Pesti Napló, 1934. október (85. évfolyam, 222–246. szám)

1934-10-02 / 222. szám

Ma: Iparos és Kereskedő Napló (Melléklet) Budapest, 1934 85. évfolyam 222. szám Ara 16 liííé r (S) Kedd, október 2 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra . . . 4.— pengő Negyedévre . 10.80 pengő Félévre.... 21.60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a gályaudvarokon . 16 fillér ünnepnapokon . 24 fillér Vasárnap 32 fillér PESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉG és KI AD Ó HIVATAL: VII. ker., Rákóczi út 54. Telefon : 455 - 50-től 57-lg «64—1», 464—19. Jegypénztár, hirdetési-, előfize­tési-, utazási- és könyvosztály: VII., Erzsébet körút 18-20. Szerkesztőség Bécsben i I., Kohlmarkt 7. Gömbös miniszterelnök nagy rádiószózata a 3. oldalon VALUTAPOLITIKAI KÜZDELMEK IRTA: BUD JÁNOS Senki sem állíthatja, hogy az utolsó idők valu­tapolitikailag ne lettek volna eseménydtísak. El­sőinek az Egyesült Államok elnök© hozta izgalom­ba a világot ezüstbeszolgáltatási rendeletével. A nyugalom csak akkor állt helyre, amikor rájöttek, hogy az intézkedés inkább politikai, inint gazda­sági jellegű. Jobbára engedmény volt a »silver­men«-ek, az ezüsttermelők felé. Nem kis meglepe­tést keltettek Németország intézkedései: a trarnsz­fer teljes megszüntetése és a több évre szóló mora­tórium felvetése. Szinte szokatlan volt a hang, ahogyan tárgyalta a külföld a német kormány in­tézkedéseit. De nem érdektelen az a vita sem, amely legújabban a francia frank körül folyik. A francia, külkereskedelem összezsugorodása váltotta ki azt az áramlatot, amely a világpiaci versenyképesség erdekében a frank aranyért ékének csökkentésében keresi a megoldást- A vita mér túlélés, legutolsó rádióőzózatában a francia miniszterelnök is erő­teljesen beleszólt és jellemző, hogy már »vörös« és »nem vörös« frontról beszélnek a valutapolitika terén. Annyi bizonyos, hogy az az egység, amely va­laha átfonta a világ valutapolitikáját, lassan csak álom lesz- Helyette széttagoltság és teljes zűr­zavar. Az államok meg vannak oszolva aszerint, hogy az aranyalapon állanak, avagy attól eltá­volodtak, De ez sem elég. A politikai élet a maga szétszakadozottságával rávetíti képét a valuta­politikára. Itt is a »blokk«-ok veszik át a vezető szerepet. Van aranyblokk, igaz, hogy már mind­össze öt ország vallja idetartozónak magát- Van sterlingblokk Angliával az élén és végül dollár­blokk. Azután az államok hosszú sorozata követ­kezik, amelyek emberfölötti erővel küzdenek valu­tájukért. összhang azonban sehol. A valutakaosz ráüti bélyegét a gazdasági életre. A világ gazdasági összefonódottsága napról napra jobban meglazul. Az egyes gazda­sági területek monetáris kényszerből mindinkább elkülönült életet kezdenek folytatni. Bármeny­nyire áltatja maglát a világ, uincs ebben a gaz­daságpolitikában öröm. megtévesztés az egész. Szomorú lesz ebből a felébredés, jelei máris mu­tatkoznak. A zilált valutaviszonyok komoly gaz­daságterületeken megmerevítik a gazdasági éle­tet- Ez elsősorban a külkereskedelem cselekvő­képességének romlásában jut kifejezésre, amit rendszerint nyomon követ a gazdasági élet sor­vadása. De mintha mégis érezné a világ, hová vezet a valutapolitikai zűrzavar. Erre vallanak azok a tervek, amelyek az egyes blokkokon belül szorosabb gazdasági együttműködést óhajtanak megteremteni. Szó van a »sterlingklikk«-hez tar­tozó államok gazdasági összefogásáról, s most vetődött fel az aranyblokk állami külkereskedelmi kapcsolatának