Pesti Napló, 1932. október (83. évfolyam, 220–245. szám)

1932-10-01 / 220. szám

5 Vasárnap Legyen vége a cifra kolduséletnek Írta: Farkas Tibor Robert de Jouvenel írja egyik könyvében: »Ha megcsináljuk a számadást, Franciaországban van néhány száz vagy legfeljebb néhány ezer ember, akik kezükben tartják a közhatalmat különböző címeken. Az volna a kötelességük, hogy egymást ellenőriznék. Sajnos, hogy előnyösebbnek tartják, hogy megértsék egymást. Ez nem egy embernek az uralma, nem az összesség uralma, ez egy bizo­nyos számú egyén uralma«. A könyv címe: »La République des Camara­des«. (A pajtások köztársasága.) A magyar viszonyokról is lehetne egy ilyen könyvet írni vagy talán nem is kellene egy új könyvet írni, hanem csak a könyv címét megfele­lően megváltoztatni. A jelenlegi formális válság megoldásának módozatai azt mutatják, hogy ba­rátkozás és pajtáskodás alapján való kormányzás­nak Magyarországon is vannak hívei. Az, hogy egy ország milyen kormányrendszert bír el, sok körülménytől függ. A gazdasági viszonyoktól, a földrajzi helyzettől, lelki tulajdonságoktól, mert hisz kétségtelen, hogy nagy igazság van abban a definícióban, hogy kormányozni annyi, mint előre­látni. Amit eseteig kibír egy gazdag ország, sze­rencsés földrajzi helyzetben, békés viszonyok kö­zött, vagy egy győzelemmel befejezett háború után, pusztulást jelenthet egy szerencsétlen körül­mények között tengődő országra. Egy gazdag or­szág polgárában egész más érzést vált ki az, ha a kormányzatra hivatottak egymást ellenőrző tevé­kenységének hiányos volta következtében a köz­terhek emelése válik szükségessé, mint egy sze­gény ország nyomorgó adófizetőjében, ami az egyik esetben elkedvetl­enedés, a másikban kétségbeesés is lehet. Az általános elkeseredés következményei kiszámíthatatlanok. Aki ma még úgy érintkezhe­tik a néppel, hogy őszinte véleményeket hallhat, sokszor találja magát szemben azzal a kijelentés­sel: Uram! Magukban még bízunk, de ha maguk­ban is csalódunk, akkor mi nadrágos emberrel többé szóba nem állunk. Nap-nap után hallhatja a képviselő munkás­tól, földművestől, iparostól, kereskedőtől, lnteine­rektől azt az elkeseredett kívánságot. Tegyenek már egyszer valamit! Mondják meg azoknak az uraknak, ott fenn, hogy ez így tovább nem mehet. És mikor ilyen­­hangok hallatszanak az egész országban, akkor még csak azt sem látják, vagy hallják, hogy komoly kísérlet történnék a bajok enyhítésére. Súlyos szabálytalanságok megtoro­lása éveken keresztül késik. Felhatalmazás nél­kül elköltött milliókról tiszta képet azon egy­szerű oknál fogva nem tud magának a nyo­morgó adófizető azért alkotni, mert azok, akiknek az államkiadásokat elsősorban kellene ellen­őrizni, ezt a kötelességet nem hajlandók annak rendje és módja szerint teljesíteni. A képviselő­ház többsége hónapokon keresztül nem hajlandó azt a minimális munkát sem teljesíteni, hogy puszta jelenlétével a parlament ellenőrzési jogá­nak gyakorlását lehetővé tegye. A nagy szegény­ség dacára nap-nap után láthatja és olvashatja a névtelen adófizető, hogy felesleges cifraságra m­ég mindig akad pénz ebben az országban. Ami­kor a viszonyok