Pesti Napló, 1935. október (86. évfolyam, 223–249. szám)

1935-10-01 / 223. szám

Ma: Iparos és Kereskedő Napló (Melléklet) Budapest, 1935 86« évfolyam 223. szám Ara 16 fillé r (e) Kedd, október 1 ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy hóra 4.— pengd Negyedévre 10.80 pengő Félévre 21.60 pengd Egyes szám Ara Budapesten, vidéken és a Pályaudvarokon 16 fillér ünnepnapokon 24 Hllér Vasárnap 32 fillér PESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIAD Ó HI VATALs VII. ker., Rákóczi út 54. Telefon: <55 - 50-101 57-ig 464—18, 464-19. Jegypénztár, hirdetési-, előíire­tési-, utazási- és könyvosztály t VII., Erzsébet körút 18-20. Szerkesztőség Bécsben » L, Kohlmarkt 7. Soha többé! Két ítélet — egy reform, ezt írtuk a Pesti Napló élén a mult héten, aznap, mikor a köz­igazgatási bíróság megsemmisítette a debre­ceni és nyírbátori választásokat. A két ítélet után most itt van egy.harmadik ítélet, — a köz­igazgatási bíróság ma megsemmisítette Buda­pest déli kerületének választását. Ez az ítélet megerősíti az egész magyar közvéleményben azt az érzést, amelyet az első foét ítélet keltett, az egész választási politiká­val szemben. Már most arról vitatkozhatik a politika, hogy szükség volt-e általában a leg­utolsó választásokra — de hogy ilyen válasz­tásokra nem volt szükség, az kétségtelen. Azfc szokták mondani, hogy minden rossznak meg­van a maga jó hatása is. Ezek a megsemmisí­tett választások, az elképesztő adatok tömegé­vel, amelyek most felszínre kerültek, arra jók, hogy siettesse annak az egész választójogi rendszernek megszüntetését. Ez a rendszer senkinek sem kell. A Gömbös-kormányra kínos 'és nyomasztó örökségkép szállt, reformpoliti­kájának egyetlen idegfonala sem fűzi hozzá. A Gömbös-kormány választójogi programja: nem ez a választójog és nem az ilyen válasz­tás; a Gömbös-kormány választási programja az, amelyet a nemzeti munkaterv negyedik és ötödik szakaszában fejezett ki és amelyet ab­ban- foglalt össze, hogy nem fogja tűrni a lé: lektiprást. De hiszen a három megsemmisített válasz­tásból kettő titkos volt, mondhatják. Igen, azonban a helyzet ép az, hogy ez az ajánlási rendszer a titkos választást is sokak számára nyílttá tette. Nem kételkedünk, hogy annak­idején lehetetlenné akarták tenni a visszaélése­ket, — de az eredmények ép azt mutatták, hogy milyen korlátlan lehetőségei születtek meg a leglehetetlenebb visszásságoknak . is. Bennünket nem az érdekel ebben a kérdésben, hógy kiknek jutnak a mandátumok — még a pártpolitika szempontjából sém fontos a man­dátumok matematikája, egy-két mandátummal egy párt sem lesz szegényebb, fia elveszti és nem lesz gazdagabb, ha megnyeri. Tovább me­gyünk. Számunkra nemcsak hogy nem párt­politika, legalábbis nem politikum kérdése a választójogi reform. Az egész magyar élet megújhodásának kérdése ez, a közélet reform­programja. Nincs nagyobb ellentmondás, mint a reakció választójogával, hogy ne mond­juk, a »csáklyások« választójogával szolgálni a-haladást. A kormány a haladást akarja szol­gálni a reformokkal — a mostani választójog­ban azonban egy letűnt világ^ kövesedik meg és nehezedik rá az időközi választásokban is az egész politikai légkörre. Most több kerületben új választás lesz. Üj választás — de a régi választójoggal. Sajnos, az új választójog még nincs meg — de remél­jük, hogy ezután mégis csak gyorsabban lesz meg. Sürgős, sürgős, sürgős. Sürgős volt már a reform, mielőtt a régi képviselőházat felosz­latták, — de még sürgősebbé vált az a válasz­tások után s szinte