Pesti Napló, 1934. augusztus (85. évfolyam, 172–196. szám)

1934-08-01 / 172. szám

Szerda PESTI NAPLÓ 1934 auguszfrw í 1 Budapest, 1934 fúlius 31. II. Rákóczi Ferenc IS ezt a törté­rebellis volt - S** fülébe súgta . egy náci ügyvédecske, egy horogkeresztes aber gchns Herr Doktor a bécsi statáriális tárgyalá­son. Planetta Ottó védője kinevezte magát Rá­kóczi védőiévé, példátlan erkölcsi rövidlátásá­ban ez a kis bécsi ügyvédecske a planettát ösz­szetévesztette a Planétával. Ami lehet egysze­rűen ostobasáa is, de szerintünk van egy fajtája az ostobaságnak, ami már bűn, de mindenesetre szemtelenség. Ekkora ostobasággal, mint ezé a bécsi náci ügyvédé, ezé a barnába boridt jog­technikusé, az ember egyszerűen nem megy ki az uccára. Még kevésbé száll fel a védői emel­vényre. És tiltakozunk az ellen is, hogy ez a sehonnai kis ügyvédecske, hogy megvédhesse azt a napi vérdíjért dolgozó bérgyilkost, a ma­gyar történelemtől úgy kérje kölcsön II, Rákóczi Ferencet, ahogyan nyilván kölcsön szokott kérni a kávéházban tíz silíinget és kölcsönkapni ötöt. A Libertás fejedelmének eszményi alakját nem , vonhatják be egy gangszterpör tárgyalásába, a barna gyilkosokat nem tehetik meg Rákóczi Fe­rencé, még kevésbé Rákóczi Ferencet nácivá. Kurucság és nácizmus között talán ínég van egy kis különbség és lm az a Planetta Rákóczi korá­ban és földjén él, az igazságos fejedelem nyilván éppen úgy felkiizatta volna, mint ahogy az uccai reakciónak ez a banditája, akkor a szabad­ság fejedelmének életére tör. Erdélyi kurucfeje­delem és bécskülvárosi apacs, ezt egy napon és egy védőbeszédben említeni, osztrák földön el­követett magyar nemzetgyalázás, ami után a legkevesebb, hogy a védőügyvéd urat sürgős pa­tológiai vizsgálóinak kellett volna, alávetni. Le­het, hogy Planetta halálfélelme védőjének is el­vette eszét és így követhette el ezt a szörnyű történelemhamisítást, ami egyúttal jelenhamisí­tás is. Hagyjon a náciügyvéd békét Rákóczi Fe­rencnek, ha pedig tényleg annyira tudatlan, akkor kérje vissza sürgősen azt az iskolanénzt, amellyel adós maradt. Kuruc kereszt és horog­kereszt közt óriási a különbség. Rebellisnek lenni — mondta az ügyvéd úr — nem bűn. De ennyire ostobának lenni — mondjuk mi — már egyenesen bűnhalmazat. Rákóczi és Planetta, kuruc és náci — aber gehns Herr Doktor. Sinds so gut. Ja? Mindig lesznek az irodalom ból­n . doQ Robinzonjai, akik Kooinzonofc, heppy-enddel végzik a puszta szigeten, ha­nem az élet boldogtalan Robinson hadnagyai, akiket idegen golyó küld a háláiba, mint az an­gol Robinson hadnagyot a török szigeten. De... de ez a golyó valóban tévedés volt s ezért az egyetlen tévedésért egyre fizet, egyre lelkiisme­retesebben, egyre gyakrabban, egyre bocsánat­kérőbben fizet a török kormány. Kétezer fontot fizetett eddig és fizet tovább a fiatal hadnagy családjának. Egyetlen véletlenért, egyetlen ha­lálért, egyetlen emberért, egyetlen életért, amiért soha semmi nem sok, csak éppen.. • csak éppen leszoktattak róla bennünket, hogy az emberélet­nek ára is van. Értéke is, amiért felelni kell, amiért helyt kell állni, amit jóvá kell tenni. Ha pénzzel, hát pénzzel, ha belátással,, hát belátás­sál. Ott még tudják, ott még érzik Törökország­ban. Fanyarságában is édes, meleg és jóleső »tö­rök édesség« ez a kártérítés. Mert mindig lesznek Robinsonok, de nem Törökországban hal meg a legtöbb. Virágzik a költészet _ ki hinn é hol? — Ar­gentínában, ahol a kiadott könyvek statisztiká­jában a verseskötetek vezetnek. A líra a favorit, a poézis a rekorder, — mégis befutottak minden elődöntői kibukás ellenére? Esztendők óta temeti a világ a költészetet, amely most egyszerre első lett Argentínában. A leányzó nem halt meg, csak aludt, átaludta az