Pesti Napló, 1936. április (87. évfolyam, 76–99. szám)
1936-04-01 / 76. szám
2 Szerda PESTI NAPLÓ 1936 április ~1 Szabadság, jog, Kritika és hatalom Lázár igazságügyminiszter előadása a Közigazgatási továbbképző tanfolyam záróülésén . Érdekes megállapításon az állam anyagi kötelességteljesítéséről Kozma belügyminiszter beszédével befejezték a tanfolyamot (Saját tudósítónktól.) A közigazgatási továbbképző tanfolyam kedden délelőtt tartotta záróülését a belügyminisztérium dísztermében. A záróülésen Lázár Andor igazságügyminiszter tartott előadást» Államvezetés és etika« címmel. A felületes szemlélő, a pártpolitikus azt gondolhatná, hogy a hatalom és etika ellentétes fogalmak — mondotta Lázár Andor. — Ez igaz annyiban, hogy egymást megsemmisíthetik, ha ellentétes irányban haladnak, de a nemzetnek e kettő harmóniájára van szüksége, ha élni akar. Mi az, amire elsősorban szükség van ahhoz, hogy a nemzetvezetésben helyes elvek érvényesüljenek? A nemzet, az állam életében egyensúlynak kell lennie. Az egyensúly a jogok és kötelességek egyenlőségéből adódik. Állandóan vizsgálni kell és észre kell venni az egyensúlyi helyzet megbomlását. Jelentőségében és fontosságában emelkedett kötelességteljesítés és képesség a jogokban is emelkedést kíván. Az egyensúly rendszerezője és szabályozója a jog. A magasabb értelemben vett jogász hosszú élettanulmányai alapján sajátítja el azt a szintetikus szemléletet, amely az államigazgatás nélkülözhetetlen kelléke. Eötvös József szerint az állam egyedüli célja az egyéni szabadság biztosítása. Ez a felfogás is megköveteli a szabadságok korlátainak vizsgálatát. Szabadság nélkül elképzelni sem lehet teremtő, haladó, tervező, alkotó emberi, életet. El sem lehet képzelni komoly törekvést, komoly eredményeket egyéni kezdeményezés, egyéni felelősség, egyéni siker, egyéni bukás, szóval egyéni kockázat nélkül. Aki ezeket ki akarja küszöbölni, nem ismeri az emberi alaptermészetet. Áll ez különösen reánk, magyarokra és aki nem ismeri a magyar nép individualista természetét és nem ehhez alkalmazva végzi államigazgatási tevékenységét, annak kudarca nyilvánvaló. Az egyén szabadsága azonban csak addig terjedhet, amíg az egyensúlyi helyzetet sem veszélyezteti. — Igen fontos a szintetikus szemlélet és értékmérés a törvényhozás szempontjából. A törvényhozás terén a tervszerű előrelátás, a forradalmi változást megelőző céltudatos intézkedések fontossága tagadhatatlan. A kormányzat sokszor enged a saját elhatározásaiból a párthangulatoknak. Szükség van a kritikára, amely rámutat a hibákra. Beteg működésű lesz az az állami mefícinizmus, amelyből az ilyen kritika lehetőségje hiányzik. A saját elgondolásaim helyességében vetett bizalom hiánya az, ha a kritikát nem tűröm.. . Az etikának a jogszabályalkotásnál is a hatalom korlátlanságát ellensúlyozó erőivel kell működnie. Az állam öncélúságának és önfenntartásának gondolata a háborús és a háború után következő idők zivataraiban és gazdasági válságában sokszor az erkölcs szempontjából nem kifogástalan módon érvényesült. Az állami tartozások valorizációjának elmaradása a magántartozások valorizációjának elrendezése mellett erkölcsi szempontból nem állja meg a kritikát és csak a végszükséggel menthető. Ezzel az elvvel azonban nem szabad visszaélni. Miféle erkölcsi jogosultsága lehet az államhatalomnak arra, hogy polgáraitól kötelességteljesítést