Pesti Napló, 1933. június (84. évfolyam, 123–145. szám)

1933-06-01 / 123. szám

2 Csütörtök PESTI NAPLÓ 1933 , június í Bél-iníectiórt ál Igmandi gyorsan segít, Mert pár óra alatt gyomrot-belet tisztít megtartott közép- és keleteurópai agrárkonferen­ciékon Magyarország eddig is ugyanezeket a kö­veteléseket hangoztatta. Elismerés a szovjetnek s a szovjet elismerése A kisantant külügyminisztereinek nyilván nem került nagy fáradságába a fenti program kidol­gozása, hiszen a gazdasági programok mai adott­ságai nagyon szűk területre korlátozzák a meg­oldási lehetőségeket. Annál körülményesebb volt annak a közös gondolatnak megtalálási» és lerög­zításe, amellyel a kisantant O0 egyes államokkal való viszonyát akarja hosszú lejáratúra szabá­lyozni. A tanácskozáson bevezetésképpen megálla­pították a külügyminiszterek, hogy — mint a» már a konferenciákon szokás— a három orszápr külpoli­tikája valamennyi szomszédos állammal szemben teljesen azonos. Ebben nincsen semmi rendkívüli. Már valamivel meglepőbb az a Vtelrg elismerés, amelyet Szovjet-Oroszországnak juttatott a követ­kező maidat: Az állandó tanács elégtétellel álla­pítja meg, hogy a leszerelési konferencián több kérdéssel kapcsolatban az orosz tanácsköztársaság és a kisantant közös álláspontot foglaltak cl. A kisantant éppen ezért bizalommal tekint a Szovjet­Oroszországgal való kapcsolatának fejlődésé elé. A konferencia köreiben a nyilatkozat után bizonyosra veszik, hogy a kisantant részéről Szov­jet-Oroszország elismerése most már csupán rövid idő kérdése lehet. Ezzel szemben Lengyelország­nak meg kell elégednie azzal a langyos megálla­pítással, hogy »a kisantant változatlanul a közöa érdekeken nyugvó baráti politikát folytatja a len­gyel köztársasággal szemben«. A többi szomszé­dos államok nevét — a kisantantnak hét szom­szédja van — éppen csak hogy megemlítették. Ami azonban az egyszerű megemlítés után követ­1 kezik a konferenciáról kiadott jelentésben, az — illetékes helyről nyert értesülésem weíínt — Magyar író sorsa Urak ha nem bánnátok egyet szólnék, Házatokban minap szélieJtekinték, Sehol én csak egy könyvet sem láthaték, Finte« serleget, ostáblát láthaték. Oly igém féltek tii lám az papságtól, Hogy nem tanultok ez pogán királytól, Az vitézség meg lehet az pennától, Bár ne félnétek így az bibliától. (Ilosvai Selymes Péter: Ptolomeus királynak históriája.) A magyar nemzet pedig oly rest a maga nyelvén való könyveknek olvasásában, hogy igen kevosein talál­tatnak, kik egész életükben Is egy avagy két magyar könyvecskét átolvastak volna. Kinek vagyon is látatja. Mert mivel sokan deákul sem tudnak s a magyar írá­sokat sem akarják olvasni: amikor csak alávaló dolog­ról kívántatik is valakivel beszédbe eredni, mint a né­mák hallgatnak avagy szégyennel kell elindított beszé­düket félbeszakasatanl. Némelyek a restség mellé negé-> dességet is toldamak. És amit effélék deáknyelvben kap­nak, immár szégyenlik olvasni a magyar írásokat. Aki akarja, próbálja meg: kérjen némelyektől magyar köny­veket alvásni; azt felelik, hogy könyvtartóikból is kivet­nok inkább, hogysem mint magyar könyvet tartanának avagy olvasnának. (Laskai János nyírbátori református prédikátor: Hit­től szakadásnak teljes megorvoslása, lfrU.) Bizonysága voltam sola külföldi főiskolákat meg­járt ifjak rakodt és széles ösméreteiknek. De ajig hogy hazatértek amazok ősi mezejükre, nom tudom, micsqda ki magyarázhatatlan olalélás foglalta el őket, A könyv­tárt fegyverek tolták ki, a szép tudományokat a vad­kergetés, — az elmélkedést az agarászat. Alig hogy kiér­tek emezek csendes parochiájokra, és elvadultak mint az erdői apró marhák, megtompult elméjük, erkölcsök oly hozzá egyenesedett a hallgatók erkölcséhez, hogy azt csak a viselet különböztette, és hogy a külföldi for­májokból egészen kivetkezzenek, karcsúságukat felcse­rélték potrohossűggal. (Kármán József: 4 nemzet csinosoáása.) elsősorban Magyarországnak szól. Eredetileg úgy tervezték, hogy ezt az tizenetet — korlátozottabb és kevésbé általános formában — nyíltan is Ma­gyarországnak fogják címezni, utólag azonban a diplomáciai tartózkodás mégis legyőzte a prágai konferencia »új stílusát«, éa az üzenet így sok címzettnek szól, teMt