Pesti Napló, 1936. május (87. évfolyam, 100–125. szám)

1936-05-01 / 100. szám

JjjjJ Péntek PESTI NAPLÓ 1936 május 1 silókra vonatkozó ^tati^ztikákalőspzáriiítábokat nem lehet egyszerűen az eiieJrité!' !ft«$af igény­telenebb olaszokra ráhúzni. Láttifk, hogy épül­tek vad vidékeken utak szinte szempillantá­sok alatt. Katonák építették Őket; egyik ke­zükben ásóval, a másikban puskával! Láttuk, mint nőttek ki épületek, falvak, egész városok napokon belül az évszázadok óta elhanyagolt, fejlődésképtelen Abesszíniában. Láttuk, ho­gyan varázsoltak elő vizet a műszaki csapatok ott, ahol ezelőtt víznek és kutaknak nyoma sem^ volt! Ha tíz nyugodt évet adnak Olasz­országnak: Abesszínia lesz a legrendezettebb, legcivilizáltabb afrikai gyármát, a Csád-tó vonalától délre. Nem lesz gyerekjáték, az bi­zonyos! De meglesz! És ha a mezőgazdasági­lag kihasználható területeken felül csakugyan van vas, ezüst, arany és kőolaj, akkor pár éy­tizeden belül egész Afrika legszebb országa lesz olasz Abesszínia. Olasz igénytelenség, szorgalom, kitartás k<?ll ehhez ós nemi támo­gatás: Amelyben előreláthatólag nem lesz hiány. 6. Mindehhez azonban'pénz is kell f Kétség­telen! De ha Abesszíniában van olaj Víigy egyéb értékes ásványi termék, annak kiakná­zásához tőkét keresni felesleges. Hiszen ne fe­lejtsük ek hogy egyedül síkeri,eLen kőolaj­fúrásra. az utolsó 7>j óv átlagát számítva, évente 200 millió dollárt fordítottak és a világ összes kőolaj vállalkozásaiba fektetett 100 mil­liárd dollárnyi tőke áhítozva keres ujabb ter­jeszkedési lehetőségeket. De ugyanez a hely­zet a többi nyersanyagnál is. Az ország mező­gazdasági kihasználásához szükséges tőkék egy részét a győzelmes háború után közkölcsö­nökből és magánvállalkozások befektetéseiből bizonyosan fedezni lehet majd! Tudjuk jól: nem könnyen! Hiszen Olaszország krónikus tőkeszegénységben szenved. De ahogy eddig megtalálták a legkülönbözőbb közmunkák és vállalkozások pénzelésének módját,- meg fog­ják találni ezután is! Az : abesszin háború az olasz népre mindenképpen súlyos terheket rótt, véresen komoly áldozatokkal járt. A ter­heket elviseltek,, az. áldozatokat . me#Qíi,ták. De mindezt egy magasabbrendű cél és egy jobb jövő érdekében. Az olasz lobogó már Abesszínia szívében loug és ez a. nép, amely egy kis bensziilött réteg hatalmát megtörve az eddig elnyomott és kizsarolt tömegeknek a civilizációt, kultúrát, és emberiességet hozza, tudni fogja a módját annak, hogy a megnyert háború után ne veszítse el a békét! A kereszténypárt nem fogadja el a költségvetést, a Wolff-csoport — igen Folytatják a tárgyalásokat a középpártról (Saját tudósítónktól.) A kereszténypárt csü­törtökön folytatta, kedden megkezdett pártérte­kezletét, amelyet két nappal ezelőtt azért szakí­tottak félbe, mert az országos szervezkedés nagy vitát provokált és élesen mutatkoztak a Zichy— Ernszt-csoport és a Wolff-csoport között fennálló ellentétek az ellenzékiség-kormánytámogatás kér­désében. Az értekezleten többen felszólaltak, a vidéki képviselők kivétel nélkül ellenzéki véleményeket hangoztattak a költségvetés témájánál. Zichy Já­nos is a kormány ellen nyilatkozott. Goal Gaston­hoz .hasonlóan úgy vélekedik a költségvetésről, lipgy annak megszavazása nem a kormány iránti bizalom vagy bizalmatlanság kérdése, mégse tudja megszavazni a büdsét és természetesen nem fogja megszavazni a felhatalmazási javaslatot sem. Wolff ellenkező nézeteket hangoztatott, A pártértekezleten