Pesti Napló, 1933. szeptember (84. évfolyam, 198–222. szám)

1933-09-01 / 198. szám

t A PESTI IZR. NŐEGYLET INTERNATUSA DIAKLEANYOK RÉSZÉRE FelvilJensItással és prospektussal szoleil a titkárság, Riidar.«). VI . DessewFfv ucra 41 S7ätn. Tele'ón 13-1-6'' 5 Rodolphe kerti pavillonja la Euchettc-ben ségű, frappáns portré, amelyet a Madame Bovary előtt Flaubertről ad, a maga szűkszavúságában is tökéletes. Jellemzően foglalja össze mindazt, amit egy művelt embernek erről a nagy íróról és főm fi véről feltétlenül tudnia illik- A kö+et pom­pa« kiállítása az Athenaeum nyomdai felkészült­ségét és Ízlését dicséri. Kárpáti Aurél • 3 Pé ní eE PESTI NAPLÓ 1933 szeptember I ' CSODASZÉPEK CSODAOLCSÓK Ferenciek tere 3 Flaubert: Madame Bovary A Filléres Klasszikus Regények első kötele UHotel de Rouen Ry faluban, amely a regényben Lion <TOr fogadó néven szerepéi. Ry a regényben Yonville azonban mint laikus is mondhat, hogy a Filléren Klasszikus Regények első kötetének megjelente­tése a könyvkiadómesterség művészi rangjára vall- Művészet kellett ahoz, hogy ez a világiro­dalmi érték a mi viszonyaink között, ilyen áron, ilyen formában megjelenhetett. Tetézi ennek a kultúrcselekedetnek jelentőségét az a körülmény, hogy a Madame Bovary filléres kiadása nem elszi­Volt idő, amikor ez a könyv egyedül alkotta I B »könyvtáramat«. Vagy tizenkétszer olvastam el ' ségéhez, bonyolult üzleti számításaihoz­s minden alkalommal új értékekre, új szépségekre bukkantam benne. Három évtizeden úgy kísért végig, mint a leghűségesebb úti­társ és legbizalmasabb jó­barát Belőle tanultam meg, hogy az irodalom mennyivel több a valóság­nál. Sainte-Beuve szerint a Madame Bovary keimóny­6ége az anatómus és fizioló­gus fiára vall. Baudelaire a hajdani normannoknak — Flaubert őseinek — har­cias vonását fedezte fel benne. Maupassant azt mondta róla, hogy megje­lenése forradalom volt a francia irodalomban, amelynek modern homlok­zatát pedig akkor már két olyan óriási kariatid tar­totta, mint Stendhal és Balzac. Mert ebben _ a könyvben maga az élet je­lent meg. Azt lehetett érez­ni, hogy lapjainak forgatása közben szemünk elé emel­kednek belőle az alakok, ki­tárulnak a tájak, szomorúan vagy vidáman, min­den illatukkal és varázsukkal s még a tárgyak is úgy elevenednek meg benne, mintha valami lát­hatatlan, rejtelmes hatalom idézné föl őket. Mau­passant már tisztán látta a »hibátlan« ryelv mű­vészében lakó újító mestert, aki a Madame Bo­varyval tökéletesen megvalósította az impasszi­bilitás elvét. Azt az írót, akinek képzelete első­sorban a »tények tükre«, elvonatkozottan minden személyes lírától, rokonszenvtől vagy ellenszenv­től. S az irodalomtörtér et is körülbelül az ő meg­állapításaihoz igazodva könyvelte el a Madame Bovaryt és annak íróját — a halhatatlansagban. Ma már mindenki tudja, hogy ez a regény legtömö­rebb és legművészibb foglalata a tizenkilencedik század kispolgári életének. A legmélyebb emberi dokumentum s a leghívebb korkép. Egyben leg­kifejezőbb példája a költészet örök paradoxona­nak, amely szerint a realizmus kertjeben illatoz­nak legbódítóbban a romantika kipusztíthatatlan virágai. Körülbelül mindent elmondtak erről a könyv­ről, ami egy remekműről elmondható. Újra lelfe­dezni fölösleges, szinte komikusan elkésett próbál­kozás lenne. Egyet tehetünk csak vele kapcsolat­ban: újra meg újra kézbevenni és belemerülni mondatainak zenei hullámzásába, átadni magun­kat a belőle áradó szuggesztivitás elbuvolo jat^ kának, a tiszta költészettel é*> művészettel való találkozás zavartalan, boldog gyönyöiűsegenek. b így, az olvasó szerénységével, legfeljebb annyit jegyezhetünk még ide róla, hogy felejthetetlen könyv. Egy egész életre szóló emlékkel ajande­kozza meg olvasóját. Holott hétköznapi meséjeben nincs semmi különös, szokatlanul »regényes«, vagy éppen fantasztikus. A szó szoros értelmében igaz történet ez, egy kis francia mezőváros eletebol, a múlt század negyvenes éveiből, amikor Bovary Emma — igazi nevén Delamare orvos felesége — valóban élt, álmodozott, szeretett, szenvedett és két házasságtörés után, boldogtalanul, az urát tönkre­téye. 1848 nyarán arzénikummal megmérgezte ma­gát. Flaubert valamelyik napilap hírrovatában olvasta ezt a jelentéktelen tragédiát s megírta be­lőle a világirodalom egyik legmegiázóbb, legszebb és legjelentősebb regényét, amely nyolc évtized múló divatjának elomlott porát diadalmasan rázva le, ma is töretlen színekben ragyog. Az író itt iga­zán önmagáért beszél, csak rá kell nyitni nagy­6zerű könyvére. Idestova egy emberöltő előtt került először a Bovaryné — Ambrus Zoltán klasszikus fordításá­ban — a magyar