Pesti Napló, 1934. május (85. évfolyam, 97–121. szám)
1934-05-17 / 110. szám
r Csütörtök Bűnözők Zrta: Bálint György Egy apró, de elvi jelentőségű utcai incidem alkalmából derült ki, hogy nem szabad labdázni Budapest nyilvános parkjaiban. Szigorú törvényes rendelkezések tiltják és üldözik a labdázást úgy mint a kokainizmust és egyéb káros szenvedélyeket. Ezt eddig igen kevesen tudták, többek között az a kilencéves kisfiú sem tudta, akit a rendőrkapitányságra vittek, mert a parkban olyan cselekményt követett el, ami kimeríti a legsúlyosabb labdázás tényálladéki elemeit. Sajnos, gyakran fordul elő mostanában, hogy az emberek tudtukon kívül bűnöznek. Annyi mindent tiltanak és üldöznek az újabb keletű — vagy néha fantasztikusan régi keletű — törvények és rendeletek, hogy a gyanútlan emberek nem is sejtik, mikor vétkeznek. Én már évek óta gyanakodva és szorongva fogyasztom el forró nyári napokon tízfilléres uccai fagylaltjaimat. Oly kellemes dolog ez, hogy mindig arra kell gondolnom,, biztosan tilos. Mások viszont nem gondolnak semmire, nyugodtan mennek az uccán és egyszerre csak bűnbeesnek. Bonyolult kérdések ezek és már régen szükség volna intézkedésre, mely előírná, hogy csak jogvégzett emberek lehessenek vádlottak. Vannak persze tudatos bűnözők is. A paragrafusok sajnos nem mindig alkalmazkodnak az emberek szükségleteihez és az ilyen konfliktusoknál sok esetben a szükségletek győznek. Ilyen körülmények között azután alig van ember Budapesten, aki ne követne el titokban kisebb gaztetteket, melyeket az igazságszolgáltatás szigorúan büntetne, ha tudomására jutnának. Nem beszélek most a súlyosabb természetű bűnökről, melyeket a legjobb körökben is el-elkövetnek néha az emberek: a házasságtörésről,a magzatelhajtásról, a kábítószerek használatáról és azokról a többé-kevésbé jelentékeny erkölcsi zsarolásokról, melyek az emberek szerelmi és polgári életében szinte napirenden vannak. E bűnök, ha gyakoriak is, nem nyilvános jellegűek, úgyhogy a közvetlenül érdekelteken kívül rendszerint senki sem tud róluk. Az úgynevezett politikai bűnökről sem szólok most, ezeknek megítélése egészen helyi jellegű. Ami az egyik országban tűzzel-vassal irtott bűncselekmény, az a másik országban sokszor állampolgári kötelesség. E pillanatban inkább csak azokra a kisebb bűnökre gondolok, melyeket majdnem nyíltan követnek el személyes ismerőseim, nap-nap után. Van például egy barátom, aki világos nappal, vakmerően felülik a már mozgásban levő villanyosra. Sűrűn követi el ezt a cselekményt, különösen, ha siet. Megrögzött ember, de eddig még csak alig egy-két esetben gyűlt meg a baja a büntető igazságszolgáltatással. Ehez hasonló rémtettekre néha magam is el-elvetemedem, így például esténként, amikor már nincs forgalom, szeretek kis utcák kocsiútján haladni, a járda mellett. Nem tudom, miért teszem ezt, gyakorlati okaimnincsenek rá, úgy látszik bűnözési hajlamból. Igaz, hogy eleinte nem voltam tisztában tettem jelentőségével. Csak nemrég állított meg egy rendőr, amikor feleségemmel békésen hazafelé mentem és közölte velem, hogy a járda mellett menni kihágás. A dolog meglepett, de megvallom, nem térített a becsület útjára. Időnként, ha rendőr nincs a közelben, orvul lelépek a járdáról, és súlyosbító körülményként cinikusan beismerem, hogy ez jól esik. Egy ismerősöm — rendes, szabályos kispolgár — nemrég amerikai ízű bűntényt követett el, mely nem szűkölködött regényes részletekben. Éveken át gyűjtötte a pénzt, tantuszt tantuszra rakott, hogy egyszer kimehessen Párizsba és megnézze azt az exotikus tájat, ahol a gyerekek még a legszebb parkokban is legálisan labdázhatnak.Néhány év alatt oly hatalmas összeget gyűjtött, mely kétszáz pengővel meghaladta a valutakorlátozó rendelet szerint kivihető mennyiséget. Ezt a kétszáz pengőt bőröndjében, egy összehajtott fehérneműbe rejtve csempészte ki az elvetemült ember, aki azután egy hónapig tobzódott ebből a pénzből egy montparnasse-környéki zugszállóban. A lelkiismeretlen csempészésről magam is tudtam és miután a rendőrségen nem tettem feljelentést, bűnpártolást követtem el. Ez persze csak egy csepp volt kaján bűnpártolásaim tengerében. Többször megtettem azt is, hogy hat fillérért ibolyát vettem a körúton mezítlábas, kiéhezett kiskorúaktól, akiknek a virágárusításhoz nem volt engedélyük. Segítettem sötét üzelmeikben e mindenre kész nyolcéves kalandorokat, sőt az egyiket egy ízben figyelmeztettem is, hogy szaladjon el, mert rendőr közeledik. De elkövetek más gaztetteket is. Évek óta szigorú rendelet tiltja a káromkodást. Attól tartok, hogy számos esetben szegtem meg ezt a tilalmat. Legutóbb cipőfűzőm elszakadása, egy más alkalommal pedig egy négyes villanyos hosszas kérdése váltott ki belőlem egy-egy törvénybe ütköző lírai megnyilatkozást — ilyen rabiátus ember vagyok. Van egy másik, elég gyakori üzelmem is: időnként tiltott könyveket olvasok. Bevallom,, hogy gyakran egészen érdekes könyvek vannak abetiltottak között és ilyenkor azután nem tudok ellenállni gonosztevői ösztöneimnek és végigolvasom őket. íme, így élek a fertőben és velem együtt még sokan. Sajnos, az ember néha a legjobb akarattal sem tudja tiszteletben tartani az összes törvényet. PESTI NAPLÓ 1934 mSJps V 11 ket és rendeleteket, ha csak nem akarja nagyon kényelmetlenül érezni magát. Mennyivel egyszerűbb volna, ha az ilyen törvényeket és rendeleteket megváltoztatnák az illetékesek. Ezt persze nem fogják tenni, viszont akkor számolni kell a nagy bűnhullámmal, amit gyakran éppen a tilalom varázsereje fokoz. Az amerikai prohibició idején az emberek azért ittak sok whiskyt, mert tilos volt. Legutóbb, amikor a labdázó kisfiú esetét hallottam, nagy kedvem lett volna kimenni a szerkesztőségből a legközelebbi parkba és labdázást elkövetni. Csak tisztes korom és más irányú, sürgős elfoglaltságom akadályozott meg abban, hogy ezzel is szaporítsam bűnlajstromomat. Olajmezők, ezüstmezők, búzamezők JJ Diesbill és Sir Henry Deterding ezüstjei Hogyan lesz a petróleumból ezüst, az ezüstből búza Két esztendővel ezelőtt alig volt nagyobb szenzációja a világsajtónak és világtőzsdéknek, mint Sir Henry Deterding ezüst-spekulációs műveleteinek összeomlása. Deterding egyik legérdekesebb jelensége a világgazdasági életnek! A Royal, Dutsch és Shell konszernek elnöke, a holland olajmágnás igen aktív részt vett a világpolitikának abban a vonatkozásában, amit általában: •petróleum-harctérnek neveznek. Nem az a közismert nemzetközi fezér-típus, aki elkapja a szerencsekerék szárnyát és azzal magasba szökken, hogy a magasból ismeretlen mélységekbe zuhanjon, hanem a self-made-man, aki mögött óriási munkateljesítmények állanak! A holland-indiai petróleummezők feltárása élete főműve. Csaknem