Pesti Napló, 1934. július (85. évfolyam, 146–171. szám)

1934-07-01 / 146. szám

Forradalmat szerveztek Hitler ellen v® a rohamcsapatok, Röhm minisztert és Schleicher tábornokot agyonlőtték A forradalmat leverték, a vezetőket részben megölték, részben letartóztatták Budapest, 1934 85. évfolyam 146. szám Vasárnap, július 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra . . . 4.— pengő Negyedévre . 10.80 pengő Félévre. . . . 21.60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken is a pályaudvarokon. 16 fillér ünnepnapokon . 24 fillér Vasárnap 32 fillér SZERKESZTŐSÉGI i Rákóczi út 84 szám. KIADÓHIVATAL» Erzsébet körút 18—20 M. TELEFÓNl 485—50-től 455-57-10, 464-18 és 464-19. Szerkesztőség Béosbeni L, Kohlmarkt 7. agyarország nemzetközi helyzete Európában Barthou utazása után Irta : gróf BETHLEN ISTVÁN Aggódva és lélegzetvisszafojtva figyeli a magyar közvélemény a nemzetközi politika eseményeit. A világbéke barométere, úgylát­szik, újból süllyedő tendenciát mutat Hogy pusztító zivatart jelez-e vagy termékenyítő langyos nyári esőt, előre látni képesek nem vagyunk. Az események éles megfigyelése, azok gondos mérlegelése, a legmesszebbmenő óva­tosság és a pozícióink javítására esetleg adódó alkalmak kellő kihasználása lehet ily körül­mények közt magunktartásának egyedüli zsinórmértéke. Sem a mindenbe való fatalista belenyugvás és az avval járó lemondás, sem i bohócokhoz illő fontoskodás vagy hencegés sorsunkon nem lendíthetnek. Ne essünk két­égbe, ha látszólag nehéz időik közelednek és le üljünk könnyelmű győzelmi tort sem, ha övidéletű taktikai sikereink vannak, mert íind a kettő csak arra jó, hogy ellenfeleink rejét fokozza. Nézzünk mindenekelőtt szemébe az adott helyzetnek, mert egyelőre ez az egyedüli, amit íhetünk. Ma már kézenfekvőnek látszik, hogy a 'riand-féle népszövetségi politikának a nem­?tközi életben egyelőre vége szakadt. Fran­iaország ezt a politikát magától messze ídobva visszatért a Poincaré-féle nacionaliz­lushoz, amely Shylock módjára a maga font úsát a francia biztonság biztosítása címén önyörteleniil igyekszik a legyőzőiteken be­ajtani és ebből a célból nemzetközi hadsere­et gyűjt maga köré, amelyet Barthou úr >boroz most össze. Pedig nincsen Európában ma ország, melynek a biztonsága szilárdabb alapokon llana, mint Franciaországé. Ha szűkkeblű, így és erőszakos külpolitikával saját maga 3m támaszt fel mesterségesen maga ellen jalíciókat, komoly veszély sehonnan sem :nyegetheti. Szomszédai közül Spanyolországgal, ahol francia szabadkőművesség segítségével dön­-tték meg a monarchiát, baráti jó. viszonyt Tt fenn. Északon a vele szövetséges Belgium i őrt biztonságáért. Keleten már a világ­iború alatt is áttörhetetlennek bizonyult •rövezet védi a határait, amely azóta sok­ílliárd áldozattal a tengertől a svájci hatá­X kiépülvén, teljesen lehetetlenné teszi, hogy yetlenegy ellenséges katona is francia ldre léphessen. A Rajna-határt ezenfelül a iarnói egyezmény révén Anglia és Olasz­czág fegyveres támogatása is biztosítják. Ivább délre a semleges Svájccal határos. Az olasz határ kevésszámú alpesi hágója pedig bevehetetlen erődítmények által van biz­tosítva. De biztonságának garamciái evvel még mindig nincsenek kimerítve. Franciaország a háború óta komplikált szövetségi hálózattal fonta be gész Európát úgy, hogy minden eshetőség ellen jobban van biztosítva, mint a világ bármely országa. Az egyetlen elképzel­hető komoly ellenfelének, Németországnak a hátában a Lengyelországgal kötött szövetség és a kisantant államok francia pénzen felsze­relt hadseregei állanak őrt. Abból a célból pedig, hogy adott esetben szövetségesei a nekik Németországgal szemben szánt szerepet tényleg be is tölthessék, sikerült keresztül­vinnie, hogy az a két hatalom, amely ezekkel az országokkal szemben egy francia-német háború esetén fenyegetőleg léphetne fel, erről szerződésiig előre lemondjon. Ez