Pesti Napló, 1935. január (86. évfolyam, 1–26. szám)
1935-01-01 / 1. szám
Kedd PESTI NAPLÓ 1933 január 14 Antal Géza dunántúli református püspök meghalt (Saját tudósítónktól.) Nagy gyász érte a magyar protestáns világot, felsőgelléri dr. Antal Géza dunántúli református püspök, felsőházi tag a hétfőre virradó éjszaka 69 éves korában Pápán meghalt. A magyar protestantizmus egyik kiválóan értékes vezérfér-fia volt a püspök, akinek halála mély gyászba borította a magyar prostánsok millióit. Antal Géza Tatáin született, régi nemesi családból származott. Apja ügyvéd volt Pápán. A teológiát Pápán kezdte tanulni, itt Dr. Antal Géza is szerezte lelkészi oklevelét, majd a bécsi egyetemen szerzett bölcsészetdoktori diplomát. 1888-ban a pápai református gimnázium tanára lett, 1898-ban pedig a pápai teológiai akadémia nyilvános rendes teológiai tanára lett. Rendkívüli érdemeket szerzett a pápai könyvtár gazdagítása terén. 1905 és 1906-ban a református egyetemes konvent megbízásából hosszabb tanulmányutat tett az Egyesült Államokban, ahol felkereste a magyar református gyülekezeteket. Tanulmányainak eredményét »Az amerikai magyarság jövője nemzeti szempontból« című nagyszabású könyvében foglalta öszsze, 1910-ben Pápa város országgyűlési képviselőjévé választották. 1919 őszén Antal Géza Hollandiába ment és nagyszabású informáló munkába kezdett, hogy a holland közvélemény figyelmét Magyarország helyzetére felhívja. Az összes nagyobb hollandi városokban előadást tartott és számos hírlapi és tudományos cikket írt Magyarországról. Ebben a nagyfontosságú munkában hűséges társa volt holland származású felesége, Opzoomer Adél, aki a A. S. C. Wallis néven Hollandia egyik kiváló írónőa volt és Madách- és Petőfi-munkákat is fordított hollandra. Antal Géza fontos kultúrmunkát is végzett a magyarság érdekében Hollandiában. Több ízben gyűjtött nagyobb összegeket a pápai főiskola számára, a holland kormánynál megszerezte a holland állami történelmi forráskiadványok egy teljes sorozatát a Magyar Nemzei Múzeum számára. A Németalföldi Irodalmi Társaság és a Seelandi Tudományos Társulat tagjai közé választotta Antal Gézát, aki egyébként a hollandmagyar társaság megalapítója volt. 1924 októberében választották meg püspökké. Ettől kezdve mindinkább kiszélesedett egyházi tevékenysége. A külföldi világmozgalmakban többször volt hivatalos delegátusa a magyar református egyháznak. Fáradhatatlanul folytatta felvilágosító munkáját a protestáns államokban. Itthon fontos szerepet játszott az egyház különböző intézményeinek életében. Tízéves püspöki jubileumát nemrég azzal ünnepelte meg, hogy hajlékot épített a dunántúli református egyházkerület levéltárának és ugyanakkor nagyobb alapítvánnyal gazdagította a pápai főiskolát. Antal püspöknek komoly irodalmi munkássága is volt. Számos filozófiai és teológiai munkát írt és külföldi történelmi munkákat fordított. Munkatársa volt egész sor tudományos társulatnak és főszerkesztője a Dunántúli Protestáns Lapnak. Nemrég jelent meg De Pater holland történetíróval együtt írt nagyszabású könyve, a bécsi holland követek XVII. és XVIII. századbeli jelentéseinek gyűjteménye, mely a Rákóczi szabadságharc külföldi kapcsolatainak ismeretéhez jelent komoly forrásmunkát. Antal püspököt évek óta két súlyos betegség gyötörte, cukorbaj és fehérvérűség. Szíve nehezen tudott, ellentállni a két rendkívül súlyos betegségnek. Az utóbbi hetekben állapota Gulyosra fordult és néhány napos agónia után, vasárnap éjjel féltizenkettőkor meghalt. A püspök felesége már évekkel ezelőtt húnyt el. Fia, Atal Kornél budapesti banktisztviselő és Berta nővére. Nagy Sándor református lelkész özvegye, gyászolják. Halála mindenütt fájdalmas részvétet keltett. Holttestét a pápai püspöki székház dísztermében ravatalozták fel, ahol újév napján átviszik a református templomba. Temetése szerdán délután egy órakor lesz. A temetési szertartást dr. Ravasz László dunamalláki püspök végzi. IFJABB REGÉNY Irta: HELTAI JENŐ Elemér némán gyönyörködött benne. Milyen formás, milyen csinos! Szőke haja, kék szeme, az anyjáé... ez nem vitás. De az orra! Nem anyjának