Pesti Napló, 1935. január (86. évfolyam, 1–26. szám)

1935-01-01 / 1. szám

Kedd PESTI NAPLÓ 1933 január 1­3 s" A béke alapja az igazságosság" Utolsó beszélgetés Adataival Hága, december 31. (A Pesti Napló tudósítójától.) A hágai Békepalota 27-es szobájában dolgozik csendben, szerényen a nemzetközi döntőbíróság el­nöke. Pontosan tizenegy órakor kopogtattunk az elő­szoba ajtaján s átadtuk névjegyeinket egy bájos fiatal hölgynek, az elnök titkárnő­jének. Alig egy fél perc múlva, a feltáruló hatalmas diófaajtó kü­szöbén, mint egy csontba faragott japán miniatűr, előttünk állott a legfelsőbb földi bíróság elnöke s elragadó kedvességgel betessé­kelt diófával burkolt dolgozószo­bájába. Hatalmas íróasztalával szem­ben hellyel kínált meg s szokat­lan kedvességgel széket tolt alánk. Finomművű szivaros- és cigarettásszelencéjét elénk tartva, segítségünkre siet s nagy szakér­telemmel válogatja ki számunkra az illatos ha­vannát. Ő maga egyszerű fapipára gyújt, olyanra. ..hatol amilyenből a provencei pásztorok pipáznak. — Nagyon szeretem a magyarokat, — mondja — igen sok kiváló embert ismerek közülök. Hosz­szú évek komoly barátsága fűzött a magyarok igazi nagy emberéhez, a »great old manhez«, Ap­ponyi Albert grófhoz. Adatai, a legkedvesebb, legszellemesebb tár­salgó. Szavai kristálytiszta hegyipatak módjára csörgedeznek ajkáról. Szívesen válaszol kérdé­seimre, arcvonásai soha nem árulják el érzelmeit, csupán egy futó pillanatra borul el tekintete s homlokán mély ráncok képződnek, amikor a fel­tartóztathatatlannak látszó világnyomorúság előre­töréséről beszélgetünk. Szemem a világosbarna diófából készült hatal­mas könyvszekrényre téved s miközben Gábor Móric kollégám Adatoi vonásait igyekszik pa­pírra vetni, mint egy film pereg le előttem a döntőbíróság elnökének csodálatosan ragyogó élet­pályája. Tokióban született 1870-ben, 22 éves korában jogi doktorrá avatták, a külügyminisztérium szol­gálatába állt s négy évvel később, a 26 éves ifjú a párizsi japán nagykövetség titkárának felelős­ségteljes munkáját végzi. 1903-ban a tokiói egye­tem tanárává nevezik ki, ahol a »nemzetközi jog« és a »diplomácia történetéről« tart előadást.­­ Az orosz-japán háborúban a saseki döntő­bírák között ül s a világháború befejeztével, a japán állam képviseletében ő a Népszövetség első delegátusa. 1923-ban a brüsszeli magyar-ro­mán optáns perben, valamint a budapesti Páz­mány Péter tudományegyetem és a csehszlovák állam birtokperében is ő elnököl. 1929 óta a há­gai nemzetközi döntőbíróság elnöke.­­ Japánban gyakran és szívesen beszélnek a lovagias magyar testvérnemzetről, — mondja Adatoi s ajka körül finom mosoly játszadozik. — Kegyelmes uram, általános értékű, de min­ket magyarokat igen közelről érintő kérdésekre várunk öntől feleletet. — Kérdezzen kérem, szívesen válaszolok, de bocsásson meg, ha nem térek ki a napi politikára. — Van-e remény a békés fejlődésre, anélkül, hogy a háborúban kellene a megoldást keresnünk? — Kétségtelenül. A népek békésen fejlődhet­nek anélkül, hogy a háborúba kellene menekül­niük, az államférfiak belátják, hogy a gazdasági nehézségek megoldásának az érdekében mindent el kell követniök, hiszen ezek nehezednek a legsú­lyosabban az emberek millióinak egzisztenciáira. Ezeket el kell intézni. Mint a Népszövetség egyik képviselője, annak idején min­den tőlem telhetőt megtettem, hogy azokat a problémákat, gazdasági és pénzügyi kérdéseket, amelyek sokszor áthidal­hatatlannak látszó bonyodalmakat okoztak a né­pek egymáshoz való békés viszonyában, megold­hassuk. Emlékszik reá bizonyára, tizenegy évvel ezelőtt a