Pesti Napló, 1932. augusztus (83. évfolyam, 171–194. szám)

1932-08-02 / 171. szám

2 Kedd PESTI NAPLÓ 1932 augusztus 2 1 egy nemzeti szocialistát öltek meg, Schönwaldban felrobbantották egy parasztgazda házát, de komo­lyabb sebesülés nem történt. A választások után éjszaka, Berlinben is fellángolt a harc, egy 17 éves kommunistát egy rendőr lelőtt. 125 nemzeti szo­cialistát és 75 kommunista rendbontót elfogtak. Lübeckben egy kommunistát agyonvertek, egy rendőrtisztviselőt pedig megsebesítettek. Kreefeld­ben a nemzeti szocialisták leszúrtak egy szocia­listát. Hétfőn a választások hatása alatt csaknem az egész országban véres események játszódtak le. A legtöbb vérontás színhelye Königsberg volt., ahol a nemzeti szocialisták sorozatos terrorcselek­ményeket követtek el. A Königsberger Volkszei­tung épületére bombákat dobtak. Sauff kommu­í'ista városatya lakásába nácik hatoltak be és az ágyban fekvő politikust revolverrel agyonlőtték. Ugyancsak a lakásán rálőttek Barhold volt kor­mányelnökre. Zirpin szociáldemokrata raktárke­zelőt a lakásán keresték fel nemzeti szocialisták. Agyonlőtték Zirpint, majd a feleségét is súlyo­san megsebesítették. Schütz kommunista képvi­selő lakásán is lövöldöztek s életveszélyesen meg­sebesítették a háztartási alkalmazottat. Rálőttek TFyrgatsch szociáldemokrata főszerkesztőre is. Az Epa-áruház négy ablakát beverték. Letartóz­tatás eddig nem történt. Ludenben két ház ellen, ahol kommunisták laktak, bombamerényletet kö­rettek el. Pinnebergben kézigránátos merénylete­ket követtek el szociáldemokrata áruházak ellen. Hamburgban két csoport lövöldözött egymásra egy sötét uccasarkon, két rendőr megsebesült és tgy ismeretlen embert holtan találtak. Braun­schweigben Böhme szociáldemokrata polgármes­ter házának kapujában pokolgépet helyeitek el és felrobbantották a kommunisták székházát is. Colditzban kommunisták megtámadták a nemzeti szocialistákat, akik egy kommunistát megöltek. Königsbergben a véres események hatása alatt óriási pánik támadt, amit az is fokozott, hogy a délelőtt folyamán 33 helyen támadt tűz. Ezekét a tüzeket szintén a nemzeti szocialistáknak tu­lajdonítják. Háromhetes Treuga Dei A választások után nyomban megkezdődött a háromhetes politikai »Treuga Dei«; Ezalatt a fegy­verszünet alatt fogják az egyes pártok megbe­szélni a birodalmi gyűlésen követendő taktikáju­kat, ezialatt fognak felkészülni a végső harcra. Valószínűleg augusztus 30-án tartja utolsó ülését o régi birodalmi gyűlés. Az új parlament össze­hívásának időpoutjára nézve még nem történt intézkedés. A kormányt nem lepte meg a választá­sok eredménye. E pillanatban a helyzet ura még mindig Papén, miután Hitlerék nem tudtak abszo­lút többséget szerezni. Mindamellett Hitlerék már bUtosak abban, hogy rövidesen átveszik a hatal­mat. Hitler hétfőn reggel proklamáeiót bocsátott ki, amely így kezdődik: — Nagy diadalt arattunk. A proklamáció megállapítja, hogy a Hitler­párt győzött és most újult erővel foltyatja a har­cot. Egyelőre hároim heti nyugalom lesz. Papén kancellár és a legtöbb miniszter szabadságra uta­zik. A szabadság egy hétig fog tartani. A gazda­sági szakminiszterek ezalatt is dolgoznak, külön­böző gazdasági intézkedések terveit dolgozzák ki, úgyhogy a birodalmi kormány rövidesen előállhat nagyarányú gazasági programjával. A lapok pártállásuk szerint ítélik meg a hely­zetet. A baloldali lapok örömüknek adnak kifeje­zést, hogy Hitler nem szerzett abszolút többséget, a jobboldali lapok viszont örömujjongással köny­velik el Hitler győzelmét, elsősorban ^természetesen a Völkische Beobachter, a Hitler-párt központi sajtóorgánuma. A francia sajtó tartózkodó hangon ír a válasz­tás eredményéről. A Petit Párisién szerint to­vábbra is a centrum lesz a német parlamentbea a mérleg nyelve. A szocialista Populaire szerint az , új birodalmi gyűlés nem