Pesti Napló, 1933. június (84. évfolyam, 123–145. szám)

1933-06-01 / 123. szám

Ma: Orvosi Napló (Ingyen külön melléklet) Budapest, 1938 K 84. évfolyam 123. szám Ara Í6 fillér Csütörtök, június 1 ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy hóra . . . 4.— pengő Negyedévre . 10.80 pengő Félévre. . . . 21.60 pengő Egyes azám ára Budapesten, vidéken és a Pályaudvarokon 16 Hllér ünnepnapokon . 24 fillér Vasárnap 32 fillér PESTI NAP10 SZERKESZTŐSÉGi Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL! Erzsébet körút 18—20. sa. TELEFÓNl 455—50-től 455—57-ig, 464-18 és 464-19. Szerkesztőség Bécsben« I., Kohlmarkt 7. A könyv nevenapja A magyar könyv ma megint kivonul az uccára. Európai divat szerint öltözködve: elegánsan, olcsón és könnyedén. Arisztokra­tikus könyvtári gőgjéből fölengedve, demokra­tikus közvetlenséggel, szinte baráti mosollyal. Mintha vidám juniálisra menne. A boulevard sátoros ünnepére. Pár év eló'tt még valami komor dac, va­lami elszánt »csakazértis« dübörgött ebben a kivonulásban. A könyv, mint az elégedetlen tömeg, kitódult az uccára, hogy tüntessen a közöny, a fásultság, az elhanyagolás méltat­lanságával szemben. Minden könyvsátor egy­egy tiltakozó gyűlés volt a szellem jogainak trónfosztása ellen és valóságos erkölcsi barri­kádharcot folytatott a közönség elfordult ér­deklődésének visszaszerzésére. A forradalmi megmozdulás váratlan sikerrel járt. Mingyárt első rohamra meghódította a szíveket és a lel­keket. Sőt, ami ennél is többet jelent a mai, anyagi gondokkal küszködő világban: a zsebe­ket is. Apró garasok és öreg tallérok, kenyéren és szórakozáson elspórolt fillérek és pengők versenyezve siettek a magyar betűből sugárzó kultúra szabadságharcának támogatására, gazdasági alapjainak és szellemi expanzivitá­sának biztosítására. Egyszerre megértette mindenki: miről van szó, mi forog itt kockán. S az első könyvnap a sokat emlegetett magyar kultúrfölény első igazi győzelmével zárult. A magyar könyv divatba jött, karriért csinált, befelé és kifelé egyaránt. Azóta Magyarorszá­gon az esztendő minden napja könyvnap. A lélek ünnepi kalácsából mindennapi kenvér lett. A könyv nem luxuscikk többé, hanem a közszükséglét általános kielégítője, amelyhez a társadalom minden rétegének hozzánőttek az igényei. Ezérf ma már a hivatalos könyvnap sem puszta propaganda. Inkább meghitt ünnep. Mondjuk: a könyv nevenapja. Évenként kivi­rágzó, új színcsokra a magyar tavasznak, a budapesti és vidéki uccának. Virágos Buda­pest így ékesíti magát a szellem virágaival is. S milyen szerencsés véletlen... az idén ép akkor, amikor az egész világ sajtójának kép­viselői itt vannak falai között, hogy színről Színre láthassák és hírt adhassanak majd szerte a föld kerekén: mikép becsülik meg ennek a szorító gúzsba kötött, »barbár« or­szágnak fiai — az elrágalmazott hún-utódok az egyetemes humánum legdrágább kincsét önmagukban. Hogy hazájukba visszatérve el­mondhassák: mikép hordja a magyarság a lel­kek máglyájára a könyveket, ameíyek ott egy­általán nem hamvadnak el, de világító lobo­gósba gyúlnak és fényt derítenek a haladás jövőbe vezető útjára. Hogy személyesen is meggyőződhessenek róla, — minden különö­sebb tüntető szándékunk nélkül — Magyar­ország mennyire integráns része annak az Európának, amelyből az értetlen elfogultság ki akarja rekeszteni... Hála Istennek, a könyv szeretetére itt már nem kell