Pesti Napló, 1934. május (85. évfolyam, 97–121. szám)

1934-05-17 / 110. szám

r Csütörtök Bűnözők Zrta: Bálint György Egy apró, de elvi jelentőségű utcai incidem alkalmából derült ki, hogy nem szabad labdázni Budapest nyilvános parkjaiban. Szigorú törvé­nyes rendelkezések tiltják és üldözik a labdázást úgy mint a kokainizmust és egyéb káros szenve­délyeket. Ezt eddig igen kevesen tudták, többek között az a kilencéves kis­fiú sem tudta, akit a rendőrkapitányságra vittek, mert a parkban olyan cselekményt követett el, ami kimeríti a legsúlyo­sabb labdázás tényálladéki elemeit. Sajnos, gyak­ran fordul elő mostanában, hogy az emberek tud­tukon kívül bűnöznek. Annyi mindent tiltanak és üldöznek az újabb keletű — vagy néha fantaszti­kusan régi keletű — törvények és rendeletek, hogy a gyanútlan emberek nem is sejtik, mikor vét­keznek. Én már évek óta gyanakodva és szo­rongva fogyasztom el forró nyári napokon tízfil­léres uccai fagylaltjaimat. Oly kellemes dolog ez, hogy mindig arra kell gondolnom,, biztosan tilos. Mások viszont nem gondolnak semmire, nyugod­tan mennek az uccán és egyszerre csak bűnbees­nek. Bonyolult kérdések ezek és már régen szük­ség volna intézkedésre, mely előírná, hogy csak jogvégzett emberek lehessenek vádlottak. Vannak persze tudatos bűnözők is. A para­grafusok sajnos nem mindig alkalmazkodnak az emberek szükségleteihez és az ilyen konfliktusok­nál sok esetben a szükségletek győznek. Ilyen kö­rülmények között azután alig van ember Buda­pesten, aki ne követne el titokban kisebb gaztet­teket, melyeket az igazságszolgáltatás szigorúan büntetne, ha tudomására jutnának. Nem beszélek most a súlyosabb természetű bűnökről, melyeket a legjobb körökben is el-el­követnek néha az emberek: a házasságtörésről,­­a magzatelhajtásról, a kábítószerek használatáról és azokról a többé-kevésbé jelentékeny erkölcsi zsa­rolásokról, melyek az emberek szerelmi és polgári életében szinte napirenden vannak. E bűnök, ha gyakoriak is, nem nyilvános jellegűek, úgy­hogy a közvetlenül érdekelteken kívül rendszerint senki sem tud róluk. Az úgynevezett politikai bűnökről sem szólok most, ezeknek megítélése egészen helyi jellegű. Ami az egyik országban tűzzel-vassal irtott bűncselekmény, az a másik országban sok­szor állampolgári kötelesség. E pillanatban in­kább csak azokra a kisebb bűnökre gondolok, me­lyeket majdnem nyíltan követnek el személyes ismerőseim, nap-nap után. Van például egy barátom, aki világos nappal, vakmerően­ felülik a már mozgásban levő villa­nyosra. Sűrűn követi el ezt a cselekményt, külö­nösen, ha siet. Megrögzött ember, de eddig még csak alig egy-két esetben gyűlt meg a baja a bün­tető igazságszolgáltatással. Ehez hasonló rémtet­tekre néha magam is el-el­vetemedem, így például esténként, amikor már nincs forgalom, szeretek kis utcák kocsiútján haladni, a járda mellett. Nem tudom, miért teszem ezt, gyakorlati okaim­­nincsenek rá, úgy látszik bűnözési hajlamból. Igaz, hogy eleinte nem voltam tisztában tettem jelentőségével. Csak nemrég állított meg egy rendőr, amikor feleségemmel békésen hazafelé mentem és közölte velem, hogy a járda mellett menni kihágás. A dolog meglepett, de megvallom, nem térített a becsület útjára. Időnként, ha rend­őr nincs a közelben, orvul lelépek a járdáról, és súlyosbító körülményként cinikusan beismerem, hogy ez jól esik. Egy ismerősöm — rendes, szabályos kispolgár — nemrég amerikai ízű bűntényt követett el, mely nem szűkölködött regényes részletekben. Éveken át gyűjtötte a pénzt, tantuszt tantuszra rakott, hogy egyszer kimehessen Párizsba és meg­nézze azt az exotikus tájat, ahol a gyerekek még a legszebb parkokban is legálisan labdázhatnak.