Pesti Napló, 1933. április (84. évfolyam, 74–97. szám)

1933-04-01 / 74. szám

Ma: Asszony Napló és külön Gyermek Napló Budapest, 1933 U 84. évfolyam 74. szám Ara 16 fillér Szombat, április 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra . . . 4.— pengő Negyedévre . 10.80 pengd Félévre. . . . 21.60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon . 16 fillér ünnepnapokon . 24 fillér Vasárnap 32 fillér SZERKESZTŐSÉG: Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL: Erzsébet körút 18—20. sz. TELEFÓNi 455—50-től 455-57-ig, 464-18 és 464-19. Szerkesztőség Bécsben: I., Kohlmarkt 7. A bürokratizmus csodabogarai Irta: Lingauer Albin A destrukció terén, eredményesség szempont­3ából, manapság a bürokratizmus viszi el a, pál­mát, Nagy sikerei vannak a bujtogatásnak is. De azt legalább nyalkon lehet csípni, mikor az arnúgy­is kesergésre hajlókat dühíti, bizakodásukat irto­gatja és a felsőbbség iránt való tiszteletüket fü­részelgeti. De mikor a bürokratizmus dühít, irto­gat és fürészel, hozzáférhetetlen a rendőri beavat­kozás számára. Hiszen puszltító munkájához a Hatalomnak, a Hozzáértésnek, a Csalhatatlanság­nak, sőt a Gondviselésnek a jelmezébe öltözik. Gőgje hamar rákoppint a kézre, mely utánanyúl, hogy leálcázza. A magyar közvélemény évtizedről évtizedre rosszmájúbb lesz. Ingerültebb és kaffogóbb. Vége egykori nyájasságának. Valamikor a szalmalán­gos magyar közvélemény szinte még életükben $zenttéavatta sorsának intézőit. Wesselényiről, felsőbüki Nagy Pálról, Deák Ferencről, Szé­chenyiről még életükben legendákat költött. Nekik tulajdonított mindent, amiből valami kedvező for­dulat fakadt. Ma ellenben a közélet vezetőembereinek in­kább osak a gyengéiről vesz tudomást a fáma, semmint a sikereiről. Erőfeszítéseit nem veszi számba, de annál inkább a családi kellemetlen­ségeit, az naf.a«i bajait. Az alkotások haszna fe­lől kevés szó esik. De annál több a kivitel apró hibáiról és kényelmetlenséget okozó részletrendel­kezéseiről. Átment a közönség vérébe az ócsárlás vagya. Nincs az a kormány, amelyiket a sárga földig le ne tennének. És ezt a csúnya elfajulást kettőnek köszönheti « magyar közélet. A túlhajtott centralizációnak és a bürokratizmus túltengésének. A centralizációnak azért, mert ma az a közhit, hogy minden csipp-csupp ügyecskében maga a miniszter határoz. Minden apró rendeletrészletet maga a miniszter tervez ki. A bürokratizmusnak pedig azért, mert ennek a fakezén alakul át szekatúrává az a sok becsüle­tes jószándék, amit tehetséges államférfiak erede­tileg segítségnek és orvoslásnak szántak. A mi közönségünk már nem is gondol arra, hogy különbséget kellene tennie a kormányzás és a bürokratizmus cselekedetei között. Hozzája az államhatalom, illetőleg a kormányzás minden in­tézkedése a bürokratizmus kezén keresztül jut el. És ha ott útközben a csillapítószer izgatószerré változik át, ezért az átváltozásért már nem a bü­rokratizmust, hanem a kormányt teszi felelőssé. Ügy képzieli, hogy a bürokratizmus pontosan azt cselekszi, amit a kormány akar. Nem tudja, hogy maga a kormány is sokszor fogcsikorgatva dühöng a bürokratizmus ellen, melynek makacsságával és halkezűségével azonban., ő se tud megbirkózni. Az agyonadminisztrált társadalomnak a köz­véleményét így aztán tulajdonkép a bürokratiz­mus bőszíti fel a kormányok ellen. A bürokratiz­mus gőgje és élhetetlensége ingerli és destruálja