Pesti Napló, 1933. január (84. évfolyam, 1–25. szám)

1933-01-01 / 1. szám

26 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1933 januáár 1 Isten veled 1932! Irta: Friedrich István Nézzétek csak kedves olvasóim, hogy miként fut előttünk az idő mérföldekkel. Hosszú, hosszú mérföldekkel. Megint elhagyott minket egy ke­serves esztendő, összerugdosott itt mindent, ami a keze ügyébe akadt és azután itt hagyott minket a történelem országútjának az árkában fetren­geni. Rohant az idő 1932-ben is. Az általános impo­tencia meg szánalmasan cammogott utána. Csak úgy bukdácsolt a nyomában. Bottal, koldusbottal ütve annak a drága és elherdált időnek a nyomát, amely soha többé vissza nem tér már. Rohant az idő. Közben a hipokrízis, a megalo­mánia és a tudálékos nagyképűség ópiumszívás közben ölelkezett egymással. A mandarinok az úrhatnámság magas paripáján ülve várták, hogy majd az ő kedvükért ide visszahömpölyög a múlt. A múltról ábrándoztak, mialatt a jelen el­süvített a fejük felett. Rohant az idő. Ezalatt ho­nunk bölcsei a csillagok járásából, a madarak röp­téből jósolgattak a jámbor halandóknak. Konszo­lidációs nyelven: Névtelen Adófizetőknek. A hivatalos tudósok is végezték konstruktív munkájukat. Jövendöltek szebb és jobb jövőt az összecsapódó tengerekből. Néha még a belekből is. Rohant az élet. De nálunk az alkonyat méla­ságában elhivatottjaink légvárakat építettek, mialatt a dolgozó társadalom a golgotaútját járta. A mamelukhadsereg örökös hódol­ásától nem lát­ták a valóságot. A fától nem látták az erdőt. Dübörgött a rohanó idő. Megremegtette az egész glóbuszt. A reakció ábrándozóinak a szemé­ről azonban még így se esett le a hályog. A múltba kapaszkodtak görcsösen, amikor a jövő vibhara már elsöpörte a jelent is. Száguldott az idő napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra. Addig, amíg az egész esztendő eliramodott. A tanácstalanság és tehetetlenség meg véd- és dacszövetségben a dekoratív bürokráciá­val, idilli nyugalomban figyelte a gazdasági para­lízis pusztításait. A hatóságilag kitenyésztett politikai egység csak néha-néha figyelt fel, ami­kor a kétségbeesés végigmorajlott e csonka hazán. Különben úgy hallgatott, mint a dinnye a fűben. Legfeljebb azon csodálkozott, hogy a horizontun­kon feltűnő üstökös miként sodorja magával a már letűnt, régebbi üstökös csóváját. Az idő rohant, mindenfelé nagy porfelhőket felkavarva. Csak a mi hazai minden-mindegy bé­nultságunkkal nem bírt. Az tovább táplálkozott álpolitikai gyökerein át és változatlanul a helyén maradt. Mialatt az idő durva sarujával végiggázolt rajtunk, a tehetetlenség tovább mocorgott a gaz­dasági élet gordiusi csomói körül és ráolvasások­kal akarta azokat felbontani. Még annyi bátor­sága se volt, hogy a fattyúhajtásokat lenyesse. Az idő rohant. Rohanása közben a hivatalosan elismert szakértelem vállai közé húzta a fejét és testületileg csatlakozott a petyhüdt rezignáció semmittevéséhez. A szakértők ezrei kormányfőta­nácsosok lettek, maga a szakértelem meg hiper­lojalitásában a másrólbeszélésben élte ki magát. Elmúlt a tavasz, a nyár, az ősz és a tél fele. Hihetetlenül gyorsan. Mi mindennek kellett volna itt közben történnie! Soknak, nagyon soknak. És mi történt? A régi kaptafára, az egység lekopott kaptafájára húzták rá az összes felmerült problé­mákat. Toldoztak-foltoztak a régi kaptafa segít­ségével. Ha a nemzet csizmájára az egyik helyen foltot varrtak, más három