olvasóközönség kezébe. Megjele­nése akkor a szenzáció erejével hatott. De még nagyobb szerepe volt nálunk az irodalmi izlés megnemesítésében, az irodalmi igények megnöve­lésében, pusztán azzal a ténnyel, hogy bevonult a szellemi értékek magyar kincstárába- Most, ami­kor Az Est és a Pri>ti Napló kiadásában. Hajó Sán­dornak az eleven beszéd közvetlenségét hozó, friss tolmácsolásában újra megjelenik, jelentősége — úgy érzem — mésr sokkal nagyobb. Intenzívebb, 6zéíesebb területeket besugárzó. Szociális és kul­turális vonatkozásában meg szinte példátlan- Mert ezúttal a Madame Bovary a legszegényebb ember számára is hozzáférhető lett — potom pár fillérért. Még hozzá a mű előkelő tartalmát külsőleg is jelző artisztikue kiállításban tiszta nyomással jó papíron, elegáns vászonkötésben. E sorok írója ^HHHH MsP Flaubert getelt magános jelenség. Flaubert remekművét havonta követi majd a regény mestereinek egy­egy újabb, hasonló értékű kötete, a Filléres Klasz­szikus Regények egész 6orozata, amelynek össze­állítása a hivatott szerkesztő: Laczkó Géza kifino­mult, kényes ízlését dicséri. Ugyancsak ő írja az egyes kötetek előszavát is. Az a művészi tömör­Ki mennyi tandíjat fizet? (Saját tudósítónktól.) A kultuszminisztérium, felemelte a középiskolai tandíjat. A teljes tanaíj 110 pengő. Teljes tandíjmentességben a tanulóknak legfeljebb 2 százaléka részesülhet, elsősorban a hadiárvák és hadigyámoltak. Húsz pengő tandíjat fizetnek a péhiás magavisehtű, jeles elömeneteiü, teljesen szegény tanulók — de ezek a kedvezmé­nyezettek csak az összes tanulók hat szazaié..át tehetik. Negyven vagy hatvan pengő tanaijat fizethetnek a jó viseletű és legalább jó elcimeue-, telű tanulók, 40 pengős kedvezményben a tanulók­nak legfeljebb 12 százaléka,, 60 pengős kedvezmény­ben legfeljebb 14 százaléka részesülhet. 80 vagy 103 pengőt fizetnek az alsó osztályokban azok a jóvise­letű tanulók, akiknek több jó és jeles .jegyük van, mint elégségesük, a felső osztályokban pedig azok, akik legalább egy érettségi tárgyból állan­dóan kiválóak. A 80 pengős kedvezményben része­sülhet a tanulóknak legfeljebb 40 százaléka, a 100 pengősben pedig legfeljebb 16 százaléka. A tan­díjkedvezményt mindenkor a tanári testület adja. Ezek a százalék arányszámok a törvényhatósági joggal felruházott városokra, továbbá Kispestre, Ujpes>tre és az összes leányközépiskolákra vonat­koznak. Ezeknek a városoknak iskoláiban a teljes tandíjat a tanulóknak legalább 10 százaléka köte­les fizetni. A többi városokban ez a százalékszám 8, a kedvezmények százalékarányszámai pedig í?y alakulnak: 6, 16, 20, 40 és 60 százalék. Egész tandíj­mentességet itt négy százalék kaphat. Tárgyalások a burgonyaértékesífésről (Saját tudósilónktól.) Pénteken délelőtt a föld­művelésügyi minisztériumban dr. Barcza Ernő helyettes államtitkár elnöklete alatt értekezlet lesz a burgonyaértókesítés kérdésében. Ezen a ta­nácskozáson talán diilőre tudják vinni a nagy burgonyatermés értékesítésének aktuálissá vált problémáját. Azok az elgondolások, amelyeket egy burgonyakartel megszervezése érdekében próbál­tak ráerőszakolni a gazdasági közvéleményre, meg­valósíthatatlűnoknak bizonyultak• A megoldás ér­dekében jobb lesz visszatérni a valóság világába. Így mingyárt közel fekszik annak megítélése, vaj­jon_ a burgonya a mai árviszonyok mellett egyál­talában elbírja-e a drága vasúti szállítási költsé­get. A kereskedők szerint a vasúti díjszabás mér­séklése igen sokat lendítene a burgonyaértékesí­tés kérdésén. Nyírségi állomásokról métermázsán­ként 1.30 pengő fuvar terheli a métermázsánként 1.60 pengőbe kerülő burgonyát• A földművelésügyi miniszter a szolnoki átrakodási forgalomban a ti6zavidéki gabona díjszabásánaik mérséklését ren­delte el, hosry a tiszavidéki búzatermelőkön segít­sen. Hasonló tarifális mérséklés igen sok ered­ménnyel járna a burgonya értékesítése szempont­jából is. A kereskedők azt is panaszolják, hogy a budapesti nagy vásár telepre a nyírségi állomások­ról szállított burgonyánál a 16• díjszabási osztályt alkalmazzák, míg az összes budapesti külpályavd­varok a 15• osztály díjszabása alá tartoznak. Ez átlagban 100 ka-kent 30 fillérrel drágítja a nagy­vásártelep! küldemények fuvarköltségeit. Ha a földművelésügyi miniszter — aki annyira szívén viseli a bursronyaértékesítés nagyfontosságú kér­dését — a MÁV igazgatóságával megtárgyalná a * burgonyatarifákat, talán több poz'tív eredményt érhetne el. mintha a burgonyakni'tel-ötlet érde­keltieivel tanácskozik. A termelőnek feltétlenül többet kell kapnia a burgonyájáért, a fogyasztó-­nafc pedig olcsóbban kell vásárolnia-

Next

/
Thumbnails
Contents