Pesti Napló, 1936. május (87. évfolyam, 100–125. szám)

1936-05-01 / 100. szám

JjjjJ Péntek PESTI NAPLÓ 1936 május 1 silókra vonatkozó statisztikákat és pzáriiítábokat nem lehet egyszerűen az en­efrité!' !ftá-al igény­telenebb olaszokra ráhúzni. Láttu­k, hogy épül­tek vad vidékeken utak szinte szempillantá­sok alatt. Katonák építették őket, egyik ke­zükben ásóval, a másikban puskával! Láttuk, mint nőttek ki épületek, falvak, egész városok napokon belül az évszázadok óta elhanyagolt, fejlődésképtelen Abesszíniában. Láttuk, ho­gyan varázsoltak elő vizet a műszaki csapatok ott, ahol ezelőtt víznek és kutaknak nyoma sem­ volt! Ha tíz nyugodt évet adnak Olasz­országnak: Abesszínia lesz a legrendezettebb, legcivilizáltabb afrikai gyarmat, a Csád-tó vonalától délre. Nem lesz gyerekjáték, az bi­zonyos! De meglesz! És ha a mezőgazdasági­lag kihasználható területeken felül csakugyan van vas, ezüst, arany és kőolaj, akkor pár év­tizeden belül egész Afrika legszebb országa lesz olasz Abesszínia. Olasz igénytelenség, szorgalom, kitartás k­ell ehhez és némi támo­gatás. Amelyben előreláthatólag nem lesz hiány. 6. Mindehhez azonban­ pénz is kell ! Kétség­telen! De ha Abesszíniában van olaj Vr­gy egyéb értékes ásványi termék, annak kiakná­zásához tőkét keresni felesleges. Hiszen ne fe­lejtsük el hogy egyedül sikert,ezen kőolaj­fúrásra, az utolsó 7 ú­ év átlagát számítva, évente 200 millió dollárt fordítottak és a világ összes kőolaj vállalkozásaiba fektetett 100 mil­liárd dollárnyi tőke áhítozva keres újabb ter­jeszkedési lehetőségeket. De ugyanez a hely­zet a többi nyersanyagnál is. Az ország mező­gazdasági kihasználásához szükséges tőkék egy részét a győzelmes háború után közkölcsö­nökből és magánvállalkozások befektetéseiből bizonyosan fedezni lehet majd! Tudjuk jól: nem könnyen! Hiszen Olaszország krónikus tőkeszegénységben szenved. De ahogy eddig megtalálták a legkülönbözőbb közmunkák és vállalkozások pénzelésének módját,­ meg fog­ják találni ezután is! Az­ abesszin háború az olasz népre mindenképpen súlyos terheket rótt, véresen komoly áldozatokkal járt. A ter­heket elviselték,, az­ áldozatokat­­ meg­íi­ták. •• " " " •• I .'!' Uj szereposztás Irta: Bródy Lili — 6, Macska, — szóltam vendégemhez örven­dezve a Szelei tavaszi napon - lám, ez kedves, hogy meglátogat, dacára a rossz időnek. MSg egész zöldvendéglőnek éreztem magam,.. mondtam szel­lemesen— a rossz idő árt a forgalomnak. — fia, kedvesem, — Szólt Macska Éénke­, kívéró anyai, barátnőm, fölényesett — én, kedvesem^ a magam' részéről. Szeretem rOSSz időben a tökiven­déglőket." Olyankor ugyanis az em­ber valóban nem találkozhatik ott senkivel, Csak akivel éppen oda­megy, •— mondta elegáns " vígjátéki színésznő­mod­orában, mint egy végszót és rámtekintett. — Lássa, Macska, — mondtam csüggedten — ezt irigylem magától. Ezt a friss "vígjátéki han­got, ahogy társalgása mindig a­ jelenben marad és nem szorítkozik régebben kitalált elméletek újbóli leszögezésére erőszakolt képzettársításokkal, mint például élt, — mondtam röstelkedve. — Téved, — szólt Macska és rágyújtott — ép­pen ezért jöttem, ha tudni akarja. Tudniillik ne­kem is van egy elméletem, — szólt és elpirult. — Ó, — mondtam felvidulva — elmélete van, Macska? Bizonyára valami szép tavaszi elmélete van, oldalt plisszírozva, két valódi könnycseppet a dekoltázsban? Mesélje, Macska, — mondtam lelke­sen. — Ugyan kérem, — szólt Macska elutasítón — hagyja ezt a hülye modorát. Utálatos, amikor szel­lemi fölénybe esik velem szemben, aki éppen elég­szer adtam magának leckét­ az életből.