Pesti Napló, 1936. február (87. évfolyam, 26–50. szám)

1936-02-01 / 26. szám

4 Szombat PESTI NAPLÓ 1936 február 1 sülése, ami a magyar nemzet szempontjából, mond­juk ki egész nyíltan és őszintén, nagy veszteség volt. Ennek volt a következménye az, hogy foko­zatosan egészségtelen törpebirtokos tömegek fej­lődtek. Végeredményben ez volt az oka a földnél­küli proletariátus megszületésének. Ezek törté­nelmi tények, amelyeket letagadni nem lehet. Nem ez volt-e az oka az időről időre jelentkező egész­ségtelen földbirtokeladósodásnak? Ez talán nem következett volna be, ha az összes korlátok nem szűntek volna meg. Ezzel nem akarom azt mon­dani, mintha amellett lennék, hogy ezeket a kor­látokat ma állítsuk helyre. Ezzel azt akarom kife­jezni: ha a liberális korszak a maga elveit nem teljes ortodoxiával hajtotta volna végre, hanem bizonyos korrektívumokat alkalmazott volna, ak­kor ennek az ország csak hasznát látta volna. Meg­engedem: ebben az esetben az elvek csorbát szen­vedtek volna, de vájjon előállnak-e azok a jóvá nem tehető veszteségek, amelyek bekövetkeztek. Azt fogják mondani: utólag könnyű bölcsnek lenni. Egészen bizonyos, hogy a korszellem akkor ilyen korlátok fenntartását lehetetlenné tette volna. Egy bizonyos: a 67-es korszak derekán, amikor népünk elproletárosodásának folyamata megkezdődött, hozzá lehetett és hozzá kellett volna nyúlni ezek­hez a kérdésekhez és miután ez nem történt meg,­­mi vagyunk kénytelenek ezekkel a problémákkal foglalkozni. Ma mindannyian látjuk a bajokat, de hiba, hogy az orvoslást különféle utakon keres­sük. Pedig­ nem nagy tudomány kell ahhoz és an­nak kimutatásához, hogy az,­­amit ma talán a magyar intelligenciának túlnyomó többsége hisz, hogy mechanikus földosztással ezt a kérdést el le­het intézni, nem vezet célra. Egy mechanikus földosztás ugyanis nem szünteti meg azokat az okokat, amelyek a bajt előidézték. Annak kimuta­tásához sem kell nagy tudomány, hogy a legradi­kálisabb földreform mellett sem lehet kielégíteni a földnélküli mezőgazdasági munkások legnagyobb részét. Nem lehet nekik annyi földet juttatni, hogy ebből családjukat is el tudják tartani. Kétségtelen, hogy egy ilyen reform során a még megmaradt közép- és nagybirtok teljesen elpusztulna a követ­kező évtizedben és nincs kétségem aziránt, hogy­­folytatódna a kisbirtok elporlása, eltűnése. Sok az igénylő, kevés a föld . Engedjék meg, hogy ezt a kérdést néhány statisztikai adattal világítsam meg. Nézzük, meny­nyi azoknak száma, akik törpebirtokosok, illetve földnélküli proletárok, akik mezőgazdasággal fog­lalkoznak és akiket földdel kellene kielégítem, ha földosztás útján akarjuk a problémát megoldani? Magyarországon egy hold alatti földbirtokos 25.000 van, 1—5 holddal rendelkező 294.000, tehát 320.000 azoknak száma, akiknek átlagosan 2—2,5 hold birtokuk van. De ezenkívül itt van a teljesen nincstelenek óriási tömege, azután a gazdasági cselédek, továbbá azok, akik házzal, kis kerttel rendelkeznek, de földjük nincs, továbbá a teljesen birtoktalan, mezőgazdasággal foglalkozó népes­ség; ez együttvéve 770.000 főt tesz ki, de nem a családtagokkal, hanem azok nélkül. Ha ezeket ki akarnánk némileg elégíteni és ha a 2—2,5 