Pesti Napló, 1933. január (84. évfolyam, 1–25. szám)
1933-01-01 / 1. szám
26 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1933 januáár 1 Isten veled 1932! Irta: Friedrich István Nézzétek csak kedves olvasóim, hogy miként fut előttünk az idő mérföldekkel. Hosszú, hosszú mérföldekkel. Megint elhagyott minket egy keserves esztendő, összerugdosott itt mindent, ami a keze ügyébe akadt és azután itt hagyott minket a történelem országútjának az árkában fetrengeni. Rohant az idő 1932-ben is. Az általános impotencia meg szánalmasan cammogott utána. Csak úgy bukdácsolt a nyomában. Bottal, koldusbottal ütve annak a drága és elherdált időnek a nyomát, amely soha többé vissza nem tér már. Rohant az idő. Közben a hipokrízis, a megalománia és a tudálékos nagyképűség ópiumszívás közben ölelkezett egymással. A mandarinok az úrhatnámság magas paripáján ülve várták, hogy majd az ő kedvükért ide visszahömpölyög a múlt. A múltról ábrándoztak, mialatt a jelen elsüvített a fejük felett. Rohant az idő. Ezalatt honunk bölcsei a csillagok járásából, a madarak röptéből jósolgattak a jámbor halandóknak. Konszolidációs nyelven: Névtelen Adófizetőknek. A hivatalos tudósok is végezték konstruktív munkájukat. Jövendöltek szebb és jobb jövőt az összecsapódó tengerekből. Néha még a belekből is. Rohant az élet. De nálunk az alkonyat mélaságában elhivatottjaink légvárakat építettek, mialatt a dolgozó társadalom a golgotaútját járta. A mamelukhadsereg örökös hódolásától nem látták a valóságot. A fától nem látták az erdőt. Dübörgött a rohanó idő. Megremegtette az egész glóbuszt. A reakció ábrándozóinak a szeméről azonban még így se esett le a hályog. A múltba kapaszkodtak görcsösen, amikor a jövő vibhara már elsöpörte a jelent is. Száguldott az idő napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra. Addig, amíg az egész esztendő eliramodott. A tanácstalanság és tehetetlenség meg véd- és dacszövetségben a dekoratív bürokráciával, idilli nyugalomban figyelte a gazdasági paralízis pusztításait. A hatóságilag kitenyésztett politikai egység csak néha-néha figyelt fel, amikor a kétségbeesés végigmorajlott e csonka hazán. Különben úgy hallgatott, mint a dinnye a fűben. Legfeljebb azon csodálkozott, hogy a horizontunkon feltűnő üstökös miként sodorja magával a már letűnt, régebbi üstökös csóváját. Az idő rohant, mindenfelé nagy porfelhőket felkavarva. Csak a mi hazai minden-mindegy bénultságunkkal nem bírt. Az tovább táplálkozott álpolitikai gyökerein át és változatlanul a helyén maradt. Mialatt az idő durva sarujával végiggázolt rajtunk, a tehetetlenség tovább mocorgott a gazdasági élet gordiusi csomói körül és ráolvasásokkal akarta azokat felbontani. Még annyi bátorsága se volt, hogy a fattyúhajtásokat lenyesse. Az idő rohant. Rohanása közben a hivatalosan elismert szakértelem vállai közé húzta a fejét és testületileg csatlakozott a petyhüdt rezignáció semmittevéséhez. A szakértők ezrei kormányfőtanácsosok lettek, maga a szakértelem meg hiperlojalitásában a másrólbeszélésben élte ki magát. Elmúlt a tavasz, a nyár, az ősz és a tél fele. Hihetetlenül gyorsan. Mi mindennek kellett volna itt közben történnie! Soknak, nagyon soknak. És mi történt? A régi kaptafára, az egység lekopott kaptafájára húzták rá az összes felmerült problémákat. Toldoztak-foltoztak a régi kaptafa segítségével. Ha a nemzet csizmájára az egyik helyen foltot varrtak, más három