Pesti Napló, 1936. július (87. évfolyam, 148–174. szám)

1936-07-01 / 148. szám

2 Szerda PESTI NAPLÓ 1936 július 1 követe, mint első felszólaló, azon az állásponton volt, hogy a Népszövetség vezetőságének a meg­állapított napirendet be kell tartania és a négus alkalmasint a Népszövetség közgyűlésének folya­mán módot fog találni a felszólalásra­De Valera, Írország megbízottja ezzel szem­ben azt az álláspontot fejtette ki, hogy Hailé Sze­lassziénak teljes szólásszabadságot kell biztosí­tani és módot kell adni, hogy akkor szólaljon fel, amikor akar. Avenol ezután kérdést intézett a büro tagjaihoz, hogy vájjon Hailé Szelassziót, mint Abesszinia császárát, különösebb ünnepé­lyességgel vagy formalitásokkal fogadják-e a Népszövetség termében, mire Motta, Svájc kül­ügyminisztere félállott és kijelentette, hogy ő, mint Svájc államfője már háromízben vett részt a Népszövetség közgyűlésén és semmiféle külön ünnepségben és ünnepélyesebb fogadtatásban nem részesült, ezek az ünnepélyesebb külsőségek tehát Abesszinia volt császárát sem illetik meg. A Népszövetség bürója ilyen értelemben hatá­rozott és ezzel megnyílt az út Hailé Szelasszié számára, akinek felszólalása ma délután váratla­nul jött és a Népszövetségnek túlzás nélkül szólva fennállása óta legnagyobb szenzációjává ala­kult ki. Gyülekezik a közgyűlés A Népszövetség közgyűlése délután órára volt kitűzve, de már jóval 5 óra előtt a Népszö­vetség közgyűlésének palotáját minden oldalon százával állták körül a kíváncsi genfiek. Délután félőt és öt óra között egyik gyönyörű diplomáciai autó a másik után vonult fel az egyes nemzetek lobogócskáival feldíszítve és hozták a Genfben tartózkodó delegátusokat. Öt perccel öt óra előtt érkezett két autón a héttagú abesszin küldöttség Hailé Szelasszié vezetésével, aki Ras Nasibuval és Eas Kasszával lépett ki az autóból. Az ex­császár ismert fekete kabátjában volt, fekete ke­ménykalapot viselt, míg társai sötétkék európai ruhába voltak öltözve. A másik autóból másik négy delegátus lépett ki és az ülésteremben csat­lakozott hozzájuk Jéze professzor, a Sorbonne ta­nára, aki Abesszínia ügyét jogi szempontból a Népszövetség előtt a mult ősz óta képviseli. 7Sz érdekes üléstepem A Népszövetség közgyűlési palotája előtt ösz­szegyült közönség és a fotóriporterek hadának ér­deklődése a néguson kívül elsősorban Aga kán és Léon Blum felé irányult. Aga kánnal, az indus fejedelemmel és Léon Blummal különben az ösz­szés fotoriporterek határozott jóindulattal visel­tettek... Az egyik fényképész, aki Aga kánt »be­állította«, a felvétel után így adott utasítást ß fe­jedelemnek: »Már le van fényképezve, ; bemehet az épületbe«. Léon Blumnak lefényképezése után ezt mondták: »Menjen hátra/« Amikor a tömeg felismerte Blumot a népszövetség; palota előtt, tapssal és lelkes éljenzéssel köszöntötte. Hailé Szelasszié a közgyűlés palotája előtt a Népszövetség politikai osztályának egyik rnagas­rang'u tisztviselője fogadta és ő is vezette a he­lyére a népszövetségi közgyűlés termébe az ötödik sor középső sarkára. Tőle jobbra és balra helyez­kedett el az abesszin delegáció többi tagja. Ez a sor volt talán a legérdekesebb a Népszövetség mai közgyűlésén, mert egyik sarkán ült az abesszin küldöttség a négussal az élén, a másik sarkán pe­dig az új francia delegáció; Léon Blum miniszter­elnök rendkívül elegánsan, szürkekockás kitűnő öltözetben és fehér gamasnival, mellette Yvon Delbos, az új francia külügyminiszter és Paul­Boncour, aki szintén tagja a francia delegációnak. Közvetlenül Léon Blum mögött foglalt helyet a