Pesti Napló, 1933. augusztus (84. évfolyam, 172–197. szám)

1933-08-01 / 172. szám

Ma: Iparos és Kereskedő Napló (Ingyen külön melléklet) Ára 16 fillér Budapest, 1933 84. évfolyam 172. szám Kedd, augusztus 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra . . . 4.5 pengő Negyedévre . 10.80 pengő Félévre. . . . 21.60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a gályaudvarokon 16 fillér ünnepnapokon . 24 fillér Vasárnap .... 32 fillér PESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉGI Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL­ Erzsébet körút 18—20 sz. TELEFON­­ 455—50-től 455-57-ig, 464-18 és 464-19. Szerkesztőség Bécsben* L. Kohlmarkt 7. Melyik nagyobb, melyik dicsőbb? Irtat Zsadányi Henrik Hát melyik nagyobb", melyik dicsőbb? Melyik" a legragyogóbb csillag az aviatika egének azon a részén, amelyet a mai kor szeme át tud­ tekinteni? Lindbergh?... Aki szalmakalappal a fején s cigarettával a szájában beleült a gépbe, és csak úgy uk-muk-fuk, megállás nélkül átrepülte az Óceánt? Balból. •­ Aki térképekre könyökölve és időjárásjelentéseket tanulmányozva, heteken és hónapokon keresztül fontolgatott s mérlegelt, míg végre határtalan­ elővigyázattal — majdnem azt mondtam, lábujjhegyen — nekieresztette huszonöt gépét a menetrendszerű útiránynak és a gépek menetrendszerű pontossággal indultak, kerülték ki a vihart, hagyták oldalt a veszedelmes zónákat és végül leereszkedtek a biztos légikikötőbet Vagy Post?... Akinek gépe szinte azt a benyomást tette, mintha egy haragos Isten dobta volna ki az ű­rbe! Rohant, száguldott, eszeveszett volt, látszó­lag nem törődött semmivel, se viharral, se villám­mal, se fergeteggel, se tengerrel, se őserdővel, mindegy volt neki, akármi tombolt alatta, s akár­milyen pokol tátongott fölötte! Csak ment, csak rohant, csak nyomult előre, mintha nem is gyarló gyönge ember irányította volna, hanem csak­ugyan valamilyen felbőszült Isten cikázó haragja! Hát melyik nagyobb, melyik dicsőbb? Legtöbben ezt a kérdést alighanem azon az alapon döntenék el, amelyiken azt döntik el, hogy ki tetszik jobban, a húsos szőke, vagy a szikár fekete? Ez az alap itt kissé ingatagnak látszik és ezért megbízhatóbb után kell nézni. --•ny.T-r- I. . . -Mindenekelőtt talán azon kellene kezdeni, hogy a levegő e hősei nem egy típushoz tartoz­nak. Lényegesen különböznek egymástól, s az a tulajdonság, amely az egyiknél fényesen ragyog, a másiknál árnyékban marad. És megfordítva. Bizonyára több típus van a repülők között, mint amennyit hirtelenében ki lehetett itt venni közü­lük. De ez a három annyira szembeötlő, hogy a laikus is meg tudja őket különböztetni. Lindbergh a romatikus típus. Nem abban az értelemben, hogy nem tanulta volna meg alaposa® a szakmáját, s csak dilettáns módjára vágott neki az óceánnak, é­s korának* — a hat év előtti avia­tikának — volt a gyermeke. Annyit tett, ameny­nyit abban a korban nyélbeütni lehetett. Mit te­hetett hat évvel ezelőtt egy repülő! Meganult jól repülni, lehetőleg a legjobban repülni. Aztán ki­választotta a legjobb gépet, amit akkor megszer­kesztettek. A legellentállóbbat. Azt, amelyikről szárazföld fölött bebizonyosodott, hogy körülbelül hatezer kilométeren át engedelmeskedni fog a pilótának. Indulás előtt informálódott az óceán időjárása felől, milyen időt lehet várni a repülés ideje alatt Mindezt Lindsbergh megtette és aztán, hajrá, nekieresztette gépét a nagy víznek. A gép kitűnő volt, vagyis olyan, mint amilyennek a próba alatt mutatkozott, az időjárás sem bolondo­zott véletlenül és... Lindbergh kis kabátban, szalmakalapban leszállott Párizs környékén. Nem szeretném, ha félreértenének. A leki­csinylés, vagy az illő megnembecsülés árnyalatát sem akartam elvegyíteni e mondatokba. Csak any­nyit próbáltam kifejezésre juttatni, hogy sikere ellenére Lindbergh mákszemmel sem tekinthető nagyobb hősnek, mint azok, akik