me^rcímzetleu maradt, új megfogalmazásban, Némiképpen általánosabb lett. Ez a körülmény azonban semtmit sem von lo rend­kívüli érdekességéből. Közép-Európa ül megszervezése >A kisantant általános politikája — mondja a kon­ferencia határozata — kimondottan békepolitika, amely mindig hű marad a népszövetségi egyezményhez és sohasem fogja megengedni, hogy a genfi intézmény illetékességét és tevékenysé­gét korlátozzák, Ez r politika egyik legfőbb cél­jának tartja, hogy valamennyi szomszédjával benső­séges politikai és gazdaaági együttmű­ködésben éljen. A kisantant éppen ezért újból fel­szólítást intéz valamennyi jószándékrt nemzethez és azt kéri. hogy tartsák szemelőtt a szerződések tiszteletének, a nemzetközi Jognak, a döntőbírósági egyezményeknek politikáját, haladjanak a leszerelés utján, a biztonsági szükségletek által meghatározott keretek között, A kisantant három állama nem fenyeget egyetlen szomszédos országot sem. A kis­antantnak semmi érdeke, hogy bármely más országgal akármilyen politikai vagy ka­tonai konfliktusba keveredjék. A három állam lojálisán végrehajtja valamennyi nemzetközi kö­telességét ée immár szándéka, hogy az elvállalt köte­lezettségeket a jövőben is tiszteletben fogja tartani. A hárora állam úniójának nines egyéb célja, minthogy kiindnlópontja legyen Közép-Európa új és békés megszervezésének és eh ez bár­mely más állam is csatlakozhat azzal a céllal, hogy végre megvalósuljon Közép- és Délkele t-J3 urópa valamennyi nemzetének konstruktiv, politikai és gazdasági együttműködése. A kisantant három állama mog van győződve róla, hogy egyesegyediil ezen az étou járva lehet tartósan megőrizni a népszövetségi egyez­mény érvényét és a békét. A kisantant őszintén és lojá­lisán követi ezt a politikát mindenkivel szemben, de egyben el van szánva arra Is, hogy osztatlan egy­ségével és a rendelkezésre Allé összes eszközökkel védelmezze meg a három or­szág közös érdekelt minden lehetséges Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországban! Itt azok, a kik külső formájokról maeoénáeoknak látsza­nak, nem hogy szeretnék a nemzeti tudományokat, ha­nem annak pártfogóit is gyűlölni láttatnak. Be sok ilyen koppóháziakat találnának a két hazában 1 a hol a kávéházakba, csoporttal csiripol a nemesi gavallérség, a bibliothekák pedig és Lesekabinótak néma csendességgel veszteglenek. Az urak udvaraiba divisiónként koslotnak a jobbágyok zsírjával hizlalt kopók, a Musák pedig és a Musák baráti nem esmérik azokat. A tanultak éhen fáradoznak a nemzet dicsősége mellett; a hazAjok vesz­tett koppókupecek bársonybugyogóba járnak. Imé ennyi pénzes uraság között egy buzgó hazafi meg nem szabadul­hat a tömlöcből, a melybe étet a Musáknak, hazájának 9 dicső nemzetének szeretete vetette. Ne csudálkoazon te­hát senki, hogy világhallatára azt kiáltom: Az is bolond, a ki poétává lesz Magyarországban! (Csokonai Vitéz Mihály: Tempeföi, II. felvonás, X. je­lenés.) Epések lösznek talán szavaim; de keserű, kínos em­lékezetek támadnak lelkemben. Mert gondolkodom a népről, mely Zrinyit, az írót el tudta feledni; mely Fa,­ludit, míg élt, nem ismeré, mely Révairól hallani nem akart; mely Baróli Szabót és Virágot meg nem siratta-; s melynek kebelében az ötvenhat évet szakadatlan munka közt eltöltött Kazinczy nyomorúságban élt és holt.,. Két rendbeli folyóírásai, részvétlenség miatt, mindjárt kezdetben elakadtanak; nyomtatott számos müvei tizenegy millió népesség közt vevőt nem lelte­nek; legnagyobb becsű kéziratainak nyomtatót nem ta­lált: s halálig tartott fáradozásai jutalmát nem arat­hatta az országban, hol annyi idegen gazdag táplálást nyer magának, (Kölcsey Ferenc: Emlékbeszéd Kazinczy felett.) Minden hazafiságoni mellett is sokszor e sóhajtás tpr ki keblemből: Csak ne itt születtem volna a vi­lágra! Olyan ritkán találni itt embereket, kik a nyers magyarságból magukat felküzdötték volna, ég balvég­zetem éppen ezek közé vetett. Sokszor elgondolom, mily dicső dolog költészetet űzni a felvllágcsodott és rqkouérző omberek között, művelt barátok társaságá­ban . . . (Kisfaludy Károly: Levél Gadl Györgyhöz, 1823.) veszély ellen. Amikor a kisantant állandó tanácsa első kötelező évi ülése alkalmából mindazt közli, azzal a szándékkal