Pesti Napló, 1933. augusztus (84. évfolyam, 172–197. szám)

1933-08-01 / 172. szám

10 Kedd PESTI NAPLÓ 1933 augusztus 1 Ekrazittal felrobbantottak Brünnben egy négyemeletes szállodát Eddig hat holttestet és 54 sebesültet ástak ki a romok közül Ekrazitos családirtást sejtenek a bonyodalmas merénylet mögött Prága, július 31. (A Pesti Napló tudósítójától.) Borza­lmas szerencsétlenség történt Brünnben. Az Európa-szállodában gázrobbanás történt, amely az épületet csaknem teljesen rombadöntötte és több embert megölt. A hatalmas épületben, mely a város legforgalmasabb pontján, a Szabadság tér és a János utca sarkán épült, hétfőn reggel há­romnegyed nyolc órakor történt a robbanás. Olyan óriási ereje volt a robbanásnak, hogy egész Britnnnben hallható volt. Hatalmas lángnyelvek törtek ki a szálloda épületéből. Az épület jános­uccai frontja első emeletétől tetejéig elpusztult és a rombadőlt épületrészek hatalmas robajjal zuhan­tak alá a János utcába. A szálloda kávéháza szin­tén teljesen elpusztult. A robbanás ereje pozdor­jává zúzta a környező házak ablakait és letépte a falak vakolatát. Nyomban megindultak a hátalm­asarányú men­tési és eltakarítási munkálatok. Kora délutánig három holttestet ástak ki a romok alól és számos sebesültet. A délutáni órákig csak annyit sikerült megállapítani, hogy a robbanás a szálloda 7-es számú szobájában történt­, ahol Adolf Bauer mährisch-ostraui műszaki tisztviselő lakott fele­ségével és egyhónapos csecsemőjükkel. Rögtön megindult a nyomozás Bauerékkal kapcsolatban ,és megállapították, hogy a mährisch-ostraui anya­könyvben nincsenek olyan adatok, melyek Bauer adatainak megfelelnek. Lehetségesnek tartják, hogy Bauer álnév alatt lakott a szállodában. A ro­mok között megtalálták egy asszony és egy cse­csemő holttestét. Valószínűnek tartják, hogy ez Bauerné és gyermekének holtteste. Felmerült az a gyanú, hogy ekrazitos merénylet okozta a robba­nást. Vannak, akik azt mondják, hogy a szálloda egyik vendégénél egy kofferben ekrazit volt, ame­lyet azután öngyilkossági szándékból felrobban­tott. Az is lehetséges, hogy Bauer követett el csa­ládirtással kapcsolatos öngyilkosságot és ő követte el a robbanást- A robbanás ereje a szemközti házak ablakaiba emberi hús- és csontdarabokat röpített. Magának Bauernek a holttestét még nem ta­lálták meg s lehetséges, hogy ő maga a robbanás előtt elhagyta a szállodát, ámbár a szállodasze­mélyzet nem­ látta őt távozni. A levegőbe röpült épületben a robbanás idő­pontjában mintegy harminc szállodavendég tar­tózkodott s azonkívül az első emeleti kávéházban is voltak vagy tizenöten. A robbanás nyolc óra­kor, tehát a legforgalmasabb időben történt. A romok alól hétfőn délután csak egy újabb holttest került elő, egy Uher nevű vasutas felesé­gének borzalmasan megcsonkított holtteste. Ezzel együtt most már négy holttestet ástak ki: az állí­tólagos Bauer Adolf feleségét és gyermekét, azon­kívül pedig Skudlik szállítómunkást, aki a ka­tasztrófa pillanatában kis kézikocsijával éppen a szálloda előtt halad, a beomló falak maguk alá temették és agyonlapították. Uherné a szálloda egyik vendége volt. A négy halotton kívül tizen­három súlyos és negyvenegy könnyebb sebesült került­­elő a romok alól s ezenkívül még tizenegy tűzoltó szenvedett könnyebb-súlyosabb sérüléseket az eltakarítási munkálatok során. A könnyebb sebesülteket a helysz­ínen részesí­tették első­segélyben és azután hazaengedték őket. Miután a szálloda és a kávéház vendégeinek leg­nagyobb része élve került elő a romok alól, úgy számítják, hogy a halottak száma mégsem lesz olyan nagy, mint eleinte hitték s legfeljebb 6—7 halálos áldozattal kell számolni. Egy-két halott még feltétlenül van a romok alatt, mert a délután folyamán ismét előkerült néhány húscafat és em­beri csontdarab. Pontos adatokat­ természetesen csak a romok végleges eltakarítása után lehet majd megállapítani, a munka azonban nagyon lassan megy, mert a megrongált