Pesti Napló, 1934. augusztus (85. évfolyam, 172–196. szám)
1934-08-01 / 172. szám
Szerda PESTI NAPLÓ 1934 augusztus 1 1 körülménynek számították Planettánál a két bűncselekmény halmazatát, továbbá azt a körülményt, hogy két lövést adtak le, úgyszintén a szövetségi kancellár személyének fontosságát az egész hazára. Enyhítő körülmény büntetlen előélete lehetett. Összeroppannak a vádlottak A védelem az utolsó percig reménykedett, hogy a két elítélt kegyelmet kap, s noha a rendkívüli katonai törvényszék felállításáról szóló törvény értelmében kegyelemnek a halálraítélteknél nincs helye, a három ügyvéd mégis megkísérelte a kegyelmi kérvény benyújtását. Planetta és Holzweber a siralomházban várták az elnök döntését s teljesen összeroppantak, amikor negyedetkor közölték velük, hogy a kegyelmi kérvényre elutasító válasz érkezett. Öt perccel negyed öt óra után a fogházőrség elővezette a két halálraítéltet a tartományi törvényszék hátsó udvarára, ahol már állott a két akasztófa. Megjelentek a bíróság tagjai, az államügyész és a három védő is s az ítélet felolvasása után Oberweger vezérőrnagy, a rendkívüli katonai törvényszék elnöke átadta, a másodrendű vádlottat, Holzweber Ferencet a pribékeknek. A kettős kivégzés A harmincéves volt őrmestert négy óra huszonöt perckor végezték ki. Planetta Ottót a kivégzés tartamára elvezették az udvarból, úgyhogy nem kellett végignéznie bajtársa halálküzdelmét. Amikor a hóhér hat perc múlva jelentette, hogy az ítéletet végrehajtotta, elővezették Planetta Ottót s négy óra harmincöt perckor már ő is a bitófa alatt állott. Mind a két elítélt bátran halt meg. Holzweber utolsó szavai ezek voltak: Németországért halok meg! Éljen Hitler!! — Planetta is ezzel a kiáltással halt meg: »Éljen Hitler!« Háromnegyedötre befejeződött a hivatalos aktus s a kancellárgyilkos és a puccsistavezér holttestét leemelték a bitófáról, hogy elszállítsák és elföldeljék. A kivégzés a nyilvánosság teljes kizárása mellett ment végbe s a hivatalos személyiségeken kívül senki sem lehetett jelen. Na megint összeül a katonai bíróság Szerdán délután a katonai rögtönítélő bíróság ismét összeül, hogy ítélkezzék a szövetségi kancellári hivatal megtámadóinak második vezére, Hudl Pál fölött, aki a felkelők csapatát őrnagyi egyenruhában vezette. Ugyancsak szerdán ül össze az innsbrucki rögtönítélő bíróság is, amely Hickl innsbrucki rendőrkapitány gyilkosát, a 27 éves Wurnig Frigyest vonja felelősségre. Wurnig tudvalevőleg múlt hét szerdáján, ugyanazon a napon, amikor a szövetségi kancellári hivatal elleni puccsot végrehajtották, agyonlőtte Hickl rendőrkapitányt- Ma vagy s holnap az osztrák kormán hozzájárul Papén bécsi követi kinevezésihez Fontos változások az osztrák hivatalnoki karban • Újabb letartóztatások Dollfuss Engelbert, a tragikusan elhunyt osztrák kancellár lelki üdvéért szerdán a Bazilikában engesztelő szentmise volt, melyet nagy papi segédlettel Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás pontifikált. A Bazilika előtt díszszázad állott fel, az érkező előkelőségeket báró Hennet osztrák követ fogadta. A Bazilikát zsúfolásig töltő közönség élén a kormányzó képviseletében vitéz Kárpáthy Kamilló tábornok, a honvédség főparancsnoka jelent meg, ott volt József és József Ferenc főherceg, Gömbös miniszterelnök képviseletében Darányi Kálmán államtitkár, nemkülönben Keresztes-Fischer és Kállay miniszterek, valamint a külügyminisztert képviselő Háry András. A diplomáciai testület teljes számmal vonult fel a rekviemre, melyen Bárczy István államtitkár, báróApor Gábor követségi