jár el, hogy megértesse valamennyi euró­pai állammal; ez a kisantant végleges Poli­tik A ja, amely barátságos, de egyben szilárd !s min­denkivel szemben és továbbra is szilárd fog maradni, bármiképpen változzék a nemzetközi helyzet,« M kettészakadt Európa A hivatalos magyar politika illetékes veze­tője és a magyar parlament bizonyára meg fogja találni a módot arra, hogy a kisantant prá­gai konferenciájának e határozatával kellő for­mában fogla'kozzék. Egy fontos tényt azoi ban jó előre le kell szögezni. A kisantant három kül­ügyminisztere azzal a szándékkal ült össze Prá­gában, hogy Közév-Európa politikai szervezetét a maga szempontjából és a maga eszközeível évekre biztosítsa. A kisantantpolitikusok ismé­telten hangoztatták, hogy a gazdasági válság le­győ»ésónek elengedhetetlen feltétele Európa Tiosszúlcjáratú politikai stabilitása. Az európai ál­lamokat két szembenálló csoportra osztó tragikus konfliktus a prágai konferencián így aaután tel­jes élességével bontakozott ki. A békeszerződések revízióját hirdető csoport jelszava: »Gazdasági rendet és újjáépítést — revízió által«. A sta­tusquo őrzőinek hitvallása: »Gazdasági rendet és újjáépítést a revjzió nyugtalan kísérleteir.ek kiküszöbölésével«. E szembenállás talán még so­hasem volt olyan nyílt, mint a prágai konferen­cia határozatai után amelynek súlyát — és ezt nyomatékosan hangsúlyozni kell — súlyos hiba lenne lebecsülni. E pillanatban még osak sejteni lehet, vájjon van-e egyáltalában kivezető út ebből a deprimál, an éles ellentét-káoszból, mert lelkük mélyén ft kis­ántánt államférfiai elismerik ugyan Magyarország követeléseinek érzelmi, sőt talán reális ipazságát is, de ennek az elismerésnek az adott viswmyok között egyelőre alig lehet gyakorlati következmé­nye. A kétfelé szakadt Európa gyötrelmes problé­mái nom oldódtak meg a prágai konferencián. Sz-ó R. D Özv. Seidner Emiloé a maga és Ilona leánya, ra togtvérel, sf>«ornéi, sógorai és a rokoiok r.evóben m mély fá|dalo'tiinal megtört szívvel jolonti, hogv eh forrón szeretett férje, a drági jó apa, a szerető toitvér Selúncr Imii • Seidner plaKát. és címHegyár alapítója és az 1927. évig volt fénöKe május hó 81.-én, 55 éves korában hosszas szenvedés § után elhányt. Drága halottunk temetése a rákoskeresztúri izr. temetőim júqiin 2-An déli 1 óratqr lesz. Részvétlátogatások mellőzését kérjük. A szolgabíró felszólítja az öreg bírót, hogy vegye meg a »Zalán futásá«-t. öreg bíró: Mondok: micsoda az a Zalán futása? Szolgabíró: Az egy vers, egy könyv, egy jpggyar könyv. öreg 6írd.- Egy vers, egy könyv, egy magyar könyvi Szolgabíró: Igen, igen, milliomadtát is! ide öt fo­rintot Zaíán futásáért, vagy nekihuzatom kendet, mint a békát, Nos, bot vagy öt forint? örep bíró: Bot, uram, bot, mindhalálig Inkább* mint öt farint. (Vörösmarty Mihály: Mondolat, ifjúkori kísérletek közt.) ... be kell vallanunk, miként az Irodalmi munka talán s^holsem jutalmaxtatik kovéshbé, mint éppen ha­zánkban. Míg az irodalmi pá'ya más országokban a jé» lét s vagyonosság ösvényeinek tekintetik, s azokat, kik rajta kitűntek, befolyáshoz s méltósághoz vezeti, add'g a magyar írónak sorsa hasonló a bányászéhoz, ki, mi­dőn homloäsa izzadságában a mély aknák kincseit fel­hozza, mindenkit gazdagít, de maga örökre szegény marad. (Eötvös József: Beszéd a magyar irók segélj/egylete alapító közgyűlésén, 1861 november 11-én.) Háborúban azt mondták, tillaárom haj Most keveset adunk rád, tillaárom haj! JVéike-időn azt vetik, Másra kell a pénz nekik, tillaárom hajt Ne volnék csak ilyen vén! tillaárom haj! Irótollam letenném, tillaárom haj! 8 beszegődném maholnap Csizmadia-inasnak, tillaárom haj! (Arany János: írószobám.) Akker is úgy volt: frász törhette ki A Dal és Szépség nyugtalan magyarját, Mert úgy van iga? inagyarság szerint, Ahogy oudarok éa gazok akarják. Mert úgy van most is. kis szamár gazok Fojtják ej, fogják az Isten növényét; Magyar és vátesz, ez éppen elég, Hogy honi késsé] szent szívén döföljék, (4'lu Endret néhai Vajda János.) összeválogatta: Komlós Aladár Nézze HH "ú SÁ, W * -JÍ mielőtt bárhol villatelket vásárol. „Balaton Liflo -*" f a parcellázási iroda központja, Budapest, VI., Teréz körút 26.

Next

/
Thumbnails
Contents