Pesti Napló, 1934. január (85. évfolyam, 1–24. szám)

1934-01-03 / 1. szám

Szerda PESTI NAPLÓ Szeretetház, a Polgári Egység Klubja, a Kelen- I­sége, továbbá a déli és északi választókerületek földi Társaskör, az Óbudai Polgári Kör küldött- s polgárságának küldöttsége köszöntötte. Új és régi igazságok s a német forradalom Az egyházak újéve (Saját tudósítónktól.) Dr. Serédi Just­tinián­­ bíbornok hercegprímás újév lwp.lan szentségimá­dáson vett részt az esztergomi bazili­kában. A napot egyébként csendes visszavonultságban töl­tötte a prímási palotában. Az ország mindleji ré­széből és külföldről elhalmozták szerencsekívána­tokkal. Sokan írták alá a kitett üdvözlőíveket az esztergomi és a budapesti prímási pilótás díja is. Huszár Aladár főpolgármester az újév alkal­mából üdvözölte Serédi Jusztinián hercegprímást, aki a keddi napon küldött válaszában köszönetet mondott az üdvözlésért, majd hangsúlyozta, hogy hívei túlnyomó részben Budapesten laknak­, ők ve­zetnek a hitélet terén is, egész természetes tehát, hogy főpásztori gondoskodásának, szeretetének és tevékenységének túlnyomó része Budapesté. E főpásztori szeretetének egész bensőségével viszo­nozza a jókívánatokat az újesztendő siralmából úgy a főpolgármesternek, mint Budapest székes­főváros közönségének. A protestáns püspökök az újév alkalmából érdekes kérdésekről nyilatkoztak különböző üd­vözlő válaszaikban. Dr. Baltazár Dezső debreceni református püspököt az egyházkerület tisztviselői­­és a kollégium tanárai üdvözölték. — Ha valamikor igaz volt, hogy kicsiny bijl­­csesség kormányozza a világot, akkor most sokszo­rosan igaz, — mondta többek között. — Új társa­dalmat kell felnevelni, de ennek a nevelésnek nem új igazságok, hanem a régi igazságok alapján kell berendezkedni. új igazságok haszontalan em­beri találmányok, a régi igazságok isteni kijelen­tés igazságai. Ilyen nevelés intézményéül kell be­rendeznünk az ősi kollégium­ot. Raffay Sándor evangélikus püspök a Deák téri­ díszteremben mondott köszetet d­r. Bencs Zoltán miniszteri tanácsos és dr. Pesthy Pál ny. igazság­ügyminiszter köszönő szavaira. Fájlalta­ az egyházi sajtó elhanyagolását, az Actio Catholicához ha­sonló Actio Evangelicát tartott szükségesnek, majd figyelmeztette híveit, hogy a német esemé­nyek kommentálásában ne adjanak hitelt elfogult vagy rosszul tájékozott beállításnak. Az egyik egy­hági v­ezérember azt mondotta, hogy a Fitpertum gondolata evangéliumellenes. Bard szemben maga Krisztus is arra szólít fel, hogy kövessük őt. Te­kintélyekre nélkülözhetetlen szükség van. Most mindenesetre forradalmi állapottal állunk szem­ben és a forradalmak kimentele mindig bizonyta­lan. Egy bizonyos:­­a kommunizmus hatása alatt az egyházból kilépett százezrek szakadatlan hullá­mokban térnek vissza. Dr. Rava­s László református püspököt Szabó Imre esperes köszöntötte fel. Ravasz püs­pök válaszában az optimizmusról beszélt. Kétféle optimizmus van, egy hősies és egy gyáva optimiz­mus. A hősi abból indul ki, hogy a lélek erősebb, mint a világ, a lélek gyöz. — A hivő személyiség áll a világ középpontjá­ban — mondta — és ránézve közömbös az, hogy­­­ dolgok milyen való képet mutatnak, mert nem tőle függ a győzelem, hanem attól a lélektől, me­lyet bele tud vinni a világba. Mindenki annyi erőt t­­d kifejteni, am­ennyi erőt tud kölcsönözni az