követeljen, ha maga nem teljesíti kötelességét polgárai iránt? Ez a hatalom érvényesülése a joggal szemben. Hiába alkotunk olyan jogszabályokat, amelyek ezt szankcionálják. A jogszabályoknak nem a szankciók súlya adja meg az erőt, hanem tartalmi igazságuk és a benne rejlő etikai erő. A végrehajtásban nem szabad elfelednünk, hogy az impériummel járó hivatal elsősorban nem hatalmat, hanem kötelességet jelent. Kozma Miklós belügyminiszter megköszönte minisztertársának magasnívójú előadását, azután rövid záróbeszédet mondott. Megemlékezett a tanfolyamon elhangzott előadásokról, örömét fejezte ki, hogy a tanfolyam hallgatói megértették a kormány szándékait. Azután így folytatta beszédét: — Amikor a tanfolyamot berekesztem Széchenyi Istvánnak a mondását szeretném figyelmükbe ajánlani: »A lehető legnagyobb bűn másokat vezetni, kormányozni akarni ahhoz való képességek nélkül«. A hivatalos idő csaknem minden órájában másokat vezetünk és kormányozunk. A közigazgatási tisztviselő nem csupán hivatalában, de magánéletében is állandóan a nyilvánosság reflektorának fényében, szünet nélkül ellenőrzés alatt áll. A vezetés fokozott felelősséget, önfegyelmet követel, mert tudásunkat és ítélőképességünket minden alkalommal próbára és mérlegre teszi a közvélemény. Éppen ezért, szolgálta a tanfolyam a nagyobb tudást, a szélesebb látókört és a fejlettebb ítélőképességet. Remélem, elérte célját. Mielőtt a tanfolyam hallgatói csonka hazánk városaiba, községeibe visszatérve, elfoglalnák régi munkahelyüket és a tanfolyam felbecsülhetetlen tanulságait, a gondolatébresztő hatásokat, a modern, sokszor súlydró, fájó problémák iránti érzéket szertevistek az ország minden részébe, tegyünk eleget hazafias érzésünknek is. Legméltóbban úgy fejezzük be ezt az országos jelentőségű és bizonyára nagyhatású előadássorozatot, hogy a Hősök Kövénél áldozunk azok emlé Április elsejére írja: Sértő Kálmán Ne küldjetek el sehová ma engem. Nincs mit akarnom, várnom és keresnem, Máskor se hiszek bolondító szónak, ígéretnek, az elolvadó hónak. Úgy kezdődjön e hónap, mint a másik, Ami mögöttem holtan roskad, vásik, Amíg élt, de sokat küldött, bolondított, Kiskertes lelkemben virágot, csonkított. Ma ne csaljatok, ne küldjetek lépni, Ez a hónap se enged jobban élni, Ha lány, több kenyér úgyse reám várna, Se mohaágy, se viráglevélpárna. Ha küldenétek, engem becsaljátok, Mert ájtatosan tudok nézni rátok, Mert közöttetek csak vendégül élek, Elhullott tollú szegény kopasz lélek. Inkább énhozzám küldjetek mindenkit, Tisztán várok és nem csapok be senkit, Ablakom vasán félkiló szalonna Lóg, kenyér van az asztalfiókomba. És verset adhatok, sóhajt meg könnyet, Megmutathatom a tavaszi földet, Virágot másnak tépek, mi lesz bére? Majd az én lelkem kárhozik el érte. Április ködös, az én szívem mécses, Vegyetek irányt, mellem, nagyon széles. Várom azt, aki megríkatott, bántott, Égő szívemre a fagyos világot... Írta: BRÓDY ULI — ilyenkor, születésnapom előtt — kezdte Bolond Baba mélázva április elsejének előestéjén — sokat gondolok magamra s jelesen azokra a tulajdonságaimra, amelyekkel különbözöm a többiektől, illetve amelyekről azt hiszem, hogy különböznek a többiektől, mert hiszen ők is hallgatnak az ilyesmiről. Sok ilyen van, s mindenkinek sok ilyen van s különös előszeretettel hallgatunk róluk. Csak a többiek által hitelesített tulajdonságainkról szeretünk beszélni s