Pesti Napló, 1936. július (87. évfolyam, 148–174. szám)

1936-07-01 / 148. szám

2 Szerda PESTI NAPLÓ 1936 július 1 követe, mint első felszólaló, azon az állásponton volt, hogy a Népszövetség vezetőségének a meg­állapított napirendet be kell tartania és a négus alkalmasint a Népszövetség közgyűlésének folya­mán módot fog találni a felszólalásra-De Valera, Írország megbízottja ezzel szem­ben azt az álláspontot fejtette ki, hogy Hailé Sze­lassziénak teljes szólásszabadságot kell biztosí­tani és módot kell adni, hogy akkor szólaljon fel, amikor akar. Aveno­ ezután kérdést intézett a büró tagjaihoz, hogy várjon Hailé Szelassziét, mint Abesszinia császárát, különösebb ünnepé­lyességgel vagy formalitásokkal fogadják-e a Népszövetség termében, mire Motta, Svájc kül­ügyminisztere felállott és kijelentette, hogy ő, mint Svájc államfője már három ízben vett részt a Népszövetség közgyűlésén és semmiféle külön ünnepségben és ünnepélyesebb fogadtatásban nem részesült, ezek az ünnepélyesebb külsőségek tehát Abesszinia volt császárát sem illetik meg. A Népszövetség bárója ilyen értelemben hatá­rozott és ezzel megnyílt az út Hailé Szelasszié számára, akinek felszólalása ma délután váratla­nul jött és a Népszövetségnek túlzás nélkül szólva fennállása óta legnagyobb szenzációjává ala­kult ki. Gyülekezik a közgyűlés A Népszövetség közgyűlése délután órára volt kitűzve, de már jóval 5 óra előtt a Népszö­vetség közgyűlésének palotáját minden oldalon százával állták körül a kíváncsi genfiek. Délután fél öt és öt óra között egyik gyönyörű diplomáciai autó a másik után vonult fel az egyes nemzetek lobogócskáival feldíszítve és hozták a Genfben tartózkodó delegátusokat. Öt perccel öt óra előtt érkezett két autón a héttagú abesszin küldöttség Hailé Szelasszié vezetésével, aki Ras Nasibuval és Bas Kasszával lépett ki az autóból. Az ex­császár ismert fekete kabátjában volt, fekete ke­ménykalapot viselt, míg társai sötétkék európai ruhába voltak öltözve. A másik autóból másik négy delegátus lépett ki és az ülésteremben csat­lakozott hozzájuk Jéze professzor, a Sorbonne ta­nára, aki Abesszínia ügyét jogi szempontból a Népszövetség előtt a múlt ősz óta képviseli. 7Sz érdekes ülésterem A Népszövetség közgyűlési palotája előtt ösz­szegyűlt közönség és a fotóriporterek hadának ér­deklődése a néguson kívül elsősorban Aga kán és Léon Blum felé irányult. Aga kánnal, az indus fejedelemmel és Léon Blummal különben az ösz­szes fotóriporterek határozott jóindulattal visel­tettek... Az egyik fényképész, aki Aga kánt »be­állította«, a felvétel után így adott utasítást a fe­jedelemnek: »Már le van fényképezve,­­ bemehet az épületbe«. Léon Blumnak lefényképezése után ezt mondták: »Menjen hátra­« Amikor a tömeg felismerte Blumot a népszövetség; palota előtt, tapssal és lelkes éljenzéssel köszöntötte. Hailé Szelasszié a közgyűlés palotája előtt a Népszövetség politikai osztályának egyik m­agas­rang­ú tisztviselője fogadta és ő is vezette a he­lyére a népszövetségi közgyűlés termébe az ötödik sor középső sarkára. Tőle jobbra és balra helyez­kedett el az abesszin delegáció többi tagja. Ez a sor volt talán a legérdekesebb a Népszövetség mai közgyűlésén, mert egyik sarkán ült az abesszin küldöttség a négussal az élén, a másik sarkán pe­dig az új francia delegáció. Léon Blum miniszter­elnök rendkívül elegánsan, szürkekockás kitűnő öltözetben és fehér gamaszival, mellette Yvon Delbos, az új francia külügyminiszter és Paul­ Boncour, aki szintén tagja a francia delegációnak. Közvetlenül Léon Blum mögött foglalt helyet a magyar delegáció­, amelyet Velics László a Nép­szövetséghez beosztott ber­ni magyar követ, báró Apor Gábor, a magyar