Pesti Napló, 1934. március (85. évfolyam, 48–72. szám)

1934-03-01 / 48. szám

2 Péntek PESTI NAPLÓ Londesz Elek a PESTI NAPLÓ elhunyt belső munkatársának körülbelül 1500 kötetből álló könyvtárát hihetetlen olcsó áron AZ EST Könyv-Kereskedése szívességből kiárusítja. A könyvtár tartalmaz magyar, angol, fran­cia, olasz, spanyol, latin, görög, perzsa, orosz remekírókat, szótárakat, nyelvtanokat A kiárusítás rövid ideig tart! békés kispolgár szerette volna leélni napjait, ma egy forrongó-kavargó naptenger élén áll, melynek hullámai egyre magasabbra csapnak. Pedig Mandsúriával is szívesen megelégedne, hiszen ez az ország évszázadokon át a »bőség országa« ne­vét viselte a régi Kínában. És még ma is a bőség birodalma lehetne, ha becsületesen megszerveznék. Csang-Co-Lin és fia Csang-Hszü-Liang korrupt uralma kiszipolyozta és a lakosság többségét kol­dusbotra juttatta, de nem tudta elvenni ásványi kincseit és erdeit, állatcsordáit s rizs-, szója- és gyapotföldjeit. Kiaknázatlan lehetőségek vidéke Mandsúria, ahol óriási területen vannak még senki által sem művelt »szabad földek« is. A japán bevándorlás minimális, mert szigetlakó nem bírja * A rajongók Kemény Zsigmond regénye a Filléres Klasszikusok sorozatában Szerkesztőségi íróasztalom fölött egy aranyke­retes kis metszet függ a falon. Báró Kemény Zsig­mond arcmása. Régi galériák kifakult képein látni csak ilyen nemes, álmokat rejtegető homlokot, ilyen elboruló, messzire néző szemeket. Porladó magyar uraik portréin, amelyeket ködös titokzatos­ság lebeg körül: a halál titokzatossága. A puszta­kamarási síron ötvenkilencedszer hervadtak el ta­valy ősszel a virágok, távol-késő illatuk mégis mintha itt szállongana most, a legelső magyar re­gényíró arcképe körül. Ami belőle emberi volt, örökre elmúlott, hiszen még életrajza megírásával is adósak maradtak kortársai,­­ csupán az író maradt meg számunkra műveiben, így hát a fel­idézett emberi képet, amelyet képzeletünk próbál rajzolni róla, egyedül könyveinek egy-egy lírai helye alakíthatja és ellenőrizheti. Mert ha akár­mennyire be is burkolózik a regényíró az objekti­vitás hűvös páncéljába, olykor mégis megesik, hogy elfelejti leereszteni a sisak­rostélyt ilyenkor rövid, elfutó pillanatokra, minden olvasója szembe­nézhet vele. S ott láthatja sötét szembogara mé­lyén a tragikus lángot, a Hamletek szemének fáj­dalmas csillogását, a lélekben villámló viharok baljós visszfényét, amely bevilágítja Kemény egész életét. * Nem született magyar író, aki nagyobbra tört és magasabbra ért volna nála. És kegyetlen iró­niája a sorsnak, hogy írásai a könyvespolcon is legfelül állanak. Azon a helyen, ahova legkeve­sebben nyúlnak utánuk. Mondjuk csak ki min­gjárt: Kemény Zsigmond a legnépszerűtlenebb magyar zseni- Az volt életében s az maradt halá­lában is. Holott a legkényesebb ízlésű és legfelfo­kozottabb igényű magyar kritikus, Péterfy Jenő, egyetlen olyan regényírónknak nevezte, kinél az élet felfogása eredeti és mély, kit minden művé­szi hiánya mellett is, e tekintetben a külföld klas­szikusai mellé állíthatjuk. Életműve sötét ragyo­gású, de magányos és zordon fejezet irodalmunk történetében. A közönség alig ismeri. Regényeit inkább emlegetik, mint olvassák, az éltető betűtől óvatosan tartózkodó tisztelettel. Valahol a külső Józsefvárosban egy szerény kis ucca őrzi a nevét, — volt inasának városatyai hálájából. Szobra még ma sincs Budapesten. Ám az a puszta tény, hogy a legnépszerűtle­ne­bb magyar halhatatlan most bekerült a leg­népszerűbb magyar könyvek, a Filléres Klasszikus Regények sorozatába s hogy leggazdagabb, leg­változatosabb, legelevenebb regénye — amint Beöthy Zsolt jellemezte a Rajongókat — egy­szerre tízezrével, mindenki részére hozzáférhető, olcsó és pompás kiadásban repül szét országszerte a magyar olvasóközönség közé, szinte fölér egy­­szoborállítással. A legszebb, legméltóbb és legbölcsebb gesztus ez a mai