Pesti Napló, 1936. március (87. évfolyam, 51–75. szám)

1936-03-01 / 51. szám

Vasárnap Elcsigázott telkünkben megrendülve Írta: Friedrich István A kormány tét évvel ezelőtt többszáz állás­talan diplomást helyezett el ideiglenes és kisegítő minőségben, havi hetvenötpengős fizetéssel. Ezért a „jövedelemért” olyan munkát végeznek, mint amilyennel az idősebb fogalmazási szakbeli tiszt­­viselőket foglalkoztatják. Ezek az ideiglenesen elhelyezett »fiatal« diplo­mások most emlékirattal fordultak Gömbös Gyula miniszterelnökhöz, amelyben elviselhetetlen hely­zetük ,javítását kérik. Elpanaszolják, hogy habár fiatalságuk már a harmincas életkort is elhagyta, még mindig nem tartanak sehol sem. Még el se tudtak indulni a tulajdonképpeni életküzdelem útján. A tavalyi előléptetéseknél a magas reform­kornány teljesen megfeledkezett róluk. »Elcsigázott lelkünkben megrendülve, lelki­ismeretes és köteles munka robotjában elfásulva, a jövő minden kilátástalanságával és reménytelen­ségével, az ambíciót már-már elvesztő ember bá­tortalanságával és félénkségével emeljük fel újból kérő szavunkat« — írják a memorandumban. Azután kifejtik, hogy a nemzeti jövedelem je­lenlegi megoszlása és a többi félreértelmezett tár­sadalmi és gazdasági felfogás végeredményben nem lehetnek a nemzet fejlődésének kerékkötői. Azt is megállapítják, hogy véglegesítésük mind­össze­­ötszázhúszezer pengővel növelné az állami költségvetés terheit. A memorandumot sok képviselő írta alá, hogy ezz­el is felhívják a miniszterelnök figyelmét erre a fájdalmas problémára. Szóval, ismét jelentkezett egy kategória, amely jussát követeli az élethez. Dolgozni akar, kenyeret szeretne keresni és természetesen családot is ala­pítani. Nem turbulens elem zajong, hanem társa­dalmunk egy derék gárdája részt követel magá­nak a nemzeti munkából. Akkor volna ez a csoport én szerintem hitvány, ha nem dörömbölne a ka­pukon. Hanem alamuszi módon, némán és türel­mesen várná a sültgalambokat. Kétségbe kellene esnünk a nemzet jövőjén, ha ifjúságunk olyan nyim­nyám volna, hogy már életet se követelne magának. Elég baj, ha fiaink elcsigázott lélekkel és megrendülve állnak itt a mai időkben, amikor az egész öreg Európa vajúdik, amikor megint világ­események fenyegetnek minden oldalról és annyi fülbemászó frázist hallunk új honfoglalásról, gaz­dasági életünk átszervezéséről és az új magyar típus kreálásáról. Szomorú, nagyon szomorú, ha harmincéves férfiak azt panaszolják, hogy a munka robotjában elfásultak, hogy a jövő tekintetében már semmit se remélnek, hogy ambíciójukat elvesztik. Har­mincéves férfiak! Hát mit szóljanak akkor a hat­van- és hetvenévesek, akiknek az élet ebben a ma­gas korban sem juttat nyugalmat, pihenést? Akik­nek, ha csak valahogy meg akarnak élni, ma töb­bet kell robotolniok, mint harminc-negyven esz­tendővel ezelőtt. Azután az a bizonyos nemzeti jövedelem! Amelyről most folyton azt halljuk, hogy olyan rosszul van elosztva. Hát ennek a nemzeti jöve­delemnek legelsősorban az a legnagyobb baja, hogy a dicsőségesen uralkodó rendszer tizenhat esztendeje alatt nem emelkedett, hanem végered­ményben a felére csökkent. Úgyhogy ma az átla­gos fejenkénti évi jövedelem a kétszázötven pen­gőt se haladja meg. Tehát amellett, hogy a jövedelmek terén tény­leg nagy aránytalanságok tapasztalhatók, mégis a legszomorúbb e téren az, hogy az egész nemzeti jövedelem végzetesen alacsony. És ezt a bajt még tetézi az, hogy ennek a verejtékes nemzeti jöve­delemnek a fele közterhekre megy el. A dolgozó társadalom kebelében nem tud megindulni a tőke­képződés. Új tőkék nélkül meg nincsen fejlődési lehetőség gazdasági teren, nincs prosperitás. Ötszázhúszezer pengő költségtöbblet tényleg nem sok, de viszont azt se szabad elfelejteni, hogy az állam már évek óta a deficitet kölcsönművele­tekkel fedezi. Az is tény, hogy dolgozó társadal­munk már a mai közterheket se bírja elviselni. A mai mammutállamot nem képes fenntartani. A magángazdaságot, ahol csak lehet, megnyo­morítják a vezérlő honfiak. Mindent az állami apparátusba akarnak belegyömöszölni és közben elfelejtik, hogy mégis csak a kereső és prosperáló polgár és munkás verejtékes adójából lehet egye­dül az államot fenntartani. Egy oldalon tehát irá­nyításokkal és vexálásokkal a még kereső és egzisztáló adóalanyt zaklatni, háborgatni és ugyan­akkor a másik oldalon azt kívánni tőle, hogy még több közterhet vállaljon, nemcsak teljes káoszt fog végeredményben okozni, hanem a mainál még borzalmasabb nyomorúságot. Olyan politikai és közéleti parádét tartunk fenn a konszolidáció legfelsőbb emeletsoraiban, amely