lassanként azt hisszük, hogy csak annyiban vagyunk, amennyiben hasonlítunk. Ilyenkor, születésnapom előtt szeretek arra gondolni, hogy miben különbözöm. — És rájöttél? — kérdeztem előzékenyen. — Nagyjában igen, — szólt Baba hálásan — mint ahogy nagyjából mindenki rájött, de hallgat róla.Csak a buták beszélnek... Elmondtam már neked kedvenc április elsejei emlékemet a Buta Nőről? Nem? Messzire nyúlik vissza a dolog, hétnyolcéves korunkba, amikor először kezdtünk aktíve résztvenni az ünnepekben, először díszítettünk karácsonyfát, először öltöztünk a kisöcsénk ijesztésére Mikulásnak, először ugrattunk április elsején. Talán ezekben az időkben kell keresnünk első emlékét annak a sokszor visszatérő pillanatnak, amikor más szerepet kapunk s más jön a mi helyünkre, talán itt kezdődik a megértés is és talán annál megértőbb lesz az ember a többiekkel szemben, minél több szerepbe helyezte a sors s minél több végszót kap úgy, hogy már maga is mondta azt a végszót egyszer. Na, szóval a Buta Nőről akartam beszélni, aki akkor még Juci volt és nálam egy évvel fiatalabb. — Akkor még voltak ilyenek? — kérdeztem gyöngéden. — Voltak, — szólt Baba türelmesen. — akkor még voltak, mert nyolcéves voltam. Juci hat volt és én április elsején kijelentettem neki, hogy elvarázsolom és a fáskamrából liften felszállítom Tündérországba. Juci belement a dologba s ekkor valami különös történt. Juci nem lett dühös az ugratásért, amikor levettem a kendőt a szeméről és a tündértó helyett az esővizes fazekat találta maga mellett, hanem rajongva nézett rám, megköszönte a rendkívüli élményt, majd a gyerekeknek megesküdött, hogy saját szemével látta, amint tündérekké változtatom a fűszálakat s hogy micsoda szédítő gyorsasággal vitte őt a tündérlift Tündérországba, ahol ezüstlótuszt tépett a tóból. Az ezüstlótusz easispapírból volt kivágva és az esővizes fazékból halászta ki Juci bekötött szemmel és a gyerekek nevettek, de Juci esküdözött, dühös volt, ordított és ragaszkodott az »igazsághoz«. — Sajnos, — mondta Baba és sóhajtott — Juci hite nem megtisztelő hit volt. Nem okos hit volt,— Juci semmit sem tett hozzá a jelenségekhez, nem magyarázta meg, hogy fejlesztette. Na szóval, elmúlt közben húsz év és én tavaly megrint találkoztam Jucival Elmondta, hogyférjnél van, az ura áldott jó ember, most éppen grane fruit-ot visz neki haza, mondta és okosan hozzátette, hogy hja bizony, annak a férjnek kedvében kell járni. Elmesélte, hogy fia milyen nagy lurkó s a másik is gézengúz, de azért hiába, az édes gyermekkacajnál nincs kedvesebb zene egy anyának. Bólintgattam irigyen, aztán megkérdeztem: — Emlékszel még Tündérországra, Juci? A tündérliftre még az egüstlótuszokra? Juci arca elborult. És mérgesen és bosszankodva tört ki: — Ugyan kérlek, hagyd el- Én akkor olyan buta voltam. * — Na igen, — mondtam én. — Na igen, —mondta Bolond Baba is és felállt — látod, ez az. Ez az én áprilisi emlékem a Buta Nőről, aki mindig akkor buta és olyan buta, amikor és amilyen buta csak lehet. Mi is voltunk ilyen »buták« egyszer, de nekünk már az a korszak édes és édessége feloldja az akkori butaságot. Neki ez maradt az érzékeny pontja a dologiból, nekünk más, mindenkiben az marad meg érzékeny emléknek, ami megvan ma is, ami nem kopott le, nem tűnt el, nem egyenlítődött ki, amit nem hoztunk helyre akkor, amikor megkaptuk a szemben lévő szerepet. Honnan tudod, hova