Pesti Napló, 1933. május (84. évfolyam, 98–122. szám)

1933-05-02 / 98. szám

2 Kedd PESTI NAPLÓ 1983 május 2 tekét, melyben a kölcsönöket vissza akarja kapni... Mire ezeket a sorokat olvassák, már tudni fogják odaát, amit ma még itt senki sem sejt: hogy milyen lesz a futbálljátszina következő for­dulata? Csupán dollárt nyomatnak vagy kincs­tári jegyeket is és milyen mértékhen térnek el az aranyalaptól? Itt ma' a Wall-Streeten azt a fel­tevést hallottam legtöbb uyire, hogy a dollárt külső viszonylatban régi értékéhez képest 67 százalékon 1,0^jók mégállítani. A tőzsde viselkedése is nagyon érdeies volt igy közelről: az utóbbi időkben megszokott napi harommilliódollárnyi forgalom helyett ma hét­millió cserélt gazdát, ami rekordot jelent, — de jellemző volt, hogy mindez a délelőtti órákban történt; tizenkettő után megakadt és lecsendese­dett az cgé^z forgalom és a tőzsdések azt állítot­ták, hogy addigra a közönség elvásárolta egész pénzét és többre nem futotta senkinek. A hír hal­latára éjjel vagy reggel kiadtál* a vásárlási meg­bízásokat, nehogy az elértéktelenedő dollár a nya­kukén maradjon és délig minden megbízás el volt már intézve. A tempóra nézve jellemző, hogy a »ticker«, a tőzsde nagyterméből táv írógépeken le­adott kurzusok papírszalagon minden irodában és nyilvános helyeri megjelenő automatikus jegy­zése, már tíz órakor kilenc percnyi késéssel tudta csak regisztrálni az árfolyamokat, olyan nagy volt az üzleti élet, — délben már huszonháromper­ces késéssel dolgozott, — n;íg kettő tájban megint téliesen cgyidőben tudta leadni a kurzusokat az üzletek megkötésével. Ugyancsak nagyon érdekes tünet volt, hogy a benfentesek, a hivatásos bcrziáncrek. reggel erő­sen vásároltak és zárlat előtt úgyszólván kivétel nélkül valamennyien eladták, amit reggel vettek volt! (Megokolás: »Mit tudja az ember, hogy Moley úrnak mi jut az eszébe éjjel Washington­ban? Biztceabb, ha legalább éjszakára az ember megtartja a pénzét«.) »Az olnök környezetéből származó információ« .(ami mindig az elnök aznapi sajtófogadásán tőle személyesen hallottakat jelenti a lapokban) hangj súlyozza, hogy a törvényhozásban megnyilvánuló hajlamosság az ellenőrizetlen infláció iránt, bírta rá a kormányfőt arra, hogy minden általa szüksé­gesnek vélt eszköz útján az árak ellenőrzését dik­tátori jogokkal biztosítsa magának. Félhlvatalp­san azt is emlegetik, hogy ez az intézkedés egyút­tal könnyebbé teszi majd a tárgyalási lehetősége­ket az elnök számára az angol és francia küldöt­tekkel, akik már útban vannak, akadnak sajtó­hangok ós — ugyanezt hallottam ma személyesen számottevő férfiaktól! — akik éppen az ellenkező­jéről vannak meggyőződve és úgy vélik, hogy semmiféle komoly megállapodásra nem lehet alap egy olyan helyzetben, mely hirtelen támadt és még nem alakult ki teljesen, egy olyan pénznemmel bázisául, melynek e paraben^ nincsen is meghatá­rozott értéke. Mire ezeket a sorokat olvassák, már tudni fog­ják azt is, melyik álláspontnak volt igaza. Itt ma forr minden és senki semmit nem tud. De már vannak demokrata pénzemberek, akik halkan és fzerényen, egy kis sóhajt küldenek Kalifornia felé, ahol Mr. Hoove.r boldogan nyaral Palo Alto­ban, a villájában. Mert itt ma veszélyes játék folyik a legnagyobb tétben. Ha Roosevelt merész taktikája, melyet — mint önmaga állítja — a pillanat szokott sugalni, győz, akkor egy zseni, aki megmentette az országot. Ha nem? Ha nem, — hogy akkor mi lesz, arra nem is jó gondolni... Vészi Margit Egyre jobban kiélesedik az orosz-mandzsu viszály London, május L A keletkínai vagutak ügyében Mandsu-Kuo és a szov. JctköztáraasHff között kitört viszály mindjobban kiélese­dik. A japán félhivatalos Charbln Times azt állítja, hogy