Pesti Napló, 1934. december (85. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-01 / 271. szám

Szombat A 800 esztendős horvát-m­agyar együttélés és a 15 esztendős horvát-szerb egyesülés mérlege Berlin, november 30. A Berliner Tageblatt genfi levelezője beszélge­tést folytatott Eckhardt Tibor magyar főmegbí­­zottal, aki kijelentette, hogy magyar földön, mint azt már megállapították, semmiféle előkészület nem történt sem a merényletre, sem az egész ösz­­szeesküvési ügyre. A három bűnrészes, aki egy­­ideig Magyarországon tartózkodott, külföldön le­ért összeesküvésbe és ott készítette elő a tervet e­zek az emberek bebizonyíthatóan sohasem kap­tak útlevelet a magyar hatóságoktól. A merénylet olyan összeesküvés eredménye, amely jugoszláv területen támadt és ott ma is fennáll. A magya­rok 800 éven keresztül egy államban éltek a hor­­vátokkal és sohasem követtek el sem az egyik, sem a másik oldalon merényletet. Jugoszlávia 15 év óta él együtt a horvátokkal és a merényletek évről évre szaporodnak. Horvátország európai műveltségű állam volt és sohasem alkalmazott balkáni módszereket. Egyébként — mondotta Eckhardt — nem sza­bad elfelejteni, hogy nemcsak olyan terrorizmus van, amit az állampolgárok gyakorolnak a ható­ságokkal szemben, hanem van egy sokkal veszélye­sebb terrorizmus is, amit a hatóságok folytatnak az állampolgárok ellen. Radicsot — mondja Eck­hardt — a jugoszláv parlamentben erőszakos mó­don agyonlőtték és ez a gyilkosság a horvát lakos­ságot nagy mértékben felizgatta a mostani kor­mányrendszer ellen. Ez idő óta szóródtak szét a horvát menekültek az egész világon úgy, ahogy erre még nem volt példa. A horvát menekültek minden államnak, ahol csak voltak, ugyanazokat gombás padló légszigetelése tökéletes garanciával Adó- Kedvezm­ény " Télen is kivi­telezhető ! WEISZ m­érnök, Izabella ucea 6S. Tel. • 20-8-1*4 PESTI NAPLÓ 1934 december 1 MacDonald angol miniszterelnök Pál jugoszláv herceggel tárgyalt a magyar-jugoszláv ügyről Belgrád emlékirata az angol minisztertanács előtt Pénteken kezdi tárgyalni a Népszövetségi Tanács a marseillei ügyet Párizs, november 30. A Temps genfi, tudósítója jelenti: A saar­­vidéki kérdéssel foglalkozó hármasbizottság szer­dán délelőtt juttatta el jelentését a Népszövetség­hez. Szerdán délelőtt a Tanács Benes elnöklésével zárt ülést tart, amelyen megállapodnak a végleges munkarendben. A Tanács Jeszics jugoszláv külügyminiszter és dr. Eckhardt Tibor magyar megbízott jelenlétében fogja átvizsgálni a jugoszláv panaszt. Titulescu nem tagja ugyan a Tanácsnak, de szintén jelen lesz. A Tanács azután nyílt ülésen tüstént hozzálát a Saar-kérdés vitájához. Genfben remélik, hogy ez a vita csütörtökön este befejeződik és pénteken megkezdhetik a marseillei ügy tárgyalását Vascon­­celles elnökletével. A Tanács először Jeszics jugo­szláv külügyminisztert, majd Benes cseh és Titu­lescu román külügyminisztert, végül Eckhardt magyar megbízottat fogja meghallgatni. Általános nézet szerint előadót fognak kikül­deni, aki jelentését a január 10-iki tanácsülésen fogja előterjeszteni. London, november 30­. MacDonald miniszterelnök ma reggel 8 óra­kor Pál herceggel, a délszláv kormányzótanács el­nökével reggelizett a Buckingham-palotában. A reggelit közel két óra