Pesti Napló, 1936. február (87. évfolyam, 26–50. szám)
1936-02-01 / 26. szám
Erőteljes, kövér egyéneknek, köszvényeseknek és aranyérben szenvedőknek reggelenként 1—1 pohár természetes .Ferenc József* keserűvíz gyakran felbecsülhetetlen szolgálatot tesz. Az orvosok ajánlják* 3 Szombat keresztül — amikor ezeket nyugodt helyzetben lehetett volna tárgyalni — megvitatás nélkül maradtak. Egyesek szerint talán ez a tény jelzi azt, hogy milyen nagy reformkorszak küszöbén állunk. A miniszterelnök úrnak egyik beszédéből, — amelyben ugyan elismerte, hogy a hitbizományi reformra vonatkozó tervezetet egy miniszterelnöki fiók porló aktáiból szedte ki, de ugyanakkor gúnyosan mutatott rá, hogy az íróasztalfiókban maradt reform nem sokat ér, azt vettem ki, hogy nem a reform, a tartalom a fontos, hanem a tény, hogy ez a kérdés napirendre került és ez jelzi a nagy reformkorszak eljövetelét. Lehet, hogy normális viszonyok között ebben van némi igazság, csak éppen ebben az esetben nincs; mégpedig azért, mert ezt a kérdést nem a miniszterelnök úr hozta napirendre, hanem egy kormányzói nyilatkozat, amely a múlt országgyűlés megnyitásakor hangzott el és a hitbizományi reformot már akkor bejelentette. Hogy ez bizonyos halasztást szenvedett, annak nem az volt az oka, hogy az akkori kormány megijedt volna saját reformkészségétől, hanem egyedül és kizárólag a bekövetkezett gazdasági, pénzügyi válság, amely legalább is kétségessé tette, hogy a hitbizományi reform során felszabaduló és megmozduló föld földbirtokpolitikai célokra való felhasználásához szükséges pénzügyi eszközök rendelkezésre fognak állani vagy sem. Bámulatom megtorpant... — Azóta javultak a viszonyok, de ma sem tudjuk, milyen mennyiségű föld fog megmozdulni a hitbizományi reform következtében és ma sem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy a rendelkezésre álló pénzösszegek elegendők lesznek-e. Ennek folytán nagy tisztelettel adózom a miniszterelnök úr bátorságának, hogy ezt a javaslatot mégis előveszi. Igaz, hogy ez a bámulatom és tiszteletem kissé megtorpan a 19. szakasz olvasásánál, amelyből az sül ki, hogy a nagy bőkezűséggel szabaddá tett föld az eredeti javaslat szerint 12 évre még az új birtokosok kezén köttetik meg, — igaz viszont, hogy ezt az intézkedést a bizottsági tárgyalás során hat évre leszállították. Engedjék meg, hogy kissé éles kifejezést használjak: nem nagy csodálattal adózom olyan reformmunkának, amely egy nagy reform látszatát kelti, de ugyanabban a törvényjavaslatban gondoskodik arról, hogy a javaslat következményei csak egy későbbi generációnál váljanak aktuálissá. Azt hiszem, nyugodtan bízhatom a tárgyilagos közvélemény megítélésére, melyik eljárás őszintébb, az-e, amely nem nyúl egy reformhoz mindaddig, amíg annak összes előfeltételei nincsenek megadva, nem nyúl hozzá, amíg nem biztos a végrehajtás tekintetében, vagy az-e, amely egy nagy reform látszatát kelti, de ugyanakkor gondoskodik arról, hogy annak időszerűsége későbbi generációra maradjon. Ha ennek ellenére kész vagyok megszavazni ezt a javaslatot, úgy ennek nem a politikai bizalom az oka, amelyet az imént általam felemlített metódus sem volt képes bennem öregbíteni. (Gúnyos nevetés a baloldalon.) Ellenkezőleg: bizonyítékát kívánom szolgáltatni most leadott szavazatommal, hogy sohasem állott meg az a tétel, amit a miniszterelnök úr felállított, hogy az ő nagy reformjait a háta mözött ülő pártnak egyes tagjai — akikhez magamat