külön buzdítani az embereket. A hajdani magyar nemes, akinek kiváltságát keserű gúnnyal a »nem írok, nem olvasok« szállóigéjébe foglalta a vérezve csúfolódó költő, rég a múlté. Helyébe új nemesség lépett, amely rangját, erejét, kiváltságait ép a betű révén szerezte meg. Ennek az új nemesnek művelt polgár a neve. De talán a "régihez se talált egészen a csípős verssor. Berzsenyi, Kisfaludy, Vörösmarty, Kazinczy, Kölcsey is a nemességet jelentette s nyilván kifejezőb­ben, mint a rozsdamarta urambátvámok ma­radi serege. Az a volgamenti lovas ugyan, akiről Beöthy Zsolt litterátus képzelete olyan romantikusszépet álmodott, még aligha hor­'dott írott tekercseket puzdrájában a ínyílvesz­M kisantant üzenete szomszédainak „M három állam ünlófa kiinduló pontja akar lenni Közép-Európa úf megszervezésének, amelyhez bár­mely más állam csatlakozhat•• — „H kisantant az összes rendelkezésére álló eszközökkel megvédi közös érdekeit minden lehetséges veszély ellen" M kettészakadt Európa problémái meg­oldatlanok, maradtak a prágai konferencián Prága. május 31. (A Pesti Navló kiküldött munka­társánali telefónjelentése.) Ä prágai kisantant-konferenciát igazán nem lehet megvádolni a nemzetközi tárgyalások tíz óv óta megszokott unalmával. A prágai konfe­rencia érdekes, tele van szokatlan feszültséggel, talán egy kiosit túlságosan is izgatott a tanács­kozások atmoszférája. Bizonyosan nem igaz a legenda, amely tudni véli. hogy a három külügy­miniszter tegnapi állásfoglalása a négyhatalmi egyezmény kérdésében két párizsi telefonbeszél­getés közben háromszor változott meg. — ez a legenda bizonyosan nem igaz, de mindenképpen jellemző a konferencia vercről vérere változó eseményeire. Mert bármennyire is programsze­rűen bonyolódik le a szante túlgazdag tárgysoro­zat mindig felbukkannak a nagypolitika ősbozót­jából olyan kitérő és letérő utak, amelyek a tár­gyalások eredetilep tervbevett vonalát radikáli­san mcnráltoztatják. A szerda délelőtti és dél­utáni ülés ugyancsak bővelkedett az ilyen ter­mészetű meglepetésekben, amelyeknek bizonyára lesznek még következményei az európai politi­kában. Jl kisantant „londoni frontja" A kisantant állandó tanácsa ezerdán délelőtt különben újból a négyhatalmi szerződés kérdésé­vel foglalkozott, majd megkezdte a londoni világ­gazdasági konferencia »kisantant álláspontjának« megvitatását. Miután a három állam tegnapelőtt óta nem három különálló ország többé, hanem — Benes külügyminiszter kifejezését használva —» »magasabbrendű nemzetközi egység«, ennek a kö­zös álláspontnak ismertetése a magyar külpolitika szemszögéből is nagyon tanulságos lehet. A három külügyminiszter ugyanis a tanácskozások soráu megállapította, hogy a kisantant Londonban köve* telni fogja: 1. A háborús adósságok teljes és végleges tör­lését, mert enélkül Európa gazdasági gyógyulása lehetetlen, 2. bizonyos valuták stabilizálását, mint a nem­zetközi kereskedelmi forgalom gs a világpiaci árak emelkedésének elengedhetetlen feltételét, 3. a nemzetközi kereskedelmet gátló intézke­jdések. devizakorlátozások és behozatali tilalmak fokozatos megszüntetését; 4. a szabad áruforgalmat, amelyet súlyosul akadályoznak az egészségtelen és amúgy is kivi­hetetlen autarehikus törekvések; 5. a közép- és keleteurópai agrárállamok szá­mára a kisantant Londonban követelni fog?a a jyreferenciális rendszer kiépítését, agrárhitelek megatlását