Pesti Napló, 1933. május (84. évfolyam, 98–122. szám)
1933-05-02 / 98. szám
2 Kedd PESTI NAPLÓ 1983 május 2 tekét, melyben a kölcsönöket vissza akarja kapni... Mire ezeket a sorokat olvassák, már tudni fogják odaát, amit ma még itt senki sem sejt: hogy milyen lesz a futballjátszma következő fordulata? Csupán dollárt nyomatnak vagy kincstári jegyeket is és milyen mértékben térnek el az aranyalaptól? Itt ma a Wall Streeten azt a feltevést hallottam legtöbbnyire, hogy a dollárt külső viszonylatban régi értékéhez képest 67 százalékon t,0dják megállítani. A tőzsde viselkedése is nagyon érdekes volt így közelről: az utóbbi időkben megszokott napi hárommillió dollárnyi forgalom helyett ma hétmillió cserélt gazdát, ami rekordot jelent, de jellemző volt, hogy mindez a délelőtti órákban történt; tizenkettő után megakadt és lecsendesedett az egész forgalom és a tőzsdések azt állították, hogy addigra a közönség elvásárolta egész pénzét és többre nem futotta senkinek. A hír hallatára éjjel vagy reggel kiadták a vásárlási megbízásokat, nehogy az elértéktelenedő dollár a nyakukon maradjon és délig minden megbízás el volt már intézve. A tempóra nézve jellemző, hogy a »ticker«, a tőzsde nagyterméből távírógépeken leadott kurzusok papírszalagon minden irodában és nyilvános helyek megjelenő automatikus jegyzése, már tíz órakor kilenc percnyi késéssel tudta csak regisztrálni az árfolyamokat, olyan nagy volt az üzleti élet, — délben már huszonháromperces késéssel dolgozott, m aíg kettő tájban megint teljesen egyidőben tudta leadni a kurzusokat az üzletek megkötésével. Ugyancsak nagyon érdekes tünet volt, hogy a benfentesek, a hivatásos börzsánerek, reggel erősen vásároltak és zárlat előtt úgyszólván kivétel nélkül valamennyien eladták, amit reggel vettek volt! (Megokolás: »Mit tudja az ember, hogy Moley úrnak mi jut az eszébe éjjel Washingtonban? Biztosabb, ha legalább éjszakára az ember megtartja a pénzét«.) »Az elnök környezetéből származó információ« .(ami mindig az elnök aznapi sajtófogadásán tőle személyesen hallottakat jelenti a lapokban) hangsúlyozza, hogy a törvényhozásban megnyilvánuló hajlamosság az ellenőrizetlen infláció iránt, bírta rá a kormányfőt arra, hogy minden általa szükségesnek vélt eszköz útján az árak ellenőrzését diktátori jogokkal biztosítsa magának. Félhivatalosan azt is emlegetik, hogy ez az intézkedés egyúttal könnyebbé teszi majd a tárgyalási lehetőségeket az elnök számára az angol és francia küldöttekkel, akik már útban vannak, akadnak sajtóhangok és — ugyanezt hallottam ma személyesen számottevő férfiaktól! — akik éppen az ellenkezőjéről vannak meggyőződve és úgy vélik, hogy semmiféle komoly megállapodásra nem lehet alap egy olyan helyzetben, mely hirtelen támadt és még nem alakult ki teljesen, egy olyan pénznemmel bázisául, melynek e parabens nincsen is meghatározott értéke. Mire ezeket a sorokat olvassák, már tudni fogják azt is, melyik álláspontnak volt igaza. Itt ma forr minden és senki semmit nem tud. De már vannak demokrata pénzemberek, akik halkan és szerényen, egy kis sóhajt küldenek Kalifornia felé, ahol Mr. Hoover boldogan nyaral Palo Altoban, a villájában. Mert itt ma veszélyes játék folyik a legnagyobb tétben. Ha Roosevelt merész taktikája, melyet — mint önmaga állítja — a pillanat szokott sugalni, győz, akkor egy zseni, aki megmentette az országot. Ha nem? Ha nem, — hogy akkor mi lesz, arra nem is jó gondolni... Vészi Margit Ráfael feltámadása Születésének 450. fordulóján Csodálatos, hogy a nemzetközi szellemi élet, amelyet az utolsó években minden fontos vagy akár kevésbé jelentős történeti évforduló megállásra, visszatekintésre, párhuzamok