is sorozni bátor vagyok — elgáncsolni készültek. — A csuklyások! — kiáltotta valaki a baloldalon. A birtokpolitika — nem pártpolitika — De megszavazom a javaslatot más okból és ez a fontosabb, — folytatta Bethlen István. — Azt hiszem, sohasem volt nagyobb érdek, mint ma, hogy a birtokpolitikai kérdéseket kiemeljük a pártpolitikai ellentétekből, a társadalmi, szociális, gazdasági és egyéb nehézségeknek abból az atmor szférájából, amely légkör ezeket a kérdéseket csak megrontani és helytelen irányba terelni tudja. (Úgy van, úgy van! Taps a jobboldalon ) Hogy egy személyes momentumot is vegyítsek a kérdésbe: évtizedek óta foglalkozom birtokpolitikai kérdésekkel. Ezt a munkát még a háború előtt Erdélyben kezdtem, amikor magyar érdekből lándzsát törtem a telepítés mellett azért, hogy az Erdélyben sűrűn eladásra kerülő magyar birtokok magyar kézben maradjanak. Matolcsy Mátyás képviselőtársam itt egy levelet olvasott fel, amely 6z©rint Erdélyt azért vesztettük volna el, mert ott idejében nem eszközöltünk földosztást. Bármennyire is elismerem képviselőtársam jóhiszeműségét, azt, hogy őt csakis a meggyőződés vezeti, azt kell mondanom: ebben egy szemernyi igazság sincs. Sehol Magyarországon nem volt olyan egészséges birtokeloszlás, mint Erdélyben. Aki kissé ismeri az erre vonatkozó adatokat, tudja, hogy Erdélyben a nagybirtok a mezőgazdaságilag megművelhető földnek csak 8—9 százalékát teszi. Hol van ettől az aránytól a magyar Alföldi Nem az idézte elő Erdély elvesztését, hogy ezt a nyolcszázalékos magyar birtokot nem osztottuk fel akkor a román parasztok között, hanem az, hogy ezt a 8 százalékot hagytuk elporladni a román parasztság javára és nem magyaroknak adtuk. (Úgy van, úgy van a Ház minden oldalán.) Tanács a fiataloknak — Ha szabad nekem, mint a Ház régi tasdának egy tanácsot adnom fiatalabb képviselőtár saim számára, úgy ez csak az lehet: "tartózkodjanak attól, hogy az egész birtokpolitikai kérdést a túlfűtött hangulat hangnemében tárgyalják. (Úgy van, úgy van.) Ezzel sem saját maguknak, sem az országnak nem használnak. A háború után végrehajtott reform jelentősége . A háború után is foglalkoztam birtokpolitikai kérdésekkel. Mint miniszterelnök, Nagyatádi Szabó Istvánnal együtt én hajtottam végre azt a földreformot, amelyet ma olyan vígan és könnyűszerrel gáncsolnak, kritizálnak. Higgye el a tisztelt túloldal, hogy ez a reform egy nagy forradalmi hidlám levezetését jelentette, amely nélkül túloldali képviselőtársaim nem ülhetnének olyan nyugodtan, mint most. Sulyok Dezső: így is bekövetkezik az istenek alkonya... A negyedisteneké... Bethlen István gróf: Amikor most a birtokpolitikai kérdések tárgyalásánál újból felszólalok, merem mondani, hogy teljesen érdekmentesen teszem. Hiszen nincs ebben az országban egyetlen talpalatnyi földem, amelyet védenem kellene. Teljesen érdekmentesen merek a kérdéshez szólani és mondhatom: ez a kérdés nem világnézeti probléma, (Úgy van, úgy van az egész Házban, mint ahogy azt sokan be akarják állítani. Ez tisztán és kizárólag gyakorlati politikai kérdés, amelynek megoldását csak akkor találhatjuk meg, ha a való tényeket nem hagyjuk figyelmen kívül. Kétségtelen, hogy a hitbizományi reform felöleli az egész birtokpolitikai kérdéskomplexumot. Nézetem szerint nem is lehet a hitbizományi reformmal kiszakítottan, a többi birtokpolitikai kérdés nélkül foglalkozni. Ez egy tégla abban a falban, amelyet az egész birtokpolitika képvisel. Azt