Pesti Napló, 1936. február (87. évfolyam, 26–50. szám)

1936-02-01 / 26. szám

­ Erőteljes, kövér egyéneknek, köszvényeseknek és aranyérben szenvedőknek reggelenként 1—1 pohár természetes .Ferenc József* keserűvíz gyak­ran felbecsülhetetlen szolgálatot tesz. Az orvosok ajánlják* 3 Szombat keresztül — amikor ezeket nyugodt helyzetben le­hetett volna tárgyalni — megvitatás nélkü­l ma­radtak. Egyesek szerint talán ez a tény jelzi azt, hogy milyen nagy reformkorszak küszöbén állunk. A miniszterelnök úrnak egyik beszédéből, — amelyben ugyan elismerte, hogy a hitbizományi reformra vonatkozó tervezetet egy miniszterelnöki fiók porló aktáiból szedte ki, de ugyanakkor gú­nyosan mutatott rá, hogy az íróasztalfiókban ma­radt reform nem sokat ér,­­ azt vettem ki, hogy nem a reform, a tartalom a fontos, hanem a tény, hogy ez a kérdés napirendre került és ez jelzi a nagy reformkorszak eljövetelét. Lehet, hogy nor­mális viszonyok között ebben van némi igazság,­­ csak éppen ebben az esetben nincs; mégpedig azért, mert ezt a kérdést nem a miniszterelnök úr hozta napirendre, hanem egy kormányzói nyilat­kozat, amely a múlt országgyűlés megnyitásakor hangzott el és a­ hitbizományi reformot már akkor bejelentette. Hogy ez bizonyos halasztást szenve­dett, annak nem az volt az oka, hogy az akkori kormány megijedt volna saját reformkészségétől, hanem egyedül és kizárólag a bekövetkezett gaz­dasági, pénzügyi válság, amely legalább is kétsé­gessé tette, hogy a hitbizományi reform során fel­szabaduló és megmozduló föld földbirtokpolitikai célokra való felhasználásához szükséges pénzügyi eszközök rendelkezésre fognak állani vagy sem. Bámulatom megtorpant... — Azóta javultak a viszonyok, de ma sem tudjuk, milyen mennyiségű föld fog megmoz­dulni a hitbizományi reform következtében és ma sem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy a rendelkezésre álló pénzösszegek elegendők lesz­nek-e. Ennek folytán nagy tisztelettel adózom­­ a miniszterelnök úr bátorságának, hogy ezt a ja­vaslatot mégis előveszi. Igaz, hogy ez a bámulat­­om és tiszteletem kissé megtorpan a 19. szakasz olvasásánál, amelyből az sül ki, hogy a nagy bőkezűséggel szabaddá tett föld az eredeti javas­lat szerint 12 évre még az új birtokosok kezén köttetik meg, — igaz viszont, hogy ezt az intéz­kedést a bizottsági tárgyalás során hat évre le­szállították. Engedjék meg, hogy kissé éles kife­jezést­ használjak: nem nagy csodálattal adózom olyan reformmunkának, amely egy nagy reform látszatát kelti, de ugyanabban a törvényjavas­latban gondoskodik arról, hogy a javaslat követ­kezményei csak egy későbbi generációnál válja­nak aktuálissá.­­ Azt hiszem, nyugodtan bízhatom a tárgyi­lagos közvélemény megítélésére, melyik eljárás őszintébb, az-e, amely nem nyúl egy reformhoz mindaddig, amíg annak összes előfeltételei nincse­nek megadva, nem nyúl hozzá, amíg nem biztos a végrehajtás tekintetében, vagy az-e, amely egy nagy reform látszatát kelti, de ugyanakkor gon­doskodik arról, hogy annak időszerűsége későbbi generációra maradjon. Ha ennek ellenére kész vagyok megszavazni ezt a javaslatot, úgy ennek nem a politikai bizalom az o­ka, amelyet az imént általam felemlített metódus sem volt képes ben­nem öregbíteni. (Gúnyos nevetés a baloldalon.) Ellenkezőleg: bizonyítékát kívánom szolgáltatni most leadott szavazatommal, hogy sohasem állott meg az a tétel, amit a miniszterelnök úr felállí­tott, hogy az ő nagy reformjait a háta mö­zött ülő pártnak egyes tagjai — akikhez