Pesti Napló, 1936. július (87. évfolyam, 148–174. szám)

1936-07-01 / 148. szám

Ma: Tudományos és Technikai Napló (Melléklet) a,« ió mi > (e) Budapest, 1936 87. évfolyam 148. szám Szerda, július 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra . . . 4.— pengő Negyedévre . 10.80 pengő Félévre. . . . 21.60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a gályaudvarokon . 16 fillér ünnepnapokon . 24 fillér Vasárnap 32 fillér SZERKESZTŐSÉG és KIAD Ó HI VATALl VII. ker., Rákóczi út 54. Telefon: 1-455-59-től 50-ig, 1-464-19-töl 17-ig (sorozat) Jegypénztár, hirdetési-, előlizo. tési-, utazási- és könyvosztály t VII., Erzsébet körút 18-20. Szerkesztősig Béosbeni L, Kohlmarkt 7. A dunai államok ráérnek Irta: Friedrich István 'Anglia és Franciaország ismét egymásra [találtak. Teljes az angol-francia megegyezés. 'Az összes aktuális problémák tekintetében megállapodtak, hogy mi az álláspontjuk éa mi a teendőjük. Csak a Duna-medence kivé­tel. Erre vonatkozólag — hír szerint — úgy határoztak, hogy nem tesznek különösebb lépéseket. Szóval, a dunai államok várjanak. A középeurópai probléma ráér. Az angol-francia új entente cordiale-ból minket magyarokat ez érdekel a legjobban. Ismét megtanulhatjuk, hogy a nyugati nagy­hatalmaknak annyi más gondjuk van, hogy nemigen érnek rá Közép-Európa speciális bajaival^ törődni. Hogy a Duna-medence problémáit sohasem fogják Londonban, Pá­rizsban vagy Genfben megoldani, lianem egyedül és kizárólag Közép-Európa főváro­saiban. Megint bebizonyosodott, hogy azok a jól informált magándiplomaták és külpolitikai Konrádok, akik mindig jobban tudják, hogy mije készül Anglia és mit akar Franciaor­szág, mint maguk az ottani kormányok, meny­nyire tévednek, amikor folyton azt magyaráz­zák nekünk, hogy a nyugati nagyhatalmak egy szép napon majd kettévágnak minden al­kalmatlankodó gordiusi csomót. Hát íme, nemcsak hogy nem vágnak ketté semmiféle gordiusi csomókat, hanem a benemavatkozás álláspontjára helyezkednek és egyáltalában nem veszik figyelembp az innen odaadresszált jótanácsokat és kioktatásokat atekintetben, hogy mi az ő érdekük és feladatuk. A nyugati nagyhatalmak azon az állás­ponton vannak, hogy Közép-Európa problé­máit oldják meg maguk az érdekelt népek. És ezt az álláspontot én nem is tudom helyte­leníteni, mert hiszen ennek az ellenkezője azt jelentené, hogy a Duna-medence a nagyhatal­mak sakktáblaja lesz, amelyen a középeurópai népeket ide-oda tologatják úgy, ahogy azt egyes nagyhatalmi érdekek éppen követelik. Ha a Duna-medence népei egy modus vi­vendiben tudnának egymással megállapodni, akkor az összes középeurópai államok telje­sen függetleníthetnék magukat az egyes nagyhatalmaktól és távol tarthatnák magu­kat minden esetleges konflagrációtól. Attól a szerencsétlenségtől, amelyet mostanában egyre nyíltabban és hangosabban mint új vi­lágháborút emlegetnek. Tudom, hogy nagyon nehéz a mai ideges atmoszférában erről a témáról tisztán a hideg ész szempontjából beszélni. Szinte anakro­nisztikusaknak látszanak ma az ilyen fejtege­tések, amikor szomszédságunkban vezérkari konferenciákon beszélik meg a háborús vesze­delmekre való tekintettel a katonai helyzetet és közös akciók vezérkari terveit dolgozzák ki. Amikor nyakig benne vagyunk a fegyver­kezés őrületes versenyében és a felelős állam­férfiak úgy beszélnek az eljövendő háborúról, mintha az már nem is volna kikerülhető. Ott tartunk, hogy ahelyett hogy a Duna­medence gazdaságpolitikusai egymásután kö­vetkező konferenciákon szünet nélkül azon törnék a fejüket, hogy miképpen lehetne az. itteni népek gazdasági prosperitását elősegí­teni és életszínvonahikat emelni, katonai erő­dítmények kínai falait húzzák fel a határo­kon, amelyekről még nem is olyan régen Titu­lescu román külügyminiszter azt gondolta, hogy belátható időn belül spiritualizálhatók lesznek. Közép-Európa államférfiait is sodorja magával a, háborús pszichózis árja» ahelyett Botrány és dulakodás a Népszövetség közgyűlésén a négus felszólalása alkalmából Olasz újságírók kifütyülték a volt abesszin uralkodót Rendőrök vezették ki a tüntetőket — Dulakodás a karzaton — E&lentüntetés Genfben a négus mellett Teljes angol-francia egységfront a külpolitikában Rendkívüli felháborodást keltett Rómában a négus genfi szereplése Genf. június 30. (A Pesti Napló kiküldött munkatársának telef ón jelentése.) A" Népszövetség tizenhatéves fennállása óta olyan izgalmas ülés, mint a ma