Pesti Napló, 1935. május (86. évfolyam, 98–123. szám)
1935-05-01 / 98. szám
Szerda PESTI NAPLÓ 1935 május 12 és nemzetfenntartó tradícióinkat és lehetővé kell tenni az ország előretekintő és céltudatos kormányzását. A nemzeti jövedelem, a kivitel, a pengő — A gazdasági és pénzügyi természetű teendőkkel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy amíg megfelelő nemzetközi megegyezés útján vissza nem tér a gazdasági együttműködés Európa államai között és amíg a nemzetközi pénzügyi kapcsolatok normális rendje helyre nem áll, továbbra is elsősorban saját erőnkből kell gondoskodni a nemzet belső gazdasági megerősödéséről s a nemzeti termelés folytonosságának fenntartásáról. Evégből céltudatos gazdasági és szociális politikára van szükség, amelynek vezérlőelve: a nemzeti jövedelem növelése és annak a széles néprétegek kereseti viszonyainak javításával, helyes és igazságos eloszlása, ami magában foglalja a közterhek megosztásának arányossátételét is. Szeretettel kell felkarolnunk a nemzet nagy céljaiba bekapcsolódó munka minden ágát, szem előtt tartva azt, hogy a nemzeti jövedelem legszilárdabb alapja a magyar föld, amelyre ezért gazdasági politikánkban különös figyelmet kell fordítani Ennek keretében nagy súlyt kell helyezni a mezőgazdasági termelés fejlesztésére, a külföldi piacokhoz igazodó magasabbrendű mezőgazdasági kultúra irántjában. A mezőgazdasági termelés jövedelmezőségét azonban a termelés költségeinek csökkentésével is elő kell mozdítani. Ennek szolgálatába kell állítani az árpolitikát is. Termésfeleslegünk elhelyezése érdekében folytatni kell a kivitel fejlesztésére irányuló eddigi munkát. A római hármasegyezmény erre nézve megmutatta a helyes utat. Addig is, amíg a nemzetközi légkör megtisztulásával el nem érkezik a normális nemzetközi árucsere helyreállításának ideje, azon kell lenni, hogy a kereskedelmet korlátozó különböző megkötöttségek a lehetőséghez képest fokról-fokra enyhüljenek, mindig szem előtt tartva azonban a pengő vásárlóerejének fenntartásához fűződő nagy közgazdasági és nemzeti érdekeket. Költségvetés és hitelpolitika Az állami pénzügyek terén folytatni kell az eddig is jól bevált reális költségvetési politikát, amelynek vezérelve a takarékosság és éppen ezért folytatni kell elsősorban a közigazgatás racionalizálásának megindult munkáját. De a budgetáris egyensúly fenntartására irányuló törekvés mellett nagy súlyt kell helyezni a munkaalkalmak teremtésére megfelelő beruházások és közmunkák útján. — Belső erőinkre való utaltságunkban fokozott figyelemmel kell lennünk a tőkeképződés szempontjaira, különösen annak a bizalomnak a fokozására és elmélyítésére, amely a takaréktőkék gyarapításának nélkülözhetetlen előfeltétele. Abból a célból, hogy a meglévő tőkék minél hatékonyabban kapcsolódjanak bele a nemzeti gazdálkodás szolgálatába, a hitelélet élénkítésére és a hitelügyi szervezet egyszerűsítésére különös gondot kell fordítani. . . ,•»..» — További rendezésre vár a gazdaadósságok ügye is, amely kérdés közérdekű és megnyugtató szabályozásának a tervezetű mezőgazdaságitermelés folytonossága és a hitelgazdálkodás egyetemes érdekei szempontjából is nagy jelentősége van. Külföldi adósságaink ügye állandó gondos kezelést igényel és figyelemmel kísérését mindazon lehetőségeknek, amelyek e kérdésnek az ország teherbírásához igazodó és a hitelképességünk jövő fenntartásához fűződő érdekekkel számoló elintézéséhez vezethetnek. , . A gazdasági és szociális politikában nagy figyelmet kell fordítani a széles néprétegek megerősítésére és gondozására. Ezt a célt fogja szolgálni a népegészségügyi szolgálatnak a falusi lakosság felé való fokozottabb kiterjesztése- Szükség van intézményes családvédelemre, az egyke elleni rendszeres védekezés