Pesti Napló, 1936. január (87. évfolyam, 1–25. szám)

1936-01-01 / 1. szám

jüjévi szám * Technikai Napló (Melléklet) * Ára 24 mé r (e) Budapest, 1936 87. évfolyam 1. szám Szerda, január 1 ELŐFIZETÉSI ARAKi így hóra . 4.— pengő Negyedévre . 10.80 pengő Fék vre 21.60 pengő F-Tyes szám ára tiadapóiten, vidéken és a / .»ja'ufivarokon 16 fillér Ünnepnapokon . 24 fillér Vasirnao . . . S2 fillér SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL» VII. ker., Rákóczi út 54. Telefon : 455-50-tol 57-ig «64—18, «64—19. Jegypénztár, hirdetési-, elöflt»» tési'-, utazási- és kör.y vosztály« VII., Erzsébet körút 18-20. Szerkesztőség Béctbem L, Kohlm^rit 7. a mmttm Cordell Hull Hogyan lehet békéi teremtem a világon? A Pesti Napló számára írta: Cordell Hull, az USA külügyminisztere Washington, december. A béke fenntartása és a viszályok békés '•isiiiűtáea érdekében roppant erkölcsi befo­lyást gyakorolhatunk a világra. Ezt a befo­fyási megfelelő módon érvé­nyesíteni is fogjuk, minthogy kötelességünk és a béke fenn­tartásának ügye így paran­csolja. Ho§y ezt tegyük, meg kcJj vizsgálnunk, mik a szó­ban forgó viszály okai s akkor mérlegelhetjük az alkalma­zandó eszközöket, természete­sen több állam e.yyiittmiiködé­ié/iek keretében. Elsősorban a gazdasági és pénzügyi h lycsru gondolok. Ha el akarjuk oszlatni azokht a nehézségeket és feltételeket, amelyek vala­mely viszályt táplálnak, akkor más országok­kal közös akcióalapot kell találnunk. Helyes íz a megáflapítás, hogy egy ország önmagá­ban má- országokkal szemben csak ellenállást ind megszervezni, de egy vagy több ország megszervezheti az együttműködést az egész vddggah A "békevágy a világon semmit nem ójtójt annyira, mint a nemzetközi kereskede­lem v -zaállítását és az országok között való gazdasági tevékenység újrafelvételét. Ezen a területen kell dolgoznunk, hogy a vezetést magunkhoz ragadjuk, ügyelnünk kell azonban arra, hogy az ezen a területen keresett meg­oldás sok ország együttműködése alapján tör­ténjék. Ea a múltba tekintünk és elsősorban arra, hogy milyen haladást tett az egészségügy, az általános civilizáció stb. az utolsó néhány száz év során, világossá válik előttünk, hogy ezek a vívmányok mind a kereskedelem és ipar, vem pedig a háború és hódítás eredményei. 1800-tól 1900-ig, 100 év alatt a történelmi Eurón i lakossága 180 millióról 460 millióra emelkedett és ez a 460 millió ember sokkal jobb gazdasági körülmények között élt, mint cU'det smz évvel ezelőtt. Ezt nem a háború fente leietővé, hanem a gyáripar lassan fej­lődi tevékenysége, a pénzügy és a kereskede­lev ; ,'idése. Az évszázadok során ezek a fo­lyam; ok még azokban az országokban is ér­vényesültek, amelyeknek civakodó kedve győ­zött türelmük felett, A nemzetközi kereskede­' m fenntartása és fejlesztése azok közé a t.ag'- és békés eszközök közé tartozik, ame­lyekkel a föld különféle részeinek életfeltéte­lei* n den viszály nélkül javítani lehet. Ha ezeket . z eszközöket megfelelő módon és meg­felelő eréllyel alkalmazzák, akkor minden or­szág abban a helyzetben lesz, hogy tulajdon gazdaságának teljes kifejlődéséhez hozzájá­rulhat. a föld más részeinek gazdasági tevé­kenységét támogathatja és egyúttal az áruk fizetéséről jóelőre gondoskodhatik. Ezeknek az eszközöknek a gyengülése vi­szont valamennyi ország nehézségeit fokozza. A kereskedelem fenntartása és