hosszat tartó tanácskozás követte, majd MacDonald a miniszterelnökségre hajtatott. A Press Association értesülése szerint Mac­Donald látogatása közvetlenül azzal a kényes helyzettel állott összefüggésben, amely a magyar kormány ellen irányuló délszláv vádak következ­tében állt elő. Délszlávia Sándor király megöletése körüli bűnrészességgel vádolja a magyar kormányt, Ma­gyarország felháborodva, a vádak azonnali meg­vizsgálását követelte. Az ügy a népszövetségi ta­nácsülés elé tartozik és a Tanács bizonyára olyan eljárást kíván, amely lehetőleg minél kevesebb rossz vért szül a nemzetek között. London, november 30. A Havas iroda londoni tudósítójának értesü­lése szerint ma délelőtt váratlanul minisztertaná­csot hívtak össze, amelyen állítólag a német újra­fegyverkezés és a jugoszláv emlékirat kérdésével foglalkoztak. Ugyancsak ma délelőtt Corbin francia nagy­követ látogatást tett Eden főpecsétőrnél. Úgy tudják, hogy a megbeszélések tárgya a tegnap­előtti véderővita volt. Az angol kormány ma tartotta harmadik mi­nisztertanácsát a hét folyamán. Rendesen heten­ként csak egy minisztertanácsot tartanak, a nehézségeket okozták, mert a horvát forradalmi menekültek mindenütt a nyugtalanság elemei vol­tak. A felelősséget annál kevésbé szabad Magyar­­országon keresni, mert a magyar kormány végre­hajtotta mindazokat az intézkedéseket, amelyeket Jugoszlávia követel. Végül Eckhardt ismertette az ügy politikai hátterét és hangoztatta, hogy a kisantant­ célja: közvetett csapást mérni a békemódosítási poli­tikára­. Nemzetközi összefogás a terrorizmus ellen Párizs, november 30. A Le Temps részletes cikket szentel a jugoszláv emlékiratnak. Hangoztatja, hogy a jugoszláv nép­hangulat kény­szerítette a belgrádi kormányt, hogy az ügyet Genf­be vigye■ Cikket azzal végzi: egy do­log bizonyos, az európai politikai légkört megmér­gező terrorista szervezetek tényleg fennállanak- Jugoszlávia lépése nem volt felesleges, ha, a terro­rizmus elleni igazi nemzetközi összefogás fog be­lőle megszületni. Amerikai népgyűlés, amelyen halálra ítélték Sándor jugoszláv királyt Genf, november 30. A Genfben meg­jelennő Courrier de Génévé »Ki a vádlott?« című vezércikkében megállapítja, hogy a jugoszláv emlékirat semmi újat és semmi szenzá­ciót nem hoz. Jugoszlávia három vádpontra pró­bálja felépíteni vádjait Magyarország ellen. Az első vádpontra, amely szerint Magyarországon külön kiképzett terroristákat kiválasztottak a bűn­cselekmény elkövetésére, a magyar fő­delegátus igazolni fogja, hogy a magyar kormány nem ment túl azon a mértéken, amit a menedékjog előírt. Ha visszaéltek a menedékjoggal, ezért nem lehet fele­lőssé tenni Magyarországot. Megállapítja a lap, hogy a világ minden táján élnek jugoszláv mene­kültek és nemcsak Seraingbem, hanem egy ame­rikai népgyűlésen tízezer ember jelenlétében mon­dották ki Sándor király halálos ítéletét■ A ma­­gyar-horvát állami együttélés idején Budapest és Zágráb között kitűnő volt­ a viszony, egyetlen po­litikai bűntény sem történt. A második vádpont, hogy a bűnösök szabadon hagyhatták el Magyarország területét. Ez a tétel nem talált igazolást. Hat héttel a marseillei me­rénylet előtt már csak két emigráns volt Janka­­pusztán, a többiek szétszéledtek. Ami pedig az útlevélkérdést