falak düledeznek, minden pillanatban attól kell tartani, hogy az egész épület rombadől. Egyelőre azon dolgoznak a tűzoltók, hogy alátámasszák az omlad­ozó falakat és csak azután lehet hozzálátni a romhalmaz tel­jes eltakarításához. A szörnyű katasztrófa okáról a hivatalos rendőri jelentés még nem tartalmaz pozitív meg­állapításokat, közli azonban, hogy igen nagy­ a valószínűsége az ekrazitrobbanásnak és annak, hogy a katasztrófához az állítóla­os Bauer Adolf­nak is köze van, miután Bauer szobájában és feleségének a holttestén határozottan ekrazitnyo­mokat lehetett megállapítani. A rejtélyes Bauer Adolf vasárnap este féltíz órakor jött a szállo­dába, egy asszony és egy csecsemő kíséretében, könnyen lehetséges azonban, — a jósze­mű szál­lodaszemélyzet megfigyelései aligha csalnak — hogy az asszony nem volt a felesége az állítólagos morva-ostravai technikai hivatalnoknak. Egész viselkedésük nem olyan volt, mintha férj és fele­ség lennének. Bauerék nem a szálloda éttermében vacsoráztak, hanem szobájukba hozatták a vacso­rát és két liter bort rendeltek melléje. Azóta ne­m látták őket többé. Ezek a jelek is arra mutatnak, hogy a második emelet 7. szobájának falai között valamilyen titokzatos rémdráma játszódhatott le. Az Európa-szállodát egyébként már építésétől fogva üldözte a balszerencse. A szálloda felépíté­sének tizenharmadik hónapjában beomlott a még nem teljesen kész lépcsőház s három ember életét vesztette a szerencsétlenségnél. A szállodarobbanás rejtélye a késő esti órák­ban megoldást nyert, legalább is annyiban, hogy sikerült megállapítani a titokzatos Bauer Adolf és állítólagos felesége kilétét. A férfit, aki Bauer Slüttr. Orion IXSO lámpagyár gondolatokat, amelyeknek a végére jártam és úgy éreztem, én magam gazdagodom, nem kívülről aggatnak rám dolgokat. Kérdeztél, feleltem, hit­tél nekem, éreztem, hogy felelősséggel tartozom szavaimért, hogy azoknak értékük van, ronthat­nak és teremthetnek... Rendkívüli hevességgel vágytam arra, hogy a tied legyek, hogy ennek a barátságnak átéljem legmagasabb fokát. És ek­kor, az első együttlét után, az a tény, hogy volt akaraterőm és bátorságom ahoz, hogy folytassam szerelmünket, hogy legyőzzem a rettenetes kétsé­geket és érzelmi forradalmat, hogy megfeleljek megváltozott régi életemnek az új életemhez inté­zett­­kérdéseire, éppen úgy, mint a tárgyilagos, mindennapi nehézségk legyőzése, — a találkozá­sok, ürügyek, a remegés bemenni hozzád és ki­jönni tőled — mind, minden együtt újraépítette az akaraterőmbe, az emberségembe vetett hitet, amit teljesen­ elvesztettem. Azt felelhetnéd, hogy ezt a körülményeknek köszönhetem és nem neked. Ámde képtelen lettem volna a nagy változásra, ha nem rag­adott volna el a büszkeség­, hogy te becsülsz ezért. Nem akartam félénknek látszani előtted, te bátorságot öntöttél belém, egyszerűen, mivel feltételezted, hogy bátor vagyok. Egy pil­lanatra sem engedted meg, hogy másként tűnjek fel, mint a legjobb színben. És te megtanítottál arra, hogy hogyan élvez­zem magamat egyszerűen, természetesen. Friss, tiszta boldogság volt ez, amit soha soha nem érez­tem ezelőtt. Megtanítottál arra hogy a nő, aki szeret egy férfit, ezer forrást talál önmagában, amelyik szellemet, bájt, képzeletet ad neki és azt a boldogságot, azt az egyetlen boldogságot, hogy mindezt a férfi gyönyörűségére használhatja fel. Mindennap csodálatosnak találtam, hogy minden­nap vágytál rám és mindennap úeig éreztem, ezt meg is kell érdemelnem egy új tekintettel vagy mulatságos szóval, vagy váratlan mosollyal. Te megértetted bennem ezeket a tulajdonságokat és dicsőítetted őket. Ilyen elismerésre, megbecsülésre találva megteremtetted bennem azt a vágyat, hogy egyre többet adjak és azt a tudatot, hogy tudok adni. Elhitettem magammal, hogy az öröm forrása nemcsak benned van, de bennem is és ez ma elképzelt forrás derültté, kristályossá, üdítővé tette körülöttem a levegőt. Ismétlem, tévedsz, ha azt