munkaképes. Az angol sajtó általában "úgE találja, hogy a helyzet Né­metországban továbbra is zawros. A Times sze­rint a választások eredménye: remis- A Daily Telegraph véleménye szerint Hitler reményei oda­vesztek, Hitler csak akkor alapíthat kormányt, ha a többi csoportokkal megegyezik vagy ha az erő­szak eszközéhez nyúl. A porosz állam vezetésével megbízott biro­dalmi biztos, dr. Bracht, a választások után prok­lamációt bocsátott ki, amelyben utoljára figyel­meztet mindenkit, hogy hagyjanak fel az erősza­kos harci eszközökkel, mert a kormány drákói in­tézkedésektől sem fog visszariadni, hogy megóvja a belső békét. Megfenyegeti a sajtót is, hogy tar­tózkodjék a szenvedélyek felkorbácsolásától, mert különben kénytelen lesz a sajtószabadságot kor­látozni. . Folytatódik a terrorakció Königsbergben Berlin, augusztus 1. A választási harc utórezgései még mindig nem simultak el teljesen. Königsbergben még a késő délutáni órákban is folytatódott a terrorakció, noha a rendőrség a legerélyesebb óvintézkedése­ket foganatosította s még a páncélautomobilakat is mozgósította. Délután a terrorakció kifejezet­ten antiszemita jelleget öltött. Kisebb-nagyobb csoportok járták végig az üzleti negyedet s a zsidóvallású kereskedők kirakatait beverték. A páncélautók megjelenésére a tüntetők szétfutot­tak. A terrorcselekményekkel kapcsolatban eddig huszonöt letartóztatás történt, a letartóztatottak azonban tagadják hogy részük lett volna az ak­cióban. A holsteini tartományban szintén rejtélyes terrorakció folyik. Kiel környékén ismeretlen tet­tesek több merényletet követtek ol, baloldali sze­mélyiségek ellen, anélkül azonbaa; hogy komo­lyabb sebesülés történt volna. A terroristák autó­kon száguldanak végig a falvakban s a balolda­liaknak ismert személyek lakásába lövéseket ad­nak le. Egyhelyütt bomba is robbant. Az anyagí kár meglehetősen jelentékeny. Papén jobboldali többségre akar támaszkodni' Berlin, augusztus í. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A választásokat követő első nap elmúlt, anélkül, hogy a jobboldali puccsról terjesztett rém­hírek beigazolódtak volna. Beavatott politikai körökben mcst már kétségtelennek tartják, hogy a Papen-kormány, legalább is látszólag, kitart a parlamentarizmus intézménye melleit és hogy a Hitler^tábor sem kísérli meg a hatalomnak erő­szakkal való megszerzését. Minden jel arra mutat, hogy a Papen-kormány jobboldali többséget akar összehozni a parlamentben, amihez természetesen szüksége van a centrumpárt támogatására is. A nemzeti szocialista párt jóakaratú támogatását a kormány már bizonyosra veszi s a küszöbönálló megegyezésre mutat az a körülmény is, hogy Hitler Adolf a legközelebbi napokban kihallgatá­son jelenik meg Hindenburg elnöknél. Az új birodalmi gyűlést előreláthatóan augusztus utolsó hetében hívják össze. Az alkot­mány értelmében az újonnan megválasztott par­lamentnek legkésőbb harminc nappal a választá­sok után össze kell ülnie, a jelen esetben tehát az új birodalmi gyűlést legkésőbb augusztus 30-ára. keddre össze kell hívni. Beavatott körökben úgy tudják, hogy a kormány nem várja meg ezt az utolsó határnapot, hanem már augusztus 22 és 25 között összehívja a birodalmi gyűlést, amivel azt akarja kifejezésre juttatni, hogy egyrészt nem fél a parlamenttől, másrészt nem akarja kikapcsolni a birodalmi gyűlést. Az új birodalmi gyűlésnek egyébként már csak hat pártfrakciója lesz, miután a német alkotmány értelmében hivatalosan csak az a párt tekinthető a parlamentben frakciónak, amelynek legalább húsz képviselője van. Ilyen párt az új birodalmi gyűlésben a nemzeti szocia­lista párt, a német nemzeti párt, a centrum, a ba­jor néppárt, a szociáldemokrata párt és a kommu­nista párt. Ezek közül is a bajor néppárt éppen hogy elérte a frakció-jelleghez szükséges húsz mandátumot, míg a többi hét párt oly