Pesti Napló, 1933. október (84. évfolyam, 223–248. szám)
1933-10-01 / 223. szám
Vasárnap • PESTI NAPLÓ 1988 október 12 Tessék kivágni és eltenni ! —!—'— -— A FILLÉRES KLASSZIKUS 11 REGÉNYEK új SZÁM SZELVÉNYE Négy különböző számú Ilyod szelvény és 90 fillér befizetése ellenében a Pesti Napló minden példányvásárlója megkapja a Filléres Klasszikus Regények egy kötetét. Minden héten más számú szelvény jelenik meg. A Pilléres Klasszikus Regényekből havonta egy kötet jelenik meg. A szelvények beválthatók Az Est-lapok főkiadóhivatalában, Budapest, VII. kerület, Erzsébet körút 18-20. szám és fiókkiadóhivatalában, V. kerület Vilmos császár út 1 2. szám. a dohánytőzsdékben, igu az újságpavillonokban és a rikkancsoknál. az essen jól, ami a hatalomnak. Gondolataidat nem bántja senki, amíg nem ismerik őket. Igen. A háború nyomta el először a sajtószabadságot. Együtt az egyéniség szabadságával. A közéletével és a gazdasági életével, az a háború, amely végén már táplálkozási és még inkább nemtáplálkozási regulákat állított fel, de szinte megszüntette a költözködési szabadságot is. Ember és gondolat egyformán parancs alá került. A törvény még élt, csak éppen te nem élhettél vele. A háború elmúlt, legalább fegyveres részében és csak fegyveres részében múlt el, de itt maradtak a háborús szokások. Közöttük a sajtó szabadsága elleni agresszió. A szabadság midenféle formájában és vállfajában kijutott a divatból, miért éppen a sajtószabadságnak, minden szabadságok e leglényegesebb foglalatának, e gondolatszabaság e .Magna Chartajának kegyelmeztek volna meg? És mindenütt tudták igazolni a sajtó megrendszabályozását. Újonnan alakult népi és nemzeti igazságtalanságokra és igazságtalanságon épült államok nemzeti és hegemonikus szempontokra hivatkoztak. Másutt a társadalmi rendet féltették attól a szabadságtól, amely — ezer és egyszer bizonyította a történelem — egyedül lehet tartós biztosítéka a rendnek. És ahol ezekből az érvekből nem futotta, ott feltaláltak egy gyönyörű új szót, a kollektivizmust, nem is mondjuk jól, mert nem feltalálták, csak kölcsönkérték és — mulassunk — éppen a marxizmustól, hogy nevében és jegyében, a kollektivizmuséban, hadat üzenjenek az egyéniségnek és a személyiségnek, mindannak, ami az emberben egyszeri, ami benne az én, a lélek, a motor, a becsvágy, de a boldogság is, ami benne az élet és igazolása annak, hogy ő itt van ezen a földön, amely az övé. Kollektivizmus és nyomában egy műlelkesedési megafonok harsonázásával stimulálva. De meddig fog ez tartani! Azt, hogy éjszaka van, lehet tudni, de hinni csak abban lehet, hogy a nap föl fog kelni, egyszer mégis csak föl fog kelni... Az emberiség örök álma a szabadság. Végül mégis mindenki az ént fogja keresni magában és az én számára, ami nélkül nincs élet, a levegőt és a napfényt. De mért beszélünk ennyit. Magyarul írunk magyar embereknek és magyar embert még soha meg nem kellett győzni akármiféle falankszter rendszer lehetetlenségéről. Mert ez a mi népünk szabadlelkű, nép, ez a nép a szabadság népe, nemzeti élettörvénye a szabadság és ezeréves történelmének minden dicsősége és minden fájdalma is azt bizonyítja és azt igazolja, hogy nálunk a belső szabadság mindig egy volt az állami függetlenséggel és a népi öncélúsággal. Amikor az ország szabad volt, mindenki szabad volt benne, de mihelyt elvették az egyes emberek szabadságát, vége lett a nemzeti szabadságnak, vége az állami függetlenségnek is. Mert az