Pesti Napló, 1935. február (86. évfolyam, 27–49. szám)

1935-02-01 / 27. szám

8 Péntek PESTI NAPLÓ 1935 február 1 azokra, akik nemcsak a hagyományokkal törőd­nek, hanem jövő kultúránkkal is. Az európai művészetre nézve meglehetősen közömbös, hogy nálunk fontos vagy halogatha£ó-e a modern ízlés — de nem közömbös ifjúságunkra. Ha ebben a helyzetben maradunk, azt kell hinnünk, hogy főiskolánk elvesztette eleven ere­jét, és megmerevedett az akadémikus és natura­lisztikus formalizmusban — feladatát tehát nem tudja teljesíteni. A tizennégy év előtti reformot ennek a két művészi iránynak döntő ütközete idézte elő. De hol vagyunk ma már ettől a szel­lemi mérkőzéstől. Mi közünk a történelmi stílus­formák utánazártához, az akadémikus művészethez, mi közünk a ki nem elégítő XIX. századbeli üres természetutánzáshoz — de legkevésbé elégedhe­tünk meg a kontingentált művészetek kultuszá­val, tehát a mostani, eddig és ne tovább rendszer­rel, mert az már kétségtelen, hogy a főiskola ed­digi sikereit nem rendszerének köszönhette, ha­nem a szerencsésen összeválogatott művészi erők­nek. A főiskola gyökeres reformja elkerülhetetlen. Ha a képzőművészeti tanács munkába áll , Mik dolga lesz. Slavescu román pénzügyminiszter lemondott Bukarest, január 31. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) S­avencu­ pénzügyminiszter és Manolescu-Strunga kereskedelmi miniszter között konfliktus tört ki a kivitel és bevitel­­ problémájának rende­zése ügyében s Slavescu le is mondott. Man­olescu-Strunga javaslatával szemben a pénzügyminisz­ter úgy véli, hogy a lej szilárdságát nem szabad veszélyeztetni. Ezért követeli, hogy minden kivi­telből származó devizát a Nemzeti Bank rendel­kezésére bocsássanak továbbra is, mert minden más eljárás rontja a le­i árfolyamát. Manolescu-Stru­pa kereskedelmi miniszter ezzel szemben azon a véleményen van, hogy a kivitelt élénkí­teni kell és azt ajánlja, hogy a kivitelből szár­mazó devizáknak csak százalékát kelljen a Nem­zeti Banknak beszolg­­ Itatni, a maradék a piacra kerüljön, ami egyébként a fekete Valuta­tőzsdéket is megszüntetné- A konfliktust Tata­rescu miniszterelnök sem tudta eldönteni. S­a­vescu visszalépése hivatalosan most nem tö­rtént meg, az esti sajtó már utódaként emlegeti Costi­n­escu jelenlegi gazdasági és munkaügyi minisz­tert. I ÜZLETHELYISÉG 5 szép raktárhelyiségeiés a Bo­ráros térnél, jH | az új hirt közelében farad­t. Faré -út körül . a pécsi várnak mélyén sztrájkol hétszáz bányász Az igazgatóság általános üzemszünetet rendelt el A közvetítő bizalmi férfiakat és 25 keresztény­szocialista bányászt f­ogvatartanak a sztrájkolók Pécs, január 11. (A Pesti Napló tudósítójának telefon­jelentése.) A Dunagőzhajózási Társaság pécsi szén­bányatelepén csütörtök reggel ismét sztrájkmoz­galom kezdődött. Reggel 15 órakor mintegy 500 fontoi munkás a föld alatt beszüntette a munkát. Felüzenték, hogy addig nem,­­jönnek fel, amin kö­veteléseiket nem teljesítik. A sztrájk előzménye néhány hétre nyúlik vissza. Újévkor két keresztényszocialista munkás megvert egy szociáldemokrata bányászt. A szo­ciáldemokrata munkásság a verekedők áthelye­zését kérte, a bányaigazgatóság azonban kijelen­tette, hogy a munkások igazságukat keressék a bíróság előtt. Erre részleges sztrájk tört ki, amelynek Ili résztvevőjét a vállalat elbocsátotta. A munkásság újabb küldöttségének kérésére visszavették ugyan a Ili bányászt, de leszállított fizetéssel- A sztrájk most azért tört ki, mert a munkásság a bányaigazgatóság intézkedését sé­relmesnek találja. A bányában a sztrájk kezdete idején 10 keresz­tényszocialista