Pesti Napló, 1933. december (84. évfolyam, 273–296. szám)

1933-12-01 / 273. szám

3 Péntek PESTI NAPLÓ 1933 december 1 " A Nemzeti Bank alapszabálymódosításának vitája a képviselőházban Magyar Pál, Hegedűs Kálmán, Ulain Ferenc és Sándor Pál beszélt Tiltakozások az Infláció és devalváció gondolata ellen - Ellenzéki kritika a jegybankpolitikáról és a pénzügyminiszterről — „A miniszter ne becsülje túl a jobboldal tapsait" (Saját tudósítónktól.) A képviselőház csü­törtöki ülését délután 5 órakor nyitotta meg Almásy László elnök. A teremben csak néhány képviselő tartózkodott. Fabinyi kereskedelmi miniszter beterjesztette a magyar tengerhajózási vállalatok kedvezmé­nyeiről és a külföldi áruk hamis megjelöléséről szóló nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot. A Ház harmadszori olvasásban is elfogadta a gazdaadósságok rendezésével kapcsolatos hitelmű­veletekről szóló törvényjavaslatot, majd áttért a Nemzeti Bank alapszabálymódosításának becikke­lyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalására. Zsindely Ferenc előadó ismertette a javasla­tot, amelyhez először Magyar Pál szólt hozzá. Töb­bek között ezeket mondotta: Minden modern államban az az elv, hogy a jegybanknak az államtól független intézmény­nek kell lennie, csak annyiban lehet kapcsolatban vele, hogy a jegykibocsátási szabadalom fejében a nyereségből részesíti az államot. Ezt a törvényja­vaslatot csak akkor fogadhatnám el, ha olyan rendelkezéseket is tartalmazna, hogy a kormány a következő tíz évben újabb ilyen javaslattal nem jöhet, vagyis nem folyamodhat ehez a könnyű hi­tel- és pénzszerzési módhoz. A vállalkozási kedv nem fejlődhet a hitelélet nehézségei folytán és ez a javaslat valószínűleg még jobban megnehezíti a helyzetet. Az egészséges bankjegyforgalomnak körülbelül 5—600 millió pengőnek kelene lennie. Amíg ezt a sínvonalat el nem érjük, a gazdasági élet kiegyenlítettségéről beszélni nem lehet. A pengő mai színvonalának a fenntartása feltétle­nül szükséges még akkor is, ha nagyobb áldozatot követelne az országtól. Az események azokat iga­zolták, akik bizalommal viseltettek a pengővel szemben. Azt tartom, hogy a bankokról és az úri­nőkről keveset beszéljünk, — mondotta — de fur­csának találom, hogy a pénzügyminiszter szerdán különböző változások előkészítésére szólította fel a bankokat a Házban, anélkül, hogy az érdekkép­viseletekkel előzőleg tárgyalt volna. A földbirtok nem akar papírmilliárdokat Hegedűs Kálmán. A törvényjavaslat alapel­veit a Nemzeti Bankkal egyértelműen állapította meg a kormány és természetes összefüggésben van ez a javaslat a gazdavédelmi rendelettel, amely a gazdák érdekei iránti megértéssel és nagy zsenia­litással van megalkotva. Csodálkozom, h­ogy az OMGE úgy kezelte a gazdavédelmi rendeletet, mintha valami földosztó intézkedés lenne, pedig az adósságok rendezését az OMGE is sürgette. — A csodadoktorok azt kívánják, hogy árasz­szuk el a gazdasági életet bankjegyekkel. Szomo­rúan hallottam, hogy Eckhardt Tibor az inflációt ajánlotta. A földbirtokosok nem akarnak ismét papírmilliárdosok lenni. — Erre Eckhardt nem gondolt, nem estünk a fejünk lágyára, — szólt közbe Ulain Fe­renc. — Reméljük, — folytatta Hegedűs — hogy Eckhardt Tibor Angliában, ahol mindnyájunkat elismerésre és tiszteletre kötelező, a nemzet nagy érdekeit szolgáló munkát teljesít, tapasztalatokat is fog gyűjteni és elejti ezt a gondolatot. Nem le­het amerikai példára sem hivatkozni a devalvá­ciónál, mert senki sem tudja, hogy a Roosevelt­féle kísérlet milyen eredményekre vezet. Félő, hogy katasztrófa fog bekövetkezni. Mi egyébként sem követhetjük ezt a példát, mert mi vagyunk a külföld felé len jobban eladósodott ország. Hegedűs végül javasolta, hogy a pénzügymi­niszter alkalmas időben bocsásson ki félmilliárdos nyereménykölcsönt, mert külföldi tőkére nem szá­míthatunk. A javaslatot elfogadja. Ulain a jegybankról Ulain Ferenc: Azért van szükség az alapsza­bálymódosításra, hogy a kormány igénybevehesse a gazdaadósságok rendezéséhez szükséges 100 milliót. Az alapszabálymódosításban azonban nemcsak erről van szó, hanem