összes válságokat s ami­kor kinyitotta a szemét, egyszerre győzött; le­győzte a szakkönyveket, legyőzte a történelmi intimitásokat, legyőzte a riport-regényt, legyőzte az epikát. Argentínai líra, — ilyesmit nem le­hetne importálni Euróvába, amely elrontotta a gyomrát az epikán, az életen, amely olyan natura­lista epikát produkált neki az utolsó esztendők­ben, hogy ideje volna felfrissítenie magát a líra üde italával. Jöjjön a költő, aki úqy törődik ma­gával, hogy közben az egész világra gondol, — jöjjön talán a költő az életnek azon új epikusai helyett, akik úgy törődnek az egész világgál, hoáy közben csak magukra gondolnak. Gyomor- és hátbántalmak» hasüregbeli vérpan­gás, izgékonyság, migrén, kimerültség, szédülés, szív­szorulás, rémes álmok, ijedósség, általános rosszullét, a munkaképesség csökkenése sok esetben rövidesen megszűnnek, ha a beteg néhány napon át reggel éh­f yomorra egy pohár természetes „Ferenc József" eserűvizet is?ik. Az emésztőszervi bajok orvospro­fesszorai általánosan dicsérik a Ferenc József viz enyhe és megbízható hatását s azt gyakorlatukban súréo rendelik. Kivégezték Dollfuss gyilkosait Kedden délután felakasztották Planetta Ottót és Holzweber Ferencet — Folyik a nagy tisztogatás egész Ausztriában Bécs, júlitus 31. (A Pesti Napló bécsi szerkesztőségének telefónjelentése-) Kedden reggel negyedtízkor folytatta a rendkívüli katonai törvényszék Dollfuss gyilkosai bűnperének az éjszaka folyamán félbeszakított tár­gyalását. Steinberger János detektávfelügyelőt hallgatták ki elsőnek, aki a puccs idején a kancel­lári hivatalban tartózkodott. Elmondotta, ,hogy ő vette észre először, hogy megrohanják az épületet, azonnal értesítette Dollfuss kancellárt és Kar­winszky államtitkárt. Dollfuss kancellár azonnal dolgozószobájába sietett, a következő pillanatban már megjelent három-négy puccsista és revolver­rel kényszerítette öt, hbgy a falhoz álljon. A kan­cellár sorsáról csak később' értesült. Dollffussft nem lebetett volna megmenteni Ezután Pummer vezérőrnagy, lőszakértő mon­dotta el vallomását. — Két fegyverről — mondotta a vezérőrnagy — kétségtelenül megállapítottuk, hogy lövéseket adtak le belőlük. Az egyik Planetta Ottóé- Kizárt dolog, hogy a második lövés automatikusan dör­dült volna el, mint ahogy Planetta állítja­Denk szakértő megerősíti a vezérőrnagy szak­véleményét. Ezután dr. Székely egyetemi magán­tanár, orvosi szakértő mondja el, _ hogy lőpor­okozta perzselésből meg lehet állapítani, hogy a kancellárt ért golyót legfeljebb 15 cm távolságból adták le, 6 cm-rel a balfül alatt hatolt be, átfúrta a nyakat, majd a tarkó tájékán a gerincen is át­hatolt s végül a jobb hónaljban jött ki. A gerinc­sérülés feltétlenül halálos volt. Az elnök kérdésére, meg lehetett volna-e menteni a kancellárt, az or­vosszakértő így felelt: — Ä halált lassú elvérzés okozta ugyan, de kétségtelen, hogy a kancellár életét a leggondo­sabb ápolás is csak néhány nappal tudta volna meghosszabbítani. A második lövést fél méter tá­volságból adták le és ez nem okozott komolyabb sérülést. Ezzel a bizonyítási eljárás befejeződött és az elnök meghallgatta a védelem új indítványait. Az államügyész ellenezte a védelem javaslatát, hogy a bizonyítást kiegészítsék és a bíróság rövid tanácskozás után elutasította a védelem minden indítványát. Az elnök átadta a szót az állam­ügyésznek. A vád és védelem harca A félórás vádbeszéd nevetségesnek mondotta a vádlottak védekezését s a gyilkosságot bizonyí­tottnak tekintette. Az egész ügy kimeríti a haza­árulás és a gyilkosság minden kritériumát, — A rebellisek veszélybe sodorták Ausztriát, — mondotta az ügyész — egy szikra elég lett volna, hogy idegen hatóság nyomuljon be ha­zánkba. A polgárháború