volt az értelme és ÍV célja egyfelől az Oi-oszország é6 szomszédai közt kötött keleti paktumszerződé­seknek, másfelől a Balkán-paktumnak is, amely a bolgár fenyegetést tette ártalmatlanná Jugoszlávia és Románia hátában Török- és Görögország útján. Valóban, ma egész Európa mesteri diplomáciai sakkhúzások útján a francia biztonságnak van a szolgálatába állítva. Franciaország az európai népek egész sorát sakkfigurákként tudta a maga pozíciói­nak három-négyszeres biztosítása végett egy komplikált kölcsönös biztosítási és szövetségi hálózatba beállítani, aminek az eredménye az lett, hogy Napoleon óta sohase volt Európá­ban egy nép sem oly abszolút ura a konti­nensnek, mint Franciaország ma és hogy felette szövetségeseivel együtt könyörtelen hegemóniát gyakorol. Hogy ez magyar szempontból mit jelent, azt az utolsó tizenöt évben keservesen tapasz­talhattuk bőrünkön. A magyar nemzet ma épúgy, mint amikor a török háborúk idején a török ségélyhadaknak volt kiszolgáltatva, Franciaország vazallusainak lett szabád pré­dájává. Ez az ára' szomszédaink részéről a francia politika támogatásának; ma épúgy, mint háromszáz évvel ezeTőtt, amikor XIV. Lajos Magyarországot a törökkel támadtatta és a leszámolás árát Franciaország és a Habs­burgok között a francia politika magyar vér­rel és vagyonnal fizettette meg. Magyarországnak erre a helyzetére Barthou francia külügyminiszter bukaresti látogatása vetett reflektorfénnyel világos­ságot. Amíg az osztrák Anschluss veszélye a mainál még komolyabb stádiumban volt és Magyarország állásfoglalása ebben a kérdés­ben még nagyobb jelentőséggel bírhatott, addig Franciaország Magyarországgal még szőrmentén bánt, addig a békeszerződések még nevesebb francia politikusok szemében sem voltak örökéletűek, addig még egy-egy kis kölcsönnel is helyes volt a magyar barát­ságot melegen tartani és addig a magyar és osztrák legitimisták még abban az illúzióban ringathattak magukat, hogy Franciaország szíve titokban ő érettük dobog, mert addig sohase hangzottak el ezen szerelmi viszony tekintetében a nyilt színen kategorikus cáfo­latok és a kisantanttal való törvényes házas­ság mellett ez a titkos viszony a francia poli­tika boldogabb pásztorórákban való szükség­letét fedezni látszott. Most, hogy az osztrák Anschluss-kérdés Franciaország nagyobb erőfeszítése és áldo­zata nélkül is lehiggadni látszik, elérkezettnek vélte az időt a francia politika arra. hogy a túlzott magyar illúziókra és a tolakodó magyar intimitásra megfelelő hideg zuhany­nyal lehetőleg hasson. Ma újból quantitée négligeable lettünk, sőt egyszerű kompenzá­ciós objektum, á^yútöltelék, amellyel a kis­antant mohóságát lehet majd kielégíteni. Azóta Erdély Románia jogosan visszaszerzett tulajdona lett újból, amelyet a magyar reví­ziós törekvésekkel szemben francia vérrel is meg kell védeni; azóta a Habsburg-restauráció újból a béke ellen irányuló merénylet lenne és a legitimista pásztorórákra a feledés sűrű fátyola borult. Valóban bekövetkezett az, amire a római konferencia előtt a Pesti Napló hasábjain reá­mutattam volt, hogy abban a percben, amely­ben az osztrák Anschluss veszélyét Francia­országnak sikerül a magyar ügynek tett kon­cessziók nélkül elodázni vagy megszüntetni, a magyar érdekek a francia politika által nem­csak" hogy semmibe se fognak vétetni, hanem újból ia kisantantnak fognák az egész- vona­lon kiszolgáltatni. Jó ezt a leckét megjegyezni magunknak, különösen azoknak, akik a francia katonai és diplomáciai hatalomtól elvakíttatva és a fran­cia diplomáciai parasztfogó művészetnek be; dűlve, annak voltak szószólói, hogy mindea komoly megfontolás és rezerva nélkül a fran­cia külpolitika vizeire evezzünk át és ennek a célnak az érdekében még megbízható olasz és német barátainkat is feláldozni készek lettek volna. Ma már tisztán láthatja mindenki, hogy Vasárnapi szám ára 32 littér

Next

/
Thumbnails
Contents