Pesti Napló, 1934. május (85. évfolyam, 97–121. szám)

1934-05-17 / 110. szám

10 Csütörtök PESTI NAPLÓ 1934 május 17 Többnejűség * I »Világszaktekintély« rangjára emeli Az Est azt a skót anyakönyvvezetőt, aki az említett lap londoni távirata szerint a tiszteletére rendezett banketten az egykerendszer ellen a többnejűséget ajánlotta. Lehet, hogy Mr. Phillip tényleg »világszaktekintély«, sőt bi­zonyára az is, ha egy oly megbízható újság állítja, mint Az Est; azonban nem az egyke és nem a több­nejűség terén szaktekintély. Nézzük csak először ezt a többnejűségct, minden szaktekintély nélkül. Mr. Phillipnek az az ötlete, hogy a születések számát többnejűséggel lehetne emelni, nem új. Németországban a 16. században a paraszt­háború ntán, a 17. században pedig a harmincéves háború ntán nagyon megritkult a lakosság; voltak, akik e két korszakban a kétnejűség bevezetését aján­lották. Az egyház azonban ehez nem járult hozzá, s a népesség ennek ellenére is felszaporodott. Vannak országok, ahol a többnejűség meg van engedve; de ezekben az országokban sem lehetett ta­pasztalni a lakosság nagyarányú növekedését. Japán­ban, hol az emberek egynejűek, nagyobb a szapora­ság, mint Kínában, ahol a többnejűség megengedett dolog. A többnejűséggel kapcsolatos nagy szaporaság tisztára elméleti dolog. Olvastam ngyan olyan perzsa sahról, akinek ötven fia volt; azonban a római köz­mondás szerint »az apa mindigi bizonytalan«. A leg­újabb korban a németek egyik legkiválóbb tudósáról hallottam, hogy Európa minden országában van egy tucat törvénytelen gyermeke. Miután azonban ez a világhírű tudós már vagy harminc évvel ezelőtt meg­halt, nem kérdezhettem meg tőle, hogy a gyermekeire vonatkozó adat pontos-el Több országban jártam a nyomában, s mondhatom, hogy amily nagy volt a tudományos hírneve, mindenütt ugyanoly nagy híre volt a nép körében, hogy »a hosz­ezúhajú német« bolondja a női nemnek. Ez azonban még nem bizonyítja, hogy csakugyan oly sok gyer­mek© volt. A többnejűséget az Egyház egyszerűen erkölcste­lenségnek tartja. Szerintem nem az erkölcstelenség az alapja a többnejfiségnek, hanem az a körülmény, hogy vannak népek, amelyeknél a harmincéves nő már na­gyon öreg banya. Mit tegyen mellette egy harmincéves fiatal férj? Mondjon le a világ úgynevezett »örömei­ről«?. Inkább fiatal feleséget vesz, s ezt is megrepe­tálja, mikor a második nő megöregedik. A trópusok nőinek korai érése, tíz-tizenkétéves korban való férj­hezmenetele s harmincéves korában már teljes öreg­sége az oka a többnejfiségnek. Azonban a »család« a többnejűség ellenére sem népesebb a trópusokon, mint a mérsékelt égöv alatt. Az egyke elleni védekezés szempontjából tehát a többnejűség nem megoldás. A miniszterelnök úr a mi­nap bejelentette, hogy az ősszel a magyar kormány intézkedéseket fog tenni az egyke ellen. Nem tudom, mit terveznek, azonban előre is kérem, hogy ne hall­gassanak a skót világszaktekintélyre és ne vezessék be Magyarországon a többnejűséget, illetve ne törvénye­sítsék azt, mert maga a rendszer már rég be van ve­zetve törvénytelen alakban, és sajnos, rendkívül el is van terjedve. Azonban tessék csak megfigyelni: ahol a férjnek egy asszony kevés, ott rendesen legkevesebb a gyermek. Ha rám bíznák, hogy találjak ki valamit az egyke ellen, rendkívül nagy zavarba jönnék. El se képzelem, mit tehet ezen a téren a kormány, és igen sajnálom azt a minisztériumot, mely ezzel a kérdéssel foglal­kozni fog. Kényszerítő eszközöket nem lehet alkal­mazni; büntetni nenn lehet. A jutalmazási rendszer eredménye bizonytalan, mert akkora