Pesti Napló, 1936. június (87. évfolyam, 126–147. szám)

1936-06-03 / 126. szám

3 Szerdi. PESTI NAPLÓ 1936 június b HÓHÉRSORS Az angol lapok feltűnő helyen közlik William Billington ex-hóhér panaszait. A szerencsétlen ember harmincegy évvel ezelőtt befejezte hóhéri munkásságát, melyet akkor mint atyja utóda űzött. Vagy tíz évig hóhérkodott, százöt embert szépen felkötött, azután pályát változtatott és el­ment borbélynak. Azóta elmúlt harmincegy esz­tendő, sc/k minden történt a világban, de az ango­lok nem tudják elfelejteni Billington múltját. 1905 óta többet volt munkanélkül mint állásban. Ha a közönség megtudja, hogy ő a volt hóhér, mesterei kénytelenek elbocsátani, mert az embe­rek nem akarják jn agukat vele borotváltatni. Ami­kor előzékenyen azt mondja: »Következő úr«, a következő úr elsápad és lehetőleg borotválkozás nélkül távozik. Szegény Billington élete emiatt örök szenvedés és nélkülözés. Nem járhatna rosz­szabbul, ha történetesen nem ex-hóhér, hanem ki­szabadult ex-gyilkos volna. Keservesen kiáltott fel a lapok képviselői előtt: »Mit akarnak tőlem az emberek? Hiszen én csak a törvényt hajtottam végre!« Meg tudom érteni Billington mester elkesere­dését. Harmincegy év nagy idő, — ennyi idő alatt még a gyilkosság is elévül. A volt hóhér azóta már bizonyára ki is jött a gyakorlatból. Három évtizede nem volt kötél a kezében és így nyilván maga is zavarba jönne, ha véletlenül megint akasztófa elé állítanák. De az emberek furcsák: mégis zavarja őket, ha a nyakukhoz nyúl. Az ide­genkedés érthetőbb volna, ha a hóhér annakide­jén pallossal dolgozott volna, ami némi jóakarat­tal a borotva rokonának mondható- De így? Mi­től félnek? Hogy a volt hóhér megvágja az állukat? Ugyan kérem. Egy volt vívóbajnoktól bizonyára nem idegenkednének. A rideg bánásmódnak más oka lehet. Azt hi­szem, a tisztes polgárok egy kicsit szégyelik ma­gukat a volt hóhér előtt. Öntudatlanul érzik, hogy bizonyos fokig ők felelősek múltjáért. Ez az em­ber helyettük, értük, az ő megbízásukból ölt meg százöt embert. A hóhér akasztott és munkájának eredményét ők élvezték. Az ő rendjüket védte, aa 8 biztonságukat. Annakidején helyeselték minden, egyes akasztását és most még egy bajusznyírásra sem méltatják. Nyilvánvaló, hogy egy kissé a cinkosainak érzik magukat, még hozzá olyan cin­kosoknak, akikben nem volt túlsók zsiványbecsü­let. Az övék osak a haszon volt, az övé pedig a piszkos munka. A hóhér, amíg állásban volt, csak szerény díjazást kapott nehéz és sok tapintatot kívánó munkájáért. Billington sorsát szomorúvá teszi az is. hogy valószínűleg áldott jó ember. A hóhérok általá­ban szelídek és jószívűek. Ez nem olcsó para­doxon. A hóhér az egyetlen ember, akinek szabad ölnie és még tiszteletdíjat is kap érte. Ö a pol­gári életben hivatásszerűen elég'''.heti ki ölési hajlamait. Hogy. ilyen hajlamok vannak benne, az bizonyos, mert különben nem tudná vállalni ezt a munkát. De ezek a hajlamok szépen kiélik ma­gukat a hivatalos órák alatt. Mire a hóhér vissza­tér a magánéletbe, nyomuk sem marad. A legtöbb hóhér szereti a virágokat és az énekesmadarakat. Ha viszont szerencsétlenebb életkörülmények közé kerülne és nem lehetne hóhér, valószínűleg- tömeg­gyilkos válna belőle és a hasfelmetsző Jaek vagy a düsseldorfi rém útját követné. Ki tudja, hány ártatlan düsseldorfi nő élne még ma is teljes egészségben, ha Kürten Pétert még idejében íté­letvégrehajtónak szerződteti az állam. Billington, aki mint hivatalos közeg százöt életet oltott ki, a magánéletben szelídlelkű bácsi. És most itt áll ez az áldott jó ember öreg nap­jaira betevő falat nélkül. Az esküdtek, akiknek verdiktjét annakidején végrehajtotta, tekintélyes, általánosan tisztelt polgárok, ha még élnek, csak vele nem akar senki szóbaállni. A társadalom ál­szent pironkodással szégyeli'azt, amit szükséges­nek tart és amiből hasznot húz. Azt hiszem, csak egy igazságos módon lehetne elintézni a szegény Dillington ügyét. Az esküdtek és bírák, akik annakidején teljes megelégedésükre dolgoztattak vele, járjanak most hozzá borotválkozni. Szolgál­tassanak neki igazságot és nemes gesztussal hajt­sák nyakukat a borotvája alá. Bálint György A forró égöv betegségeinél, különösen vérhas­nál és olyan gyomorbetegségek esetén, amelyek váltólázzal együtt lépnek fel, a természetes iFerenc József« keserűvíz szerfelett „értékes-há­lást feit ki. Az orvosok ajánlják. MODIANO G VÁRTMÁNYOK: MODIANO Szi varkahü vely: // » 40 fillér 46 fillér 50 fillér IKERSZUROS MODIANO PARAFÁS MODIANO ikerszűrővel Szivarkapapfr: MODIANO 12 füiér MODIANO-TÖMB 13 «* Csak ezzel az aláírással valódi: Megsemmisítő ítéletet hozott az angol