Pesti Napló, 1933. november (84. évfolyam, 249–272. szám)

1933-11-03 / 249. szám

Péntek I PESTI NAPLÓ 1933 november 3 Rendőri segédlettel, izgalmas tömegjelenetek során árverezik a Spolarichot Este féltíz után kezdődött az árverés, amely egész éjfél tartott (Saját tudósítónktól.) A Pesti Napló keddi szá­mában megírta, hogy azt az árverést, am­elyet bértartozás miatt a Szent Ferenc Rend jogi kép­viselője tüzetett ki a Ferenciek terén lévő Spola­rich-étteremre, a hitelezők nem tudták elhalasz­tatni, mert akármilyen furcsán hangzik is, ma­guk a Spolarich-étterem hitelezői, akiknek egyéb­ként mintegy 300 000 pengővel tartoznak az ét­terem tulajdonosai, kérték, hogy az árverést füg­gesszék fel, adjon a Ferenc Rend is haladékot, a bértartozás megfizetésére, mert ők, csakhogy a vendéglő fennmaradjon, egy évi moratóriumot szavaztak meg. A hitelezők még­ azt is megtették, hogy — maguk közt megállapodva — hajlandók­nak mutatkoztak az étterem novemberi negyedére eső bérét egy összegben kifizetni. A Spolarich­testvérek ügyvédje meg is jelent a Szent Ferenc Rend jogi képviselőjénél és felajánlott 10.500 pen­gőt azzal, hogy a csütörtökre kitűzött árverést függesztesse fel. Rendőröket! A Rend jogi képviselője ezt elutasította és így a végrehajtó csütörtök este fél nyolcra kitűzte a Spolarich-étterem berendezésére az árverést. A mintegy 13.000 pengőt kitevő­ házbértartozással szemben a vendéglő berendezését a hivatalos be­csüs 12.000 pengőre becsülte. Itt meg kell jegyez­nünk, hogy a vendéglő berendezése mintegy fél­millió pengőjébe került annak idején a Spolarich­testvéreknek. A templom mellett levő bérpalota környéke már 7 órakor, félórával a végrehajtó megérkezése előtt feketéllett a tömegtől. Az árverésre várók el­foglalták az úttestet, de teljesen megtelt velük a nagy átjáróház tágas udvara is. A tömeg meg­szállva tartotta a vendéglő udvari bejáratát, úgy­hogy a hitelezői érdekeket képviselő ügyvédek még közel se­m jutn­attak a lezárt vendéglőhöz. A tömeg folyton nő­­ és negyed nyolckor már annyi ember szorongott az udvaron és a bérház előtt, hogy a ház gondnoka jónak látta rendőrök segítségét igénybe­venni. Csakhamar tizenkét rendőr érkezett, akik szintén alig tudtak utat találni maguknak az egy­más hegyén-hátán szorongó árverésre várók között. 1 84 Közelhare­m a tömegen át Fél nyolc volt, amikor a végrehajtó két segéd­jével megérkezett és már-már úgy látszott, hogy az árverést nem lehet megtartani, mert a végre­h­ajtó a ton.elen keresztül nem tud eljutni az üz­lethelyiségbe. Végül is a rendőrök erélyes han­gon felszólították a tömeget, hogy engedjenek utat a végrehajtónak és segédeink, s még így is jó húsz percig tartott, amíg a végrehajtó és két segédje, akiket egyébként kézről-kézre adtak, be­nyomult az üzlethelyiségbe. A lezárt redőnyű ét­teremben ekkor már ott volt a Rend egyik jogi képviselője s ő kérte meg a végrehajtót, hogy próbáljon utat nyittatni a rendőrök segítségével a hitelezők és a Spolarich-testvérek jogi képvise­lőjének. A rendőrök újabb erélyes felszólítására volt szükség, míg az ügyvédeket egymásután be tudták lökdösni a tömegen keresztül a félig ki­világított elárvult étterembe. E sorok írója is kénytelen volt rendőri segítséget igénybe venni, hogy bejusson az árveréshez. Az alig kivilágított helyiségben a végrehaj­tón kívül tíz rendőr, mintegy húsz ügyvéd tar­tózkodott, kint az udvaron szorongott a tömeg. A rendőrök kardlappal és gumibottal szétoszlatják a tömeget Az árverezés formalitásai kezdődtek. A végre­hajtó maga elé teregette iratait és felszólította a hitelezők ügyvédjeit, hogy tegyék meg észrevéte­leiket. Különböző indítványok­ hangzottak el, de valamennyi indítvány azt célozta, hogy az árve­rést, amelyet a hitelezők kilencvenkilenc százaléka nem kíván, halasszák el. A Rend jogi képviselője azonban ragaszkodott az árverezés megtartásá­hoz. A formalitások, az indítványok jegyzőkönyv­bevétele huzamosabb időt igényel és kinn az ár­verésre váró tömeg elvesztette a türelmét. Egyre erélyesebb hangok sürgették a bebocsáttatást és félő volt, hogy a türelmetlen emberek benyomják az udvari bejárat üvegablakát. Közben még két később érkezett ügyvéd igyekezett sikertelenül keresztülvergődni a türelmetlen tömegen. A kiál­tozás egyre fenyegetőbb lett az udvaron, úgy hogy a rendőrök vezetője kiadta az utasítást szétosz­latni a tömeget. A rendőrök feltárták az ajtót, az előlálló embereket igyekeztek hátraszorítani. Mind­ez természetesen nem ment simán, erélyes tiltako­zások hangzottak el, úgy hogy a rendőrök kényte­lenek voltak kardot rántani. A rendőri kard lát­tára — néhány emberen csattant a kard lapjának ütése — a tömeg szétfutott. Az udvar egy kissé megtisztult és ugyanakkor valaki elkiáltotta magát: — Éljen a Spolarich! A jelszót felkapták a többiek és néhány pilla­natig »éljen Spolarich!«-kiáltástól volt hangos az­­udvar. Miután attól is lehetett tartani, hogy a tü­relmetlen várakozók esetleg kárt tesznek, a ház gondnoka arra kérte a rendőrséget, hogy az ud­varból is szorítsa ki a tömeget. A rendőrök gumi­bot segítségével láttak hozzá a várakozók kiszorí­tásához és így lassan megtisztult az udvar, hogy annál többen várjanak a ház előtt bebocsátásukra. Közben a hitelezők ügyvédjei hosszas vitát folytattak részben a végrehajtóval, részben a Rend­ jogi képviselőjével az árverés megtartására, il­letve az árverés megtartásának módjára vonat­kozóan. Izgalom és igazoltatás az étteremben Bem­ is meglehetősen izgatott volt a hangulat. A jelenlévő ügyvédek egymást igyekeztek meg­győzni, a hangos vitába csupán a Spolarich-test­vérek két jogi képviselője nem szólt bele, akik ki­jelentették, hogy az árverésen érdemben nem kí­vánnak résztvenni. Egy kis adódó szünetet felhasználva ebben a pillanatban az ügyvédek soraiból előlépett Grosz Ödön kávés, aki az ügyvédekkel együtt jött be a vendéglőbe és a végrehajtóhoz intézve szavait a következőket mondotta: — Kérem, én régi kávés vagyok és kávéstár­saimmal egyetemben együ­ttérzek Spolarichékkal. Kérem a végrehajtó urat, hogy az árverést füg­gessze fel, mert itt nemcsak a Spolarichékról, ha­nem ar­ról a rengeteg emberről is szó van, A akik családostól együtt munka, illetve kenyér nélkül maradnak... A végrehajtó széttárta karjait.. Természetesen ő nem tehet sem­­mit, kénytelen a paragrafusokhoz ragaszkodni. A döntés a Rend képviselőjének kezében van. A kávés szavait az ügyvédek helyeslése fogadta. Ugyanakkor az egyik faasztal mögül előlépett dr. Rácz Vilmos és­­ heves, szavakkal kérdőre vonta a Rend jogi képviselőjét. A Rend jogi képviselője egy ideig hallgatott, majd odaintett egy rendőrt, aki igazoltatta Rácz Vilmost. Az jöhet csak be, aki letesz 4000 pengőt Lassan elültek az izgalmak és a végrehajtó jegyzőkönyvbe diktálta az ügyvédiek előterjeszté­sét Nagy vita volt akörül hogy azok a dolgok, amelyek a falba vannak beépítve, a háztulajdonos Rendet illetik-e, vagy pedig az elárverezhető hol­mikhoz tartoznak. Végül amikor ebben is megállapodtak, afelől kellett dönteni, hogy azt a párszáz embert, akik most már az utcán várakoztak, be­bocsássák-e a vendéglőbe, vagy csak azok jöhetnek be, akik bá­natpénzt, a berendezés kikiáltási árának tíz szá­zalékát le tudják tenni. Közben megjelent Richter Károly rendőrfelügyelő is, akit a végrehajtó meg­kért arra, hogy a