állam szabadsága polgárainak szabadságában él. Magyarság és szabadság, az egy és bár minden tiszteletünk azé az óriási erkölcsi és szellemi hősmunkáé, amit a 18-ik század francia encyklopédistái a gondolat, a sajtó, a lelkiismeret szabadságáért végeztek, nekünk még sincs szükségünk, hogy rájuk hivatkozzunk. Itt van Kossuth Lajos, itt van a márciusi 12 pont. Minden bennük van, ami szép, ami emberi, ami magyar, ami az embert emberré, a magyart magyarrá teszi. A sajtószabadság eszméje nálunk nem importált cikk és valamiképpen alkotmányunk, ha vele párhuzamosan is, de tőle történelmileg mégis teljesen függetlenül fejlődött ki, függetlenül attól a másik szép és klasszikus alkotmánytól, az angoltól, azonképpen a mi modern polgári szabadságunk is — tisztelet az iskoláján szép francia polgári szabadságnak — mégis magyar. Magyar. Történelmien, elgyökerezetten magyar. Magyar a múltja, de magyar a jövendője miatt is írhatnánk még sok mindenről. Könnyű, kézenfekvő összehasonlítást vonhatnánk azok között az államok között, amelyek háború után is megmaradtak régi, háború előtti szabadságukban és azok között, amelyek egyikét vagy másikát instituálták ezeknek a most oly divatos és — nem tagadjuk — olyannyira érdekes újszerű diktatúráknak. És megkérdezzük, hol megy jobban az embereknek! Kereset, jövedelem, megélhetés hol könnyebb és hol biztosabb? A szabadságországokban! Nem vitás. Ott, ahol kritika, tanácsadás, vita és érvelés szabad és szabaságában termékeny és termékenyítő. A szabadság — jól figyeljünk ide! — többek közt a legbiztosabb kenyéradó is. A sajtószabadságot pedig minden ország közül legelsőnek Szovjetoroszország nyomta el. És ezzel meg is mondtunk mindent Genfben szót emeltek egy nagy emberi jog, a sajtószabadság mellett. Háziünnepünk ez nekünk, kiknek mesterségünk a szó, szerszámunk a betű? Kétségkívül az. De... Kilépünk a mesterségből, kitágítjuk annak kereteit. Nem mi vagyunk fontosak, akik gyakoroljuk, de azok, akikért gyakoroljuk. Az újság embereknek íródik, népeknek, nemzeteknek, egy nemzedéknek. Amelyet meg kell menteni. Szabadságban szabadsággal megmenteni. És ezért fontos nekünk, hogy Genfben íme kinyilatkoztattak egy nagy szabadságjogot. A világért! A mai nemzedékért! Szabadon akarunk írni, hogy az emberek szabadon olvashassanak. Szabad emberek szabad gondolatokat szabadon mérlegelhessenek. Szabadságban a szabadságért szabadon élhessenek. Szabadon, nem szabadosan! Mert — újra mondjuk — számunkra a szabadság a rendet jelenti és legjobb hitünk szerint tartósan a rendet csak ez jelentheti. A szabadság. Tessé kivágni minden szelvényt, mert csak négy különböző számú szelvény ellenében kaphatják meg olvasóink a klasszikus regények gyönyörű köteteit. A III. kötetet előfizetőink is csak szelvényeik bemutatása ellenében kaphatják meg. A szénárak új megállapítása Dr. Fabinyi Tihamér kerekedelemügyi miniszter a szénárakról a következő nyilatkozatot tette: " A kormány a háztartási fűtási szén és brikett árát a szénkartelnek és a szénkormánybiztosságnak megszüntetésévelkapcsolatban már a múlt ősszel lényegesen leszállította. A fűtési időszak közeledtére és a nehéz gazdasági helyzetre való tekintettel szükségesnek tartottuk, hogy az idén újabb árleszállítással könnyítsünk a fogyasztóközönség helyeztén. Mivel a közönség téli szénellátása főleg Budapesten elsősorban a brikerre van utalva, mindenekelőtt a fővárosi brikettárak csökkentésére helyeztem súlyt. A múlt