Pesti Napló, 1933. március (84. évfolyam, 49–73. szám)

1933-03-01 / 49. szám

Vissza, a mindennapokhoz A mindennapok világa mintha megszűnt volna. A világ elvesztette azokat az egyszerű napokat, amelyekben nem történik semmi... azokat az egyszerű napokat, amelyek egyszerű munkájukból ismeretlenül, de annál termé­kenyebben merülnek el az idő végtelenségé­ben; azokat az egyszerű napokat, amelyeknek nincs világtörténetük, azokat az egyszerű na­pokat, amelyek a békebeliség, de az igazi béke­beliség Európáját és Amerikáját olyan naggyá tették és szinte a civilizáció csúcspont­jaira juttatták. Mostanában naponként több tragédiát él át a világ, mint az osztrák-magyar monarchia korszakának, a wilhelminus kor­szaknak, a harmadik köztársaság első korsza­kának negyven-ötven évén keresztül, a porosz­francia háborútól a világháború kitöréséig. Egyetlenegy napon az események egész krá­tere nyílik fel az újságolvasó előtt. Már nem is kelt feltűnést, hogy két délamerikai állam hadat üzen egymásnak. Már fásultan olvassák a jelentéseket a japán-kínai konfliktus elinté­zéséről és f­el nem intézéséről; a távol keleti ágyú dörgések hullámzása talán végigfut az európai ember idegein is, de már egyre re­ménytelenebbü­l nézi a Népszövetségnek csü­g­gedtségében is nagy erőfeszítéseit a sárga­háború megelőzésére ... megelőzésére a sárga háborúnak, amely már folyik. S ezt úgy hív­ják, hogy béke. És békének hívják azt is, hogy az új kisantantban egy preventív államgépe­zet lép működésbe, egy preventív gépezet mindannak megelőzésére,­­ ami a valódi béke érvényesülése volna és mindannak fentartá­sára, ami a valódi békének útjában áll. S mi tartozik még ehez a békéhez? Hozzátartozik a világgazdasági válság, amely most az amerikai bankpánikban szédítő méreteket ölt, elfújva és betemetve bankok százait, magával ragadva exisztenciák töme­gét ... mégpedig nem Közép-Európában, ha­nem a diadalmas világrészben, amely eldön­tötte a háború sorsát Európában és így találja meg a békét: saját világotthonában. S ha mindez nem elég, ha nem elég az arany vál­sága, a világrészek válsága, ha nem elég a pár­tok és világbirodalmak mérkőzése, itt van a fenevad mérkőzése az egész emberiséggel, itt van az az őrjöngő rémtett, amelyben lobogó fáklyává lesz a német birodalmi gyűlés palo­tája, itt van az embertelenségnek az a világra­szóló elvetemültsége és tébolya, amely lángo­kat vet a német törvényhozás csarnokába. Itt van a századnak ez a szörnyű pincetenyészete, amely most tűzben és füstben tört felszínre a német birodalmi gyűlés palotájában — né­hány nappal a választások előtt romhalmazzá változtatva a termet, amelyből a német nép­milliók birodalmi gyűlésének egyens­úlyt kell vinni a szakadatlan válságok forgatagában feldúlt Németország életébe. Abban a teremben már volt túlsúlyban a jobboldal és volt túlsúlyban a baloldal, de mindig emberek harcoltak benne emberek el­len, míg most a fenevad borította lángba. Ab­ban a teremben mérkőztek évtizedeken át pártok és világnézetek. Abban a teremben akárhányszor egész Európának beszéltek. Ab­ban a teremben született meg a modern német szociálpolitikai törvényhozás, — az a modern német szociálpolitikai törvényhozás, amely egy fél évszázad eletére hatott ki s amely valódi »szociális fejlődést« biztosított, nem pedig azt a bolsevik »szociális fejlődést«, amely politikailag a legszörnyűbb zsarnok­ságnak és elnyomatásnak, társadalmilag min­den szociális kötelék felbomlasztásának, anya­gilag egy sohasem képzelt nyomornak éjsza­kájába taszította