helyen rögtön új lyukat fapott. Isten veled 1932! Alaposan megagyabugyáltál minket jobban, mint ahogy megérdemeltük. De viharaid bömbölése talán mégis csak belehatolt azokba a hivatalokba, amelyekben csak a régi pipák füstje gomolyog és a bürokratikus vénhedtség ringatódzik a szép emlékekben. A szegénység egymás között veszekedett. A koldussors tovább züllesztett minden társadalmi rétegben. A hivatásos politikusok túlnyomó többsége a pártmonopólium kemencepadkájára menekült az 1932. év zimankója elől. Pótolhatatlan és nélkülözhetetlen orvosaink, orvostudoraink, tüneti és lokális kezelésekkel pepecseltek a haldokló ágya körül. Rétoraink szónoki lendületükben már maguk is kezdték elhinni azt emit prédikáltak. Hogy vágyaink és óhajaink majd irányítani tudják az eseményeket. Az idő rohant és magával sodorta azt a ködöt, timely államháztartásunkra ráborult. Előbújtak a tíz- és százmilliók a tartozik oldalon. Egy kis zenebona, azután megint megátalkodott csend. Az esztendő elrohant, a százmilliós terhek a nyakunkon maradtak. Üsse a kő! Több is veszett Mohácsnál. A konszolidáció tizenhárom éven át tanította, hogy az idő nekünk és értünk dolgozik. Hát mondhatom, a múlt esztendő csakugyan Szépen töltötte be ezt a hivatását. Rohanó szekerének a saraglyájából kihullatta az egész csonka országot Most itt ülünk a történelem országútja szélén és várjuk, hogy az új szekér mit hoz a számunkra. Én nem haragszom azért olyan nagyon rád 1932. Elvégre te is idő voltál, amelynek csak az a feladata, hogy jöjjön, múljon és megint menjen. Inkább azok vannak a hegyemben, akik egy esztendőt azzal herdáltak el, hogy rohanásodban neked tétlenül asszisztáltak és közben nekünk előadásokat tartottak a kormányzás lényegének a mibenlétéről. És éppen azt nem tudom neked te 1932 megbocsátani, hogy ezeket a kanktátorokat nem tudtad észhez téríteni. Pedig volt hozzá tizenkét hónapod. OLCSÓ A SZERENCSE, — TESSÉK, URAK, HÖLGYEK. Új üzletágat termelt ki a szerencse a pesti utcán: tíz fillérért megfoghatja, bárki Szilveszter éjszakáján a kis malac farkát. Jól ment az üzlet, aki nem akarta biztosítani a szerencséjét az 1933-as esztendőre?... tehát: tökéletes minőséget, kis áramköltséget, nagy fényerősséget, gazdaságos világítást pénzéért teljes ellenértéket jelent. TUNGSRAM tökéletes, fényerős, gazdaságos. VISZIK A KONYHÁRA AZ ÚJÉVI MALACOT. Malac nélkül nincs Szilveszter. Ez a kis szerencsemalac várjon hány szilveszter ezőnek hozott szerencsét? 3000 diplomás és érettségizett fiatalember közelharca 100 gyakornoki állásért (Saját tudósítónktól.) A főváros száz új gyakornoki állására, amellyel az érettségizett és diplomás ifjúság sorsán akarnak könnyíteni, a polgármester előreláthatóan csak január közepe táján írhatja majd ki a pályázatot, de már most rendkívül sokan nyújtották be kérvényüket. Értesülésünk szerint a szán állásra eddig már három- ezren pályáztak. Természetesen, mint minden alkalommal, most is a protektorok egész seregével jelentkeznek az állást keresők, remélve, hogy akinek több és előkelőbb protektora van, az előnyben részesül az azonos kvalifikációval bíró pályázók között. A dinamikus hangszóróval egybeépített 541 lámpás 7050-es Orionrádió egyszerű kezelését, szelektivitását, tökéletes hangvisszaadását mindenki ismeri. Könnyen beszerezhető, mert az eddig használt készüléket bármely rádiókereskedő megvásárolja. Gyártja: Orion izzólámpagyár.