oda a közhangulatot, hogy egyre kevésbé tud hinni, bizalmat előlegezni, várni, egyetérteni és össze­fogni. Szerintem, amíg nem akad egy elszánt kor­mány, amelyik rendet csinál a bürokratizmus por­táján, addig nem lesz nálunk megnyugvás. És nem tud megteremtődni a kibontakozó munkához elen­gedhetetlen atmoszféra. Erős hitem, hogy az végzi a legjobb munkát, aki rányitogatja a szemeket a bürokratizmus kártevéseire. Mert osak az ellene felzendülő közhangulat lesz majd képes rászorítani a kormányokat arra, hogy leoperálják Magyaror­szág testéről a bürokratizmus kinövéseit. Odahordom a közönség szemei elé a bürokra­tizmus furcsábbnál furcsább csodabogarait. És lá­tom, hogy a közönség meglepően reagál rá. Cik­Ma délelőtt tízkor megkezdődik Németországban a zsidóbojkott, dé — csak egy napig tart Göbbeís leliűnő bejelentése a bojkott korlátozásáról — Kik ellenzik a bojkottot? — A zsidók eltávolítása az igazságszolgáltatásból s az áruházakból drámai jelenetek közt folyt le — A sportba is bevonult az antiszemitizmus Berlin, március 31. (A Pesti Napló berlini szerkesztőségének telefon jelentése.) A nagy bizonytalanság és idegesség ellenére meglepő nyugalomban telt el a német főváros bojkott előtti utolsó éjszakája. Péuteken éjfél­tájban Berlin uccái alig mutatnak más képet, mint normális napokon. A színházak jól látogu­tottak. A Deutsches Theaterben zsúfolt ház volt, a vendéglőkben és kávéházakban is szép számban akad közönség. Nagyobbszabású tüntetéseket csak a német nemzeti párt különböző csoportjai ren­keim nyomán a levelek halmazát kapom, amelyben küldözik nekem a csodabogarakat. Adagolok belőlük mára is kettőt. * Adva van X. Y. gazdag földbirtokos. Idősebb, magános hölgy. Jótékony lelkének sugallatára hallgatva elhatározza, hogy 1200 holdas birtokáboi alapítványt csinál, hogy abból halála után egy gyermekvédelmi intézetet létesitsenek. Az alapítólevelet elkészíti. A kormány az ala­pítványt hálás köszönettel veszi tudomásul. Pár hónap múlva a hölgy pecsétes felszólítást kap, hogy fizessen 60.000 pengő illetéket. Az általa tett alapítvány után. Éspedig azért, mert itt na?y összegről szóló jogügylet jött létre. Utána tehát, a jogügyletek természetrajza szerint, illetéket keli fizetni. Mivel azonban az üitézmény, mely a hatal­mas ajándékot kapta, egyelőre még nem létezik, hanem majd csak az alapító halála utáu kel életre; ennélfogva természetes, hogy a megajándékozotton még nem lehet illetéket bevasalni. Az illeték ellen­ben bizonyos határidőn belül okvetlen befizetendő. Mivel pedig érette a kincstárral szemben a jog­ügyletet kötő felek egyetemlegesen felelősek: ter­mészetes, hogy az illetéket ez esetben a másik félen kell behajtani. Vagyis az ajándékozón. Fi­zessen tehát X. Y. úrhölgy 30 napon belül 6P.000 pengőt, különbeni végrehajtás terhe alatt stb. stb. A jótékony alapító nagy szemeket leereszt erre a furcsa köszönetre. És hát fellebbez. Persi?» elutasítják. Mert a törvény betűjénél a bürokra­tizmus nem mer okosabb lenni. Csupán anuyi szívességre hajlandó, hogy a 60.000 pengő illeték fejében nem árverezteti el az alapító feje alól a vánkost és kamrájából a kenyeret. Hanem »kí­méletesen« rátáblázza az illetéket a jótékony úr­höágy birtokára. Nem használ semmi tiltakozás. Az intézke­dést legfelsőbb fokon is jóváhagyjál'. Mire X. Y. úrhölgy ügyvédje azzal kezd fenyegetőzni, hogy visszavonják az egész