bányász is tartózkodott,­­akik nem csatlakoztak a sztrájkolókhoz. Közülük tizenöten csoportba verődtek és sikerült a föld felszínére kerülniök. Csütörtök délben munkásküldöttség jelent meg Balsay Aladár bányafőtanácsos-igazgatónál és Szabolcs helyettes-igazgatónál s kérték őket, hogy változtassák meg a­­114 munkás visszavéte­lére vonatkozó súlyos feltételeket. Az igazgatóság vezetői kijelentették, hogy amíg a munkások a tárnából fel nem jönnek, nem tárgyalnak velük. Délután 2 órakor a részleges sztrájk miatt általá­nos üzemszünetet rendeltek el. Az eddigi jelenté­sek szerint rendzavarás nem történt. Délután a m­unkásvezérek érintkezésbe léptek a sztrájkoló bányászokkal. Két bizalm­i férfi le­szállt az aknába. A munkások azonban hajthatat­lanok maradtak és a bizalmi férfiaakat a bánya mélyén fogvatartották. A bányaigazgatóság a Pesti Napló pécsi tudó­sítója előtt kijelentette, hogy ez a sztrájk már nem kenyérharc, hanem egy kis csoport terrorista­akciója. A kis csoport a higgadtan gondolkozó bányászokat terr­orizálja, de az igazgatóság neki fogja tűrni a rendbontást és helyre fogja állítani a munkafegyelmet. . A késő esti órákban újabb fordulathoz ért a pécsbányatelepi bányászsztrájk. Az esti felváltás idején a Széchenyi-aknában is leálltak a felvonók és a bányászok felüzenték, hogy ők is sztrájkba lépnek és nem jönnek ki a felszínre. Így az éhség­sztrájkolók száma 698-ra emelkedett. Talnay József párttitkár kérte a DGT igazga­tóságát, hogy lemehessen a bányába a sztrájkolók közé. Az igazgatóság a párttitkár kérését megta­­gadta.Jaire az levél útján lépett érintkezésbe a sztrájkolókkal. A bányászok felszenték, hogy ők már nem törődnek a pártvezetőség utasításaival, akik folyton tárgyalnak és eredményt nem érnek el, ők folytatják a sztrájkot. A lenn rekedt ke­resztényszocialista bányászokat azért nem engedik feljönni, mert amíg azok lenn vannak, addig élel­miszert kaphatnak fentről. A késő esti órákban a pécsi rendőrkapitány­ságon értekezlet volt, amely után rendőri bizott­ság szállt ki, hogy a fenmaradt keresztényszo­cialista munk­ásokat karhatalomm­al felhozzák a mélyből. A rendőri bizottság megállapította, hogy jelenleg semmit sem tehet a lenn fogvatartott keresztényszocialista munkásokért, mert a sztráj­kolók keresztberakott gerendákkal úgy elzárták a a felvonókat, hogyha azokat erőszakkal megindí­tanák, beomlana az egész bánya aknabejárata. Ellenben ahogy feljönnek a sztrájkoló munkások, azonnal eljárás indul ellenük személyes szabadság megsértése címén. 1­1 REGÉNY IFJABB Irtai HELTAI JENŐ 81 : Az efajta kérdésekre a lány azelőtt min­­dig gorombán felelte, szemtelenül vihogott, hetykén odavágta: mi közöd hozzá! Most nem találta meg régi hangját, másként hal­lotta a kérdést is mint a múltban, amikor szemtelenül bizalmaskodó, ingerkedő, ugrató­íze volt. A kérdés egyszerű, tiszta, és komoly.Volt most, a jóbarátnak, majdnem az aggódó apának a kérdése. Úgy is felelt rá, egysze­rűen, komolyan: — Hogy volnál Tudhatod, hogy nincs. Miért kérdezed? — Csaló úgy. A színészeteden töröm a fejemet... azon, hogy mi hiányzik belőled. Azt hiszem, a szerelem. Ami öröm és gyötrő­dés van a szerelemben. A rajongás. A nyug­talanság. A szomjúság. A vágy meg az oda­adás ... Nincsenek olyan emlékeid, amelyek táplálnának. Visszaszüzesedtél faludi kis­lánnyá. Ezért vagy langyos. Ezért nem tu­dod mondani, szeretem! Mondd, szeretem! — Szeretem! — Forróbban mondd, Őszintébben* Ne a szerepre gondolj. Attól függetlenül mondd. Gondolj valakire, akit szeretsz. Úgy mondd! A lány kiszabadult egy kicsit abból a hí­nárból, amelybe