a legborzasztóbb dolog és ez a két ember felelős a polgárháború felidézé­séért. Az ügyész vádbeszéde után az első védő, aki Planettát védte, igyekszik az egész puccs jelentő­ségét kisebbíteni és azt firtatta, hogy a lázadók­nak szabad menlevelet, salvus conduetust ígértek. A másik védő azt vitatta, hogy Planetta szándéko­san ölte volna meg Dollfuss kancellárt. A harma­dik védő valóságos nemzeti szocialista program­beszédet tartott és kétségbevonta a katonai bíró­ság illetékességét. A vádlottak tevékenységét fa­natizmussal igyekezett menteni és arra hivatko­zott, hogy rebellisnek lenni nem szégyen. A védők beszédére az ügyész röviden felelt és kijelentette, hogy nem sikerült a bizonyítékokat megdönteni. A kancellár gyilkosa bocsánatot kér az özvegytől A Ballhaus-pucos két kivégzett vezére külön­ben az utolsó órákban teljesen megtört. Viselke­désükben már nyoma sem volt annak a fenhéja­zásmak, amelyet a puccs letörését követő első na­pokban tanúsítottak. Mind a ketten őszinte meg­bánásnak adták tanújelét, amikor a katonai tör­vényszék befejezte a tárgyalást és ítélethozatalra vonult vissza. . Planetta Ottó, a császárvadászok egykori törzsőrmestere feszes vigyázzban állott az elnök elé, amikor megkérdezte tőle, kíván-e még vala­mit mondani az utolsó szó jogán. — Nem tudom, — mondotta — hány óráig fogok még élni, azt az egyet azonban szeretném megmon­dani, hogy nem vagyok gyáva gyilkos. Igazán nem gyilkolási szándékból cselekedtem. Szeret­ném méc azt is megmondani, hogry mint ember mélyen fájlalom tettemet és arra kérem a kancel­lár úr feleségét, bocsásson meg nekem. Holzweber Ferenc szintén vigyázz-állásban adta elő utolsó mondani valóját. Amikor megkapta az utasítást a puocs végrehajtására, a leghatározot­tabban megígérték neki, hogy vér nem fog folyni. Azt is mondották, hogy Rintelen miniszter már ott lesz a kancellári hivatalban és az új kormány kinevezése már befejezett tény lesz. Ezzel szem­ben az történt, hogy nem találta ott a kancellári hivatalban az új kancellárt, akitől az egész akció kiindult. Rögtön átlátta a helyzetet és odament . ey miniszterhez, akinek mindent nyiltan el­mondott. — Azt mondottam a miniszter úrnak. — fejezte be Holzweber szavait — hogy most itt állok és nem tadojn, mit kellene tennem. Önként vállaltam a felelősséget embereimért, mert nem volt ott senki, aki pártfogásába vette volna őket. ítélet: halál A katonai bíróság 1 óra 25 perckor, félórás tanácskozás után, hirdette ki ítéletét, amelyben miudkét vádlottat bűnösnek találta s ezért a bécsi katonai bírósáir mindkettőjüket akasztófára és a perköltségek megtérítésére ítélte. Ha^ az el­ítéltek kegyelmet nem kapnak, a halálos ítéletet először Holzweberen, azután Planettán kell végre­hajtani. Az indokolás A halálos ítélet indokolása kiemeli, hogy a felségárulás bűntettének tényálladékát, amellyel a két terheltet vádolták, hiánytalanul bebizonyítot­ták. Mind a két vádlott tagja a nemzeti szocia­lista német munkáspártnak és beismeri, hogy részt vett a szövetségi kancellári hivatal elleni akcióban, továbbá, hogy tudomása volt arról, hogy a kormányt foglyul kell ejtenie. Az épületbe összesen 150 ember hatolt be, amiből már kitűnik, hogy a lázadás ismérvei fennforognak. A két vád­lottnak főkolomposi szerepe volt. Ami a Planetta terhére rótt gyilkosság bűntettét illeti, ő maga bevallotta, hosry rálőtt a szövetségi kancellárra. A tanúvallomásokból az is kitűnt, hogy Pla­netta kétszer lőtt a szövetségi kancellárra és hogy az automatikus kettős lövés lehetetlen volt. Az öiési szándék mellett szól maca az esemény lefo­lyása is, továbbá az, hogy feltétlenül haláltokozó fegyvert használtak egészen közelről. Súlyosbító! 1

Next

/
Thumbnails
Contents