Pesti Napló, 1933. december (84. évfolyam, 273–296. szám)

1933-12-01 / 273. szám

­­ hézség és akadály ellenére a belső evolúció a monarchiában élő kis népek fokozatos nemzeti emancipációja felé haladt. A világháború azonban véget vetett ennek az evolúciónak és a békeszerző­dés kontár kézzel nyúlt bele a viszonyok új ren­dezésébe. Munkáját azzal kezdte, hogy minden te­kintet nélkül a történelem fejlődésére, háromféle rangba és előkelő­ségi fokba sorolta be a volt monarchia területén lakó népeket. Egyik részét el­ismerte szövetségesnek és ezeknek a kiváltságo­soknak mindaz megadatott, amit csak kértek, sőt még az is, amire különösen nem is vágytak. Ebbe a csoportba kerültek a csehszlovákok, szerbek és románok. A második sorba jutottak azok a kis né­pek, amelyek a békeszerzők szemében nem voltak ugyan főbűnösök, miként a magyarok és a német­osztrákok, de a háború végéig kitartottak e főbű­­­nösök oldalán vagy legalább is nem dokumentál­ják volt kellőképpen, hogy ellenük­­árulást készül­nek elkövetni. Ezeket minden megkérdezés nélkül egyszerűen vagy a csehszlovákokhoz csatolták mint északi szlávokat, vagy a szerbekhez, mint délszlávokat. Így jártak a tótok és rutének északon, a szlové­nok, horvátok és vendek délen­ Ennek az elbánás­nak lett következménye azután a magyar nyelv­terület olyan megcsonkítása, hogy három és fél millió magyar, azaz a magyar népnek egyharmad­része idegen fenhatóság alá került. Hogy ez az el­járás mire vezetett, azt ma az egész világ megrö­könyödve látja. Teremtettek két csonkaországot, amely el van vágva megélhetésének legelemibb feltételétől is és teremtettek másik három életkép­­telen országot, amelyeknek létét a belső nemzeti ellentétek és feszültségek minden pillanatban a kirobbanás veszélyével fenyegetik-Voltaire nem hitt Istenben, mégis azt mon­dotta: Ha nem volna Isten, egyenesen fel kellene találni, mert a világnak egy mindent rendező akaratra szüksége van. Akik a békefeltételeket ki­eszelték, nem vették észre az osztrák-magyar monarchia küldetését a Duna-medencében és nem is hittek benne, de nem is találtak fel helyette valami mást nem tettek helyébe egy más akara­tot amely mindért rendez, hanem azt hitték, hogy elég az utódokat világra hozni, a többi majd magá­tól megy. A gyerekek azonban torzszülöttekként jöttek a világra és ma már világos, hogy egytől egyig életképtelenek. A nagyhatalmak vetélkedése A békeszerződések az osztrákmagyar mon­archia régi földrajzi,­történelmi és gazdasági egy­ségének szédtaad­ásával egyidőben nem gondos­kodtak arról, és az igazságtalan osztály folytán nem is gondoskodhatnak arról, hogy az általa be­töltött hivatást más organizáció vegye át s a Duna-medence népeit valamelyes egységbe foglal­va és együttműködésüket biztosítva, nekik bizton­ságot, gazdasági téren felvirágzást, a nemzetközi életben érdekeiknek védelmet és a nagyobb hatal­mak vetélkedésétől való mentességet biztosítson. Ennek az eljárásnak következménye az, hogy e terület hovatovább a nagyhatalmak vetélkedő be­folyása alá került, ami az ellentétek kiéleződését vonta maga után. Ezt a folyamatot Franciaor­szágnak szövetségi politikája indította meg, amely ellentétben áll a béke modern megszervezésének gondolatával és amely Franciaországot, anélkül, hogy Németország elleni politikai küzdelmében bármilyen kongoly haszna lehetne belőle, a béke­szerződésben ortodox status quo mellett kötötte le a Duna-medencében. Ezzel akarva, nem akarva, útjában áll az orvoslás egyedüli lehetőségének amely csakis a népek közötti igazságosabb osztá­lyon, különösen a trianoni szerződés gyökeres re­víziój­án épülhet fel. Magyarországon senki sem hiszi, hogy vala­mehel újabb háborús komplikáció hozhatná meg a fordulatot. Nem, ellenkezőleg, úgy érezzük, hogy egy újabb háború a legnagyobb szerencsétlenség lenne, amely érhet, mert még az is veszélybe ke­rülhetne, amink megmaradt. A legnagyobb tisztelet mellett, amelyet a Nép­szövetség intézménye iránt