következtében jóléti intézmények szűnnek meg, elsőrendű közegészségügyi felada­tok hiába várnak megoldásra, akad pénz felesle­ges középítésekre. Néhány hónappal ezelőtt egy magyar képvi­selő kint járt Hollandiában. A hollandiai közgaz­dasági életnek egyik előkelő tagja, aki ismeri a magyar viszonyokat, szereti a magyarokat, a kö­vetkezőket mondta neki: »Maguk magyarok nagyon kedves emberek. Vannak kitűnő művészeik, sportembereik, szép középületeik, Budapesten az élet olyan, mint »ein lebendiger Walzertraum«. Egy nagy hibájuk van. Senki sem veszi magukat komolyan.« A puritán Nyugatnak ez a megállapítása valóban megszívlelendő volna. Ha azt akarjuk elérni, hogy ez az ország tovább éljen, az új kor­mányprogramban kell gondoskodni arról, hogy a magyar közéletből minden olyan jelenség kikü­szöböltessék, ami a magyar államot cifra kol­dusként tünteti fel. Dl Lakatos Szanatóriumok: Abbazfia I Baden bet Wien Állandó felvételi iroda Budapesten: Carlton Pengőben befizetés • Szálloda 11-től 2-ig és 4- től b­ is­. Tel 188-0-70 Budapesten PESTI NAPLÓ 1932 október 2 ­ A Földhitelbank tisztviselőinek nyugdíjalapja titokzatos körülmények között eltűnt Egy súlyos vádakat tartalmazó nyilatkozat Mint mondták: a Földhitelbank tisztviselői karának tr nyugdíjalapja elveszett. Eltűnt. A be­tevők pénzével együtt e­láro­zott. Vagy amint a bukott bank vezetősége magyarázza: a nyugdíj­alap elveszett ugyan, de mint a bank tőkéjének és tartaléktőkéjének szerves része, a tőkével, illetve a tartaléktőkével együtt veszett el... Azonban így, vagy amúgy, mint különálló pénz, vagy mint a bank donációja, végeredményében mindegy: el­veszett! A Földhitelbank legutolsó rendes mérlegét 1929 május 31-én tette közzé, 11 nappal a bank bukása előtt. Ebben a mérlegben még megvolt a nyugdíjalap. Fennen hirdette, hogy az intézet tisztviselői karának 160.000 pengő nyugdíjalapja van. Ez a nyugdíjalap nem volt beolvasztva egyéb alapokba, külön cím alatt szerepelt a mér­legben, mint »tisztviselői nyugdíjalap«. Az augusz­tus 2-án beadott kényszeregyességi kérésben már ez a nyugdíjalap nem szerepelt. Tehát május 31-én Súlyos — A Földhitelbank a bíróság előtt folyó kü­­l­­önböző perekben azt a vallomást tette, hogy a­­ nyugdíjalap elveszett. A nyugdíjszabályzat értelmé­ben a nyugdíjalapot elkülö­nítve kellett volna meg­őrizni. A nyugdíjalapot nem különítették el, nem őrizték meg, a nyugdíjalap elveszett. Azonban bizonyos más pénzek nem vesztek el, így például a bukás előtti napon dr. Paupera Ferenc elnökvezérigazgató k­­ülön­féle betéti könyvekből cir­ka 80.000 pengőt, Zala La­jos igazgató úr több mint 36.000 pengőt vettek ki. Ugyanekkor dr. Ruzics Ká­roly igazgató úr, Paupera Ferenc veje javára cirka 50 ezer pengő értékű betéti könyvet írtak. Ugyancsak a bukás előtti napon né­mely vezetők a napi könyveket megmásították és olyan rendelkezéseket tettek, hogy egyes hiányok­ra rájönni ne lehessen. Dr. Paupera Ferenc a fenti 80 ezer pengőn kívül még 36 ezer pengőt vett fel és az összegeket egy privát la­kásra küldte. Zala Lajos igazgató pedig nővére nevére vett fel összesen cirka 80.000 pengőt. És még az utolsó napon is: Beyer Rudolf cirka 60 ezer pengőt kapott ki. Azonkívül: Június 10-én délután, kasszazárlat után, úgy a főpénztárnokot, mint az értékpapírpénztárnokot, valamint a pénztári főnököt, a cégvezetőket visszarendelték és a pénztári primanótát, valamint a június 10-ére vonatkozó eredeti kasszaívet és a pénztári bizony­latokat olyképpen javíttatták ki, hogy a másnap bekövetkezendő bukás esetére Zala Lajos ügy­vezető igazgató úr betéti vagyonát meg tudja menteni. Másnap, vagyis 1929 június 11-én dél­előtt féltizenkettő órakor a Földhitelbank rész­vényeinek árfolyamcsökkenése folytán indult meg a tulajdonképpeni rmn. Ezt megelőzőleg dr. Iruzics Károly igazgató, miután a főpénztárnál megkísérelte betéti könyveinek kifizet­t­et­ését, de a főpénztárnok a pénzhiány miatt a betétkönyvek kifizetését megtagadta, a betétkönyveiben elhelye­zett vagyonát úgy mentette meg a tm­ megindu­lása előtt, hogy a betétkönyvben lévő pénzt egy­szerűen, át­vezettette a saját rákói birtokparcelá­zási számlájára. Ezáltal egy cirka 150 holdas bir­tok az ő tulajdonába ment át és noha a betét­könyvre a pénzét nem kapta ki, de a betétköny­véért földbirtokot kapott. — Paupera Ferenc vezérigazgató úr a vmn alkal­mával, szóval akkor, amikor az összes telek, vala­mint a tisztviselők is készpénzkövetelés­eiknek csak csekély, fix összegben meghatározott hányadát tudták megkapni, utasította a pénztárt, hoggy a sa­ját betétkönyveit teljes összegében, cirka 83 003 pengő összértékben likvidálja és a készpénzössze­get juttassa kezeihez. Ez meg is történt. Ezt a nyilatkozatot aláírták a következők: Pfeiffer János altiszt, Szemes Ernő­ pénztárnok. Streyacker József pénztárhoz beosztott ellenőr, Vidor Zoltán, a váltóosztály vezetője. Károlyi Aladár, az értékpapírosztály vezetője. Mit szól hozzá az ügyészség? Tehát: e nyilatkozat aláíróinak állítása sze­rint a tisztviselői nyugdíjalapnak szükségszerűen el kellett veszni, mert a vezérigazgató és az igaz­gatók, a saját maguk és családtagjaik számára az utolsó napokban megmentettek minden megment­hetőt. De e nyilatkozat aláírói szerint más is tör­tént: a nyugdíjalapnak eltűnését könyvek meg­másítása, adatok megváltoztatása kísérte. Termé­szetesen: ez csak vád. A vád még nem mindig: igazság. Mindenesetre az ügyészségen a sor, hogy e vád adatait ellenőrizze, vizsgálatának eredmé­nyével alátámassza e vádat, vagy szétomlassza, még megvolt a nyugdíjalap, augusztus 2-ára már eltűnt. Ki felelős a nyugdíjalap elvesztéséért? A Kúria állandó gyakorlata szerint az intézet egész vagyonával felel a tisztviselői kar nyugdíjalap­jáért. Tehát: a Földhitelbank egész vagyonával felel az elveszett nyugdíjalapért. A Földhitel­bank felel? Mivel! A vagyonával? D­e kié ma a Földhitelbanknak még fenmaradt vagyona? A hi­telezőké. Azoké, akiknek kezéből napról napra job­ban kicsúszik a saját vagyonuk utolsó roncsa is. Végeredményben tehát ki fogja megfizetni, ki fogja visszafizetni az elveszett nyugdíjalapnak a bíróság által meghatározandó részét? A hitele­zők. Azok, akik mindenüket elveszítették. És akik mégis felelősek a nyugdíjalapért. Mert miért felelős a Földhitelbank? A Földhitelbank