kimélyitése- Ne fűzzenek ezekhez túlvérmes reményeket, a problémának jelentő­sége inkább abban van, hogy ezek a tervek, ha gyenge formában is, kísérletek a szétrombolt gazdasági s^plidaritás helyreállítása felé. Mély tragikumot éi át a világ. Nincs is ezen mit meglepődni, hisz az utolsó húsz év alatt min­iden megtörtént, hogy megrendüljenek azok az alapok, amelyeken falépültek az egészséges pénz­rendszerek. Volt elég: valutapolitikái vitaanyag a világháború előtt is, jórészt az élet váltotta ki a imlaga fejlődésével. Az aranyvaluta klasszikus el­indulásától sok átalakuláson meint át, de a válto­zások anélkül mentek végbe, hogy érzékenyebben megsértették volna az alapelveket. Az arany­valuta eredeti formájábain az arany tényleges forglalmán épült fel s a pénzmennyiség úgyszól­ván matematikai egyenlege volt azoknak az aranymetnnyisógeknek, amelyek rendelkezésre ál­lottak. A gazdasági élet ezt a merev rendszert ke­resztültörte. Anglia, ahol az aranyvalutarendszer megszületett, világarazriasági forgalmát ez alapon sohasem bonyolíthatta volna le, ímert lehetetlen mennyiségű aranyat kellett volna beszereznie. Az angol gazdasági élet rugalmassága gyorsam meg­találta a megoldást a csekk és ezen felépülő elszá­molási (klíring) rendszeren. Ez a rendszer odafej­lődött, hogy Anglia mesébe illő gazdasági forgal­mának 85 százalékát a tényleges fizetési eszközök kikapcsolásával bonyolítja le. A többi államoknak gazdasági ereje nem engedte meg az aranyvalutá­nak, mint kizáróan fémvalutának a beiktatását. Az élet ellenben leleményes és keresztültöri magát a nehézségeken. Megszülettek ugyanis a különiböző bankjegy fedezeti rendszerek. Eleget lehetett tenni ezúton a gazdasági élet pánzszükségletének, de az arany maradt a szilárd alap, amely minden ki­lengést megakadályozott és lehetővé tette ugyan­akkor a bankjegyeknek aramyra való beváltását­Ahoz azonban, hogy az arany egyes gazda­ságterületeken belül, valamint a világpiacon kel­lően teljesítse a hivatását, és meglegyen az össz­hang az egyes gazdaságterületek között, bizonyos előfeltételek voltak szükségesek. Kellett ehez az a nagy politikai nyugalom és egyensúly, amely — ha itt-ott meg is zavartatott — mégis hosszú évtizedeken át a világnak sajátossága volt. Szük­ség volt továbbá az egyes államok gazdasági és pénzügyi kiegyensúlyozottságára, ami jellegzete­sen jutott kifejezésre a kiegyenlített fizetési mér­legekben. Végül elengedhetetlen volt az arany­nak szabad mozgása, s az aranykészleteknek az egyes gazdasági területek között viszonylag eléggé összhangban való megoszlása. Ezeken az elveken ütöttek rést a világháború s az utána következő idők. Politikai nyugalomról beszélni ma egyenesen anachronizmus. A gazda­sági és pénzügyi kiegyensúlyozottságot a világ­háború és a békekötések sok államterületre nézve derékon törték ketté. Ami pedig az arany szere­pét illeti, itt is mély elváltozások történtek. Min­denekelőtt a háborúban résztvevő államok az aranyalap feladására kényszerültek, a háborús szükségletek ellátása pedijr soha nem ismert In­flációnak vetette meg az alapját. A háborút vi­selő államokból elvándorolt, s az újonnan ter­melt arany éveken át egyes kiváltságos gazda-, sági területek felé áramlott. Vezettek e téren az Egyesült Államok. Ahol felhalmozódott viszont az arany, ott aranyinfláció következett be. Az arany infláció élesen jutott kifejezésre a roiaa­i mos áremelkedésben. A világ mindennek követ­keztében ismét egy csalódással lett gazdagabb 1. Rendületlenül hitt