külügyminiszter állandó helyettese, Szent-Istvány Béla miniszteri tanácsos és Bartók László, a népszövetségi delegációhoz most beosztott követségi tanácsos képviselt. A Népszövetség közgyűlési terme különben is rendkívüli látványt nyújtott. Olyan sokan voltak jelen, mint még sohasem és valóban egyetlen üres szék, sőt talpalatnyi hely sem volt az óriási te­remben: nemcsak az összes delegációk helyei voltak elfoglalva, hanem a nézőközönség tribün­jein sem volt üres hely és a közönség számára fenn­tartott tribünökön a világos női ruhák egy divatbemutató színpompájában virágzottak. Eb­ben a fülledt és izgalmas miliőben, amely merő ellentéte volt az eddigi népszövetségi közgyűlések­nek, a legnagyobb feltűnést keltette, hogy a hete­dik sorban négy ülés teljesen üres maradt. Ezek voltak az Olaszország számára fenntartott he­lyek, amelyek természetszerűen üresek maradtak, miután Olaszország a Népszövetség ma kezdő­dött közgyűlésére nem nevezett meg delegációt. Schuschnigg nem. siet Genfbe ... A Népszövetség közgyűlési terme azonban számtalan más izgalmas pikantériát nyújtott. A második sor sarokülése, ahol az angol delegáció foglal helyet, ugyancsak üres volt, mert Eden angol külügyminiszter, mint a Népszövetség köz­gyűlésének elnöke és mint a Népszövetség Taná­csának elnöke, nyitotta meg a közgyűlést, miután ő, folytatólagos közgyűlés elnöke, Benes, közben kis és nagy izgalmak az elnökválasztáson Amikor az elnökválasztásra került a sor és Eden, mint a közgyűlés ideiglenes elnöke bejelen­tette, hogy Benes lemondott a közgyűlés elnöksé­géről és felolvasta a csehszlovák köztársaság je­lenlegi elnökének, a múlt közgyűlés vezetőjének erre vonatkozó lemondólevelét, a teremben rend­kívül gyér taps hangzott el, amelyet számtanilag talán úgy lehetne kifejezni, hogy a 3000 ember kö­zött, aki a termet megtöltötte, mindössze négyen­öten tapsoltak. Eden ideiglenes elnök vezetésével ezután megtörtént az elnökválasztás, amelynek során az országokat név szerint hívták fel és az egyes országok delegációinak vezetői, akik több­nyire a különböző országok miniszterelnökei vagy külügyminiszterei, személyesen mentek végig a termen, vonultak fel a lépcsőn és dobták be szava­zatukat a választói urnába. A Népszövetség internacionális közönsége ez­úttal először látta személyesen Spanyolország új külügyminiszterét, Barciát, Abesszínia delegáció­jának vezetőjét, Ras Nasibut, aki zavarában for­dított sorrendben ment fel a lépcsőn: ott ment az urnához, ahol mások lejöttek, viszont ott távo­zott, ahol mások felmentek. Magyarország szava­zatát Velics László berni magyar követ adta le, India nevében az elegáns Aga­kán, a dúsgazdag indus fejedelem szavazott. Amikor Olaszország neve hangzott el, — »Italien — nem jelentkezett senki. Franciaország nevében először jelent meg a­ Népszövetség pódiumán Léon Blum az izgalom halvány pírjával az arcán, azután Beck lengyel külügyminiszter, Titulescu és Motta, egymásután vonultak fel mindazok, akik a mai világpolitikát vezetik. Fürdőruhák l­yss a legnagyobb választékban Saigónáli Kristóf tér 2 a csehszlovák köztársaság elnöke lett. Eden mel­lett foglalt helyet Avend­, a Népszövetség főtit­kára, másik oldalán pedig egy tolmács. Ausztriát csak báró Pfügel, Ausztria népszövetségi megbí­zottja képviselte, megcáfolva azokat a híreket, minthogyha Schuschniga Genfbe sietett volna. Rendkívül érdekesek voltak a hátsó padsorok: a véletlen játéka folytán a francia ABC-rendben írott államok sorrendjében egymás mögé került Titulescu, Krofta és Litvinov. Krofta csehszlovák külügyminiszter mellett Osluski, Csehszlovákia párizsi követe foglalt helyet, Litvinov mellett pe­dig Potemkin, a szovjetorosz