holddal rendelkező törpebirtokos földjét legalább 5 holdra kiegészíteni, — amely földmennyiség nélkül alig­ tud megélni egy család a földből — ehhez 800.000 hold kellene. És ha ugyanezt akarnánk tenni a földnélküli proletárokkal, akkor összesen 4.650.000 hold kellene. — Mennyi áll a rendelkezésünkre? Itt a Ká­rolyi Mihály-féle földreformalapot veszem, amely­nél senkinek sem maradna több földje, mint 500 hold- Magyarországon ezer holdon felüli szabad birtokos van 781, 2,024.000 holddal. Ha levonjuk az erdőt és nádast, marad összesen a 2,024000 hold­ból 1,060.000 hold, ha 500 holdat hagyunk meg a birtokosoknak. Jön a második kategória, a kötött birtok. A számítások szerint — levonva a nádast, az erdőt és a megmaradó 500 holdakat — elosztásra kerülne még 200.000 hold. Jön a harmadik kate­­gória, vagyis a többi között birtok. Itt felosztható lenne 255.000 hold. Azután van még a negyedik kategória, az 500—1000 hold közötti szabad birtok, amelynek a felét szintén fel lehetne használni. Ez a négy kategória együttvéve kitenne 1.600.000 hol­dat, szemben a 4.650.000 holddal, amelyre szükség­­volna, ha mechanikus földosztás révén akarnók a kérdést megoldani. — De tovább megyek. Rendelkezésre áll­­1,600.000 hold. Ha már most legalább a törpebirto­kokat egészítjük ki, 800.000 holdat kell igénybe venni. Akkor már csak a rendelkezésre álló föld­nek a fele marad meg, amelyből, ugyanezeket az elveket követve, a földnélküliek 770.000-nyi számá­ból csakis 160.000­et lehetne kielégíteni. Az a föld, amely ma megművelésre a földnélküli proletárok rendelkezésére áll, 3,300 000 hold, de ez lecsökkenne a felére, 1,600.000-re, ellenben az a néptömeg, amely ebből keresi a kenyerét, 770.000 főről csak 610.000 főre csökkenne. Ez azt jelenti, hogy a föld feléből kellene azon proletártömegek négyötödének meg­élnie, amely ma ezt a földet műveli. A proletártömeg elhelyezése Bethlen István. Ezekből az adatokból vonjuk le a konzekvenciát. Ez pedi­g a következő: minden helyes és okos földbirtokpolitikai művelet mellett mégis más utakat kell keresni. (Ügy van! Ügy van!) Először is meg kell találnunk azt a közös nevezőt, hogy mit tartunk mi egészséges birtok­elosztásnak. Mert ha száz embert meg fogunk kér­dezni, valamennyien más és más feleletet fognak adni. Márpedig annak eldöntése nélkül, hogy mit is értünk egészséges birtokelosztás alatt, annak eldöntése nélkül, hogy mi a kitűzött cél, amely felé haladnunk kell, — nézetem szerint az utat sem lehet megválasztani, amelyen járni kell. Saj­nos, nem áll rendelkezésünkre semmi útmutatás abban a tekintetben, hogy mi a­ kormány állás­pontja. Meg kell állapítani: mennyi az a föld­mennyiség, amelyből egy család meg tud élni? Mert h­a Kínában egy hold elég ahhoz, hogy bősé­gesen eltartson egy családot intenzív kerti műve­lés mellett és ha Hollandiában 2—2,5 hold bőven elég arra, hogy abból egy család megélhessen, úgy erre Magyarországon 5 hold is csak nagyon szűkösen elég. Tehát ezzel sem megyünk sokra. — A magam részéről inkább bizonyos irány­elveket szeretnék ebből a szempontból felhozni. Azt tartom kívánatosnak, minél több legyen az olyan önálló kisbirtokos, aki annyi földdel ren­delkezik, hogy abból