érzünk, tisztában va­gyunk azzal is, hogy a Népszövetség mai összeté­telében a revízió nagy és nehéz problémájával megbirkózni alig volna képes. Még kevésbé lehet remélni, hogy a Duna­medence államainak egymás közötti közvetlen tár­gyalása valamelyes megfogható eredménnyel jár­hatna. A beati passidentes, akik ezenfelül úgy diplomáciai, mint katonai téren minden hatalmi eszközzel rendelkeznek arra, hogy a háborús zsák­mányt megvédjék, ma még igen távol állanak an­nak felismerésétől hogy a győzelem pillanatában túlfeszítették a húrt és hogy más népek jogosult életérdekeinek rovására vissva éltek a kedvező pil­lanattal. . " Franciaország nem vállalhatja örökk­é a zsandár szerepét Hamarább és korábban remélhető az elköve­tett hibák felismerése a nem közvetlenül érdekelt feleknél, akik nem hasznolhúzói az elkövetett igaz­ságtalanságnak és akiknek Európa békéje és nyu­galma a fontos. Ezek pedig a nagyhatalmak. Európa öt nagyhatalma közül négynél részben alig kétséges többé, részben most tör­eted magának e felismerés. De Franciaország sem vállalhatja egy részrehajló és igazságtalan jogállapot fenntartása érdekében örök időkre a zsandár szerepét a Duna­medencében és kezd annak tudatára ébredni, hogy a Duna-medence népei Európa békéjének szilárdabb pillérei lesznek, ha igazság­os osztály révén meg­értés­­jön létre közöttük. Azon a napon, amelyen ez a felismerés az összes nagyhatalmaknál utat tör magának, meghúzták a trianoni szerződés lé­lekharangját. Akkor formai kérdéssé válik, hogy a revízió a Népszövetség útján avagy direkt tár­gyalások, vagy pedig mindkettő révén bonyolít­tassék-e le, mert Európa legnagyobb nemzeteinek egyhangú akaratával olyan kis országok, ame­lyek létüket és határaikat nekik köszönhetik, szembe nem szállhatnak. Ha a kiengesztelőe­és egy igazságos új osz­tály útj­án lehetővé válik, a kívánt együttműködés önmagától fog megszületni. A Tardieu-terv, a du­­nai konföderációs terv és egész sora más hasonló variánsoknak, mind egy és ugyanazon betegség­ben szenvednek: gazdasági koncepci­ók amelyek, azonban a gazdasági bajokat nem olztják meg, mert politikai hátsó gondolatokról születtek. A határok eltüntetése Hovatovább világossá kell válnia, hogy egész Európa centrális nagy problémáját, t­i. a békeszerződések revíziójának kérdését, sem félre­tenni, sem más úton eliminálni, sem megkerülni nem lehet. Tizenöt év óta egyhelyben tapos a vi­lág. Nem lehet sem megkerülni, sem kijátszani a gyökeres revíziót, különösen a Dunamedencében nem, ahol a békeszerződésnek elsősorban területi intézkedései azok, amelyek minden téren katasz­trofális helyzetet teremtettek. Újabban megtévesztő jelszót indítottak útnak, amely szerint nem a határok revideálására, ha­nem azok eltüntetésére van szükség a kisebbségi jogok liberális kezelése és kiépítése révén. Miért nem fegyvereznek le tehát bennünket azzal, hogy ezt való­ban keresztül is viszik? Tizenöt év óta szomorú tapasztalata a magyar nemzetnek, hogy a magyar faj egyharmadrészét balkáni módszernek szolgáltatta ki a békeszerző­dés. Ez az állapot a magyar nemzet vérébe és húsába vág és a kérdés új rendezésénél garan­ciákra lesz szükség. A balkánnépeknél azonban csak egy garancia komoly: szemet szemért, fogat fogért. Ennek a garanciának a gyakorlatba való átültetése azt jelentené, hogy a területek meg­osztása révén ugyanannyi román, csehszlovák vagy szerb kerüljön magyar fenhatóság alá, mint amennyi magyart Románia, Csehszlovákia vagy Szerbia a fenhatósága alatt meghagyni akarnak, mert csak az garantálná azt, hogy a magyar kisebbségekkel szemben a mostani balkáni bánás­mód megszűnjék. Az igazi garanciát csak a terü­leti revízió adhatja meg. Anglia és a revízió — Én — fejezte be előadását Bethlen István — a revízió érdekében a magyar népnek azzal a régi ragaszkodásával, tiszteletével és bizalmával fordulok a hatalmas angol nemzethez támogatá­sért, amelyről még a háború nehéz napjaiban sem feledkezett meg. Ha életének