­­ — Ez igaz, — szóltam elismerőn — ami igaz, az igaz, Macska, az ember néha a más kárán tanul. Én azonban a más hasznán tanultam ebben az esetben, — szóltam udvariasan — már amennyit persze tudtam tanulni, az élethez való igen cse­kély tehetségem miatt. — Hagyjuk ezt, — mondta Macska tapintato­san — hagyjuk ezt. Inkább beszél ijtuk az Új sze­reposztásról, elméletemről, hogy finom legyek. A dolog­ ma jutott az eszembe, hogy a kávéház ablakában megláttam barátnőjét, Maeót, egy fiú­val. — Az nem »egy fiú« volt, — mondtam he­lyesbítőn — az Bála volt. — Téved. — szólt Macska diadallal —• az egy fiú volt. Még magasabb volt, mint Béla, még göndörebb volt, mint Béla, még­ vékonyabb szájú volt, mint Béla. ravhlen nem Bála volt. —• TW­. ? kérdeztem gyanakodva. — tissy — mondta Macska — úgy bizony. M­arcó ú­j. fiúval ült-« régi kávéházban, de ez még nem lett volna elég elméletemhez. Ez csakk kirob­bantotta elméletemet, amely már hosszú évek óta forr bennem, mondhatnám érlelődik. Talán ak­kor kezdődött, amikor Böske másodszor férjhez­ment és Karcsihoz ment, akinek első felesége, Klári, mint tudja, legjobb barátnőm volt. —­ Böske is legjobb barátnője volt, Macskám, — mondtam szelíden. — Hiszen éppen ez az, — szólt Macska — ép­pen itt kezdődik a dolog. Akkor kezdtem észre­venni, fiam, hogy ebben a szép, nagy, mozgalmas és drága színházban, amelynél immár évtizedek óta szerződtetve vagyunk s amelyet Budapestnek hívnak, valami végtelepbe nyúló folytatólagos előadást játszunk mindnyájan, mégpedig­­igen változó és folyton megújuló szereposztásban játsz­szuk ezt. Valami van itt..., hogy is mondjam csak? Találkozom tegyük fel Elemérrel, aki be­mutatja új hitvesét s egyszerre eszembe jut, hogy ez a nő volt az, akiről öt évvel ezelőtt Feri beszélt nekem valamit, titoktartás mellett és némi lelki­furdalással. A hölgyet tehát Ferihez fűzték bizo­nyos szálak s ezek a szálak most továbbhúzód­nak... talán itt kezdődik az elméletem. -r- Figyeljen csak, — folytatta Macska némi töprengés után — gyerünk tovább. Ismerős hölgy bemutatja férjét, nevezzük Aladárnak. Aladár neve homályos emlékeket ébreszt bennem, m­íg végre eszembe jut, hogy Aladár volt az, akiről Böske beszélt nekem sokat öt-hat évvel ezelőtt, szintén titoktartás mellett, de némi bosszúálló ízzel. A szálak összekuszálódnak. Egyik ismerős hölgytől levelet kapok, a levélben előfordul egy jelző, amelynek eredeti és mégis ismerős zamata feltűnik... és feltűnik mögötte lassanként emlé­kezetemben egy ismerős úr, akit e furcsa jelző használatával szoktunk barátságosan utánozni. Eszembe jut egy beszélgetés ezzel az úrral három évvel ezelőtt, amikor erről a hölgyről beszélt, nem éppen hódolattal. Most megjelenik egy másik úr, aki ugyanerről a hölgyről az új tavasz enyhe bódulatában igen nagy hódolattal beszél, — új, darab kezdődik, változott a szereposztás. Várjon csak... nekem szeretnek titkokat mesélni az em­berek, főleg kezdeti és befejező szakokban s így Újabban kem különböző megvilágításban kapom meg ugyanazon hölgyek és urak küllemét és jel­lem­ét. A szálak annyira összebonyolódnak, hogy már nem merek név nélkül elmondani történeteket, mert valaki mindig akad, aki ráismer a történet névtelen szereplőire, esetleg saját magára s ez kí­nos. Most különös állapot következik. Kezdek úgy nézni a nőkre és a