Pesti Napló, 1932. október (83. évfolyam, 220–245. szám)
1932-10-01 / 220. szám
5 Vasárnap Legyen vége a cifra kolduséletnek Írta: Farkas Tibor Robert de Jouvenel írja egyik könyvében: »Ha megcsináljuk a számadást, Franciaországban van néhány száz vagy legfeljebb néhány ezer ember, akik kezükben tartják a közhatalmat különböző címeken. Az volna a kötelességük, hogy egymást ellenőriznék. Sajnos, hogy előnyösebbnek tartják, hogy megértsék egymást. Ez nem egy embernek az uralma, nem az összesség uralma, ez egy bizonyos számú egyén uralma«. A könyv címe: »La République des Camarades«. (A pajtások köztársasága.) A magyar viszonyokról is lehetne egy ilyen könyvet írni vagy talán nem is kellene egy új könyvet írni, hanem csak a könyv címét megfelelően megváltoztatni. A jelenlegi formális válság megoldásának módozatai azt mutatják, hogy barátkozás és pajtáskodás alapján való kormányzásnak Magyarországon is vannak hívei. Az, hogy egy ország milyen kormányrendszert bír el, sok körülménytől függ. A gazdasági viszonyoktól, a földrajzi helyzettől, lelki tulajdonságoktól, mert hisz kétségtelen, hogy nagy igazság van abban a definícióban, hogy kormányozni annyi, mint előrelátni. Amit eseteig kibír egy gazdag ország, szerencsés földrajzi helyzetben, békés viszonyok között, vagy egy győzelemmel befejezett háború után, pusztulást jelenthet egy szerencsétlen körülmények között tengődő országra. Egy gazdag ország polgárában egész más érzést vált ki az, ha a kormányzatra hivatottak egymást ellenőrző tevékenységének hiányos volta következtében a közterhek emelése válik szükségessé, mint egy szegény ország nyomorgó adófizetőjében, ami az egyik esetben elkedvetlenedés, a másikban kétségbeesés is lehet. Az általános elkeseredés következményei kiszámíthatatlanok. Aki ma még úgy érintkezhetik a néppel, hogy őszinte véleményeket hallhat, sokszor találja magát szemben azzal a kijelentéssel: Uram! Magukban még bízunk, de ha magukban is csalódunk, akkor mi nadrágos emberrel többé szóba nem állunk. Nap-nap után hallhatja a képviselő munkástól, földművestől, iparostól, kereskedőtől, lnteinerektől azt az elkeseredett kívánságot. Tegyenek már egyszer valamit! Mondják meg azoknak az uraknak, ott fenn, hogy ez így tovább nem mehet. És mikor ilyenhangok hallatszanak az egész országban, akkor még csak azt sem látják, vagy hallják, hogy komoly kísérlet történnék a bajok enyhítésére. Súlyos szabálytalanságok megtorolása éveken keresztül késik. Felhatalmazás nélkül elköltött milliókról tiszta képet azon egyszerű oknál fogva nem tud magának a nyomorgó adófizető azért alkotni, mert azok, akiknek az államkiadásokat elsősorban kellene ellenőrizni, ezt a kötelességet nem hajlandók annak rendje és módja szerint teljesíteni. A képviselőház többsége hónapokon keresztül nem hajlandó azt a minimális munkát sem teljesíteni, hogy puszta jelenlétével a parlament ellenőrzési jogának gyakorlását lehetővé tegye. A nagy szegénység dacára nap-nap után láthatja és olvashatja a névtelen adófizető, hogy felesleges cifraságra még mindig akad pénz ebben az országban. Amikor a viszonyok következtében jóléti intézmények szűnnek meg, elsőrendű közegészségügyi feladatok hiába várnak megoldásra, akad pénz felesleges középítésekre. Néhány hónappal ezelőtt egy magyar képviselő kint járt Hollandiában. A hollandiai közgazdasági életnek egyik előkelő tagja, aki ismeri a magyar viszonyokat, szereti a magyarokat, a következőket mondta neki: »Maguk magyarok nagyon kedves emberek. Vannak kitűnő művészeik, sportembereik, szép középületeik, Budapesten az élet olyan, mint »ein lebendiger Walzertraum«. Egy nagy hibájuk van. Senki sem veszi magukat komolyan.