végül a következő határo­zatot fogadták el: »A párt ellenzéki álláspontjának megfelelően sem a költségvetést, sem a felhatalma­zási javaslatot nem fogadja el, de tudomásulveszi egyesek felfogását, hogy a költségvetés megszava­sása nem bizalmi kérdés«. Ez a határozat a gyakorlatban annyit jelent, hogy a Wolff csoport tagjai meg fogják szavazni a. költségvetést. A költségvetési vitában elhangzó kereszténypárti »igen« szavazatok választ adnak árra a kérdésre, hogy hány ember marad Wolff Károly mellett, ha a legitimista oldalról és a ke­reszténypárt ellenzéki csoportjából folytatott egye­süléi targyalások sikerrel járnak és megalakul az új középpárt. Az új pártalakulásra vonatkozó tanácskozások osütörtökön este is folytatódtak a képviselőházban­Ezzel kapcsolatban az egyik legitimista politikus a következőket mondotta nekünk: — A kereszténypárt kénytelen megújítani a gyöke­reit az ország közvéleményében, mert bebizonyosodott, hogy a. szervezetlaiiség és kezdetleges szervezettség álla­pota ne» alkalmas nép é& golitikus>ok skotos fe'apfl#olp.tár •• " " " >• I .' !' Uj szereposztás Irta: öródy Lili — 6, Macska, — szóltam vendégemhez örven­dezve a Szelei tavaszi napon - lám. ez kedves, hogy meglátogat, dacára a rossz időnek. MSé egész zöldvendéglőnek éreztem magam,.^ mondtam szel­lemesen— a rossz idő árt a forgalomnak. — fin, kedvesem, — Szólt Mae*ka Éénke:, kívétó anyai: barátnőm, fölényesett — én, kedvesem^ a magam' részéről ; Szeretem rOSSz időben a zökívén­déglökot.' Olyankor ugyanis az einher valóban nem találkozhatik ott senkivel, Csák akivel éppen oda­megy, •— mondta elegáns " vígjátéki színésznő­moclorában, mint egy végszót és rámtekintett. — Lássa, Macska, — mondtam csüggedten — ezt irigylem magától. Ezt a friss "vígjátéki han­got, ahogy társalgása mindig a. jelenben marad és nem szorítkozik régebben kitalált elméletek újbóli leszögezésére erőszakolt képzettársításokkal, mint például éri, — mondtam röstelkedve. — Téved, — szólt Macgká és rágyújtott — ép­pen ezért jöttem, ha tudni akarja. Tudniillik ne­kem js van egy elméletem, — szólt és elpirult. — Ó. — mondtam felvidulva — elméleté van, Macska? Bizonyára valami szép tavaszi elmélete van, oldalt plisszírozva, két valódi könnycseppet a dekoltázsban? Mesélje, Macska, — mondtam lelke­sen, — Ugyan kérem, — szólt Macska elutasítón — hagyja ezt a hülye modorát. Utálatos, amikor szel­lemi fölénybe esik velem szemben, aki éppen elég­szer adtam magának leckét'az életből. í — Ez igaz, — szóltam elismerőn — ami igaz. az igaz, Macska, az ember néha a más kárán tanul. Én azonban a más hasznán tanultam ebben az esetben, — szóltam udvariasan — már amennyit persze tudtam tanulni, az élethez való igen cse­kély tehetségem miatt. — Hagyjuk ezt, — mondta Macska tapintato­san — hagyjuk ezt. Inkább beszéjijiuk az Új sze­reposztásról, elméletemről, hogy finom legyek, A dolog' ma jutott az eszembe^ hogy a kávéház ablakában megláttam barátnőjét, Maeót, egy fiú­val. — Az nem »egy fiú« volt, — mondtam he­lyesbítőn — az Bála volt. — Téved. — szólt Macska diadallal —• az egy fiú volt, Még magosabb volt. mint Béla, még göndörebb volt, mint Bélp, még-vékonyabb szájú volt, mjnt Béla. ravhlen nem Bála volt. —• TW>. ? kérdeztem gyanakodva. — tJsjy — mondta MáCska — úgy bizony. M-a,có ú j. fiúval ült-« régi kávéházban, de e» még nem lett volna elég elméletemhez. Ez csajs kirob­bantotta elméletemet, amely már hosszú évek óta forr