Pesti Napló, 1933. február (84. évfolyam, 26–48. szám)

1933-02-01 / 26. szám

Szerda PESTI NAPLÓ 1933 febrnár 1 7 ' nál valaki, tehát minél több élvezetet kap, annál nagyobb adót fizet. — Ez a rádiószózajt od? — kérdezte Friedrich István. Gömbös miniszterelnök mosolygott. — A villamosfényforrások ilyen megadózta­tása — hangzott tovább Imrédy beszéde — indo­kolt szoc'ális szempontból is, mert amikor a leg­egyszerűbb falusi emberek világítóeszközét, a petróleumot és a gyertyát megadóztatják, akkor nem lehet eltekinteni a villányáram megadózta­tásától sem. Az adóztatás körténként 25 fillérnél kezdődik. Ha ezt az adót az Olaszországban lévő áramadóval hasonlítjuk össze, akkor rájövünk arra, hogy nálunk csak 2—3 százalékos a villany­áram díjának adómegterhelése, Olaszországban pedig 30 százalék. — Minden rossz onnan jön, — kiabalták a szoci 3 listák» — Felemeljük a cigarettapapír adóját ls, — jelentette be Imrédy. — Leszokunk a dohányzásról! — felelte erre a baloldal. Szeszadó, vámemelés, autóadó... — A szeszadónál nincs nagyobb emelés. Az 1.90 pengős tételt 2 pengőre kerekítik ki. A vá­mok közül a kávé, tea es fahéj vámját 50, egyéb gyarmatáruk vámját pedig 100 százalékkal eme­lik fel. „ , Erre ismét elementáris erővel tort ki a vihar. A pénzügyminiszter szavait alig lehetett érteni. Imrédy azzal folytatta, hogy visszaesett a vasút jövedelme is, aminek az autó nagy versenye az oka. Éppen ezért, hogy a verseny feltételeit egy­formává lehessen tenni, megkétszerezték a teher. autók közúti adóját is. — Hogy még drágább legyen a mezőgazdasági fuvarozás! így akarnak azután gyümölcsexpor­tot! — kiáltozta vérvörös arccal Szauerborn Ká­roly. Az elnök állandóan csöngetett. Ez az új stílus! Ezen spekuláltak negy hó­napig! — kérdezte Kabók Lajos. — Tervbevettük a hirdetési illeték felemelését is, — folytatta Imrédy — de előbb letárgyaljuk az érdekeltekkel. — Ki hirdet ma? Ma már csalk árverési hir­detések vannak! — intett lemondóan Musa Gyula, mire Lázár Miklós hozzátette: — Köhögni se szabad! — A dohányjövedék raktárának külföldi érté­kesítését meg kell oldani, — állapította meg a mi­niszter. — Közvetett adókból így csak 8 millió pengő bevételre lehet számítani, a többit az egye­nes adók felemelése révén kéli behozni, A házadó felemelése — A házadónál az alapadó 20 százalékos fovábbi pótlékolását léptettük életbe azzal a megszorítás­sal, hogy a községekben és városokban a tulajdono­sok által lakott legfeljebb 2 szobás családi házak mentesüljenek ez alól a pótlékolás alól. A házbirtok a legjobban mentette át vagyonát a háborús vagyompusztulás és a dekonjunktúrálís idők alatt. Ugyanakkor azonban, amikor a házadónak ezt a pótlékolását vezetjük be, gondoskodni kell arról is, hogy az átháríthatóság terén az eddigi kötöttségek megszűnjenek. A baloldalon erre ismét nagy zaj tört ki. — Hallatlan! Hallatlan! — kiáltozták. — Ami a szabad foglalkozásúak adóját illeti, itt változás nem történik. Az alkalmazottak külön­adóját azonban az ezidőszerinti mérték 25 százalé­kával pótlékolják. — Huszonötöt az ilyen kormányra! — kiál­totta Buchinger. — A jövedelemadó eddigi 30 százalékos^ pótlé­kát — jelentette ki a miniszter — 60 százalékra, a társulati adó 25 százalékos pótlékát pedig 40-re emeljük fel. — Elég már! Mikor lesz végei — szólt közbe Lázár Miklós. — Elég volt! Elég volt! — kiáltozta kórusban a baloldal. — A rokkantadó — állapította meg a minisz­ter — nem szolgáltatta eddig felét, sem annak az összegnek, amoly a rokkantak ellatására szüksé­ges, ezért ennek a kulcsát száz százalékkal emel­jük. Mindezek együttesen biztosítják azt a 25 millió pengős többletbevételt, amelyre