­­Néhány év alatt oly hatalmas összeget gyűjtött, mely kétszáz pengővel meghaladta a valutakorlá­tozó rendelet szerint kivihető mennyiséget. Ezt a kétszáz pengőt bőröndjében, egy összehajtott fe­hérneműbe rejtve csempészte ki az elvetemült ember, aki azután egy hónapig tobzódott ebből a pénzből egy montparnasse-környéki zugszálló­ban. A lelkiismeretlen csempészésről magam is tudtam és miután a rendőrségen nem tettem fel­jelentést, bűnpártolást követtem el. Ez persze csak egy csepp volt kaján bűnpártolásaim ten­gerében. Többször megtettem azt is, hogy hat fil­lérért ibolyát vettem a körúton mezítlábas, kiéhe­zett kiskorúaktól, akiknek a virágárusításhoz nem volt engedélyük. Segítettem sötét üzelmeikben e mindenre kész nyolcéves kalandorokat, sőt az egyiket egy ízben figyelmeztettem is, hogy sza­ladjon el, mert rendőr közeledik. De elkövetek más gaztetteket is. Évek óta szi­gorú rendelet tiltja a káromkodást. Attól tartok, hogy számos esetben szegtem meg ezt a tilalmat. Legutóbb cipőfűzőm elszakadása, egy más alka­lommal pedig egy négyes villanyos hosszas kér­dése váltott ki belőlem egy-egy törvénybe ütköző lírai megnyilatkozást — ilyen rabiátus ember va­gyok. Van egy másik, elég gyakori üzelmem is: időnként tiltott könyveket olvasok. Bevallom,, hogy gyakran egészen érdekes könyvek vannak a­­betiltottak között és ilyenkor azután nem tudok ellenállni gonosztevői ösztöneimnek és végigol­vasom őket. íme, így élek a fertőben és velem együtt még sokan. Sajnos, az ember néha a legjobb akarattal sem tudja tiszteletben tartani az összes törvényet. PESTI NAPLÓ 1934 mSJps V 11 ket és rendeleteket, ha csak nem akarja nagyon kényelmetlenül érezni magát. Mennyivel egysze­rűbb volna, ha az ilyen törvényeket és rendelete­ket megváltoztatnák az illetékesek. Ezt persze nem fogják tenni, viszont akkor számolni kell a nagy bűnhullámmal, amit gyakran éppen a tilalom varázsereje fokoz. Az amerikai prohibició idején az emberek azért ittak sok whiskyt, mert tilos volt. Legutóbb, amikor a labdázó kisfiú ese­tét hallottam, nagy kedvem lett volna kimenni a szerkesztőségből a legközelebbi parkba és labdá­zást elkövetni. Csak tisztes korom és más irányú, sürgős elfoglaltságom akadályozott meg abban, hogy ezzel is szaporítsam bűnlajstromomat. Olaj­mezők, ezüstmezők, búzamezők JJ Dies­bill és Sir Henry Deterding ezüstje­i Hogyan lesz a petróleumból ezüst, az ezüstből búza Két esztendővel ezelőtt alig volt nagyobb szen­zációja a világsajtónak és világtőzsdéknek, mint Sir Henry Deterding ezüst-spekulációs műveletei­nek összeomlása. Deterding egyik legérdekesebb jelensége a világgazdasági életnek! A Royal, Dutsch és Shell konszernek elnöke, a holland olaj­mágnás igen aktív részt vett a világpolitikának abban a vonatkozásában, amit általában: •petró­leum-harctérnek neveznek. Nem az a közismert nemzetközi fezér-típus, aki elkapja a szerencse­kerék szárnyát és azzal magasba szökken, hogy a magasból ismeretlen mélységekbe zuhanjon, ha­nem a self-made-man, aki mögött óriási munkatel­jesítmények állanak! A holland-indiai petróleum­mezők feltárása élete főműve. Csaknem három