Pesti Napló, 1933. június (84. évfolyam, 123–145. szám)
1933-06-01 / 123. szám
2 Csütörtök PESTI NAPLÓ 1933 .június 1 Bél-infectiort ál Igmandi gyorsan segít. Mert pár óra alatt gyomrot-kelet tisztít megtartott közép- és keleteurópai agrárkonferenciákon Magyarország eddig is ugyanezeket a követeléseket hangoztatta. Elismerés a szovjetnek s a szovjet elismerése A kisantant külügyminisztereinek nyilván nem került nagy fáradságába a fenti program kidolgozása, hiszen a gazdasági programok mai adottságai nagyon szűk területre korlátozzák a megoldási lehetőségeket. Annál körülményesebb volt annak a közös gondolatnak megtalálásaa és lerögzítése, amellyel a kisantant 60 egyes államokkal való viszonyát akarja hosszú lejáratúra szabályozni. A tanácskozáson bevezetésképpen megállapították a külügyminiszterek, hogy — mint az már a konferenciákon szokás— a három ország külpolitikája valamennyi szomszédos állammal szemben teljesen azonos. Ebben nincsen semmi rendkívüli. Már valamivel meglepőbb az a Vterig elismerés, amelyet Szovjet-Oroszországnak juttatott a következő maidat: Az állandó tanács elégtétellel állapítja meg, hogy a leszerelési konferencián több kérdéssel kapcsolatban az orosz tanácsköztársaság és a kisantant közös álláspontot foglaltak el. A kisantant éppen ezért bizalommal tekint a Szovjet-Oroszországgal való kapcsolatának fejlődése elé. A konferencia köreiben a nyilatkozat után bizonyosra veszik, hogy a kisantant részéről Szovjet-Oroszország elismerése most már csupán rövid idő kérdése lehet. Ezzel szemben Lengyelországnak meg kell elégednie azzal a langyos megállapítással, hogy »a kisantant változatlanul a közös érdekeken nyugvó baráti politikát folytatja a lengyel köztársasággal szemben«. A többi szomszédos államok nevét — a kisantantnak hét szomszédja van — éppen csak hogy megemlítették. Ami azonban az egyszerű megemlítés után követ-kezik a konferenciáról kiadott jelentésben, az — illetékes helyről nyert értesülésem teréüt — elsősorban Magyarországnak szól. Eredetileg úgy tervezték, hogy ezt az üzenetet — korlátozottabb és kevésbé általános formában — nyíltan is Magyarországnak fogják címezni, utólag azonban a diplomáciai tartózkodás mégis legyőzte a prágai konferencia »új stílusát«, és az üzenet így sok címzettnek szól, mett met címzetlen maradt, új megfogalmazásban. Némiképpen általánosabb lett. Ez a körülmény azonban semmit sem von le rendkívüli érdekességéből. Közép-Európa új megszervezése .A kisantant általános politikája — mondja a konferencia határozata — kimondottan békepolitika, amely mindig hű marad a népszövetségi egyezményhez és sohasem fogja megengedni, hogy a genfi intézmény illetékességét és tevékenységét korlátozzák. Ez a politika egyik legfőbb céljának tartja, hogy valamennyi szomszédjával bensőséges politikai és gazdasági együttműködésben éljen. A kisantant éppen ezért újból felszólítást intéz valamennyi jószándékot nemzethez és azt kéri, hogy tartsák szem előtt a szerződések tiszteletének, a nemzetközi jognak, a döntőbírósági egyezményeknek politikáját, haladjanak a leszerelés útján, a biztonsági szükségletek által meghatározott keretek között. A kisantant három állama nem fenyeget egyetlen szomszédos országot sem. A kisantantnak semmi érdeke, hogy bármely más országgal akármilyen politikai vagy katonai konfliktusba keveredjék. A három állam lojálisan végrehajtja valamennyi nemzetközi kötelességét és immár szándéka, hogy az elvállalt kötelezettségeket a jövőben is tiszteletben fogja tartani. A háromm állam uniójának nincs egyéb célja, minthogy kiindulópontja legyen Közép-Európa új és békés megszervezésének és ehez bármely más állam is csatlakozhat azzal a céllal, hogy végre megvalósuljon Közép- és Délkelet-Európa valamennyi nemzetének konstruktív, politikai és gazdasági együttműködése. A kisantant három állama meg van győződve róla, hogy egyesegyedül ezen az úten járva lehet tartósan megőrizni a népszövetségi egyezmény érvényét és a békét. A kisantant őszintén és lojálisan követi ezt a politikát mindenkivel szemben, de egyben el van szánva arra is, hogy osztatlan egységével és a rendelkezésre álló összes eszközökkel védelmezze meg a három ország közös érdekelt minden lehetséges veszély ellen. Amikor a kisantant állandó tanácsa első kötelező évi ülése alkalmából mindazt közli, azzal a szándékkal jár el, hogy megértesse valamennyi európai állammal; ez a kisantant végleges politikája, amely barátságos, de egyben szilárd is mindenkivel szemben és továbbra is szilárd fog maradni, bármiképpen változzék a nemzetközi helyzet.