az állami és magánadósságok gyöke­res rendezését. * Gabona-antant Nem kevésbé fontos kérdésnek tartják a ga­bonakereskedelem és a gabonaárak nemzetközi szabályozását. A kisantant-konferencia határozatainak ehez a pontjához minden valószínűság szerint a ma­f yar kormány is hozzá fog járulni a londoni meg­eszélésen annál is inkább, mert a még régebben szők mellett, ám annál nagyobb becsületére J válik maradékainak, hogy a magyar történe­lemben már félezer esztendők óta együtt sze­repel a kard és a toll. Mátyás király nagyságát nemcsak a vele sírba szállott igazság, hanem az utána fenmaradt Corvin iák remek sorozata is hirdeti. Zrínyi és Balassa egykép hőse volt a kardnak és a lantnak. Szegedi Kis István harcos prédikátorról azt jegyzi fel a XVI. század krónikása, hogy életének legfájdalma­sabb sebét akkor kapta, amikor kétszáz köny­vét elrabolták. A XVII. és XVIII. század ki­váló magyar bibliofiljeiről csak nemrég szá­molt be egy terjedelmes tanulmánykötet. De a könyv, az irodalom nálunk többet is jelentett, mint kultúraterjedést. Irányított, küzdött és győzött. A testőr-író Bessenyei nemzetfelrázó szerepét ki nem ismeri 1 Avagy Széchenyi Hitel-Világ-Stádium szenthárom­ságának forradalmi jelentőségéről szóljunk? A könyv — és ez csaknem egyedülálló jelen­ség Európa népeinek történetében — nálunk politikai átalakító erővel is hatott. Petőfi ver­sei mint kibontott zászlók lengtek a szabad­ságharc fölött. Deáknak egy publicisztikai re­mekműve megteremtette a kiegyezést. Európa kul túrközösségébe valósággal néhány lefordí­tott magyar könyvön keresztül kapcsolódtunk be s mindmáig a betű maradt összezsugorított határainkon túl a legerősebb kapcsolatunk a világ négy tája felé. Minden okunk megvan hát rá, hogy szeretettel öleljük magunkhoz könyveinket, vallomást tegyünk mellettük és büszkélkedve rendezzünk: számukra iinnepetí Ha valaki, mi igazán szeretjük Nestor szerzetest, akiről Dóré olyan mélyértelmű karrikatúrát rajzolt Szent Oroszország című albumában. Anatole France-ot is elgondolkoz­tatta ez a tenyérnyi rajz, amelyről így emléke* zik meg a La vie littéraire előszavában: Néz­zék meg ezt a Nestort. Cellájában ül, könyvei és papirosai között. Körülötte a vidék vérfür­dők és tűzvészek színhelye. Magát Nestor ko­lostorát is oly dühösen ostromolják, hogy egész falrészek omlanak alá. S a derék szerze­tes csak, ír. Cellája csodálatos módon sértetlen marad és ott lóg egy oromfalon, mint valami kalitka az ablakon. Az íjászok a tető marad­ványaira. gyűlnek, s mint a legyek, úgy mász­kálnak a falak Szélén, míg végre lehullanak a lándzsákkal és kardokkal födött földre. A har­cosok még a szerzetes kandallójába is belopóz­nak. Be Nestor csak ír tovább. Egy szörnyű: rázkódás most feldönti tintatartóját. Semmi. ő ír... íme, ezt érheti el az, aki a könyvekben él. íme, a telefirkált papiros hatalma. íme, iro­nikus és megható jelképe annak, mikép vi-, gasztalnak meg a legfájdalmasabb valóságért a könyvek a bennük bízókat. Mert a könyv nemcsak szórakoztató, ta­nító és tanácsadó, hanem vigasztaló és fel' emelő jóbarát is. Legigazabb barátja minden­kinek, aki barátsággal közeledik feléje. Kitnrt szívével szívedre borul s ha te hűtlen nem le­szel: ö elkísér a sírig. Ez jusson eszedbe a könyv nevenapján, mikor a hű barát előzéke­nyen maga jön eléd a könyvsátraktól kiszíne-" sedett uccáin-

Next

/
Thumbnails
Contents