Pesti Napló, 1934. április (85. évfolyam, 73–96. szám)

1934-04-01 / 73. szám

25 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1934 április X zúdította ránk, még csak nem is a részét. Az ember a sírásó. Venite, eradamus eum, jöjje­tek, irtsuk ki őt, ezt ember mondta akkor, ma is ember találja ki, ember ordítja. »Fiakat neveltem s ők megvetettek engem«, ez Isten panasza. A világundor már az Olajfák kertjé­ben terjengett s azóta is megkeseríti minden érdemes lélek életét. Az ember az oka a vál­ságnak. A kapitalista, a kommunista, a nacionalista és internacionalista, az indi­vidualista és kollektív, a technokrata, az aranyalapos és pénzhigító, a fajoskodó és faj­talan ember, az ember az ok!. Az ember­ öl­, az ember lop, az ember kapzsi és mohó, az ember üzen háborút és békét, az ember dönti válságba a világot, az ember találja ki a pénzt és dugja el a pénzt, az ember ver aranyat és rejtegeti páncélkamrákba, az ember termel kávét és búzát s önti a tengerbe. Az ember teremt gazdagságot és szegénységet, az ember sanyargatja testvérét és önmagát. Az emberé a­ Föld, ő is teszi tönkre. Az emberé a válság, ő oldhatja meg. Úgy, hogy önmagát oldja meg. Dedicit ex iis­­noae passus est, mondja az Írás. Tanult abból, amit szenvedett Az Úr, aki isteni béké­ből és fényességből lépett a Földre, nem ismerte eddig a szenvedést. Felöltötte a szolga alakját, leterm­edett az élet törésföldjére, az emberi élet szürke szántására, hogy megis­merje az emberi sorsot. A megismerés szen­vedés. A szenvedés az ember keresztje, de jó csak akkor fakad belőle, ha szenvedéseinket nem embernek, hanem Istennek ajánljuk. Ha a mélyére nézünk és tanulunk belőle, ha a könnyben, mely szemünkből csurog, megérez­zük a tenszert, meglátjuk az eget. Ha a kín­jaink mögött megpillantjuk az embert, aki gyötör. Ha a kereszten, melyen a megváltást sóbfittozzük, nem feledkezünk meg az ácsról, aki állította: az emberről. Ne különböztessük meg egymást, emberek! Egyformák vagyunk mind, szazdagok és szegények, tehetsé­gesek és teh­etségtelenek Moszkvától és Tokiótól New­y­orkig, Roosevelttől S­tali­ni­g. Emberek vagyunk. .Tökéletlenek, fejletlenek, rosszak. A lármának, a hatalomnak, a pénznek, az uralkodásnak, az erőszaknak elterelt rabjai. A válság, az egész emberi sors erkölcsi pro­bléma, a lél­ek kérd­ése. Csöndre, alantra, lemondásra, az élet igazi szeretetére, Isten modern felfedezésére, van szükség. Az invictus­sol, a győzelmes nap, a poenitentiae sacra­mentumon, a bűnbocsánat szentségén át vir­rad reánk. Újból idézem a hatalmas székes­fehérvári püspököt: »Népem, csak erkölcsi megújhodás segíthet rajtad; ha találsz magad­ban erőt a hitre, szigorú erkölcsi életre, lemon­dásra, takarékosságra, áldozatra, akkor föl­támadsz, különben hazád csak sírgödör, címe­red csak függetlenségednek alkotmányos álarca, mely mögött mások élvezik nemzeti munkádnak gyümölcseit: zászlód egy átlyu­kasztott szemfödő,melynek hasadékain át részt­vevő lelkek tehetetlenül nézik vonaglásodat.« Prohászka halhatatlan szavainak ma messze kell zúgniok erről a meggyötört földről. Hir­detik a feltámadás egyetlen útjának igazságát Prága felé épúgy, mint Párizs felé. Roosevelt épúgy meghajolhat előttük, mint Stalin, az egyén épúgy, mint a tömeg, Hitler épúgy, mint Doumergue... az egész világnak rá kell térnie a lelki megújhodás, az erkölcsi újjászü­letés útjára, különben napról napra sokasod­nak a keresztek, a golgoták, a sírok s csakha­mar minden kapzsiságunkkal és ostobaságunk­kal elnyelnek a pokol ködös kapui. Nem régi és rossz szerződéseket kell kötnünk, hanem meg kell teremteni magunkból az új embert. Ne mondjuk, hogy nehéz, ne mondjuk, hogy lehetetlen! Persze, gyönge az ember, persze, önmaga ellen kell fordulni, persze, a szívéről kell letépni a kígyót, a lelkével össze­nőtt bilincseket kell széttörni. Fáj. Súlyos. Kegyetlen feladat. Vigyorognak a hatalom lehetőségei, könnyebbnek látszik