« A kettészakadt Európa A hivatalos magyar politika illetékes vezetője és a magyar parlament bizonyára meg fogja találni a módot arra, hogy a kisantant prágai konferenciájának e határozatával kellő formában foglalkozzék. Egy fontos tényt azonban jó előre le kell szögezni. A kisantant három külügyminisztere azzal a szándékkal ült össze Prágában, hogy Közép-Európa politikai szervezetét a maga szempontjából és a maga eszközeivel évekre biztosítsa. A kisantantpolitikusok ismételten hangoztatták, hogy a gazdasági válság legyőzésének elengedhetetlen feltétele Európa h hosszúlejáratú politikai stabilitása. Az európai államokat két szembenálló csoportra osztó tragikus konfliktus a prágai konferencián így azután teljes élességével bontakozott ki. A békeszerződések revízióját hirdető csoport jelszava: »Gazdasági rendet és újjáépítést a revízió által«. A statusquo őrzőinek hitvallása: »Gazdasági rendet és újjáépítést a revízió nyugtalan kísérleteinek kiküszöbölésével«. E szembenállás talán még sohasem volt olyan nyílt, mint a prágai konferencia határozatai után amelynek súlyát — és ezt nyomatékosan hangsúlyozni kell — súlyos hiba lenne lebecsülni. E pillanatban még csak sejteni lehet, vájjon van-e egyáltalában kivezető út ebből a deprimáltan éles ellentét-káoszból, mert lelkük mélyén át kisántant államférfiai elismerik ugyan Magyarország követeléseinek érzelmi, sőt talán reális igazságát is, de ennek az elismerésnek az adott viszoyok között egyelőre alig lehet gyakorlati következménye. A kétfelé szakadt Európa gyötrelmes problémái nem oldódtak meg a prágai konferencián. Szó R. D Özv. Seidner Emilné a maga és Ilona leánya, ra fogtvérei, síágornéi, sógorai és a rokonok revében , mély fájdalottnnal megtört szívvel jelenti, hogy eh forrón szeretett férje, a drági jó apa, a szerető testvér Selynez Imit , Seidner plakát, és címzegyár alapítója és az 1927. évig volt főnöke május hó 81.-én, 55 éves korában hosszas szenvedése után elhunyt. Drága halottunk temetése a rákoskeresztúri izr. temetőim júlis 2-án déli 1 óratól lesz. Részvétlátogatások mellőzését kérjük. Nézze HH "a SÁ, W * -t, mielőtt bárhol villatelket vásárol. „Balaton Lifla -*" , a parcellázási iroda központja, Budapest, VI., Teréz körút 26. Magyar író sorsa Urak ha nem bánnátok egyet szólnék, Házatokban minap széket tekinték, Sehol én csak egy könyvet sem láthatok, Finten serleget, ostáblát láthatok. Oly igém féltek ti lám az papságtól, Hogy nem tanultok ez pogán királytól, Az vitézség meg lehet az pennától, Bár ne félnétek így az bibliától. (Ilosvai Selymes Péter: Ptolemeus királynak históriája.) A magyar nemzet pedig oly rest a maga nyelvén való könyveknek olvasásában, hogy igen kevesein találtatnak, kik egész életükben is egy avagy két magyar könyvecskét átolvastak volna. Kinek vagyon is látatja. Mert mivel sokan deákul sem tudnak s a magyar írásokat sem akarják olvasni, amikor csak alávaló dologról kívántatik is valakivel beszédbe eredni, mint a némák hallgatnak avagy szégyennel kell elindított beszédüket félbeszakasztani. Némelyek a restség mellé negéz édességet is toldannak. És amit effélék deáknyelvben kapnak, immár szégyenlik olvasni a magyar írásokat. Aki akarja, próbálja meg, kérjen némelyektől magyar könyveket olvasni; azt felelik, hogy könyvtartóikból is kivetnék inkább, hogysem mint magyar könyvet tartanának avagy olvasnának. (Laskai János nyírbátori református prédikátor: Hittől szakadásnak teljes megorvoslása, lfra.) Bizonysága voltam sola külföldi főiskolákat megjárt ifjak rakodt és széles ösméreteiknek. De alig hogy hazatértek amazok ősi mezejükre, nem tudom, micsoda kimagyarázhatatlan dalolás foglalta el őket. A könyvtárt fegyverek tolták ki, a szép tudományokat a vadkergetés, az elmélkedést az agarászat. Alig hogy kiértek emezek csendes parochiájukra, és elvadultak mint az erdei apró marhák, megtompult elméjük, erkölcsök oly hozzáegyenesedett a hallgatók erkölcséhez, hogy azt csak a viselet különböztette, és hogy a külföldi formájukból egészen kivetkezzenek, karcsúságukat felcserélték potrohossággal. (Kármán József: A nemzet csinosodása.) Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországban! Itt azok, akik külső formájukról maecénásoknak látszanak, nem hogy szeretnék a nemzeti tudományokat, hanem annak pártfogóit is gyűlölni láttatnak. De sok ilyen koppóháziakat találnának a két hazában , ahol a kávéházakba, csoporttal csiripol a nemesi gavallérség, a bibliothekák pedig és Lesekabinótak néma csendességgel veszteglenek. Az urak udvaraiba divisiónként koslolnak a jobbágyok zsírjával hizlalt kopók, a Musák pedig és a Musák baráti nem esmélik azokat. A tanultak éhen fáradoznak a nemzet dicsősége mellett; a hazájok vesztett koppókupecek bársonybugyogóba járnak. Ime ennyi pénzes uraság között egy buzgó hazafi meg nem szabadulhat a tömlöcből, a melybe étet a Musáknak, hazájának , dicső nemzetének szeretete vetette. Ne csudálkozzon tehát senki, hogy világ hallatára azt kiáltom: Az is bolond, a ki poétává lesz Magyarországban! (Csokonai Vitéz Mihály: Tempeföi, II. felvonás, X. jelenés.) Epések lesznek talán szavaim; de keserű, kínos emlékezetek támadnak lelkemben. Mert gondolkodom a népről, mely Zrinyit, az írót el tudta feledni; mely Faludit, míg élt, nem ismeré, mely Révairól hallani nem akart; mely Baróti Szabót és Virágot meg nem siratta; s melynek kebelében az ötvenhat évet szakadatlan munka közt eltöltött Kazinczy nyomorúságban élt és holt... Két rendbeli folyóírásai, részvétlenség miatt, mindjárt kezdetben elakadtanak; nyomtatott számos művei tizenegy millió népesség közt vevőt nem leltenek; legnagyobb becsű kéziratainak nyomtatót nem talált, s halálig tartott fáradozásai jutalmát nem arathatta az országban, hol annyi idegen gazdag táplálást nyer magának. (Kölcsey Ferenc: Emlékbeszéd Kazinczy felett.) Minden hazafiságom mellett is sokszor e sóhajtás tör ki keblemből. Csak ne itt születtem volna a világra! Olyan ritkán találni itt embereket, kik a nyers magyarságból magukat felküzdötték volna, és balvégzetem éppen ezek közé vetett. Sokszor elgondolom, mily dicső dolog költészetet űzni a felvilágosodott és rokonérző emberek között, művelt barátok társaságában . . . (Kisfaludy Károly: Levél Gadl Györgyhöz, 1823.) A szolgabíró felszólítja az öreg bírót, hogy vegye meg a »Zalán futásá«-t. öreg bíró: Mondok: micsoda az a Zalán futása? Szolgabíró: Az egy vers, egy könyv, egy jaggyar könyv, öreg Gírd: Egy vers, egy könyv, egy magyar könyv. Szolgabíró: Igen, igen, milliomadiál is! ide öt forintot Zalán futásáért, vagy nekihuzatom kendet, mint a békát. Nos, bot vagy öt forint? Sreg bíró: Bot, uram, bot, mindhalálig inkább, mint öt forint. (Vörösmarty Mihály: Mondolat, ifjúkori kísérletek közt.) ... be kell vallanunk, miként az Irodalmi munka talán seholsem jutalmaztatik kevésbbé, mint éppen hazánkban. Míg az irodalmi pálya más országokban a lélét s vagyonosság ösvényeinek tekintetik, s azokat, kik rajta kitűntek, befolyáshoz s méltósághoz vezeti, addig a magyar írónak sorsa hasonló a bányászéhoz, ki, midőn bomlokja izzadságában a mély aknák kincseit felhozza, mindenkit gazdagít, de maga örökre szegény marad. (Eötvös József: Beszéd a magyar irók segélyegylete alapító közgyűlésén, 1861 november 11-én.) Háborúban azt mondták, tillaárom haj Most keveset adunk rád, tillaárom haj! !étke időn azt vetik, Másra kell a pénz nekik, tillaárom hajt Ne volnék csak ilyen vén! tillaárom haj! Srótollam letenném, tillaárom haj! 8 beszegődném maholnap Csizmadia-inasnak, tillaárom haj! (Arany János: írószobám.) Akkor is úgy volt: frász törhette ki A Dal és Szépség nyugtalan magyarját, Mert úgy van igaz magyarság szerint, Ahogy vudarok és gazok akarják. Mert úgy van most is, kis szamár gazok Fojtják el, fogják az Isten növényét. Magyar és vátesz, ez éppen elég, Hogy honi késsél szent szívén döföljék, (aly Endrét néhai Vajda János.) összeválogatta: Komlós Aladár