ülsz, ha simogatsz? Hallgattunk. Aztán Baba még hozzátette: — De azért, ha Juci butább is lett, mint volt s mindig meglesz a magához való butasága, azért mégis sokban hasonlítunk hozzá, hidd el nekem. Hasonlítunk hozzá mindig, amikor régi tetteinken rágódva megállapítjuk, hogy akkor és ott mi is buták voltunk s azt hisszük, hogy ezzel a megállapítással elkerülhetjük, hogy ekkor és itt újra ne viselkedjünk bután. Mert vannak dolgok és helyzetek, amelyeket hiába ismer fel később helyesen az értelem, az ösztön újra elköveti, mással, másutt, látszólag más helyzetben, amelyről később kiderül, hogy Ugyanolyan, mint a régi volt. Emlékszel a schopenhaueri elméletre, hogy visszanézve az életünkre, ha már elég visszanéznivalónk van, az egész olyan tervszerűen megszerkesztettnek látszik, mint egy jól megtervezett regény? S a mi számunkra, akik nézzük a magunkét, mindig, az dominál benne, ami különbözik a többitől, amiről az elején beszéltem. A témalehetőségek korlátozottak s az események esetleg épúgy hasonlítanak, mint ahogy gyilkosságról szólhat egy Dosztojevszkijregény is és egy Wallace is. Csak, persze, felfogás dolga az egész. Az én életem esetleg másnak egészen élvezhető volna, de mit csináljak, ha azok közé tartozom, akik minden órának leszakasztják tövisét? Mit csináljak? — Hiszen ebben nem különbözöl. Baba. — mondtam elbúsulva — ebben hasonlítja. Baba, a legjobban. És mindnyájunkhoz, — tettem hozzá, mialatt keresgélni kezdtem valami alkalmas és szerény születésnapi ajándék után. kének, akik életüket áldozták az ezeréves határok védelmében. Az ünnepi záróülés a Himnusz eléneklésével ért véget. Ezután a tanfolyam résztvevői Kozma Miklós belügyminiszter vezetésével kivonultak a Hősök Köréhez és arra . dr. Ugrin László békésmegyei főjegyző rövid beszzéde kíséretében koszorút helyeztek. Kiéleződött a katolikus egyház és a német állam harca Berlin, március 31. (A Pesti Napló tudósítójának telefonjelentése.) (United Press.) A katolikus egyház és az állam harca ismét kiélesedett. Értesülésünk szerint a legutóbbi napokban az úgynevezett T»szószék-paragrafus« megsértése miatt kilenc katolikus lelkészt tartóztattak le, mert beszédeikkel a nemzeti szocialisták választási propagandáját »megzavarták«. Düsseldorfban száznál több katolikus ifjúsági vezért és lelkészt tartanak fogva. Wolker, a katolikus ifjúság egyik birodalmi vezére még mindig fogságban van. Schulte kölni kardinálist a Rajna-Vidék főnök© és a kölni nemzeti szocialista párt vezetője meghívták egy gyűlésre, amelyen Hitler is beszédet mondott volna. A bíboros a meghívást visszautasította. A Nep pomázi járási elnöke Grégor Miklóshoz csatlakozott (Saját tudósítónktól.) A pomázi választási harcban érdekes esemény történt. Lakits Pál budakalászi plébános, a Nep pomázi járási szervezetének elnöke, aki eddig a legerőteljesebb munkát fejtette ki Ember Sándor hivatalos jelölt érdekében, lemondott elnöki tisztségéről es Griger Miklós pártjához csatlakozott. Lakits Pál elhatározásáról levélben értesítette Ivády Bélát, a kormánypárt országos elnökét. A kerületben rendkívül kiélesedett a választási harc. Kedden Eckhardt Tibor Griger Miklós társaságában Tótfalun a legitimista párt irodájában néhány választóval beszélgetett. Csendotok jelentek meg és igazoltatták a jelenlévőket. Dunabogdányinak a Csendőrök szétoszlatták az Eckhardt Tiborra és Grigerre várakozó tömeget.