magyar delegáció', amelyet Velics László a Nép­szövetséghez beosztott bei-ni magyar követ, báró Apor Gábor, a magyar külügyminiszter állandó helyettese, Szent-Istvány Béla miniszteri tanácsos és Bartók László, a népszövetségi delegációhoz most beosztott követségi tanácsos képviselt. A Népszövetség közgyűlési terme különben is rendkívüli látványt nyújtott. Olyan sokan voltak jelen, mint még sohasem és valóban egyetlen üres szék, sőt talpalatnyi hely sem volt az óriási te­remben: nemcsak az összes delegációk helyei voltak elfoglalva, hanem a nézőközönség tribün­jein sem volt üres hely és a közönség számára fonn tartott tribünökön a világos női ruhák egy divatbemutató színpompájában virágzottak. Eb­ben a fülledt és izgalmas miliőben, amely merő ellentéte volt az eddigi népszövetségi közgyűlések­nek, a legnagyobb feltűnést keltette, hogy a hete­dik sorban négy ülés teljesen üres maradt. Ezek voltak az Olaszország számára fenntartott he­lyek, amelyek természetszerűen üresek maradtak, miután Olaszország a Népszövetség ma kezdő­dött közgyűlésére nem nevezett meg delegációt. Schuschnigg nem. siet Genfbe ... A Népszövetség közgyűlési tefme azonban számtalan más izgalmas pikantériát nyújtott. A második sor sarokülése, ahol az angol delegáció foglal helyet, ugyancsak üres volt, mert Eden angol külügyminiszter, mint a Népszövetség köz­gyűlésének elnöke és mint a Népszövetség Taná­csának elnöke, nyitotta meg a közgyűlést, miután 6, folytatólagos közgyűlés elnöke, Benes, közben Fürdőruhák j-yss a legnagyobb választékban Saigőnáls Kristóf tér 2 a csehszlovák köztársaság elnöke lett. Eden mel­lett foglalt helyet Avenol, a Népszövetség főtit­kára, másik oldalán pedig egy tolmács. Ausztriát csak báró Pfügel, Ausztria népszövetségi megbí­zottja képviselte, megcáfolva azokat a híreket, minthogyha Schuschniga Genfbe sietett volna. Rendkívül érdekesek voltak a hátsó padsorok: a véletlen játéka folytán a francia ABC-rendben írott államok sorrendjében egymás mögé került Titulescu, Krofta és Litvinov. Krofta csehszlovák külügyminiszter mellett Ossuski, Csehszlovákia párizsi követe foglalt helyet, Litvinov mellett pe­dig Potemkin, a szovjetorosz köztársaság párizsi nagykövete. Nagyon érdekes volt, hogy Beck len­gyel külügyminiszter, aki az elnökségre való sza­vazáson Lengyelország nevében személyesen adta le szavazatát, nagyon szívélyesen üdvözölte Krof­tát és. szívélyesen kezet szorított Litvinov orosz külügyi népbiztossal is. Kis és nagy izgalmak az elnökválasztáson Amikor az elnökválasztásra került a sor és Eden, mint a közgyűlés ideiglenes elnöke bejelen­tette, hogy Benes lemondott a közgyűlés elnöksé­géről és felolvasta a csehszlovák köztársaság je­lenlegi elnökének, a mult közgyűlés yezetőjének errevonatkozó lemondólevelét, a teremben rend­kívül gyér taps hangzott el, amelyet számtanilag talán úgy lehotne kifejezni, hogy a 3000 ember kö­zött, aki a termet megtöltötte, mindössze négyen­öten tapsoltak. Eden ideiglenes elnök vezetésével ezután megtörtént az elnökválasztás, amelynek során az országokat névszerint hívták fel és az egyes országok delegációinak vezetői, akik több­nyire a különböző országok miniszterelnökei vagy külügyminiszterei, személyesen mentek végig a termen, vonultak fel a lépcsőn és dobták be szava­zatukat a választói urnába. A Népszövetség internacionális közönsége ez­úttal először látta személyesen Spanyolország új külügyminiszterét, Barciát, Abesszínia delegáció­jának vezetőjét, Ras Nasibut, aki zavarában for­dított sorrendben ment fel a lépcsőn: ott ment az urnához, ahol