köztársaság párizsi nagykövete. Nagyon érdekes volt, hogy Beck len­gyel külügyminiszter, aki az elnökségre való sza­vazáson Lengyelország nevében személyesen adta le szavazatát, nagyon szívélyesen üdvözölte Krof­tát és­ szívélyesen kezet szorított Litvinov orosz külügyi népbiztossal is. Van Zeeland az év elnök Amikor a szavazás végetért, Aveno­, a Nép­szövetség főtitkára s Politis párizsi görög követ számlálták össze a szavazatokat, amelyek túl­nyomórészt Van Zeelandra, a belga miniszter­elnökre estek. Eden, mrnt ideiglenes elnök, tol­mácsolta a közgyűlés óhaját és a reflektorok fé­nyében Van Zeeland, aki fiatal és rokonszenves férfi, felsietett az elnöki emelvényre, mialatt Eden bajuszát idegesen tépdesve elfoglalta a második sor sarkában levő ülést, amely mint az angol de­legáció vezetőjét, megilleti. Van Zeeland a Nép­szövetség közgyűlésének tapsa közben foglalta el az elnöki széket és rövid beszédben köszönetet mondott megválasztásáért, majd felolvasta az olasz memorandumot, amely hat pontot és öt mel­lékletet tartalmaz. A békülékeny hangú olasz chemopandum A első pontban az olasz kormány hivatkozik azokra a közlésekre, amelyeket az abesszin hely­zetről még az olasz-abesszin háború előtt tett. A második pontban az olasz kormány emlékez­tet arra, hogy álláspontja a Népszövetség iránt a különböző olaszellenes intézkedések ellenére az volt, hogy kedvezően ítél meg minden kezdeménye­zést, amely a megoldást lehetővé teszi. Ezek a kez­deményezések azonban a négus ellenállása miatt meghiúsultak. A harmadik pontban a jegyzék megállapítja, hogy Addisz-Abebában még az olasz csapatok megérkezése előtt az állami életnek megszűnt min­den nyoma és ezért Olaszország kényszerítve érezte magát, hogy helyreállítsa a biztonságot. A negyedik pont hangoztatja, hogy az abesszin nép maga is sürgős szükségét érezte az élet- és személybiztonság, a család- és vagyonbiztonság vé­delmének. Az olasz civilizációs munka MSzesszíniá­ban Az ötödik pont leírja, hogy az abesszin nép az olasz uralom elfogadásával és a négus elleni lá­zongásokkal a legjobban bebizonyította helyeslé­sét. Hivatkozik a különböző meghódolásokra, vala­mint a június 9-én Addisz-Abebában lefolyt tün­tető gyűlésre, amelyen Abesszínia vezetői újból meghódoltak az olasz király előtt. A hatodik pontban a jegyzék hangoztatja, hogy Olaszország szent civilizációs küldetésnek te­kinti abesszíniai vállalkozását, amelynek elvégzé­sére a népszövetségi alapokmány elvei és a nem­zetközi egyezmények is késztetik. A kényszermun­kát és a rabszolgaságot eltörölték. Az adók kizá­rólag az ország szükségleteinek fedezésére szol­gálhatnak. Olaszország kizárólag rendőri és hon­védelmi szolgálatokra soroz be katonákat Abesz­sziniában. Olaszország megtiszteltetésnek tekinti, ha a Népszövetséget a további fejlődés menetéről állandóan tájékoztathatja. Az olasz kormány együtt akar dolgozni a Népszövetséggel Végül a hetedik pont megállapítja, hogy az olasz kormány szent meggyőződése szerint az eu­rópai nemzetek jóakaratú és igazi együttműkö­dése megfelel a népek jobb jövőjébe vetett remé­nyeknek. Az olasz kormány reméli, hogy az Abessziniában teremtett helyzetet igazi megér­téssel fogadják és hajlandónak nyilatkozik újra megkezdeni a jóakaratú együttműködést a Nép­szövetséggel, tekintettel azokra a nehéz kérdé­sekre, amelyek Európa és a világ jövője érdeké­ben szükségesek. Az olasz kormány úgy látja azonban, hogy a Népszövetség alkalmas reformjára feltétlenül szükség van és hajlandónak mutatkozik e kérdés tanulmányozásában és megvalósításában részt­venni. Az olasz kormány azonban kénytelen rá­mutatni arra, hogy akadályok vannak, amelyek a nemzetközi együttműködést