három évtizedet töltött a déli tengerek szigetvilágában, ahol kiverekedte azt a pozíciót, hogy az amerikai petróleum-trösztöknek számolniuk kellett Deterding minden kézmozdulatával. A holland és angol petróleum-vidékek kapcsolatba hozásával pedig nemcsak világgazdasági, de világpolitikai jelentőségű cselekedetet vitt végbe. Ennek a kitűnő szervezőnek és gazdaságpolitikusnak egyetlen veresége sem volt a maga területén, pedig annak idején az angolokkal folytatott politikai és Rockefellerrel vívott gazdasági harcban nem kis ellenféllel állott szemben. Mind a két ellenféllel győztes békét kötött! Az angol király a holland Deterdinget »Sir«-nek nevezte ki, Rockefeller pedig bevette a világkartelbe a Royal Duschot és később a Shell-t is! Deterding nem petróleumban vérzett el, hanem ezüstben. Négy esztendővel ezelőtt, mikor az egész világon tombolt az aranyhausse, Deterdingnek az az elgondolása támadt, hogy a világ pénzügyeit csak úgy lehet rendezni, ha az aranyvaluta mellett párhuzamos, vagy kisegítő valutának az ezüstvalutát is beállítják. A bimetallizmus gondolata nem lehetett idegen egy olyan gazdasági szakembernek, aki élete egy részét a déli tenger szigetvilágában töltötte, ahonnan Kína és Mexikó felé — a két egykori ezüstvalutájú ország felé — számtalan üzleti kapcsolata volt. A megbetegedett Pénz kórágya mellett felelős pénzpolitikusok és magántudósok zagyva halandzsája közepette Deterding mindjobban belefúrta magát abba az elgondolásba, hogy az ezüstvaluta bekapcsolásával lehet csak újra egészségessé tenni a világ vásárlóképességét. Az ezüstpiacokon itt is, ott is napról napra több és több vevő jelentkezett. Az ezüstöt Deterding számára vásárolták. Az ezüst ára e vásárlások időtartama alatt meredek vonalban emelkedett. Deterdingnek az volt a módszere, hogy a megvásárolt ezüsttömbökre és érmékre legfőképpen amerikai bankoknál és bankároknál lombardkölcsönöket vett. A lombard-kölcsönök révén kapott pénzt líjra ezüstvásárlásokra használta fel és az így vásárolt ezüstöt ismét lombardirozta azért, hogy további mennyiségekre újra legyen pénze. Az összevásárolt ezüstre eleinte még 60—70 százalék fedezete volt, majd később ez a fedezet lement 40—50 százalékra, végül az állandó új vásárlások és lombardirozások révén alig 20 százalék lombardfedezet volt a bankok és bankárok kezén. Ezzel párhuzamosan Deterding úgy Amerikában, mint Európában nagy propagandába kezdett a bimetallizmus mellett. Tagadhatatlanul nagyszerűen volt megszervezve akkoriban úgy a politikai világban, mint a sajtóban Deterding propagandája. Az ezüst ára azonban nem várhatta meg, míg ez a propaganda esetleg eredményhez jut és azok a spekulánsok, akik Deterding vásárlásaival párhuzamosan vették az ezüstöt, hasznukat biztosítani akarták, piacra hozták készleteiket, amelyeket Deterding már nem akart vagy talán nem is tudott felvásárolni. Ismeretes, hogy három évvel ezelőtt a magas ezüstárak azt az 50—60 százalékos emelkedésüket, amelyet a Deterding-féle vásárlások előidéztek, pár hónap alatt elvesztették és az ezüst ára visszasüllyedt arra a nívóra, amelyen hollandi vásárlásait megkezdette. Az amerikai és angol bankok természtesen szorongatni kezdték Deterdinget, aki Royal Dutsch és 57fe£Í-részvényeket adott ezüstlombardiai pótfedezetéül. Mikor a világtőzsdéken látták, hogy a nagy vad végzetes sebet