arról is, hogy a fedezet szempontjából ez a kölcsön ne vétessék figyelembe és hogy a Nemzeti Bank ne legyen köteles a 28 százalékos fedezeti arányról gondos­kodni, ami a jövő évben már életbelérme, hanem maradjon az eddigi 21 százalékos fedezeti arány. A törvényjavaslat a Nemzeti Bank független­ségét fenyegeti, mert ennek a függetlenségnek alpfeltétele, hogy a kormány ne vehessen tőle hitelt igénybe. Kilenc év óta eszgetlen kormány sem veszélyeztette a Jegybank függetlenségét. A bank­ túlságosan meg van terhelve, éppen ezért nem le­tt volna szabad tőle kölcsönt felvenni, sőt aki a Jegybank szerepét komolyan sorrja fel, annak még­ kérni sem lett volna szabad tőle ilyen­ összeget. Nem szavazhatom meg a javaslatot azért sem, de azért sem, mert céltalannak látom a köl­csönt. A képviselőház­­nem igen szokta bírálni a Nemzeti Bankot, most azonban foglalkoznunk kell azzal a gazdasági politikával, amit a Jegy­bank folytat. A Jegybank megalakításától kezdve dédelgetett kedvence volt a gazdasági életnek. A 36 millió pengős alaptőkével dolgozó jegybank igen nagy jövedelmet produkál. Hat év alatt 125 millió pengő nyersjövedelme volt és ebből 53 mil­lió a tiszta bevétel Csak osztalékra 24 millió pen­gőt fizettek ki. A tartaléktőke 9 millióra emelke­dett, a nyugdíjintézetet 18 millió pengővel dotál­ták, pedig az átlagos tisztviselői fizetések havi 4—500 pengőt tesznek ki. Usain tovább beszélt. — Sehol se találunk olyan állapotot, mint a Magyar Jegybankban, ahol a váltótárcaállomány a bankjegyállománynak éppen a duplája. Máshol mindenütt fordítva van. Mi történnék akkor, ha egy nap mindenki követelné: fizessék ki a váltó­ját A Magyar Nemzeti Banknak 99 millió arany­pengő tényleges aranyfedezete van, de 119 millió arany pengővel tartozik a BIZ-nek. Amikor 1931 júniusában a német bankokat bezárták, a márka rövidesen talpra állott. Alig 1 százalékos disz­ázsiója volt. Ma csak 11 olyan állam van a vilá­gon, amely abszolút intakt valuta alapján áll. sak négy-öt számottevő: Franciaország, Hol­landia, Svájc, Belgium és Lengyelország, viszont 45, közöttük Amerika és Anglia, ingadozó valu­tájú országok közé sodródott, amelyek leszakad­tak az aranyalapról. Nem egyedülálló az a jelen­ség, amely nálunk észlelhető, hiszen az elmúlt esztendő világkereskedelmét 80 százalékban a be­teg valutájú országok bonyolították le. De a Ma­gyar Jegybanktól 100 millió pengőt kérni köl­csön, csak nagyon égető szükség esetén lehet. Felmerül a kérdés: a 100 millió pengő kölcsön következtében lesz-e infláció? Minden jel arra mutat, hogy a végső cél az: a 100 millió a jegy­bankhoz folyjék vissza. Nem félek attól, hogy infláció lesz. A pénzügyminiszter úr azt mondotta tegnap, hogy a Nemzeti Bankot nem lehet kötvé­nyekkel nehéz helyzetbe hozni. A pénzügyminisz­ter se csinál mást ezzel a 100 millió pengővel. Azt is mondotta, hogy nem helyes az ország bank­rendszerét támadni. Adataim vannak, amelyek éppen az ellenkezőjét bizonyítják. A magyar ban­n­kok nyers jövedelme 1926-ban 194 millió pengő volt, amely öt év alatt 347 millióra ugrott. A ma­gyar bankok összes tiszta nyeresége 1926-tól 1930-ig összesen 328 millió pengő volt. Statisztikai adatok szerint 1927-ben 230 millió pengő adósság terhelte a magyar földet. — A pénzügyminiszter szembehelyezkedett Eckhardt Tiborral, pártunk vezérével. Azt mon­dotta, hogy Eckhardt a devalváció híve, én pedig nem­ Tessék megkérdezni saját pártjának tagjait, akár a szociáldemokratákat is, nem mondanák-e sokan azt, hogy tényleg inflációra van szükség. Én valóban nem vagyok azon az állásponton, hogy devalváció kell, bár félek és arra gondolok, hogy ez valóban megtörténik. Tudom,­hogy a kormány­nak ez nem a szándéka, de volt-e olyan kormány a világon, amely devalvációt akart? Már a költ­ségvetési vita során megmondottam, hogy a mai bankrendszerre, a mai jegybankkal egészséges ga­zdasági helyzetet fentartani nem lehet. Nem ké­rek a devalvációból, sőt félek tőle, örülök, hogy Ön ül a pénzügyminiszteri székben, — fordult a pénzügyminiszter felé — mert tudom és ezt min­den hízelgéstől mentesen, merészen