jutalmat, amény­nyibe a gyermeknevelés kerül, a leggazdagabb ország sem adhat. A japán szaporaságnak nem faji oka van, hanem tisztán csak a gazdasági viszonyok mozdítják elő a szaporaságot: Japán népe fillérekből megél. Olcsó rizs és szójabab, olcsó hal, egy kevés saláta, — ahol a nép ennyivel beéri, ott a családalapítás és fajszaporítás nem okoz gondot. Az életet úgy átalakítani, hogy havi harminc pengőből egészségesen el lehessen tartani egy «saládot, — íme, ez lenne a leghathatósabb intézkedés az egyke ellen. Mi nagyon sokat beszélünk a nemzetről, a fajról és a jövőről; de ezekkel a beszédekkel hogyan rímel az a tény, hogy a nemzet legintelligensebb rétegének fiai harmincéves koruk előtt csak a legritkább esetben gon­dolhatnak a nősülésre? Nem ezrek, de százezrek vannak magányos életre kárhoztatva, — azonban róluk a leg­teljesebb álszenteskedéssel egyszerűen megfeledkezünk, mikor az egyke ellen szónokolunk: a társadalom soha­sem hibás, az állam meg éppen »hivatalból« teljesen ártatlan: mindig az egyén a hibás. Követeljük tőle a minél több gyermeket, roiha nagyon jól tudjuk, hogy neki magának is alig van mit ennie. Nem kell magamat mentegetnem, — eléggé köztudomású rólam, hogy tisz­telem a házasság intézményét s nem rajongok az egyke­rendszerért (mely igen sok esetben nagyon meg ls bos«>zulja magát), — de nem szükséges ezt a kérdést egyoldalúan tárgyalni és: úgy kezelni, mintha a Paradi­csomkertben élnénk, hol senkinek sincs gondja és sen­kinek sem korog a gyomra az éhségtől. Egy sző, mint száz — az egyke elleni védekezésnek csak egy eredményes módja van: csináljanak jobb élet­viszonyokat! Mihelyt az élet könnyebb és jobb lesz, nem lesz szükség jó tanácsokra, a nép szaporodni fog magától. Kosztümök a „Csodadoktor' színpadán 1. Piros lovaglófrakk, fehér bricsesz, fekete sapka. 2. Fekete JumperrúKa. fehér-fekete imprimé pa­letó, nyaknál és a fekete kalapon nagy fehér virágok- 3. Kék trikó, ezüst nadrág. i- Aranyiaméból és tüUböl készült kosztűm. 5. Világoszöld organdi stílruiha. 6. Fehér nadrág és boleró, nagy piros kalap. 7- Fehér szaténruha nagy aranymonogrammal (Molnár Éva rajzai) Hogyan szökött meg Horváth Menyus, az európai hírű kalandor, az osztrák detektívek karjaiból, hogy ottlehessen csStörtöki sajtópere fötárgyalásán ? (Saját tudósítónktól.) Az egész olyan, mint egy izgalmas kalandorfilm. A hős Horváth Me­nyus, a neve az utolsó tizenöt esztendőnek szá­mos bűnügyében szerepelt, az európai lapok pe­dig úgy írtak róla, mint a mai idők egyik leg­merészebb, legzseniálisabb kalandoráról, — és mégis, rendőrségen, vizsgálóbírón és egy csomó főtárgyaláson keresztül, alig tudtak valamit rá­sütni erre a Horváth Menyusra, aki ma, szerepet cserélve, ezalkalommal mint vádló panaszos áll a Schadl-tanáos előtt. Egy újságírót perelt Hor­váth, mert az egy hosszabb cikksorozatban meg­írta fantasztikusan izgalmas viselt dolgait, de amelyekről Horváth azt mondja, hogy a képze­let szültd őket, nem igazak, és ezért ő elégtetelt követel. Mert Horváth Menyus ma Berlinben színigaz­gató, akinek állítása szerint a róla szóló cikkek miatt sok kellemetlensége volt az ottani hatósá­gokkal. ezek előtt kell magát tisztáznia és ezért indít régi budapesti ügyvédje útján sajtópört. A főtárgyaláson neki okvetlenül itt kell lennie és ezért elmegy a berlini magyar követségre, ahol azonban közlik vele, hogy beutazását Magyar­országra — ahonnan 1930-ban kitiltották — csak maga a külügyminisztérium engedélyezheti, annál is inkább, mert csak a hontalanok papírjával, iVtmsen-útlevéllel utazik. A berlini magyar követ­ség