férfiakra, mintha mindnyájan színészek lennének, akik a hosszú praxis alatt végig játszották a darab valamennyi szerepét és minden szerepet más partnerrel játszottak végig. — hss­zen­ ,ne­m­ a színész személye volt a lényeges, hanem a szerep, amelyre az ő szerepüknek szilk-s sérje volt. Tegyük fel, hogy Macó még egy ideig i­s meg­ akar maradni a ajva szerepkörben, tehát új­­ partnerre van szüksége, mert a régi kidőlt, ma­ darabban férj-szerepet kapott, vagy érvényesülése érdekében más partnerrel próbálkozik, — és Macó megkereste magának ugyanazt a »zsánert«, mint Itela volt, új szereposztásban játssza tovább a da­rabot, a szőkével, a magassal, a vékonyszá­júval a régi kávéház ablakában. ... — Na és­ mit akar ezzel mondani, Macska? —• kérdeztem feszülten. — Amit mondani akarok."— mondta Macska és szokatlanul merengő lett — amit mondani aka­rok és amit fájlalok a dologban, hogy­­színházunk­ban kissé felületesen mennek­ a dolgok. Partner­­eink és kollégáink mostanában éppen a­ gyakori új szereposztások miatt kezdik megszokni, hogy a nőben és férfiban csak a »zsánert« lássák, a sémát, a típust, tehát tulajdonképpen azokat a felületes exteriőrbeli és jellemi analógiákat, amelyek bizo­nyos embercsoportokat igen lazán jellemeznek. Meg­szállott szerepkörre keresnek színészt és nem a meglévő színészek keresnek új kifejezési lehetősé­geket, folytatva és befejezve velük a darabot, a sorsukat. Az állandó partner műfaja bizonyos tár­sadalmi osztályokban kihalóban van, talán éppen azért, mert hölgyeink és uraink öt- vagy tízéven­ként új hölgy vagy új úr karján, belülről húsz­évesre fiatalodva, mindig újra akarják kezdeni az életet, amely époly erőszakoltnak, művészietlen­nek, sőt műfajon belül maradva, élettelennek tartja az ilyesmit, miint mi a tucatfilmeken azokat a naivákat és amorozókat, akik húsz év óta min­den olcsó filmben ugyanazt játsszák el nekünk. Mert azt a parányi láthatatlan valamit, ami csak én vagyok, ami csak maga, ami esetleg csak az én Miksám, életem hű társa közel huszonöt eszten­deje, azt a semmiséget és mégis mindent, ami ép olyan leírhatatlan, mint Mona Lisa mosolyának titka, mint a kilencedik szimfónia varázsának rej­télye, ami átmenthetetlen a szavakba, amit talán csak érezni vagy szagolni Joliet, ami már nem Miksám »zsánere«, hanem ami csak Miksám, kü­lönbözve zsánerétől, ha ezt megismerte és meg­szokta az ember, amihez évtizedek együttléte kell, kissé finnyás lesz az új szereposztások iránt. Mi ez a titok? Nem tudnám elmondani magának. Ta­lán egyes öreg házaspárok tud­ják, az állatok kö­zül talán a hattyú tudja, aki oly soká is él és még hozzá egynejűségben, bármily különös is ez nap­jainkban. — Különös, — szóltam meglepődve — különös ez a hang magától, Macska. Mi történt magával, hogy Macska létére így beszél? Még hozzá Miksá­járól — tettem hozzá meghatottan és csodál­kozón. — Ó, semmi. — mondta Macska és felvette a kalapját — ez csak egy megfigyelés volt, mond­hatnám alkonyati megfigyelés. Szívesen látom a­ jövő héten ezüstlakodalmunk alkalmával rende­zendő szűkkörű vacsorámon, — mondta szívélye­sen és eltávozott. De mindezt egy magasabbrendű cél és egy jobb jövő érdekében. Az olasz lobogó már Abesszínia szívében leng és ez a­ nép, amely egy kis benszü­lött réteg hatalmát megtörve az eddig elnyomott és kizsarolt tömegeknek a civilizációt, kultúrát, és emberiességet hozza, tudni fogja a módját annak, hogy a megnyert háború után ne veszítse el