megindítására, a kisgazda, kisiparos és kiskereskedő munka- és kereseti hehetőségeinek szaporítására és a munkásság szociális szükségleteinek istápolására. Birtokreform és telepítés — A gazdasági reformpolitika terén a legnagyobb magyarnak, gróf Széchenyi Istvánnak, bölcsességgel párosuló önmérsékletével arra kell törekedni, hogy minden radikalizmustól menjen meg, teremtsük azt az egészséges nemzeti birtokpolitikát, amelynek célja a nemzetfenntartó erőknek minél életképesebbé tétele. A magyar földhöz való szeretettől áthatva kell lenni mindenkinek, aki a magyar rog megművelésével járul hozzá a nemzeti ertékek növeléséhez. Éppen ezért az egészséges, nagy- és középbirtok alátámasztása mellett, minél több kisbirtokot és önálló egzisztenciát kell teremteni, hogy ezzel szélesebb rétegeknek megadjuk a lehetőséget a nemzet erkölcsi és anyagi javainak gyarapításához. Ennek a gondolatnak kell irányítani a telepítési politikát és a hitbizományok korszerű reformját is. . . Az érdekképviseletek terén mutatkozó rendszertelenség megszüntetése, valamint a munkaadók és munkások érdekeinek méltányos öszszeegyeztetése lesz a célja az érdekképviseleti reformnak, amely a nemzet egyetemes gazdasági érdekében a különböző gazdasági ágazatok működését is összhangba kívánja hozni. Az igazságügyi törvényhozás feladata az igazsáügyi szervezet terén a gazdasági és társadalmi élet alakulása folytán szükségesnek mutatkozó reformokat megvalósítani. További eposz-frissítésre-és, gyorsításba szorul a molnáriés büntető, peres eljárás. Ennek kapcsán foglalkozni kell a bírói és ügyészi szervezet, bizonyos mértékű átalakításának a kérdésével is. A gazdasági, forgalmi és hitelviszonyok változásai kell hogy állandóan foglalkoztassák az igazságügyi kormányzatot. Az anyagi jogba vágó feladatok közül különös figyelmet érdemel a kereskedelmi társaságok(a részvénytársaságok és szövetkezetek) reformja és a büntetőjog egyes hiányainak és fogyatkozásainak a nemzet felfogásának és érdekeinek megfelelő törvényhozási szabályozása. Állandó figyelemmel kell kísérni a magánjogi törvény tervezetének hatása alatt kialakuló bírói gyakorlatot, hogy majdan a tervezet elveinek kikristályosodása után a változott életfelfogást is megvalósító magyar polgári törvénykönyv megalkotható legyen. „ Meg kell őrizni a gondolatszabadság nagy elvét" — Meg kell alkotni a sajtójog, a sajtóközigazgatás és a sajtórendészet reformját is. A reform keresztülvitelénél sértetlenül kell megőrizni a gondolatszabadság nagy elvét, de azt megfelelően össze kell egyeztetni a magasabb állami és nemzeti érdekekkel, valmint az erkölcsi élet törvényeivel . A közoktatásügy terén módot kell találni a legutóbbi években szünetelő iskolaépítési akciók — bár szerényebb keretekben való — folytatására. A művelődéspolitika központi kérdése azonban a nemzetnevelési intézmények reformja. Minden iskolatípusban különös gondot kell fordítanunk a jellem- és öntudatképzés, az állampolgári nevelés, az etikus életfelfogás, valamint a népies és középfokú gazdasági irányú szakoktatás nagy szempontjainak érvényesítésére. S hogy ezek megfelelően érvényesüljenek, biztosítanunk kell valamennyi iskolában a nevelés egységét. Ezt a célt fogják szolgálni a közoktatásügyi igazgatás rendezéséről, a középfokú és főiskolai oktatás korszerű újjászervezéséről szóló törvényjavaslatok. Az iskolában és iskolán kívül nagy gondot kell fordítani a testnevelés további okszerű fejlesztésére és az e célt szolgáló intézmények, így az iskolai sporttelepek, a nemzeti stadion és sportcsarnok létesítésére. Hasonlóképpen gondoskodni kell az iskolán kívüli népművelés szervezetének törvényes rendezéséről, valamint a közelmúltban biztató kilátásokkal megkötött kultúregyezmények végrehajtásáról