Pesti Napló, 1936. január (87. évfolyam, 1–25. szám)

1936-01-01 / 1. szám

Szerda PESTI NAPLÓ 1936 január 1­2 Standard Unaio A rádiókészüléket készségesen bemutatja i s a CD rn be­rg magyar kir. udv. hangszergyár VII., Rákóczi út 60 Fenti rádiókészü­lékeket készség­gel bemutatja a Erzsébet körút 5. Telefon: 41-6-97 RÉSZLET CSERE . ... . ' ' konfliktusát előkészítette, mint azok­­ a szavak, amiket Viviani 1920 november 10-én mondott a Népszövetség közgyűlésén, amikor arról vi­tatkoztak, hogy Oroszország tagja lehet-e a Népszövetségnek vagy sem! Az ember kísér­tésbe jön, hogy hazugságnak nevezze még a hivatalos jegyzőkönyvet is, amely ezeket a szavakat megörökítette. Viviani így beszélt: »Mi azt az igényt tápláljuk, hogy a demokrá­ciát testesítjük meg, amely nem tűri a felülről való zsarnokságot, de éppen olyan kevéssé az alulról jövő tirannizmust sem, amely éppen olyan lealacsonyító, mint amelyik felülről jön. Mi, akik országaink általános választó­jogából jöttünk ide, akik azért állunk itt, mert mögöttünk szabad és felelős­­kormányok van­nak, amelyeknek megszabott feladatuk és al­kotmányuk van és szabadságukat sokra be­csüljük, mi elvárjuk, hogy a nagy Oroszor­szág, ha evolúcióját befejezi, a demokratikus ősforráshoz jut el: az általános választójog­hoz, amelynek megléte esetén nincs anarchia és nincs despotizmus«. Amikor Viviani mindezeket elszavalta, az antant, de elsősorban Franciaország, barát­ságtalan viszonyban állott a szovjettel, sőt el­lenséges hadállást foglalt el, amikor az orosz­lengyel harcban a lengyeleket segítette. Azóta Oroszország alkotmánya úgyszólván egy jot­tát sem változott és a demokrácia semmit sem szivárgott be a tirannikus szovjet alkotmány szellemébe. De mivel időközben Oroszország szövetségre lépett Franciaországgal és fel­élesztette a régi antantot, egyszerre senki sem emlékezett többet sem az alapokmány első szakaszára, sem Viviani büszke­ szavaira, ha­nem a zsarnoki országot a Népszövetségbe nagy hallelujával befogadták. Abesszínia sem lehetett volna soha a Nép­szövetség tagja, ha a nagyhatalmi érdekek nem tolják előre. A Népszövetség Journal Officielje unalmas olvasmány, de olykor szinte mulatságos visszaemlékezéseket revelál. Milyen jóakarattal keresték az enyhítő körü­l­ményeket 1923-ban Abesszínia barbár viszo­nyaira, csakhogy ezt a keletafrikai államot, amelyet az angol és francia érdekeltségű Szudán és Egyiptom közé ékelt a természet, benyomják erőnek erejével a »szabad nemze­tek és felelős kormányok szövetségébe«. Jou­venel engedékeny szelídséggel vélte, hogy a civilizáció fokának különbözősége nem ok arra, hogy valamely államot a Népszövetség keretében egyenlőtlen elbánása alá vonjanak. Éppen azoknak az országoknak, amelyeknek e tekintetben a legnagyobb támogatásra van szükségük, kell a Népszövetségbe leendő fel­vételükkel megkapniuk a támogatást, hogy feladatukat mennél könnyebben teljesítsék. Mindez vonatkozott arra, hogy Abesszíniában sem alkotmányosság nem volt, sem pedig a hu­manitás a kormányzat módszereiben még nem nyilatkozott. Mindez a költői szárnyalás sok igazságot tartalmazott és a jótétlelkek megilletődését méltán fakaszthatta fel, de milyen más mégis mindennek a belső értéke, ha