növekedés« az Egyesült Államokban döntően meghatározza a gazdOigi élet sok ágának jólétét. Gazdasági tevék»­- ységünk oda fejlődött, hogy más or­! szagokat olyan nyersanyagokkal, mint pamut, doh; ny, takarmány, élőmarha és automobilok, tudunk ellátni. Normális mindennapi életünk és iparunk pedig csak úgy fejlődhetett ki, hogy importált termékeket használunk, mint y hálalma Vájjon kire kell hárítani azt a vádat, amely ma naponként olvasható francia és an­gol pacifista lapokban és hallható tüntető gyűléseken, hogy íme, a diktatúra egyben há­borút jelent"? A Népszövetség kínban és gyötrelemben vajúdik most, hónapok óta rágódik azon a kö­telezettségén, hogy szankciókat kell alkal­mazni az ellen a$ állam ellen, amely háborút kezd. Mindenki tudja és érzi, hogy meg kell menteni a Népszövetséget is, amely sohasem volt olyan válságban, mint most. De most már nem késő-e? A Népszövetség megmentését előbb kel­lett volna kezdeni. Akkor kellett volna először eszmélkedni a Népszövetség egzisztenciáján, amikor a világ legjobbjai először kiáltottak fel, hogy el fog pusztulni a nemzetközi élet új nagyszerű szerve, ha tűrik azt, hogy a Nép­szövetség az igazság bírói fórum« helyett a diplomaták politikai érdektestületévé tor­zuljon. A Népszövetség a háborút csak a világ dcmokratizálódásáv.ai és a jogvédelem ütemes menetű kiépítésével háríthatja el, hirdették tudósok ét; filozófusok ebben a lő évben, amióta Népszövetság él "err mit sem (élj>.­sített a Népsz'ivetséjj kevéssé, mint ezt a két parancsolatot. A népszövetségi irodalom leghatalmasabb terméke: Srhiicking-Wehbei g monumentális műve: Die Satzung des Völkerbundes azt ál­lapította meg, ho^y a Népszövetség akkor, amikor Abesszíniát 1923-ban tagjai közé fel­vette, mély sebet ejtett a Népszövetség al­kotmányán. Mennyit idézik mostanában ezt az alkot­mányt, a híres paktumot és milyen kevesen olvassák és ismerik ma is. Nemcsak kávéházi diplomaták, de előkelő politikusok is, akik gőgös véleményeket nyilvánítanak, talán soha nem forgatták. Valószínűleg nem kukkantot­tak bele azok a pacifista urak sem, akik ma rátapintanak arra, hogy a diktatúra termé­szetszerűen háborúhoz vezet, de nem akarják megmondani, hogy a diktatúrák elhatalmaso­dását a világ dirigálásában éppen azok tűrték és segítették elő, akik ma Olaszország ellen sziszegnek. A Népszövetség alapokmánya mingyárt az első cikkében megmondja, hogy kit lehet felvenni a Népszövetség tagjai közé. Azt az államot, dominiumot vagy gyarmatot, amely önmagát kormányozza. »Fully self-govern­menUj amint az alapokmány hiteles angol szövege írja. Felesleges a könyvek egész garmadáját most elővenni, hogy elméletileg rágódjunk rajta: mit jelent az, hogy valamely országnak teljes önkormányzata van. Az összes vélemé­nyek leszűrődnek abban az axiómában, hogy ilyen országnak nemcsak kifelé kell független­nek lennie, hanem befelé is a nép hozzájárulá­sával kell hogy kormányoztassák. Szabad nem­zetek és felelős kormányok szövetsége legyen a Népszövetség, — így hirdette Wüsön. Nem elég, hogy az állam t szuverenitás attribú­tuma meglegyen, sőt ez nem is lehet döntő, mert hiszen akkor netn lehetnének gyarmatok is a tagjai, hanem magának az államban lakó ilépnek a szuverenitása is elengedhetetlen kel­lék ehhez. Teljesen szuverén államok sem tartozhatnak a Népszövetségbe, ha autokrata módon uralkodnak bennük: ez a tudományos szentencia, amely , az alapokmány első szaka­szát éytelmezi. De ismételjük: minek ide sok elméleti magyarázat, amikor az antanthatalmak több iisbéíl íifv^a!