« A puritán Nyugatnak ez a megállapítása valóban megszívlelendő volna. Ha azt akarjuk elérni, hogy ez az ország tovább éljen, az új kormányprogramban kell gondoskodni arról, hogy a magyar közéletből minden olyan jelenség kiküszöböltessék, ami a magyar államot cifra koldusként tünteti fel. Dl Lakatos Szanatóriumok: Abbazfia I Baden bet Wien Állandó felvételi iroda Budapesten: Carlton Pengőben befizetés • Szálloda 11-től 2-ig és 4- től b is. Tel 188-0-70 Budapesten PESTI NAPLÓ 1932 október 2 A Földhitelbank tisztviselőinek nyugdíjalapja titokzatos körülmények között eltűnt Egy súlyos vádakat tartalmazó nyilatkozat Mint mondták: a Földhitelbank tisztviselői karának tr nyugdíjalapja elveszett. Eltűnt. A betevők pénzével együtt elározott. Vagy amint a bukott bank vezetősége magyarázza: a nyugdíjalap elveszett ugyan, de mint a bank tőkéjének és tartaléktőkéjének szerves része, a tőkével, illetve a tartaléktőkével együtt veszett el... Azonban így, vagy amúgy, mint különálló pénz, vagy mint a bank donációja, végeredményében mindegy: elveszett! A Földhitelbank legutolsó rendes mérlegét 1929 május 31-én tette közzé, 11 nappal a bank bukása előtt. Ebben a mérlegben még megvolt a nyugdíjalap. Fennen hirdette, hogy az intézet tisztviselői karának 160.000 pengő nyugdíjalapja van. Ez a nyugdíjalap nem volt beolvasztva egyéb alapokba, külön cím alatt szerepelt a mérlegben, mint »tisztviselői nyugdíjalap«. Az augusztus 2-án beadott kényszeregyességi kérésben már ez a nyugdíjalap nem szerepelt. Tehát május 31-én Súlyos — A Földhitelbank a bíróság előtt folyó különböző perekben azt a vallomást tette, hogy a nyugdíjalap elveszett. A nyugdíjszabályzat értelmében a nyugdíjalapot elkülönítve kellett volna megőrizni. A nyugdíjalapot nem különítették el, nem őrizték meg, a nyugdíjalap elveszett. Azonban bizonyos más pénzek nem vesztek el, így például a bukás előtti napon dr. Paupera Ferenc elnökvezérigazgató különféle betéti könyvekből cirka 80.000 pengőt, Zala Lajos igazgató úr több mint 36.000 pengőt vettek ki. Ugyanekkor dr. Ruzics Károly igazgató úr, Paupera Ferenc veje javára cirka 50 ezer pengő értékű betéti könyvet írtak. Ugyancsak a bukás előtti napon némely vezetők a napi könyveket megmásították és olyan rendelkezéseket tettek, hogy egyes hiányokra rájönni ne lehessen. Dr. Paupera Ferenc a fenti 80 ezer pengőn kívül még 36 ezer pengőt vett fel és az összegeket egy privát lakásra küldte. Zala Lajos igazgató pedig nővére nevére vett fel összesen cirka 80.000 pengőt. És még az utolsó napon is: Beyer Rudolf cirka 60 ezer pengőt kapott ki. Azonkívül: Június 10-én délután, kasszazárlat után, úgy a főpénztárnokot, mint az értékpapírpénztárnokot, valamint a pénztári főnököt, a cégvezetőket visszarendelték és a pénztári primanótát, valamint a június 10-ére vonatkozó eredeti kasszaívet és a pénztári bizonylatokat olyképpen javíttatták ki, hogy a másnap bekövetkezendő bukás esetére Zala Lajos ügyvezető igazgató úr betéti vagyonát meg tudja menteni. Másnap, vagyis 1929 június 11-én délelőtt féltizenkettő órakor a Földhitelbank részvényeinek árfolyamcsökkenése folytán indult meg a tulajdonképpeni rmn. Ezt megelőzőleg dr. Iruzics Károly igazgató, miután a főpénztárnál megkísérelte betéti könyveinek kifizettetését, de a főpénztárnok a pénzhiány miatt a betétkönyvek kifizetését megtagadta, a betétkönyveiben elhelyezett vagyonát úgy mentette meg a tm megindulása előtt, hogy a betétkönyvben lévő pénzt egyszerűen, átvezettette a saját rákói birtokparcelázási számlájára. Ezáltal egy cirka 150 holdas birtok az ő tulajdonába ment át és noha a betétkönyvre a pénzét nem kapta ki, de a betétkönyvéért földbirtokot kapott. — Paupera Ferenc vezérigazgató úr a vmn alkalmával, szóval akkor, amikor az összes telek, valamint a tisztviselők is készpénzköveteléseiknek csak csekély, fix összegben meghatározott hányadát tudták megkapni, utasította a pénztárt, hoggy a saját betétkönyveit teljes összegében, cirka 83 003 pengő összértékben likvidálja és a készpénzösszeget juttassa kezeihez. Ez meg is történt. Ezt a nyilatkozatot aláírták a következők: Pfeiffer János altiszt, Szemes Ernő pénztárnok. Streyacker József pénztárhoz beosztott ellenőr, Vidor Zoltán, a váltóosztály vezetője. Károlyi Aladár, az értékpapírosztály vezetője. Mit szól hozzá az ügyészség? Tehát: e nyilatkozat aláíróinak állítása szerint a tisztviselői nyugdíjalapnak szükségszerűen el kellett veszni, mert a vezérigazgató és az igazgatók, a saját maguk és családtagjaik számára az utolsó napokban megmentettek minden megmenthetőt. De e nyilatkozat aláírói szerint más is