szorgalmas művelés mellett eltarthassa családját. Ez azonban nem lehet aka­dálya annak, hogy legyen közép- és nagybirtok, mert egyenlőtlenség ezen a téren sehol sincs. Ma­gyar politikai és egyéb gazdasági, szociális szem­pontból kívánatosnak tartom, hogy legyen közép­birtok és legyen nagybirtok, amennyiben nem latifundium. Kívánatos, — és ezt nyomatékosan hangsúlyozom — hogy ne legyen több törpebirto­kos és földnélküli tömeg, mint amennyi valóban keresetet talál a megművelésre rászándó közép-és nagybirtokon. Ha ebből a szempontból nézem a dolgot, úgy két kardinális bajt kell megállapí­tanom. Az egyik az, hogy nagyon kevés azoknak a kisgazdáknak a száma, akik birtokkal olyan mérvben rendelkeznek, hogy abból családjukat egyedül fenn tudják tartani, a másik az,­­hogy a nagybirtok ma már nem elegendő arra, hogy kenyeret adjon a proletártömegeknek. Iparfejlesztést! — Már most hogyan juthatunk ki ebből a helyzetből? Puszta földosztás révén semmiesetre sem. Meg vagyok róla győződve, hogy minden birtokpolitikai művelet csak akkor vezethet si­kerre, ha ugyanakkor, sőt merem állítani, előzete­sen lehetővé tesszük, hogy egy kisgazdacsalád kisebb területen éljen meg, mint most, ha lehetővé tesszük, hogy a nagybirtokosok intenzívebben műveltessék földjüket, mint ma. Ilyen feltételek mellett képzelhető el, hogy a nagy munkanélküli tömegek elhelyezkedésre találnak és ezen a réren a szociális bajok és nehézségek levezettessenek. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Friedrich István: Azért kell nagyipar is! Bethlen István: Az ország érdekében feltét­lenül szükség van az iparosításra is, mert csak ily módon tudjuk levezetni a munkanélkülieknek azt a tömegét, amelyet radikális birtokpolitikai eszközökkel sem tudnánk elhelyezni. (Helyeslés, taps a jobboldalon.) Friedrich István: Látom, itt már nem lesz semmi baj, Bethlen visszamegy miniszterelnöknek. (Derültség.) Rakovszky Tibor (a jobboldal felé): Mindenki tapsoljon, amíg nem késő. Ez a nagy fordulat előszele. Bethlen István: Még az egyéb politikai eszkö­zök igénybevétele mellett is rendkívül nehéz kike­rülni ebből a rossz szociális helyzetből, amelyhez hasonló csak nagyon kevés országban volt. De mint rámutattam, ép az egyensúly megbillenésé­ről van szó. Proletár tömegek állanak otthon nél­kül, nincs megfelelő munkaalkalom és ez a helyzet folyton romlik (Ügy van­ a baloldalon), mert hiszen a közép- és nagybirtokok automatikusan tűnnek el Ha tíz év adataira visszatekintünk, úgy azt látjuk, hogy egy évben átlag körülbelül 30— 40000 holdat tesz ki az a területmennyiség, amely a nagybirtokból lecsatol­ód­ik, idegenek kezébe jut. Ez tíz év alatt 300—400 000 holdat teszi ki. De rendes körülmények között az így romló állapot mégis kiegyenlítődik, egyfelől azáltal, hogy a megmaradó közép és nagybirtok fokozottabb mértékben gaz­dálkodik, másfelől intenzívebbé válik a városi fejlődés, az iparosítás, a tőke invesztációja, a magán- és államgazdaság részéről; de kiegyenlí­tődött ez a háború előtti időkben a kivándorlás révén is. Felkiáltások: Sajnos! Bethlen István: Ez a kiegyenlítődés, sajnos, a születések visszafejlődésénél is mutatkozik. Nagyatádi és a proletártömegek Bethlen