továbbítja Horváth kérését bírósági idézése alapján a külügyminisztériumhoz, ahol eljár vé­dője dr. Heller Tivadar is, akinek megígérik, hogy az ügyet kedvezően intézik el és Horváth akadály­talanul jöhet majd Budapestre. így is történik, Horváth megkapja a., beutazási engedélyt és el­indul Budapestre. De csak Linzig jut, ott éri a váratlan megle­petés. Amikor a berlini gyors kedden délelőtt oe­futott, nagy rendőrosztag áll a pályaudvaron és további rendelkezésig megtiltja az utasok kiszál­lását. Ugyanakkor pedig detektívek Eyitnak be Horváth Menyus szakaszába és letartóztatottnak jelentik ki. . . Horváth előkelő bőröndjei kíséretében követi a detektíveket az őrszobára, majd a rendőrségre, ahol közlik vele, hogy egy ellene érkezett névte­len feljelentés alapján kémkedés és szándékolt politikai zavarokozás miatt őrizetbe veszik, to­vábbi sorsáról majd a bécsi Landesgericht dönt. Horváth nem érti a dolgot, közben keresztül-kasul kutatják poggyászát, röpiratokat és más kompro­mittáló írásokat keresnek, persze hiába. Meg­mondja, hogy Budapesten a törvényszék előtt kell megjelennie, nincsen semmiféle bűnnek tu­datában, engedjék útjára. Végre, hosszas magya­rázgatás után a linzi rendőrség belemegy, abba, hogy két detektív kíséretében — Horváth költsé­gére — elengedik Budapestre. Végre Horváth folytathatja útját, megy vela a vonat, mellette a fülkében jobbra és balra az osztrák detektív. Feleúton Linz és Bécs között Horváth kimegy a fülkéből és a Haag község előtti kissé meredek kapaszkodónál merész len­dülettel kiugrik a vonatból, amely továbbviszi őrzőit. Horváth Menyhért pedig besétál a köz­ségbe, eszik pár falatot és máris továbbgyalogol a legíközclebbi állomásig, ahonnan a Bécs felé menő legközelebbi vonatra ül. De Bécs előtt le­száll és taxival megy be egyik külvárosi szállóba, ahol persze álnéven megpihen. Közben a detektí­vek már alarmirozták a rendőrséget, minden vo­natot ügyelnek. Haag környékén csendőrrazziát rendelnek el és Bécsben detektívek keresik min­denfelé Horváthot ott, ahol régen, bécsi tartózko-« dása idején megfordult. A határállomásokon pe­dig már ott a figyelmeztetés és a pontos szemely­leírás. Minden vonatot szorgosan átkutatnak, eredménytelenül. Horváth ezalatt nyugodtan al­szik a kis bécsi szállóban, majd egy hajnali, a határ felé menő munkásvonatra ül, az elegáns ruhá.ia ekkor már stílszerűen gyűrött, piszkos és többhelyütt tépett. Így ül egy harmadik osztályú fülkében ós alszik, amikor a detektívek bei'éznek harmadosztályú fülkéjébe. — de fel. sem keliik. Két állomással a határ előtt Horváth kiszáll és az országúton megalkuszik egy Magyarországra igyekvő, ecetet szállító teherautó sofőrjével, aki vállalja, hogy átviszi. Nincs Í3 semmi baj a ha­tárnál, az osztrák közegek mindent rendben talál­nak és nem látják meg a sofőrülés alatt kuporgó Horváth Menyhértet, akit e percekben egész Ausztria rendőrsége keres. A liatáron átérve már nincsen hiba, ott tudnak róla, hogy Horváth be­utazása engedélyezve van és akadálytalanul bo­csátják tovább. Budapesten, üsryvédje lakásán percek alatt újra elegáns viláafivé változik át Horváth Menyus, — akinek feladott poggyásza közben megérkezett — aki valóban kalandorokat megszégyenítő merészséggel és ravaszsággal szö­kött meg egész Ausztria rendőrsége elől, hogy ma. sajtóperében igaza mellett próbáljon bizo­nyítani. Ugyanakkor pedig sürgönyt küldött a bécsi rendőrigazgatóságnak amelyben becsületsza­vára közli, hogy a tárgyalásának befejezése után Bécsben jelentkezik. Vájjon?!... BŰT0FLzlÁZAH3*4 * <

Next

/
Thumbnails
Contents