sehogyse áll arányban ennek a szegény or­szágnak az anyagi helyzetével és a nemzeti jöve­delemmel. Luxuriózus a törvényhozás masinériája. Felesleges az egész főispáni virtsaft. Rengeteget emésztenek a rendelkezési alapok. Túl komplikált a közigazgatásunk. A dolgozó társadalom bele­pusztul a behemót nagy állam eltartásába. Pedig úgy kellene az ország gazdaságpolitikáját irányí­tani, hogy a dolgozó nép prosperálhasson, a nem­zeti munka egyre több magyart tudjon magába­szívni. Akkor aztán volna több munkaalkalom, több kenyérkereseti lehetőség. A fiatalság el tudna helyezkedni, a bitangoló százezrek egzisztenciához jutnának. Igen, ez volna az igazi reformmunka. Ez volna az új honfoglalás. Hogy ez is áldozatokkal járna, az biztos. De hol volt már valamikor a történe­lemben honfoglalás, amelyet frázisok puffogtatá­sával tudtak végrehajtani? A nemzeti jövedelmet nem lehet hatóságilag elosztogatni. A nemzeti jövedelmet fokozni kell és az előálló többletet progresszív kulcs szerint meg­adóztatni. Ez egy ország kormányzatának gazda­ságpolitikai feladata. Ha nagyobb lesz a nemzeti jövedelem, nagyobb lesz az állam adóbevétele is. Szükség lesz nagyobb állami közigazgatási apparátusra is, amelyben majd több diplomás fog álláshoz jutni. De úgy, hogy csak a másik szája elől el akarjuk kaparítani a betevő falatot, azzal nem fogunk semmire se menni. Ha a kormányzatnak nincsen olyan gazdaság­politikai koncepciója, amely a nemzeti munka fej­lődését elősegíti, tehát a munkaalkalmak szaporí­tását jelenti, a­kkor a mai helyzet nemcsak hogy javulni nem fog, hanem annak csak rosszabbodása várható. Nem reformkorszak az olyan, amely csak a meglévő nyomorúságot akarja adminisztrálgatni és igazságosabban elosztogatni. Ez csak átmeneti korszak, amely után annak az igazi reformkor­mányzatnak kell következnie, amely nem az ál­lam hizlalásában éli ki magát, hanem a dolgozó társadalom szolgálatában. Igen, mert — akár tetszik, akár nem — a mé­lyen tisztelt állaim van a dolgozó népért és nem fordítva. Ezt jó lesz a mostanában oly vehemen­sen szónokló honfiaknak tudomásul venni. És nagyon szomorú, hogy az a jobb sorsra ér­demes diplomás kategória, amely most »elcsigázott lélekkel és megrendülve« memorandumot ad át a kormánynak, szintén ennek a teljesen elhibázott gazdaságpolitikának az áldozata. INFLUENZA,NÁTHA elkerüli, ha rendszeresen szopogat ANACOT pasztillát I. Bacillusok a torokban ( II. Anacotta) fertőtlenítve, bacillusmentes Anacot fertőtleníti a szájüreget, íze kellemes, helyettesíti a toroköblítést. PESTI NAPLÓ 1936 március 1­3 Köhögés, rekedtség ellen A torok kéményseprője Bárhova megy el ne feledd, J Megpo mindig legyen veled! Zworykin, a távol­balátás nagy tudósa Budapesten (Saját tudósítónktól.) Rendkívül impozáns megjele­nésű úr tűnt fel szombaton délután a Dunapalota hall­jában, akinek érdekes arcán jellegzetesen szláv voná­­sok vannak: Wladimir Kozma Zworykin. Ez a név a távolbalátás legnagyobb alakját jelenti. Zworykin orosz származású, de már évek óta a Itudio Corporation of America elektrolabora­tóriumának veze­tője. Ebben a minőségben tette ismertté nevét felfede­zéseivel, melyek valóban korszakot jelentenek a tá­volbalátás történetében. Tudományos pályájának legnagyobb eredménye egy különleges képfelbontó eljárás alkalmazása, amely a távolbalátás egész mai fejlődésének alapját képezi. ő volt az első, aki a távolbalátó adóállomásnál a katód­oszcillográfot alkalmazta és ezzel beláthatatlan lehető­ségeit nyitotta meg a további fejlődésnek. Zworykin jövedelméről legendák keringenek, még Amerikában is. A­­45 éves mérnök óriási összegeket ke­res a rádiótársaságnál, még mindig kevesebbet azonban, mint amilyen értékkel tudományos felfedezései bírnak. A távolbalátás fejlődésének útját hosszú időre ő je­lölte ki. Rendszerét nemcsak Amerikában használják, de már Európában is alkalmazni kezdik. A híres angol távolbalátó társaság, amelyet a Marconi Társaság és az R. C. A. közösen alakított, szintén Zworykin-rendszerrel dolgozik. Zworykin egy hónappal ezelőtt utazott Amerikából Európába és február elején nagysikerű előadást tartott Londonban. Budapestre érkezésének sokan nagy jelentő­séget tulajdonítanak, azt hiszik, hogy Zworykinnal akarják megbeszélni a távolbalátás magyarországi be­vezetésének kérdését. A napsugár minden éltető etemét, vitaminját juttatja a szer­vezetnek rossz időben is az Ovomaltine. Vitami­nok nélkül nincs élet, nincs egészség, nincs munka­képesség. Egészségünk, életkedvünk fentartására, erőnk fokozására legalkalmasabb a táperő é­s vitaminok kvintesszenciája: az OVOMALTINE

Next