felállítására és tanulságok levonására tudott késztetni, jóformán észrevétel nélkül haladt el egy olyan évforduló mellett, amelynek alkalmából néhány évtizeddel ezelőtt örömtüzek gyulladtak volna mindenfelé. Néhány nappal ezelőtt volt 450 esztendeje, hogy Urbinoban megszületett Raffaello Santi, aki évszázadokon keresztül »A Festő« volt az egész emberiség számára, akinek élete sokáig a szimbolikus művészélet, művészete pedig az elérni vágyott, de mindig elérhetetlen ideál maradt. Rafael e sajátos történeti értékelése az utóbbi három évtized alatt gyökeresen megváltozott s a hozzá és művészetéhez való viszony átalakulását éppen az évforduló visszhangtalansága jellemzi a legvilágosabban. A 20. század művészi irányai, különösen a korra oly jellemző expresszionizmus eltávolodtak, sőt elzárkóztak attól a művészettől, amelynek alapvető törekvése a formai és tartalmi elemek teljes harmóniája volt és érzelgősnek deklarálták azt a művészt, aki a patetikusan brutális érzelemnyilvánítás helyett a lírai érzés kifejezését kereste. Íme elutasító álláspontra helyezkedett Rafaellel szemben a művészettörténet is, amelyet s®, élő művészettel párhuzamos törekvései az antiklasszikus korok: a késő-gótika és a barokk, tehát a dinamikus és expresszív stílusok újjáértékelése felé tereltek. S az élő művészetnek és a tudomány- nak ez az elutasító álláspontja természetszerűleg nem maradhatott a »szakkörök« szigorú magán-, ügye. Rafael az utolsó években még a laikus, tehát a tradicionális értékelésekhez legmerevebben ragaszkodó nagyközönség szemében is egyre veszített jelentőségéből s az utolsó, legszélsőségesebb értékelések már csak eklektikust láttak benne, a grattracenti kisebb és nagyobb művészeinek, főként Peruginonak hűséges követőjét, aki nem zsenialitással, hanem csupán, tehetséggel és virtuozitással alakította ki egykor mindenek fölé értékelt formanyelvét. Kétségtelen, hogy e már szinte általános érvényűvé vált ítéletekben sok a helytálló objektív igazság és bizonyos, hogy a leértékelő vélemények nem egyedül az értékelők hibás szempontjainak és elfogultságának tudhatók be. De bizonyos az is, hogy a rafaeli művészet sokkal gazdagabb és komplikáltabb jelenség, mintsemhogy ilyen formulákkal kimeríthető volna. Maga a kor, amelyben élt, a 16-ik század első negyede, szintén sokrétűbb és gazdagabb volt, mint ahogy a múlt század végén kialakult dogmatikus történetszemlélet hinni és elhitetni szerette volna, hiszen a cinquecento első negyede nemcsak az előző század szellemi és művészi eredményeinek sommázásával foglalkozott, hanem egyben önálló világképet is teremtett, sőt kialakulási ideje volt olyan szellemi és művészi mozgalmaknak, mint a reformáció és a manierizmus stílusa. S hasonlóan a korhoz, amelyben élt, Rafael művészete ugyancsak az európai szellemi élet leggazdagabb jelenségei közé tartozott. A híres Madonnaképek: a Madonna della Sedia és a Madonna del Granduca, amelyeket az utolsó évtizedekben legjellemzőbb alkotásainak tartottak s amelyeknek alapján művészetének szellemét és stílusát szentimentálisnak, belső érték és fejlődéstörténet szempontjából jelentéktelennek deklarálták, csak egyik oldalát mutatják sokrétű művészi egyéniségének és bizonyosan nem a legkarakterisztikusabbat. Jelentősége nem ezeknek a közkinccsé vált műveknek megalkotásában merült ki. A mai ember, akinek szemlélete egy új, sem nem érzelmes, sem nem túlságosan expresszív művészi hullámban alakult ki, Rafael művészetében más alkotásokat és más vonásokat talál lényegesnek. A mai kor műértője azt érzi, hogy művészi szándékait a nagy kompozíciók, a Vatikán Stanzáinak freskói, a Loggiákhoz készült vázlatok és a