nélkülözhetetlenné vált ezék után az ítéletek után, amelyekben a füg­getlen bíróság fölemelő, fenkölt szava sújtott le az eléje került választási visszaélésekre. S a választási visszaélésekben súlyosan megbán­tott üolitikai erkölcsnek tartozunk azzal az elégtétellel, hogy megvalósítsuk azt a válasz­tójogi reformot, amely még a lehetőségét is ki­zárja minden visszaélésnek. S amely, szemben avval a lehangoló ténnyel, hogy az időközi vá­lasztásokat még a régi választójogi rendszer alapján kell megtartani — intézményesíti a re­ményt, hogy soha többé általános választás az ilyen rendszer mellett nem lesz. Soha többé!; Nem Iesz európai háború Ezt olvassuk ki abból a londoni válasz­jegyzékből, amely — a mostani konfliktus el­multán is — sokáig mint az angol közgondol­kozás klasszikus dokumentuma fog megma­radni. Mi ebben a jegyzékben az olyan nagyon angol? Megmondjuk. Az, hogy nem dogmati­zál, nem ad örök időkre szóló programot, de megold egy. helyzetet a nap kívánságai és ér­dekei szerint és csak annyi időre való beállí­tottsággal, amennyi időt az éppen aktuális kérdés igényel. Angliában nem a paragrafus dönt, hanem a közgondolkozás (és a hagyo­mány). Ezt bizonyítja legjobban maga az an­gol alkotmány, amely máig is Íratlan és év­századok óta király és nemzet gentleman ér­zületére — de kell-e ennél több Angliában — bizatott. i— Hogy az angol mennyire nem szereti magát hosszú időre előre lékötni, mennyire mindig csak a napi helyzetből és a nép han­gulatából és ítéletéből cselekszik, bizonyítja különben 1914 tragikus nyara. A világ imái kigyúlt, amikor Franciaország és Oroszország londoni nagykövetei napokig hiába szoron­gatták a Down Streeten Sir Edward Grey külügyminisztert azzal a kérdéssel, vájjon Anglia fegyveres segítségére fog-e sietni az orosz-francia alliancenak. Sir Edward Grey konokul megismétlődő válasza ez volt: — Még nem tudom. Minden attól függ, hogyan dönt a mi közvéleményünk. A francia és az orosz nagykövet egy ideig azt hitték, hogy ez diplomáciai taktikázás. Pedig nem volt az. A világ már kigyúlt, de az angol kormány még mindig nem tudta, mit fog cselekedni, mert még nem kóstolta ki a közvéleményt, amely akkor még nem volt egységes. Csak a néme­teknek Belgiumba való bevonulása alakította ki az angol közvélemény egységfrontját, amely akkor a háború mellett döntött. És az angol kormány akkor megüzente a háborút. Addig se taktikázott. Tényleg úgy volt. ahogy a későbbi gróf Fallodon, Sir EdwartF Grey, mondta: a kormány még nem tudta, mit fog cselekedni. Most sem tudta napokig. De ma már tudja. Az angol kormány az európai háború ellen döntött és ez azt jelenti, hogy az angol közvélemény döntött a háború ellen. Sok függő európai kérdésben ma sem mondta ki a végső szót, nem mondta ki, mert nem tudja, mit hozhatnak a következő esztendők és mert — ezt a válaszjegyzék szabatosan megmondja — a mostani koi-mány nem akarja megkötni •utódát. De ma és a közelebbi, a, hogy úgy mondjuk, kézzel fogható jövőre a háború ei­len döntött. Az angol kormány és az angol demokrácia. Amely egy. Az angol népet "nem fogják háborúba vinni, mert az angol nép nem akar háborúba menni. Ez a helyzet. Olaszor­szág küzd és küzdhet jogos érdekeiért. Köz­ben Anglia a maga földjén továbbra is töret­lem hagyományaiban él. Európa pedig Angliá­tól ajándékba kapta a békét. Afrikán át nem fogunk háborúba gyúlni, nem fog minket el­önteni a vér. Anglia kimondta a döntő szót és ma minden európai anya nyugodtabban vallhatja magáénak fiát, minden európai asz­szoUy