartóztatás eddig nem történt. Ludenben két ház ellen, ahol kommunisták laktak, bombamerényletet követtek el. Pinnebergben kézigránátos merényleteket követtek el szociáldemokrata áruházak ellen. Hamburgban két csoport lövöldözött egymásra egy sötét utcasarkon, két rendőr megsebesült és egy ismeretlen embert holtan találtak. Braunschweigben Böhme szociáldemokrata polgármester házának kapujában pokolgépet helyeztek el és felrobbantották a kommunisták székházát is. Colditzban kommunisták megtámadták a nemzeti szocialistákat, akik egy kommunistát megöltek. Königsbergben a véres események hatása alatt óriási pánik támadt, amit az is fokozott, hogy a délelőtt folyamán 33 helyen támadt tűz. Ezeket a tüzeket szintén a nemzeti szocialistáknak tulajdonítják. Háromhetes Treuga Dei A választások után nyomban megkezdődött a háromhetes politikai »Treuga Dei«. Ezalatt a fegyverszünet alatt fogják az egyes pártok megbeszélni a birodalmi gyűlésen követendő taktikájukat, ezialatt fognak felkészülni a végső harcra. Valószínűleg augusztus 30-án tartja utolsó ülését a régi birodalmi gyűlés. Az új parlament összehívásának időpontjára nézve még nem történt intézkedés. A kormányt nem lepte meg a választások eredménye. E pillanatban a helyzet ura még mindig Papén, miután Hitlerék nem tudtak abszolút többséget szerezni. Mindamellett Hitlerék már bitosak abban, hogy rövidesen átveszik a hatalmat. Hitler hétfőn reggel proklamációt bocsátott ki, amely így kezdődik: — Nagy diadalt arattunk. A proklamáció megállapítja, hogy a Hitlerpárt győzött és most újult erővel folyyatja a harcot. Egyelőre három heti nyugalom lesz. Papen kancellár és a legtöbb miniszter szabadságra utazik. A szabadság egy hétig fog tartani. A gazdasági szakminiszterek ezalatt is dolgoznak, különböző gazdasági intézkedések terveit dolgozzák ki, úgyhogy a birodalmi kormány rövidesen előállhat nagyarányú gazasági programjával. A lapok pártállásuk szerint ítélik meg a helyzetet. A baloldali lapok örömüknek adnak kifejezést, hogy Hitler nem szerzett abszolút többséget, a jobboldali lapok viszont örömujjongással könyvelik el Hitler győzelmét, elsősorbantermészetesen a Völkische Beobachter, a Hitler-párt központi sajtóorgánuma. A francia sajtó tartózkodó hangon ír a választás eredményéről. A Petit Parisien szerint továbbra is a centrum lesz a német parlamentben a mérleg nyelve. A szocialista Populaire szerint az , új birodalmi gyűlés nem munkaképes. Az angol sajtó általában "úgy találja, hogy a helyzet Németországban továbbra is zatos. A Times szerint a választások eredménye: remis A Daily Telegraph véleménye szerint Hitler reményei odavesztek, Hitler csak akkor alapíthat kormányt, ha a többi csoportokkal megegyezik vagy ha az erőszak eszközéhez nyúl. A porosz állam vezetésével megbízott birodalmi biztos, dr. Bracht, a választások után proklamációt bocsátott ki, amelyben utoljára figyelmeztet mindenkit, hogy hagyjanak fel az erőszakos harci eszközökkel, mert a kormány drákói intézkedésektől sem fog visszariadni, hogy megóvja a belső békét. Megfenyegeti a sajtót is, hogy tartózkodjék a szenvedélyek felkorbácsolásától, mert különben kénytelen lesz a sajtószabadságot korlátozni. . A kulcs írta: Nadányi Zoltán Szegény Vilma néni!... Anyám testvére Volt, nagynéni. Gyerekkoromban ott laktam náluk és sokat kerestem a kulcsait. Az »aprókulcsokat«, ahogy ő mondta. Legalább harminc darab kisebbnagyobb kulcs egy nikkelkarikán, rejtélyes gyűjtemény