Pesti Napló, 1934. június (85. évfolyam, 122–145. szám)

1934-06-24 / 141. szám

r Vasárnap H­ozza e£ anyagoi Készítek méret szerint inget, blúzt, vizsamát fehér nemű Erzsébet korát 29. Rovat Orfeum mellett ^»v PESTI NAPLÓ 1934 június 24 15 k Hogyan túrták ki Mahler Gusztávot a budapesti Operaházból? Ludwig Kárpáth érdekes visszaemlékezései (Saját tudósítónkról) Érdekes német könyv­­jelenik meg a napokban. A német könyv szerzője magyar: Ludwig Kárpáth, a Bécsben élő híres zeneesztéta. •»Begegnung mit dem Genius« (Talál­kozás a géniusszal) ez a címe a kötetnek, mely a bécsi Fiba-Verlag kiadásában jelent meg. Kárpáth az érdekes könyvben beszámol híres zeneszerzők­kel való találkozásairól. Brahms, Gustav Mahler, Hans Richter, Max Reger, Puccini, Mascagni, Leoncavallo, Lehár Ferenc és mások a hősei a könyvnek. Ismeretlen Wagner-reminiszcenciákat is elmond a szerző. Magyar szempontból a legérde­kesebb­ a könyv első fejezete, mely Mahler buda­pesti működéséről szól. Ebből a fejezetből valók az alábbi szemelvények: — 1888 szeptember 30-án délután történt. Vasárnap volt. Hosszabb sétáról tértem vissza és elmentem a Ma­gyar Királyi Operaház előtt... Megálltam a színész­bejárónál és valami felvilágosítást kértem a portástól. Ekkor megpillantottam egy simára borotvált kis ember­két, aki anélkül, hogy bárkit is megkérdezett volna, gyors léptekkel belépett a portásfülkébe és azután fel­szaladt a lépcsőn az igazgatói irodába. —• Ez az új igazgató. — jegyezte meg a hórihorgas portás. — Micsoda? Új igazgató van. Hiszen erről senki nem tud. Az Operának megvan még a régi érdemes igazgatója, Erkel Sándor, ő már nincs a hivatalában! — Nem tudok semmi közelebbit, — válaszolta a portás — nekem mindössze annyit mondtak, hogy ezt az urat, aki már délelőtt is itt volt, engedjem be, mert ő az új igazgató. — Hogy hívják? — Mahler Gusztáv, — felelte a portás. Most hallottam először életemben ezt a nevet. A fiatalember után ítélve nem akartam elhinni, hogy ő a Királyi Operaház igazgatója. Mindamellett besiettem egy ismerős la­p szerkesztőségébe és beszámoltam arról, amit hallottam. A lapok akkor még hétfőn is megjelen­tek, úgyhogy hamarosan bővebbet is megtudtam Mah­lerről. A lap ugyanis, ahová a hírt megvittem, — Mahler szerződtetéséről csak két nap múlva szándékoztak hiva­talos jelentést kiadni — sürgősen információkat szer­zett mértékadó helyről és másnap reggel már olvashat­tam, hogy Erkel Sándor, akinek állása már régebben megrendült, visszalépett az igazgatóságtól és helyébe a 28 éves Mahler Gusztávot nevezték ki a Királyi Opera igazgatójává, aki legutóbb Nikisch Artúr mellett mint második karmester működött Lipcsében. Negyvenhat évvel ezelőtt így láttam meg először Mahler Gusztávot. Szerződtetésének híre bombaként hatott az egész vá­rosban annál is inkább, mert neve teljesen ismeretlen volt. Nyomban meginterjúolták és miután az igazgatói irodából is naponta mentek ki a kommünikék, néhány nap múlva már közkézen forgott a neve. . . . Mahler kötelezte magát, hogy hamarosan meg­tanul magyarul. Ez a kötelezettsége papiroson ma­radt meg. Sürgősen megvalósította azonban egy má­sik kötelezettségét, melyet magára vállalt: magyarul