történt: a nyugdíjalapnak eltűnését könyvek megmásítása, adatok megváltoztatása kísérte. Természetesen: ez csak vád. A vád még nem mindig: igazság. Mindenesetre az ügyészségen a sor, hogy e vád adatait ellenőrizze, vizsgálatának eredményével alátámassza e vádat, vagy szétomlassza, még megvolt a nyugdíjalap, augusztus 2-ára már eltűnt. Ki felelős a nyugdíjalap elvesztéséért? A Kúria állandó gyakorlata szerint az intézet egész vagyonával felel a tisztviselői kar nyugdíjalapjáért. Tehát: a Földhitelbank egész vagyonával felel az elveszett nyugdíjalapért. A Földhitelbank felel? Mivel! A vagyonával? De kié ma a Földhitelbanknak még fenmaradt vagyona? A hitelezőké. Azoké, akiknek kezéből napról napra jobban kicsúszik a saját vagyonuk utolsó roncsa is. Végeredményben tehát ki fogja megfizetni, ki fogja visszafizetni az elveszett nyugdíjalapnak a bíróság által meghatározandó részét? A hitelezők. Azok, akik mindenüket elveszítették. És akik mégis felelősek a nyugdíjalapért. Mert miért felelős a Földhitelbank? A Földhitelbank vezetőségét legfeljebb az alábbi nyilatkozat alapján lehet majd felelősségre vonni. E nyilatkozat a következő súlyos állításokat tartalmazza vádak Egyébként nem is csoda, hogy a nyugdíjalap eltűnt. A Földhitelbank igazgatóságának egyik tagja maga jelentette ki, hogy annak, aki a Földhitelbankra bízta a pénzét, annak tisztában kellett lennie azzal, hogy ez a pénz el is veszhet. Ez a kijelentés megtörtént. Abban a perben, amelyet a Budapesti Ingatlanbank indított dr. Paupera Ferenc és társai ellen, báró Tornyay Schossberger Rezső, aki ellen szintén per indult, a következőkkel érvelt: Aki a Földhitelbankra bízta pénzét, annak számolnia kellett minden rosszal .Felperes a betét elhelyezése időpontjában tudni tartozott azt, hogy a Földhitelbank Részvénytársaság bitokok nagyban való vételére és kicsinyben való eladására alakult. Felperes tudni tarozott ilyenformán azt, hogy a Földhitelbank ügyletköre spekulatív természetű. A Földhitelbank, miként azt alapszabályaiban, igazgatósági jelenéseiben mondotta, mezőgazdasági ingatlanokban és városi telkekben spekulált. Felperes tehát, amikor ilyen üzletkör társaságra bízta pénzét, tudta és tudnia kellett, hogy pénze nem takarékpénztárban, nem pupilláris biztosítékokban van elhelyezve, hanem ki van hitelezve egy olyan kereskedőnek, akinek ügyletei szükségszerűen súlyos rizikóval járnak . . Magyarán: aki a Földhitelbankhoz vitt pénzt, annak számítania kellett azzal, hogy a pénzét a Földhitelbank elspekulálja. Most már csak az a kérdés, hogy a Földhitelbank vezetősége kiadta-e az utasítást a pénztárnak, mindenkinek, aki pénzt akar elhelyezni nálunk, mondjátok meg, hogy vigyázzon, mert a Földhitelbank esetleg elspekulálja a pénzét! ... A bank bukásának okait most már tehát két fő csoportra oszthatjuk. Az első csoporba tartoznak azok az okok, amelyek a Pénzintézeti Központ véleménye szerint buktatták meg a bankot és tették földönfutóvá a bankban bízók béreit. A második csoportba tartoznak azok az okok, amelyek a tisztviselői kar egy része szerint okozójává váltak annak, hogy a bank bukása elkerülhetetlenné vált, hogy a bank magával rántotta a pusztulás örvényébe a tisztvislők nyugdíjalapját és hogy az ügyészség kénytelen volt bűnvádi eljárást indítani a vezetők ellen. Az első csoportba tartoznak a következő okok: hamis mérlegek, esztelen pózirlás, bűnös spekulációk és törvénytelen manipulációk. A második csoportba pedig: az utolsó napok hamisításai, a vezetők mosó ága, amellyel az utolsó napon az utohó pénzeket is kihúzták a kasszából és a familiáris terjeszkedések kulisszatitkai. Szirmai Rezső -iitmmm iLs«fjtni«s*sis TCUK», -AMUATA „ " Í1* Kiont «MH>I v • ""*l usvíiaw. »MMflUMK »uun-sr t mmeourt ^^ ff ff ff $ * X « ltj »1 í®TM«t& le»»gfUÓ „ ' 8 a d. * B jit „ Van atnnoMk érSKáltni. hon• edutoSís, mtBtfhetiah «tfimeffíUi U ttóJW* i.82?,J7Z.50 pscgfct klt*W vtfwiéni a Un * » m*. m-m JJNIÍM U ttóJW* i.82?,J7Z.50 pscgfct klt*W vtfwiéni a Un * » í Titlm «B.U/rltd |WnUUM *ÍSt>6i»TT»XS»$Jl< 1 s' A bankbukás napján, június 11-én Zala Lajos ügyvezető igazgató 36 517 pengőt vitt el a kasszából...