Karakan kliittgyi népbiztos a szovjet nevében 1920 szeptember 27-én Kínához intézett Jegyzékében lemondott a vasutakra vonatkozó minden igényről. Ugyanekkor hivatalosan jelentik, hogy a szovjet nem hajlandó visszaadni a:keletkínai vasutak pályájáról elhurcolt kocsikat és mozdonyokét. Japán lapjelentések szerint a mandsulii vámhivatal szovjettisztviselői rövedesen visz­szatérnek Oroszországba. Az angol király főlovászmesterének fivére nyilatkozik a gödöllői Jamboreeról (Saját tudósítónktól.) Nemzetközi szokás a cserké­szet körében, hogy azt az országot, amely a világtábo­rozásra készülődik, a külföldi cserkészmozgalom legfőbb irányítói meglátogatják. Nálunk már hetek óta tart a nagy idegenjárás Gödöllőre, a IV. Jamboree szín­helyére. Legutóbb két idegen cserkészvezető érkezett Magyarországra: E. G. Godfrey Faussett tábornok, az angolországi nemzetközi cserkész táborozás parancsnoka és Kapiszewszki Henrik, a Gödöllőre készülődő lengyel cserkészek sajtófőnöke. Mindketten kint voltak Gödöl­lőn és nagy elragadtatással beszélnek a tábor szép fek­véséről. A lengyel cserkészvezető így nyilatkozott munkatársunknak: — Cserkészetünk a világjamboreo alkalmából s a lengyel-magyar barátság bizonyítékát akarja adni. Ezt mi sem igazolja jobban, mint az, hogy dr. Grazinstky Mihály, Srilézia kormányzója, a lengyel cserkészszövet­ség vezetője és az ftsezes legmagasabb esorkészhatósá­gok mind eljönnek Gödöllőre. A másik érdekes vendég Godfrey Faussett mag,-«, piros-pozsgás arcú öregúr. Hatvanötéves, de még öt­vennek sem látszik. — Tábornok úr, — kérdeztük — mi a véleménye C,'a­döllörölt — Egy egész napot tölttiltcm a Jamboree táborhelyén és minden nagyon tetszett. Jobb és szebb helyet nem is lehetett volna találni. A gyönyörű erdős környezet més a legmelegebb nyárban is megfelelő védelmet ad majd ötvenkét nemzet cserkészének. — Volt már Magyarországon7 — Ezúttal először vagyok magyar területen. Már többször szerettem volna ellátogatni, mert rengeteget ol­vastam, a magyarok vendégszeretetéről. Nem is csalód­tam és alig várom az augusztust, amikor a brit biroda­lom többezer cserkészének élén visszajövök. Elmondotta ezután a tábornok, hogy van egy 31 éve» fia, aki Ceylonban él, az ottani cserkészek egyik veze­tője. A fiú is r&ztvegz a Jamboreén. főleg azért, hogy apja mellett titkári tendőket lásson el. Faussett tábornok családja a legelőkelőbbek közé tartozik Angliában. Fivére az angol király főlovdsz­mestere. — Én magam a lovasságnál szolgáltaim. Meg Is kér­tem a magyar cserkészeket, hogy a Jamboree alatt bo­csássanak rendelkezésemre egy lovat. A gondjaimra bí­zott angol cserkészeket négy táborban helyezik e), ame­lyek meglehetősen messze esnek egymástól, — ezért van szükségem a lóra. A tábornok egyébként hétfőn este a rádióban is be­számolt magyarországi élményeiről. Agyonlőtték Peru köztársasági elnökét' aki ellen eddig tizennyolcszor követtek el merényletet Washington, május 1. Luis Sanchez Gerro ezredest, Peru köztársa­sági elnökét hétfőn reggel Limában, amikor a lóversenytéren tartott csapatszemléről távozott, agyonlőtték. A merénylő az autóban ülő elnökre valóságos golyózáport zúdított. A sofőr az olasz kórházba robogott a sebesült elnökkel, akin azon­ban már nem lehetett segíteni. Az egyik golyó a szívét találta s hamarosan megölte. A merénylet óriási pánikot okozott. A tömeg rávetette magát a merénylőre, akit csak a rendőrség tudott meg­menteni. A rendőrségen megállapították, begy Ahelardo Hurtado de Mendosa a neve és egy ellenzéki páxt tagja. Valamikor hírlapíró volt, később művészi pályára lépett. Az elnök halála után nyomban összeült a minisztertanács, majd a parlament mindkét háza. A parlament Benavídes tábornokot, a