japán megbízottak nevében egy nagy kérdéssel kapcsolatban, amely oly közel áll a né­pek boldogságához, egy tervezetet terjesztettem a Népszövetség elé. Igaz ugyan, hogy évről évre elismerésre méltó haladás észlelhető e téren, de még mindig nem abban a mértékben, ahogy arra szükség volna. Akkor haladnak Genfben a helyes úton, ha rövid időn belül megoldják a leszerelés kérdését. — Hozzájárulhatn­a-e a nemzetközi döntőbíró­ság tekintélyének latbavetésével a tartós béke biztosításához? — Minden bizonnyal. A nemzetközi döntő­bíróság érvényesíthetné, befolyását egy tartós­ béke érdekében, amennyiben az elébe került ügyek vizsgálatának lefolytatásánál a­ jog­zabá­lya­it alkalmazza. A béke biztosításának a leg­jobb módja az, hogy nemzetközi kapcsolatoknál az igazság elvét alkalmazzuk. A népek közötti igazságosság elvének pedig legjobb kifejezői: a nemzetközi jogszabályok. — Melyik volt a legérdekesebb jogesete ed­dig, kegyelmes uram? — Jogi pályafutásom a nemzetközi bíróságnál rövidebb keletű annál, hogy ebből az időből nyi­latkozhatnék. Ellenben az orosz-japán háború ide­jén, 1904—1905-ben a sasebi döntőbíróság tagja vol­tam, s mint ilyen, részt vettem a japánok által zsákmányul ejtett hatvan hadihajó ügyének a tár­gyalásán. E hódítások vizsgálata sok gondot oko­zott nekem, de amikor a Portsmouthban megtartott konferencián létrehoztuk az orosz-japán békét, a 12 orosz kormány elismerte az általunk hozott hatá­rozatok jogosságát a hadihajókra vonatkozólag. Ez nagy elégtétel volt számomra, mint bizonyság amellett, hogy a japán bíróság a nemzetközi jog­szabályokat szigorúan alkalmazta. Úgy emlékszem erre, mintha tegnap történt volna. — Az újságíró a legdiszkrétebb ember, aki nagy önuralommal és önmegtagadással rendelke­zik — fűzte tovább a beszélgetés fonalát Adatei — s igen gyakran nem írhatja meg azt, amit sze­retne. Japánul Sh­imbun-Kisha-nak hívják az újságírót, szól, s már le is írja ezt a két szót. Búcsúzásnál az ajtóig kisér, megköszöni a lá­togatást, s üzenetképpen átnyújt egy fehér lapot, amelyre energikus szép betűivel azt a mondatot írta, amelyet japán írásjelekkel a jól sikerült arc­kép alá rajzolt: A béke alapja az igazságosság. Balázs Pál •»A béke alapja az igazságossági Legelőzékenyebben bemutatja és kiszolgálja Stern­b­erg Hangszergyár, Rákóczi út 60. Qtfo M-m&ai MINDIN ORION *ADI$KERESKED$NÍI KAPHATÓ BOLDOG ÚJÉVET a Pesti Napló olvasóinak! Boldog újévet, — újévi vi-­­ végtelen folytatásos regénynek jövő évi anyaga Jóval songó kismalacot, amely tekintélyes hízóvá duzzadjon az év végére — szerencse­fillért, amely szerencsés pengékké serdüljön a jövő Szilveszterre, — álarcos ké­ményseprőt, akiből jövőre igazi kéményseprő legyen a saját ház saját tűzhelye kö­rül. Boldog újévet, a bol­dog évet! Az újévi szim­bólumok nőjjenek valóság­gá az évben, az újévi aján­dékok törjenek át a retikü­lök és vitrinek keretén, le­gyen valósággá a szerencse, legyen életté a jókívánság. Legyen élet! A csiszolt, si­ma szerencse-nippek helyén legyen élet, lélegző, törek­vő, békülékeny, meleg, ka­pálózó és megbocsájtó élet, a szilveszteri harangok tisz­ta zenéje után jöjjön az élet termékeny lármája: a kalapács és a toll, a fűrész és a poroió, a gépek és az épülő kövek zenéje, minél erősebben, minél harsogób­ban, minél rendetlenebb gazdagságban, minél ered­ményesebben. Boldog új­évet, boldog évet, boldog valóságot kíván a Pesti Napló olvasóinak! A Pesti Napló, amely a valóság folytatásos regényét adja ol­vasóinak egész éven át első betűjétől az utolsóig,­­ szívből kívánja, hogy ennek a­­ legyen, mint az idei volt.

Next