Pesti Napló, 1933. február (84. évfolyam, 26–48. szám)

1933-02-01 / 26. szám

Újabb terhek A pénzügyminiszter ma este elmondotta napok óta várt expozéját. Ez az expozé alig­hanem emlékezetes marad a magyar politikai életben. Emlékezetes marad azért, mert súlyos kijelentéseket foglal magában. A pénzügyminiszter azt adta elő az expo­zéjában, hogyan kívánja a költségvetés egyen­súlyát helyreállítani. Százötvenmillió pengőre rúgó deficitre van kilátás, ezt az összeget kell tehát előteremteni, ötvenmilliót elvehet az állam a transzferalapból s így voltaképpen csak százmilliós deficitről van szó. A pénzügy­miniszter három forrásból akarja ezt a defici­tet eltüntetni. Az egyik forrás a költségvetési kiadások csökkentése. Ez a csökkentés har­mincmillió pengőre rúgna. A másik forrás a bevételek fokozása lenne. Huszonötmillióval szeretné fokozni a bevételeket. A fenmaradó 45 milliót pedig belső kölcsön útján fedezné. A költségvetési kiadások csökkentésénél a tisztviselői fizetések leszállítása fogja a legna­gyobb szerepet játszani. A tisztviselőknek tehát ismét leszállítják a fizetésüket. Még ha az eredeti fizetésüket kapnák, még ebben az esetben is csak úgy, ahogy tudnának megélni ebben a gazdasági válsággal sújtott világban. Ezt az eredeti fizetést már néhányszor meg­dézsmálták s ha most megint hozzányúlnak, el lehet gondolni, milyen színvonalra száll alá a tisztviselők életstandardja. Ezt mindenkinek sajnálattal kell tudomá­sul vennie. A tisztviselői kar életszínvonala ugyanis nem a tisztviselői kar magánügye. Az ország fontos érdeke, hogy a tisztviselő nyu­godt életet folytathasson, még ezekben a sú­lyos időkben is. Az ő kifogástalan munkája biztosítja az államélet rendszeres folytonossá­gát. Ha ez a rendszeres folytonosság nincs meg, ennek árát, mégpedig igen súlyos árát, a lakosság fizeti meg. Éppen ezért sajnálkozás­sal és aggodalommal látjuk, hogy azt a több­ször megnyirbált tisztviselői fizetést ismét megkurtítják. Éppen ilyen sajnálkozással és aggodalom­mal vesszük tudomásul a pénzügyi kormány­zatnak azt a tervét is, amellyel a bevételeket 25 millió pengővel akarja fokozni. Ez a terv egyáltalán nem hemzseg az eredeti ötletektől. Mint már annyiszor , mint a pénzügyminisz­ternek annyi elődje, ezúttal is újabb adókkal és a régi adók fokozásával próbálja a réseket betömni. A jövedelemadó eddigi 30 százalékos pótlékát 60 százalékra emelik fel. A társulati adók 25 százalékát 40 százalékra. Az alkalma­zottak külön adóját 25 százalékkal pótlékolják. A házadó pótlékát felemelik. Felemelik a te­herautók közúti adóját is. A rokkantadót­ 100 százalékkal emelik fel. A szeszadó tételét 1 pengő 90-ről 2 pengőre emelik fel. Adót vet­nek ki a rádiócsövek­re. A villanyáram szintén nem kerüli el a megadóztatást. A cigaretta­papír adója sem marad a régi. Felemelik. Adó­emelésszámba megy a vámok jelentős emelése! is. A kávé, tea és a fahéj vámját 50 százalékkal emelik fel. Minden más gyarmatáru vámját még ennél is magasabbra — 100 százalékra. . . . . . Annyi újfajta emelést jelentett be a pénz­ügyminiszter, hogy az ember szinte alig képes hirtelenében összefoglalni. De még ezzel sincs vége a sornak, mert a pénzügyminiszter már most jelezte még ezenfelül, hogy újabb­­adók­kal és emelésekkel foglalkozik, így többek kö­zött új hirdetési adó kivetését tervezi. Ehez azonban hozzáfűzte, hogy szeretné ezt a kér­dést a szakkörökkel megtárgyalni­. Ez okos megjegyzés volt. Reméljük, ha a szakkörökkel érintkezésbe lép a pénzügyminiszter, olyan kétségbe nem vonható érveket fog kapni, hogy eláll ettől a tervétől. De ez egyelőre csak a jövő zenéje. Az is bőségesen elég, ami már most a fü­lünkbe mu­zsikál. Mindezekből az adókból 25 millió pengő bevételt remél a pénzügyminiszter. A 45 millió pengős belső kölcsönből 25 milliót az ipar és 20 milliót a mezőgazdaság vállalt magára. Ezt a belső kölcsönt két évre szóló pénztár­jegyek­kel bonyolítanák le. A pénztárjegyekkel lejá­rat után köztartozásokat is lehetne fizetni. Nagyjában ez a pénzügyminiszter expo­zéjának a magja. Az ország közvéleménye meglepetéssel fog róla értesülni. Mást, egészen mást vártak ebben a pillanatban. Nem csodát és nem varázslatot vártak, hanem olyan reális tényeket, amelyek a bajokon igazán segíthet­nének. A pénzügyminiszter elgondolásának ugyanis az a legnagyobb gyengéje, hogy a ba­jokon nem fog tudni segíteni. Hogy semilyen félreértés be ne csúszhasson ezekbe a fejtege­tésekbe, előrebocsátjuk, hogy a költségvetési egyensúly helyreállításáról éppen úgy gondol­kodunk, mint a Gömbös-kormány vagy Imrédy pénzügyminiszter. Nekünk is az a felfogá­sunk, hogy ezt az egyensúlyt minden körülmé­nyek között helyre kell állítani. Munkánk