évtizedet töltött a déli tengerek szigetvilágában, ahol kiverekedte azt a pozíciót, hogy az amerikai petróleum-trösztöknek számolniuk kellett Deter­ding minden kézmozdulatával. A holland és angol petróleum-vidékek kapcsolatba hozásával­­ pedig nemcsak világgazdasági, de világpolitikai jelentő­ségű cselekedetet vitt végbe. Ennek a kitűnő szervezőnek és gazdaságpoli­tikusnak egyetlen veresége sem volt a maga te­rületén, pedig annak idején az angolokkal folyta­tott politikai és Rockefellerrel vívott gazdasági harcban nem kis ellenféllel állott szemben. Mind a két ellenféllel győztes békét kötött! Az angol király a holland Deterdinget »Sir«-nek nevezte ki, Rockefeller pedig bevette a világkartelbe a Royal Du­schot és később a Shell-t is! Deterding nem petróleumban vérzett el, ha­nem­­ ezüstben. Négy esztendővel ezelőtt, mikor az egész világon tombolt az arany­hausse, Deter­dingnek az az elgondolása támadt, hogy a világ pénzügyeit csak ú­gy lehet rendezni, ha az arany­valuta mellett párhuzamos, vagy kisegítő valu­tának az ezüstvalutát is beállítják. A bimetalliz­mus gondolata nem lehetett idegen egy olyan gazdasági szakem­bernek, aki élete egy részét a déli tenger szigetvilágában töltötte, ahonnan Kína és Mexikó felé — a két egykori ezüstvalutájú or­szág felé — számtalan üzleti kapcsolata volt. A megbetegedett Pénz kórágya mellett felelős pénzpolitikusok és magántudósok zagyva ha­landzsája közepette Deterding mindjobban bele­fúrta magát abba az elgondolásba, hogy az ezüst­valuta bekapcsolásával lehet csak újra egészsé­gessé tenni a világ vásárlóképességét. Az ezüstpiacokon itt is, ott is napról napra több és több vevő jelentkezett. Az ezüstöt Deter­ding számára vásárolták. Az ezüst ára e vásárlá­sok időtartama alatt meredek vonalban emelke­dett. Deterdingnek az volt a módszere, hogy a megvásárolt ezüsttömbökre és érmékre legfőkép­pen amerikai bankoknál és bankároknál lombard­kölcsönöket vett. A lombard-kölcsönök révén ka­pott pénzt líjra ezüstvásárlásokra használta fel és az így vásárolt ezüstöt ismét lombardirozta azért, hogy további mennyiségekre újra legyen pénze. Az összevásárolt ezüstre eleinte még 60—70 százalék fedezete volt, majd később ez a fedezet lement 40—50 százalékra, végül az állandó új vá­sárlások és lombardirozások révén alig 20 száza­lék lombardfedezet volt a bankok és bankárok kezén. Ezzel párhuzamosan Deterding úgy Ameriká­ban, mint Európában nagy propagandába kezdett a bimetallizmus mellett. Tagadhatatlanul nagy­szerűen volt megszervezve akkoriban úgy a poli­tikai világban, mint a sajtóban Deterding propa­gandája. Az ezüst ára azonban nem várhatta meg, míg ez a propaganda esetleg eredményhez jut és azok a spekulánsok, akik Deterding vásárlásaival pár­huzamosan vették az ezüstöt, hasznukat biztosítani akarták, piacra hozták készleteiket, amelyeket De­terding már nem akart vagy talán nem is tudott felvásárolni. Ismeretes, hogy három évvel ezelőtt a magas ezüstárak azt az 50—60 százalékos emelke­désüket, amelyet a Deterding-féle vásárlások elő­idéztek, pár hónap alatt elvesztették és az ezüst ára visszasüllyedt arra a nívóra, amelyen holl­andi vá­sárlásait megkezdette. Az amerikai és angol ban­kok természtesen szorongatni kezdték Deterdinget, aki Royal Dutsch és 57fe£Í-részvényeket adott ezüst­lombardiai pótfedezetéül. Mikor a világtőzsdéken látták, hogy a nagy vad végzetes sebet kapott, úgy