óf:aít V ; ,i ;o"tfr'k, liogv a Nép­szövetség csak a szabad népek testülete lehet? Viviani egykori Irancia miniszterelnök a Népszövetség első közgyűlésén leszögezte, hogy az önkormányzatnak három sarkalatos feltétele van: az általános választójog, a fele­lős kormány és a sajtószabadság. Ausztria fel­vételének kérdését a Népszövetség még nem is tárgyalhatta, amikor Clemenceau már jegy­zékben leszögezte 1919 július 23-án, hogy >A szövetséges és társult hatalmak készek Auszt­ria felvételét támogatni, mihelyst meggyőződ­tek róla, hogy Ausztriának felelős kormánya van és bebizonvítja, hogy nemzetközi kötele­zettségét be tudja és be is akarja tartani. Sőfc 1920-ban, amikor tényleg napirendre került Ausztria belépése a Népszövetségbe, az érzé­kenylelkű csehszlovák delegátus még azt is ki­fogásolta, hogy Ausztria a békeszerződések­ben foglalt kisebbségvédelmi kötelezettségei­nek nem tett eleget. Mintha a Népszövetség­ben kevélykedő eredeti tagállamok akárcsak a mai napig is ^eleget tettek volna a kisebbség­védelmi obiigóiknak. De semmi sem jellemzőbb arra a szomorú hipokrízisre, amely a Népszövetség mai kínos kennek, akkor úgy nálunk, mint külföldön bi­zonyos változás észlelhető a gazdasági élet­ben s ugyanakkor azt is tapasztalhatjuk, hogy a népek egyszerre hajlamosabbak olyan vezé­rek meghallgatására, akik háborútól beszélnek és mostani helyzetüknél kedvezőbb, gazda­gabb jövőt helyeznek kilátásba. Ezt a jövőt a háború eszközével sohasem lehet elérni. Kövid időre és a lakosság bizonyos rétegei számára talán vágyainak teljesülését jelent­heti a háború, de semmi sem világosabb, mint hogy minden viszály további konfliktusok magvát ülteti el és a végeredmény annyi, hogy sok ember reményét örökre a harcterek iszap­jában temeti el és az életben maradót la k azon­túl minden erejüket megfeszítik a háború rombolásai ellen való küzdelemben. A gazdasági helyzet javítása a békének azok közé a feltételei közé tartozik, amelyek a békét a legnagyobb mértékben támogatják. A nem­I zefközi kereskedelem erőteljes új jáépítése,ami minden országnak érdeke, továbbá a nemzet­közi yalutáris szilárdság helyreállítása még nagyobb mértékben szolgálhatja a béke ügyét. Ebből^ az irányból jöhet és kell jönnie minden javulásnak és átalakulásnak. A békét óhajtó tevékenységek az igazi és hasznos, dinamikus tevékenységek, mert hiszen a szurony éppön olyan statikus, mint a fejvadász dárdája volt. Legfőbb ideje, hogy a világ eldobja az el­avult és vértől itatott eszközöket és kihasz­nálja a békét szolgáló új eszközöket, amelye­ket a fejlődés teremtett. A nemzeteknek azon kell dolgozniok, hogy nemzetközi kereskedel­müket megkönnyítsék, megtalálják a szilárd pénzrendszerhez visszavezető utat és hozzá­járuljanak azoknak a szervezeteknek megala­kításához és elveknek leszegezéséhez, amelyek garanciát nyújtanak, hogy minden fontos nyersanyagot ott, ahol szükség van rá, józan feltételek mellett hasznosítani lehessen. Mindaz, amit itt mondottam, a béke fenn­tartása szempontjából rendkívül fontos é« a i politikai vezéreknek abban kell látniok fei­,j adatukat, hogy a békének ezeket* az elemeit I felhaszn^jáik a béke megalkotásánál

Next

/
Thumbnails
Contents