tárgyilagosan mondom, hogy a mai helyzetben megfelelőbb em­ber nem ülhetne abban a székben. De ne higy­je azt, hogy egyedül az ön elgondolásai a helyesek. Volt már itt egy providenciális államférfi, akinek megnyilatkozásait isteni kinyilatkozásoknak tar­tották és amikor elment, 600 millió pengő adóssá­got hagyott hátra. Nagyon bízott magában... — A hízelgők rontották el — jegyezte meg Er­délyi Aladár. Közös munka — és „baromorvosok" — Az a mód, amellyel a pénzügyminiszter úr javaslatainkat tárgyalta és elintézte, — folytatta Usain — olyan fölényes volt, hogy gondolkodóba ejt bennünket: érdemes-e a miniszterelnök által sokszor hangoztatott közös munkához hozzájárulni. Mégse lehet azt mondani, amit Bethlen István mondott, hogy mi baromorvosok vagyunk, an­nál kevésbé, mert ne felejtse el a többség, hogy az akkori »baromorvosok” közül az egyik most éppen az önök vezére az ország miniszterelnöke és önök tapskoronákkal veszik körül. Nem tudjuk osztani a miniszter úr álláspontját, bár elismerjük egyéni kiválóságjait. — Ne kurizálj! — jegyezte meg Tauffer Gábor. — Megértjük, hogy a miniszter úr érzelmileg közel áll a bankrendszerhez, de ne feledje el, hogy az országban mások is vannak. Félve nézem, hogy olyan útra lép a kormány, amilyet még egyetlen kormány se tett kilenc év óta és félek a következ­ményektől. A javaslatot nem fogadom el. A MÚLT ÉS A JELEN A FOLYOSÓN: Karafiáth Jenő volt kultuszminiszt­r Hóman Bálinttal be­szélget Megmaradt női és f­érficipő 16, 20 P N'­l kézzel varrott sevreefpS 32 P Férfi készel varrott cip8 38 P Készítek mérték után cipőket egyéni ízlés szerint, mérsékelt áron/ Weissfeld Miksa Andrissy út 50., Teréz körút sarok, Oktogon Sándor Pál kritizálja a pénzügyminisztert Ulain után Sándor Pál beszélt.­­ A gazdaadósságok rendezésével kapcsolatos törvényjavaslat megszavazása után ezt a javas­latot tárgyalni­ szinte felesleges. Az egységes párt szolgai módon úgyis megszavaz mindent. Bessenyey elnök figyelmeztette, hogy ne hasz­náljon egész pártot sértő kifejezést. — Nem akarok senkit se sérteni, de láttunk már olyan esetet, hogy az egész párt ellene volt a törvényjavaslatnak, mégis megszavazta. Ezt nem tudom másnak nevezni, csak szolgainak. — A pénzügyminiszter az ellenzék által fel­vetett igen sok kérdésre nem válaszolt. Ha ez to­vábbra is így megy, módot kell keresnünk arra, hogy a minisztert nyilatkozattételre bírjuk. A miniszter úr ne becsülje túl a jobboldal tapsait. Így volt ez a múltban is. És ha valaki kikerült a miniszteri székből, eltűnt a süllyesztőben, elfeled­keztek róla. Feltettük a kérdést: mi lesz két év múlva? A miniszter úr kijelentette, hogy ő se tudja. De azt is mondta, hogy csökkenteni kell a rezsit a bankoknak is. Hol történjék ez a csökkentés? A tisztviselői fizetéseket már a legalacsonyabbra leszállították. Csökkentették az igazgatósági juta­lékokat is. Sándor Pál ezután arról beszélt, hogy a 173 millió csak kirakat a gazdák elé. A pénzügymi­niszter be fogja látni, hogy az ellenzéknek volt igaza. A többi foglalkozási ág is lerongyolódott és ezekkel szemben nem lehet olyan cinikusan viselkedni, mint a pénzügyminiszter viselkedett, amikor kijelentette, hogy nem tesz az érdekükben semmit. A pénzügyminiszter az egész műveletet egymaga intézte el a Nemzeti Bank főtanácsának tudtán kívül. A főtanács tagjai csak az újságok­ból tudták meg, hogy a kormány 100 millió pengő kölcsönt vesz fel a Nemzeti Banktól. Hogyan le­hetséges az, hogy a pénzügyminiszter intézte el az egész ügyet anélkül, hogy Popovics Sándor erről tudott volna? A javaslatot elfogadta. Bessenyey elnök javasolta, hogy a Ház legkö­zelebbi ülését pénteken délután 5 órai kezdettel tartja, napirendjén a Nemzeti Bank alapszabá­lyainak módosításáról szóló törvényjavaslattal és a nyugdíjjavaslattal. A Ház az elnöki indítványt vita nélkül el­fogadta. Az ülés 9 óra 5 perckor ért véget. Levis de Mirepoix her­ceg, spanyol grand Bu­dapestre érkezett. A ma­gyar családok történel­mi múltját és fejlődését tanulmányozza (Mészáros Mihály rajza)­to VÁLASSZON RÓZSA BUNDÁT NAGYON OLCSÓ ÍV,VÁCI UCCA 27/29

Next