Pesti Napló, 1933. december (84. évfolyam, 273–296. szám)
1933-12-01 / 273. szám
hézség és akadály ellenére a belső evolúció a monarchiában élő kis népek fokozatos nemzeti emancipációja felé haladt. A világháború azonban véget vetett ennek az evolúciónak és a békeszerződés kontár kézzel nyúlt bele a viszonyok új rendezésébe. Munkáját azzal kezdte, hogy minden tekintet nélkül a történelem fejlődésére, háromféle rangba és előkelőségi fokba sorolta be a volt monarchia területén lakó népeket. Egyik részét elismerte szövetségesnek és ezeknek a kiváltságosoknak mindaz megadatott, amit csak kértek, sőt még az is, amire különösen nem is vágytak. Ebbe a csoportba kerültek a csehszlovákok, szerbek és románok. A második sorba jutottak azok a kis népek, amelyek a békeszerzők szemében nem voltak ugyan főbűnösök, miként a magyarok és a németosztrákok, de a háború végéig kitartottak e főbűnösök oldalán vagy legalább is nem dokumentálják volt kellőképpen, hogy ellenükárulást készülnek elkövetni. Ezeket minden megkérdezés nélkül egyszerűen vagy a csehszlovákokhoz csatolták mint északi szlávokat, vagy a szerbekhez, mint délszlávokat. Így jártak a tótok és rutének északon, a szlovénok, horvátok és vendek délen Ennek az elbánásnak lett következménye azután a magyar nyelvterület olyan megcsonkítása, hogy három és fél millió magyar, azaz a magyar népnek egyharmadrésze idegen fenhatóság alá került. Hogy ez az eljárás mire vezetett, azt ma az egész világ megrökönyödve látja. Teremtettek két csonkaországot, amely el van vágva megélhetésének legelemibb feltételétől is és teremtettek másik három életképtelen országot, amelyeknek létét a belső nemzeti ellentétek és feszültségek minden pillanatban a kirobbanás veszélyével fenyegetik-Voltaire nem hitt Istenben, mégis azt mondotta: Ha nem volna Isten, egyenesen fel kellene találni, mert a világnak egy mindent rendező akaratra szüksége van. Akik a békefeltételeket kieszelték, nem vették észre az osztrák-magyar monarchia küldetését a Duna-medencében és nem is hittek benne, de nem is találtak fel helyette valami mást nem tettek helyébe egy más akaratot amely mindért rendez, hanem azt hitték, hogy elég az utódokat világra hozni, a többi majd magától megy. A gyerekek azonban torzszülöttekként jöttek a világra és ma már világos, hogy egytől egyig életképtelenek. A nagyhatalmak vetélkedése A békeszerződések az osztrákmagyar monarchia régi földrajzi,történelmi és gazdasági egységének szédtaadásával egyidőben nem gondoskodtak arról, és az igazságtalan osztály folytán nem is gondoskodhatnak arról, hogy az általa betöltött hivatást más organizáció vegye át s a Duna-medence népeit valamelyes egységbe foglalva és együttműködésüket biztosítva, nekik biztonságot, gazdasági téren felvirágzást, a nemzetközi életben érdekeiknek védelmet és a nagyobb hatalmak vetélkedésétől való mentességet biztosítson. Ennek az eljárásnak következménye az, hogy e terület hovatovább a nagyhatalmak vetélkedő befolyása alá került, ami az ellentétek kiéleződését vonta maga után. Ezt a folyamatot Franciaországnak szövetségi politikája indította meg, amely ellentétben áll a béke modern megszervezésének gondolatával és amely Franciaországot, anélkül, hogy Németország elleni politikai küzdelmében bármilyen kongoly haszna lehetne belőle, a békeszerződésben ortodox status quo mellett kötötte le a Duna-medencében. Ezzel akarva, nem akarva, útjában áll az orvoslás egyedüli lehetőségének amely csakis a népek közötti igazságosabb osztályon, különösen a trianoni szerződés gyökeres revízióján épülhet fel. Magyarországon senki sem hiszi, hogy valamehel újabb háborús komplikáció hozhatná meg a fordulatot. Nem, ellenkezőleg, úgy érezzük, hogy egy újabb háború a legnagyobb szerencsétlenség lenne, amely érhet, mert még az is veszélybe kerülhetne, amink megmaradt. A legnagyobb tisztelet mellett, amelyet a Népszövetség intézménye iránt