és mindig elveszett. Naponta háromszor, négyszer megkérdezte tőlem Vilma néni, nem láttam-e az aprókulcsokat. Olyankor az egész ház kereste, kereste. A szobalány meg a kisasszony a szobában, a szakácsné meg a mindeneslány a konyhában és vidékén. És Vilma néni mindenütt. Ő volt a nagy hajsza irányítója, főmozgatója. Kiosztotta a szerepeket, ki hol keresse, milyen taktikával. A második, a harmadik, negyedik szobából osztogatta parancsait harsányan. Nem egyszer a szakácsnét meg a mindeneslányt is becsengette, hogy ők is bent keressék. Aki ilyenkor még a házban volt, az is részt vett a keresgélésben, néha egész néptömeg nyüzsgött a lakásban, itt is, ott is lehajolt, felemelkedett valaki, lóbálóztak a függönyök, lebegtek az asztalterítők, puffant a fotelek ökle, dobbantak a széklábak, nem volt tárgy a szobákban ami meg ne mozdult volna. Engem is magával sodort ez a kísérteties mozgolódás, én is kerestem az aprókulcsokat. Hajtott a becsvágy, hogy annyi pályázó közül én találjam meg, annyi motozó kéz közül az én kezem csörgesse meg diadalmasan az aprókulcsokat. Benyúltam a fotelek mélyébe, a ruganyok mögé, a sötét alagútba, amely alattomosan becsalogatja, elnyeli, fogvatartja az apró cseprő tárgyakat. Végigkoltortam félkörben ezt a titokzatos zónát, találtam is hajtűt, ceruzahüvelyt, egész ceruzákat is, mindenféle érdekességet, napfényre hoztam igen sok szemetet, de a kulcsokat, az aprókulcsokat, azokat sohase sikerült megtalálnom. Egyetlenegyszer nem fordult elő, kivételképpen se, hogy én találtam volna meg. Azokat mindig Vilma néni találta meg. Mindig az volt a keresgélés vége, hogy a második, harmadik, negyedik szobából egyszer csak Vilma néni kiáltását hallottuk: 1 . — Megvan! Ne keressétek! Pillanat alatt megszűnt a mozgolódás, mintegy varázsütésre. Senki se szólt egy szót se, még csak azt se mondták: hálistennek. Azt se kérdezték, hol volt. Megvan, az a fő. Majd ha megiát keresni kell, bejönnek és keresik. Szép sorjába kimentek a szobából, szótlanul és hangtalanul, a 620 bárány, a szakácsné, a mindeneslány, meg a többi önkéntes kulcsvadász. Egyedül a kisasszony maradt bent, de őt se érdekelte többé a dolog. Folytatta a kézimunkát, mintha mi sem történt volna. Ez a jelenet, mondom, naponta többször megismétlődött. Én már úgy fogtam fel a dolgot, azoknak a kulcsoknak nincsen is más rendeltetésük, csak az, hogy meg kell keresni őket Emlékszem, egyszer ott találtam a kulcscsomót Vilma néni fésülködő asztalán és babonás félelemmel nyúltam hozzá. Hát ezek azok a kulcsok, gondoltam, amik soha sincsenek meg. Most megvannak, itt vannak, megfogtam őket. Éppen szökni akartak. Megálljatok, viszlek Vilma nénihez! Később megértettem, hogy a kulcsokhoz zárak is tartoznak, a kulcsok ezeket a zárakat nyitják, azért van rájuk szükség. Csak az nem ment a fejembe, hogy az a legkisebb kulcs, amit alig lehet megfogni, olyan kicsike, az a liliputi kulcs vájjon miféle zárat nyithat. Később arra is rájöttem- A bőrkötésű ládikának volt ez a kulcsa, amit fehér szekrényében őrzött Vilma néni. A ládika tetején színes kép volt, rokokkó-jeltűnt. A rózsásarcú ifjú levelet nyújt át a rózsásarcú leánykának. A ládikában leveleket őrzött Vilna néni és csak ritkán nyitotta ki. De én még akkor nem tudtam, csak idővel jöttem rá, hogy az a legkisebb kulcs ott a nikkelkarikán, a komoly, felnőtt, nagyképű kulcsok közt, alighanem az lehetett mégis a legfontosabb, legsúlyosabb kulcs a gyűjteményben. A legnagyobb