illeti, a gyilkosnál hamis cseh útle­velet találtak. A magyar útlevelek épúgy hamisak lehetnek, mint a csehek. A harmadik vádpontot il­letőleg pedig, amely szerint a marseillei dráma évekre visszamenő magyar aknamunka ered­ménye volt, a magyarok egyszerűen azzal vála­szolhatnak, hogy a marseillei merénylet nem egyéb, mint Belgrád nemzeti kisebbségeket el­nyomó terroristapolitikájának következménye. Nem volt kissé könnyelmű ez a vádemelés­­ A félhivatalosnak tekinthető berni Bund ugyancsak megállapítja vezércikkében, hogy döntő bizonyítékokat a vád nem tudott produ­kálni. A bizonyítóanyag eredetét illetően kétes­értékű, nem származik feltétlen kifogástalan for­rásból. A vádak nem érdemelnek hitelt. Felvető­dik a kérdés, vájjon nem volt-e kissé könnyelmű ez a vádemelés. A marseillei királygyilkosság­ban való tényleges felelősséget nem lehet Ma­gyarország terhére írni. Sehogy sem lehet azt el­hitetni, hogy a tettesek a magyar kormányt be­avatták volna tervükbe, de azt sem lehet meg­érteni, hogy a magyar kormány tettestársnak legyen minősíthető azért, mert az emigránsok szabadon elhagyhatták a magyar területet. A merénylet oka Jugoszlávia belpolitikai állapotá­ban keresendő. Helyénvalóbb lett volna minden bizonnyal, ha Jugoszlávia önmaga vizsgálatába merült volna, semhogy megvádolja szom­szédját, ha mindjárt ez utóbbi nem éppen a leg­barátságosabb magatartást tanúsítja is vele szemben. Ne halogassák az elintézést ! London, november 30. A News Statesman and Nation a genfi­ vád­irattal foglalkozva azt hangoztatja, hogy kívána­tos, ne halasszák el az ügy elintézését. A kis­­antant Jugoszláviát támogatja, Olaszország, Ausztria és Bulgária Magyarország oldalára áll. Az ellentétes erők e felvonulása rossz vért fog szülni. Marseille és Szarajevó között nem lehet párhuzamot vonni. A mai Európa nem az 1914. előtti és ma nemzetközi bíróság van az ilyen vi­ták elintézésére. Bármilyen gyöngének bizonyult Pavelics, Percsec és Sztanisev szófiai lakomája Szófia, november 30. A marseillei merénylettel kapcsolatban Genf­ben előterjesztett jugoszláv emlékirat többi kö­zött szóváteszi azokat a beszédeket, amelyeket, 1929 április 21-én Szófiában egy lakoma alkalmá­val Pavelics, Percsec és dr. Sztanisev mondottak és amelyben bejelentették, hogy együttműködésre léptek egy Jugoszlávia ellen irányuló közös moz­galom érdekében. Ezek a beszélgetések kizárólag törvényes te­vékenységre vonatkoztak és hogy erre vonatko­zóan 1929 április 20-án nyilatkozatot adtak ki. A nyilatkozatban, amelyet egyfelől Pavelics 63 Per­csec, másfelől a bolgár kormány által annak rendje és módja szerint elismert törvényes mace­dón nemzeti bizottság képviselői írtak alá, beje­lentik, hogy az az elviselhetetlen uralom, amely­nek a horvátok és macedónok alá vannak vetve, kötelességükké teszi, hogy összhangba hozzák tör­­vényes tevékenységüket abból a célból, hogy a horvátok és a macedónok számára biztosítsák az emberi és nemzetiségi jogokat, a politikai szabad­ságot és a teljes politikai függetlenséget. A horvá­­tok vezérei és a macedón nemzeti bizottság vezé­rei — mondja a nyilatkozat — megragadják a mostani alkalmat, hogy egymásnak kezet nyújt­sanak és közös erőfeszítéssel iparkodjanak a két testvérnépnek emez eszményeit