hiszed, hogy egy bizonyos embert jelentettél a számomra. Természeti erő voltál, aki formáltad mozdulataimat, mintáztad arcvonásaimat, rendet teremtettél gondolataimban, megváltoztattad vi­szonyomat a tárgyakhoz és saját akaratomhoz. Bíztál bennem, azt a feladatot ruháztad rám, hogy mindennap egy téglát adjak boldogságunk épüle­téhez és éppen az adásnak ez az öröme volt leg­főbb gyönyörűségem. Te szidtál, mert nem törődtem magammal és nem tudod elképzelni, mily végtelen örömet oko­zott nekem az, hogy képes voltam elfelejtkezni önmagamról, az egészségemről és minden erőmet arra használni, hogy veled lehessek. Felfedezve, hogy én, aki oly sok ideig megvetettem magamat mint kicsinyes, kislelkű, számító teremtést, hogy én képes voltam elfeledkezni mindenről, ami fon­tos volt számomra csak azért, mert te úgy kíván­tad, hogy egy órával tovább maradjak, felfedezve, hogy képes vagyok elpalástolni kimerülést, össze­tört hangulatot, nevetséges boldogságot érezve, ha kiérdemeltem tőled azt, hogy »milyen jókedvű vagy« vagy hogy »milyen jó színben vagy«, első ízben jutottam a mély ösztön megismeréséhez­, amit a nő számára jelent az odaadás és az adás. Nem tudok, talán nem merek az érzékeink sze­relméről beszélni. Most, amikor kérlelhetetlen sorsszerűség arra ítél minket, hogy elváljunk, most idézem magam elé szemedet, homolokodat, kezed­nek a rajzát, amint értem nyúltál, azt a megren­dülést, amit éreztem már akkor, amikor a téged körülvevő levegő közelébe érkeztem? Ez nem ta­pasztalat volt, amelyik a jövőben öntudatlanul tovább élhet bennem, ez te magad voltál, amit mindörökre elvesztettem, ez az egy nem gazda­godás volt, mert hogy elváltunk, mindörökre ki­fosztottam. De a többi mind, minden, s az egész lényem újjászületése s mind az a végtelen sok részlet reg­geltől estig, ami ezzel jár, ez vagy te nekem. Most már tudod, mi az, hogy egy ember lelke tovább él egy másik emberben. Még mindig azt hiszed, hogy elváltunk. HERBERT SPENCER, a kenti cserkészkerület fő­titkára (középen) hétfőn délután Budapestre érke­zett. Ő volt az, aki 1929-ben az angolországi dsemborin vendégül látta a 870 magyar cserkészt Adolf néven jelentette be magát, valódi nevén Knop-nak hívják, harmincegyéves foglalkozás­nélküli építészsegéd. Állítólagos felesége egy Zwieselbauer Iroina nevű huszonhároméves brünni leány, akinek nyolc héttel ezelőtt kisfia született Knoptól. Knop már közel tíz év óta is­merte Zwis­selbauer Irmát s az utóbbi években menyas­­szonyaként emlegette baráti társaságban. Knopot mindenki rendes embernek ismerte, akit azonban az utóbbi időben rendkívül elkeseríte­tt, hogy nem tudott álláshoz jutni és nem tudta feleségül venni szerelmét. Búskomorság jelei mutatkoztak, rajta s feltételezhető róla, hogy végső kétségbeesésében szánta rá­­magát a szörnyű tettre. A katasztrófa előidézőjének igazi nevét Zwieselbauer Irma anyja hozta a rendőrség tudo­mására. Zwieselbauerné elmondotta a rendőrségen azt is, hogy leánya folyton Knop építésszel járt együtt s amikor azután a detektívek kimentek Knop lakására, kiderült, hogy Knop vasárnap este szintén elment és azóta nem jelentkezett többé. Knop személyleírásában is felismerték a szálloda alkalmazottai a dráma másik főszereplőjét, a­z állítólagos Bauer Adolfot. A rendőrség most már ezek után tisztázva látja a helyzetet s bizonyosra veszi, hogy a kofferben, amelyet Knop a szállo­dába hozott, ekk­azit volt és hogy a szerencsétlen szerelmespár agyában ekkor már megérett a ször­nyű tett gondolata. Az esti órákban az Európa-szálló romjai alól további két holttest került elő. Mind a két áldo­zat: Kapecsy János huszonyolcéves postahivatal­no­k és Benes Rudolf harminchatéves telefonsze­relő a szálloda előtt sétált, amikor a katasztrófa bekövetkezett. Az eddigk­ kiásott holttestek száma ezzel hatra emelkedett, hiányzik azonban még maga Knop építész, aki kétségkívül szintén életét vesztette a fantasztikus öngyilkosságnál.

Next