éneklő együttest teremtett a budapesti Operában, ami­lyen addig még nem volt. A tagok nagy része magya­rul énekelt ugyan, a jól fizetett primadonnák és teno­risták viszont, akiket mindig külföldről hozattak, ola­szul, esetleg franciául énekeltek,­­ németül soha, mert ez a nyelv politikai okokból gyűlölt volt (ma már nem az). Magyarul egyáltalában nem énekeltek, pedig a magyar állam szép pénzeket fizetett, ha egy híres énekes szíves volt egyik, vagy másik szerepét magya­rul betanulni... A vegyesnyelvű éneklést Mahler rák­fenének tartotta és ezért nem törődött a világhíres­ségekkel és ismeretlen magyar énekestehetségeket fe­dezett fel. Nem kis feladatot vállalt magára. Richard Wagnert akkor Budapesten csak első korszakából való művei képviselték. A Nibelungen-gyűrűt nem ismerték. Mahler a fejébe vette, hogy a t­ajna kincseivel és a­­lVal­ki­rir-rel kezdi meg működését. Megdöbbentően rövid idő alatt, három hónapon belül valósította meg tervét. Október 1-től kezdve, amikor elfoglalta az igazgatói állást, valóságos dühvel vetette magát a munkára, tevé­kenységi körének semilyen vonatkozását sem hanya­golta el, szinte lélekszakadva dolgozott kora reggeltől késő estig. A városban híre ment, hogy minden forma­ság nélkül bárkit meghallgat, aki nála jelentkezik és onnan veszi az értékeket, ahol találja. Beniczky kor­mánybiztos teljesen szabadkezet adott neki, úgyhogy tetszése szerint gazdálkodhatott az intézmény javára. Most elmondom, hogyan kerültem vele kapcsolatba. Mi­után minden további nélkül be lehetett hozzá jutni, egy héttel a hivatalbalépése után bejelentettem magamat nála. Nyomban bebocsátottak. Mahler a szavakkal fo­gadott: — Énekelni akar valamit. — Igenis, igazgató úr — válaszoltam és nyomban rákezdtem. — »E szent csarnokokban« — mondtam és öntudatosan hozzátettem — a »Varázsfuvolából«. Ha szabadna kérném Es-durban és nem E-durban. — Szóval egy fél hanggal mélyebben, — mondta mo­solyogva Mahler és nyomban a zongorához ült. Az ária közepén néhány taktusra abbahagyta a játékot és vil­lámló szemmel méregetett vég-­g szemüvege mögül. Az­tán tovább kísért. Amikor, erős bassz-baritonom teljes mélységét csillogtatva mély És­szel abbahagytam az éneket, Mahler felugrott a székéről és így szólt: — Szerződtetem. Félórával később már a zsbémben volt a szerződés és a remete szerepe a f­ Bűvös vadászat­ból, melyben négy hét múlva kellett fellépnem. A Királyi Operaháznak akkor kis fiókszínháza volt a budai Várban. Várszínháznak hívták, kétszer-három­szor egy héten tartottak benne előadásokat, részben azért, hogy a távoli budai lakók is hallhassanak ope­rákat, részben pedig azért, hogy a fiatal művészeket itt kipróbálják. Egészen kis színház volt, alig ötszáz­üléses nézőtérrel. Velem együtt még három noviciust avattak. Természetesen nagyon izgatott voltam és izgalmaimat még csak fokozta, hogy a remete csak az opera végefelé lépett színpadra. Az első bal föld­szinti páholyban, melyet kinyújtott kézzel majdnem el lehetett érni a színpadról, Mahler ült. Önkéntelenül is őt figyeltem. Rendkívül ideges lettem, mert két ke­zére támasztotta fejét és folyton grimaszokat vágott, általános szokása szerint. Én úgyszólván