mások lejöttek, viszont ott távo­zott, ahol mások felmentek. Magyarország szava­zatát Velics László berni magyar követ adta le, India nevében az elegáns Aga kán, a dúsgazdag indus fejedélem szavazott. Amikor Olaszország neve hangzott el, — »Italien — nem jelentkezett senki. Franciaország nevében először jelent meg a. Népszövetség pódiumán Léon Blum az izgalom halvány pírjával az arcán, azután Beck lengyel külügyminiszter, Titulescu és Motta, egymásután vonultak fel mindazok, akik a mai világpolitikát vezetik. Van Zeeland az é/ elnök Amikor a szavazás végetért, Avenol, a Nép­szövetség főtitkára s Politis párizsi görög követ számlálták össze a szavazatokat, amelyek túl­nyomórészt Van Zeelandra, a belga miniszter­elnökre estek. Eden, mrot ideiglenes elnök, tol­mácsolta a közgyűlés óhaját ée a reflektorok fé­nyében Van Zceland, aki fiatal és rokonszenves férfi, felsietett az elnöki emelvényre, mialatt Eden bajuszát idegesen tépdesve elfoglalta a második sor sarkában levő ülést, amely mint az angol de­legáció vezetőjét, megilleti. Van Zeeland a Nép­szövetség közgyűlésének tapsa közben foglalta el az elnöki széket ós rövid beszédben köszönetet mondott megválasztásáért, majd felolvasta az olasz memorandumot, amely hót pontot és öt mel­lékletet tartalmaz. M békülékeny hangú olasz wiemopaadum A első pontban az olasz kormány hivatkozik azokra a közlésekre, amelyeket az abesszin hely­zetről még az olasz-abesszin háború előtt tett. A második pontban az olasz kormány emlékez­tet arra, hogy álláspontja a Népszövetség iránt a különböző olaszellenes intézkedések ellenére az volt, hogy kedvezően ítél meg minden kezdeménye­zést, amely a megoldást lehetővé teszi. Ezek a kez­deményezések azonban a négus ellenállása miatt meghiúsultak. A harmadik pontban a jegyzék megállapítja, hogy Addisz-Abebában még az olasz csapatok megérkezése előtt az állami életnek megszűnt min­den nyoma és ezért Olaszország kényszerítve érezte magát, hogy helyreállítsa a biztonságot. A negyedik pont hangoztatja, hogy az abesszin nép maga is sürgős szükségét érezte az élet- és személybiztonság, a család- és vagyonbiztonság vé­delmének. Hz olasz civilizációs munka MS$e$színiá.ban Az ötödik pont leírja, hogy az abesszin nép az olasz uralom elfogadásával és a négus elleni lá­zongásokkal a legjobban bebizonyította helyeslé­sét. Hivatkozik a különböző meghódolásokra, vala­mint a június 9-én Addisz-Abebában lefolyt tün­tető gyűlésre, amelyen Abesszínia vezetői újból meghódoltak az olasz király előtt. A hatodik pontban a jegyzék hangoztatja, hogy Olaszország szent civilizációs küldetésnek te­kinti abesszíniai vállalkozását, amelynek elvégzé­sére a népszövetségi alapokmány elvei és a nem­zetközi egyezmények is késztetik. A kényszermun­kát és a rabszolgaságot eltörölték. Az adók kizá­rólag az ország szükségleteinek fedezésére szol­gálhatnak. Olaszország kizárólag rendőri és hon­védelmi szolgálatokra soroz be katonákat Abesz­sziniában. Olaszország megtiszteltetésnek tekinti, ha a Népszövetséget a további fejlődés menetéről állandóan tájékoztathatja. Mz olasz kormány együtt akar dolgozni a Népszövetséggel Végül a hetedik pont megállapítja, hogy az olasz kormány szent meggyőződése szerint az eu­rópai nemzetek jóakaratú és igazi együttműkö­dése megfelel a népek jobb jövőjébe vetett remé­nyeknek. Az olasz kormány reméli, hogy az Abessziniában teremtett helyzetet igazi megér­téssel fogadják és hajlandónak nyilatkozik újra megkezdeni a jóakaratú együttműködést a Nép­szövetséggel, tekintettel azokra a nehéz kérdé­sekre, amelyek