alapítványt. Erre aztán megenyhül a szigor. Megszületik a kegyes köz­vetítő megoldás: kegyelmi úton, »méltányosság­ból« elengedik az alapítónak az illetékfizetést. Szívességből kivételképpen felmentik ama köte­lezettség alól, hogy éhen kelljen halnia amiatt, hogy birtokát halála után közjótékonyság cél­jaira ajánlotta fel. * F. István, jómódú gazda, az osztrák határ men­tén lakik. Egyik leánya Burgenlandba ment férjhez. Meghal a felesége. Szekfű nevű tehenét rá­hagyja burgenlandi lányára. deztek, de ezek a tüntetések nincsenek összefüg- • gésben a bojkottal, hanem Bismarck születésének évfordulóját ünneplik a német nemzetiek fáklyás menettel. Schacht a bojkott ellen A nemzeti szocialisták már a késő délutáni órákban a nagy berlini tereken óriási hangszóró­kat szereltpk fel, amelyek este félkilenctől tíz óráig a különböző bojkottrendelkezéseket és a boj­kottra vonatkozó beszédeket közvetítették az ösz­szegyült közönségnek. Objektíve meg kell állapi­éi« ; A megözvegyült gazda beballag a k .ilef képviselőjéhez: » — Átcsempészhetném a határon a te henet, de egyenes úton járó, bíróviselt ember vagyak* nem illenék rossz példát mutatnom. Tud< m. azor'j*n, hogy a marha/kivitelhez miniszteri ei^odély kell. Annak pedig sokféle igazolvánnyal és la'msít­vánuyal van kirakva az útja. Kérem, legyen segít« ségemre, hogy az engedélyt megkaphassam. A képviselőnek tetszik a- jóra- aió beszéd Elviszi a kérvényt a minisztériumba. Omtan visszaküldik igazolás, vé leményezés végett. Mik'oi aztán visszajut, még vagy háromszor leim; k a különböző hatósági szervekhez. Kérnek állatorvosi bizonyítványt. Főbírói hozzászólás' Mikor mindez már megvan, felszólítják a gazdát, hogy fizessen be valamiféle illetéket. Mikor ez is megtörtónt, eszükbe jut oJa'Vnn, hogj vaijon csakugyan örök­ség kedvéé: viszi-e ki F. bácsi ;> tehenet, nem pedig üzletkötés kedvéért? Kedvük szottyan ellen­őrizni a dolgot. Megnézetik a hagyatéki iratot. Persze közben hónapok telne: el. Végre mikor e^t is rendben találják, értesítik a képviselőt, hogy F. gazda kérése teljesül: az engedélyt megkapja. Néhány nap múlva a képviselő autón megy valahova é-> az orsz. ,-úton találkozik F.-gazdával. _ Nos. István, hallom, végre megjött az en­gedély. Hát \itte-e már a tehenet Burgen­landba! — Dehosy vittem, — feleli szomorúan István. — Háv miért nem vittel — Mert közben megborjadzott az isteuadta. Az engedély pedig nem szól a borjára. Kezdhetem újra az egészet. A képviselő egyet nevet, aztán nekiforditja autóját a határállomásnak. Ott felkeresi a vámőr­századost. Elmeséli neki a bolond esetet Együtt odamennek a határsorompóhoz, oda kére tik az osztrákok parancsnokát. Annak is elmesélik az esetet. ...És másnap F. gazda Szekfűje borjasiul együtt odaát volt Burgenlandban. Pecsétes írás nélkül ugyan, de mégis átkerült a határon. Átse­gítette a határközegek józan belátása. Mért azok méltányolni tudtak, hogy előzékenynek kell lenni a határmentén az olyan fehérhollóval szemben, amelyik nem akar csempészni. A példa azonban rávilágít, hogy mi a különb­ség a bürokratikus és a józan elintézés közt. Mert íme, a bürokrácia megtanítja csempészni azt is, aki nem akar. A józanság ellenben leveszi a csem­pészés ódiumát még az ilyen apró, rosszindulat nélkül való csempészésről is, ha azt látja, hogy a szemhunyásra egy jószándékú ember megsegítése yégett .van szükség.

Next

/
Thumbnails
Contents