faliszőnyegekhez készített kartonok fejezik ki legtisztábban, s hogy a célok, amelyeket maga elé tűzött, e művekben ismerhetők fel teljes világossággal. Ezek az alkotások pedig egy más, egy új Rafael* revelálnak, mint a Madonna-képek Nem azt a művészt, aki előtt mindennél lényegesebb volt a vallásos meghatottság szelíden passzív, lírai kifejezése, hanem akinek számára mindenekelőtt a kép volt lényeges s aki műveiben nem érzelmi állapotokat jelenített meg, hanem képproblémákat akart és tudott megoldani. E képalkotási problémák felvetése és megoldása a Stanzák freskóiban történt meg legteljesebben. Ezeket a festményeket: a Disputát és az Athéni iskolát, Heliodorus kiűzetését, a Bolsenai misét és a Borgo égését (hogy csak a legismertebbeket említsük), egy alapvető vonás jellemzi s ez a szerkezeti elemek szigorú rendje és teljes kiegyensúlyozottsága. Mindenütt és minden vonatkozásban megnyilatkozik bennük a kép legelemibb és legalapvetőbb követelményének, az abszolút zártságnak és a külső realitástól való elvonatkozásnak teljes tudata s ez az, ami őket — mint minden igazi műalkotást — a valóságnál magasabbrendűvé avatja. A kompozíció kristályos egyensúlya azonban nem kiáltóan hangsúlyos és nem egyedüli tartalma a képnek. Sőt: az illúzionista természetábrázolás bősége, a színkompozíció gazdagsága, az egyes alak és a csoportok raffinált elrendezése úgy rejti el a Stanzák szinte minden festményén a struktúrát, hogy a képhátásnak ez a legfontosabb eleme csak ritka esetben válik evidensen láthatóvá. De ehelye-- annál érezhetőbb ez a szerkezeti tökéletesség mindenütt s a képek különös varázsának legfőbb tényezője éppen ez: a kép szellemi és formai alapjának ökonomikus beleszervezése a többi képelemek közé. Semmiképpen sem véletlen,hogy a 19. század felfogásával szemben a 20. század második negyedének szemlélője éppen ezeket a vonásokat: a képszerűséget, a struktúra mindenek fölé való helyezését és a formai, egyedül a formai elemek egyensúlyát érzi a rafaeli stílus leglényegesebb vonásainak. A cinovecento festője ma hasonló átértékelésen megy keresztül, mint néhány év előtt Mozart- akit a rokokó zene reprezentánsából avattak a klasszicizmus legjelentékenyebb képviselőjévé. Rafael ezen átértékelésének magyarázata nemcsak a történeti ismeretek kiterjedése és nem a növekvő történeti objektivitás. Az olasz renesszánsz legnagyobb művészének újjászületését egyedül a mai kor intellektuális művészetszemlélete magyarázza, amelynek számára a műfaj, a kép, tisztaságának és törvényszerűségeinek tisztelete modern,akfölött való- ~ Péter András Egyre jobban kiélesedik az orosz-mandzsu viszály London, május – A keletkínai vagutak ügyében Mandsu-Kuo és a szovjetköztársasoff között kitört viszály mindjobban kiélesedik. A japán félhivatalos Charleon Times azt állítja, hogy Karakan kirrgyi népbiztos a szovjet nevében 1920 szeptember 27-én Kínához intézett jegyzékében lemondott a vasutakra vonatkozó minden igényről. Ugyanekkor hivatalosan jelentik, hogy a szovjet nem hajlandó visszaadni a keletkínai vasutak pályájáról elhurcolt kocsikat és mozdonyokét. Japán lapjelentések szerint a mandsuki vámhivatal szovjet tisztviselői rövidesen viszszatérnek Oroszországba. Az angol király főlovászmesterének fivére nyilatkozik a gödöllői Jamboreeról (Saját tudósítónktól.) Nemzetközi szokás a cserkészet körében, hogy azt az országot, amely a világtáborozásra készülődik, a külföldi cserkészmozgalom legfőbb irányítói meglátogatják. Nálunk már hetek óta tart a nagy idegenjárás Gödöllőre, a IV. Jamboree színhelyére. Legutóbb két idegen cserkészvezető érkezett Magyarországra: E. G. Godfrey Faussett tábornok, az angolországi