megvalósítani. A jugoszláv emlékirat szerint dr. Sztanisev , aki ebben az időben a macedón nemzeti bizottság elnöke volt, a­ macedón forradalmár szervezet ve­zérének mondja, ami teljesen valótlan. Sztanisev a törvényes és elismert macedón bizottságnak volt az elnöke, tagja volt a bolgár parlament­nek és nemzetközi kisebbségi értekezleteken több­ ízben képviselte a macedón emigránsokat. A kér­déses lakoma, amelyet a macedón bizottság adott­­ a horvát vezérek számára, teljesen nyilvános lett. Az Union Palace szállóban tartották meg a külföldi sajtó számos képviselőjének részvételé­vel. A jugoszláv emlékirat ellentétbe jut ön­magával, amikor egy ízben Mihajlov Ivánt mondja a forradalmár szervezet vezérének, va­lamivel odább pedig Sztanisevet tünteti fel ugyaneme szervezet vezérének. is a Népszövetség a múltban, még mindig szá­molni kell vele és döntéseit a vitában álló felek­ még tiszteletben tartják. Zsivkovics tábornok a jugoszláv lépés hátterében Róma. november 30. A Corriere della Sera azt írja, hogy az em­lékirat okai között nem utolsósorban játszik sze­repet az, hogy a jugoszláv kormányzótanács és a katonai csoport között éles ellentétek­­ állanak fenn. A jugoszláv kormány, hogy bebizonyítsa erélyességét, kénytelen volt ezt a lépést megtenni Genfben Magyarország ellen már csak azért is, hogy saját felelőssége helyett Magyarországot állítsa a kérdés előterébe. A jugoszláv emlékirat ágyúlövése azonban túlságosan rövid lert és nem az ellenségben, hanem főkép saját oldalán tett kárt. Az Osservatore Romano szerint a jugoszláv emlékirat csak arra jó, hogy a világ figyelmét rá­terelje a nemzetközi terrorizmus elleni egyesült intézkedésekre. Az Affair Estori szerint a jugo­szláv éles támadás megzavarhatja a béke alapjait. Jugoszlávia odáig alacsonyodott, hogy Miki egér­­filmekhez hasonló fényképfelvételekkel bizonyítsa az állítólagos tényeket. A jugoszláv emlékirat any­­nyira nevetséges, hogy a marseillei Shakespeare­­tragédiát közönséges bohózattá alakította át. Az egész ügy hátterében — írja a lap — Zsívkovics tábornok áll. A szerb katonai párt vissza akar kerülni a hatalomra és ezért a kormány jónak látta, hogy megindítsa Zsívkovics sürgetéseire Magyarország ellen a durva támadást. Zsivkovics szakértője a király gyilkosságnak, mert hiszen hadnagykorában ő engedte be a konokba Obrenovics Sándor és fe­lesége gyilkosait, annyira azonban mégsem szak­értő, hogy előre látta volna a mai fejleményeket. A Tribuna megállapítja, hogy a jugoszláv emlékirat csak arra volt jó, hogy bebizonyítsa az első jugoszláv jegyzék vádjainak tarthatatlansá­gát. Ami a merényletért való felelősséget illeti, maga a francia rendőrség is beismerte, hogy a merényletet közvetlen előkészületek útján szervez­ték meg és ezért voltaképpen csak arról a szervez­kedésről lehet beszélni, amelyet az utolsó állomá­son, Franciaországban végeztek el a gyilkosság előkészítői. Pál herceg Lebrunnel is a jugoszláv emlékiratról tárgyal Párizs, november 30. (Havas­) Pál jugoszláv régensherceg, aki Lon­donból Párizsba érkezett, holnap villásreggelire Lebrun vendége lesz. A két államfő valószínűleg olyanforma eszmecserét fog folytatni, mint ami­lyet Pál herceg V. György királlyal folytatott, főként a jugoszláv megkeresésről.

Next