délutáni, még so­hasem volt. Az ülés izgalmai annál meglepőbbek és annál intenzívebbe!: voltak, mert a Népszövet­ség közgyűlésének lúai megnyitó ülése tudvalevő­leg csak formalitásnak volt szánva és úgy tervez­ték, hogy nem lesz egyéb tárgyalási pont, mint a közgyűlés új elnökének megválasztása és Argen­tína képviselőjének felszólalása. De a Népszövet­ség úgynevezett bürója, ámely a közgyűlés napi­rendjét megállapítja, ma délutáni ülésén — amely közvetlenül megelőzte a Népszövetség közgyűlésé­nek mai megnyitását — másképpen határozott. Vita a négus ünnepélyes fogantatásáról Az ülésen Avenol főtitkár terjesztette elő a Népszövetség vezetőségének azt az álláspontját, hogy a közgyűlés mai megnyitásán ne történjék egyeb, mint az elnök megválasztása és Argentína képviselőjének felszólalása, aki beszédében meg fogja indokolni azt, hogy országa miért hívta egybe a Népszövetség közgyűlését. Ugyanakkor Avenol bejelentette, hogy »Hailé Szelasszié, Abesszínia Genfben időző császára a NépszöveU ség mai ülésén fel akar szólalni«. Velics László* Magyarországnak a Népszövetségnél akkreditált hogy éppen a háborús veszedelem eliminálá­sára koncentrálnák minden erejüket. Felké­szülnek a háborúra, és elhanyagolják a másik nagy feladatot: a béke mindenáron való biz­tosítását. Mihez kell nagyobb bátorság 1? Üszni mint a fatuskó a háborús áradattal ismeretlen és előrenemlátható katasztrófák felé vagy oda­állani a háború fúriái elé és megkísérelni azo­kat útjukban megállítani. A háború pusztítás, rombolás, tehát destrukció útján próbálja a problémákat megoldani. Ezzel ellentétben a jobb politikai atmoszféra keletkezését előse­gítő gazdaságpolitika konstruktív szellemben akarja a népek sorsát irányítani. Lehet, hogy a háború, mint a legszörnyű­ségesebb destrukció egyeseknek sikereket és előnyöket is hozhat, ha az óriási áldozatok figyelembevételével ilyenekről egyáltalában beszélni lehet. A békét biztosítani igyekvő konstruktív külpolitikai vonalvezetés ellen­ben semmiféle veszélyeket nem rejt magában, hanem csak javulást hozhat az érdekelt népek prosperitása terén. Azután mi idősebbek, akik már átvergőd­tünk egy nagy háborún, nagyon jól tudjuk, hogy könnyebb a háború előtt szavakkal le­génykedni, mint a háború folyamán helyt­allani. Azt is tudjuk, hogy a háború vége felé vagy annak befejezése után sok mindenféle egészen másként alakul ki, mint ahogv azt a hatalmon levők tervezték. _ Ne lessük csak azt, hogy a világ sorsát dirigáló nagyhatalmak hogyan taktikáznak egymással és egymás ellen. Ne fogjon el ben­nünket annyirq, az alacsonyabbrendűség ér­zete, hogy magunk eltökéltségétől semmit sc várunk, saját nekigvűrkőzésünk sikerében I nem bízunk. Ne nyugodjunk abba bele, hogy . Közép-Európa népei csak a nagyhatalmak függvényei. Hogy sorsuk csak attól függ, hogy melyik patrónushoz tudják magukat odafűzni. De a Duna-medence népeinek azt se szabad elfelejteniük, hogy az egymással civakodó patrónusok érdekei egyik napról a másikra teljesen megváltozhatnak, ahogy azt a legutóbbi hónapokban több ízben tapasztal­hattuk. És akkor a hűséget ígért patrónusból egy csapásra könnyen semleges fél vagy eset­leg ellenfél is lehet. Közép-Európában a geopolitikai adottsá­gok egy dunamodencei szolidaritást táplál­nak, amely azt diktálja, hogy Közép-Európa legelsősorban a középeurópaiaké. Tehát az ezen a területen felbukkanó problémákat ma­guknak a dunai népeknek kell megoldaniok külső segítség nélkül. De ezt diktálja a józan ész is, mert a külső segítség a végén mégis csak be szokta nyújtani saját számláját is. A világtörténelem legalább ezt mutatja. Ne a háború lehetőségével foglalkozza­nak tehát Közép-Európában, hanem a duna­völgyi szolidaritásból kiindulva, a konstruk­tív gondolat jegyében keressék a népek elő­ször azt, ami összefűzi őket, ami közös ér­dekük. Ha tehát a nyugati hatalmak Közép­Európában Semmit se akarnak tenni, akkor most már igazán itt az ideje, hogy az a munka, amely a Schuschnieg—Hodzsa-féle osztrák-csehszlovák tárgyalásokkal megkezdő­dött és amelyről a költségvetési vita folyamán Kánya külügyminiszterünk is annyi, meg­értéssel szólott, ismét felkaroltassék az összes középeurópai népek érdekében. Hogy azóta megint más szelek fújdogál­nak, hogy időközben egyéb légköri változások is bekövetkeztek, azt én is tudom, de elvégre az akaratnak és célnak kell irányítania a kül­politikát, ncpiBiaáiíu _ £zélj ára­soknak. •

Next

/
Thumbnails
Contents