Pesti Napló, 1935. május (86. évfolyam, 98–123. szám)

1935-05-01 / 98. szám

Szerda PESTI NAPLÓ 1935 máj­us 1­2 és nemzetfenntartó tradícióinkat és lehetővé kell tenni az ország előretekintő és céltudatos kor­mányzását. A nemzeti jövedelem, a kivitel, a pengő — A gazdasági és pénzügyi természetű teen­dőkkel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy amíg megfelelő nemzetközi megegyezés útján vissza nem tér a gazdasági együttműködés Európa államai között és amíg a nemzetközi pénzügyi kapcsolatok normális rendje helyre nem áll, továbbra is elsősorban saját erőnkből kell gondoskodni a nemzet belső gazdasági megerősö­déséről s a nemzeti termelés folytonosságának fenntartásáról. Evégből céltudatos gazdasági és szociális politikára van szükség, amelynek ve­zérlőelve: a nemzeti jövedelem növelése és annak a széles néprétegek kereseti viszonyainak javítá­sával, helyes és igazságos eloszlása, ami magában foglalja a közterhek megosztásának arányossá­tételét is. Szeretettel kell felkarolnunk a nemzet nagy céljaiba bekapcsolódó munka minden ágát, szem előtt tartva azt, hogy a nemzeti jövedelem legszilárdabb alapja a magyar föld, amelyre ezért gazdasági politikánkban különös figyelmet kell fordítani Ennek keretében nagy súlyt kell helyezni a mezőgazdasági termelés fejlesztésére, a külföldi piacokhoz igazodó magasabbrendű mezőgazdasági kultúra irántjában.­­ A mezőgazdasági termelés jövedelmezősé­gét azonban a­ termelés költségeinek csökkentésé­vel is elő kell mozdítani. Ennek szolgálatába kell állítani az árpolitikát is. Termésfeleslegünk el­helyezése érdekében folytatni kell a kivitel fej­lesztésére irányuló eddigi munkát. A római hár­masegyezmény erre nézve megmutatta a helyes utat. Addig is, amíg­ a nemzetközi légkör megtisz­tulásával el nem érkezik a normális nemzetközi árucsere helyreállításának ideje, azon kell lenni, hogy a kereskedelmet korlátozó különböző meg­kötöttségek a lehetőséghez képest fokról-fokra enyhüljenek, mindig szem előtt tartva azonban a pengő vásárlóerejének fenntartásához fűződő nagy közgazdasági és nemzeti érdekeket. Költségvetés és hitelpolitika Az állami pénzügyek terén folytatni kell az eddig is jól bevált reális költségvetési politikát, amelynek vezérelve a takarékosság és éppen ezért folytatni kell elsősorban a közigazgatás racionali­zálásának megindult munkáját. De a budgetáris egyensúly fenntartására irányuló törekvés mellett nagy súlyt kell helyezni a munkaalkalmak terem­tésére megfelelő beruházások és közmunkák útján. — Belső erőinkre való utaltságunkban fokozott figyelemmel kell lennünk a tőkeképződés szem­pontjaira, különösen annak a bizalomnak a foko­zására és elmélyítésére, amely a takaréktőkék gya­rapításának nélkülözhetetlen előfeltétele. Abból a célból, hogy a meglévő tőkék minél hatékonyab­ban kapcsolódjanak bele a nemzeti gazdálkodás szolgálatába, a hitelélet élénkítésére és a hitelügyi szervezet egyszerűsítésére különös gondot kell for­dítani. . . ,•»..» — További rendezésre vár a gazdaadósságok ügye is, amely kérdés közérdekű és megnyugtató szabályozásának a tervezetű mezőgazdasági­­terme­lés folytonossága és a hitelgazdálkodás egyetemes érdekei szempontjából is nagy jelentősége van.­­ Külföldi adósságaink ügye állandó gondos kezelést igényel és figyelemmel kísérését mind­azon lehetőségeknek, amelyek e kérdésnek az or­szág teherbírásához igazodó és a hitelképességünk jövő fenntartásához fűződő érdekekkel számoló elintézéséhez vezethetnek. , . A gazdasági és szociális politikában nagy figyelmet kell fordítani a széles néprétegek meg­erősítésére és gondozására. Ezt a célt fogja szol­gálni a népegészségügyi szolgálatnak a falusi la­kosság felé való fokozottabb kiterjesztése- Szük­ség van intézményes családvédelemre, az egyke elleni rendszeres védekezés