Pesti Napló, 1933. február (84. évfolyam, 26–48. szám)

1933-02-01 / 26. szám

Szerda PESTI NAPLÓ 1933 február 1­7 . A képviselőház első délutáni ülése ajánlanak: a forgalmi adó felemelését. A for­galmi adót nem emeljük fel. Az egyfázisos rend­szerre térünk át azokban a gazdasági ágakban is, amelyekben eddig ez nem volt meg. Nem kívá­nom felemelni a forgalmi adót burkolt úton sem,­­ a fogyasztási adó terén azonban olyan adó­nemek jönnek, mint az izzólámpa adója... A pénzügyminiszternek erre a kijelentésére a baloldalon óriási zaj tört ki. — Ahá! Ahá! — kiáltozták. Az elnök állan­dóan csengetett. Megszólaltatta a viharcsengőt is. — Vissza a mécseshez! Leve­rőadót! Menjünk a sötétség felé! — kiáltozták Malasits, Dinnyés, Kun Béla. — A rádiócsövek megadóztatásával — beszélt tovább a miniszter — a leg­szociálisabb megöl­ést választottuk. Minél többlámpás készüléket k­­ez­dünk adni. Ezért fáradoztunk annyit a külföldi piacok megnyitásán. — Hol? Hol az eredmény? — hangzik a bal­oldalon. A kormány felállította az Export Intézetet, létrehozta a minőségi termelést, a márkázást... — Laskay is márkázott — kiáltja ismét Peyer. Imrédy Béla pénzügyminiszter beszél, balra tőle Fabinyi Tihamér, jobbra Gömbös miniszterelnök. A kép jobbszélén az első padsorban gróf Bethlen István hallgatja a pénzügyminiszter beszédét 3 milliárd nemzeti jövedelem, 12 milliárd közteher — Az értékesítést hitel nélkül megoldani nem lehet — állapította meg Imrédy. — A pénzérték stabilitása az államháztartás egyensúlya nélkü­l nem képzelhető el. Ismeretesek azok a számítások, amelyek a nemzeti jövedelmet a közterhek nagy­ságával állították szmbe. Ha ebből in­dulunk ki, akkor megállapíthatjuk, hogy 1932/33. költségvetési évben milliárd pengő az a teher, amelyet a 3 milliárdos nemzeti jövedelmnek viselnie kell. Ez óriási arányszám. „Passzív gazdasági terület vagyunk.. . Állami kiadásainkat a lehetőség szerint csökkenteni kell, minthogy azonban kialakult or­ganizációkkal állunk szemben, az erőszakos csök­entés lehetetlen. Ha a kiadásokat erőszakosan faragjuk le, akkor egész sereg termelő, iparos, ke­reskedő esik el a keresettől. A gazdasági életben egyensúlyzavarok állnak elő. — Tekintetbe kell venni azt is, hogy átmeneti­leg passzív gazdasági terület vagyunk, ami any­nyit jelent, hogy amit termelünk, a szükségletet nem elégíti ki. Ilyen helyzetben vannak más ál­lamok is. Ezen segíteni kell. A segítésnek két módja van: külföldi hitelek — ez azonban többé­kevésbé lehetetlen — és belső tőkék felhasználása. Külföldi segítségre ez időszerint nem számít­ha­tunk. Azok a különböző pénzügyi tervek, amelyek inflációs, devalvációs megoldásról beszélnek, helytelenek. Három következtetés — A nemzeti jövedelem csekélységéből három következtetés vonható le: emelni kell a termelést,­­ de ehez az államháztartás egyensúlyának bizto­sítására van szü­kség.; apasztani kell a központi igazgatás költségeit és a belső tőkéket átmeneti­leg; a deficit csökkentésének a szolgálatába kell állítani.­­ Azok a rendszabályok, amelyeket most is­mertetek, arra törekednek, hogy ezt úgy oldják meg, hogy megfelelő s védelmet biztosítsanak a gyengébb egzisztenciáknak. Az államháztartás egyensúlyának biztosítására három mód van: a bevételek fokozása, a kiadások csökkentése és a kölcsönművelet. Ezek közül most minden módot, eszközt fel kell használni, de helyes arányokban. A Népszövetség álláspontja — A deficit fedezésének a­ módjaival foglal­kozva rá kell mutatni arra, hogy a Népszövetség pénzügyi bizottsága arra az állításpontra helyez­kedett, hogy az államháztartás egyensúlyának kérdését csak a bevételek fokozásával, a kiadások apasztásával megoldani nem lehet. Ezért szükség van kölcsönre is. A pénzügyi bizottság szerint azokat az összegeket, amelyeket a transzferalapba kellett volna fizetni és amelyek a Nemzeti Bank­ban vannak, pénztárjegyek alakjában felveheti a magyar állam, de legfeljebb 50 millió erejéig. A deficit így 50 millió pengővel csökken, csakhogy még mindig 100 milliós deficittel állunk, szemben. Ennek fedezését a következőképpen akarom meg­oldani: A belső kölcsön — A kiadásokat a költségvetési előirányzattal szemben 30 millió pengővel apasztani kell. A be­vételeket 25 millió pengővel kívánom fokozni. A többi összeg fedezésére kölcsönre van szükség. 45 millió pengős belső kölcsönt kell felvenni. — Kitől? Kitől? — kiáltják egyszerre Fábián Béla és Malasits Géza. — Ebből a belső kölcsönből 25 millió pengőt az ipar, húszat a mezőgazdaság vállalt magára. — Miből adjon a mezőgazda? — kérdezte Szauerborn Károly. — A mezőgazdaságnak az a része, amellyel érintkezésbe léptem, — folytatta a miniszter — kijelentette, hogy részt vesz a belső kölcsönben. Ez kétéves lejáratú pénztárjegyek formájában jönne létre és ezek a pénztárjegyek még azzal a biztonsággal is rendelkeznének, hogy lejárat után fel lehet őket használni köztartozások fizetésére is. — Jó éjszakát, Ocskay brigadéros! — sóhajtott Usain. — Nem ismerek olyan esetet, — hangsúlyozta Imrédy — hogy deficitet a bevételi kulcs leszállí­tásával lehetett volna megoldani. — Olvassa el a Times cikkét! — tanácsolta Rassay. A forgalmi adót nem emeli fel a kormány — Németországban — folytatta a miniszter — s nek a csökkenése a múlt évben éppen tíz száza-1931-ben a vasúti tarifát 10 százalékkal leszállí­­tókkal volt nagyobb, mint Európában általában. tott­ák. Az eredmény: a német vasutak bevétele- f Elvetettem azt a gondolatot, amelyet külföldön Arcbőrének szépségét rövid idő alatt tönkre teszi a rossz púder Használjon higanymentes gyógypúdert különleges kozmetikai készítmény -féle Kapható a fölurakatban: Muzitusu Gyógyszertár, Ko­ssuth Lajos ucca22. Astoria-szállóval szemben Postai szétküldés utánvéttel,

Next