magamat is so­rozni bátor vagyok — elgáncsolni készültek. — A csuklyások! — kiáltotta valaki a balolda­lon. A birtokpolitika — nem pártpolitika — De megszavazom a javaslatot más okból és ez a fontosabb, — folytatta Bethlen István. — Azt hiszem, sohasem volt nagyobb érdek, mint ma, hogy a birtokpolitikai kérdéseket kiemeljük a pártpolitikai ellentétekből, a társadalmi, szociális, gazdasági és egyéb nehézségeknek abból az atmor szférájából, amely légkör ezeket a kérdéseket csak megrontani és helytelen irányba terelni tudja. (Úgy van, úgy van! Taps a jobboldalon ) Hogy egy személyes momentumot is vegyítsek a kérdésbe: évtizedek óta foglalkozom birtokpolitikai kérdé­sekkel. Ezt a munkát még a háború előtt Erdély­ben kezdtem, amikor magyar érdekből lándzsát tör­tem a telepítés mellett azért, hogy az Erdélyben sűrűn eladásra kerülő magyar birtokok magyar kézben maradjanak. Matolcsy Mátyás képviselő­társam itt egy levelet olvasott fel, amely 6z©rint Erdélyt azért vesztettük volna el, mert ott idejé­ben nem eszközöltünk földosztást. Bármennyire is elismerem képviselőtársam jóhiszeműségét, azt, hogy őt csakis a meggyőződés vezeti, azt kell mon­danom: ebben egy szemernyi igazság sincs. Sehol Magyarországon nem volt olyan egészséges birtok­eloszlás, mint Erdélyben. Aki kissé ismeri az erre vonatkozó adatokat, tudja, hogy Erdélyben a nagybirtok a mezőgazdaságilag megművelhető földnek csak 8—9 százalékát teszi. Hol van ettől az aránytól a magyar Alföldi Nem az idézte elő Erdély elvesztését, hogy ezt a nyolcszázalékos magyar birtokot nem osztottuk fel akkor a román parasztok között, hanem az, hogy ezt a 8 százalékot hagytuk elporladni a román parasztság javára és nem magyaroknak adtuk. (Úgy van, úgy van a Ház minden oldalán.) Tanács a fiataloknak — Ha szabad nekem, mint a Ház régi tasdá­nak egy tanácsot adnom fiatalabb képviselőtár­­ saim számára, úgy ez csak az lehet: "tartózkodja­nak attól, hogy az egész birtokpolitikai kérdést a túlfűtött hangulat hangnemében tárgyalják. (Úgy van, úgy van.) Ezzel sem saját maguknak, sem az országnak nem használnak. A háború után végrehajtott reform jelentősége . A háború után is foglalkoztam birtokpoliti­kai kérdésekkel. Mint miniszterelnök, Nagyatádi Szabó Istvánnal együtt én hajtottam végre azt a földreformot, amelyet ma olyan vígan és könnyű­szerrel gáncsolnak, kritizálnak. Higgye el a tisz­telt túloldal, hogy ez a reform egy nagy forra­dalmi hidlám levezetését jelentette, amely nélkül túloldali képviselőtársaim nem ülhetnének olyan nyugodtan, mint most. Sulyok Dezső: így is bekövetkezik az istenek alkonya... A negyedisteneké... Bethlen István gróf: Amikor most a birtok­politikai kérdések tárgyalásánál újból felszóla­lok, merem mondani, hogy teljesen érdekmente­sen teszem. Hiszen nincs ebben az országban egyetlen talpalatnyi földem, amelyet védenem kellene. Teljesen érdekmentesen merek a kérdés­hez szólani és mondhatom: ez a kérdés nem vi­lágnézeti probléma, (Úgy van, úgy van­ az egé­sz Házban,­ mint ahogy azt sokan be akarják állí­tani. Ez tisztán és kizárólag gyakorlati politikai kérdés, amelynek megoldását csak akkor talál­hatjuk meg, ha a való tényeket nem hagyjuk figyelmen kívül. Kétségtelen, hogy a hitbizomá­nyi reform felöleli az egész birtokpolitikai kér­déskomplexumot. Nézetem szerint nem is lehet a hitbizományi reformmal kiszakítottan, a többi birtokpolitikai kérdés nélkül foglalkozni. Ez egy tégla abban a falban, amelyet az egész birtok­politika képvisel. Azt