megindítására, a kis­gazda, kisiparos és kiskereskedő munka- és kere­seti hehetőségeinek szaporítására és a munkásság szociális szükségleteinek istápolására. Bir­tokrefor­m és telepítés — A gazdasági reformpolitika terén a legna­gyobb magyarnak, gróf Széchenyi Istvánnak, bölcsességgel párosuló önmérsékletével arra kell törekedni, hogy minden radikalizmustól menjen meg, teremtsük azt az egészséges nemzeti birtok­politikát, amelynek célja a nemzetfenntartó erők­nek minél életképesebbé tétele. A magyar föld­höz való szeretettől áthatva kell lenni minden­kinek, aki a magyar rog­ megművelésével járul hozzá a nemzeti­ er­tékek növeléséhez. Éppen ezért az egészséges, nagy- és középbirtok alátámasztása mellett, minél több kisbirtokot és önálló egzisz­tenciát kell teremteni, hogy ezzel szélesebb réte­geknek megadjuk a­ lehetőséget a nemzet erköl­csi és anyagi javainak gyarapításához. Ennek a gondolatnak kell irányítani a telepítési politikát és a hitbizományok korszerű reformját is. . . Az érdekképviseletek terén mutatkozó rendszertelenség megszüntetése, valamint a mun­kaadók és munkások érdekeinek méltányos ösz­szeegyeztetése lesz a célja az érdekképviseleti reformnak, amely a nemzet egyetemes gazdasági érdekében a különböző gazdasági ágazatok mű­ködését is összhangba kívánja hozni.­­ Az igazságügyi törvényhozás feladata az igazsá­­ügyi szervezet terén a gazdasági és társa­dalmi élet alakulása folytán szükségesnek mutat­kozó reformokat megvalósítani. További eposz-fris­­sítésre-és, gyorsításba szorul a molnári­­és büntető, peres eljárás. Ennek kapcsán foglalkozni kell a bírói és ügyészi szervezet, bizonyos mértékű átala­kításának a kérdésével is. A gazdasági, forgalmi és hitelviszonyok változásai kell hogy állandóan fog­lalkoztassák az igazságügyi kormányzatot. Az anyagi jogba vágó feladatok közü­l különös figyel­met érdemel a kereskedelmi társaságok­­(a rész­vénytársaságok és szövetkezetek) reformja és a büntetőjog egyes hiányainak és fogyatkozásainak a nemzet felfogásának és érdekeinek megfelelő törvényhozási szabályozása. Állandó figyelemmel kell kísérni a magánjogi törvény tervezetének ha­tása alatt kialakuló bírói gyakorlatot, hogy maj­dan a tervezet elveinek kikristályosodása után a változott életfelfogást is megvalósító magyar pol­gári törvénykönyv megalkotható legyen. „ Meg kell őrizni a gondolatszabadság nagy elvét" — Meg kell alkotni a sajtójog, a sajtóközigaz­gatás és a sajtórendészet reformját is. A reform keresztülvitelénél sértetlenül kell megőrizni a gondolatszabadság nagy elvét, de azt megfelelően össze kell egyeztetni a magasabb állami és nem­zeti érdekekkel, va­lmint az erkölcsi élet törvé­nyeivel . A közoktatásügy terén módot kell találni a legutóbbi években szünetelő iskolaépítési akciók — bár szerényebb keretekben való — folytatá­sára. A művelődéspolitika központi kérdése azon­ban a nemzetnevelési intézmények reformja. Min­den iskolatípusban különös gondot kell fordíta­nunk a jellem- és öntudatképzés, az állampolgári nevelés, az etikus életfelfogás, valamint a nép­ies és középfokú gazdasági irányú szakoktatás nagy szempontjainak érvényesítésére. S hogy ezek meg­felelően érvényesüljenek, biztosítanunk kell vala­mennyi iskolában a nevelés egységét. Ezt a célt fogják szolgálni a közoktatásügyi igazgatás rende­zéséről, a középfokú és főiskolai oktatás korszerű újjászervezéséről szóló törvényjavaslatok. Az is­kolában és iskolán kívül nagy gondot kell fordí­tani a testnevelés további okszerű fejlesztésére és az e célt szolgáló intézmények, így az iskolai sport­telepek, a nemzeti stadion és sportcsarnok létesí­tésére. Hasonlóképpen gondoskodni kell az isko­lán kívüli népművelés szervezetének törvényes rendezéséről, valamint a közelmúltban biztató ki­látásokkal megkötött kultúregyezmények