az arany értékállandóságá­ban. Volt is oka rá, mert nem érezte a hosszabb időközökben végbemenő értékváltozást. A világ­háború szomorú tapasztalattal szolgált, mert az arany vásárlóereje rövid pár év alatt a rendkí­vül megcsappant kereslet folytán a világháború­előtti értékének 40%-ára esett vissza. Az Egyesüli Államok látták az ebből származó bajokat, hatal­mas deflációt indítottak meg, fel is emelték a vi­lágháború előtti érték 67%-ára az arany fémérté­két. De itt megálltak. A végeredmény az, hogy a háborús inflációs politika a maga és az egyéb kivételes árkialakító tényezőivel továbbra is, mint residuum megma­radt. Ezit szenvedi most a világ és volt abban valamelyes naivitás azt hinni, hogy egy csapásra vissza lehet állítani a régi rendet. Valljuk ba őszintén, hogy abban, ami a valutapolitikában 1920 óta történt, sok a kísérletezés. A brüsszeli és génuai konferenciák klasszikusan állították fel a valutarendezések alapelveit, de nem számol­tak azzal, hogy hiányoznak a feltételek a keresz­tülvitelre. Nem kutatták, hogiy megvan-e a poli­tikai és gazdasági 'kiegyensúlyozottság. Nem mentek bele az arany vásárlóerejének kivételes okok előidézte értékváltozásainak kutatásába és megszüntetésébe sem. Számolva a háború elő­idézte aranymegoszlással, hogy lehetővé tegyék a valutaratndezéseket, mint kisegítőeszközt fedezet­tül az aranyértékű devizákat ajánlották, amivel azután alaposan élt a világ. Az orvosszer később a devizák alapján bekövetkezett többszörös jegy­kibocsátás lóvén, komoly betegség forrásává lett. Ki is használja ezt most a kritika, csak figyel­men kívül hagyja, hogy az akkori helyzetben az egyetlen mód volt a gazdasági és szociális ösz­szeomlás meggátlásáxa. Az 1920 után bekövetkezett valutarendezések­ben mindennek következtében nem egy ál képlet húzódott meg. Ilyen volt mingyárt a túlfűtött de­vizafedezet. Ugyancsak ide sorozható a font ster­lingnek presztízsokokból a háborúelőtti szín­vonalon való stabilizálása. Káros hatását érezte Anglia s ettől a hibaforrástól szabadult, amikor az őt jellemző művészettel 1931 őszén eltéirt az arany­alaptól. Sokan azt hitték, hogy inflációt akar, pe­dig amit cselekedett, a világ egyik legmesteribb deflációja volt mindazoknak a kivételes tényezők­nek elhárítására, amelyek gazdasági életében, mint a háború s az utána következő idők marad­ványai, éreztették káros hatásukat. De mindin­kább nyilvánvaló lesz az a hibaforrás is, amely az aranyértéknek a dollár alapján vaüó kialakulásá­ból származik. Nem kisebb tekintély, mint Cassel mutatott erre élesen. A dollár vásárlóerejét ugyanis a valutapolitika célkitűzései szerint hatá­rozták meg, aminek következménye lett, hogy az arany alkalmazkodott a dollárhoz s nem a dollár az aranyhoz. Ennek révén mindazoknak a hiba­forrásoknak a megrögzítése bekövetkezett, ame­lyek 1913-mal szemben a 150—160 százalékos index­számban és az ehez alkalmazkodó aranyértékbeu jutnak kifejezésre. A világháború utáni valutapolitikát bizonyos optimizmus hatotta át. Bizton hitték, hogy a különböző hibaforrásokat az új lendületet vett gazdasági élet kiküszöböli. Az Egyesült Államok által diktált, soha meg nem szűnő »prospevity« gondolata még ösztönzést is adott a további hi­bákra. Ezek főként a hitelélet körén belül jelent­keztek. Az alapot ehez azonban a pénzrendszerek adták 'kimélyülve a bank- és hitelpénzek igényi e­vételének páratlan lehetőségeivel. Akármennyire vitatkoznak, a majdnem határt nem ismerő hitel-

Next

/
Thumbnails
Contents