nem lehet eredményes s jobb jövő nem várakozha­tik­ reá, ha a kormány kezében nincs egy ki­egyensúlyozott költségvetés. Még abban is egyetértünk a kormánnyal, — pedig ez igen népszerűtlen felfogás — hogy adót igenis fizetni kell. Fizetni kell az­ adózók érdekében. Ha az ország népe nem fizetne adót, ennejt­ a levét hamarosan az ország, népe inná meg. Ép­pen ezért bármilyen népszerűtlen is az adófize­tés mellett való izgatás, mi igenis izgatunk emellett. Csakhogy ehez az izgatáshoz hozzá kell fűzni, hogy adót csak egy olyan ország képei­ fizetni, ahol a munka és a termelés eredménye­ket tud felmutatni. A mi gazdasági helyzetünk évek óta nem jó. S amikor azt mondjuk, hogy nem jó, igen enyhe kifejezéssel élünk. Ezt a gazdasági helyzetet nem lehet azzal megjaví­tani, ha újabb és újabb adókat vetnek ki rá. Ennek­­csak az lehet az észszerű következ­ménye,­­hogy a gazdasági helyzet még inkább rosszabbodni fog. Hiszen miért mutatkozik tulajdonképpen 150 milliós deficit az ország költségvetésében? Talán azért, mert az előbbi kormányok nem vetettek ki elég adót, illetéket s nem emelték elég magasra a tarifákat és a vámokat!... Szó sincs róla, az eddigi kormányok sem ültek összetett kézzel, ha adók és vámok emeléséről volt szó. De éppen azért, mert csak ezt csele­kedték, ennek az lett a következménye, hogy a kivetett adók nem folytak be. Ha nem csak ezt tették volna, hanem hozzáláttak volna a gazdasági helyzet átfogó és alapos megjavítá­sához, ha lehetővé tették volna az egyes ter­melőágak megszervezését és erősebb munka­bírását, ha megindították volna azt a bizo­nyos , évek óta várt nagy gazdasági nekilen­dülést, amely lehetővé tette volna a termelés fokozását, ebben az esetben nem lett volna szükség, hogy a pénzügyminiszterek új adókon törjék a fejüket. Ebben az esetben pontosan befolytak volna a kivetett adók s ezek az adók ismét termékenyítő módon szétterültek volna az országra. De mert csak egyoldalúan dolgoztak, csak Ara 16 fillér Ma: Népszerű Tudományos és Technikai Napló (Ingyen külön melléklet) Budapest, 1933 A 84. évfolyam 26. szám Szerda, február 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra . 4.5 pengő Negyedévre . 10.80 pengő Félévre 21.60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 16 fillér Ünnepnapokon 24 fillér Vasárnap .... 32 fillér FESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉGI Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL* Erzsébet körút 18—20. sz. TELEFON : 455—50-től 455-57-ig, 464-18 és 464-19. Szerkesztőség Bécsbamn I„ Kohlmarkt 7. Imrédy pénzügyminiszter beszámolt a Házban a kormány pénzügyi terveiről A 150 milliós deficitet külső és belső kölcsönnel, adóemelésekkel és a kiadások csökkentésével akarja eltüntetni — „A mai helyzetben minden rendelkezésre álló eszközt igénybe kell venni" — Új adók — Adó­emelések — Csökkentik a közalkalmazottak fizetését és a nyugdíjakat Milyen lesz a jövő évi költségvetés? ..Abból a kastélyból, amit a múlt hagyott ránk, modern, kisebb lakásba kell átköltöznünk11 „Két szükséges rossz közül a kisebbet kell választanunk11 (Saját tudósítónktól.) Példátlanul feszült vára­kozás hangulatában és szokatlanul korán gyűltek össze kedden délután a magyar törvényhozók a képviselőház első délutáni ülésére. Azok a hírek, amelyek a kormány pénzügyi terveiről és különö­sen annak egyes részleteiről már hetek óta a leve­gőben voltak, megteremtették a várakozásnak, érdeklődésnek és feszültségnek ezt a forró atmo­szféráját, amely kedden d­élután nemcsak a kép­viselőház hatalmas épült­ömbjére feküdt rá, de már a környékbeli tereken és utcákon is lát­ható volt. Zsúfolt padsorok, zsúfolt karzatok, a nagy ülé­sek minden megszokott külsősége egyesült, hogy különös jelentőséget adjon Imrédy pénzügyminisz­ter jelentékeny expozéjának, amely már terjedel­mében is — a miniszter közel két óra hosszat beszélt — jelezte, hogy igényt tart arra a rangra, amely a miniszterelnöknek politikai vonatkozású programkijelentései után a gazdasági programot, a pénzügyi koncepciót megilleti. Jól tudták a képviselők is, hogy a mai vi­­­szonyok között szokatlanul fontos eseménynek lesznek tanúi és már az ülés kezdete előtt csopor­tokba verődve tárgyalták a várható eseményeket. Azok a hírek, amelyek a kormánynak a 33 as bizottság elé terjesztendő rendeleteiről a nap fo­lyamán napvilágot láttak, még fokozták az érdek­lődést és — pártállás szerint — változtatták a kép­viselők hangulatát. Az a tény, hogy a kormány az utolsó pillanatig titokban tartotta azt a tervét, hogy a költségvetés kiadási oldalának csökkenté­sénél nemcsak a csologi kiadások lefaragásának eszközéhez nyúl, hanem a tisztviselői illetménye.

Next