évben sikerült a megelőző évi 6,74 pengős árról 5,95re leszorítani a brikett maximális irányárát. Most pedig a tatai és dorogi brikett irányárát október elsejétől kezdődőleg további 35 fillérrel csökkentettem, úgyhogy e brikettek ára semmiesetre sem lehet több 5,60 pengőnél, ami a két év előtti állapottal szemben 1,14 pengő árcsökkenést jelent. Ez az ár a kiskereskedő eladási ára, amelyben a házhozszálítás ésaz emeletre való felhordás is bennefoglaltatik. Aki nyilt fuvarban húsz mázsánál nagyobb tételben vásárolja meg a brikettet, 4.65 pengőért kapja, 20 mázsánál kisebb nyilt fuvartételben is legfeljebb 470 pengőért. Ami a fővárosi szénárakat illeti, a dorogi darabos szén kiskereskedői maximális ára a múlt évben 5.65 pengő volt, a tatai darabos széné 5.57 pengő. Ezeknek árát egyformán 5.36 pengőre szállítottam le, azaz 29, illetve 21 filléres árcsökkentést vittem keresztül, sőt a fogyasztó az említett nagyobb tételek vásárlásánál nyílt fuvarban 4.44 pengő, illetőleg 4.48 pengőért vásárolhatja meg ezeket a szeneket. — A baglyasaljai darabosszén irányára a tavalyi 5.99 pengő és tavalyelőtti 6.50 pengő helyett ez idén 5.64 penggő lesz, ami 35 fillér illetve 86 fillér árcsökkenés jelent. Még lényegesebb az árleszállítás a többi szénfajtáknál. — Mindezek az árak maximális irányárak, amelyeknél magasabbbak nem követelhetők, de alacsonyabb árak a viszonyok alakulásához képest lehetségesek. — Kiterjed az ármegállapítás a hazai és a külföldi eredetű koksz árára is. Bár a hazai koksztermelés és a külföldi kokszbeszerzés költségei a múlt évhez képest emelkedtek, a hazai zsákolt diókokszot a fogyasztó a nagy- és középkereskedőnél a tavalyi 840 pengővel szemben ezidén maximálisan 7.90 pergőért, a gázgyártól pedig 7.75 pengő helyett 7.55 pengőért szerezheti be. A Csepelen tároló külföldi eredetű koksz ára pedig olyan módon csökken, hoy a darabos koksz ára a tavalyi 6 85 pengővel szemben ez idén 6.75 pergő a zsákolt külföldi koksz ára a nagykereskedőnél 7.75 pengős lesz a tavalyi 7 90 pengővel szemben, míg a diókoksz ára mindkét viszonylatban 20 fillérrel magasabb. A pehelypaplan helyes elkészítési módja. Miért hull a pehely ? Sok panasz merült fel a pehelypaplanoknál, hogy hullatja a pelyhet. Annak nemcsak az lehet az oka, hogy a belső tok nem megfelelő, hanem az is, hogy a paplant nem jól készítették el, illetve nem helyesen varrták le. A »Pluma Paplangyár« hosszú tapasztalat után rájött arra, hogy a paplant nem szabad kézzel levarrni, hanem csak erre a célra konstruált speciális géppel mert ha kézzel varrjuk le a paplant, az esetben úgy, ahogy a szájat varrjuk, már annak meghúzásakor egy lyukat csinálunk, amely ha azonnal nem is vehető észre, de idővel utat enged a pehelynek. Erről magunk is meggyőződhetünk, ha kezünkbe veszünk egy befűzött tűt és azzal próbáljuk átvarrni a dunnát. Látni fogjuk, hogy húzza a tű magával a pelyhet. Ha pehelypaplant csináltatunk, még ha dunnából is, csak olyan helyre menjünk, ahol azt előírás szerinti géppel és garancia mellett készítik el. Miután pehelypaplant egyszer veszünk az életben, (később már csak a felső huzatot kell kicserélni) tehát ügyelni kell arra, hogy az megbízható helyről kerüljön ki, ellenkező esetben évekig bosszankodhatunk. »A Prima Paplangyár« pehelypaplan készítési módja az egész világon bevált és a Prima gyárak minden garanciát vállalnak arra vonatkozólag hogy az általuk készített paplan nem hullatja a pelyhet.