a deficit eltüntetése végett szükség van. Fizetéscsökkentés, ahol kell: létszámapasztás Most azoknak az intézkedéseknek az ismerte­tésére tért át a miniszter, amelyeket a kiadások csökkentésére kíván életbeléptetni a kormány. E téren ugyancsak körülbelül 25 millió pengő meg­takarításról kellett gondoskodni. Az egyes tárcák költségvetésében 18 millió pengő megtakarítást sikerült elérni, így 7 millió pengő maradt az az összeg, amelyet a személyi kiadásoknál kell meg­takarítani. — Nem lehet le^Jiütani a fizetéseket! Bele­pusztul a gazdasági élet! — kiáltozták. — Most tapsoljanak! — mondta Friedrich. — Az élet kormánya fojtogat bennünket! — kiáltotta Kabók. — Sztranyavszky ezért lépett ki az egységes pártból! — kiáltotta felállva Homonnay Tivadar. — Nemzeti jövedelmünk nagyrészét a közületi kiadások foglalják le, — állapította meg Imrédy — viszont azoknak is több mint felét a személyzeti kiadások teszik. Aránytalanság az, hogy a népes­ség egytizenhatod részét kitevő < i szl vir* elő társ a da­lom a nemzeti jövedelem eayhctedét vegye igény­be. Ilyen körülmények között hozzá kelleit fogni a személyi kiadások leépítéséhez. Az élőkészítés alatt lléyő nyugdíjtörvény és a racionalizálási tör­vényjavaslat azt célozza, hogy aihol szükség lesz, megfelelő létszámapasztást vihessünk keresztül. A személyi kiadások nagy részét a nyugdíjak teszik­Ezek összege, az üzemekkel együtt, 200 millió pengő körül van. Felmerült az a gondolat is, hogy a nyugdíjterhek legnagyobb részét valamiilyen mó­don áthárítsák. Szó volt arról, hogy ezt a kérdést biztosítás útján oldják meg. Vannak ilyen terve­zetek, — de megállapítható, hogy ez a mód hét éven keresztül csökkentené, azután emelné a ki­adásokat. A mai transzfernehézségek között ennek keresztülvitelére különben is alig van mód ós így nem marad más hátra, mint az illetmények csök­kentése. Ez rendkívül fájdalmas, mert a tiszviselő­kar az egyik legértékesebb társadalmi réteg, de megköveteli a nemzeti szolidaritás is, hogy ne kí­méljük meg teljesen ezt az osztályt sem. Figye­lembe kellett venni azt is, hogy a gazdasági krí­zis terhét minden társadalmi osztály jobban sínyli, mint a fixfizetésesek. A megélhetési index 122-ről 95-re csökkent. Egyes cikkek ára még ennél is na­gyobb mértékben szállott le- Ha ezzel szembeállít­juk azokat a fizetósleszállításokat, amelyek eddig történtek, akkor azt látjuk, hogy a tisztviselői fizetések a közép és alacsonyabb kategóriákban 11—15 százalékkal csökkentek. Ezt a csökkenést most arra a mértékre hozzuk, amely a megélhetési index csökkenésének felel meg. A csökkentés nem terjed ki a lakbérre, a családi pótlékra és azokra, akiknek havi illetményük nem több mint száz pengő. A csökkentés 5—7 százalék lesz. Amikor a pénzügyminiszter idáig ért, Sztrar nyavszky Sándor lassan kifelé indult. — Mi ez! Elég volt az emelésekből 1! — szólt utána Buchinger. —- Űgylátszik, hogy az elnök kilép az egy­séges pártból, — állapította meg Kabók. „Átmeneti időről van szó" A pénzügyminiszter most már befejezte az egyes konkrét intézkedések felsorolását és isméi általános dolgokra tért át. Mint mondotta: a ki­adandó rendelkezések tendenciájánál megállapít­ható, hogy a mezőgazdaságot, amely a gazdasági válságtól a legjobban van suitva, lehető kímélet­ben részesítették. Figyelemmel voltak a szociális szempontokra is. Olyan adónemeket igyekeztek behozni, amelyeknél a progresszivitás elve érvé­nyesült. A jövedelmi adónál még arra a szociális szempontra is figyelemmel voltak, hogy az eme­lés csak azokra terjedjen ki, akiknek jövedelmi adó'uk 160 pengőnél, jövedelmük tehát 55C0 pen­gőnél több. Átmeneti