eddig számára le­hetetlenné tették. Ezeket az akadályokat haladék­talanul meg kell szüntetni. Ezután Argentína képviselője, Cantilo római argentin követ, aki hazája küldöttségét vezeti, tartott hosszabb beszédet, amelyben megindo­kolta, hogy országa miért tartotta szükségesnek a Népszövetség közgyűlésének egybehívását. M­­égus a genfi szósséken Cantilo hosszú beszédét és a nyomában kö­vetkező angol fordítást meglehetős közöny fo­gadta, mert a terem már előre fel volt készülve a nagy szenzációra, a négus küszöbönálló felszó­lalására. Olyan idegesség, olyan elektromosság volt a levegőben, aminőt ez a sivár nagy terem még sohasem érzett, nem érzett a német delegá­ció bevonulásánál, a legizgalmasabb Briand- és infresenwow-beszédeknél, az optánsügy tárgyalá­sainál, általában semmiféle problémánál, amely valaha is a Népszövetség elé került. Amikor Van Zeeland, a Népszövetség elnöke felszólította a négust, hogy lépjen a szónoki emel­vényre, — miközben a Népszövetségnél szokatlan felszólítást alkalmazott és a szónokot nem mint a delegáció vezetőjét, hanem mint őfelségét aposzt­rofálta — a négus felkelt az ötödik sor középső sarkán levő helyéről és lassú léptekkel megindult az emelvény felé. Az emelvény fölött kigyúltak a reflektorok, mindenki a négusra nézett, de sen­ki sem tapsolt. Abesszínia volt császárának sötét arca az izgalom hevében valósággal olajosan fénylett. Lassú mozdulatokkal indult az emelvény felé, amikor a második lépésnél megtorpant. Tüntetnek az olasz újságírórő­ k Az emeleti hírlapírói karzaton, a karzat jobb­oldalán hirtelen füttyszó hallatszott és ezt a fü­tyülést öt-hat másik rendkívül heves és indulatos fütty követte. A fütyülések nyomában francia és angol felkiáltások hangzottak a négus ellen: — Le a négussal! — Nem engedjük beszélni! Ilyen kiáltások hangzottak el a legnagyobb meglepetésre. Van Zeeland, az új elnök a legna­gyobb zavarban volt, mert a Népszövetség törté­netében ilyen jelenet még sohasem fordult elő s az elnök nem tudta, hogy mitévő legyen. A Nép­szövetség közgyűlésének tagjait is a legnagyobb meglepetés érte, sokan felugráltak a teremben, amelynek karzatán pillanatok alatt valósággal tu­multuózus jelenetek játszódtak le. Kiderült, hogy a tüntetést néhány olasz hírlapíró rendezte, akik ezzel így akartak tüntetni Abesszínia ellen és a lehetőség szerint meg akarták akadályozni, hogy a négus szóhoz jusson a világ közvéleménye előtt. Ellentüntetés és dulakodás A tüntető, fütyülő és kiabáló hírlapírók mel­lett szomszédaik ellentüntetésbe csaptak át és a nagy terem hatalmas karzata percekig vad tüntetés és ellentüntetés színhelye volt a négus ellen és a négus mellett. Pillanatok alatt a genfi rendőrök szürke egyenruhája jelent meg, az egyes tüntető­ket a hírlapírói karzat közönségének segítségével lefogták és valóságos dulakodás közben vitték ki, mialatt a közgyűlési teremben, de a közönség kar­zatán is tüntető taps üdvözölte a négust, aki fütyü­lést és a tapsot is mozdulatlan arccal fogadta. A karzaton majdnem verekedésre került a sor és amikor az egyik hírlapírókat kihurcolták a terem-Mk a ú­jságírókarzaton, de a Néppszövetség ülés­termében is élénk taps tört ki. A tüntető hírlap­írókat, akik tüntettek, a genfi rendőrök autókon szállították el a rendőrség épületébe, de mialatt taxikba szálltak, a közönség pártállása szerint részben fütyüléssel tüntetett ellenük, részben taps­sal helyeselte eljárásukat. A tüntetés híre hamar elterjedt Genfben és a közönség tömegekben tódult a Népszövetség közgyűlésének palotája elé. M fiáidé­ssel» *?„ amely­et r&sszul játszottak Köbben a_teremben megnyugodtak a kedélyek. A négus megjelent a szónoki emelvényen, reflekto-

Next