Pesti Napló, 1932. november (83. évfolyam, 246-269. szám)
1932-11-03 / 246. szám
Csütörtök PESTI NAPLÓ 1932 november 3 Róma ünnepel Irta: Ruttkay György Róma, november. Olaszország ünnepli a fasizmus születésenapját, a »Marcia su Roma«, Róma megvétele, tizedik évfordulóját. Ünnepel az olasz föld, ünnepel az olasz ég, amely felhők fehér ráncai nélkül teríti ki mélykék sátrát a császárok romjai, a pápák kupolái és a fasiszták új alkotásai fölött és az október végi nap a koranyár üdítő enyheségével mosolyog le róla, a múlton is, a jelenen is. Az ünnepi hangulat lüktető életet, vad tempót ad a városnak. A pályaudvaron százával várják a zsúfoltan érkező vonatokat, a hatalmas modern lokomotívok mögött sötétzöldre lakkozott szalonkocsik haladnak, amelyeknek borvörös függönyökkel takart ablakai mögött a tartományok és városok előkelőségei utaznak. A túlsó sínek is tele vannak szalonkocsikkal, amelyeket éppen takarítanak, kék vonatokkal, dohánybarna hálókocsikkal, a perronon feketeinges, feketebojtos, zsinóros sapkájú milicia fogad, éljenez és felvonul katonás marsban. Az uccák zsúfolva. A friss feketekávé illatú gyalogjárón nincs hely, a guardia reale háromszögletű csákós őrei udvariasan, de határozottan szólítják fel a gyalogosokat, hogy menjenek át a túlsó oldalra, mert itt, a keskeny járdán, az egyik oldalon kell menni az egyik irányba, a másikon, a másikba, mint egykor a mi dunai hidainkon. A kávéházak előtt nem akad egyetlen üres hely sem; a színes szalmafonatú székek el vannak foglalva mind, szaporabeszédű, hangos olaszok ülnek rajtuk és nézik a száguldó és vad, mélydúgású autókat és a rengeteg, feketeinges milíciát, amely erre a hétre idecsődült, egész Olaszországból, ünnepelni. Egyenruhában vannak a rokkantak, a háborús nyomorékok is, mert ez az ünnep nemcsak a győztes fasizmus ünnepe, hanem azoké is, akik hozzásegítették a győzelemhez. A hatalmas utcai árbocokon trikolór, nemzetiszínű zászlók, szőnyegek az ablakokból is. A hotelek habjaiban tolongó tömeg és aki reggel érkezett, boldog, ha estére szobához jut. Az üzletek kirakataiban gusztusos holmi, a nacionalista decennium csalogató jelszavaival: »Produzione Italiani«, és arcképeivel a férfiúnak, akinek Olaszország ezt a tíz évet köszönheti: Mussolininek. Mussolini ülve, állva, írva, szónokolva, íróasztala mellett, palazzok erkélyein, gyalog és lovon,mindenütt ő, egy kicsit az ő ünnepe is ez, nemcsak az irányzaté, amelyet hozott. A könyvkereskedések kirakatai tele vannak a róla írott életrajzokkal, — azt mondják, háromezer könyv jelent meg róla — a zeneműkereskedésekből eltűnt Verdi, és Giuseppe Blanc szerzeményei láthatók bennük, aki a Giovinezzá t komponálta, — és a »Balilla«-t és a »Lemarcia delle Legioni«-t és a »Bimbe d’Italia«-t, és mindegyik művét »II Duce«-nak ajánlotta fel. Az egyik kirakatban látható a régi, a háború előtti Olaszország térképe, és rögtön mellette a háború utáni megnagyobbítotté, — ugyanúgy, mint nálunk Magyarországon, csak, sajnos, megfordítva. A másikban Mussolini, mellette, jóval kisebb kiadásban az olasz király, másik oldalán, a királlyal egyforma nagyságban, Diaz tábornok. Az uccákon friss ibolyát és harmatos piros rózsát árulnak, zenekarok szólnak, az emberek mosolyognak, jókedvűek és bizakodók. Avval a példátlan ügyességgel, amellyel Olaszországot tíz év óta kormányozzák, ezekben a napokban nemcsak milícia vonul fel és nemcsak zászlókat tűznek ki a házak tetejére, egymásután mutatják be a fasiszta munka legutolsó eredményeit. Milánó és Turin között új autó-országutat építettek, Róma és Viterbo között új vasút készült, a mestre-i híd mellett autópályát kezdtek, amelyen az autók ezentúl továbbmehetnek, Mestre-n túl, Velencéig