időről van szó. — Évek óta halljuk már! — kiáltozták a bal­oldalról. — Beledöglik az ország! — hangzóit a szocia­lista padokból. Milyen lesz a jövő évi költségvetés? — Néhány szót kívánok még szólni a jövő évi költségvetésről is — mondta azután Tmrédy. A folyó évi költségvetés 806 millió pengős összegé­vel szemben 40 millió megtakarítást viszünk ke­resztül, így 766 millió pengő kiadási főösszeghez jutunk. A népszövetségi kölcsönön kívül valószí­nűleg kénytelenek leszünk az egyéb külföldi köl­csönöknél is igénybe venni a Népszövetség által engedélyezett azt a módot, hogy fizetési kötele­zettségünket kincstárjegyekkel helyettesítsük — és ezzel 50 milliót takaríthatunk meg. 715 millió­ról kell tehát gondoskodni és reméljük, hogy a be­vételekből ezt biztosan fedezzük. — Államcsődöt tessék bejelenteni, miniszter úr! — süvített közbe Ulain Ferenc. — Bendszercsődöt! — javította ki Lázár Mik­lós. — A kiadásokat tovább kell csökkenteni úgy^ hogy az 1934—35. költségvetési évben már végle­ges bázist tudjunk teremteni. Nagyobb megtaka­rítást azonban csak akkor tudunk elérni, ha egész állami berendezkedésünket revízió alá vesszük. Abból a kastélybői, amelyet a múlt hasryott ránk, egy modern, kisebb lakásba kell átköltözni. — Végre rájöttek! Csakhogy kimondották egyszer! — mondta Kassay Károly. Háromtagú bizottság a kormány kebelén belül — Az állami ezervezet modern, olyan átszer­vezéséről van szó, hogy a szükséges intézmények­ből nem áldozunk fel semmit, de minden nélkü­lözhető intézmény terhétől mentesítjük az állami életet. A kormány tagjaiból háromtagú bizottság létesült. A bizottság tagjai a belügy-, a kultua» és a pénzügyminiszter. A bizottság a fentebb em­lített szempontokból valamennyi állami intéz­ményt és szervezetet megvizsgál. Ennek ered­ménye gyakorlatilag csak az 193H35. költségvetés­ben valósulhat meg. —- Hol lesznek már akkor? — kérdezte Láng Lénárt. — A következő lépég az állami üzemeknél tör­ténik meg, — folytatta Imrédy — Schraffl svájci vasútigazgató megvizsgálta az államvasutak üz­letvitelét és jelentése kedvező képet adott. — Udvarias ember lehet! — mondta Musa István. — A jelentés szerint a bevételek visszaesése kisebb, mint külföldön. Különböző célszerű intéz­kedésekkel — motorkocFÍk beszerzése, a gyors szál­lítás igényeinek fokozott kielégítése elektrifiká­lás — megoldható a vasút problémája. Az Állam­vasúti Gépgyár bezárása az államra olyan nagy nyugdíjterhet róna, amelyet a deficit nem halad túl a legrosszabb évben sem. Nem elszigetelt probléma az Állami Vas- és Gépgyárak ügye sem. A dohányjövedék terén niás termelési politikát kell folytatni. A dohányterületet lényegesen csökken­teni kell. Vannak azonban olyan dohányfajták, me­lyeknek termelése még fokozható is volna, a csök­kentést tehát azokban a fajtákban visszük keresz* tül, amelyek iránt kereslet nincs. A Népszövetség pénzügyi bizottságával folytatott tárgyalásokon ismételten rámutatott arra. hogy a költségvetési kérdés pusztán financiális eszközökkel nem oldható meg. Az itt elmondott rendszabályok a magángaz­daság szempontjából kritika aiá vonhatók, de olyan helyzetben vagyunk, amelyben két szükséges rossz közül a kisebbet kellett választanunk. Ezt az utat nem szabad elhagynunk. Már beszédem előtt is olvashattam kritikákat. Ezekből megtanultam, hogy az adót nem szabad emelni, a truszferalap­hoz nem szabad hozzányúlni, a fizetéseket nem szabad lesizállítani. Mindez csupa negatívum. Ha ezeket meghallgatnám, akkor ölbetett kezekkel ülhetnék. — Még mindig jobb lenne, — harsogta a bál­oldal. — Most viszont a mi zsebünkben van a keze, — mondta Propper Sándor. — A kritikából csak