elenyé­szően. kevés mandátumhoz jutott, hogy nem sze­repelhet többé frakcióként. Á STEINER GIZI Nól SZALÓNJA IJ«gl cím: V.. ÍJeynSV u. 7. Teletén : Aul. 12-2-77. UJ dm: V., Ügynök u. 8. A kulcs Irta: Nadányl Zoltán Szegény Vilma néni!... Anyám testvére Volt, nagynéni. Gyerekkoromban ott laktam náluk és sokat kerestem a kulcsait. Az »aprókulcsokat«, ahogy ő mondta. Legalább harminc darab kissbb­uagyobb kulcs egy nikkelkarikán, rejtélyes gyűj­temény és mindig elveszett. Naponta háromszor, négyszer megkérdezte tőlem Vilma néni, nem lát­tam-e az aprókulcsokat. Olyankor az egész ház kereste, kereste. A szobalány meg a kisasszony a szobában, a szakácsné meg a mindeneslány a konyhában és vidékén. És Vilma néni mindenütt. Ö volt a nagy hajsza irányítója, főmozgatója. Ki­osztotta a szerepeket, ki hol keresse, milyen tak­tikával. A második, a harmadik, negyedik szobá­ból osztogatta parancsait harsányan. Nem egyszer a szakácsnét meg a mindeneslányt is becsen­gette, hogy ők is bent keressék. Aki ilyenkor ínég n házban vo.lt, az is résztvett a keresgélésben, néha egész néptömeg nyüzsgött a lakásban, itt is, ott is lehajolt, felemelkedett valaki, lóbálóztak a füg­gönyök, lebegtek az asztalterítők, puffant a fote­lek öble, dobbantak a széklábak, nem volt tárgy a szobákban ami meg ne mozdult volna. Engem is magával sodort ez a kísérteties mozgolódás, ép is kerestem az aprókulcsokat. Hajtott a becsvágy, hogy annyi pályázó közül én találjam meg, annyi motozó kéz közül az én kezem csörgesse meg dia­dalmasan az aprókulcsokat. Benyúltam a fotelek mélyébe, a ruganyok mögé, a sötét alagútba, amely alattomosan becsalogatja, elnyeli, fogva­tartja az apró cseprő tárgyakat. Végigkdtortam félkörben ezt a titokzatos zónát, találtam is haj­tűt, ceruzahüvelyt, egész ceruzákat is, mindenféle érdekességet, napfényre hoztam igen sok szeme­tet, de a kulcsokat, az aprókulcsokat, azokat so­hase sikerült megtalálnom. Egyetlenegyszer nem fordult elő, kivételképpen se, hogy én találtam volna meg. Azokat mindig Vilma néni találta meg. Mindig az volt a keresgélés vége, hogy a második, harmadik, negyedik szobából egyszer csak Vilma néni kiáltását hallottuk: 1 . — Megvan! Ne keressétek! Pillanat alatt megszűnt a mozgolódás, mint­egy varázsütésre. Senkise szólt egy szót se, még osak azt se mondták: hálistennek. Azt se kérdez­ték, hol volt. Megvan, az a fő. Maid ha meglát keresni kell,; bejönnek és keresik. Szép sorjába kimentek a szobából, szótlanul és hangtalanul, a 620bálány, a szakácsné, a mindeaeslány, meg a többi önkéntes kulcsvadász. Egyedül a kisasszony maradt bent, de őt se érdekelte többé a dolog. Folytatta a kézimunkát, mintha mi sem történt volna. Ez a jelenet, mondom, naponta többször meg­ismétlődött» Én már úgy fogtam fel a dolgot, azoknak a kulcsoknak nincsen is más rendelteté­sük, csak az, hogy meg kell keresni őket Emlék­szem, egyszer ott találtam a kulcscsomót Vilma néni fésülködő asztalán és babonás félelemmel nyúltam hozzá. Hát ezek azok a kulcsok, gondol­tam, amik soha sincsenek meg. Most megvannak, itt vannak, megfogtam őket. Éppen szökni akar­tak. Megálljatok, viszlek Vilma nénihez! Később megértettem, hogy a kulcsokhoz zá­rak is tartoznak, a kulcsok ezeket a zárakat nyit­ják, azért van rájuk szükség. Csak az nem ment a fejembe, hogy az a legkisebb kulcs, amit alig lehet megfogni, olyan kicsike, az a liliputi kulcs vájjon miféle zárat nyithat. Később arra is rá­jöttem- A bőrkötésű ládikának volt ez a kulosa, amit fehér szekrényében őrzött Vilma néni. A lá­dika tetején színes kép volt, rokokkó-jeljnnt. A rózsásarcú ifjú levelet nyújt át a rózsásarcú leánykának. A ládikában leveleket őrzött Vilna néni és csak ritkán nyitotta ki. De én még okkor nem tudtam, csak idővel jöttem rá, hagy az a legkisebb kulcs ott a nikkelkarikán, a komoly, felnőtt, nagyképű kulcsok