Pesti Napló, 1935. február (86. évfolyam, 27–49. szám)

1935-02-01 / 27. szám

8 Péntek Budapest, 1935 január 31 .. Reformnemzedék küldöttsége ma megjelent Göm­bös Gyula miniszterelnöknél. Reformnemzedék — ez a seregbe gyűlt magyar­­ifjúság jórésze és nagyon bölcs és helyes, hogy a miniszter­elnök fo­gadta a magyar tavasznak ezt a küldöttségét. Reformnemzedék — nem rossz nevet választott magának ez a pár fiatal évjárat, különösen ha arra gondolunk, hogy a mi történelmünkben volt egy Reformkorszak­, a múlt század harmin­cas éveiben, tehát a most száz évvel előttünk járt nemzedékek korában és ez a Reformkorszak volt az, amely előkészítette, szellemileg kitermelte 1848-at. A nagy magyar szabadelvűs doktrinérek korszaka volt az a korszak, amelyben nemzeti­eszme és kontinentális szabadelvűség oly csodás, szinte zenei összhanggal találkoztak és egymást kiegészítették. Reform — ez a szó akkor vált magyar szóvá és jól tesszük, ha megőrizzük nem­csak a szót, de annak értelmét is, amely annál súlyosabban lesz holnapi, mentől bensőbben gyö­kerezik bele abba a magyar múltba, amelyet vagy eszmék és nagy nevek tettek illusztrissá, de ugyanakkor időtállóvá is. Ami pedig azt il­leti, hogy Reformnemzedék, mi tisztelettel vala­mennyien belekérezkedünk az ifjaknak ebbe a nemzedékébe, akik magyarok vagyunk és akik dolgozni akarunk korhatár és pártdemarkációk nélkül. Előbbre vinni a dolgokat. A jövőt nem­csak akarni és sürgetni, hanem konkretizálni is. Ma minden magyar nemzedék reformnemzedék, mert senki sem akarhat, de nem is akar megállni ebben a mai háború utáni állapotban, amelyen egyformán rajta Trianon, a gazdasági világvál­ság és az európai zűrzavar és kísérletezések kéz­jegye. Mindnyájan reformerek vagyunk,­­ eb­ben egyetérünk. Most már csak egy van hátra. Hogy reformáljunk is. Mindnyájan valameny­nyiünkért. Dr. Gombos László bar­r­ist­er lett, ami magyarul annyit jelent, hogy Gombos Lászlót a szegedi és a londoni egyetemek jogi doktorát a londoni Middle Temple ügyvédi kamara tagjává vette föl. Brávó! Mert mást nem tudunk mondani, amikor a magyar tehetségnek ilyen szép és fel­tűnő pályatöréséről hallunk. Ez van annyi, mint képpel, darabbal, muzsikával, sportteljesítmény­nyel kint sikert aratni, mert ahoz, hogy valaki angol ügyvéd legyen, tökéletesen kell ismerni az angol életet. Ismerni? Bele kell magát abba élni, abban felszívódni, azt az életet magába felszívni, egy egész világot felfogásával, jószokásaival, er­kölcseivel, hagyományaival, de különösségével és különcségével is adaptálni. Ez történt most Londonban. És történt még valami: elhelyezke­dett egy diplomás magyar ifjú. Helyet adtak a magyar ifjúságnak — Londonban. Citromügyek foglalkoztatják sűrűn és komplikáltan azokat a ha­tóságainkat, melyek ráérnek ilyesmivel foglal­kozni. Vannak ugyanis olyan hatóságaink, me­lyeknek fontos teendőik akadnak állandóan a citromok körül. Az elöljáróságokon működnek a kihágási bírák, a citromok legfőbb őrei és sza­bályozói. Budapest utcáin ugyanis rendszeresen feltűnnek a citromárusok. Egyszerű, józan ész­szel nézve a dolgot, ebben nincs semmi különös. A citromárusító leányok nem járnak övükbedu­gott harci törökkel. A citrom nem robban, nem is csempészáru: az egyszerű halandó tehát nem nagyon érti, hogy miért kell a hatóságoknak foglalkozniok a citromárusokkal? Azért, mert kihágást követnek el. Nem szabad az uccán citro­mot árulni. Illetve csak bizonyos stílusban nem szabad• Az 1922. évi 1110. számú rendelet szerint tilos »járva-kelve« árulni a pesti utcán. A citro­mosok kezdik tiszteletben tartani ezt a szabályt és nem járva-kelve, hanem állva árulják porté­kájukat. Most következik azután a tulajdonkép­peni komoly harc. A hatóságok képviselői vizsla­szemmel lesik a kapualjakban állogáló citrom­árusokat. Jaj