lassan-lassan mind a ketten belesüppedtek. Nevetett­ ,— Ha nincs senkim, akire gondoljak ! — Egy régi emberre, egy régi csókra ... Általánosságokat mondott eddig, célza­tosság nélkül, találomra beszélt csak, bele a levegőbe, de most, hogy régi csókot emlege­tett, hirtelen fölvillant benne egy régi csók­ emléke. Sokszor megcsókolta Jucit, játékosan, erőszakosan, akárhányszor Nüsival együtt mulatott a lány fölháborodásán, mérges ver­gődésén. De egyszer egy éjjel igazán megcsó­kolta. Tréfának szánta akkor is és vad kívá­nást gyújtott föl benne, talán a lányban is; mind a ketten megijedtek attól a csóktól. Tud m­élt róla Juci, emlékezik még rá? Nem olyan csók volt az, amelynek a súlya nem nagyobb egy közönyösen odavetett jónapot vagy bizal­mas szervusz pehelysúlyánál. Lélekre nehe­zedő súlya volt ennek a csóknak, úgy cipelte mint valami nagy terhet, megszokta, nem is gondolt többé arra mit cipel, azt érezte csak, hogy fájón nyomja valami. Nem lehetséges, hogy a lányról emlék nélkül múlt el ez a csók, hiszen ő is fölolvadt benne, szédülten vissza­adta. Két év óta egyikük se beszélt róla, titkos megállapodás volt közöttük, el kell felejteni ! Most, hogy az alvó lakás éjszakai csöndjében megint ilyen közel voltak egymáshoz, Elemér ráeszmélt arra, hogy nem felejtette el. És látta a lányon is, hogy erre a régi csókra gon­dol ... azért hallgat, azért nem mer szólni, érzi talán, hogy ebben a fojtó levegőben meg­változik a szó értelme és értéke. Nem lehet ezt a beszélgetést folytatni, mert lappangó láz fűti, nyugtalanító zavaros gondolatok bujkálnak legszínlélettebb szavai között is. Juci fölállt és az íróasztalon keresztül kezét nyújtotta: — Jó éjszakát, Elemér. És köszönöm. Mégegyszer átveszem szobámban az első fel­­vonást... Illem­ér bólintott: — Jól teszed. Mondd mégegyszer, szere­tem. A lány zavartan nevetett, de engedelme­sen utána mondta. — Jobb. Sokkal jobb. Még mindig nem az igazi. Az egész színészetben ez a legnehe­­ ­sn­ yebb. Jól mondani ezt a szót. De te tanulé­kony vagy, érdemes veled egy kicsit kínlódni. Fölállt és átment az íróasztal túlsó olda­lára a lányhoz. — Így mondd, szeretem! Szépen, forrón mondta a szót, nagy gya­korlata volt benne a színpadon is, az élet­ben is, Juci a fejét rázta: — Nem mondom. Úgysem tudom így mondani. Fáradt vagyok. Majd holnap. Elemér konokul ismételte a szót: szeret­tem, szeretem... Megjátszotta a szót, szí­nészkedett. —­ Idefigyelj! Százféleképen lehet m­on­­dani. Lágyan, hízelgőn, szenvedélyesen. Szo­morúan ... Csak úgy nem, ahogy te filondöd. Próbáld mégegyszer. Gondold azt, hogy en­gem szere­tek... nekem mondod! Magához ölelte a lányt, elfektette hatal­mas mellén, megsimogatta és megcsókolta a hajót. Súgd ide a mellényemre, a mellemre... A lány kitépte magát az ölelésből: — Bolond vagy! Ez már nem tanulás, ez játék... — Persze hogy az. Játék. De ha ezt a já­tékot tudnod, nem kellene tanulnod... Megint magához ölelte. Hátrahajtotta Juci fejét. Nézz föl rám. A szemembe, így mondd, szeretem. Úgy mondd, hogy megcsó­kolhassalak utána. De nem várt a csókkal. Megcsókolta úgy ahogy akkor éjjel Ifjabb szobájában, fie a lány Ugyanúgy csókolta vissza. Azután leros­kadt a székbe és két kezével eltakarta az arcát! — Borzasztó! Miért csinálod ezt Vélem? Hogy szabad ezt...? (Folytatása következik.) MAGYARORSZÁG INGYEN MELLÉKLETE Kritizált irányít, hart* got ad a közönségnek, beszámol az esemé* nyakról, tervekről és rajzos technikai cikke­­ket nyújt amatőrök* nek és laikusoknak Szereposztásos magyar mű­sor Az eddiginél is részletesebb, egyetlen úrsbeosztásos kürfíM műsor!

Next