az ökölrázás és fogvicsorítás, csábító a sok materiális pil­langó. De mikor lesz végül a munka nemcsak rabság és kenyér, de szellem is? Meddig dia­dalmaskodnak még a keresztrefeszítők, mikor győznek már a megfeszítettek? Mikor lesz vé­gül az ember méltó önmagához, az álmaihoz, Istenhez­? Higyjü­nk benne, hogy ma, higyjünk benne, hogy holnap. Higyjünk abban, hogy az Úr nem hiába sanyargott itt szolgaruhában, hogy a húsvéti sír nem hiába teremtett csodát, hogy nem hiába győzött ott a­­Megfeszített a megfeszítőkön. Az embert meg lehet váltani. Megtanítottak rá, hogyan. Az ember váltsa meg önmagát. Ne kételkedjünk, higgyünk! Hallgassunk a Feltámadottra: »Mert bizony mondom nektek: ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: menj innen amoda, és elmenne, és semmi sem volna lehetetlen nektek«. Egy ilyen hegyet kell megmozgatnunk. Az ember hegyét.­ Magunkat. A hitünkkel. A lélek csodálatos, minden rádiumnál rádiumosabb, minden erő­nél erősebb, mennyei teremtő energiáival. Azt az első húsvétot már alig tudjuk el­képzelni. De ezt a második, ezt az új húsvétot, az ember feltámadásának húsvétját, ezt min­den reményükkel és erőnkkel várnunk kell. Az ember megváltását. Az ember győzelmét ön­magán. Az ember feltámadását. Jégszekrények csobban Wiesel A. JÉLSZEXRÉM­G­YÁR, Budapest, V.­ Vilmos császár út 52. Tel. 18­9-86 • * „Magyarország vissza fogja kapni régi határait, hogy így megnyerjék Németország részére" A bécsi Reichspost feltűnést keltő cikke Németország keleti politikájáról Bécs, március 81.­­ A Reichspost a német-délszláv közeledési kí­sérletekkel foglalkozik és rámutat a németországi nemzeti szocialista vezetők bizalmas nyilatkoza­taira Németország keleti politikájára vonatko­zóan. A hivatalos német keleti politika, amelyet Hitler hirdet, elutasít minden imperialista célki­tűzést, de a vezető nemzeti szociaisták úgyszóván belső használatra más programról tárgyalnak-Ennek a programnak a körvonalai a következők: A lét és nemlét kérdéséről van szó. Németország célja keleten van, Németországnak befolyása alá kell hozni az egész Duna-vidéket. Erre Hitler ál­lapítja meg az időpontot, de már közeledik az a helyzet, amelyet semmiféle diplomáciai formulák­kal nem lehet többé áthidalni. Keleten vár a föld a német munkanélküliek millióira. Mindenekelőtt Ausztriát kell belülről felőrölni. Ausztria lebírása után Csehszlovákia érett gyümölcsként hullik a nemzeti szocializmus ölébe. Magyarország vissza fogja kapni régi határait, hogy ezzel meg lehes­sen nyerni Németország részére. Románia semmi komoly ellenállást nem fejthet ki: a román terü­letek és mindenekelőtt Besszarábia rendeltetése, hogy német települési­­területek legyenek.­ Bulgá­riát Macedóniáva és az Égei tengerhez való ki-­ járattal elégítik ki, hogy Németország oldalára álljon. A Reichspost kijelenti, hogy értesüléseit tel­jesen hiteles forrásból vette, úgyhogy azokat minden esetleges cáfolattal szemben fenntartja. Vajda-Vojvoda: Vádlottnak kellene lennem a Duca-perben" A volt román miniszterelnök a Vasgárda mellett Bukarest, március 31. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A szinajai merénylet ügyében pénteken­ Vajda-Vojvoda Sándor volt miniszterelnököt hall­gatta ki a hadbíróság. Tanúvallomásában való­­ságos hitvallást tett a Vasgárda mellett. Kijelen­tette, hogy a Vasgárda keresztapjának tekinti magát, s rámutatott, hogy a Vasgárda egy szép nap Románia vezetője lehet még. A Vasgárda­ cél­kitűzéseivel részben egyetértett, s nagy hibának tartja feloszlatását. — Mélyen fájlalom Duca halálát, de a nem­zetközi kapitalizmussal s a kommunizmussal szemben, igenis, szükség van egy szélsőjobboldali irányzatra, — mondotta Vajda. — Nem is tanu­ktént,­de vz állonkértt kellene itt állnom. Szomorú a helyzet, amelybe jutottunk tábornok uraim, s­­m­ost itt állok, rendelkezzenek velem. Vajdát távozásakor a terem közönsége feláll­­ással üdvözölte. i

Next