István ezután visszapillantást vetett a 48 as és 67-es idők földbirtokpolitikai viszonyaira, majd így folytatta: „ A kiegyenlítődési folyamat erős intenzivi­tással lépett fel különösen a 67-es években, a nagy­birtoknál új művelési területek keletkeztek, erős volt a városi fejlődés, az iparosodás, a tőke és nagy volt a kivándorlás. Ennek ellenére a 90-es években már szociális bajok keletkeztek. Nagy proletártö­megek mozdultak meg az Alföldön, akik nem ju­tottak megfelelő keresethez és akik ennek folytán a földosztás jelszavával léptek fel. Itt van a há­ború és a forradalom, amely végeredményben a földosztás jegyében folyt le. Egymillió holdat osz­tott ki az a kormány, amelynek élén én álltam, Nagyatádi Szabó István földművelésügyi minisz­ter vezetésével. Ha van valami, ami bizonyítja, hogy Nagyatádi nagy ember volt, az­ nem a saját fajtájú kisgazdáknak adta a földet, hanem a prole­tároknak. Ezzel megakadályozta, hogy ezek­ a pro­letártömegek még alacsonyabb színvonalra süly­lyedjenek a kenyérkereset terén. Bethlen István beszédideje ekkor lejárt, a Ház egyórás hosszabbítást adott. Bethlen István: Kérdem önöket, mi lett volna, h­a Nagyatádi nem ezeknek a kategóriáknak adott volna földet?­ Nem az lett volna-e a következmény, hogy 470.000 ember teljesen elpusztult volna? Hogy a földosztás révén ebben az országban nem nehe­zült meg a proletártársadalom helyzete, annak oka az volt, hogy elsősorban ők kaptak földet. De hogy nem romlott meg a helyzet, annak oka a há­borús vérveszteségen kívül az 1920-as évek derekán megindult erős iparosodás­­, folyamat: a tőke­import nagy beruházó tevékenysége volt, amelyet, az állam és magángazdaság folytatott. Ezenkívül növekedett a nagy- és középbirtok intenzitása is, a magas terményárak természetes folyományakép­pen, mert hiszen a fokozott művelés gazdaságo­sabbá vált. Teljes dekonjunktúrában — Ma azonban teljes dekonjunktúrával állunk, szemben. A nagybirtok kénytelen az expanzív mű­velésre visszatérni. Iparosodásunk fejlődése meg­állt, sőt ipari munkanélküliséggel állunk szemben. Teljes hitelválság van ma, tőkeimportra gondolni sem lehet. Az állam invesztációs tevékenysége szünetel. A születések csökkenését is a gazdasági helyzet rosszabbodásával lehet megmagyarázni. Az egyke nem, egyéb, mint a polgári társadalom védekezése az ellen a rém ellen, hogy saját maga és családja alacsonyabb társadalmi rétegbe süllyed­jen, mint amilyenben ma van. Tartózkodjunk minden erőszakos földosztástól . A népszerűsködés szempontját figyelmen kí­vül hagyva, őszintén meg kell mondani, hogy tar­tózkodni kell minden erőszakos földosztástól. Meg kell elégedni azokkal a birtokpolitikai műveletek­kel, amelyek a nagiv, rosszul kezelt latifundiumo­kat bontják meg. Én minden továbbmenő földosz­tásnak ellene vagyok. Nem kell félni, lesz elég föld, ha csak azokat az adóföldeket veszem is te­kintetbe, amelyek rendelkezésre állanak. De to­vábbmegyek: ha a ma védelem alatt álló közép- és nagybirtokokat rendezni akarjuk, ezrével és ezré­vel fog felszabadulni a föld. Rengeteg azoknak a­­­­ birtokosoknak száma, akik már rég vannak arra a szerencsés pillanatra, amikor kedvező körülmények között áruba bocsáthatják