végre­hajtásáról és további kiépítéséről. — Továbbra is nagy gondot kell fordítanunk a m. kir. h­onvédségnek a kor színvonalán való megtartására. Közforsi reformok és új közigazgatási szervezet — jelentőségükben kiemelkedő­­helyet fognak elfoglalni az országgyűlés és a kormány munka­rendjében a magyar alkotmány szellemében meg­alkotandó közjogi természetű reformok. Ezek azt célozzák, hogy a nemzet kormányzata az igazi nemzeti közvélemény szabadon megnyilvánuló együttes akaratán nyugodjék és lehetővé tegyék a kormányzat számára a nemzet erőteljes és fe­lelősségtől áthatott vezetését.­­ E közjogi jellegű reformalkotások során gondoskodni kell arról is, hogy az állami és kö­zületi közigazgatás fejlődése lépést tartson a kör követelményeivel. A jó, gyors, olcsó és a népet megértő és odaadással gondozó közigazgatás ideálja felé kell haladnunk, a központi ügyinté­zés aránytalanságainak lehető leépítésével és a hatáskörök arányos megosztásával. E szempon­toknak megfelelően elő kell készíteni a magyar közigazgatás általános reformját, amely a várme­gyék SkI intézményéből megőrizve és megtartja mindazt, ami helyes, jó és idő illő, olyan közigaz­gatási szervezetet ad az országnak, amely számol az egyes vidékek különleges igényeivel, az adó­fizető polgárság teherviselőképességével és lehe­tővé teszi az állami akarat gyors és hatályos ér­vényesülését. — Nehéz, történelmi időkben kezdi meg tanács­kozásait az országgyűlés s hazánk sorsa attól függ, hogyan tud a nemzet e történelmi idők követel­ményeihez felemelkedni. Fokozottabb mértékben lesz tehát szükség arra, hogy a magyar nép aka­ratának és bizalmának letéteményese, az ország­gyűlés rendelkezzék azokkal az örökbecsű értékek­kel, amelyek a nemzetet ezer éven át fenntartot­ták, az önzetlen hazaszeretet, a lemondó áldozat­készség, a tűrni, kitartani és akarni tudás erényei­vel. A vallás nem tehet elválasztó fal*' — Hazánkat ismét naggyá, nemzetünket me­gint boldoggá az ország fiainak csak olyan össze­fogása teheti,, amely felülemelkedve minden elvá­lasztó irányzaton, — az egyetemes magyar gondo­lat jegyében egyesit minden építőerőt. A vallás lehet legkevésbé elválasztó fal magyar és magyar között­i bűnt követne el a nemzet ellen az, aki a hit szent eszméjével igyekeznék politikai vagy társadalmi viszályt kelte­ni. Ezt elhárítani köteles­ségünk. Amikor ezen irányelvek szerint munkál­juk a magyar jelent és jövőt, gondoljunk kisebb­ségi sorsban élő fajtestvéreinkre, akik iránt soha el nem múló szeretettel és ragaszkodással visel­tetünk.­­ Vegyünk példát, merítsünk erőt annak a nagy magyar szabadsághősnek az életéből és küz­delmeiből, akinek kétszázéves elmúlásáról most emlékezik meg áhítatos kegyelettel a nemzet. A Vezérlő fejedelem, II. Rákóczi Ferenc géniuszának vezércsillaga ragyogjon előttünk, mely vezércsil­lag egy örökké világító útmutatást ad a magyar közélet számára: »Mindent a hazáért és semmit a privátumért«.. .­ ,,• ... — A közös nagy magyar cél: a boldog magyar jövendő érdekében kifejtendő Munkásságunkra e gondolatok jegyében kérem az Isten áldását és az 1935. évi április hó 27-ére egybehívott országgyű­lést megnyitottnak jelentem ki. Az országgyűlés megnyitása Délelőtt 10 órakor üres volt a kupolacsarnok, lenyűgöző építészeti szépségével várta az állam­főt, az országgyűlés két házának tagjait, a dip­lomatákat, a meghívott vendégeket. Az ablakok ezer színre bontották az Országházra tűző nap­fényt, sejtelmes félhomályban állt a kupolacsar­nok márványoszlopaival, falfestményeivel, finom építészeti díszeivel, történelmi szobrocskáival, a megnyitásra előkészített páholysorával, a bíbor szőnyeggel borított emelvénnyel, amelyre hang­erősítéseket szerelnek. A lépcsőház még teljesen sötét volt, fölötte mozdulatlanul őrködött a dísz­beöltözött palótnőr. Időnként