tanácsos, Sipőcz Jenő polgármester is megjelent, csakúgy, mint a képviselőház és a felsőház számos tagja, Nánássy-Megay altábornagy vezetésével a honvédség tiszti küldöttsége, az osztrák kolónia tagjai, a Dunagőzhajózási Társaság küldöttsége s a különféle egyesületek reprezentánsai. Dollfuss-rekviem volt a belgrádi katolikus templomban is, ahol a király képviseletében Jeszics külügyminiszter jelent meg. Kedden dr. Dollfuss Engelbert lelki üdvéért a Westminster apátságban és a párizsi Notre Dame székesegyházban gyászistentiszteletet tartottak, amelyen megjelent a diplomáciai testület és az osztrák követség teljes számban. A meggyilkolt kancellár emlékezetére emlékoszlopot és örökmécsest állítanak fel a Ballhaus téren. Valószínűleg a kancellár emlékére a teret Dollfuss térnek nevezik el és róla fogják elnevezni azt a gyermeksegély- és nyaraltatási akciót is, amelyet annak idején ő kezdeményezett. Kedden kiegészítették az új osztrák kormányt. A földművelésügyi és erdőügyi tárcát Bender József alsóausztriai tartományfőnökkel töltötték be, közbiztonsági államtitkár pedig báró Hammerstein lett. Tauschitz volt berlini követ a kancellár kívánságára újra átveszi berlini hivatalát. Jólértesült körökben úgy tudják, hogy szerdán vagy csütörtökön az osztrák kormány megadja hozzájárulását Papén bécsi követi kinevezéséhez. Papen német alkancellár kedden Saarvidéken fekvő wallerlangeni kastélyába érkezett. A Reichspost keddi vezércikkében azt kérdezi, vájjon sikerülni fog-e Papennek megteremteni működésének azt az előfeltételét, hogy az Ausztria elleni német rágalomhadjárat megszűnjék. A bécsi rendőrség szervezetében nagy változások vannak. Steinhauss Ottó rendőrigazgató helyét, aki még ma is őrizetben van, Barber udvari tanácsos foglalja el, a lovasrendőrség eddigi parancsnoka, Michal udvari tanácsos, ugyancsak távozik helyéről. Miután dr. Seidel Jenő rendőrelnököt szabadságolták és helyére dr. Skubl Mihály került, a bécsi rendőrség alelnöke dr. Presser udvari tanácsos lesz. Újabb letartóztatások kedden letartóztatták dr. Kernmayer karintiai volt tartományfőnököt, akinek a karintiai lázadás irányításában vezető szerepe volt. Általános feltűnést keltett a Neues Wiener Journal keddi száma, amelyben bejelenti, hogy Nagelstock Walter főszerkesztő, aki a nemrég öngyilkos lett Lippovitz Jakabnak személyes jóbarátja volt s akinek szélsőjobboldali nézetei közismertek, megvált a lap kötelékétől és a rendőrség rendelkezésére bocsátotta magát. Egész Ausztriában lázias tempóban folyik a hivatalnoki kar megtisztítására irányuló akció. A központi utasítás úgy szól, hogy sürgősen el kell távolítani a hivatalnoki karból az összes nemzeti szocialistákat és az állam valamennyi többi ellenségét. Ezeket a hivatalnsokokat fegyelmi vizsgálat lefolytatása után elbocsátják az állami szolgálatból és nyugdíjjogosultságukat is megvonják. Kivételes esetekben, ha a kitaszított tisztviselő ártatlan családja nyomorba kerülne, a feleség és a gyermekek számára kegydíj engedélyezhető. A tisztogatási akció nem áll meg a magasállású főtisztviselők előtt sem. Az akciót legkésőbben egy hónap alatt be akarják fejezni és akkor majd nyilvánosságra hozzák az összes elbocsátott állami alkalmazott névsorát. Tavaszi történet Írta: Holló Jenő Mintha szerelemnek indult volna.. • Emberi tévedés... Tavaszodott, feslettek a rügyek s mint megpuhult, duzzadt kelevények ültek az ágakon, ők ketten a húsvéti vakációt töltötték a falun. Varga István tanár volt a fővárosban, a leány alig volt húszéves, orvosnak készült. Társaság híján egymáshoz