Pesti Napló, 1936. február (87. évfolyam, 26–50. szám)
1936-02-01 / 26. szám
4 Szombat PESTI NAPLÓ 1936 február 1 sülése, ami a magyar nemzet szempontjából, mondjuk ki egész nyíltan és őszintén, nagy veszteség volt. Ennek volt a következménye az, hogy fokozatosan egészségtelen törpebirtokos tömegek fejlődtek. Végeredményben ez volt az oka a földnélküli proletariátus megszületésének. Ezek történelmi tények, amelyeket letagadni nem lehet. Nem ez volt-e az oka az időről időre jelentkező egészségtelen földbirtokeladósodásnak? Ez talán nem következett volna be, ha az összes korlátok nem szűntek volna meg. Ezzel nem akarom azt mondani, mintha amellett lennék, hogy ezeket a korlátokat ma állítsuk helyre. Ezzel azt akarom kifejezni: ha a liberális korszak a maga elveit nem teljes ortodoxiával hajtotta volna végre, hanem bizonyos korrektívumokat alkalmazott volna, akkor ennek az ország csak hasznát látta volna. Megengedem: ebben az esetben az elvek csorbát szenvedtek volna, de vájjon előállnak-e azok a jóvá nem tehető veszteségek, amelyek bekövetkeztek. Azt fogják mondani: utólag könnyű bölcsnek lenni. Egészen bizonyos, hogy a korszellem akkor ilyen korlátok fenntartását lehetetlenné tette volna. Egy bizonyos: a 67-es korszak derekán, amikor népünk elproletárosodásának folyamata megkezdődött, hozzá lehetett és hozzá kellett volna nyúlni ezekhez a kérdésekhez és miután ez nem történt meg,mi vagyunk kénytelenek ezekkel a problémákkal foglalkozni. Ma mindannyian látjuk a bajokat, de hiba, hogy az orvoslást különféle utakon keressük. Pedig nem nagy tudomány kell ahhoz és annak kimutatásához, hogy az,amit ma talán a magyar intelligenciának túlnyomó többsége hisz, hogy mechanikus földosztással ezt a kérdést el lehet intézni, nem vezet célra. Egy mechanikus földosztás ugyanis nem szünteti meg azokat az okokat, amelyek a bajt előidézték. Annak kimutatásához sem kell nagy tudomány, hogy a legradikálisabb földreform mellett sem lehet kielégíteni a földnélküli mezőgazdasági munkások legnagyobb részét. Nem lehet nekik annyi földet juttatni, hogy ebből családjukat is el tudják tartani. Kétségtelen, hogy egy ilyen reform során a még megmaradt közép- és nagybirtok teljesen elpusztulna a következő évtizedben és nincs kétségem aziránt, hogyfolytatódna a kisbirtok elporlása, eltűnése. Sok az igénylő, kevés a föld . Engedjék meg, hogy ezt a kérdést néhány statisztikai adattal világítsam meg. Nézzük, menynyi azoknak száma, akik törpebirtokosok, illetve földnélküli proletárok, akik mezőgazdasággal foglalkoznak és akiket földdel kellene kielégítem, ha földosztás útján akarjuk a problémát megoldani? Magyarországon egy hold alatti földbirtokos 25.000 van, 1—5 holddal rendelkező 294.000, tehát 320.000 azoknak száma, akiknek átlagosan 2—2,5 hold birtokuk van. De ezenkívül itt van a teljesen nincstelenek óriási tömege, azután a gazdasági cselédek, továbbá azok, akik házzal, kis kerttel rendelkeznek, de földjük nincs, továbbá a teljesen birtoktalan, mezőgazdasággal foglalkozó népesség; ez együttvéve 770.000 főt tesz ki, de nem a családtagokkal, hanem azok nélkül. Ha ezeket ki akarnánk némileg elégíteni és ha a 2—2,5 holddal rendelkező törpebirtokos földjét legalább 5 holdra kiegészíteni, — amely földmennyiség nélkül alig tud megélni egy család a földből — ehhez 800.000 hold kellene. És ha ugyanezt akarnánk tenni a földnélküli proletárokkal, akkor összesen 4.650.000 hold kellene. — Mennyi áll a rendelkezésünkre? Itt a Károlyi Mihály-féle földreformalapot veszem, amelynél senkinek sem maradna több földje, mint 500 hold- Magyarországon ezer holdon felüli szabad birtokos van 781, 2,024.000 holddal. Ha levonjuk az erdőt és nádast, marad összesen a 2,024000 holdból 1,060.000 hold, ha 500 holdat hagyunk meg a birtokosoknak. Jön a második kategória, a kötött birtok. A számítások szerint — levonva a nádast, az erdőt és a megmaradó 500 holdakat — elosztásra kerülne még 200.000 hold. Jön a harmadik