és további kiépítéséről. — Továbbra is nagy gondot kell fordítanunk a m. kir. honvédségnek a kor színvonalán való megtartására. Közforsi reformok és új közigazgatási szervezet — jelentőségükben kiemelkedőhelyet fognak elfoglalni az országgyűlés és a kormány munkarendjében a magyar alkotmány szellemében megalkotandó közjogi természetű reformok. Ezek azt célozzák, hogy a nemzet kormányzata az igazi nemzeti közvélemény szabadon megnyilvánuló együttes akaratán nyugodjék és lehetővé tegyék a kormányzat számára a nemzet erőteljes és felelősségtől áthatott vezetését. E közjogi jellegű reformalkotások során gondoskodni kell arról is, hogy az állami és közületi közigazgatás fejlődése lépést tartson a kör követelményeivel. A jó, gyors, olcsó és a népet megértő és odaadással gondozó közigazgatás ideálja felé kell haladnunk, a központi ügyintézés aránytalanságainak lehető leépítésével és a hatáskörök arányos megosztásával. E szempontoknak megfelelően elő kell készíteni a magyar közigazgatás általános reformját, amely a vármegyék SkI intézményéből megőrizve és megtartja mindazt, ami helyes, jó és idő illő, olyan közigazgatási szervezetet ad az országnak, amely számol az egyes vidékek különleges igényeivel, az adófizető polgárság teherviselőképességével és lehetővé teszi az állami akarat gyors és hatályos érvényesülését. — Nehéz, történelmi időkben kezdi meg tanácskozásait az országgyűlés s hazánk sorsa attól függ, hogyan tud a nemzet e történelmi idők követelményeihez felemelkedni. Fokozottabb mértékben lesz tehát szükség arra, hogy a magyar nép akaratának és bizalmának letéteményese, az országgyűlés rendelkezzék azokkal az örökbecsű értékekkel, amelyek a nemzetet ezer éven át fenntartották, az önzetlen hazaszeretet, a lemondó áldozatkészség, a tűrni, kitartani és akarni tudás erényeivel. A vallás nem tehet elválasztó fal*' — Hazánkat ismét naggyá, nemzetünket megint boldoggá az ország fiainak csak olyan összefogása teheti,, amely felülemelkedve minden elválasztó irányzaton, — az egyetemes magyar gondolat jegyében egyesit minden építőerőt. A vallás lehet legkevésbé elválasztó fal magyar és magyar közötti bűnt követne el a nemzet ellen az, aki a hit szent eszméjével igyekeznék politikai vagy társadalmi viszályt kelteni. Ezt elhárítani kötelességünk. Amikor ezen irányelvek szerint munkáljuk a magyar jelent és jövőt, gondoljunk kisebbségi sorsban élő fajtestvéreinkre, akik iránt soha el nem múló szeretettel és ragaszkodással viseltetünk. Vegyünk példát, merítsünk erőt annak a nagy magyar szabadsághősnek az életéből és küzdelmeiből, akinek kétszázéves elmúlásáról most emlékezik meg áhítatos kegyelettel a nemzet. A Vezérlő fejedelem, II. Rákóczi Ferenc géniuszának vezércsillaga ragyogjon előttünk, mely vezércsillag egy örökké világító útmutatást ad a magyar közélet számára: »Mindent a hazáért és semmit a privátumért«.. . ,,• ... — A közös nagy magyar cél: a boldog magyar jövendő érdekében kifejtendő Munkásságunkra e gondolatok jegyében kérem az Isten áldását és az 1935. évi április hó 27-ére egybehívott országgyűlést megnyitottnak jelentem ki. Az országgyűlés megnyitása Délelőtt 10 órakor üres volt a kupolacsarnok, lenyűgöző építészeti szépségével várta az államfőt, az országgyűlés két házának tagjait, a diplomatákat, a meghívott vendégeket. Az ablakok ezer színre bontották az Országházra tűző napfényt, sejtelmes félhomályban állt a kupolacsarnok márványoszlopaival, falfestményeivel, finom építészeti díszeivel, történelmi szobrocskáival, a megnyitásra előkészített páholysorával, a bíbor szőnyeggel borított emelvénnyel, amelyre hangerősítéseket szerelnek. A lépcsőház még teljesen sötét volt, fölötte mozdulatlanul őrködött a díszbeöltözött palótnőr. Időnként tisztviselők