kapaszkodtak. Apáik között még nagy volt a különbség. Varga János, a harmincholdas gazda, aki urat nevelt fiából, messziről megsüvegelte a jegyzőt. Hanem a fiú és a leány pajtásként jártak együtt, pedig a fővárosban sohasem találkoztak. Most ebéd után sétáltak a sárga napsütésben. A falu tiszta volt, a házakat az ünnepre újra meszelték. Elbeszélgettek. Hántották magukról a belsejüket leplező burkolatokat. Ez az egyenes út két ember közeledéséhez. Elballagott előttük Szabó Péterné, öregaszszony, púpos háttal. Kosarat vitt a karján, meggörnyedt alatta. Köszöntötte őket: — Adjon Isten jónapot! — Ők visszaköszöntek. — Milyen sok ember jár itt hajlottan! Az öregek között már alig van egyenestestű. Ezt a leány mondta. Az öregasszony látása csalta ajkára a gondolatot. Talán kissé el is érzékenyedett. A férfi belekapott a szóba, folytatta: — Az a kosár pedig nem is lehet nehéz. Cepelt már Szabó Mari néni sokkal súlyosabb terhet is. Túl sokat cepelt, megszokta, hogy mindig görnyedten járjon s ha akarna sem tudna kiegyenesedni. Tavaly, mikor itthon voltam, megpróbáltam a szántást. A lovak lassan mentek előre s én ráfeküdtem az ekesszarvára. Akkor az apám rámszólt: — Menj innen fiam, nem elég mély a barázda! Nem lehet egyenes testtel elég erőt kifejteni, meg kell, hogy hajlítsd a derekadat!^— Én adtam az erőset , nem telt bele félóra, égett a mellem, sajgott a derekaim és kín volt a fölegyenesedés. — Ha-ha-ha, nem szokta a cigány a szántást! — nevetett hangosan a leány. Körülöttük csend volt. Az embereik a mezőn, vagy a házakban dolgoztak, a falu vége felől az ébredő föld zsíros szagát teregette a szellő. — Pedig maga erősnek látszik Pista! — folytatta egy percnyi hallgatás után a leány. — Nem is érteim, hogy miért lett éppen tanár. Azok legnagyobbrészt cingár, vértelen emberek. — Maga miért akar éppen orvos lenni? Ilyen szép leánynak, mint amilyen maga, nincs szüksége rá, hogy saját maga tartsa el magát. — Hagyja csak!, mosolygott Ilonka. — Manapság jól jön a férjeknek, ha az asszony is hozzájárul a háztartáshoz, akármilyen szép is legyen! Én pedig régen, kisgyerekkoromban láttam meghalni egy legényt, a nevére is emlékszem, Barát Jánosnak hívták, nyolcéves lehettem akkor, összeverekedett a kocsima előtt s késsel szívenszúrták. Senki sem segíthetett rajta, orvosért pedig a városig kellett volna futni. — Nem gondolnám, hogy maga valaha is véresmellű parasztlegényeket fog bekötözni! — Magam sem hiszem. De azóta folyton előttem a halál képe s akármennyire megszoktam is, hogy hullákon boncolok s egészen közömbösek előttem, ettől a képtől nem tudok szabadulni. Még most is látom: eltorzult arc, kidülledt szemek, mintha viaskodnának valami szemmel megverhető ellenséggel s az arcból egyre fogy s lassan eltűnik a festék és a melegség, sárga lesz, aztán szürke, mint a föld. — Emlékszem arra az esetre, de akkor én már a városban diákoskodtam. Csak hallottam róla. — Én pedig nem tudtam elmozdulni, amíg csak el nem vitték a legényt. Tulajdonképpen azért kellett meghalnia, mert előtte való vasárnap táncolni hívta egyik barátja menyasszonyát és tánc közben szekfát ajándékozott neki. Ma már nem történik ilyesmi itt a falun sem! — Nem, fáradtabbak az emberek! — Szelídebbek. — Nem a szelídségen múlik ez, Ilonka! Nehezebb az élet. Nehezen harcolnak itt s ami az életgondokat illeti, azok itt éppen úgy változnak, mint a városban. A szerelem már nem az örök probléma, lehengerelte a holnap, a kenyér. Most már komolyan nézték egymást. A leány fiatal volt, karcsú és egészséges. Az ilyesmihez még szépségnek sem kellett