a citromosnak, ha elunja az állást és járni vagy éppen kelni kezd a posztja előtt. Lecsapnak rá a törvény emberei és megbírsá­golják. Rajtuk kívül még az utcai virágárusok vannak hasonló helyzetben. Ha állnak, jó, ha járnak-kelnek, rossz, így játszadoznak már hosz­szú idő óta egymással a hatalom és a citrom emberei. Ha kabarészínpadon látnánk ilyesmit, azt mondanánk: túlzás. Így csak azt mondjuk: mire jó ez, kinek van szüksége erre a furcsa társasjátékra? Az az érzésünk, hogy jobban és okosabban is fel lehetne használni azt a sok időt, energiát és költséget, amit bürokráciánk citrom­vadászatra fecsérel. A has gyakori teltsége a rekesz erősebb­­elto­lódása, mért aléki fájdalmak, emésztési nehézségek .Gyomorbélhurut és sárgaság a természetes ,,Ferenc József" keserűvíz használata által megszüntethetők és az agy, a szem, tüdő vagy szív felé irányuló vér­tódulások ellensúlyozhatók. Nagynevű orvosok igazol­ják, hogy a Fer.'J­it József vízzel — kiváltkép az ülő életmód következtében jelentkező bajoknál és a kritikus kor betegségeinél — feltűnően jó eredménye­ket lehet elérni. PESTI NAPLÓ 1935 február 1 Ki lesz a genfi főmegbízott? (Saját tudósítónktól.) Eckhardt Tibornak Gömbös Gyula miniszterelnökhöz intézett levele nemcsak belpolitikai téren teremtett új helyzetet, hanem Magyarország genfi képviseletének kérdé­sét is napirendre tűzte. Eckhardt hangsúlyozta, hogy azokban a kérdésekben sem vállal szerepet, amelyek függőben maradtak a Népszövetség előtt, tehát a marseillei ügyben sem vállal­ja Magyar­ország képviseletét a legközelebbi tanácsülésen, amelyen akár egyszerű tudomásvétel formájában, akár esetleges hozzászólásokban még egyszer napi­rendre kerül Magyarország és Jugoszlávia közös ügye. Eckhardt lemondása után megindultak a kom­binációk a népszövetségi főmegbízottság személyi része körül, s a marseillei kérdés elintézetlen volta adta meg a lökést a kombinációk olyan iránya felé, amelyre 21 órával ezelőtt talán senki sem gondolt. Több egységespárti képviselő genfi megbízatá­sáról beszéltek, elsősorban Walkó Lajoséról, akit nemzetközi összeköttetései és külügyi kérdések­ben való avatottsága helyezett a jelöltek élére. Walkó egyes hírek szerint hajlandó elvállalni a főmegbízottságot. Csütörtökön délután Eckhardt újabb megbíza­tásának lehetőségéről is beszéltek politikai körök­ben. A kisgazdák elnöke visszaadta megbízatását, de lehetségesnek mondják, hogy a kormány újból kérni fogja őt a főmegbízottság vállalására, amit különösen az az elgondolás támaszt alá, hogy miután eddig minden vonatkozásban ő vezette a 5 + 2-esöves 505-ös rádiónál nincse­nek távolságok. Az európai adó­állomások műsorszámain kívül el­hozza hallgatóinak a távoli világ­­részek egzotikus muzsikáját is. 1 05* RADIO Minden Orion-rádiókereskedőnél kapható, marseillei ügy genfi magyar képviseletét, neki kellene be is fejeznie a kérdés nemzetközi vitáját. Gömbös miniszterelnök nyilatkozott a belpolitikai helyzetről „Velem Eckhardt csak abban egyezett meg, amit az egész nemzeti eg­egység pártja csak helyesebbek" — „Eckhardt lemondását a főmeg­bízotti tiSZt­oi «ISP­A. SC 1" I­s elfogadom" — Az ifjúsági reformtörekvések a haladó konzervatív politika A Magyar Távirati Iroda munkatársának al­kalma volt csütörtökön Gömbös Gyula miniszter­elnökkel beszélgetést folytatni és tőle a belső poli­tikai helyzetre vonatkozólag néhány kérdésről a nyilvánosság számára tájékoztatást kérni. — Van-e Excellenciádnak valami megjegyzése Eckhardt Tibor levelére vonatkozóan — volt az első kérdés, amelyre Gömbös Gyula miniszterelnök következőkép válaszolt: — Az a körülmény, hogy Eckhardt Tibor levelet intézett hozzám és mindazt megírta, amit mondani kí­vánt, azt hiszem, a magyar politikai életnek egy erő­sen célbavett léggömbjét pukkantotta