hadseres* főparancsnokát választotta iij elnökié. Az új elnök kihirdette az ostromálla­potot, életbeléptette a hírlap- és távírócenzúrát. Sanchez Gerro ellen politikai pályafutása során tizennyolcszor követtek el merényletet. Ez volt, a tizenkilencedik. Benavídes az új elnök Lima, május í. A kongresszus hétfőn rendikívüli ülésszakra ült össze, hogy megválassza a meggyilkolt Sanchez Gerro utódját. A perui köztársaság új elnöke Benavídes Oscar lett. Benavídes a kongresszushoz intézett élsp üzenetében bejelentette, hogy mindent megtesz az ország békéjének biztosítása érdeiké­ben. Kendzavarásokra egyébként a merényletet követő órákban sem a fővárosban, sém a Vidéken nem ker.ült sor. rendbehozza emésztését. Székrekedés, bélrenyhe« Ség, rossz emésztés szabályozására vegyen be este 1-3 pici Artin dragéet, reggelre normális ürülése lesz. Ráfael feltámadása Születésének 450. fordulóján Csodálatos, hogy a nemzetközi szellemi élet, amelyet az utolsó években minden fontos vagy akár kevésbé jelentős történeti évforduló megál­lásra, visszatekintésre, párhuzamok felállítására és tanulságok levonására tudott késztetni, jófor­mán észrevétel nélkül haladt el egy olyan évfor­duló mellett, amelynek alkalmából néhány évti­zeddel ezelőtt örömtüzek gyulladtak volna min­denfelé. Néháüy nappal ezelőtt volt 450 eszten­deje, hogy Urbinoban megszületett Raffaello Santi, aki évszázadokon keresztül »A Festő« volt az egész emberiség számára, akinek élete sokáig a szimbolikus művészélet, művészete pedig az el­érni vágyott, de mindig elérhetetlen ideál maradt. Rafael e sajátos történeti értékelese az utóbbi három évtized alatt gyökeresen megváltozott s a hozzá és művészetéhez való viszony átalakulasat éppen az évforduló visszhaugtalansága jellemzi a legvilágosabban. A 20. század művészi irányai, különösen a korra oly jellemző expresszionizmus eltávolodtak, sőt elzárkóztak attól a művészettol, amelynek alapvető törekvése a formai és tartalmi elemek teljes harmóniája volt és érzelgősnek dek­larálták azt a művészt, aki a patetikusan-brutahs érzelemnyilvánítás helyett a lírai érzés kifejezeset kereste. í)e elutasító álláspontra helyezkedett Ra­faellel szemben a mű-észettörténet is, amelyet s®; élő művészettel párhuzamos törekvései az anti­klasszikus korok: a késő-gotika és a barokk, tehát a dinamikus és expresszív stílusok újjáértékelése felé tereltek. S az élő művészetnek és a tudomány-' nak ez az elutasító álláspontba természetszerűleg nem maradhatott a »szakkörök« szigorú magán-, ügye. Rafael az utolsó években még a laikus, te­hát a tradicionális értékelésekhez legmerevebbeu; ragaszkodó nagyközönség szemében is egyre ve­szített jelentőségéből s az utolsó, legszélsőségesebb értékelések már e=ak eklektikust láttak benne, a qrattrncentn kisebb és nagyobb művészeinek, fő­ként Peruginonak hűséges követőjét, aki nem zsenialitással» hanem csupán, tehetséggel és virtuo­zitással alakította ki egykor mindenek fölé érté­kelt tormanyelvét. Kétségtelen, hogy e már szinte általános ér­vényűvé vált ítéletekben sok a helytálló objektív igazság és bizonyos, hogy a leértékelő vélemények nem egyedül az értékelők hibás szempontjainak és elfogultságának tudhatók be. De bizonyos az is, hogy a rafaeli művészet sokkal gazuagabb és komplikáltabb jelenség, mintsemhogy ilyen formulákkal kimeríthető volna. Maga a kor, amelyben élt, a 16-ik század első negyede, szintén sokrétűbb és gazdagabb volt, mint ahogy a mult század végén kialakult dogmatikus történetszem­lélet hinni ós elhitetni szerette volna: hiszen a cinquecento első negyede nemcsak az előző szá­zad szellemi és művészi eredményeinek sommá­zásával foglalkozott, hanem egyben önálló világ­képet is teremtett, sőt