érzünk, tisztában vagyunk azzal is, hogy a Népszövetség mai összetételében a revízió nagy és nehéz problémájával megbirkózni alig volna képes. Még kevésbé lehet remélni, hogy a Dunamedence államainak egymás közötti közvetlen tárgyalása valamelyes megfogható eredménnyel járhatna. A beati passidentes, akik ezenfelül úgy diplomáciai, mint katonai téren minden hatalmi eszközzel rendelkeznek arra, hogy a háborús zsákmányt megvédjék, ma még igen távol állanak annak felismerésétől hogy a győzelem pillanatában túlfeszítették a húrt és hogy más népek jogosult életérdekeinek rovására vissva éltek a kedvező pillanattal. . " Franciaország nem vállalhatja örökké a zsandár szerepét Hamarább és korábban remélhető az elkövetett hibák felismerése a nem közvetlenül érdekelt feleknél, akik nem hasznolhúzói az elkövetett igazságtalanságnak és akiknek Európa békéje és nyugalma a fontos. Ezek pedig a nagyhatalmak. Európa öt nagyhatalma közül négynél részben alig kétséges többé, részben most töreted magának e felismerés. De Franciaország sem vállalhatja egy részrehajló és igazságtalan jogállapot fenntartása érdekében örök időkre a zsandár szerepét a Dunamedencében és kezd annak tudatára ébredni, hogy a Duna-medence népei Európa békéjének szilárdabb pillérei lesznek, ha igazságos osztály révén megértésjön létre közöttük. Azon a napon, amelyen ez a felismerés az összes nagyhatalmaknál utat tör magának, meghúzták a trianoni szerződés lélekharangját. Akkor formai kérdéssé válik, hogy a revízió a Népszövetség útján avagy direkt tárgyalások, vagy pedig mindkettő révén bonyolíttassék-e le, mert Európa legnagyobb nemzeteinek egyhangú akaratával olyan kis országok, amelyek létüket és határaikat nekik köszönhetik, szembe nem szállhatnak. Ha a kiengesztelőeés egy igazságos új osztály útján lehetővé válik, a kívánt együttműködés önmagától fog megszületni. A Tardieu-terv, a dunai konföderációs terv és egész sora más hasonló variánsoknak, mind egy és ugyanazon betegségben szenvednek: gazdasági koncepciók amelyek, azonban a gazdasági bajokat nem olztják meg, mert politikai hátsó gondolatokról születtek. A határok eltüntetése Hovatovább világossá kell válnia, hogy egész Európa centrális nagy problémáját, ti. a békeszerződések revíziójának kérdését, sem félretenni, sem más úton eliminálni, sem megkerülni nem lehet. Tizenöt év óta egyhelyben tapos a világ. Nem lehet sem megkerülni, sem kijátszani a gyökeres revíziót, különösen a Dunamedencében nem, ahol a békeszerződésnek elsősorban területi intézkedései azok, amelyek minden téren katasztrofális helyzetet teremtettek. Újabban megtévesztő jelszót indítottak útnak, amely szerint nem a határok revideálására, hanem azok eltüntetésére van szükség a kisebbségi jogok liberális kezelése és kiépítése révén. Miért nem fegyvereznek le tehát bennünket azzal, hogy ezt valóban keresztül is viszik? Tizenöt év óta szomorú tapasztalata a magyar nemzetnek, hogy a magyar faj egyharmadrészét balkáni módszernek szolgáltatta ki a békeszerződés. Ez az állapot a magyar nemzet vérébe és húsába vág és a kérdés új rendezésénél garanciákra lesz szükség. A balkánnépeknél azonban csak egy garancia komoly: szemet szemért, fogat fogért. Ennek a garanciának a gyakorlatba való átültetése azt jelentené, hogy a területek megosztása révén ugyanannyi román, csehszlovák vagy szerb kerüljön magyar fenhatóság alá, mint amennyi magyart Románia, Csehszlovákia vagy Szerbia a fenhatósága alatt meghagyni akarnak, mert csak az garantálná azt, hogy a magyar kisebbségekkel szemben a mostani balkáni bánásmód megszűnjék. Az igazi garanciát csak a területi revízió adhatja meg. Anglia és a revízió — Én — fejezte be előadását Bethlen István — a revízió érdekében a magyar népnek azzal a régi ragaszkodásával, tiszteletével és bizalmával fordulok a hatalmas angol nemzethez támogatásért, amelyről még a háború nehéz napjaiban sem feledkezett meg. Ha életének