abban az időben szin­tén kísérleteztek az óceán átrepülésével, de kísérletük nem sikerült. Ezek épúgy felkészültek a kalandra, mint Lindbergh, de egy levegőörvény, vagy valami más keresztülhúzta számításukat. Szóval, Lindberghnnek sikerült, nekik nem. De nem azért, mintha Lindbergh bátrabb, körültekintőbb, okosabb, lángeszűbb pilóta és emberpéldány lett volna és a gépe különb gép lett volna! Hanem azért, mert valamilyen előre nem látott mozzanat aa ő terveiket meghiúsította, Lindberghét pedig nem. De erre a mozzanatról ők épúgy tudtak, vagy nem tudtak, mint ahogy Lindbergh tudott vagy nem tudott róla. S ők épúgy fel voltak készülve, vagy nem voltak felkészülve a vele való szembeszállásra, mint ahogy Lindbergh fel volt készülve, vagy nem volt felkészülve. I­IL Még jobban érezhetőbbé válnak Lindbergh tet­tének — vagy babérainak — körvonalai, ha Balbo babérja mellé tesszük. Itt közbe kell venni, hogy Balbon nem csupán Balbo tábornokot kell érteni. Amikor azt mondjuk, hogy Hindenburg nyerte meg a tannenbergi csatát, az intelligens ember bölcsen tudja, hogy a csata megnyerésében még néhány tisztnek legalább annyi része volt, mint Hindenburgnak. Csak a mindent egyetlenegy pontra visszavezetni szerető észjárás foglalja ösz­sze ilyen egyszerűen az eseményeket Éppen így a Balbo-repülés előkészítésében és végrehajtásá­ban is többen­ vettek részt de ugyanaz az ész­járás ismét egy személyre, a rokonszenves Balbo­ra pontosít össze minden dicsőséget Ez azonban nem zavarhatja az okoskodás menetét A Balbo-babért tehát az különbözteti meg leg­inkább a Lindbergh-babért­ól, hogy a Balbo-vál­lalkozást a lehető legalaposabban előkészítették, úgy, ahogy azt e pillanatban előkészíteni lehet. Minden emberileg, elképzelhető eshetőséget számí­tásba vettek s ugyanakkor kiszámították azt is­, hogyan lehet a kedvezőtlen eshetőségeket megke­rülni vagy legyőzni. Itt nem bíztak semmit a vé­letlenre, már amennyiben az aviatika mai állapo­tában a véletlent kiküszöbölni lehet Minden le­mérhetőt lemértek, kipróbáltak és ellenőriztek. Talán úgy tudnám magam legszabatosabban ki­fejezni, ha azt mondanám, hogy Lindbergh vállal­kozásában a kalandszerűség még nyolcvan száza­lék volt s csak húsz százalék a minden körülmé­nyek között helytálló matematikai valóság. Balbo vállalkozásában húsz százalékra szorították le a kalandszerűséget s nyolcvanra emelték fel azokat a tényeket, amelyekre két lábbal állani lehet Van azután még egy lényeges különbség a kettő között A Lindbergh-vállalkozás egyetlen egy gépet röpített egyik helyről a másikra. A Balbo-vállalkozás huszonötöt. Még szakértőnek sem kell lenni, hogy láthassa az ember, mily nagy a különbség a kettő között,­­ ha csak egy gép röpítésének kockázatát vállalom, vagy ha meg­szorzom ezt a kockázatot huszonöttel. De talán még a huszonöttel való szorzás sem fejezi ki tel­jesen a különbséget Valószínű, hogy a gépek szá­mának szaporodásával a nehézségek nem szám­tani, hanem mértani arányban növekednek. Ez az oka annak, amiért a Balbo-vállalkozás tünemé­nyesnek látszik s minél jobban nézi az ember, annál több hősiességet fedez fel benne. De ez a hősiesség nem a romantikus hősiesség, amely abban tetőzik, hogy behunyt szemmel ro­han neki a veszedelemnek- Hanem az a modern hősiesség, amely a veszedelmet megelőzi, elkerüli, lecsökkenti, s ha kell, legyőzi. Ez a nagyszerű mo­dern hősiesség hatotta át a Balbo-vállalkozást, amely kiadott parancsszóra, egy akarattól irá­nyítva, menetrendszerűen, mindent előre lemérve és kiszámítva, áthajított Alpeseken, Óceánon, a kontinenseken huszonöt gépet, és rajta százegy­néhány embert. III. Ennek a modern hősiességnek egy másik vál­tozata még jobban kiteljesedett Post földkörüli repülésében. Post kétségkívül csak egy gépet ve­zetett, s így az ő tettét ebből a szempontból nem lehet tárgyilagosan egyenértékűnek mondani Balbock tettével De