világhíres pisze orra, nem is az ő klasszikus római orra, Coriolanus, Brutus orra. Határozatlan, bizonytalan. Talán inkább fejletlen még... egy hatéves gyerek! Idővel minden lehet, még Cyrano-orr is! Egyáltalában... nem furcsa! A gyerekben alig van valami, ami apjára vall. Van gyerek, aki ötéves korában szakasztott úgy lépked már, úgy igazgatja a haját, mint az apja. Kis öregnek becézik az ilyet. Hát ez nem kis öreg. Ez ifjabb... ez egyéniség már hatéves korában is. Ahogy most mellette lépked önállón, tudatosan, kirántva kis kezét az apja kezéből, hogy keztyűjét akadálytalanul nézegethesse, máris olyan, mint egy kis idegen. Min töri fejét, mikor így hallgat? Ki ez a gyerek? Hogy kerül ide melléje? Mennyi mindennek kellett történnie, hogy kettejük gondatlan öleléséből kivirágozhasson ez a titokzatos ikis harmadik! Mi lesz belőle, ha megnő? Hova távolodik tőle, ha ma is olyan messze van már? Ott áll-e majd az ágy mellett, amikor apja utoljára néz körül nyugtalanul a nagy út előtt? ő nem volt ott, vidéken vendégszerepelt, amikor az apja meghalt, magányos vén medve egy kórház olcsó különszobájában. A kórház irodájában vette át apjának a holmiját: a kopott erszényt, a cvikkert tokostul, a fekete csontinggombokat, a beszédes aranyórát meg a zöldköves nasy pecsétgyűrűt, egy lángoló élet eleven kellékeit, amelyek hajnalra hagyatékká hűltek ki. Mellényzsebében most is ott ketyeg édesapjának az aranyórája, ujján a hatalmas zöldköves pecsétgyűrű, ezt is azt is a mellette lépegető furcsa emberke örökli majd valamikor. Megbecsüli-e majd úgy ahogy ő megbecsülte? Nézte a fiút, gyöngéden is egy kicsit bizalmatlanul is. Valahányszor ránézett mindig magát kereste benne és mindig egy kis csalódás forrázta le: nem találta meg magát. Valami sértődés ébredezett benne: egy Lovass-fiú aki nem az apjára üt! Ezt tiszteletlenségnek látta, az apai tekintély ellen való lázadásnak. De aztán megvigasztalódott. A gyerek nem tehet róla. Különben is úgy tudta, hogy inkább a lány kapja az apja vonásait, a fiú az anyától örököl. Miért is nem lett lány ez a fiú! De nyomban elfojtotta ezt az ostoba kitörést. Egy Lovass Elemérnek fia lehet csak. Negyvenkilencéves volt, amikor Ifjabb megszületett. Még mindig szép szál ember, enyhén őszülő, érdekes, úgynevezett igazi férfi. A háború utáni drámák és filmek rokonszenvesen szenvedő, szomorú szemű hallgatag hőse, érett, regényes és lemondó szerelmes, szédült szakácsnők és meg nem értett mozgásművésznők bálványa. Negyvenkilenc éves. A fia hat. Mikor csökken le az a távolság, amely elválasztja tőle? ürömbe született-e ez a gyerek vagy keserűségére? Mikor tudja meg? Hirtelen ráeszmélt arra, hogy a gyerek nem is olyan egyszerű valami. Felelős ezért a gyerekért, elsősorban ő, csak utána az anyja. Ez a felelősség szorítani kezdte. Új érzés volt számára. Egész életét szabad csapongásra rendezte be, szertelensészeit azzal igazolta, hogy művésznek ki kell élnie maszát, ma élünk, holnap elvisz az ördögi, utánunk az özönvíz. Ez a csöndeség mellette babából, mulatságos játékszerből lassan-lassan fölcseneredett gyermekké, észre se vette, tegnap dadogott mén, ma iskolába jár már, holnap elvégzi az iskolát. k'meszv az életbe és tőle kéri majd szám?" miért írv miért nem a m0Tv. Idősb Tóvass Elemér meorszempent egy kicsit, homályosan sejtette, hogy ezzel a gyerekkel se ő se Nusi nem igen tud majd törődni. Más dolguk van, szereptanulás, próbák, előadások, meghívások, vidéki vendégjátékok... nevelőt kell majd fogadni a gyerek mellé, komoly, rendes embert, valami "szegény tudóst, jó pedagógust, aki eligazítja az élet útján és kifogástalan gentlemanné faragja. Taksziállomáshoz értek. Ifjabb megállt és várakozón nézett apjára. Az fölriadt elmélyedéséből. — Mit akarsz? — Megígérted, hogy autón viszel haza. Ez volt nagy szenvedélye: az autó. Anyjának barátnői sokszor vitték autójukon, kettyűs puha kézzel egyik-másik maga vezette kocsiját. Ezeket szerette. Elemér intett a soffőrnek. Maga mellé ültette ifjabbat. A fiú napóleoni mozdulattal keresztbefonta vékony két karját a mellén, ünnepi pózban, komolyan nézett maga