örökkévalóságból. Ezen a téren beláthatatlan ese­mények előtt állunk, a dolgok kezdetén vagyunk. Miskolcon Farkas Tstefi református püspök az üdvözlésekre adott válaszában programot adott: új presbitereket kell választani, akiket ne a vagyon, hanem a lelki arravalóság alapján állítsanak őrálló helyére. ,­i,u A szépség mártírjai írté: Ssemory Dezső A fiatal ember, fiatal festőművész, leült a kávéházban fiatal barátja mellé, aki a sarokban, a kályha mellett várta a szebb jövőt, a jobb jövőt s ebben a jobb jövőben a tulajdon sorsa jobb le­fordulását. Ez író volt ez a fiatal ember, nagyra törp író, ha keveset dolgozott is, mert álmai é­s fantáziái, vagy tervei és víziói megakasztották cselekvő epéjét. Olyan nagyban, olyan kápráztató színekben látott mindent, hogy nem mert hozzáfogni. Az elképzeléstől a megvalósulásig, a gondolat­tól a beteljesülésig olyan rettenetes távolságokat érzett, hogy nem volt bátorsága megindulni s in­kább magában omlott össze. Inkább hallgatni, nem írzni egy szót, nem mondani semmit, mint silányan adni vissza nagyszerű harmóniákat! — ez volt az elve­s hitvallása. Nincs semmi olyan nagy és nemes, olyai finoman mély és hangzatos, olyan zengő, olyan csengő, olyan harangzúgásosan magasztos, mint az az írás, ami nincs megírva, nincs leírva, nincsen készen, nincs szavakba fog­lalva s beágyazva mondatokba s hangzatokba, nincs elrendezve, nincs berendezve, nincs felépítve S magépítve, — ez is még sok minden­éhez ha­sonló, volt e fiatal ír­ó gondolatja ég világfelfo­gása. Ezzel a h­elvvel, l­ivallással, világfelfogással s gondolattal ült naphosszat a kávéházban, a sarok­ban, a kályha mellett s várta a szebb jövőt, a jobb jövőt s festőművész barátját, aki hasonló elveket, hitvallást, világfelfogást s gondolatokat vallott a magáénak s leült lelki borulatában, mondhatnám lelki éjjelében az ifjú író mellé a kályha mellett s elégedetten dörzsölte a kezét, hogy kettőjükkel ilyen jól van minden! Hogy ilyen jó meleg, pó­párás meleg dől ebből a kályhából, ami mint egy kazán, olyan hatalmas volt! Nem sok újat mondhattak egymásnak, mert úgy erkölcsiekben mint szellemiekben, valamint anyagiakban, rég tudtak egymásról mindent. Egymással álmodván közös álmaikat, egymást fekrösztették a fényben Bizonyos kölcsönhatások­kal egymásra, egymásban látták tulajdon magu­kat, mert csak ábrándozván és semmit sem csi­nálván, a más-más pálya , más-más művészet kettőjük között, nem hogy külön választotta­­volna őket, de sőt egyesítette sziveket az eszményi szép­­ség imádatában, mint egy távoli csillag, mint egy poláris csillag ragyogásában , ami amúgy is el­érhetetlen! Elérhetetlen! Megvalósíthatatlan! Soha vissza nem adható sem színben, írásban, sem hangban r epek voltak azok a magas szférák, igazi lelki sztratoszférák, amelyben egymásba bo­rultak s megtalálták egymást minden emberi tö­rekvés tavságával s a művész mély szomorúságá­val, hogy soha az ideálhoz nem kerülhet közel. Meg se kell próbálni, olyan hasztalan minden ipar­kodás. — Voltaképpen, mi ketten, a szépség mártír­jai vagyunk! — mondta a fiatal író olyan körzel a kályhához, hogy majd megsült és olyan hangon, mint ahogy koldusok könyörgik meg a hívőket tíz fok hidegben templomküszöbökön. — Mit szól­jon az ember azokhoz, akik azt mondják: »művé­szetem a való élet megmintázására törekszik«, — még ezt is mondta s