van a Poet-mérleg köv­etel­oldalán két olyan tétel, amely gondolkodóba kell, hogy ejtse az embert Az egyik az, hogy Post az egész földet repülte körül. Nem csupán­­civilizált területeket ejtett út­jába, s az Atlanti óceánt egyetlenegy »slukkra« vette. A másik az, — s ez az igazi, nagy, modern hősiesség — hogy törhetetlenül bízott erős akara­tában, leleményességében és energiájában. Nem volt annyira óvatos, talán túl óvatos és latolgató,, mint Balbo. Nem csupán annak a nehézségnek ment neki, amelynek leküzdése kilencvenkilenc százalékig biztosítva volt. De nekiment olyan akadályoknak is, amelyekről nyilvánvaló volt, hogy azokat csak olyan rendkívüli emberek győz­hetik le, mint amilyen ő volt. S ha új, váratlan akadályok bukkantak fel, hallatlan eréllyel ve­tette magát rájuk, és nem nyugodott addig, amíg le nem győzte őket. És ez nem volt Lindbergh-szerű »ha sikerülje, ha nem, belepottyanok a vízbe«-féle vállalkozás sem. Hanem egy olyan embernek a tette, aki éve­ken keresztül gyakorolta a testét-lelkét és tudását a nehézségek leküzdésében, s amikor megvalósí­tásra került a sor, harcba vitte teste és lelke min­den atomját. Még akkor is talpraugrott, amikor a viszontagságok mind a két vállát odanyomták a földhöz. Postnak körömfeketényi szerencséje nem volt, Lindberghnek egy zsákkal tele volt a hátán,, a körülmények nem kedveztek neki, ha szá­mításokat végzett, e számításokat feldöntötte vihar, tenger, őserdő Minden ellene fordult és ő­ mégis felülkerekedett, elérte célját, huszonnégy órával megjavította földkörüli útjának rekordját Az ilyen tett határozottan szép- Büszkék lehe­tünk rá, hogy Postot az emberi faj termelte ki.­­ IV. De ezzel az elmefuttatással még mindig nincs eldöntve, melyik hát a nagyobb, melyik a dicsőbb, őszintén megvallva, olyan laikusnak tartom ma­gam az aviatika terén, hogy nem mernék bíróként fellépni e téren. Hanem engedjék meg, hogy mi­előtt önök szavaznának és döntenének, ebbe a ver­­senybe még két embert benevezzek. Az egyik az, aki a repülőgépet »feltalálta«, azt a gépet amely a levegőnél nehezebb és mégis fel tud emelkedni a levegőben. Itt ismét nem lehet egyetlen emberre gondolni". Panaud, Kress, Phi­lips, Hargrave, Lilienthal, Orville és Wilbur Wright... ezek mind »feltalálták« a repülőgépet. Ezek mind — s alkalmasint még néhányan — fa­natikusan hittek a levegő mél nehezebb igazságá­ban. Mindaddig dogmaszá­mba ment, hogy a leve­gőben csak a levegőnél könnyebb emelkedhetik fel s így egy olyan gép, mint amilyennel manap­ság ide-oda röpködnek, olyan fizikai képtelenség, mint akár a kör négyszögesítése vagy az örökké mozgó test. Ez dogma volt. Annál is több. Fizikai természettörvény, amelyben kételkedni annyi volt, mint a kétszer kettő helyességében kételkedni. Hát ennek a dogmának ment neki a repülőgépi »feltalálója«. Ez zúzta széjjel a tapasztalati bizo­nyítékok gőzkalapácsával. Tudják-e, mit jelent­ ez? Tudják-e, mi az egy dogma? A dogma egy akkora kőszikla, mint a föld összes hegységei együttvéve, s ráadásul a holt kráterei. Ilyen súllyal nehezedik dogma, előítélet, múlt, megszokottság és beidege­zettség az emberi agyra. És ő ezt az óriási súlyt dobta le az elméjéről! Ezt a szörny-5 nagy kősziká­olát morzsolta össze, hogy elméje kitágulhasson és újat teremthessen. Hát ne­m hősiesség ez? A másik versenyző, akit figyelmükbe ajánlok, talán még meg sem született. Ez a repülőgépet az egész emberiség szolgálatába fogja állítani. M­ert nemde mindnyájan tudjuk, hogy Lindbergh, Balbo, Post, s valahányan vannak, vagy akik mögöttük állanak, voltaképpen egy célt tartanak szem előtt Hogyan lehetne a repülőgépből olyan fegyvert kovácsolni, amellyel a szomszédos állam lakosaiból minél többet ki lehessen irtani. De ha majd ő fog startolni, ő, akinek a repülőgépe a bé­kességet és nyugalmat viszi el minden népek­­nek ... És ropet teesék ezavaad­! • - .i - .

Next