Pesti Napló, 1936. május (87. évfolyam, 100–125. szám)

1936-05-01 / 100. szám

Péntek Gondtalan élet »Mennyi gonddal jár egy ilyen nagy lakás« — mondta mögöttem egy hölgy az autóbuszon. Nem fordultam hátra, hogy megnézzem a beszélőt, így is elhittem neki a gondjait. Azután hirtelen eszembe jutott Hunta Mária a Pozsonyi útról. Esténként a Pozsonyi út egy boltajtajának kőküszöbén, a lehúzott rendőny előtt kendőbe bugyolált dolgot láthat a járókelő. Olyan, mint valami nagyobb batyu. Szürkés-fekete, formátlan és mozdulatlan. Ez a batyu Hunta Mária. Esőben, szélben épúgy ott van, mint enyhe időben. Nappal­ is ott van, ilyenkor kissé felemelt fejkendős apró arcát és hurutos, piros szemével bizonytalanul pislog. Ha valaki rászán két fillért, a hangját is hallhatja. Berozsdásodott, alig hallható hangon motyog valamit a Jóistenről. Hunta Mária het­venötéves és nem osztozik a nagylakású hölgy gondjaiban, sőt még az enyéimben sem, pedig ne­kem kis lakásom van. Régen nem érti már az ilyen gondokat. Hunta Mária tudniillik nem lakik. Ez így furcsán hangzik az első pillanatban. Az ember feltételezné, hogy mindenki lakik vala­hol, ha másutt nem, hát a hajléktalanok menhe­lyén. Lakni kell, sőt mi több, illik. Kérdezzünk meg akárkit, aki ilyesmihez ért, nem kaphatunk más választ, mint hogy jobb ember minden körül­mények között, feltétlenül lakik. Különösen a városi ember. És legfőkép a tisztes korú ember. Hetvenöt év tisz­tes kornak számít, de mint min­den, ez is relatív. Aki nem lakik, annak még a kora sem tisztes. Ezért Hunta Mária megítélése meglehetősen bonyolult. Az ember nem tudja, milyen rovatba skatulyázza. Csavargónak nem lehet tekinteni, mert mindig egy helyben ül. Kol­dusnak sem nevezhető, mert sohasem kér senki­től semmit, csak éppen elfogadja a krajcárt. Vég­eredményben még csak nem is lakos. És ha az ember a családi viszonyai iránt érdek­lődik, az eldünnyögött egyszavas feleletek sem könnyítik meg számára a tudományos rendszerezés nehéz munkáját. Hunta Mária nem feleség, nem özvegy, nem anya és nem nagyanya. Családi ál­lása épúgy nincs, mint társadalmi állása. Legutol­jára, egy-két évtizeddel ezelőtt, testvér volt. Há­rom testvére már régen meghalt. Voltak egyidő­ben szülei is, de azokat hetven évvel ezelőtt elvitte a kolera. Később Hunta Máriát egy bakter nevelte fel. Azután a munka korszaka következett. Hunta Mária fél évszázadon át dolgos tagja volt a társa­dalomnak. Cselédszobákban és konyhákban töltötte Európa történetének ezt a sorsdöntő fél századát. Erre az időre esett a telefon, az autó, a repülőgép, a film és a rádió születése és feltűnő fejlődése, to­vábbá a kapitalizmus fénykora, az imperializmus, a világháború és a háború utáni új mozgalmak. Már javában kefélt és mosogatott, mikor Jókai m­ég javában írt. Átélte a századvégi dekadenciát, az impresszionizmust, az expresszionizmust és vé­gül az új tárgyilagosságot. Működésének utolsó éveire esett a modern építészeti irány kialakulása, a korszerű lakásépítés. Erről feltűnő módon nem vett tudomást. A harmincas évek kezdetén kiörege­dett a cselédségből. Különös módon megfeledkezett ar­ról, hogy félszázados működése alatt vagyont gyűjtsön. Ez a könnyelműség azután csúnyán megbosszulta magát. Az öreg John D. Rockefel­ler, aki vagy két évtizeddel idősebb mint Hunta Mária, aránylag sokkal jobb helyzetben van, mert egész életében takarékoskodott, kuporgatta a petróleumvállalatokat és most öreg napjaira sem kell nélkülöznie. Hunta Mária viszont az utóbbi években alkalmi munkából tengette életét és tömegszállásokon hált. Igaz, hogy soha életé­ben nem volt saját lakása, de azért ez az állapot még nála is hanyatlást jelentett. A harmincas éveket tehát, ha Hunta Mária életét történelmi távlatból nézzük, nyugodtan nevezhetjük a ha­nyatlás