tűntek fel, lépéseik zaját elnyelték a süppedő szőnyegek. Azután kinyitották a parlament oroszlános főkapuját, odakinn rendőrszakaszok sorakoztak és kordonba rendezkedtek. Később a Szabadság tér felől katonazene hallatszott, az indulók pattogó ütemére csapatok vonultak a Ház elé. A kupolacsarnok lépcsőházába alabárdos testőrök érkeztek, sisakosan, bíborbélésű fehér köpenyben. Halk vezényszavak hangzottak, az őrség elhelyezkedett. A főbejárat elé megérkezett az első autó, magyar díszbe öltözött felsőházi tagokat hozott A budavári koronázó-templomban Glattfelder Gyula csanádi püspök mondott misét, a Deák téren Raffay Sándor evangélikus püspök prédikált az ünnepi istentiszteleten, a Kálvin téri református templomban Ravasz püspök beszélt, a görögkeleti szerb templomban Zubkovics György püspök celebrálta a misét,, az unitáriusok templomában Józan Miklós imádkozott, Isten áldását kérte az országgyűlés munkájára, a dohányutcai izraelita templomban Hevesi Simon vezető főrabbi beszélt. A törvényhozás tagjai vallásuk szerint megoszolva résztvettek az ünnepi istentiszteleteken, onnan érkeztek a parlamentbe. Gyülekezés Kozma Miklós belügyminiszter és Bornemisza Géza kereskedelmi miniszter a koronázó templomból érkezett, egyenesen a főkapu elé. Mind a két miniszter fekete díszmagyarban volt. Gömbös Gyula miniszterelnök a Deák téri evangélikus istentiszteleten jelent meg, onnan jött a Házba, dolgozószobájába ment. A kormányelnök piros altábornagyi díszruhát, prémes fehér mentét viselt az ünnepélyes idor nyimson. Jött a többi miniszter: Fabinyi ,aranydísztől csillogó krém díszmagyarban, Darányi fekete dolmányára sötétbordó mente borult, Lázár, Hóman és Kanya tiszta fekete magyar díszben volt, mellükön a magyar érdemkereszt zöld selyemszalagjával. Képviselők, felsőházi tagok, diplomaták és főispánok érkeztek, történelmi díszruhákban, ősi ékszerektől ragyogóan, hagyont érő díszkardokkal, kitüntetések erdejével, tábornokok skarlátpiros egyenruhában, főpapok ünnepi díszben, maga a megelevenedett történelem a kupolacsarnok. Miniszterek, felsőházi tagok, képviselők, főispánok feleségei, leányai, arisztokrata hölgyek gyönyörű tavaszi toalettekben sétáltak, beszélgettek a körfolyosón. A legelsők között érkezett a kupolacsarnokba gróf Károlyi Gyula és Herczeg Ferenc. Követek jöttek: frakkban, dúsan díszített diplomata egyenruhákban, katonai attasék kíséretében. Kezdetben a külföldi egyenruhák voltak túlsúlyban a kupolacsarnokban gyülekező óriási társaságban, később azonban egyre több lett a díszmagyar, kibontakozott az országgyűlés megnyitásának magyar történelmi pompája. A képviselők a Ház társalgójában gyülekeztek, a főrendek a felsőházban, a gyülekezés azonban rendszertelen volt, mind többen voltak azok, akik a kupolacsarnokra mentek, díszruháik pompájával ékesítették a meghívott vendégek színpompás tömegét, Angelo Rotta pápai nuncius érseki díszben vonult be kíséretével a kupolacsarnokba, azonnal elfogatta helyét a kormányzói díszemelvény mögött, az első diplomáciai páholyban. Az egyházfejedelmek sorát gróf Mikes János szombathelyi és Shvoy Lajos székesfehérvári püspök nyitotta meg, azután megérkezett a Várból Glattfelder Gyula csanádi püspök, majd bevonult Szmrecsányi egri érsek, Hanauer váci püspök, Breyer győri püspök, Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát, fyerner Adolf zirci apát. A főpapok az emelvény baloldalán helyeskedtek el. Az arisztokraták gróf Károlyi Gyula, gróf Széchenyi Bertalan, gróf Andrássy Géza, básto Perényi Zsigmond és gróf Teleki Tibor körül gyülekeztek. Féltízenkettőkor megérkezett József főherceg, tábornagyi házban, kezében a marsallbottal. A főherceg páholyába kísérte Auguszta főhercegasszonyt, Anna főhercegnőt, József Ferenc főhere