Oroszországot. És most ez a terem üstök és pernye. A választások előtt felgyújtotta ez a piroma­nikus téboly és gonoszság a birodalmi gyűlés palotáját, ahol a birodalmi gyűlésnek össze kell ü­lnie. Ez a támadás nemcsak a német bi­rodalmi gyűlésnek szól, de minden alkotmá­nyos érzésnek, mindennek, ami szellem, rend, békés társadalmi fejlődés és haladás. Minden­kép rettenetes ez a merénylet, amely azonban megmutatja a világnak, mégpedig egy ilyen szörnyű tűzvész fényében mutatja meg, hogy más veszedelem is van a világon, mint amiről a nagyhatalmi diplomácia nemzetközi politi­kai hieroglifáinak kutatói és kommentátorai beszélnek. A nagy »biztonsági« politikában rá­mutatnak arra a berlini lángok, hogy az embe­riség biztonságát is meg kell védeni. Az embe­riség biztonságát csak a béke védheti meg — a nemzetközi politikában az a béke, amely az igazság békéje lesz s ennek nyomában az a béke, amely a lelkek békéje, a józanság bé­kéje; s az a béke, amely a világgazdaság éle­tében épúgy bekövetkezik és épúgy lehetet­lenné teszi az olyan óriási válságokat, mint ez a mostani bankkatasztrófa, amely most egész Amerika életét megremegteti. S az a béke, amely a világnak vissza fogja adni azokat a dolgos, egyszerű és mégsem nyomtalan min­dennapokat, amelyeknek nem lesz ily mozgal­mas és borzalmas történetük, de amelyekben emberek, nemzetek, birodalmak és világrészek egykép megtalálják nyugodt, biztos és harmo­nikus fejlődésüket. Ára 16 filér Budapest, 1933 84. évfolyam 49. szám Szerda, március 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra . . . 4.5 pengő Negyedévre . 10.80 pengő Félévre. . . . 21.60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 16 fillér Ünnepnapokon . 24 fillér FESTI NAPLÓ Vasárnap 32 fillér SZERKESZTŐSÉG: Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL! Erzsébet körút 18—20. sz. TELEFON: 455—50-től 455-57-iől, 464-18 és 464-19. Szerkesztőség Bécsben! L. Kohlmarkt 7. Ma: Népszerű Tudományos és Technikai Napló (Ingyen külön melléklet) Megindult a Hitler-kormány irtó hadjárata a német kommunisták ellen A kormány szerint Moszkva utasítására a kommunisták gyújtották fel a Reichstag épületét s egész sor terrorcselekményt készítettek elő Eddig 129 kommunistavezért tartóztattak le Berlin, február 28. (A Pesti Napló berlini szerkesztőségének telefonjelentése­) A Reichstag­ felgyújtása a német kormány végső offenzíváját indította el a baloldali szélső­séggel szemben. Bármilyen katasztrofális is a Reichstag égése, a politikai következmények je­lentőségükben messze felülmúlják a hétfői éj­szaka végzetes eseményeit is. Mindazok az alkot­mányjogok és politikai meggondolások, amelyek tegnap még kih­atottak az elhatározásokra, keddre már semmivé váltak. A kormánynak azok a tag­jai, akik a legvégső eszközök érvényesítését pro­pagálták, teljesen érvényesíthetik álláspontjukat, mert a Reichstag égése következtében a hangulat az egész vonalon nagyon megváltozott. Münzenberg kommunista képviselő a terrorcselekmények előkészítője A kommunisták berlini székházában, a Lieb­knecht-házban néhány nappal ezelőtt tudvalévő­leg házkutatásokat tartottak, amelyeknek során rengeteg kommunista röpiratot, tervet találtak. A kormány szerint a leletek és a Reichstag felgyújtása között szoros kapcsolat van. Bebizo­nyítottnak veszik, hogy a Reichstag felgyújtása a kommunista párt­­ akciója volt és hogy nem el­szigetelt eseményt jelentett, hanem az erőszakos akciók egész sorozatának a kezdetét, amelyeket állítólag Moszkvából irányítottak volna. Ez