legsúlyosabb órái­ban Anglia feléje kinyújtja segítő kezét, s örökké hálás lesz érte a magyar nemzet. Bizalmunk Anglia felé fordul, mert mi úgy érezzük, hogy Angliának csak egy érdeke van a Duna-medencé­ben és ez az, hogy az elkövetett igazságtalanságok kiküszöböltessenek és ezen a réven újból a béke, a jólét és a megelégedés térjen vissza a világnak erre a területére és vele együtt az annyi megpró­báltatást átélt magyar nép lelkére is. Mi azt re­méljük és bízunk benne, hogy Anglia ebben az esetben is hű lesz nagy és nemes tradícióihoz, amelyek ezt az országot mindig az igazság és a jogtalanul üldözöttek oldalára állították. Azzal az áhítatos meggyőződéssel teszem le a revízió kérdésének minden magyar előtt szent ügyét az an­gol közvélemény kezébe, hogy ezzel azt a leg­­jobb helyre bíztam a világon. 2 Péntek PESTI NAPLÓ 1933 december 1 " ANDRÉ MAUROIS VII. EDWARD­­S KORA EGY RAGYOGÓ KOR HALÁLA ÉS EGY SÖTÉT EMBERÖLTŐ SZÜLETÉSE PENGŐ 4.80 ATHENAEUM KIADÁS 99 A békemódosítás kizárja a háborút!" A közönség feszült figyelemmel, majd nagy tapssal kísérte eről Bethlen István előadását. Először Ouldsworth képviselő kérdezte az elő­adót, nem volna-e lehetséges a végleges megoldá­sig legalább a gazdasági nehézségeket áthidalni. Gróf Bethlen István azt felelte: Minden lehe­tőt elkövettünk, hogy helyreállítsuk az utódálla­mokkal a rendes gazdasági viszonyokat. Ezt sike­rült is elérnünk Romániával és Jugoszláviával, amely országok ugyancsak földművelő államok. Csehszlovákiával ellenben ismételten eredményte­len kereskedelmi tárgyalásokat folytattunk. Mind­ez arra mutat, hogy a kisantant gazdasági politi­kája mögött nemzeti politika áll. Sir Arthur Evans képviselő kérdezte: Mi volna az előnye az olasz megoldásnak, amelyet gróf Bethlen István előadásában különösen kiemelt! Gróf Bethlen István válaszában kifejtette, hogy az olasz terv nem zárt gazdasági csoport alakítását indítványozza, hanem módot nyújtana a dunai kis­ államoknak kétoldalú kereskedelmi szerződések kötésére preferenciáig alapon. H W. Nevilson, Anglia egyik leghíresebb és legrégibb újságírója, a Balkán-bizottság választ­mányi tagja, kérdezte ezután röviden: Lehetsé­gesnek tartja e gróf Bethlen István a béke módo­sítását háború nélkül? Beth­en röviden ezt válaszolta: A békemódosítás kizárja a háborút. (Viharos- hosszantartó taps.) Ha hábor­­d akarnánk, nem beszélnénk bék­emódo­sításról. Éppen azért emlegetjük a revíziót, mert békés úton kívánjuk a helyzetet megoldani. Stirli­g ezredes kérdezte azután gróf Bethlen Istvántól, hogy milyen területeket kíván vissza Magyarország számára. Gróf Bethlen István utalt arra, hogy előző előadásaiban már kifejtette, hogy Magyarország nem kíván semmiféle idegen területet, csak azt követeli, hogy a hazájuktól elszakított magyarok visszatérhessenek az anyaországhoz, a tótok ru­tének és egyéb nemzetiségek pedig teljes és kor­látlan önkormányzatot kapjanak s autonómiák él­vezetében önállóan dönthessenek állami hovatar­tozásuk felől. (Élénk helyeslés és taps.) Jehlicska Ferenc és Bethlen érdekes párbeszéde Jehlicska Ferenc a tót nemzeti tanács képvise­letében emelt szót. Vissza akarunk térni magyar hazánkhoz — mondotta emelt hangon Jedlicska — mert nem él­hetünk meg Magyarország nélkül. Ezért most itt tisztázni kívánom, hogy várjon a magyar nemzet hajlandó-e biztosítékot nyújtani a tótoknak arra, hogy a régi nyelvi sérelem nem fogja újból érni. Gróf Bethlen István ezt válaszolta: Nem va­gyok a kormány tagja és nem szólhatok a kor­mány nevében, azonban ismételten kijelentettem már, hogyha a tótok vissza akarnak térni régi ha­zájukba, Magyarország tiszteletben fogja tartani a tótok nyelvét, nemze­i egyéniségét és nemzeti kultúráját. Magyarország kötelességének fogja tartani, hogy a tótoknak olyanm­érvű önkorr* *ny­zatot adjon, amely őket nemzeti szempontból tel­jes mértékben kielégítse. (Lelkes taps.) Végül Sir Edward Boyle mondott meleg­ kö­szönetet az előadónak.

Next