csecsemő­koromtól kezdve muzikális voltam, de a grimaszoktól olyan zavarba jöttem, hogy eltévesztettem a taktust és Erkel karmesternek csak nagy fáradsággal sikerült helyrelendítenie énekeimet. Tudtam, hogy sorsom meg­pecsételődött. Ebben nem is csalódtam. Másnap dél­előtt Mahler aláírásával levelet kaptam, mely értesí­tett, hogy szerződésem érvénytelen. Ezzel véget is ért színipályám. Huszonkétéves voltam. Bántott ugyan a dolog, de fiatalos könnyedséggel napirendre tértem a katasztrófa fölött és visszatértem első szerelmemhez, az újságíráshoz, melyhez mindmáig hű maradtam. ... Mahler két és fél évig működött a budapesti Operánál. Kezdetben agyba-főbe dicsérték, később azon­ban eleinte óvatosan, majd egyre hevesebben kezdték támadni, úgyhogy elvesztette munkakedvét. Amikor Beniczky kormánybiztos lemondott és gróf Zichy Gézát, a félkarú zongoraművészt és zeneszerzőt nevezték ki in­tendánsnak, vége lett Mahler uralmának is. A zenegróf, aki a magyar főnemességhez tartozott, azt hitte magáról, hogy alkalmas az Opera személyes vezetésére és ezért nagy buzgalommal fogott hozzá, hogy az alájarendelt igazgató életét elkeserítse... Az erőszak politikáját kö­vette, melyhez Mahler egyáltalán nem szokott hozzá Az Opera egy ősi alapszabályát akarta megváltoztatni gróf Zichy: megnyirbálta az igazgató jogait és önha­talmú­ig kiterjesztene kötelességeit. Mahler tudta, hogy gróf Zichy ki akara túrni az Operából és ezért csönd­ben, más állás után kezdett nézni. Hamarosan szinte az ölébe pottyant az új állás Neve akkor már ismertté vált és Pollini udvari taná­csos, a hamburgi városi színház vezetője évi K­.OCO márka tekintélyes jövedelemmel hat évre szerződtette. Mahler óvakodott attól, hogy a titokban kötött szerző­dést bárkinek is elmondja, ann­ál is inkább, mert egyál­talában nem akarta teljesíteni az intendáns forró vá­gyát, hogy tudniillik minden kártérítés nélkül eltűnjön Budapestről. Közölte gróf Zich­ivel, hogy hajlandó ál­lásáról lemondani, ha megfelelő kártérítési összeggel felbontják szerződését, mely még két és fél évre szólt. Megindultak a hosszú tárgyalások és alkudozások, mi­ végül egy délelőtt gróf Zichy hivatta az igazgatót és közölte vele, hogy a kormány hajlandó 25.000 forint kártérítést fizetni neki. — Nyomban átvehetem ezt a pénzt! — kérdezte Mahler, és igenlő választ kapott. — Gróf Zichy telefo­nonált az állampénztárba, hogy Mahler Gusztáv rögtön odamegy a pénzért. Mahler kocsiba ült, az állampénz­tárhoz hajtatott, ahol készpénzben, minden további nél­kül kifizették neki a 25.000 forintot. Ez déltájban történt. Én akkoriban katona voltam Éppen a kaszárnyából jöttem ki, hogy anyámhoz men­jek ebédre. Az Operával szemben levő Sleuttor-kávéház­ban találkoztam Mahlerrel. Éppen kiszállt a kocsiból. Megpillantott és hozzám sietett. Nyilván én voltam az első, akivel találkozott és ragaszkodott hozzá, hogy az első embernek elmondja az örömhírt. — Tudja, mi újság? Egy félóra óta nem vagyok az Opera igazgatója. Most jövök az állampénztárból, ahol 25.000 forint végkielégítést kaptam. Még egy titkot el­árulok: már a zsebemben van egy hamburgi szerződés. A legrövidebb időn belül elhagyom Budapestet. Az Opera