kategória, vagyis a többi között birtok. Itt felosztható lenne 255.000 hold. Azután van még a negyedik kategória, az 500—1000 hold közötti szabad birtok, amelynek a felét szintén fel lehetne használni. Ez a négy kategória együttvéve kitenne 1.600.000 holdat, szemben a 4.650.000 holddal, amelyre szükségvolna, ha mechanikus földosztás révén akarnók a kérdést megoldani. — De tovább megyek. Rendelkezésre áll1,600.000 hold. Ha már most legalább a törpebirtokokat egészítjük ki, 800.000 holdat kell igénybe venni. Akkor már csak a rendelkezésre álló földnek a fele marad meg, amelyből, ugyanezeket az elveket követve, a földnélküliek 770.000-nyi számából csakis 160.000et lehetne kielégíteni. Az a föld, amely ma megművelésre a földnélküli proletárok rendelkezésére áll, 3,300 000 hold, de ez lecsökkenne a felére, 1,600.000-re, ellenben az a néptömeg, amely ebből keresi a kenyerét, 770.000 főről csak 610.000 főre csökkenne. Ez azt jelenti, hogy a föld feléből kellene azon proletártömegek négyötödének megélnie, amely ma ezt a földet műveli. A proletártömeg elhelyezése Bethlen István. Ezekből az adatokból vonjuk le a konzekvenciát. Ez pedig a következő: minden helyes és okos földbirtokpolitikai művelet mellett mégis más utakat kell keresni. (Ügy van! Ügy van!) Először is meg kell találnunk azt a közös nevezőt, hogy mit tartunk mi egészséges birtokelosztásnak. Mert ha száz embert meg fogunk kérdezni, valamennyien más és más feleletet fognak adni. Márpedig annak eldöntése nélkül, hogy mit is értünk egészséges birtokelosztás alatt, annak eldöntése nélkül, hogy mi a kitűzött cél, amely felé haladnunk kell, — nézetem szerint az utat sem lehet megválasztani, amelyen járni kell. Sajnos, nem áll rendelkezésünkre semmi útmutatás abban a tekintetben, hogy mi a kormány álláspontja. Meg kell állapítani: mennyi az a földmennyiség, amelyből egy család meg tud élni? Mert ha Kínában egy hold elég ahhoz, hogy bőségesen eltartson egy családot intenzív kerti művelés mellett és ha Hollandiában 2—2,5 hold bőven elég arra, hogy abból egy család megélhessen, úgy erre Magyarországon 5 hold is csak nagyon szűkösen elég. Tehát ezzel sem megyünk sokra. — A magam részéről inkább bizonyos irányelveket szeretnék ebből a szempontból felhozni. Azt tartom kívánatosnak, minél több legyen az olyan önálló kisbirtokos, aki annyi földdel rendelkezik, hogy abból szorgalmas művelés mellett eltarthassa családját. Ez azonban nem lehet akadálya annak, hogy legyen közép- és nagybirtok, mert egyenlőtlenség ezen a téren sehol sincs. Magyar politikai és egyéb gazdasági, szociális szempontból kívánatosnak tartom, hogy legyen középbirtok és legyen nagybirtok, amennyiben nem latifundium. Kívánatos, — és ezt nyomatékosan hangsúlyozom — hogy ne legyen több törpebirtokos és földnélküli tömeg, mint amennyi valóban keresetet talál a megművelésre rászándó közép-és nagybirtokon. Ha ebből a szempontból nézem a dolgot, úgy két kardinális bajt kell megállapítanom. Az egyik az, hogy nagyon kevés azoknak a kisgazdáknak a száma, akik birtokkal olyan mérvben rendelkeznek, hogy abból családjukat egyedül fenn tudják tartani, a másik az,hogy a nagybirtok ma már nem elegendő arra, hogy kenyeret adjon a proletártömegeknek. Iparfejlesztést! — Már most hogyan juthatunk ki ebből a helyzetből? Puszta földosztás révén semmiesetre sem. Meg vagyok róla győződve, hogy minden birtokpolitikai művelet csak akkor vezethet sikerre, ha ugyanakkor, sőt merem állítani, előzetesen lehetővé tesszük, hogy egy kisgazdacsalád kisebb területen éljen meg, mint most, ha lehetővé tesszük, hogy a nagybirtokosok intenzívebben műveltessék földjüket, mint ma. Ilyen feltételek mellett képzelhető el, hogy a nagy munkanélküli tömegek elhelyezkedésre találnak és ezen a réren a szociális bajok és nehézségek levezettessenek. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Friedrich István: Azért kell nagyipar is! Bethlen István: Az ország érdekében feltétlenül szükség van az iparosításra is, mert csak ily módon tudjuk levezetni a munkanélkülieknek azt a tömegét, amelyet radikális birtokpolitikai eszközökkel sem tudnánk elhelyezni. (Helyeslés, taps a jobboldalon.) Friedrich István: Látom, itt már nem lesz semmi baj, Bethlen visszamegy miniszterelnöknek. (Derültség.) Rakovszky Tibor (a jobboldal felé): Mindenki tapsoljon, amíg nem késő. Ez a nagy fordulat előszele. Bethlen István: Még az egyéb politikai eszközök igénybevétele mellett is rendkívül nehéz kikerülni ebből a rossz szociális helyzetből, amelyhez hasonló csak nagyon kevés országban volt. De mint rámutattam, ép az egyensúly megbillenéséről van szó. Proletár tömegek állanak otthon nélkül, nincs megfelelő munkaalkalom és ez a helyzet folyton romlik (Ügy van a baloldalon), mert hiszen a közép- és nagybirtokok automatikusan tűnnek el Ha tíz év adataira visszatekintünk, úgy azt látjuk, hogy egy évben átlag körülbelül 30— 40000 holdat tesz ki az a területmennyiség, amely a nagybirtokból lecsatolódik, idegenek kezébe jut. Ez tíz év alatt 300—400 000 holdat teszi ki. De rendes körülmények között az így romló állapot mégis kiegyenlítődik, egyfelől azáltal, hogy a megmaradó közép és nagybirtok fokozottabb mértékben gazdálkodik, másfelől intenzívebbé válik a városi fejlődés, az iparosítás, a tőke invesztációja, a magán- és államgazdaság részéről; de kiegyenlítődött ez a háború előtti időkben a kivándorlás révén is. Felkiáltások: Sajnos! Bethlen István: Ez a kiegyenlítődés, sajnos, a születések visszafejlődésénél is mutatkozik. Nagyatádi és a proletártömegek Bethlen István ezután visszapillantást vetett a 48 as és 67-es idők földbirtokpolitikai viszonyaira, majd így folytatta: „ A kiegyenlítődési folyamat erős intenzivitással lépett fel különösen a 67-es években, a nagybirtoknál új művelési területek keletkeztek, erős volt a városi fejlődés, az iparosodás, a tőke és nagy volt a kivándorlás. Ennek ellenére a 90-es években már szociális bajok keletkeztek. Nagy proletártömegek mozdultak meg az Alföldön, akik nem jutottak megfelelő keresethez és akik ennek folytán a földosztás jelszavával léptek fel. Itt van a háború és a forradalom, amely végeredményben a földosztás jegyében folyt le. Egymillió holdat osztott ki az a kormány, amelynek élén én álltam, Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter vezetésével. Ha van valami, ami bizonyítja, hogy Nagyatádi nagy ember volt, az nem a saját fajtájú kisgazdáknak adta a földet, hanem a proletároknak. Ezzel megakadályozta, hogy ezek a proletártömegek még alacsonyabb színvonalra sülylyedjenek a kenyérkereset terén. Bethlen István beszédideje ekkor lejárt, a Ház egyórás hosszabbítást adott. Bethlen István: Kérdem önöket, mi lett volna, ha Nagyatádi nem ezeknek a kategóriáknak adott volna földet? Nem az lett volna-e a következmény, hogy 470.000 ember teljesen elpusztult volna? Hogy a földosztás révén ebben az országban nem nehezült meg a proletártársadalom helyzete, annak oka az volt, hogy elsősorban ők kaptak földet. De hogy nem romlott meg a helyzet, annak oka a háborús vérveszteségen kívül az 1920-as évek derekán megindult erős iparosodás, folyamat: a tőkeimport nagy beruházó tevékenysége volt, amelyet, az állam és magángazdaság folytatott. Ezenkívül növekedett a nagy- és középbirtok intenzitása is, a magas terményárak természetes folyományaképpen, mert hiszen a fokozott művelés gazdaságosabbá vált. Teljes dekonjunktúrában — Ma azonban teljes dekonjunktúrával állunk, szemben. A nagybirtok kénytelen az expanzív művelésre visszatérni. Iparosodásunk fejlődése megállt, sőt ipari munkanélküliséggel állunk szemben. Teljes hitelválság van ma, tőkeimportra gondolni sem lehet. Az állam invesztációs tevékenysége szünetel. A születések csökkenését is a gazdasági helyzet rosszabbodásával lehet megmagyarázni. Az egyke nem, egyéb, mint a polgári társadalom védekezése az ellen a rém ellen, hogy saját maga és családja alacsonyabb