tisztviselők tűntek fel, lépéseik zaját elnyelték a süppedő szőnyegek. Azután kinyitották a parlament oroszlános főkapuját, odakinn rendőrszakaszok sorakoztak és kordonba rendezkedtek. Később a Szabadság tér felől katonazene hallatszott, az indulók pattogó ütemére csapatok vonultak a Ház elé. A kupola­csarnok lépcsőházába alabárdos testőrök érkeztek­, sisakosan, bíborbélésű fehér köpenyben. Halk ve­zényszavak hangzottak, az őrség elhelyezkedett. A főbejárat elé megérkezett az első autó, magyar díszbe öltözött felsőházi tagokat hozott­ A budavári koronázó-templomban Glattfel­der Gyula csanádi püspök mondott misét, a Deák téren Raffay Sándor evangélikus püspök prédi­kált az ünnepi istentiszteleten, a Kálvin téri re­formátus templomban Ravasz püspök beszélt, a görögkeleti szerb templomban Zubkovics Györg­y püspök celebrálta a misét,, az unitáriusok templo­mában Józan Miklós imádkozott, Isten áldását kérte az orszá­ggyűlés munkájára, a dohányutcai izraelita templomban Hevesi Simon vezető fő­rabbi beszélt. A törvényhozás tagjai vallásuk szerint megoszolva résztvettek az ünnepi isten­tiszteleteken, onnan érkeztek a parlamentbe. Gyülekezés Kozma Miklós belügyminiszter és Bornemisza Géza kereskedelmi miniszter a koronázó­ templom­ból érkezett, egyenesen a főkapu elé. Mind a két miniszter fekete díszmagyarban volt. Gömbös Gyula miniszterelnök a Deák­ téri evangélikus istentiszteleten jelent meg, onnan jött a Házba, dolgozószobájába ment. A kormányelnök piros al­tábornagyi díszruhát, prémes fehér mentét viselt az ünnepélyes idor­ nyimson. Jött a többi miniszter: Fabinyi ,aranydísztől csillogó krém díszmagyarban, Darányi fekete dol­mányára sötétbordó mente borult, Lázár, Hóman és Kanya tiszta fekete magyar díszben volt, mel­lükön a magyar érdemkereszt zöld selyemszalag­jával. Képviselők, felsőházi tagok, diplomaták és főispánok érkeztek, történelmi díszruhákban, ősi ékszerektől ragyogóan, h­agyont érő díszkard­okkal, kitüntetések erdejével, tábornokok skarlátpiros egyenruhában, főpapok ünnepi díszben, maga a megelevenedett történelem a kupolacsarnok. Mi­niszterek, felsőházi tagok, képviselők, főispánok feleségei, leányai, arisztokrata hölgyek gyönyörű tavaszi toalettekben sétáltak, beszélgettek a kör­folyosón. A legelsők között érkezett a kupolacsarnokba gróf Károlyi Gyula és Herczeg Ferenc. Követek jöttek: frakkban, dúsan díszített diplomata egyenruhákban, katonai attasék kísé­retében. Kezdetben a külföldi egyenruhák voltak túlsúlyban a kupolacsarnokban gyülekező óriási társaságban, később azonban egyre több lett a díszmagyar, kibontakozott az országgyűlés meg­nyitásának magyar történelmi pompája. A képviselők a Ház társalgójában gyülekez­tek, a főrendek a felsőházban, a gyülekezés azon­ban rendszertelen volt, mind többen voltak azok, akik a kupolacsarnokr­a mentek, díszruháik pompájával ékesítették a meghívott vendégek színpompás tömegét, Angelo Rotta pápai nuncius érseki díszben vonult be kíséretével a kupolacsarnokba, azon­­nal elfogatta helyét a kormányzói díszemelvény mögött, az első diplomáciai páholyban. Az egyházfejedelmek sorát gróf Mikes János szombathelyi és Shvoy Lajos székesfehérvári püspök nyitotta meg, azután megérkezett a Vár­ból Glattfelder Gyula csanádi pü­spök, majd be­vonult Szmrecsányi egri érsek, Hanauer váci püspök, Breyer győri püspök, Kelemen Krizosz­tom pannonhalmi főapát, fy­erner Adolf zirci apát. A főpapok az emelvény baloldalán helyes­­kedtek el. Az arisztokraták gróf Károlyi Gyu­la, gróf Széchenyi Bertalan, gróf Andrássy Géza, básto Perényi Zsigmond és gróf Teleki Tibor körül gyülekeztek. Féltízen­kettőkor megérkezett József főherceg, tábornagyi házban, kezében a marsallbottal. A főherceg páholyába kísér­te Auguszta főherceg­asszonyt, Anna főhercegnőt, József Ferenc főhere

Next