vezetőségét legfeljebb az alábbi nyilatkozat alap­ján lehet majd felelősségre vonni. E nyilatkozat a következő súlyos állításokat tartalmazza­ vádak Egyébként nem is csoda, hogy a nyugdíjalap eltűnt. A Földhitelbank igazgatóságának egyik tagja maga jelentette ki, hogy annak, aki a Föld­hitelbankra bízta a pénzét, annak tisztában kel­lett lennie azzal, hogy ez a pénz el is veszhet. Ez a kijelentés megtörtént. Abban a perben, amelyet a Budapesti Ingatlanbank indított dr. Paupera Ferenc és társai ellen, báró Tornyay Schossberger Rezső, aki ellen szintén per indult, a következők­kel érvelt: Aki a Földhitelbankra bízta pénzét, annak számolnia kellett minden rosszal .Felperes a betét elhelyezése időpontjában tudni tartozott azt, hogy a Földhitelbank­ Részvénytársaság bi­tokok nagyban való vételére és kicsinyben való el­adására alakult. Felperes tudni tar­ozott ilyenformán azt, hogy a Földhitelbank ügyletköre spekulatív termé­szetű. A Föl­dhitelbank, m­iként azt alapszabályaiban, igazgatósági jelen­éseiben mondotta, mezőgazdasági in­gatlanokban és városi telkekben spekulált. Felperes te­hát, amikor ilyen üzletkö­r társaságra bízta pénzét, tudta és tudnia kellett, hogy pénze nem takarékpénztár­ban, nem pupilláris biztosítékokban van elhelyezve, ha­nem ki van hitelezve egy olyan kereskedőnek, akinek ügyletei szükségszerűen súlyos rizikóval járnak . . Magyarán: aki a Földhitelbankhoz vitt pénzt, annak számítania kellett azzal, hogy a pénzét a Földhitelbank elspekulálja. Most már csak az a kérdés, hogy a Földhitelbank vezetősége kiadta-e az utasítást a pénztárnak, mindenkinek, aki pénzt akar elhelyezni nálunk, mondjátok meg, hogy vi­gyázzon, mert a Földhitelbank esetleg elspeku­lálja a pénzét! ... A bank bukásának okait most már tehát két fő csoportra oszthatjuk. Az első csoporba tartoz­nak azok az okok, amelyek a Pénzintézeti Köz­pont véleménye szerint buktatták meg a bankot és tették földönfutóvá a bankban bízók béreit. A második csoport­ba tartoznak azok az okok, ame­lyek a tisztviselői kar egy része szerint okozójává váltak annak, hogy a bank bukása elkerülhetet­lenné vált, hogy a ban­k magá­val rántotta a pusz­tulás örvényébe a tisztvis­­lők nyugdíjalap­ját és hogy az ügyészség kénytelen volt bűnvádi eljárást indítani a vezetők ellen. Az első csoportba tartoznak a következő okok: hamis mérlegek, esztelen pózirlás, bűnös speku­lációk és törvénytelen manipulációk. A második csoportba pedig­: az utolsó napok hamisításai, a vezetők mo­só ága, amellyel az utolsó napon az utohó pénzeket is kihúzták a kasszából és a familiáris terjeszkedések kulissza­titkai. Szirmai Rezső -iitmmm iLs«fjtni«s*sis TCUK», -AMUATA „ " Í1* Kiont «MH>I v • ""*l usvíiaw. »MMflUMK »uun-sr t mmeourt ^^ ff ff ff $ * X « ltj »1 í®TM«t& le»»gfUÓ „ ' 8 a d. * B jit „ Van atnnoMk érSKáltni. hon­­• edutoSís, mtBtfhetiah «tfimeffíUi U ttóJW* i.82?,J7Z.50 pscgfct klt*W vtfwiéni a Un * » m*. m-m JJNIÍM U ttóJW* i.82?,J7Z.50 pscgfct klt*W vtfwiéni a Un * » í Titlm «B.U/rltd |WnUUM *ÍSt>6i»TT»XS»$Jl< 1 s'­ A bankbukás napján, június 11-én Zala Lajos ügyvezető igazgató 36­ 517 pengőt vitt el a kasszából...

Next