hiszem, az országgyűlésnek joga van felvilágosításokat kérni a kormánytól és a kormánynak kö­telessége feleletet adni, ami­kor ilyen életbevágó kérdésről van szó. Elvártam volna a kormánytól, hogy legalább nagy voná­sokban ismertesse azokat a birtokpolitikai elgon­dolásokat is, amelyek ezzel a kérdéssel összefüg­gésben állanak, mert az, hogy a birtokosok egyik kategóriája mennyi áldozatot hoz és hogy ez az áldozat arányban áll-e azzal az áldozattal, ame­lyet a birtokosok másik kategóriája fog hozni, mindez csak akkor tűnik ki, ha ismerjük a kor­mány elgondolásait. Ez nem ment fel engem az alól, hogy a kérdéssel in extenso foglalkozzam, mert hiszen meggyőződésem szerint másképpen nem lehet beszélni erről a kérdésről. Mielőtt azonban ezt tenném, legyen szabad magával a hitbizományi kérdéssel foglalkoznom. PESTI NAPLÓ 1936 február 1 MODIANO szivarkahüvely IKERSZŰRŐS Modiano szivarkahüvely . . . . MODIANO szivarkapapír 40 48 12 fillér fillér fillér E gyártmányok versenyen kívül álló minőségéért ez az aláírás szavatol: Líkerdinasztiák és Apponyi díszsírhelye­ k A hitbizományi intézményt két szempont­ból teszem bírálat tárgyává. Először általános­ságban, hogy olyan intézmény-e, amely beleilleszt­kedik a mai korba, másodszor pedig abból a szem­pontból, hogy a jelenlegi birtokviszonyok között előnyös vagy hátrányos-e, milyen mértékben szün­tetendő meg és milyen mértékben tartható fenn. Az első kérdéssel egészen röviden kívánok foglal­kozni. Kétségtelen, hogy a nagy liberális korszak nagy államférfiai: Beák, Széchenyi,­­Kossuth nem helyezkedhettek más álláspontra, mint arra, hogy a hitbizományok eltörlendők. Hiszen az a kor arra törekedett, hogy minden korlátot megszüntessen, amely a birtok szabad rendelkezési jogának útjá­ban áll és ezáltal a szabadversenyt megteremtse. Ma azonban, amikor már egy történelmi perspek­tíva áll rendelkezésünkre, hogy megítéljük annak a kornak előnyeit és hátrányait, azt kell monda­nunk: az a világrend mégis bizonyos egyoldalú­ságokban szenvedett. Ezt a nemzetet nemcsak a gazdasági kvalifikáció tartotta fenn, hanem azok az erények, amelyek a polgárok lelkében éltek: a hősiesség, a bátorság, a férfiasság, tehát mindazok az ideálok, amelyekre egy nemzetnek szüksége van, ha nemzetek nagy versenyében helyt akar állani. (Tígy van! — Taps a Ház minden oldalán.) Ezekre az erényekre szükség­ van, ha nem akar­juk, ho­­y ez az ország és az egész világ materia­lista világf­el­fogásba süllyedjen, amely felfogás terjedését, sajnos, szerte a világon tapasztaljuk és amely a háború után oda vezetett, hogy nagy sike­rek dinasztiákat alapíthattak és az Apponyihoz hasonló ideális lelkek díszsírhellyel kellett, hogy megelégedjenek. (Taps az egész Házban.) Ezek olyan mozzanatok, amelyek megfontolásra kész­tetnek. Meg lehet-e oldani a problémákat mechanikus földosztással? — Kétségtelen, hogy a liberális korszak nagy felszabadító reformjai folytán a magyar gazdasági élet erős fejlődésnek indult és enélkül a fejlődés sohasem következett volna be. De a történelmi retrospektív kutatás szemüvegén keresztül nézve a helyzetet, azt kell mondanom, hogy a földbirtok szabadságának korlátlan helyreállítása — bármi­lyen előnyökkel is jár — bizonyos hátrányokat te­remt. Ebben a korszakban indult meg mindenek­előtt a középbirtok fokozatos eltűnése, megsemmi- MISS DANI A Dánia szépségkirálynője, a levegő csillaga SYLVIA & CHRISTIAN az utólérhetetlen táncsztárok NITA & ROY öt világrész kedvencei ARIZONÁBAN

Next