aztán bezárta ajkait. A másik sötét fogsora fölött magnyitotta őket. ... Vették észre, hogy az ilyen költők, tudósok és művészek, elvont eszméiket habzsolván,­ mi­csoda feslett ajkakat viselnek, rendszerint sötét s hiányos f­ogsorok fölött"? Rezignáltságot s elzsib­badt alkotóerőt, semmi oly mélye­n nem ad vissza rajzban és formában, jobban mondva elrajzoltság­ban s, elformáltságban, mint az emberi száj s a fogak ápolatlansága. A testi és szellemi nyomor­nak egy külön szája van s egy pár külön foga hozzá. Maga a beszélő szerv, a nyelv, csak azért nem undok, mert nagyrészt láthatatlan. De ez egy külön tanulmány ss egy más lemez s e percben nem is fontos. Ott hagyták el, a­mi a másik megnyitja ajkait. Egy Manet, egy Monet, — szólott* — boldo­gok, hogy hisznek! Mennyivel boldogítóbb a két­­ség, *ami letöri az embert emberi nagysága ala­csony­ságához! — Renan! — sóhajtott a másik. —, Egy Balzac, hány bérd­ezőnél volna maga-1­­sabb, ha mint zord téli éjjeleket, köd és sötétség borítaná all így ahogy itt van, száz kötettel tolan­kodón ég müvészi&tlepül lemondáe s áldozatok nélkül egy profán betüóceánban, ez csak egy re­gényíró ahogy a könyvben­ áll. egy regényíró és semmi más! — kiáltotta a festő. — Akkor még job­b méretem, — fippjott a má­sik egy illusztrált újságban lapozva, jobb szere­tem ezt az őszi falevelekbe burkolt, pszi ködpárák­kal öntözött Doumb­ Renét, aki keserű ájulatában ön­ölt m megismerésével a Revue des Deux Monden-ot szerkeszti egy Babits látszatával s itt ül háttal egy ünnepi asztalnál, lefotografálva az Illjigtra­tion-bac! Ünnepi asztal, a Revue repdes égi ban­kettje a munkatársakkal s ki az aki prezideál a szerkesztőségi körben? ki a szónok? — Mutasd! — szólott a másik a kép fölé ha­jolva, a barátja karján-A szónok, a belga király! — Ez itt tradíció, hogy ezek így évente össze* jöpnek egy királlyal az asztalnál, aki felköszönte őket, =- A tradíció nem válogató^, = szólott a fiatal író szigorúan, =-* neki ítél sokat, nem mérlegel, nem avanzál, Iránya nem tudományos, nem törté­­nelmi, forrása inkább helyi érdekekből, nemzeti , faji érzésekből fo&d. Nem m­ondom, olykor ket­tői is, de itt semmiesetre sem az. Mit gondoljak emberekről, akik havonta teleírnak egy folyó­­iratot a leülnek egy virágfüzéres asztal mellé egy királlyal vacsorálni!? Hol vannak ezek a mi kul­túránktól, a mi aeakézisünktől, szellemi életkü­­­delmeinknek megrágó tragikumától?! Tudd el ezt az újságot, kérlek, — !«,tette be utálattal, é­­s ne is beszéljünk többet. Az idő értünk dolgozik, a jövő a miénk! mondta. Azzal hívta a Pinaért és rendelt egy uzsonna, kávét habbal. T .:r js ss ss ssss s sssssss^g» Bizakodó hangok újév első napján Londontól Tokióig A világpolitika frontján sok érdekes kijelen­tést ke­tt az újév, London. MacDonald miniszterelnök újévi szó­zatában arról beszélt, hogy a h­ilwait év a nehéz­ségek ellenére az állandóan növekvő reményéig volt, Anglia megújuló bizalommal halad célzat felé. Az angol király a londoni lordmajor újévi üdvözle­tére adott köszönő válaszát így fejezte be: »Öröm­mel állapítom meg, hogy most növekvő bizalom­mal nézhetünk az újesztendő elé«. A király számos új lordot, nevezett ki az újév alkalmából, l­ord lett többek között Sir William Morris, az ismert autó­gyáros és emberbarát, Godfrey Elton, a munkás­párt végrehajtó­ bizottságának