közt, alighanem az le­hetett mégis a legfontosabb, legsúlyosabb kulcs a gyűjteményben. A legnagyobb kulcs. Ezekre a kulcsokra gondoltam vissza, a kulcs­keresésben eltöltött gyerekéveimre, mikor hosszú, hosszú idő multán viszontláttam Vilma nénit... Talán tizenötesztendei távollét után. Megdöbbentő volt a találkozás. Tudtam én azt régan, hog.v Vilma néni azóta elvesztette az urát, meg a két fiát, meg a vagyonát, meg az egészségét, egyszó­val körülbelül mindent. Tudtam azt is, hogy a felvidéki rokonoknál húzódott meg szegényke, akik maguk is küzdelmesen élnek. Nem is az le­pett meg, hogy a hatalmas asszony felényire tör­pült, alig állt a lábán és az arca is elváltozett. De mikor előhúzta kötöttkabátja zsebéből a gyász­szegélyű zsebkendőjét, akkor nyilait a szívembe. Mikor megláttam azt az egy szál kulcsot a zseb­kendője csücskén. Egy szál fekete kulcs, zsíros osillogású, középnagyságú, szekrénybe való. Az utolsó kulcs, ami a harmincból megmaradt. Az se nikkelkarikán díszeleg már, hanem a görzsre­kötött zsebkendöcsücskön. Társai hova lettek» A zárak, amiket nyitottak« A szekrények, ajtók, íió- • kok, amiket zárni kellett? Az az egy kulcs ott I egymagában, társtalanul, a zsebkendő csücskén, I az az akasztott kules a maga árvaságában, siral­masságában és némaságában valahogy magába sűrítette Vilma néni egész tragédiáját. Az a kulcs azt panaszolta nekem — némán panaszolta, hi­szen csörrennni nem tudott — hogy a régi apró­kulcsos világ, mikor még harminc kulcs csevegett a nikkelkarikán, elmúlt, elmúlt. Vilma néninek minden féltenivalója belefér már egyetlenegy szekrénybe. Az ici-pici kulcs, az sincs sehol. Maga a ládika még bent van a szekrényben biztosan, a régi levelek is benne vannak, de a kulcsra niacs szükség. Vilma néni nem lát. Ezt panaszolta nekem a kulcs, Vilma néni kulcsa. De egyúttal gyenge, remegő vigaszt is re­begett. Hogyha elveszett is a többi, ez az egy még megvan. Ha minden elveszett is, van még egy kulos, egyetlenegy, amit Vilma néni a kezébe szo­ríthat, amiben megkapaszkodhatik ez a támolygó öregasszony. Jobban megkapaszkodhatik benne, a csimbókról fityegő kulcsban, mint a rokonai kar­jában vagy bármely erős oszlopban. Ez a kulcs az hitétől ilyen hatalmas. A hitétől, ami végig­kísérte egész életén: hogy zárni kell, zárni kell, zárni kell. Semmit nyitva hagyni, semmit az ide­gen kezeknek, idegen szemeknek. Semmit, ami az övé, ami csak az övé. Semmit, semmit! Világéletében zárkózott asszony volt. Nem­csak a szekrényeit, meg a kamráját zárta, volt neki egy másik kulcscsomója is, egy láthatatlan kulcsosomója, ami azért volt láthatatlan, mert még a kulcsokat is elzárta. De én ezt csak akkor értettem meg egész világosan, mikor a haiálos ágyán láttam Vilma nénit. Harmadnapja eszméletlen volt már. Lehúnyt szemmel, láztól kipirult arccal harmadnapja zi­hált mára halálos párnán. Aki ránézett, érezte, hogy az ő lelke elszabadult már innen és nem is térhet vissza többé. Csak a teste piheg még utána, az is el fog. mingyárt csendesedni. De a kulcsot, a kulcsot, a zsebkendőt a kulccsal, azt a kezében szorongatja még mindig. Olyan erővel, olyan gör­csösen, hogy nem lehetett volna kitépni a kezéből. Azt nem adta, nem hagyta, szorította, magával vitte... Megsúgták nekem, hogy a kulcs, amit szoron­gat, nem is az ő kulcsa. Mikor érte jöttök a men­tők, a kulcsát követelte, de a kulcs nem volt sehol. Nem értek rá keresgélni, rákötöttek a zseb­kendőre egy hasonló kulcsot, azt adták a kezébe. Erre megnyugodott, lehunyta a szemét és izóta így fekszik, azt mondták. Álkulccsal a kezében. Én akkor arra gondoltam: így szeretnék meg­halni. Hogy a hitem jelvényét, mégha álkulcs is, olyan hittel szorítnám a kezemben, mint ő. Merj mindegy az, kulcs, vagy zászló. Lehet álkulcs is, hamis zászló iß, mindegy. Csak legyen valami.

Next

/
Thumbnails
Contents