Pesti Napló, 1936. március (87. évfolyam, 51–75. szám)
1936-03-01 / 51. szám
Vasárnap Elcsigázott telkünkben megrendülve Írta: Friedrich István A kormány tét évvel ezelőtt többszáz állástalan diplomást helyezett el ideiglenes és kisegítő minőségben, havi hetvenötpengős fizetéssel. Ezért a „jövedelemért” olyan munkát végeznek, mint amilyennel az idősebb fogalmazási szakbeli tisztviselőket foglalkoztatják. Ezek az ideiglenesen elhelyezett »fiatal« diplomások most emlékirattal fordultak Gömbös Gyula miniszterelnökhöz, amelyben elviselhetetlen helyzetük ,javítását kérik. Elpanaszolják, hogy habár fiatalságuk már a harmincas életkort is elhagyta, még mindig nem tartanak sehol sem. Még el se tudtak indulni a tulajdonképpeni életküzdelem útján. A tavalyi előléptetéseknél a magas reformkornány teljesen megfeledkezett róluk. »Elcsigázott lelkünkben megrendülve, lelkiismeretes és köteles munka robotjában elfásulva, a jövő minden kilátástalanságával és reménytelenségével, az ambíciót már-már elvesztő ember bátortalanságával és félénkségével emeljük fel újból kérő szavunkat« — írják a memorandumban. Azután kifejtik, hogy a nemzeti jövedelem jelenlegi megoszlása és a többi félreértelmezett társadalmi és gazdasági felfogás végeredményben nem lehetnek a nemzet fejlődésének kerékkötői. Azt is megállapítják, hogy véglegesítésük mindösszeötszázhúszezer pengővel növelné az állami költségvetés terheit. A memorandumot sok képviselő írta alá, hogy ezzel is felhívják a miniszterelnök figyelmét erre a fájdalmas problémára. Szóval, ismét jelentkezett egy kategória, amely jussát követeli az élethez. Dolgozni akar, kenyeret szeretne keresni és természetesen családot is alapítani. Nem turbulens elem zajong, hanem társadalmunk egy derék gárdája részt követel magának a nemzeti munkából. Akkor volna ez a csoport én szerintem hitvány, ha nem dörömbölne a kapukon. Hanem alamuszi módon, némán és türelmesen várná a sültgalambokat. Kétségbe kellene esnünk a nemzet jövőjén, ha ifjúságunk olyan nyimnyám volna, hogy már életet se követelne magának. Elég baj, ha fiaink elcsigázott lélekkel és megrendülve állnak itt a mai időkben, amikor az egész öreg Európa vajúdik, amikor megint világesemények fenyegetnek minden oldalról és annyi fülbemászó frázist hallunk új honfoglalásról, gazdasági életünk átszervezéséről és az új magyar típus kreálásáról. Szomorú, nagyon szomorú, ha harmincéves férfiak azt panaszolják, hogy a munka robotjában elfásultak, hogy a jövő tekintetében már semmit se remélnek, hogy ambíciójukat elvesztik. Harmincéves férfiak! Hát mit szóljanak akkor a hatvan- és hetvenévesek, akiknek az élet ebben a magas korban sem juttat nyugalmat, pihenést? Akiknek, ha csak valahogy meg akarnak élni, ma többet kell robotolniok, mint harminc-negyven esztendővel ezelőtt. Azután az a bizonyos nemzeti jövedelem! Amelyről most folyton azt halljuk, hogy olyan rosszul van elosztva. Hát ennek a nemzeti jövedelemnek legelsősorban az a legnagyobb baja, hogy a dicsőségesen uralkodó rendszer tizenhat esztendeje alatt nem emelkedett, hanem végeredményben a felére csökkent. Úgyhogy ma az átlagos fejenkénti évi jövedelem a kétszázötven pengőt se haladja meg. Tehát amellett, hogy a jövedelmek terén tényleg nagy aránytalanságok tapasztalhatók, mégis a legszomorúbb e téren az, hogy az egész nemzeti jövedelem végzetesen alacsony. És ezt a bajt még tetézi az, hogy ennek a verejtékes nemzeti jövedelemnek a fele közterhekre megy el. A dolgozó társadalom kebelében nem tud megindulni a tőkeképződés. Új tőkék nélkül meg nincsen fejlődési lehetőség gazdasági teren, nincs prosperitás. Ötszázhúszezer pengő költségtöbblet tényleg nem sok, de viszont azt se szabad elfelejteni, hogy az állam már évek óta a deficitet kölcsönműveletekkel fedezi. Az is tény, hogy dolgozó társadalmunk már a mai közterheket se bírja elviselni. A mai mammutállamot nem képes fenntartani. A magángazdaságot, ahol csak lehet, megnyomorítják a vezérlő honfiak. Mindent az állami apparátusba akarnak belegyömöszölni és közben elfelejtik, hogy mégis csak a kereső és prosperáló polgár és munkás verejtékes adójából lehet egyedül az államot fenntartani. Egy oldalon tehát irányításokkal és vexálásokkal a még kereső és egzisztáló adóalanyt zaklatni, háborgatni és ugyanakkor a másik oldalon azt kívánni tőle, hogy még több közterhet vállaljon, nemcsak teljes káoszt fog végeredményben okozni, hanem a mainál még borzalmasabb nyomorúságot. Olyan politikai és közéleti parádét tartunk fenn a konszolidáció legfelsőbb emeletsoraiban, amely