az az érvelés, amely arra készteti a német kormányt, hogy minden eszközzel eltiporja a szélsőbaloldali mozgalmakat. Az irányítás első­sorban természetesen a nemzeti szocialisták kezé­ben van, akiknek álláspontját az Angriff vezér­cikke fejezi ki. *Féleszközökkel most már nem lehet dolgozni. Egy 60 milliós nép kiáltja oda a kormánynak: most cselekedni kell, véget kell vetni mindennek, nem szabad kegyelmet gyakorolni, nem szabad mgbocsátani. Irtsátok ki Németországból olyan alaposan ezt­ a pestist, hogy ne maradjon meg még a neve sem. Úgy látszik, a Liebknecht-ház­ban azt hiszik, hogy a kormány csak a hátráló és türelmes szociáldemokrata kormányok utóda. Rettenetes csalódásban lesz részük. Most kitör a harag és a német népnek éveken keresztül a vég­sőkig fokozott, gyűlölete. Az állam hatalmi eszkö­zeivel söprik el őket.* A kommunista párt és a hollandiai gyújtogató között annyira pozitívnek veszik a kapcsolatot, hogy egyenesen meg is nevezik azt a kommunista személyt, aki állítólag az egész szervezkedésnek az élén állt és ez nem más, mint Manzenberg kommu­nista birodalomgyűlési képviselő, a kommunista újságkonszern tulajdonosa. Igen nagy vagyona van, az ő kiadásában jelenik meg a kommunista, napi és hetilapok, folyóiratok nagy része. A kor­mány felfogása szerint Münzenberg szervezte volna azokat az akciókat, amelyeknek a Reichstag felgyújtása csak kezdetét jelentette volna. Eddig 129 kommunista vezért tartóztattak le, köztük Torgler képviselőt is, aki a gyújtogatás előtt néhány órával állítólag a gyújtogatók társa­ságában láttak. Ezzel szemben áll az elfogott hollandiai kom­munistának az első vallomása: teljesen egyedül kö­vette el tettét. Mégis tesz válasz­tás Bár a rendőrség jelentése ezt a vallomást em­líti meer, a kormány nyilatkozatai szerint beval­lotta az elfogott tettes azt is, hogy összeköttetés­ben állt a szociáldemokrata vezérekkel is. Ez az utóbbi momentum a jobboldali polgári sajtóban is indokolt csodálkozást kelt, mert a szo­ciáldemokrácia magatartásával és különösen a mérsékelt német szociáldemokrácia egész lényegé­vel szöges ellentétben áll. Meg kell természetesen várni, hogy a nyomozás milyen adatokkal tá­masztja, majd alá a kormány jelentésének ezt a kombinációját. Egyelőre még a Wolff-ügynökség is csak any­nyit tud közölni, hogy a nyomozó hatóságok az ed­digi nyomozati eredményre vonatkozólag a legna­gyobb tartózkodást tanúsítják. Bár a választásokat a most kialakult körülmé­nyek között alig lehet a német nép szabad akarat­megnyilvánulásának mondani, a német kormány el van határozva arra, hogy minden körülmények között lepecegteti a választási aktust. Ennek per­sze alig van jelentősége, mert a most megjelent kényszerrendelet a polgári szabadság végletekig való korlátozását tartalmazza és a kormányt olyan teljhatalommal ruházza fel már a választások előtt is, amely a választások eredményét már előre illu­zóriussá teszi. A pusztulás képe a Reichstagban Az újságíróknak egyébként most már szaba­dabban lehet közlekedni a Reichstag épületében. Csak most nyilvánul meg teljes borzalmasságában az a kár, amelyet a német birodalmi gyűlés palo­tája szenvedett. Kívülről alig lehet valamit látni, csak a kupolán észlelhetők a szörnyű rombolás nyomai. Belülről azonban a teljes pusztulás képét mutatja az épület. A nagy tanácsterem széthulló betonoszlopoknak, elgörbült vastraverzeknek a halmazata. Minden tele van szórva hamuval, egész hamuhegyek állanak a padlón. A padsoroknak alig van nyomuk. A terem erős faburkolatát telte­

Next