legsúlyosabb óráiban Anglia feléje kinyújtja segítő kezét, s örökké hálás lesz érte a magyar nemzet. Bizalmunk Anglia felé fordul, mert mi úgy érezzük, hogy Angliának csak egy érdeke van a Duna-medencében és ez az, hogy az elkövetett igazságtalanságok kiküszöböltessenek és ezen a réven újból a béke, a jólét és a megelégedés térjen vissza a világnak erre a területére és vele együtt az annyi megpróbáltatást átélt magyar nép lelkére is. Mi azt reméljük és bízunk benne, hogy Anglia ebben az esetben is hű lesz nagy és nemes tradícióihoz, amelyek ezt az országot mindig az igazság és a jogtalanul üldözöttek oldalára állították. Azzal az áhítatos meggyőződéssel teszem le a revízió kérdésének minden magyar előtt szent ügyét az angol közvélemény kezébe, hogy ezzel azt a legjobb helyre bíztam a világon. 2 Péntek PESTI NAPLÓ 1933 december 1 " ANDRÉ MAUROIS VII. EDWARDS KORA EGY RAGYOGÓ KOR HALÁLA ÉS EGY SÖTÉT EMBERÖLTŐ SZÜLETÉSE PENGŐ 4.80 ATHENAEUM KIADÁS 99 A békemódosítás kizárja a háborút!" A közönség feszült figyelemmel, majd nagy tapssal kísérte eről Bethlen István előadását. Először Ouldsworth képviselő kérdezte az előadót, nem volna-e lehetséges a végleges megoldásig legalább a gazdasági nehézségeket áthidalni. Gróf Bethlen István azt felelte: Minden lehetőt elkövettünk, hogy helyreállítsuk az utódállamokkal a rendes gazdasági viszonyokat. Ezt sikerült is elérnünk Romániával és Jugoszláviával, amely országok ugyancsak földművelő államok. Csehszlovákiával ellenben ismételten eredménytelen kereskedelmi tárgyalásokat folytattunk. Mindez arra mutat, hogy a kisantant gazdasági politikája mögött nemzeti politika áll. Sir Arthur Evans képviselő kérdezte: Mi volna az előnye az olasz megoldásnak, amelyet gróf Bethlen István előadásában különösen kiemelt! Gróf Bethlen István válaszában kifejtette, hogy az olasz terv nem zárt gazdasági csoport alakítását indítványozza, hanem módot nyújtana a dunai kis államoknak kétoldalú kereskedelmi szerződések kötésére preferenciáig alapon. H W. Nevilson, Anglia egyik leghíresebb és legrégibb újságírója, a Balkán-bizottság választmányi tagja, kérdezte ezután röviden: Lehetségesnek tartja e gróf Bethlen István a béke módosítását háború nélkül? Bethen röviden ezt válaszolta: A békemódosítás kizárja a háborút. (Viharos- hosszantartó taps.) Ha hábord akarnánk, nem beszélnénk békemódosításról. Éppen azért emlegetjük a revíziót, mert békés úton kívánjuk a helyzetet megoldani. Stirlig ezredes kérdezte azután gróf Bethlen Istvántól, hogy milyen területeket kíván vissza Magyarország számára. Gróf Bethlen István utalt arra, hogy előző előadásaiban már kifejtette, hogy Magyarország nem kíván semmiféle idegen területet, csak azt követeli, hogy a hazájuktól elszakított magyarok visszatérhessenek az anyaországhoz, a tótok rutének és egyéb nemzetiségek pedig teljes és korlátlan önkormányzatot kapjanak s autonómiák élvezetében önállóan dönthessenek állami hovatartozásuk felől. (Élénk helyeslés és taps.) Jehlicska Ferenc és Bethlen érdekes párbeszéde Jehlicska Ferenc a tót nemzeti tanács képviseletében emelt szót. Vissza akarunk térni magyar hazánkhoz — mondotta emelt hangon Jedlicska — mert nem élhetünk meg Magyarország nélkül. Ezért most itt tisztázni kívánom, hogy várjon a magyar nemzet hajlandó-e biztosítékot nyújtani a tótoknak arra, hogy a régi nyelvi sérelem nem fogja újból érni. Gróf Bethlen István ezt válaszolta: Nem vagyok a kormány tagja és nem szólhatok a kormány nevében, azonban ismételten kijelentettem már, hogyha a tótok vissza akarnak térni régi hazájukba, Magyarország tiszteletben fogja tartani a tótok nyelvét, nemzei egyéniségét és nemzeti kultúráját. Magyarország kötelességének fogja tartani, hogy a tótoknak olyanmérvű önkorr* *nyzatot adjon, amely őket nemzeti szempontból teljes mértékben kielégítse. (Lelkes taps.) Végül Sir Edward Boyle mondott meleg köszönetet az előadónak.