bennem, mondhatnám érlelődik. Talán ak­kor kezdődött, amikor Böske másodszor férjhez­ment és Karcsihoz ment, akinek első felesége, Klári, mint tudja, legjobb barátnőm volt. —- Böske js legjobb barátnője volt, Macskám, — mondtam szelíden. — Hiszeu épRen ez az, — szólt Macska — ép­pen itt kezdődik a dolog. Akkor kezdtem észre­venni. fiam, hogy ebben a szép, nagy, mozgalmas és drága színházban, amelynél immár evtizedek óta szerződtetve vagyunk s amelyet Budapestnek hívnak, valami végtelepbe nyúló folytatólagos előadást játszunk mindnyájan, mégpedig .igen változó és folyton megújuló szereposztásban jatsz­szuk ezt. Valami van itt..., hogy is mondjam csak? Találkozom tegyük fel Elemérrel, aki be­mutatja új hitvesét s egyszerre eszembejut, hogy ez a nő volt az, akiről öt évvel ezelőtt Feri beszélt nekem valamit, titoktartás mellett és némi lelki­furdalással. A hölgyet tehát Ferihez fűzték bizo­nyos szálak s ezek a szálak most továbbhúzód­nák... talán itt kezdődik az elméletem. -r- Figyeljen csak, — folytatta Macska némi töprengés után — gyerünk tovább. Ismerős hölgy bemutatja férjét, nevezzük Aiadárnas. Aladar neve homályos emlékeket ébreszt bennem, inig végre eszembejut, hogy Aladár volt az, akiről Böske beszélt nekem sokat öt-hat évvel ezelőtt, szintén titokíartás mellett, de némi bosszúállo ízzel. A szálak összekuszálódnak. Egyik ismerős hölgytől levelet kapok, a levélben előfordul egy jelző, amelynek eredeti és mégis ismerős zamata feltűnik... és feltűnik mögötte lassanként emlé­kezetemben egy ismerős úr, akit e furcsa jelző használatával szoktunk barátságosan utánozni. Eszemhejut egy beszélgetés ezzel az úrral három évvel ezelőtt, amikor erről a hölgyről beszélt, nem éppen hódolattal. Most megjelenik egy másik úr, aki ugyanerről a hölgyről az új tavasz enyhe bódulatában igen nagy hódolattal beszél, — új, darab kezdődik, változott a szereposztás. Várjon csak.., nekem szeretnek titkokat mesélni az em­berek, főleg kezdeti és befejező szakokban s így Újabhan %eu különböző megvilágításban kapom meg ugyanazon hölgyek és urak küllemét és jel­leniét. A szálak annyira összebonyolódnak, hogy már nem merek név nélkül elmondani történeteket, mert valaki mindig akad, aki ráismer a történet névtelen szereplőire, esetleg sajátmagára s ez kí­nos. Most különös állapot következik. Kezdek úgy nézni a nőkre és a férfiakra, mintha mindnyájan színészek lennének, akik a hosszú praxis alatt végig játszották a darab valamennyi szerepét és minden szerepet más partnerrel játszottak végig. — hi- zeii .ne-ni a színész személye volt a lényeges, hanem a szerep, amelyre az ő szerepüknek szijk­I séjfe yolt. Tegyük fel, hogy Macó még ogyideig I • meg- akar maradói a ajva szerepkörben, tehát új I nak biztosítására. Agitációt 'kell kezdeniök, ebben azon­ban Wolff Károlyék nem vehetnek részt, mert nem lehet­nek kormánypártiak a fővárosi politikában és ellenzé­kiek vidéken. A vidéki agitáoióban tehertétel a kor­mánypárti gondolkozású frakció léte és természetes lépés lesz, ha a két csoport békésen külön utakra indul. — A legiiimistu mozgalomnak nem használt, hogy Qriger túlságosan élesen exponált személye miatt erő­sen ellenzéki színezetet kapott. Mi nem akarunk kor. mánypárti legitimizmust csinálni, de ellenzékit sem. A legitimista mozgalom táborának nyitva kell állnia mind en párt hívei számára. Ezért keresünk most elhe­lyezkedést középen és még ilyen elhelyezkedés mellett sem akarjuk pártpolitikai