Pesti Napló részéről, hajdani híres, nagy szerkesztőjének eleven emlé­ke iránt. Olyan korszerű kései elégtétel, amelyért az értékes sorozat kiváló szerkesztője, Laczkó Géza, minden kultúr-magyar s az egész magyar irodalom őszinte hálájára tarthat számot. Azzal a remekbe készült, tömör, plasztikus bevezetővel együtt, amely nemcsak Kemény Zsigmond írói és emberi vonásait vetíti elénk, feltárva stílusának és szívének lázas örvénylését s a mélyükön pihenő eszmék súlyos arany-göröngyeit, hanem az örök magyar lélek századokon, átvillanó kettős arcula­tát is kifejezőn mutatja fel, egyrészt Amadé, Gyöngyösi, Kisfaludy, Jókai, Petőfi, Mikszáth, másrészt Balassa, Zrínyi, Katona, Madách, Ke­mény és Ady költői ellentétének tükrében. * Kemény utolsó regényének címe: Zord idő. Műveinek összessége viszont ezt a nevet visel­hetné: zord világ. Mert csakugyan az. Egy zor­don képzelet zord valóságálma. Szaggatott nyelve, zilált pátosza, komor pom­pájú fantáziája, tragikus szenvedélyeket boncoló kedve, egész egyenetlen, drámai izzású tehetsége a született pesszimistára vall. S minden sora azt bizonyítja, hogy lelkében egyetemes világnézetté épült, mintegy intellektuális tartalommal telítő­dött az öröklött pesszimizmus. A végzetes, komor vár falai már eleve állottak,­­ a gondolkodó rideg munkájára csupán a rizalitok és tornyok kikép­zése várt. A Jókaiban megszemélyesedő magyar optimizmusnak szöges ellentéte kemény »sötét rajongása«, az az önmagát emésztő, lázas keresés, amely minden vádoló, lehangoló és keserű igaz­ság felől végső megbizonyodást akar. Erdély­i ködfelhős, szakadékos hegyei borongó árnyékot vetnek erre az önkíúszó, tépelődő lélekre, amely­nek zordonságában — nekem legalább úgy tetek­szik — hazájának sziklás keménysége él. Még nyelve is olyan darabos és szakadozott, mint a kő, amelyet a természet keze formált. De Kemény nemcsak erdélyi volt, hanem egy hajdan dicsősé­ges, fejedelmet adó családnak nemzedékeken át elfáradt sarja is. Hanyatló generációk búskomor­sága sűrítődött össze vérében és a pusztulásra szánt erők kétségbeesett kitörését szemlélhetjük lángeszének csodálatos lobogásában. A kialvó vulkán utolsó, páratlan tűzijátéka ez a villámló és mennydörgő zseni, akinek minden indulata sietteti a katasztrófát, a bazalt-kráter örök el­csendesedését. Ki várna a tragikus leszámolásra készülőtől gondtalan nevetést? Kemény múzsája — épúgy, mint később Adyé — sohase mosoly­gott ... Mindez körülbelül egyformán kiolvasható mindegyik regényéből. Tehát a Rajongókból is­, amelynek széles történelmi háttere előtt egy tra­gikus párviadal (Kassai és a szombatos Pécsi Si­mon izgalmas harca Rákóczi György fejedelmi udvarában) s egy tragikus szerelem (Kassai Ele­mér és Pécsi Deborah között) drámai mozzanatai zajlanak le. Idő: a harmincéves háború kora- A színhely: Erdély. S a regény morális kihangzása: az egyén véges, a sors hatalma örök. Kemény re­gényírói és történetírói szemléletét közös pesszi­mizmus hatja át ebben a megrázó könyvében is, amelynek kezdő sorai a kísértetjárásra emlékez­tető véletlen — olyan aktuálisak, mintha ma íród­tak volna. »Mennyit szenvedett Európa s külö­nösen Németország és mennyit küzdött! Hányszor nem óhajták a népek a békét s hányszor lépett az közel, hogy egy szeszélyes vagy tragikai fordulat után, beláthatatlan távolba tűnjék; mintha csak alom-látvány volna, mely a véráztatott földből kísérteni jár föl, míglen a reményt könnyenhívő­ségre csábítván, csalódások közt fásultsághoz szoktat!