kapott, úgy az ezüstöt, mint a petróleum-részvényeket célbavették a világ kontreminerei és Sir Henry Deterding rövid időn belül teljesen elvérzett. Elvették ezüstjét az amerikai és angol bankárok, de elvették a petróleum részvényeit is! A biometallizmus propagandája elaludt, az ezüst megint olcsó lett, mélypontjára süllyedt vissza az ára. Deterding ma már magánember, a gazdasági és gazdaságpolitikai életből valójában elvonult, petróleumvállalatainak részvényárfolyamait a világtőzsdéken még mindig orvosi kezelés alatt tartják. Azok az amerikai és angol bankárok, akik Deterding ezüst-lombardjait máig sem tudták értékesíteni és safe-jeikben őrizték az ezüsttömböket és ezüstérméket, már saját tulajdonukként, most elérkezettnek látják az időt, hogy realizálják ezt a veszteséges lombard-üzletet. Roosevelt környezetében, az ő kétségtelen kezdeményezésükre kieszelték, hogy az Unió adjon ezüstért gabonát! Az Egyesült Államok képviselőháza most fogadta el a Dies-féle törvényjavaslatot, melynek az a lényege, hogy az Egyesült Államok ezüstért gabonát ad és itt főleg olyan országokra gondolnak, amelyek arannyal nem tudnak fizetni és hitelük nincs, tehát elsősorban Kínára, ahol akár dömpingáron is adnak gabonát, csakhogy az ezüstöt közértékké tehessék. Kétségtelen, hogy ennek az elgondolásnak az az igazi és őszinte célja, hogy a Deterding-féle ezüsthagyatékot az amerikai bankok és bankárok mozgósítani tudják. Mindaz, amit gazdaságpolitikai és más hangzatos elgondolásnak hozzáfűznek a Diesbillhez, az csak sallang! Megszokhattuk, hogy Amerikában legtöbbször magánüzletek húzódnak meg közérdekűnek látszó gazdasági intézkedések mögött és aki csak egy kicsit is ismeri azokat az erőket, amelyek az Unió gazdasági életét átfogják, az előtt egy percig sem lehet kétségtelen, hogy ezt a Diesbill-t azért szavazták meg a washingtoni képviselőházban, mert az amerikai bankok és bankárok Sir Henry Deterding ezüstjét csak így tudják a safe-pincék mélyéből a napvilágra hozni. Sir Henry gigantikus ezüstspekulációja valójában tehát csak most bonyolódik le és ha a bankárok ügyesek lesznek, még pénzt is keresnek vele. Az sem lehetetlen, hogy az Unió gabonapiacai a Diesbill révén feleslegeiktől tehermentesülnek. Csak Sir Henry marad az ezüst-pool áldozata! Kár volt az olajmezőkről átmennie az ezüstmezőkre, most se olaj, se ezüst, csak méla rezignáció, ami a gazdasági élet harcterén már a halállal egyértelmű. Nedo német bukósisakos világrekorder ma, csütörtökön érkezik Budapestre A Millenáris kerékpárverseny rendezősége a pünkösdi ünnepekre amerikai ízű műsort állított össze. A vasárnap és hétfőn délután sorra kerülő nemzetközi torna középpontjában a bukósisakos Grand Prix áll, amelyre a világrekorder Nedot és a Budapesten is jól ismert német Damerowot látja vendégül. A bukósisakos Grand Prix, melyen a csütörtökön érkező Nedon és Damerowon kívül a kitűnő formában levő Szekeres és a bécsi győzelmével fémjelzett Istenes, Nagy és Orbán áll starthoz, négy futamból áll és pontverseny dönti el a győzelmet és helyezéseket. A verseny rendezősége egy tipverseny keretében azok között, akik eltalálják a Grand Prix első helyezettjét, 1000 pengő értékű kisebb-nagyobb pénzdíjakat oszt szét. Csuna kacagás Muzsika Elegancia LUPINO új zenés vígjátéka Álmatlan éjszakák PREMIER MASHERMES-FILM PREMIER MA! CORVIN MARKUS PARK UFA