lennie- A férfi i6 egészséges volt, szélesvállú, a homloka is széles s félfejnyivel magasabb volt Ilonkánál. S már ötödik napja, hogy együtt sétáltak. Akkor a férfi hirtelen megszólalt. Nem tudta volna abban a pillanatban logikusan megokolni beszédét. Nem is kereste az okot. Harmincéves volt az élete révben, félévvel azelőtt nevezték ki rendes tanárnak egy fővárosi iskolában. — Mit szólna, Ilonka, ha azt mondanám, hogy legyen a feleségem! Választ nem kapott. Hangos csaholással autó közeledett az országúton s mikor a közelükbe ért, egyszerre lefékezett. Nyikorogtak a féktől szorított kerekek, a fekete kocsi majdnem felborult a csúszástól. Ilonka még zavarodottan állt a kérdéstől találtan s már nyílott is az automobil ajtaja s magas, szőke fiú ugrott ki rajta. — Kezeit csókolom, Ilonka! Mosolyraszélesült arccal kapta el az elébenyujtott kezet, megcsókolta, aztán fölegyenesedett. Ilonka lenyelte a zavart, bemutatta őket egymásnak. — Virág Miklós. — Varga István. A tanár szinte öntudatlanul nyújtotta a kezét, meglepetten állt s nem tudta, hova felejtse pillantását. Ilonka pedig mosolygott: — Ez az én jópajtásom, együtt járunk az egyetemre! — Egyenesen maga után jöttem, Ilonka kiakartam próbálni az új kocsimat, két óra alatt megfutotta az utat. * Varga István csak három héttel később tudott értelmet adni az eseményeknek. Már megint helyén volt, tanított és este magányosan ült lakásában. Nem volt szerelmes Ilonkába, tíz évvel idősebb volt, mint a leány s talán a púpos Szabó Mari néni is közrejátszott a történtekben. A leány jegyezte meg, hogy mennyi görnyedt ember él ott a falun, ő is tudta ezt s akkor azt gondolta, milyen egészséges gyermekei lehetnének ettől a leánytól. Szinte elfeledte, hogy öregségükre azokat az embereket nem a betegség, hanem a robot hajlította meg. Persze kora tavasztól késő ős®ig, kapa, kasza, sarló és mindig a föld felé kell hajolni, rágörnyedni a fekete rögre. Akkor őt is hívták autózni. — Elviszem magukat, üljenek be,— mondta Virág Miklós. Ilonka az első felszólításra beült, ő pedig valami fájdalmas szúrást érzett. Nem értette, hogyan lehet kedve a leánynak autózásra. Alig néhány perccel előbb tette elébe a legkomolyabb kérdést. Pedig nem az első nő volt, akivel találkozott. * — Nincs kedvem autózni, Ilonka, meg levelet is kell írnom! Másodszor nem is hívták. Másnap a séta is elmaradt. Harmadnap is. Ünnep után visszautazott a fővárosba s most hirtelen eszébe jutott, hogy nem felelt a leány egyik kérdésére, hogy miért lett éppen tanár. A válaszban az egész belsejét kellett volna egyszerre kizárnia. Mostmár örült is hogy nem tette meg. A magánosság érzetét akarta elkergetni azzal, hogy gyerekeket tanít Korán meglepte, még az iskolában, gyerekkorában. De Ilonka, ha meg is értette volna, hiába... Egyszer látott egy parasztlegényt és sohasem fog véresmellű parasztlegényt bekötözni. Hónapokkal később Ilonka öngyilkosságáról olvasott az újságban. Szomorú volt és arra gondolt, hogy egyik ember a halált hordozza magában, a másik amagánosságot s egyiket sem lehet levedleni, mint a megunt ruhadarabot. Hiába tavasz, hiába ősz. Aznap a faluról beszélt a negyedik osztályban, a tavaszról, mikor a föld zsírszagú és újra éled az emberek arca. Megtalálták Dollffuss politikai végrendeletét? Párizs, július 31. Az Intransigeant bécsi jelentése szerint Dollfuss kancellár politikai végrendeletét megtalálták. A nagyjelentőségű okiratban Dollfuss kijelenti, hogyha netalán ő eltűnne a politikai életből, Ausztria politikai vezére Schuschnigg, katonai vezére pedig Starhemberg herceglegyen.