küszöbét nem lépem többé át, íróasztalomat a titkárom hozza rendbe, örülök, hogy mehetek, gróf Zichyvel nem lehetett többé együtt dolgozni. Mahler gyorsan bekapott egy imbiszt a kávéházban. Megvártam, azután barátságosan elbúcsúzott tőlem. Így tehát működésének utolsó napján folytattam vele egyet­len hosszabb budapesti beszélgetésemet. Csak ezen hirdetés felmutatója vásárolhat 5 drb 20 dekás 69*/*-os színszappant 5 drb­­40 dekás opa 2 kg hátiszappan fillérért fillérért M0IH7C Pszere­szappan a szalonot előkelő illatában, celluloid szappantartó tokban fillérért háztartási osztálya, Rákóczi út 72 félemelet Filléres gyors és ünnepi vonatok a „Hegyaljai Két"-re a) Ünnepi vonatok július 1-én, vasárnap: 1. Budapestről Sátoraljaújhelyre. Budapest keleti pályaudvarról indul reggel 5.30-kor, Sátoraljaújhelybe érkezik délelőtt 10.50-kor, vissza Sátoraljaújhelyből in­dul este 18.50-kor és Budapest keleti pályaudvarra ér­kezik éjjel 0.19-kor. Ennél a vonatnál útközbeni leszál­lás még Miskolcon sem lehetséges. A menettérti jegy ára 5.30 pengő. 2. Gyöngyösről, Egerből és Miskolcról Sátoralja­újhelybe. A menettérti jegy ára Gyöngyösről 4.20 pengő, Egerből 3.50 pengő. Miskolcról 2 pengő. 3. Debrecen és Nyíregyházáról Sátoraljaújhelybe. Útközbeni felszállással Tokaj és Szerencsen. A menet­térti jegy ára Debrecenből 3.50 pengő. Nyíregyháza és a többi állomásokról 2.20 pengő. Az ünnepi vonatokra menettérti jegyeket a Menet­jegyiroda kizárólag olyan utasoknak szolgáltat ki, akik a »Hegyaljai Hét«-re szóló kedvezményes igazolványu­kat a menettérti jeggyel egyidejűleg megváltják. b) Filléres gyorsvonatok július 1-én, vasárnap: 1. Debrecenből Siófokra. A menettérti jegy ára 6.20 pengő. A le- vagy felszállás budapesti állomásokon ennél a vonatnál nincsen megengedve. 2. Komáromból Balatonalmádiba. A menettérti jegy ára 3.10 pengő. 3. Sopronból és Szombathelyről Siófokra (Nagykani­zsán át). Felszállási lehetőség Vasváron és Rábamolná­riban. A menettérti jegy ára Sopronból 5.50, a többi állomásról 4.50 pengő. 4. Hódmezővásárhelyről, Szentesről, Kecskemétről és Szegedről Gyöngyösre. A menettérti jegy ára Hódmező­vásárhelyről és Szentesről 5.50, Szegedről 5, Kecskemét­ről és Nagykőrösről 3.60 pengő. 5. Gyula és Békéscsabáról Balatonföldvárra. Útköz­beni felszállás Békésföldvár, Mezőberény, Mezőtúr és Gyomán. Leszállás Siófokon is. A menettérti jegy ára Gyuláról 6.40 pengő, Békéscsabáról 6.20 pengő. A fenti vonatoknál mindennemű kedvezményes, vagy szabadjegy érvénytelen. A menettérti jegyeket a menetjegyirodák árusítják, s ott nyerhető minden to­vábbi felvilágosítás is. A budapesti sátoraljaújhelyi vonathoz a BESzKAR megfelelő csatlakozó járatokat indít. G. Budapestről Sopronba, Budapest keleti pályaud­varról indul reggel 5 50-kor. Sopronba érkezik 10.12-kor. Vissza Sopronból indul 18.44-kor, Budapest keleti pálya­udvarra érkezik 22.55-kor. A menettérti jegy ára 5 pengő. Calla Flubela VELENCE: Hotel Fensio ASTORIA a Márkus térnél. Minuten szobibo­m Folyóvíz. Hírnives kéces és magyar konyha. Kedvenc szállója a Velencét l­átogató magyaroknak. Teljes penzió 30.— L. Pengőbefizetés. Bpesten Felvilágosítási ad Az Est utazási irodija

Next