nemzetközi cserkész táborozás parancsnoka és Kapiszewszki Henrik, a Gödöllőre készülődő lengyel cserkészek sajtófőnöke. Mindketten kint voltak Gödöllőn és nagy elragadtatással beszélnek a tábor szép fekvéséről. A lengyel cserkészvezető így nyilatkozott munkatársunknak: — Cserkészetünk a világjamboreo alkalmából s a lengyel-magyar barátság bizonyítékát akarja adni. Ezt mi sem igazolja jobban, mint az, hogy dr. Grazinszky Mihály, Szilézia kormányzója, a lengyel cserkészszövetség vezetője és az fzsetes legmagasabb cserkészhatóságok mind eljönnek Gödöllőre. A másik érdekes vendég Godfrey Faussett mag,-, piros-pozsgás arcú öregúr. Hatvanötéves, de még ötvennek sem látszik. — Tábornok úr, — kérdeztük — mi a véleményem,adöllörök — Egy egész napot töltültem a Jamboree táborhelyén és minden nagyon tetszett. Jobb és szebb helyet nem is lehetett volna találni. A gyönyörű erdős környezet még a legmelegebb nyárban is megfelelő védelmet ad majd ötvenkét nemzet cserkészének. — Volt már Magyarországon. — Ezúttal először vagyok magyar területen. Már többször szerettem volna ellátogatni, mert rengeteget olvastam, a magyarok vendégszeretetéről. Nem is csalódtam és alig várom az augusztust, amikor a brit birodalom többezer cserkészének élén visszajövök. Elmondotta ezután a tábornok, hogy van egy 31 éves fia, aki Ceylonban él, az ottani cserkészek egyik vezetője. A fiú is rézt vesz a Jamboreen, főleg azért, hogy apja mellett titkári rendőket lásson el. Faussett tábornok családja a legelőkelőbbek közé tartozik Angliában. Fivére az angol király főlovászmestere. — Én magam a lovasságnál szolgáltam. Meg is kértem a magyar cserkészeket, hogy a Jamboree alatt bocsássanak rendelkezésemre egy lovat. A gondjaimra bízott angol cserkészeket négy táborban helyezik el, amelyek meglehetősen messze esnek egymástól, ezért van szükségem a lóra. A tábornok egyébként hétfőn este a rádióban is beszámolt magyarországi élményeiről. Agyonlőtték Peru köztársasági elnökét, aki ellen eddig tizennyolcszor követtek el merényletet Washington, május 1. Luis Sanchez Gerro ezredest, Peru köztársasági elnökét hétfőn reggel Limában, amikor a lóversenytéren tartott csapatszemléről távozott, agyonlőtték. A merénylő az autóban ülő elnökre valóságos golyózáport zúdított. A sofőr az olasz kórházba robogott a sebesült elnökkel, akin azonban már nem lehetett segíteni. Az egyik golyó a szívét találta s hamarosan megölte. A merénylet óriási pánikot okozott. A tömeg rávetette magát a merénylőre, akit csak a rendőrség tudott megmenteni. A rendőrségen megállapították, hogy Adelardo Hurtado de Mendosa a neve és egy ellenzéki párt tagja. Valamikor hírlapíró volt, később művészi pályára lépett. Az elnök halála után nyomban összeült a minisztertanács, majd a parlament mindkét háza. A parlament Benavides tábornokot, a hadsereg főparancsnokát választotta kj elnökké. Az új elnök kihirdette az ostromállapotot, életbe léptette a hírlap- és távírócenzúrát. Sanchez Gerro ellen politikai pályafutása során tizennyolcszor követtek el merényletet. Ez volt, a tizenkilencedik. Benavídes az új elnök Lima, május 1. A kongresszus hétfőn rendkívüli ülésszakra ült össze, hogy megválassza a meggyilkolt Sanchez Gerro utódját. A perui köztársaság új elnöke Benavídes Oscar lett. Benavídes a kongresszushoz intézett első üzenetében bejelentette, hogy mindent megtesz az ország békéjének biztosítása érdekében. Rendzavarásokra egyébként a merényletet követő órákban sem a fővárosban, sem a vidéken nem került sor. rendbehozza emésztését. Székrekedés, bélrenyhesség, rossz emésztés szabályozására vegyen be este 1-3 pici Artin drageet, reggelre normális ürülése lesz.