társadalmi rétegbe süllyedjen, mint amilyenben ma van. Tartózkodjunk minden erőszakos földosztástól . A népszerűsködés szempontját figyelmen kívül hagyva, őszintén meg kell mondani, hogy tartózkodni kell minden erőszakos földosztástól. Meg kell elégedni azokkal a birtokpolitikai műveletekkel, amelyek a nagiv, rosszul kezelt latifundiumokat bontják meg. Én minden továbbmenő földosztásnak ellene vagyok. Nem kell félni, lesz elég föld, ha csak azokat az adóföldeket veszem is tekintetbe, amelyek rendelkezésre állanak. De továbbmegyek: ha a ma védelem alatt álló közép- és nagybirtokokat rendezni akarjuk, ezrével és ezrével fog felszabadulni a föld. Rengeteg azoknak a birtokosoknak száma, akik már rég vannak arra a szerencsés pillanatra, amikor kedvező körülmények között áruba bocsáthatják földjüket. Egyesek azt mondják: nem ott lesz a föld, ahol szükség van rá. A nagyatádi Szabó Istvánnal végrehajtott földreform során tapasztaltuk, hogy sajnos, nagyon sok olyan vidék van, ahol nem áll elegendő föld rendelkezésre, de sokan vannak az igénylők, viszont vannak egyes helyeken földterületek, de nincsenek igénylők. A telepítés ellen — A miniszterelnök úr és a kormány ezen a helyzeten a telepítés révén akar segíteni. De ehhez kényszerkisajátításra nincs szükség. A telepítés drága és nehéz művelet, kár erre a módszerre pazarolni a rendelkezésre álló pénzt. — A másik tétel, amit fel kell állítani mint körülményt a birtokpolitikai műveletekkel kapcsolatban: mindent el kell követni, hogy a kis-, közép- és nagybirtok intenzív művelése lehetővé váljék. Erre egy általános gazdasági és pénzügyi programot kell felállítani; ez a kormány hivatása. Tessék megváltoztatni az adózást, tessék az agrárolló szűkítése érdekében megtenni a szükséges intézkedéseket; tessék az adóreformot úgy elkészíteni, hogy a kisbirtokos rétegek megszabaduljanak a túlzott adóktól. (Helyeslés a baloldalon.) Ebben az esetben a birtokpolitika szervesen alá lesz támasztva okos, előrelátó, bölcs gazdasági intézkedésekkel. Tessék mindent megtenni, hogy népünk gazdasági tudása fejlődjék; tessék mindent megtenni, hogy az öntözés kérdése Magyarországon nagyobb keretek között oldódjék meg, mert ez az egyedüli módszer arra, hogy például a túlzsúfolt lakosságú Tiszántúl gazdái családjukkal kisebb területen is megélhessenek, hiszen a mai klíma mellett minden három évből két esztendő meghozza az aszályt; tessék az iparosodást az egész vonalon felkarolni és lehetővé tenni. Friedrich István: Megint a Bakonyba kell menni minisztertanácsra, pedig már hideg van ott. (Derültség.) Nehéz székelésben szenvedők, akiknek gyakori fejfájás, mellnyomás, szívdobogás, nyomorműködési zavarok és különösen fájdalmas végbélbajok — mint aranyér, repedés, előesés, polipus, sipoly, szűkület — teszik az életet nehézzé, igyanak reggel és este negyed pohár természetes »Ferencózsef« keserűvizet. Az orvosok ajánlják. A keresztény tőke vonuljon be a nagyiparba Bethlen István: Kritikát akarok gyakorolni más kérdésben is. A javaslat megtartja a hitbizományi intézményt, ezzel nem szállok vitába Ha a javaslat célja az, hogy lehetővé tegye, hogy latifundiumos területek egy része birtokpolitikai célokra szabaddá váljék, akkor ezt a célt sokkal egyszerűbben és könnyebben lehet elérni. Én ellene vagyok minden kényszerföldosztásnak. (Helyeslés a Ház minden oldalán.) Én ezt mondanám a hitbizományi birtokosnak: »Te megtarthatod egész vagyonodat hitbizományi kötöttségben, ha annak egy részével kivonulsz a földből és más téren keresel elhelyezkedést«. Arra gondolok, hogy a hitbizományi birtokosok háztulajdonokba, bányavállalatokba, iparvállalatokba is fektessék pénzüket. Mi volna ennek az előnye? Elsősorban az, hogy a birtokosok jószántukból, szabad megegyezés alapján kötnének olyan szerződéseket, amelyeket a maguk részéről jónak tartanak s amelyeket az állam is akceptál. — De volna egy másik nagy előny is és erre bátor vagyok a túloldal figyelmét különösen fel