kulcs. Ezekre a kulcsokra gondoltam vissza, a kulcskeresésben eltöltött gyerekéveimre, mikor hosszú, hosszú idő múltán viszontláttam Vilma nénit... Talán tizenöt esztendei távollét után. Megdöbbentő volt a találkozás. Tudtam én azt régen, hogy Vilma néni azóta elvesztette az urát, meg a két fiát, meg a vagyonát, meg az egészségét, egyszóval körülbelül mindent. Tudtam azt is, hogy a felvidéki rokonoknál húzódott meg szegényke, akik maguk is küzdelmesen élnek. Nem is az lepett meg, hogy a hatalmas asszony felényire törpült, alig állt a lábán és az arca is elváltozott. De mikor előhúzta kötöttkabátja zsebéből a gyászszegélyű zsebkendőjét, akkor nyilait a szívembe. Mikor megláttam azt az egy szál kulcsot a zsebkendője csücskén. Egy szál fekete kulcs, zsíros csillogású, középnagyságú, szekrénybe való. Az utolsó kulcs, ami a harmincból megmaradt. Az se nikkelkarikán díszeleg már, hanem a görzsrekötött zsebkendőcsücskén. Társai hova lettek» A zárak, amiket nyitottak« A szekrények, ajtók, író- okok, amiket zárni kellett? Az az egy kulcs ott s egymagában, társtalanul, a zsebkendő csücskén, s az az akasztott kulcs a maga árvaságában, siralmasságában és némaságában valahogy magába sűrítette Vilma néni egész tragédiáját. Az a kulcs azt panaszolta nekem — némán panaszolta, hiszen csörrennni nem tudott — hogy a régi aprókulcsos világ, mikor még harminc kulcs csevegett a nikkelkarikán, elmúlt, elmúlt. Vilma néninek minden féltenivalója belefér már egyetlenegy szekrénybe. Az ici-pici kulcs, az sincs sehol. Maga a ládika még bent van a szekrényben biztosan, a régi levelek is benne vannak, de a kulcsra nincs szükség. Vilma néni nem lát. Ezt panaszolta nekem a kulcs, Vilma néni kulcsa. De egyúttal gyenge, remegő vigaszt is rebegett. Hogyha elveszett is a többi, ez az egy még megvan. Ha minden elveszett is, van még egy kulcs, egyetlenegy, amit Vilma néni a kezébe szoríthat, amiben megkapaszkodhatik ez a támolygó öregasszony. Jobban megkapaszkodhatik benne, a csimbókról fityegő kulcsban, mint a rokonai karjában vagy bármely erős oszlopban. Ez a kulcs az hitétől ilyen hatalmas. A hitétől, ami végigkísérte egész életén, hogy zárni kell, zárni kell, zárni kell. Semmit nyitva hagyni, semmit az idegen kezeknek, idegen szemeknek. Semmit, ami az övé, ami csak az övé. Semmit, semmit! Világéletében zárkózott asszony volt. Nemcsak a szekrényeit, meg a kamráját zárta, volt neki egy másik kulcscsomója is, egy láthatatlan kulcscsomója, ami azért volt láthatatlan, mert még a kulcsokat is elzárta. De én ezt csak akkor értettem meg egész világosan, mikor a halálos ágyán láttam Vilma nénit. Harmadnapja eszméletlen volt már. Lehúnyt szemmel, láztól kipirult arccal harmadnapja zihált már a halálos párnán. Aki ránézett, érezte, hogy az ő lelke elszabadult már innen és nem is térhet vissza többé. Csak a teste piheg még utána, az is el fog, mingjárt csendesedni. De a kulcsot, a kulcsot, a zsebkendőt a kulccsal, azt a kezében szorongatja még mindig. Olyan erővel, olyan görcsösen, hogy nem lehetett volna kitépni a kezéből. Azt nem adta, nem hagyta, szorította, magával vitte... Megsúgták nekem, hogy a kulcs, amit szorongat, nem is az ő kulcsa. Mikor érte jöttek a mentők, a kulcsát követelte, de a kulcs nem volt sehol. Nem értek rá keresgélni, rákötöttek a zsebkendőre egy hasonló kulcsot, azt adták a kezébe. Erre megnyugodott, lehunyta a szemét és azóta így fekszik, azt mondták. Álkulccsal a kezében. Én akkor