korának. (Ez is azt bizonyítja, hogy minden relatív: a modern építészetnek például határozottan fénykora volt ugyanez az időszak.) Később, mint mondani szokás, mindjobban meg­érezte a gazdasági depressziót, melynek sajnála­tos következményeképpen egy év óta nem lakik. Mai élete ilymódon meglehetősen egyhangú­nak mondható. Környezetváltozásról nem beszél­hetünk vele kapcsolatban- Hálóhelye, munkahelye, sőt lázóhelye pontosan egybeesik. Ruhája és ci­pője egy év óta nem került le testéről, mert a boltajtómélyedésben nincs fürdőszoba. Körülbelül ugyannyi idő óta nem feküdt, csak az álló és az ülő helyzetet ismeri újabban. Egy bizonyos: gond nélkül él. Akit nagyon elcsüggesztenek a nagy lakással járó gondok, az menjen ki a Pozsonyi útra és cseréljen vele, Bálint György. PESTI NAPLÓ 1936 május 1 rael LlDluiilli|| púdert jöltapas, és elveszi az arcdír­ kellemetlen fényét. 263 fővárosi tanerőt kényszer­nyugdíjaznak A kultuszminisztérum állította össze a listát . A főváros a kény­szernyugd­íjazásra ítéltek kétharmadát szeretné megmenteni (Saját tudósítónktól.) Felkai­ Ferenc tanügyi tanácsnok ma délelőtt a legnagyobb titokban ma­gához hivatta ügyosztályának vezető tisztviselőit és közülük nyolc referenst kiválasztott. Közölte velük, hogy a kényszernyugdíjazásaik lebonyolítá­sát tovább halasztani nem lehet. Péntek délelőtt a kultuszminiszter kívánsága szerint megindul az eljárás. Az 1934. évi 1. paragrafus alapján a kormány­nak joga van a fővárosnál is a kény­szer­nyugdíja­zásokat elrendelni. A kultuszminiszter élt is ezzel a jogával és már hónapokkal ezelőtt leküldte azok­nak a listáját, akik ellen az eljárás megindítását javasolta. Különféle számok kerültek nyilvános­ságra. A Pesti Napló megtudta az igazságot: a mi­niszter 263 tanerőt kíván kényszernyugdíjaztatni. A referensek a behívókat csütörtök délben elkészítették és külön kézbesítő személyzet még a délután folyamán mindenkinek átadta az idé­zést. Azok, akiket a miniszter a kényszernyugdí­jazásra kiszemelt, péntek reggel kötelesek jelent­kezni, a referensek hivatalosan tudatják velük a miniszter határozatát és vagy­­ belenyugszanak ebbe, ebben az esetben az eljárás szabályszerűen lebonyolítódik vagy méltánytalannak találják magukra nézve a kormányhatározatot, ebben az esetben joguk van ügyüket erre a célra alakított bizottság elé terjeszteni. A főváros két bizottságot alakított. Mindegyik bizottságnak hivatalból van elnöke, a főpolgár­mester, a polgármester, az alpolgármesterek és a tanácsnokok vállalták ezt a nehéz szerepet, a bi­zottság egyik tagját a közgyűlés a törvényható­sági bizottság ta­gjaiból már megválasztotta, ezen­kívül van egy póttag is, mert az eljárás nem akad­hat meg amiatt, hogy valamelyik bizottsági tag megbetegszik. A bizottság harmadik tagját a kul­tuszminiszter rendeli ki. Érdeklődtünk aziránt is, hogy a kényszernyug­díjazásra ítéltek kiválasztása hogyan történt? Azt a választ kaptuk, hogy a főváros ebbe nem folyt bele. A tanfelügyelők, a királyi főigazgatóságok és a szakfelügyelőségek útján a kultuszminiszter mint felügyeleti fórum szerezte be az adatokat és a részletes jelentések alapján maga a miniszter jelölte ki a kényszernyugdíjazás alá vonandók lis­táját. A törvény értelmében a bizottságok döntése ellen is fellebbezni lehet a belügyminiszterhez, vég­eredményképpen ez csak formalitás, mert a kény­szernyugdíjazások ügyében a kultuszminiszter sa­ját hatáskörében, mindenkitől függetlenül, dönt. Nyugdíjaztathat olyanokat is, akiket a bizottság alkalmasnak tart a továbbtanításra, viszont meg­kegyelmezhet olyan tanerőknek is, akiknek képes­ségeit a bizottság nem méltányolja olyannak, hogy célszerű a további alkalmaztatása. A városházán tisztában vannak azzal, hogy a kény­szernyugdíjaztat­ások híre nagy felfordulást fog