az ezüstöt, mint a petróleum-részvényeket célbavették a világ kon­treminerei és Sir Henry Deterding rövid időn belül teljesen elvérzett. Elvették ezüstjét az amerikai és angol banká­rok, de elvették a petróleum­ részvényeit is! A bio­metallizmus propagandája elaludt, az ezüst me­gint olcsó lett, mélypontjára süllyedt vissza az ára. Deterding ma már magánember, a gazdasági és gazdaságpolitikai életből valójában elvonult, petróleumvállalatainak részvényárfolyamait a világtőzsdéken még mindig orvosi kezelés alatt tartják. Azok az amerikai és angol bankárok, akik Deterding ezüst-lombardjait máig sem tudták értékesíteni és safe-jeikben őrizték az ezüsttömbö­ket és ezüstérméket, már saját tulajdonukként, most elérkezettnek látják az időt, hogy realizál­­ják ezt a veszteséges lombard-üzletet. Roosevelt környezetében, az ő kétségtelen kez­deményezésükre kieszelték, hogy az Unió adjon ezüstért gabonát! Az Egyesült Államok képviselő­­háza most fogadta el a Dies-féle törvényjavaslat­­ot, melynek az a lényege, hogy az Egyesült Álla­mok ezüstért gabonát ad és itt főleg olyan orszá­gokra gondolnak, amelyek arannyal nem tudnak fizetni és hitelük nincs, tehát elsősorban Kínára, ahol akár dömpingáron is adnak gabonát, csak­hogy az ezüstöt közértékké tehessék. Kétségtelen, hogy ennek az elgondolásnak az az igazi és őszinte célja, hogy a Deterding-féle ezüsthagyatékot az amerikai bankok és bankárok mozgósítani tudják. Mindaz, amit gazdaságpoli­tikai és más hangzatos elgondolásnak hozzáfűznek a Dies­billhez, az csak sallang! Megszokhattuk, hogy Amerikában legtöbbször magánüzletek hú­zódnak meg közérdekűnek látszó gazdasági intéz­kedések mögött és aki csak egy kicsit is ismeri azokat az erőket, amelyek az Unió gazdasági éle­tét átfogják, az előtt egy percig sem lehet két­ségtelen, hogy ezt a Dies­bill-t azért szavazták meg a washingtoni képviselőházban, mert az amerikai bankok és bankárok Sir Henry Deterding ezüstjét csak így tudják a safe-pincék mélyéből a napvilágra hozni. Sir Henry gigantikus ezüstspekulációja való­jában tehát csak most bonyolódik le és ha a ban­károk ügyesek lesznek, még pénzt is keresnek vele. Az sem lehetetlen, hogy az Unió gabonapiacai a Dies­bill révén feleslegeiktől tehermentesülnek. Csak Sir Henry marad az ezüst-pool áldozata! Kár volt az olajmezőkről átmennie az ezüstme­zőkre, most se olaj, se ezüst, csa­k méla rezignáció, ami a gazdasági élet harcterén már a halállal egyértelmű. Nedo német bukósisakos világrekorder ma, csütörtökön érkezik Budapestre A Millenáris kerékpárverseny rendezősége a­ pünkösdi ünnepekre amerikai ízű műsort állított össze. A vasárnap és hétfőn délután sorra kerülő nemzetközi torna középpontjában a bukósisakos Grand Prix áll, amelyre a világrekorder Nedot és a Budapesten is jól ismert német Damerowot látja vendégül. A bukósisakos Grand Prix, melyen a csütörtö­kön érkező Nedon és Damerowon kívül a kitűnő formában levő Szekeres és a bécsi győzelmével fémjelzett Istenes, Nagy és Orbán áll starthoz, négy futamból áll és pontverseny dönti el a győ­zelmet és helyezéseket. A verseny rendezősége egy tipverseny kereté­ben azok között, akik eltalálják a Grand Prix első helyezettjét, 1000 pengő értékű kisebb-nagyobb pénzdíjakat oszt szét. Csuna kacagás Muzsika Elegancia LUPINO új zenés vígjátéka Álmatlan éjszakák PREMIER MAS­­HERMES-FILM­ PREMIER MA! CORVIN MARKUS PARK UFA

Next