eszközzé tenni a legitimiz­must. Ha sikerül megcsinálni az új egyesülést, annak programjába nézetünk szerint fel kell venni a sért. hetetlen jogfolytonosság gondolatát, a pártnak azonban nem kell legitimista nevet viselnie. — A közhangulatot kedvezőnek látjuk egy mérsé­kelt ellenzéki irányzat képviseletében és minden erejéw vei a tömegek szociális felemelésére tör. kvej pártnak Hi, akcióbalépésére és ezért folytatjuk tovább a tárgya­lásainkat. Letartóztatták a román Vasgárda vezérét Bukarest április 30. A belügyminisztérium jelentése szerint Zelea Codreanut, a feloszlatott Vasgárda vezérét és Mihail Stelesmi volt vasgárdista képviselőt éjjel elfogták és Galacra szállították. <­partnerre van szüksége, mert a régi kidőlt, ma« darabban férj-szerepet kapott, vagy érvényesülése érdekében más partnerrel próbálkozik, — és Macó megkereste magának ugyanazt a »zsänert«, mint Jtela volt, új szereposztásban Játssza tovább a da­rabot, a szőkével, a magassal, a vékonyszá júval a régi kávéház ablakában. ... — Na és'mit akar ezzel mondani, Macska? —• kérdeztem feszülten. — Amit mondani akarok,"— mondta Macska ós szokatlanul merongő lett — amit mondani aka­rok ós amit fájlalok a dologban, hogy .színházunk­ban kjssé felületesen mennek:a dolgok. Partner veink és kollégáink mostanában éppen a.gyakori új szereposztások miatt kezdik megszokni, hogy a nőben és férfiban csak a »zsáneri« lássák, a sémát, a típust, tehát tulajdonképpen azokat a felületos exteriőrbeli ós jeliemi analógiakat, amelyek bizo­nyos embercsoportokat igen lazán jellemeznek, Meg­szállott szerepkörre keresnek színészt és nem a meglévő színészek keresnek új kifejezési lehetősé­geket, folytatva ós befejezve velük a darabot, a sorsukat. Az állandó partner műfaja bizonyos tár­sadalmi osztályokban kihalóban van, talán éppen azért, mert hölgyeink ég uraink öt- vagy tízéven­ként új hölgy vagy új úr karján, belülről húsz­évesre fiatalodva, mindig újra akarják kezdeni az életet, amely époly erőszakoltnak, művészietlen­nek, sőt műfajon belül maradva: élettelennek tartja az ilyesmit, piint mi a tucatfilmeken aíoknt a naívákat és amorpzókat, akik húsz év óta min­den olcsó filmben ugyanazt játsszák el nekünk. Mert azt a parányi láthatatlan valamit, ami csak én vagyok, ami csak maga, ami esetleg csak az én Miksám, életem hű társa közel huszonöt eszten­deje, azt a semmiséget és mégis mindent, ami ép olyan leírhatatlan, mint Mona Lisa mosolyának titka, mint a kilencedik szimfónia varázsának rej­télye, ami átmenthetetlen a szavakba, amit talán csak érezni vagy szagolni Joliét, ami már nem Miksám »zsánere«. hanem ami csak Miksám, kü­lönbözve zsánerétol, ha ezt megismerte és meg­szokta az ember, amihez évtizedek együttléte kell, kissé finnyás lesz az új szereposztások iránt. Mi ez a titok? Nem tudnám elmondani magának. Ta­lán egyes öreg házaspárok tud iák, az állatok kö­zül talán a hattvú tudia, aki oív soká is él és még hozzá egynejűségben, bármily különös is ez nap­jainkban. — Különös, — szóltam meglepődve — különös ez a hang magától, Macska. Mi történt magával, hogy Macska létére így beszél? Még hozzá Miksá­járól — tettem hozzá meghatottan és csodál­kozón. — Ö, semmi. — mondta Macska és felvette a kalapját — ez esnk egy megfigyelés volt, mond­hatnám alkonyati megfigyelés. Szívesen látom a! jövő héten ezüstlakodalmunk alkalmával rende­zendő szűkkörű vacsorámon, — mondta szívélye­se» ós eltávozott.

Next

/
Thumbnails
Contents