tömeg közül csak azokat enged­jék be, akik hajlandók 1OOO pengő bánatpénzt le­tenni. — Az árverésre még soká kerül sor — mon­dotta a végrehajtó — mert négyszázegy tételt kell számbavenni, az árverés folyamán ugyanis egy tételben kerül az egész kalapács alá. Ez újabb vitát szült, úgyhogy kilenc óra is elmúlt, amikor beengedték egyenként azokat, akik hajlandók voltak négyezer pengőt leszámolni a végrehajtó asztalára. A kint várakozók közül csak kilencen jöttek be, köztük a Rend megbízottja is, aki szintén leszámolt négyezer pengőt. Megkezdődik az Árverés Most az egyik ügyvéd meggondolta magát és kijelentette, hogy ragaszkodik ahoz, hogy tételen­ként árverezzenek. A végrehajtó erre felszólította a kilenc árverezőt, hogy akik csak tételenként haj­landók résztvenni az árverésben, vegyék vissza a pénzüket. A kilenc árverező közül erre négyen vissza vették. Később a megmaradt öt árverező is a tételenként való árverezés mellett döntött és így nagy nehezen féltíz után megkezdődött a tulaj­donképpeni árverezés. Az első tétel 53 darab vastalpú kávéházi asz­tal volt. — 318 pengő először... — 150 pengő... Valaki kétszázat ígért. Lassan fel­citálták az asztalok árát 151 pengőre, mire az egyik árverező­nek eszébe jutott, hogy látni is kellene ezeket az asztalokat. Valamennyien kivonultak az udvarra, ahol kiderült, hogy csak 35 darab ilyen asztal van. — A háziúr leltár szerint vette át a holmikat, tehát kártérítést lehet ellene indítani. — mondotta a végrehajtó és újra kezdte az árverést. A meglévő asztalokért most már csak 80 pen­gőt kínáltak és 251 pengőig mentek fel. Az aszta­lokat a Rend ünielbíz­ottja vásárolta meg. Dara­bonként tízpengős kikiáltási ár­ban négy márvány-é 1 asztal került kalapács alá, amelyeket szintén a­­ Rend megbízottja vásárolt meg 66 pengőért. A végrehajtó ezután vacsoraszünetet rendelt el azzal, hogy fél 11 órakor az árverést folytatják.­­ Árverés éjszaka Há­romnegyedórás szünet után féltizenegy óra­kor folytatta dr. Papp végrehajtó az árverést. Most már lényegesen kevesebb érdeklődő maradt az étteremben, de a hangulat továbbra is izzó volt. A folytatólagos árverés első tétele 213 szék volt, tájból kisebb zavarok támadtak. A székek ugyanis az­ udvaron állottak és az árverezők meg a­karták számoltatni, hogy hány dara­b van. Kisebbfajta spótárverés­ kezdődött, hogy milyen díjat állapít­sanak meg a számlálóknak. —­ Tizenötért vállalom — mondotta valaki. — Húszért — kiáltotta egy másik. Végül akadt két dum­pingszámláló. ők ketten összesen hat pengőért hajlandók lettek volna megszámlálni a székeket, de a végrehajtó ezt sem akarta megfizetni s így az árverezőknek saját re­zsiben kellett megszámlálni a székeket, amelyek közül csak 207 darabot találtak. A 207 széket egy bútorkereskedő vette meg 742 pengőért. Két tálaló összesen 19 pengőért kelt el. Nagy zavar támadt a nyári helyiség kőkerí­tése körül. Az árverezők mindenáron le akartak menni a pincébe, hogy ott tekintsék meg a kőke­rítést. A szemle azonban mégis elmaradt. — ötszögletű tölgyfaasztal a börtönben, —­ jelentette ki a végrehajtó. A »börtönről« kiderült, hogy így nevezik a söntésben lévő bokszokat. Majdnem az egész árverező társaság kivonult a »börtönbe« és a tölgyfaasztaloikat olcsó áron meg­vásárolták. Az árverés a késő éjszakai órákban még tart. Az volt DIDNA AIR FRANCE repülőjáratait egész télen át fenntartja! Fűtött utasfülkék! A­R FRANCE IV, Vörösmarty tér 2. Tel.: S2-7-16; 82-7-23 HI MCSÍ* KűtőMBsec zat­ teljeuropa-Készpénzára P 225.— Gyártja: Orion Izzólámpagyár INDULJAK AZ EST-LAPOK­­ARANYKUL­CSOS ÁTITÓL A nagy kulcsverseny szombaton kezdődik, a húsz díj összege 15.000 pengő

Next