okozni a tanítószemélyzet körében, de tovább halogatni ennek az ügynek elintézését nem lehe­tett. A főváros azért sem sürgette az ügy megol­dását, mert nem akart élni a kényszernyugdíjazá­sok lehetőségével. A B-listák révén még valami megtakarítást lehetett elérni, erről azonban most szó sincsen. Akiket nyugdíjaznak, azok helyébe új emberek lépnek. A nyugdíjazások révén a nyug­díjteher lényegesen emelkedni fog, ami megnehe­zíti a főváros pénzügyi politikájának zavartalan folytatását Abban reménykednek, hogy a kultuszminiszté­rium sem fog olyan határozottan ragaszkodni ere­deti javaslatához és sikerülni fog a minisztert meg­győzni arról, hogy a kényszernyugdíjazásra ítélt tanerők között sok van, aki munkakörét mindenki megelégedésére be tudja tölteni.­­Úgy gondolják, hogy a 263-as létszám le fog apadni 800ICO sze­mélyre, de ennyit bizonyosan kényszernyugdíjazni fognak. I. Faruk egyiptomi király hazautazott Londonból London, április 30. Az angol király csütörtökön a Buckingham­palotában fogadta Faruk egyiptomi királyt. I. Faruk király még csütörtökön elindult London­ból Kairó felé. A királyt május 5-ikére várják Alexandriába. Két áldozati tehenet vágtak le Fuad király temetésén Kairó, április 30. Többszázezer ember jelenlétében temették el csütörtökön Fuad királyt. Horthy kormányzó nemzetiszínű szalagokkal díszített koszorút kül­dött a sírra és a közvéleményben mély benyo­mást keltett, hogy Magyarországon háromnapos hivatalos gyászt rendelt el. A magyar kormányt a temetésen Páthy László főkonzul képviselte. A t­emetési menetet több lándzsás osztag vezette be, majd a testőrség zenekara következett. A zene­kar nem játszott a felvonulás alatt csak a gyász­lepellel bevont dobokon pergették a lépés ütemét. Ezután Egyiptom összes helyőrségeinek egy-egy gyalogoskülönítménye következett kakiszínű vá­szonruhában, piros fezben és a föld felé tartott puskákkal. A koporsó előtt a testőrtisztek csapata haladt. A király koporsóját ágyú­talpon helyezték el, amelyet hat fekete paripa vontatott. A menet eg­y órakor érkezett meg az Alrifai mecsethez. A királyi család tagjai a részükre fel­állított hatalmas sátorban foglaltak helyet és ott fogadták az előkelőségek részvétnyilvánításait, mielőtt a mecset előterében levágták az áldozati állatnak szánt két tehenet. A mecset belsejében a király koporsóját a királyné várta négy leánya kíséretében, majd a koporsót lassan leeresztették a sírboltba, ahol a király anyja is nyugszik. r A belügyminiszter egyeztet a Beszkár-tarifa ügyében (Saját tudósítónktal.) A belügyminisztérium­ban újra összeült Kozma Miklós belügyminiszter elnöklésével az az értekezlet, amelynek feladata a Beszkár tarifa ügyében dönteni. Ez már a máso­dik megbeszélés, de ezúttal sem sikerült végleges határozatot hozni. A Beszkár igazgatósága ragaszkodik a tarifa­emeléshez, mert különben az üzem zavartalan működését nem tudja biztosítani. Zsitvayék vi­szont erősen kardoskodnak a Veress Gábor-féle javaslat mellett, amely a kisszakasz árát 5 fillérre kívánja mérsékelni és a távolsági tarifa bevezeté­sére gondol. A közérdekeltségekre felügyelő ható­ság már­ hónapok óta vizsgálja a főváros üzemeit és a Beszkárnál is talált megtakarítási lehetősé­geket. Minden valószínűség szerint a sok tanács­kozás vége egy kompromisszum lesz. Valahol a középen találkozni fognak az egymással szemben­álló javaslatok. Az értekezlet természetesen zárt ajtók mögött folyt le. Ki is adtak egy szűkszavú hivatalos je­lentést, amely szerint a pa. megbeszélés során a­ Beszkár nyugdíjintézetének kérdésében végleges megoldás történt. A viteldíj kérdésében az állás­pontok közeledtek egymáshoz, végleges megálla­podás azonban nem jött létre­. Kozma Miklós belügyminiszter különben szombatra tűzte ki az értekezlet folytatását.

Next