« De igazi időszerűsége a Rajongóknak mégsem ezekben a külső egyezésekben van, ha­nem költői és gondolati tartalmának időtlen érté­keiben. * Bizonyára: Kemény nem könnyű olvasmány. Eleinte stílusát is szokni kell. Aki azonban nem sajnálja a fáradságot, olvasása közben olyan ritka szellemi élvezet részese lesz, amilyennel csa­k az igazi klasszikusok tudna­k szolgálni. Kárpáti Aurél a nyári 38 fok meleget, amely ugyanannyi hidegre süllyed télen. Holott Mandsúria a mai körülbelül 30 millió lakosának dupláját is eltarthatná, sőt sokak szerint százmilliót is. Egyelőre Mandsúria csak híd a japán impe­rializmus számára Belseő-Ázsia felé! És Hayashi, a túlsokat nyilatkozó Araki hadügyminiszter utóda hallgat. Szót sem szól a további tervekről a »botcsinálta« császárral. Vájjon tényleg a pekingi s­árkánytim« lenne a következő állomás, hogy Mr. Pui-Yi nem csak császár, de az »Ég fiac is le­gyen? Vájjon a japán gyűrű Észak-Kína körül tényleg a délkínai »barbároknak«, újra a Jangce- M°" /"ent mf Forró Pál legújabb regénye : TÁRSAS UTAZÁS A szerző aláírásival ellátott példány ára 3.—­P Kapható Az Est könyvkereskedésében, VII., Erzsébet körút 18-20 kiang mögé való visszaszorítását készítené elő, m­r, mint annyiszor az elmúlt évszázadokban, amikor a harcias északiak a pekingi katonai táborból szervezték meg fél Ázsia leigázását? Rendkívül kiéleződött az orosz-japán viszony Orosz katonaság sortüzet adott egy japán repülőgépre, amely japán terület fölött repült Tokió, február 28. (A Pesti Napló kábeljelentése.) (United Press.) Napok óta híresztelik és min­denfelé mérhetetlen izgatottságot keltett az a hír, hogy a mandsúriai határon összevont szovjetorosz katonák sortüzet adtak egy japán hadirepülő­gépre, holott az távol volt az orosz területtől. A japán hivatalos tényezők azzal igyekeztek az izgalmat enyhíteni, hogy megcáfolták a hírt, most azonban a tokiói külügyminisztérium már nem tagadja az esetet. Az United Press és a Pesti Napló tokiói tudósítójának elmondták a külügy­minisztériumban, hogy február 12-én és 23-án jelentések jöttek Tokióba a hadügyminisztérium­hoz, hogy a japán északi hadseregnél, amely a szovjetorosz határhoz közel mandsa területen táborozik, ezen a két napon szovjetorsz határőrök lövöldöztek nagy magasságban szálló japán hadi­repülőgépekre, de egyiküket sem találták el és egy gép sem volt kénytelen leszállani. Az északi hadsereg parancsnokságának jelen­tése szerint mind a két eset a fölött a terület fölött történt, ahol a Csungari folyó az Amurba torkollik, tehát Mandsúria délkeleti vidékén. A japán repülőgépek közel voltak ugyan a szovjet­orosz határhoz, de még Ijaandsín terület fölött és OIV' »»­­. ezt a hivatalos jelentés nyomatékosan hang­súlyozza. Arról még nem döntött a japán kormány, hogy milyen diplomáciai lépéseket fog tenni a szovjetorosz határőrök túlkapásai ellen. Ezt a két esetet súlyosbítja, hogy a szovjet kormány mintegy megtorlásként igyekszik azokat feltüntetni. Tudni kell ugyanis, hogy a szovjet kormány tiltakozó jegyzéket adott át Moszkvában Ota japán nagy­követnek és abban erélyesen panaszt emelt az ellen, hogy állítólag japán hadirepülőgépek át­repültek szovjetorosz terület fölött. Erre a tilta­­kozó jegyzékre a japán külügyminisztérium már eljuttatta válaszát Moszkvába, amelyhez csatolta a tokiói hadügyminisztérium által elrendelt vizs­gálat eredményéről szóló jegyzőkönyvet. Az tör­tént, hogy a kérdéses japán repülőgépek kínai banditákat hajszoltak, amelyek Mandsukuo terü­letéről Szovjetoroszországba igyekeztek mene­külni. A japán repülőgépek még ma isu fenható­ság alatt lévő terület fölött szállottak, tehát nem sértették meg a szovjetorosz szuverenitást,m­ilyen körülmények között a moszkvai kormány tiltako­zása nem jogosult. Remélhető — mondják a japán külügyminisz­tériumban — hogy mind a két eset békésen fog el­simulni, annál is inkább, mert nem egyszer tör­­­tén­t, hogy szovjetörosi repülőgépek elkalandoz­tak Japán fenhatósága alatt álló területre és a tokiói külügyminisztérium ez ellen még csak nem is tiltakozott. Elrontott gyomor, bélzavarok, émelygés kellemetlen szájíz, homlokfájás, láz, székszo­rulás, hányás vagy hasmenés eseteinél már egy pohár természetes Ferenc Józsefi kese­rűvíz gyorsan, biztosan és kellemesen hat. 1934 március SS 1 FOG^OMLÁSÁT lOOt'^g­, h^rdeur

Next