a békét! A kereszténypárt nem fogadja el a költségvetést, a Wolff-csoport — igen Folytatják a tárgyalásokat a középpártról (Saját tudósítónktól.) A kereszténypárt csü­törtökön folytatta, kedden megkezdett pártérte­kezletét, amelyet két nappal ezelőtt azért szakí­tottak félbe, mert az országos szervezkedés nagy vitát provokált és élesen mutatkoztak a Zichy— Ernszt-csoport és a Wolff-csoport között fennálló ellentétek az ellenzékiség-kormánytámogatás kér­désében. Az értekezleten többen felszólaltak, a vidéki képviselők kivétel nélkül ellenzéki véleményeket hangoztattak a költségvetés témájánál. Zichy Já­nos is a kormány ellen nyilatkozott. Gaal Gaston­hoz­­hasonlóan úgy vélekedik a költségvetésről, h­ogy annak megszavazása nem a kormány iránti bizalom vagy bizalmatlanság kérdése, mégse tudja megszavazni a büdsét és természetesen nem fogja megszavazni a felhatalmazási javaslatot sem. Wolff ellenkező nézeteket hangoztatott. A pártértekezleten végül a következő határo­zatot fogadták el: »A párt ellenzéki álláspontjának megfelelően sem a költségvetést, sem a felhatalma­zási javaslatot nem fogadja el, de tudomásul veszi egyesek felfogását, hogy a költségvetés megszava­zása nem bizalmi kérdés«. Ez a határozat a gyakorlatban annyit jelent, hogy a Wolff csoport tagjai meg fogják szavazni a­ költségvetést. A költségvetési vitában elhangzó kereszténypárti »igen« szavazatok választ adnak arra a kérdésre, hogy hány ember marad Wolff Károly mellett, ha a legitimista oldalról és a ke­reszténypárt ellenzéki csoportjából folytatott egye­süléi tárgyalások sikerrel járnak és megalakul az új középpárt. Az új pártalakulásra vonatkozó tanácskozások csütörtökön este is folytatódtak a képviselőházban.Ezzel kapcsolatban az egyik legitimista politikus a következőket mondotta nekünk: — A kereszténypárt kénytelen megújítani a gyöke­reit az ország közvéleményében, mert bebizonyosodott, hogy a­ szervezetlen­ség és kezdetleges szervezettség álla­pota nem alkalmas nép és politikus­ok skotos fe'apfllcip­tár­nak biztosítására. Agitációt­­kell kezdeniök, ebben azon­ban Wolff Károlyék nem vehetnek részt, mert nem lehet­nek kormánypártiak a fővárosi politikában és ellenzé­kiek vidéken. A vidéki agitációban tehertétel a kor­mánypárti gondolkozású frakció léte és természetes lépés lesz, ha a két csoport békésen külön utakra indul.­­ A legitimista mozgalomnak nem használt, hogy Qriger túlságosan élesen exponált személye miatt erő­sen ellenzéki színezetet kapott. Mi nem akarunk kor­­mánypárti legitimizmust csinálni, de ellenzékit sem. A legitimista mozgalom táborának nyitva kell állnia minden párt hívei számára. Ezért keresünk most elhe­lyezkedést középen és még ilyen elhelyezkedés mellett sem akarjuk pártpolitikai eszközzé tenni a legitimiz­must. Ha sikerül megcsinálni az új egyesülést, annak programjába nézetünk szerint fel kell venni a sért­­hetetlen jogfolytonosság gondolatát, a pártnak azonban nem kell legitimista nevet viselnie. — A közhangulatot kedvezőnek látjuk egy mérsé­kelt ellenzéki irányzat képviseletében és minden erejév­­el a tömegek szociális felemelésére töre­kvő a pártnak ii, akcióbalépésére és ezért folytatjuk tovább a tárgya­lásainkat. Letartóztatták a román Vasgárda vezérét Bukarest április 30. A belügyminisztérium jelentése szerint Zelea Codreanut, a feloszlatott Vasgárda vezérét és Mihail Stelesti volt vasgárdista képviselőt éjjel elfogták és Galacra szállították. A­

Next