két dolgot tanultam meg. Azt, hogy az állami kiadásokat gyökeresen le kell szállítani, — nem tudom azonban, hogyha mind­ezt nem teszem, hol van az a latitüd. ahol 150 mil­liós megtakarítás érhető el. A másik gondolat: az adók leszállításának a gondolata. Ha azonban el is érhető az, hogy az adók, vagy tarifák leszállí-' tásával a forgalom néhány vonalon emelkedne, néhány hónap múlva odaérkeznénk hogy az ál­lami kiadásokat nem tvdnók fedezni. — Így se tudják! Miből fizessék az adót? — kérdezték a baloldalról. A gazdasági rekonstrukciót meg kell kezdeni — Különös súlyt kell helyezni a pénzügyi problémán kívül a gazdasági problémára is, — folytatta Imrédy. — Ezt jól tudom és ennek a gondolatnak kifejezést adtam a Népszövetség pénzügyi bizottsága előtt is. Érvelésemet hono­rálták. Ez a honorálás kifejezésre jutott a Nép­szövetség pénzügyi bizottsága elnökének, Jansen­nek a levelében. Felvetettem azt a gondolatot, hogy azonkívül, hogy az állam a transzferalapba befizetendő összegek helyett 50 millió ereiéig kincstárjegyeket adhasson, belátta a pénzügyi bi­zottság, hogy egyidejűleg meg kell kezdeni a gazdasági rekonstrukciós tervek megvalósítását is és hozzájárult ahoz, hogy hasznos beruházá­sokira 15 millió pengőt vegyünk igénybe a transz­feralapból ... Friedrich István szenvedélyesen szólt közbe: Mi közük ehez? önálló állam vagyunk! Imrédy Béla: . . . azzal a feltétellel, hogy en­nek felelős hatóságok ellenőrzése mellett kell tör­ténnie. A földművelésügyi és kereskedelmi mi­niszterekkel együttesen kidolgozott tervek alap­ján a legközelebbi jövőben már meg is indul a munka. Imrédy pénzügyminiszter bejelentette hogy a főváros megállapodott Ostendében a hitelezőkkel és ennek alapján megindulnak a közmunkák. A tatarozási munkák is kezdetüket veszik Mindezek­ből az iparon keresztül a mezőgazdaságnak is haszna lesz. — A frázisokra mennyi adót vetnek ki? — kér­dezte Lázár Miklós. — A kötött devizagazdálkodás nagy akadálya a mezőgazdaság terményei értékesítésének. Gon­doskodni kívánok arról, hogy a lehetőség szcr.i,t mindjobban alkalmazkodjunk ehez a helyzethez. A mezőgazdaságra nehezedő adósságok problémá­jának megoldása a legfontosabb, hiezen nemcsak a hosszúlejáratú, hanem a rövidlejáratú hitelek is közvetve külföldi hitelek. Jelentős lépés törtéaik ebben a kérdésben a világgazdasági konferencián, amelynek legfontosabb pontja ennek a hitelkér­désnek a rendezése lesz. A mezőgazdaság terhein enyhíteni akar a kormány a kamatszínvonal terén, is. Bizonyos kamathozzájárulást fog nyújtani, amelynek mértékét másfél százalékban állapítják meg. A legfontosabb, hogy ezen az alapon &zep­tember közepéig meglegyen a kellő kíméleti idő, ezt részben a hitelezők révén, részben pedig Oiy­módgn oldják meg, hogy a kamatilleték mérvéi felemelik. — Nagyszerű! A kamatilletéket emelik fel! A takarékosságot adóztassák meg! — mondta gú­nyosan Éber Antal. Fábián Béla: Mindenkit agyonvernek! Talán egy kis szünetet tessék kérni, hogy kibírjuk eze­ket a pörölycsapásokat. — A városi polgár dögöljön meg! — kiabált vörös arccal Bródy Ernő. — A városi polgár dö­göljön meg! Bessenyey Zénó elnök rendreutasította Bró­dyt. Megszűnnek a klíringegyezmények Imrédy pénzügyminiszter ezután a klíring­egyezményekről beszélt és megállapította, hogy a Népszövetség pénzügyi bizottságának kijelentése szerint a khringegyezmények az exportra rászo­ruló országokban nem válnak be, mert vissza­fejlesztik a kereskedelmet. Erinek folytan — mondja a pénzügyminiszter — bejelentettük azt, hogy az egyetlen osztnik-magvar klíringeryez­mény kivételével, amely kitűnően működik, az

Next

/
Thumbnails
Contents