elnöke, titkos tanár­csoő lett Ma­ken és Sir Tej Sapru, az ismert in­diai liberális politikus. Eden külügyi államtitkárt főpecsétőrré nevezte ki a király, Lord Rothermere újévi cikkében erős légvédelmi intézkedéseket kö­vetel, Angliának három éven belül 25­0(H) védelmi katonai repülőgépre van szüksége. F. Llewellyn-Jones képvselő a Magyar Távirati Iroda levele­zőjének újévi nyilatkozatot adott, melyben kijelen­tette, hogy kezd már derengeni annak felismerése, hogy az európai nemzetek bajainak legfőbb kút­forrása a békeszerződésekkel elkövetett igazságta­lanságok. Angliában egyre növekszik azoknak a közéleti vezetőknek a tábora, akik a magyar kö­vetelést támogatják. A revízió kilátásai sohasem voltak annyira kedvezőek, mint most. Washing­ton­ Roosevelt elnök nem tartotta meg a szokásos újévi fogadtatást a Fehér Házban, hogy megmeneküljön a sokezer kézszorítás elől. Nyilatkozatában kijelentette, hogy az amerikai bankok 90 százaléka megfelel az állami biztosítás követelménye nek. Párizs: Lebron elnök újévkor a szenátus, majd a képviselőház küldöttségeit fogadta. Róma: Muscolini a londoni Sunday Dispatch számára újévi cikket írt, melyben megállapítja, hogy a­­Népszövetség léte forog kockán. A fasiszta nagytanács elvetette a kockát: a Népszövetséget vagy reformálni kell, vagy el kell pusztulnia. 1934-ne­­ megegyezést kell hoznia a hatalmak kö­zött. Az Olaszország által nyújtott fasiszta példa számos nemzetnél jutott uralomra és Olaszország példáját a jövőben még sokkal jobban fogják utánozni. Berlin: Hindenburg újévkor ünnepélyesen fo­gadta a diplomáciai testületet. Orsenigo pápai nuncius mondott beszédet, majd Hindenburg vá­laszolt. U­tána Hitlert fogadta Hindenburg. Hitler is beszédet mondott. Hitler kancellár egyébként újév napján vette át Frangois-Poncet francia nagykövettől a franciák válaszjegyzékét. Bécs, Dollfuss kancellár ú­jévi rádiószózatot intézett az osztrák néphez, jelszava ez volt: Ausist­,­rja ébredj! párhuzamot vont az osztrák és a né­met politika között és a németség életveszedelmé­nek nevezte az elszigetelődés és önbekerítés politi­káját. Belgrádi Na­­­jar francia követ a francia ko­lónia tagjainak üdvözlé­sére fogadta és válaszában lándzsát tört a Népszövetség és a ja­kfi mellett. Prága: Masaryk elnök a prágai diplomáciai testületet fogadta, melynek nevében Walter Koch német követi mondott üdvözlő beszédet. Tokió: Saito miniszterelnök újévi sajtónyilat­kozatában kijelentette, hogy Japán az idén min­den erőfeszítését ey új mandsú állam kifejleszté­sére fordítja. Japán nagy erőfeszítéseket fog tenni, hogy Szovjet-Oroszországgal békésben élhessen. 1934 január 3 15 HÍREK PEST VÁRMEGYÉBŐL: Trungel János pápai kamarás, esperes-pléb­tanos 34 éves fsókai működéséinek emlékére egy 7 métermázsás swangott ajándékozott híveinek. A­ fiavarigszentelést Veres Béla pestújhelyi apátplébános végezte. Délután a községi kultúrteremben az ifjúsági egye­t­ület Kardos János tanító, ifjúsági egyesületi ü­gy­vezető elnök veze­tése és repdesse mellett ünnepi színjátékot tar­tott. A harangszentelést­,és­­4 harang keresztanyas tisz­tségét Kocsák Sándor községi főjegyző felesége látta el. Erős, vérbő, kövér trafeerek szá­mára a természetes S­eurssac József keserűvíz naponként való ivása a leg­kisebb erőlködés nélkül könnyű és rendes bélműködést biztosít.

Next