férjét, mint tegnap. Nem lesz európai háború. Mert nem akarja és nem engedi az angol demokrácia. És Angliában megkérdezik I az embereket, hogy mit akarnak. A békét akarják. A maguk és a mások számára. Kacsalábon forgó zálogház Tündérmesébe illő jelenet játszódhatott le vasárnap éjjel a kecskeméti zálogházban. Betörők jártak a "népszerű intézetben, — de ez még nem meseszerű. Inkább a betörés kö­rülményei és színei voltak romantikusak. A betörők, akiket másnap már el is fogtak, el­mondták, hogy órákig guggoltak a zálogház széfje előtt és szakadatlanul öntötték a kin­cseket zsákjaikba. Ékkövek, aranyak tömege hallatja halk, de szuggesztíven csengő hang­ját, többek között kétezer aranygyűrű, mint a leltárból megtudjuk. A széf, úgylátszik, kime­ríthetetlen, hajnalban a betörők abbahagyják a munkát, elfaradtak már, elég nekik a zsák­mány. Eddig tart a mese. Másnap elfogták őket. A kincseket megtalálták, a betörőknél és min­dent visszavittek a kecskeméti zálogházba. Most majd jobban vigyáznak a páncélszek­rényre és rendben lesz minden. De valóban rendben lesz-e minden? Ez nem olyan bizonyos. Az sem biztos, hogy már. eddig is .-rendben volt minden., Va­lahogy nem tetszenek nekünk ezek a kiapad­hatatlan kincsesbányákká átváltozott, ezer színben szikrázó, kacsalábon forgó záloghá­zak. Ügylátszik, hogy Kecskemét minden kin­cse együtt van a zálogház széfjében. De kér­dés: mi maradt akkor az embereknél ? Másik kérdés: a kineáek teljes épségben visszakerül­tek a zálogházba, de mikor fognak visszake­rülni a tulajdonosaikhoz! Kicsit nyomasztó gondolat, hogy egy város lakosainak minden vagyona együtt van a zálogház széfjében. A betörők dolgát ez mindenesetre megkönnyíti, mert nem kell házakhoz járniok, hanem min­dent s?ép kényelmesen megtalálnak egy he­lyen. A betörőknek kényelmes ez, az értéktár­gyak tulajdonosainak azonban annál kevésbé. A kisvárosokban általános jelenség volt min­dig a kocentráció, bizonyos vonatkozásókban. A nevezetesebb polgárokat a nap bizonyos óráiban mind együtt lehetett talalni a város egyetlen kávéházában, a szép asszonyok és szép lányok is mindig együtt voltak a főtéren vagy a főuccán a korzózás idején. Kisváros­ban érthető és természetes az ilyesmi. Ugyan­csak érthető, de már cseppet sem természetes, hogy a lakosoknak úgyszólván egész vagyo­nát is mindig együtt lehet találni a város egyetlen zálogházában. A franciák, akik finom és tapintatos emberek és amellett érte­nek a tömör meghatározásokhoz, a zálogházat »Mont de Piété«-nek, a kegyelet és könyörü­letesség hegyének szokták nevezni. Az ango­lok és amerikaiak viszont, akikben sok a me­leg családias kedély, a zálogház tulajdonosát általában »nagybácsi«-nak nevezik. Ügy érez­zük, hogy egyik meghatározás sem illjk túl­ságosan az Olyan kincstárrá átalakult zálog­intézetekre, mint amilyen a kecskeméti is. Ke­gyéletről és könyörületességről nem igen le­het szó ebben -a vonatkozásban és a nagybá­csikról alkotott jóindulatú fogalmaknak- seni felel meg teljesen az a zálagházas, aki pán­célszekrényében gyűjti össze az elszegénye­dett emberek .tömegének utolsó ereklyeként őrzött aranygyűrűit és Szent György-tallér­jait. A zálogházas persze nem tehet erről, mert ez a hivatali kötelessége. Hogy ki tehet erről? Ennek kutatása túlságosan messzim vezetne. Csak áz bizonyos, hosry a dolog nincs rendjén. Kicsit túlsók volt a fény és a'üómpa ebben, a modern rablótörténetben. Szegényebb! 1 zálogházakat és gazdagabb embereket szeret­nénk látni Keskeméteo és másutt.

Next

/
Thumbnails
Contents