sehogyse áll arányban ennek a szegény országnak az anyagi helyzetével és a nemzeti jövedelemmel. Luxuriózus a törvényhozás masinériája. Felesleges az egész főispáni virtsaft. Rengeteget emésztenek a rendelkezési alapok. Túl komplikált a közigazgatásunk. A dolgozó társadalom belepusztul a behemót nagy állam eltartásába. Pedig úgy kellene az ország gazdaságpolitikáját irányítani, hogy a dolgozó nép prosperálhasson, a nemzeti munka egyre több magyart tudjon magábaszívni. Akkor aztán volna több munkaalkalom, több kenyérkereseti lehetőség. A fiatalság el tudna helyezkedni, a bitangoló százezrek egzisztenciához jutnának. Igen, ez volna az igazi reformmunka. Ez volna az új honfoglalás. Hogy ez is áldozatokkal járna, az biztos. De hol volt már valamikor a történelemben honfoglalás, amelyet frázisok puffogtatásával tudtak végrehajtani? A nemzeti jövedelmet nem lehet hatóságilag elosztogatni. A nemzeti jövedelmet fokozni kell és az előálló többletet progresszív kulcs szerint megadóztatni. Ez egy ország kormányzatának gazdaságpolitikai feladata. Ha nagyobb lesz a nemzeti jövedelem, nagyobb lesz az állam adóbevétele is. Szükség lesz nagyobb állami közigazgatási apparátusra is, amelyben majd több diplomás fog álláshoz jutni. De úgy, hogy csak a másik szája elől el akarjuk kaparítani a betevő falatot, azzal nem fogunk semmire se menni. Ha a kormányzatnak nincsen olyan gazdaságpolitikai koncepciója, amely a nemzeti munka fejlődését elősegíti, tehát a munkaalkalmak szaporítását jelenti, akkor a mai helyzet nemcsak hogy javulni nem fog, hanem annak csak rosszabbodása várható. Nem reformkorszak az olyan, amely csak a meglévő nyomorúságot akarja adminisztrálgatni és igazságosabban elosztogatni. Ez csak átmeneti korszak, amely után annak az igazi reformkormányzatnak kell következnie, amely nem az állam hizlalásában éli ki magát, hanem a dolgozó társadalom szolgálatában. Igen, mert — akár tetszik, akár nem — a mélyen tisztelt állaim van a dolgozó népért és nem fordítva. Ezt jó lesz a mostanában oly vehemensen szónokló honfiaknak tudomásul venni. És nagyon szomorú, hogy az a jobb sorsra érdemes diplomás kategória, amely most »elcsigázott lélekkel és megrendülve« memorandumot ad át a kormánynak, szintén ennek a teljesen elhibázott gazdaságpolitikának az áldozata. INFLUENZA,NÁTHA elkerüli, ha rendszeresen szopogat ANACOT pasztillát I. Bacillusok a torokban ( II. Anacotta) fertőtlenítve, bacillusmentes Anacot fertőtleníti a szájüreget, íze kellemes, helyettesíti a toroköblítést. PESTI NAPLÓ 1936 március 13 Köhögés, rekedtség ellen A torok kéményseprője Bárhova megy el ne feledd, J Megpo mindig legyen veled! Zworykin, a távolbalátás nagy tudósa Budapesten (Saját tudósítónktól.) Rendkívül impozáns megjelenésű úr tűnt fel szombaton délután a Dunapalota halljában, akinek érdekes arcán jellegzetesen szláv vonások vannak: Wladimir Kozma Zworykin. Ez a név a távolbalátás legnagyobb alakját jelenti. Zworykin orosz származású, de már évek óta a Itudio Corporation of America elektrolaboratóriumának vezetője. Ebben a minőségben tette ismertté nevét felfedezéseivel, melyek valóban korszakot jelentenek a távolbalátás történetében. Tudományos pályájának legnagyobb eredménye egy különleges képfelbontó eljárás alkalmazása, amely a távolbalátás egész mai fejlődésének alapját képezi. ő volt az első, aki a távolbalátó adóállomásnál a katódoszcillográfot alkalmazta és ezzel beláthatatlan lehetőségeit nyitotta meg a további fejlődésnek. Zworykin jövedelméről legendák keringenek, még Amerikában is. A45 éves mérnök óriási összegeket keres a rádiótársaságnál, még mindig kevesebbet azonban, mint amilyen értékkel tudományos felfedezései bírnak. A távolbalátás fejlődésének útját hosszú időre ő jelölte ki. Rendszerét nemcsak Amerikában használják, de már Európában is alkalmazni kezdik. A híres angol távolbalátó társaság, amelyet a Marconi Társaság és az R. C. A. közösen alakított, szintén Zworykin-rendszerrel dolgozik. Zworykin egy hónappal ezelőtt utazott Amerikából Európába és február elején nagysikerű előadást tartott Londonban. Budapestre érkezésének sokan nagy jelentőséget tulajdonítanak, azt hiszik, hogy Zworykinnal akarják megbeszélni a távolbalátás magyarországi bevezetésének kérdését. A napsugár minden éltető etemét, vitaminját juttatja a szervezetnek rossz időben is az Ovomaltine. Vitaminok nélkül nincs élet, nincs egészség, nincs munkaképesség. Egészségünk, életkedvünk fentartására, erőnk fokozására legalkalmasabb a táperő és vitaminok kvintesszenciája: az OVOMALTINE