tudjuk, hogy az autokrata és rabszolgakereskedő Abesszíniat ezen az alapon 1923 szeptember 23-án egyhan­gúlag felvették a Népszövetségbe, ellenben ugyanekkor a weimari Németország számára, amelynek akkor a legdemokratikusabb alkot­mánya volt és a műveltség és a civilizáció za­rándokhelyének tartotta az egész világ, ugyanekkor még évekig kellett hallgatnia, hogy milyen feltételek mellett lesznek kegye­sek meginvitálni a genfi palotába. Nem csoda, ha az egyoldalú hatalmi szem­pontok imádata nem tudta ezek után útját ál­lani annak, hogy a diktatúrás államformák el­szaporodjanak Európában, anélkül, hogy a Népszövetség egyetlen alkalommal is felve­tette volna a kérdést: vájjon megmaradhat-e a Népszövetség kebelében az az állam, amelyet nem az általános választójog, felelős kormány és sajtószabad­ság firmamentuma alatt kormá­nyoznak­? Miután a nyugati nagy demokrata államok elkövették Abesszíniával az első vét­kezést (bár már ekkor sem voltak szeplőtle­nek, mert Sziám belépte is az alapokmány megszegését jelentette), úgy cselekedtek, mint a bűnös asszony, akinek csak az első vétkezés esi­k nehezére, de a többit már könnyedén űzi. Meg sem moccant senki a diktatúrák népszö­vetségi nyüzsgésére és valóban groteszk lát­vány volt, amikor a Népszövetség Tanácsának elnöki székében néhai Marinkovics jugoszláv külügyminiszter osztogatta az igazságot és ápolta a békét, akinek hazájában a parancs­uralom legdurvább formája veszélyeztet­te Európa nyugalmát és terjesztette az elkesere­dést és bizalmatlanságot a nemzetközi új rend ellen, amelyet a szabadság és igazság nevében szólítottak életre. Nincs gondolkozó ember, aki fájdalommal ne látná a Népszövetség drámai vergődését a dilemmák örvényében, amelybe az abesszin­olasz konfliktus hajította. Senki sem tud az elől sem elzárkózni, hogy valóban a demokrá­cia hanyatlása egyre növelte a világon a "há­borús veszedelmet, mert minden háborús")", sokkal nehezebb megszerezni a népek, mint a kormányok hozzájárulását. De a történelem, számára megmarad a feladat, hogy feltegye a nagy kérdést: ki a felelős érte, hogy idáig jutottunk? Ki felel azért, hogy a békeszerző­­dés Németországot azzal szorította a lefegy­verezésre, hogy ez csak bevezettő­je lesz az il­talános leszerelésnek, amint ezt a versaille.v­ szerződés szó szerint mondja es mégis nem­hogy követték volna a német birodalmat a le­szerelésben, hanem a többi államok egyre f­o­kozták saját fegyverkezésüket. Ki felel azért hogy tűrték a rabszolgarendszert Abesszín­­i­ban csak azért, mert­ Abesszínia barátsága ne­a­ volt alárendelt jelentőségű sem Angliára, sem Fran­ciaországra­? Ki felel azért, hogy olyan országokban is fejcsóválás nélkül nézték a diktatúrákat, amelyek külön kisebbségi szer­ződésekben kötelezték magu­kat az élet és­ s­za­badság biztosítására és e helyett deportálások­kal és kivételes törvényszékekkel dolgoztak! És hány és hány ilyen felelősséget fog felvetni a történelem és ezek között azt is, hogy a Világ békéjét kockára tették azzal, hogy nem őrkiéri­tek a világ demokráciájának megvédésén, ha­nem most, hogy a fegyverek ropognak és a tankok robognak, sopánkodnak azon, hogy a parancsuralom rendszere lángbaborította a világot? Az angol