kialakulási ideje volt olyan szellemi és művészi mozgalmaknak, mint a refor­máció ós a manierizmus stílusa. S hasonlóan a korhoz, amelyben élt, Rafael művészete ugyan­csak az európai szellemi élet leggazdagabb jelen­ségei közé tartozott. A híres Madonnaképek: a Madonna della Sedia és a Madonna del Granduca., amelyeket az utolsó évtizedekben legjellemzőbb alkotásainak tartottak s amelyeknek alapján mű­vészetének szellemét és stílusát szentimentális­nak, belső érték és fejlődéstörténet szempontjából jelentéktelennek deklarálták, csak egyik oldalát mutatják sokrétű művészi egyéniségének és bizo­nyosan nem a legkarakterisztikusabbat. Jelentő­sege nem ezeknek a közkinccsé vált műveknek megalkotásában merült ki. A mai ember, akinek szemlélete egy új, sem nem érzelmes, sem nem túlságosan expresszív művészi hullámban alakult ii, Rafael művészetében más alkotásokat és más vonásokat talál lényegesnek. A mai kor műéi-tője azt érzi, hogy művészi szándékait a nagy kompo­zíciók: a Vatikán Stanzáinak freskói, a Loggiák­hoz készült vázlatok és a faliszőnyegekhez készí­tett kartonok fejezik ki legtisztábban, s hegy a célok, amelyeket maga elé tűzött, e művekben is­merhetők fel teljes világossággal. Ezek az alkotások pedig egy más, egv új Ra­fael* revelálnak, mint a Madonna-képek Nem azt a művészt, aki előtt mindennél lényegesebb 1 volt a ! yallásos meghatottság szelíden passzív, lírai kife­jezése. hanem akinek számára mindenekelőtt a kép volt lényeges s aki műveiben nem érzelmi ál' lapotokat jelenített meg, hanem kópproblémákafc akart és tudott megoldani. E képalkotási problé­mák felvetése és megoldása a Stanzák freskóiban történt meg legteljesebben. Ezeket a festményeKet: a Disputát és az Athéni iskolát, Heliodorus ki­űzetését, a Bolsenai misét és a Borgo égését (hogy csak a legismertebbeket említsük), egy alapvető vonás jellemzi s ez a szerkezeti elemek szigorú rendje és teljes kiegyensúlyozottsága. Mindenütt és minden vonatkozásban megnyilatkozik bennük a kép legelemibb és legalapvetőbb követelményé­nek: az abszolút zártságnak és a külső realitástól való elvonatkozásnak teljes tudata s ez az. ami őket — mint minden igazi'műalkotást — a való­ságnál magasabbrendűvé avatja. A kompozíció kristályos egyensúlya azonban nem kiáltóan hang­súlyos és nem egyedüli tartalma a képnek. Sőt: az illúzionista természetábrázolás bősége, a színkom­pozíció gazdagsága, az egyes alak és a csoportok raffinált elrendezése úgy rejti el a Stanzák szinta minden festményén a struktúrát, hogy a képhátas­nak ez a legfontosabb eleme csak ritka esetben válik evidensen láthatóvá. De ehelye-- annál érez­hetőbb ez a szerkezeti tökéletesség mindenütt s a képek különös varázsának legfőbb tényezője éppen ez: a kép szellemi és formai alapjának ökonomikus bele«zervezése a többi képelemek közé. Semmiképpen sem véletlen, «hogy a 19. század felfogásával szemben a 20. század második negye­dének szemlélője éppen ezeket a vonásokat: a kép­szerűséget. a struktúra mindenek fölé való helye­zését és a formai, egyedül a formai elemek egyen­súlyát érzi a rafaeli stíluis leglényegesebb voná­sainak. A cinouecento festője ma hasonló átérté­kelésen megy keresztül, mint néhány év előtt Mo­zart- akit a rokokó zene reprezentánsából avattak a klasszicizmus legjelentékenyebb képviselőiévé. Rafael ezen átértékelésének magyarázata nemcsak a történeti ismeretek kiterjedésé és nem a növekvő történeti objektivitás. Az olasz renesszánsz legna­gyobb művészének újjászületését egyedül a mai kor intellektuális művészetszemlélete magyarázza, amelynek számára a műfaj: a kép, tisztaságának és törvényszerűségeinek tisztelete modern,rkfölöít valé- ~ Péter András

Next

/
Thumbnails
Contents