hiszem, az országgyűlésnek joga van felvilágosításokat kérni a kormánytól és a kormánynak kötelessége feleletet adni, amikor ilyen életbevágó kérdésről van szó. Elvártam volna a kormánytól, hogy legalább nagy vonásokban ismertesse azokat a birtokpolitikai elgondolásokat is, amelyek ezzel a kérdéssel összefüggésben állanak, mert az, hogy a birtokosok egyik kategóriája mennyi áldozatot hoz és hogy ez az áldozat arányban áll-e azzal az áldozattal, amelyet a birtokosok másik kategóriája fog hozni, mindez csak akkor tűnik ki, ha ismerjük a kormány elgondolásait. Ez nem ment fel engem az alól, hogy a kérdéssel in extenso foglalkozzam, mert hiszen meggyőződésem szerint másképpen nem lehet beszélni erről a kérdésről. Mielőtt azonban ezt tenném, legyen szabad magával a hitbizományi kérdéssel foglalkoznom. PESTI NAPLÓ 1936 február 1 MODIANO szivarkahüvely IKERSZŰRŐS Modiano szivarkahüvely . . . . MODIANO szivarkapapír 40 48 12 fillér fillér fillér E gyártmányok versenyen kívül álló minőségéért ez az aláírás szavatol: Líkerdinasztiák és Apponyi díszsírhelye k A hitbizományi intézményt két szempontból teszem bírálat tárgyává. Először általánosságban, hogy olyan intézmény-e, amely beleillesztkedik a mai korba, másodszor pedig abból a szempontból, hogy a jelenlegi birtokviszonyok között előnyös vagy hátrányos-e, milyen mértékben szüntetendő meg és milyen mértékben tartható fenn. Az első kérdéssel egészen röviden kívánok foglalkozni. Kétségtelen, hogy a nagy liberális korszak nagy államférfiai: Beák, Széchenyi,Kossuth nem helyezkedhettek más álláspontra, mint arra, hogy a hitbizományok eltörlendők. Hiszen az a kor arra törekedett, hogy minden korlátot megszüntessen, amely a birtok szabad rendelkezési jogának útjában áll és ezáltal a szabadversenyt megteremtse. Ma azonban, amikor már egy történelmi perspektíva áll rendelkezésünkre, hogy megítéljük annak a kornak előnyeit és hátrányait, azt kell mondanunk: az a világrend mégis bizonyos egyoldalúságokban szenvedett. Ezt a nemzetet nemcsak a gazdasági kvalifikáció tartotta fenn, hanem azok az erények, amelyek a polgárok lelkében éltek: a hősiesség, a bátorság, a férfiasság, tehát mindazok az ideálok, amelyekre egy nemzetnek szüksége van, ha nemzetek nagy versenyében helyt akar állani. (Tígy van! — Taps a Ház minden oldalán.) Ezekre az erényekre szükség van, ha nem akarjuk, hoy ez az ország és az egész világ materialista világfelfogásba süllyedjen, amely felfogás terjedését, sajnos, szerte a világon tapasztaljuk és amely a háború után oda vezetett, hogy nagy sikerek dinasztiákat alapíthattak és az Apponyihoz hasonló ideális lelkek díszsírhellyel kellett, hogy megelégedjenek. (Taps az egész Házban.) Ezek olyan mozzanatok, amelyek megfontolásra késztetnek. Meg lehet-e oldani a problémákat mechanikus földosztással? — Kétségtelen, hogy a liberális korszak nagy felszabadító reformjai folytán a magyar gazdasági élet erős fejlődésnek indult és enélkül a fejlődés sohasem következett volna be. De a történelmi retrospektív kutatás szemüvegén keresztül nézve a helyzetet, azt kell mondanom, hogy a földbirtok szabadságának korlátlan helyreállítása — bármilyen előnyökkel is jár — bizonyos hátrányokat teremt. Ebben a korszakban indult meg mindenekelőtt a középbirtok fokozatos eltűnése, megsemmi- MISS DANI A Dánia szépségkirálynője, a levegő csillaga SYLVIA & CHRISTIAN az utólérhetetlen táncsztárok NITA & ROY öt világrész kedvencei ARIZONÁBAN