politika jelszava, amit lord Lytton adott ki a tavasszal, amikor megcsi­nálta a Népszövetség mérlegét: Y thank­ God­ for the Ligue of Nations — hálát adok Isten­nek a Népszövetségért. Vájjon meddig­­szú,­ még el az ajkakon ez a hálarebegés? És ha el­hal, a­kkor kinek a bűne lesz, hogy az emberi­ség legnagyobb reménységétől megfosztottak bennünket? Asztma és szívbetegség, mell- és tüdőbaj, gör­vély- és angolkór, a bőr megbetegedései és furun­kulózis eseteiben a mindig kellemes hatású termé­szetes »Ferenc József« keserűvíz az emésztőcsator­nát alaposan kitisztítja s a gyomor és NMk működését kitüntés sjsb&gw** Barf©H Béla nem fogadja el a Greguss díjat Nyilatkozik a visszautasítás okairól (Saját tudósítónktól.) A Kisfaludy Társaság három nappal ezelőtt Bartók Bélának ítélte oda a Greguss-emlékérmet, amely az idén az 1929— 1934. évkör legkiválóbb zeneművészeti alkotása számára volt esedékes. A Társaság egyhangú határozattal az emlékérmet Bartók I. zenekari szvitjének (Opus 3.) ítélte, amely az előadói je­lentés szerint Magyarországon először 1929 no­vemberében került teljes egészében bemutatásra. Bár az előadói jelentést csak a Kisfaludy Társaság január 8-iki ülésén fogja felolvasni Papp Viktor előadó, az év utolsó napján művész­körökben nagy feltűnést keltett az a hír, hogy Bartók Béla — be sem várva az előadói jelentést — máris visszautasította a Greguss-díjat. A hír ellenőrzése céljából Bartók Bélához for­dultunk, aki a következőket mondotta: — A hír igaz, az emlékérmet nem fogadom el. Erről levélben értesítettem ma a Kisfaludy Társaságot. Hogy visszautasítom, annak egyik oka az, hogy az emlék­érem odaítélése tévedésen alapult, mert az 1. zenekari szvitem nem tartozik az 1929—1931 es évkörbe. Az első zenekari szvitem első teljes magyarországi előad! .­!•­» 1909-ben volt, amikor Hubay Jenő vezényelte, azóta is előadásra került, mégpedig 1920-ban Fleischer Antal vezényletével. Ezek szerint az említett művem egyálta­lán nem is jöhetett számításba. A második ok, "amely a visszautasításra késztetett, az, hogy az 1029—1931* évek alatt sokkal érettebb kompozíciók kerültek kem­u­­tatásra, mint az én­­. szintem. Én ugyan nagyon sze­re­tem ezt a fiatalkori munkámat, de véleményem szerint az utóbbi hat esztendőben feltétlenül jobb műveket mu­tattak be ennél. — Ilyen módon bármilyen régi kompozíciót elő le­hetne ráncigálni. Vagy van a Greguss-díjnak szabá­ly­zata, vagy nincs. Nem tudom, mi vezette az elő­asó urat, hogy ezt a művemet ajánlotta. Sievelemben­, a­mii­lyet a Kisfaludy Társaságnak küldtem, megírtam, hiá­ry válasszanak maguknak más előadót, mert aki zenemű­­v­ek külső körülményeit megbírálni nem tudja, az­­hoza­tia volna képes a belső értékek megállapítására, -­ feje­zte be nyilatkozatát Bartók professzor. Tessék kivágni és eltenni A PESTI NAPLÓ-KÖNYVEK S2ELV£WYE Négy darab ilyen szelvény bemutatása mellett 1 P-ért kapja meg lapunk min­den olvasója a Pesti Napló-könyvek köteteit. A negyedik kötet jan. 1-én jele­nik meg. Címe: HUSley : „Jéganyrág és társai". A szelvények beválthatók »Az Est«-lapok kiadóhivatali üzlethelyiségében, Erzsébet körút 18, valamint minden bizományosnál,lapelárusítónál,dohánytőzsdében és újságpavillonban

Next