földjüket. Egyesek azt mondják: nem ott lesz a föld, ahol szükség van rá. A nagyatádi Szabó Istvánnal végrehajtott földreform során tapasztaltuk, hogy sajnos, na­gyon sok olyan vidék van, ahol nem áll elegendő föld rendelkezésre, de sokan vannak az igénylők, viszont vannak egyes helyeken földterületek, de nincsenek igénylők. A telepítés ellen — A miniszterelnök úr és a kormány ezen a helyzeten a telepítés révén akar segíteni. De ehhez kényszerkisajátításra nincs szükség. A te­lepítés drága és nehéz művelet, kár erre a mód­szerre pazarolni a rendelkezésre álló pénzt. — A másik tétel, amit fel kell állítani mint körülményt a birtokpolitikai műveletekkel kap­­csolatban: mindent el kell követni, hogy a kis-, közép- és nagybirtok intenzív művelése lehetővé váljék. Erre egy általános gazdasági és pénzügyi programot kell felállítani; ez a kormány hiva­­tása. Tessék megváltoztatni az adózást, tessék az agrárolló szűkítése érdekében megtenni a szüksé­ges intézkedéseket; tessék az adóreformot úgy elkészíteni, hogy a kisbirtokos rétegek megszaba­duljanak a túlzott adóktól. (Helyeslés a balolda­lon.) Ebben az esetben a birtokpolitika szervesen alá lesz támasztva okos, előrelátó, bölcs gazda­sági intézkedésekkel. Tessék mindent megtenni, hogy népünk gazdasági tudása fejlődjék; tessék mindent megtenni, hogy az öntözés k­érdése Ma­gyarországon nagyobb keretek között oldódjék meg, mert ez az egyedüli módszer arra, hogy pél­dául a túlzsúfolt lakosságú Tiszántúl gazdái csa­ládjukkal kisebb területen is megélhessenek, hi­szen a mai klíma mellett minden három évből két esztendő meghozza az aszályt; tessék az ipa­rosodást az egész vonalon felkarolni és lehetővé tenni. Friedrich István: Megint a Bakonyba kell menni minisztertanácsra, pedig már hideg van ott. (Derültség.) Nehéz székelésben szenvedők, akiknek gyakori fejfájás, mellnyomás, szívdobogás, nyomorműkö­dési zavarok és különösen fájdalmas végbélbajok — mint aranyér, repedés, előesés, polipus, sipoly, szűkület — teszik az életet nehézzé, igyanak reg­gel és este negyed pohár természetes »Ferenc­ózsef« keserűvizet. Az orvosok ajánlják. ­ A keresztény tőke vonuljon be a nagyiparba Bethlen István: Kritikát akarok gyakorolni más kérdésben is. A javaslat megtartja a hitbizo­mányi intézményt, ezzel nem szállok vitába Ha a javaslat célja az, hogy lehetővé tegye, hogy lati­fundiumos területek egy része birtokpolitikai cé­lokra szabaddá váljék, akkor ezt a célt sokkal egy­szerűbben és könnyebben lehet elérni. Én ellene vagyok minden kényszerföldosztásnak. (Helyeslés a Ház minden oldalán.) Én ezt mondanám a hit­bizományi birtokosnak: »Te megtarthatod egész vagyonodat hitbizományi kötöttségben, ha annak egy részével kivonulsz a földből és más téren ke­resel elhelyezkedést«. Arra gondolok, hogy a hit­bizományi birtokosok háztulajdonokba, bányavál­lalatokba, iparvállalatokba is fektessék pénzüket. Mi volna ennek az előnye? Elsősorban az, hogy a birtokosok jószántukból, szabad megegyezés alap­ján kötnének olyan szerződéseket, amelyeket a maguk részéről jónak tartanak s amelyeket az ál­lam is akceptál. — De volna egy másik nagy előny is és erre bátor vagyok a túloldal figyelmét különösen fel­

Next