rendkívüli bíróság Thomas volt miniszter költségvetési titoksértése ügyében „Thomas volt miniszter messértette a költségvetési titkot és jogosulatlan közléseivel nyereséget szerzett Bates és Butt képviselők számára" London, június 2. (A Pesti Napló tudósítójától) Az angol kormány ma tette közzé hivatalo­san a költségvetési titok megvizsgálására kikül­dött rendkívüli bíróság jelentését. A jelentés megállapítja, hogy az ezévi költségvetés tekinte­tében jogosulatlan közlés történt J. H. Thomas részéről Bates és Sir A. Butt képviselő számára,, akik ezt az értesülésüket a maguk nyerészkedési céljaikra, használták fel. A jelentés hangsúlyozza, hogy a bíróság elfogadja a minisztériumok magas­rangú tisztviselőinek vallomását úgy maguk, mint alantasaik és a polgári közigazgatásban alkalma­zott valamennyi tisztviselő tekintetében. Nem ta^ Iáit a legcsekélyebb bizonyítékot arravonatko­zóan, hogy a minisztérium illetékes osztályába tartozó személyek közül bármikor is, bárki ös­szeköttetésben állt volna azokkal, akik a biztosí­tásokat kötötték és így szó sem lehet arról, hogy ebből a forrásból származhatott volna a titok­sértés. Hasonlóan megállapítja ezt a jelentést a kabi­net minden egyes tagjára, J. H. Thomasnak és azoknak a személyeknek kivételiével, akik a költ­ségvetésre vonatkozóan felvilágosítást kaptak, mi­előtt a költségvetés tartalmát az alsóház megismer­hette volna. A költségvetési titok tehát nem ilyen úton szivárgott ki. A bíróság hangoztatja, hogy megállapításai egyhangúak és hogy megállapítá­sait kizárólag a bebizonyított tényekre alapította. Megállapítja a jelentés, hogy a kincstári kancellár április 9-ikén közölte a kabinettel, hogy 3 pennyvel fel akarja emelni a jövedelemadót és növelni akarja a teavámokat. J. H. Thomas jelen volt ezen a kabinetértekezleten, majd később Fer­ringbe utazott és ott találkozott fíates-szel. Itt álla­podak meg az önéletrajz kiadásában. Húszezer font kifizetése egy önéletrajz kiadói jogaiért igen nagy összeg és 15.000 font előleg nem üzletszerű eljárás. Bates már 1936 elején könyvszakértőkkel vizsgál­tatta meg saiát jövedelmi adóiát és szakértő előtt célzott az adófelemelés lehetőségére. A könyvszak­értő megállapította, hogy 6 pennys jövedelemadó­emelés Bates adóját. 2100 fonttal növelné. A jelen­tés ezután részletezi Bates biztosítási üzleteit, <fnrajd megáttepítj^, hqgyrtöfebsen-is kötöttek jöve-j delemadóemelés elleni biztosítási üzleteket, akik összeköttetésben álltak Bates-szel. Bates maga minden kínálkozó biztosítási alkalmat felhasznált biztosítási ügylet kötésére. Sir A. Buti képviselő 1931 óta kötött nagyösz­szegű biztosításokat és a jövedelemadó elleni biz­tosításon háromezer fontot nyert. Az ezévi költ­ségvetési beszéd napján a képviselő meglátogatta •a minisztériumban Thomast és ezt a bíróságnak csak akkor említ-ette, amikor maga a bíróság szó­bahozta. A képviselő a szokástól eltérőleg idegen nevek alatt is kötött biztosítási üzleteket. Mindezek alapján megállapítja a bíróság, hogy J. H. Thomas megsértette a költségvetési titkot úgy Bates, mint Sir A. Butt, javára, és a. jogosulat­lan közlések juttatták a két megnevezett úr szá­mára, azt a nyereséget, amit a biztosítások révén szereztek. Thomas volt gyarmatügyi miniszter a bizott­ság jelentéséről vejének lakásán értesült, amely előtt nagy néptömeg verődött össze és a rendőrök­nek kellett a kapu előtt utat szorítani a sajíókép­viseiők számára, akik a volt miniszter nyilatkoza­tának meghallgatására érkeztek. Szemtanuk állí­tása szerint Thomas, amidőn a bíróság döntését közölték vele, megtántorodott, mintha, csapás érte volna és eleinte szinte kővémeredten bámult és hosszú időbe tellett, míg összeszedte magát és ügy­védje segítségével elkészítette nyilatkozatát, ame­lyet izgalomtól rekedt hangon lassar: olvasott fel: — Amiként mondottam és eskü alatt is vallot­tam a bíróság előtt. — mondotta Thomas — soha. nem, árultam el senkinek semmiféle költségvetési titkot. Lelkiismeretem _ tiszta. Mihelyt hallottam, hogy nevemet említették ez ügyben, azonnal vizs­gálatot követeltem és magam ajánlottam fel önként segítségemet a bíróságnak. Azokat az embereket, akik vallomásuk során ügyleteikbe kevertek, soha nem láttam és nem is hallottam felőlük. A vizs­gálat befejeztekor azonnal lemondtam tárcámról, mert féltékenyen őrködni akarok azon a masras erkölcsi színvonalon, amelyet mindig fenntartot­tam. A világ Sohasem fogja megtudni, milyen mélyen gázoltak becsületemben és egyetlen táma­szom barátaim és családom biztatása rolt- A leg­első alkalommal választóimhoz akarok fordulni, i^u i íí .i ' élvezem.

Next

/
Thumbnails
Contents