helyen rögtön új lyukat f­apott. Isten veled 1932! Alaposan megagyabugyáltál minket jobban, mint ahogy megérdemeltük. De viharaid bömbölése talán mégis csak belehatolt azokba a hivatalokba, amelyekben csak a régi pi­pák füstje gomolyog és a bürokratikus vénhedtség ringatódzik a szép emlékekben. A szegénység egymás között veszekedett. A koldussors tovább züllesztett minden társadalmi rétegben. A hivatásos politikusok túlnyomó több­sége a pártmonopólium kemencepadkájára mene­kült az 1932. év zimankója elől. Pótolhatatlan és nélkülözhetetlen orvosaink, orvostudoraink, tüneti és lokális kezelésekkel pe­pecseltek a haldokló ágya körül. Rétoraink szónoki lendületükben már maguk is kezdték elhinni azt emit prédikáltak. Hogy vágyaink és óhajaink m­ajd irányítani tudják az eseményeket. Az idő rohant és magával sodorta azt a ködöt, timely államháztartásunkra ráborult. Előbújtak a tíz- és százmilliók a tartozik oldalon. Egy kis zenebona, azután megint megátalkodott csend. Az esztendő elrohant, a százmilliós terhek a nyakun­kon maradtak. Üsse a kő! Több is veszett Mo­hácsnál. A konszolidáció tizenhárom éven át tanította, hogy az idő nekünk és értünk dolgozik. Hát mondhatom, a múlt esztendő csakugyan Szépen töltötte be ezt a hivatását. Rohanó szekerének a saraglyájából kihullatta az egész csonka orszá­got Most itt ülünk a történelem országútja szélén és várjuk, hogy az új szekér mit hoz a szá­munkra. Én nem haragszom azért olyan nagyon rád 1932. Elvégre te is idő voltál, amelynek csak az a feladata, hogy jöjjön, múljon és megint menjen. Inkább azok vannak a hegyemben, akik egy esz­tendőt azzal herdáltak el, hogy rohanásodban ne­ked tétlenül asszisztáltak és közben nekünk elő­adásokat tartottak a kormányzás lényegének a mibenlétéről. És éppen azt nem tudom neked te 1932 megbo­csátani, hogy ezeket a kanktátorokat nem tudtad észhez téríteni. Pedig volt hozzá tizenkét hónapod. OLCSÓ A SZERENCSE, — TESSÉK, URAK, HÖLGYEK. Új üzletágat termelt ki a szerencse a pesti utcán: tíz fillérért megfoghatja, bárki Szil­veszter éjszakáján a kis malac farkát. Jól ment az üzlet, a­ki nem akarta biztosítani a szerencséjét az 1933-as esztendőre?... tehát: tökéletes minőséget, kis áramköltséget, nagy fényerősséget, gazdaságos világítást pénzéért teljes ellenértéket jelent. TUNGSRAM tökéletes, fényerős, gazdaságos. VISZIK A KONYHÁRA AZ ÚJÉVI MALACOT. Malac nélkül nincs Szilveszter. Ez a kis szerencse­malac várjon hány szilveszt­er ezőnek hozott sze­rencsét? 3000 diplomás és érettségizett fiatalember közelharca 100 gyakornoki állásért (Saját tudósítónktól.) A főváros száz új gya­kornoki állására, amellyel az érettségizett és dip­lomás ifjúság sorsán akarnak könnyíteni, a pol­gármester előreláthatóan csak január közepe tá­ján írhatja majd ki a pályázatot, de már most rendkívül sokan nyújtották be kérvényüket. Érte­sülésünk szerint a szán állásra eddig már három-­ ezren pályáztak. Természetesen, mint minden al­kalommal, most is a protektorok egész seregével jelentkeznek az állást keresők, remélve, hogy aki­nek több és előkelőbb protektora van, az előny­ben részesül az azonos kvalifikációval bíró pá­lyázók között. A dinamikus hangszóróval egybeépített 54­1 lámpás 7050-es Orion­rádió egyszerű kezelését, szelektivitását, tökéletes hangvisszaadását mindenki ismeri. Könnyen beszerezhető, mert az eddig használt készüléket bármely rádiókereskedő megvásárolja. Gyártja: Orion izzólámpagyár.

Next