szét. Az egysé­ges pártnak a legutóbbi értekezleten felszólalt bizal­matlankodó tagjai és a mögöttük állók megtudhatták e levélből, hogy velem Eckhardt Tibor an­nak idején csupán a választás titkossá­gát és a választási eljárás becsületessé­gét illetőleg egyezett meg. Tehát olyas­valamiben, amit az egész nemzeti egy­ség pártja­— véleményem szerint — csak helyeselhet. — A másik, ami nyilvánvalóvá vált Eckhardt leve­léből, az, hogy Eckhardt Tibor népszövet­ségi megbízotti tisztét visszaadta a kormánynak, megúnván az ellene inté­zett támadásokat. Most rajtunk, a kor­mányon a sor új megbízottat találni és választani. Munkatársunk közbevetett kérdésére, hogy kit fog a kormány népszövetségi fődelegátusként ki­küldeni, a miniszterelnök csak ennyit válaszolt: — Kérem ne találgassanak. — Elfogadja-e Excellenciád — kérdeztük ezután — az Eckhardt Tiborral kötött megálla­podás felmondását? — Elfogadom. Én egy ilyen paktumot a nemzeti egység pártja érdekében állónak és a nyugodt politikai légkör biztosítását elősegítő lépésnek tartottam. Elfoga­dom természetesen a külügyminiszter úrral egyetértőleg Eckhardt Tibornak a főmegbízotti tisztről való lemondását is, amelynek szerepében Eck­hardt Tibor odakünn kiválóan megfelelt. Egészen más lapra tartozik, hogy Eckhardt Tibor idebent, mint bel­politikus, kritikákat váltott ki. A következőkben az ifjúsági reformtörekvések és a reformnemzedék politikai megmozdulására tereltük a szót. — Mi a véleménye Excellenciád­nak — kérdezte munkatársunk — ezekről a jelen­ségekről? — Az, hogy az ifjúság foglalkozik reformpolitikával, nem új keletű dolog. Az utóbbi időben több hí­napi cikk jelent meg az ifjúsági vezérek tollából. Ezekből is azt éreztem ki, hogy az ifjúság bízik bennem s az evolúciós és konstruktív reformpolitika csendes munkájává szegődött. — Az a körülmény, hogy különféle jelekből az ifjú­ság azt látszott észrevenni, hogy bizonyos körök engem meg ak­arnak az általam hirdetett evolúciós, tehát nem radikális, hanem építő, mérsékelt és a természetes kon­tinuitást szem előtt tartó munkámban zavarni, illetőleg feltartóztatni, váltotta ki azt az új megmozdulást, amelyről ma referáltak nekem fiatal — őszülő — barátaim. — Megállapodtunk abban, hogy soraikban semmiféle radikalizmust érvényesülni nem hagynak, mivel a re­formnemzedék velem együtt építeni és nem rombolni akar. — Nem tart-e Kegyelmes Uram attól, hogy a fiatal nemzedék megmozdulása mégis kisiklásokra fog vezetni, vagy pedig egyesek szélsőségekre ragadtatják magukat? — Az a lehetőség, hogy esetleg akad majd elvétve egy-egy olyan temperamentumos fiatalember, akit ifjú­­ságának heve messzebb ragad, — mint legutóbb a föld­birtokreform kérdésében az egyik ifjúsági gyűlésen — az ne nyugtalanítson senkit. Akik velem vannak és lesznek, azok mindenkor józanok és higgadtak marad­nak. Az ifjú magyar generáció tiszteli a hagyományokat, a magántulajdont szent­nek tartja és sohasem fog letérni a ha­ladó konzervatív politika útjáról. Még akkor sem, ha a reformtörekvéseket méltatlan táma­dások érik. — Egyébként: »Semper prorsam, nunquam retrorsam: sohasem hátra, mindig előre!« A szocialisták részvételével megalakul a nemzeti egység bizottsága Belgiumban Brüsszel, január 31. Politikai körök arról értesülnek, hogy Bel­giumban rövidesen megalakul a nemzeti egység bizottsága. A bizottság tagjai lesznek: Francqii miniszter, Vandervelde, a belga szocialisták ve­zére és Van Overbergh, a keresztény­demokraták vezére. A bizottság megalakulásától azt remélik, hogy meg fogja erősíteni a kormány helyzetét. A nemzeti egység bizottsága sürgősen hozzálát a munkanélküliség kérdésének tanulmányozásához és íg­y remélik, hogy a szocialisták elállnak attól a tervüktől, ho­­y február 24-én hatalmas tüntető felvonulást rendeznek.

Next