és két hónap alatt eltörölték a föld színéről a Piazza Venezia csúnya környékét, lebontották az ócska házakat, úgyhogy ma a római főtérről új, rövid és egyenes út nyílik a Colosseumig. Figyelmeztettek, hogy a holnapi felavatás előtt Mussolini ma megnézi a munkálatokat. Délután két órakor gyér tömeg állott a Palazzo Venezia környékén, ahol Mussolini dolgozik. Anynyian lehettek, ácsorgók és kíváncsiak, mint valaha nálunk, mikor híre járt, hogy »jönni fog a király«. (Ferenc József, — ném Károly.) A ritka embersorokban kettesével tétlenül unatkoztak a félrecsapott csákós királyi gárdisták, de már, ha a túlsó oldalra akarsz menni, megfogja karodat egy-egy civilruhás fiatalember és visszaparancsol a helyedre. A kocsiút szabad és szabadon is kell, hogy maradjon. Nem kell sokáig várni, nagy csapat ember jön ki a palazzo kapuján, nem az élükön, hanem közöttük, az első sorban: Mussolini. Közönyösen, élénk gesztusokkal kísérve beszédjét, halad kísérői között. Ami legfeltűnőbb rajta: kisebb, zömökebb, mint a képeiről hinni lehetne. Széles kék szalaggal díszített keskenykarimájú szürke kalapot visel, féloldalt elől mélyen lehajtva, az arca feltűnően sápadt, az utolsó napok ünnepi fáradalmai, utazásai, úgy látszik, őt is kimerítették. Nagy, hosszú lépésekkel megy előre, kihúzott derékkal jár, karjai széles himbálásokkal, nagy ívben kísérik léptei ritmusát. Fekete selyeminget visel, hosszú, fekete nyakkendővel, vastag, sötétszürke öltönyt, kétsorgombos kabáttal, amelynek baloldalán, színes szalagon kerek érdemrend függ. Kísérőihez beszél, de nem néz rájuk, a tömeget fürkészi, amely, a föld alól, íme, egyszerre megszaporodott és hangos tapssal, kézfelemeléssel, kendőlobogtatással üdvözli. Amerre elhalad, felhangzik a ritmikus kiáltás: »Du-ce! Du-ce«, — amelynek olyan a hangsúlya, mint minálunk a futballversenyeken a nézők buzdítása: »Tem-pó! Tem-pó!« Mussolini nem felel a tömegnek, nem integet, nem mosolyog, nem emeli meg a kalapját. Széles mozdulatokkal helyesel és hevesen kifogásol, úgyhogy az is tudja, mit beszél, aki ötven méternyire áll tőle. Csak amikor befejezi a szemlét és eltávozik, mielőtt kocsijába száll, egyszer, magasba emeli jobbkezét, búcsú- és üdvözletképpen. A tömeg tapsol és éljenez. És ő, bár száz ember is van a kíséretében és a hivatalos autók serege sorakozik fel, egyedül ül bele feketelakk limousinójába, amely sima és gyors siklással, mint a hal a víz mélyén, eltűnik az egyik sikátorban. Két vad motorbicikli kíséri puffogó robajokkal. Egy perc múlva nem tudja senki, hogy ő ül benne, a mélyén, a magányos diktátor. MUSSOLINI A FASIZMUS TÍZÉVES FORDULÓJÁN felavatja a Piazza Venezia és Colosseum között épült új utat mert az állomások neve be van írva a dynamikus hangszóróval egybeépített 4+1 csöves Európavevő skáláján. A MAGYAR KARDVÍVÁS ANGOL RAJONGÓJA, Corble őrnagy most Budapesten asszózik a magyar vívókkal és tanulni kíván az itteni mesterektől Félmilliárd összegű értékpapírja van a kincstárnak (Saját tudósítónktól.) A legfőbb állami számvevőszék kimutatása szerint 1930. év végével az államadósságok összege 1.729.196.711 pengőt tett ki. Az 1930—31. költségvetési évben az állam újabb 260^92.160 pengő adósságba keveredett, de ugyanebben az évben 95.8 millió pengőt törlesztett is, úgyhogy 1930—31. év végén az állam itt kimutatott adóssága 1.891.379.528 pengő volt. Nem érdektelen a számvevőszéknek az a kimutatása sem, hogy az állam tulajdonában lévő értékpapírok álladéka 1930. év végén 267.1 millió pengő volt, míg az 1930—31. költségvetési évben 228 millió pengő értékű újabb értékpapírokat szerzett az állam, úgyhogy 1931. év végén azállamnak kerek számban 195 millió pengő értékű értékpapírállománya volt.