arra gondoltam, így szeretnék meghalni. Hogy a hitem jelvényét, mégha álkulcs is, olyan hittel szorítnám a kezemben, mint ő. Mert mindegy az, kulcs, vagy zászló. Lehet álkulcs is, hamis zászló is, mindegy. Csak legyen valami. Folytatódik a terrorakció Königsbergben Berlin, augusztus 1. A választási harc utórezgései még mindig nem simultak el teljesen. Königsbergben még a késő délutáni órákban is folytatódott a terrorakció, noha a rendőrség a legerélyesebb óvintézkedéseket foganatosította s még a páncélautomobilokat is mozgósította. Délután a terrorakció kifejezetten antiszemita jelleget öltött. Kisebb-nagyobb csoportok járták végig az üzleti negyedet s a zsidó vallású kereskedők kirakatait beverték. A páncélautók megjelenésére a tüntetők szétfutottak. A terrorcselekményekkel kapcsolatban eddig huszonöt letartóztatás történt, a letartóztatottak azonban tagadják hogy részük lett volna az akcióban. A holsteini tartományban szintén rejtélyes terrorakció folyik. Kiel környékén ismeretlen tettesek több merényletet követtek el, baloldali személyiségek ellen, anélkül azonban, hogy komolyabb sebesülés történt volna. A terroristák autókon száguldanak végig a falvakban s a balolda liaknak ismert személyek lakásába lövéseket adnak le. Egy helyütt bomba is robbant. Az anyagi kár meglehetősen jelentékeny. A STEINER GIZI Női SZALONJA IJegl cím: V., ÍJeynSV u. 7. Teleton : Aul. 122-77. Uj dm: V., Ügynök u. 8. Papén jobboldali többségre akar támaszkodni Berlin, augusztus 1. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A választásokat követő első nap elmúlt, anélkül, hogy a jobboldali puccsról terjesztett rémhírek beigazolódtak volna. Beavatott politikai körökben most már kétségtelennek tartják, hogy a Papen-kormány, legalább is látszólag, kitart a parlamentarizmus intézménye mellett és hogy a Hitler-tábor sem kísérli meg a hatalomnak erőszakkal való megszerzését. Minden jel arra mutat, hogy a Papen-kormány jobboldali többséget akar összehozni a parlamentben, amihez természetesen szüksége van a centrumpárt támogatására is. A nemzeti szocialista párt jóakaratú támogatását a kormány már bizonyosra veszi s a küszöbönálló megegyezésre mutat az a körülmény is, hogy Hitler Adolf a legközelebbi napokban kihallgatáson jelenik meg Hindenburg elnöknél. Az új birodalmi gyűlést előreláthatóan augusztus utolsó hetében hívják össze. Az alkotmány értelmében az újonnan megválasztott parlamentnek legkésőbb harminc nappal a választások után össze kell ülnie, a jelen esetben tehát az új birodalmi gyűlést legkésőbb augusztus 30-ára, keddre össze kell hívni. Beavatott körökben úgy tudják, hogy a kormány nem várja meg ezt az utolsó határnapot, hanem már augusztus 22 és 25 között összehívja a birodalmi gyűlést, amivel azt akarja kifejezésre juttatni, hogy egyrészt nem fél a parlamenttől, másrészt nem akarja kikapcsolni a birodalmi gyűlést. Az új birodalmi gyűlésnek egyébként már csak hat pártfrakciója lesz, miután a német alkotmány értelmében hivatalosan csak az a párt tekinthető a parlamentben frakciónak, amelynek legalább húsz képviselője van. Ilyen párt az új birodalmi gyűlésben a nemzeti szocialista párt, a német nemzeti párt, a centrum, a bajor néppárt, a szociáldemokrata párt és a kommunista párt. Ezek közül is a bajor néppárt éppen hogy elérte a frakció jelleghez szükséges húsz mandátumot, míg a többi hét párt oly elenyészően, kevés mandátumhoz jutott, hogy nem szerepelhet többé frakcióként.