elé, egy kis gőg is volt az arcán. Hallgatott, megszűnt számára minden és mindenki még az apja is. Mintha egyedül ült volna az autóban, kis király, aki hódoló alattvalóinak sorfala között bevonul az élet dicsőségébe. Idősb Elemér csöndesen mosolygott, büszke volt fiára ... máris úgy ül, mintha az egész város őt nézné, neki tapsolna. Színészgyerek, a nyilvánosság gyermeke, az újságok gyermeke.Ifj. L. E. új autójában, így fotografálják majd húsz év múlva. A gyerek, mintha kitalálta volna apjának a gondolatát, hirtelen megszólalt: — Ha megnövök mingyárt veszek magamnak egy nagy kék autót. Én fogom vezetni. Megint a keztyűjét nézegette, szürke új cérnakeztyűjét és hozzáképzelte a nagy kék autót. Valami biztatást várt, de mivel apja nem felelt, egykis gondolkozás után nagylelkűen hozzátette: — Tik is ülhettek benne. Te és anya. (Folytatása következik.) Súlyos vádak dr. Rimóczy József tanácsnok ellen a miskolci városi zálogház botránya ügyében Miskolc, december 31. (A Pesti Napló tudósítójának telefonjelentése.) A rendőrség bűnügyi osztálya hétfőn is változatlan eréllyel folytatta a nyomozást a városi zálogház botránya ügyében. A miskolci királyi törvényszék vizsgálóbírójának rendelkezésére hétfőn is több házkutatást tartottak. Ezek között néhány nagy feltűnést keltett, mert azok a személyek, akiknél a házkutatást lefolytatták, a város közvéleménye szerint minden gyanún felül állanak a zálogházi botrány ügyében. Minden jel arra vall, hogy azok, akik névtelen leveleket szeretnek írni, felbuzdultak azon, hogy a botrány ügyében névtelen levél tényleges adatai alapján indult meg a nyomozás és most névtelen levelekkel árasztják el a bűnügyi hatóságokat. Ennek tudja be a közvélemény, hogy a nyomozás során néhány meglepetést keltő házkutatást folytattak le. Egyébként több olyan tanúvallomás hangzott el, amelyek súlyosan vádolják dr. Rimóczy József tanácsnokot. A tanúvallomások szerint a tanácsnok jogtalan úton jutott néhány zálogházi tárgyhoz és az egész zálogházi adminisztráció felületességét lehetővé tette. Miután Rimóczy tanácsnok volt a városi zálogház felügyeleti hatósága, őt terheli a visszaélésekért a felelősség. Mialatt a rendőrség bűnügyi apparátusa folytatja a zálogházi botrány ügyeinek tisztázását, azalatt már el is készült egy másik vádirat, amely ugyancsak Rimóczy tanácsnokot vádolja. Mintegy két évvel ezelőtt ugyanis kiderült, hogy a Hadirokkantak, Hadiárvák és Hadiözvegyek Országos Nemzeti Szövetségének miskolci csoportjánál nagyarányú hanyagságok és visszaélések történtek, a HONSz miskolci csoportjának elnöke Rimóczy tanácsnok volt. Annak idején megállapította a házivizsgálat, hogy a csoport pénztárából pénzek tűntek el, amelyekből ÖZVOHgyeket, árvákat és rokkantakat kellett volna segélyezni. Hosszas vizsgálat után az ügyészség vádirata elkészült. A vádirat Rimóczy tanácsnokot hűtlen kezeléssel vádolja, mert mint a csoport elnöke a megfelelő ellenőrzés elmulasztásával a visszaéléseket lehetővé tette. A vádirat ezenkívül hűtlen kezeléssel vádolja Körmöczky Miklóst, a csoport volt ügyvezető igazgatóját és Mészáros Ferencet, a HONSz miskolci csoportjának volt titkárát. Folytatólagosan elkövetett hivatali sikkasztással és okirathamisítással vádolja Medveczky János tisztviselőt és Sárosi Józsefné volt pénztárosnő. A vádiratnak külön jelentőséget kölcsönöz az, hogy a törvény érmében azokat a városi tisztviselőket, akik ellen ügyészségi vádiratot adtak ki, fel kell függeszteni. Miután az ügyészség vádirata elkészült, újév után következő első hétköznapon a közigazgatási intézkedésnek is meg kell történni. Miskolc városának közvéleménye természetszerűleg a legnagyobb érdeklődéssel várja úgy a zálogházi botrány ügyében kiadandó ügyészségi vádiratot, mint a HONSZ-ügy közigazgatási és pénzügyi fejleményeit. Dr. Rimóczy József tanácsnok egyébként betegen fekszik lakásán és orvosi kezelés alatt áll. BOLDOG ÚJÉVETsa^ MEMESI ÍRÓ!&PETnfe 178,50 Bemutatás vételkötelezettség nélkül. I I írógépszaküzlet, VI., Podmaniczky u. 1. TET I • ICA CO Egyéb használt és új írógépek raktáron U • A I (Vilmos császár útnál) I I L n lO'H'OO