Európa és a világ jövője érdeké­ben szükségesek. Az olasz kormány úgy látja azonban, hogy a Népszövetség alkalmas reformjára feltétlenül szükség van és hajlandónak mutatkozik e kérdés tanulmányozásában és megvalósításában részt­venni. Az olasz kormány azonban kénytelen rá­mutatni arra, hogy akadályok vannak, amelyek a nemzetközi együttműködést eddig számára le­hetetlenné tették. Ezeket az akadályokat haladék­talanul meg kell szüntetni. Ezután Argentína képviselője, Cantilo római argentin követ, aki hazája küldöttségét vezeti, tartott hosszabb beszédet, amelyben megindo­kolta, hogy országa miért tartotta szükségesnek a Népszövetség közgyűlésének egybehívását. M négus a genfi szósséken Cantilo hosszú beszédét és a nyomában kö­vetkező angol fordítást meglehetős közöny fo­gadta, mert a terem már előre fel volt készülve a nagy szenzációra: a négus küszöbönálló felszó­lalására. Olyan idegesség, olyan elektromosság volt a levegőben, aminőt ez a sivár nagy terem még sohasem érzett, nem érzett a német delegá­ció bevonulásánál, a legizgalmasabb Briand- és iSfresewwMw-beszódeknél, az optánsügy tárgyalá­sainál, általában semmiféle problémánál, amely valaha is a Népszövetség elé került. Amikor Van Zeeland, a Népszövetség elnöke felszólította a négust, hogy lépjen a szónoki emel­vényre, — miközben a Népszövetségnél szokatlan felszólítást alkalmazott és a szónokot nem mint a delegáció vezetőjét, hanem mint őfelségét aposzt­rofálta — a négus felkelt az ötödik sor középső sarkán levő helyéről és lassú léptekkel megindult az emelvény felé. Az emelvény fölött kigyúltak a reflektorok, mindenki a négusra nézett, de sen­kisem tapsolt. Abesszínia voit császárának sötét arca az izgalom hevében valósággal olajosan fénylett. Lassú mozdulatokkal indult az emelvény felé, amikor a második lépésnél megtorpant. Tüntetnek az olasz ufságírőfo 'Az emeleti hírlapírói karzaton, a karzat jobb­oldalán hirtelen füttyszó hallatszott és ezt a fü­tyülést öt-hat másik rendkívül heves és indulatos fütty követte. A fütyülések nyomában francia és angol felkiáltások hangzottak a négus ellen: — Le a négussal! — Nem engedjük beszélni! Ilyen kiáltások hangzottak el a legnagyobb meglepetésre. Van Zeeland, az új elnök a legna­gyobb zavarban volt, mert a Népszövetség törté­netében ilyen jelenet még sohasem fordult elő s az elnök nem tudta, hogy mitévő legyen. A Nép­szövetség közgyűlésének tagjait is a legnagyobb meglepetés érte, sokan felugráltak a teremben, amelynek karzatán pillanatok alatt valósággal tu­multuózus jelenetek játszódtak le. Kiderült, hogy a tüntetést néhány olasz hírlapíró rendezte, akik ezzel így akartak tüntetni Abesszínia ellen és a lehetőség szerint meg akarták akadályozni, hogy a négus szóhoz jusson a világ közvéleménye előtt. Eltentüntetés és dulakodás A tüntető, fütyülő és kiabáló hírlapírók mel­lett szomszédaik ellentüntetésbe csaptak át és a nagy terem hatalmas karzata percekig vad tüntetés és ellentüntetés színhelye volt a négus ellen és a négus mellett. Pillanatok alatt a genfi rendőrök szürke egyenruhája jelent meg, az egyes tüntető­ket a hírlapírói karzat közönségének segítségével lefogták és valóságos dulakodás közben vitték ki, mialatt a közgyűlési teremben, de a közönség kar­zatán is tüntető taps üdvözölte a négust, aki fütyü­lést és a tapsot is mozdulatlan arccá] fogadta. A karzaton majdnem verekedésre került a sor és amikor az egyte hírlapírókat kihurcolták a terem­Mk aa wságírókarzaton, de a Néí>szövétség ülés­termében is élénk taps tört ki. A tüntető hírlap­írókat, akik tüntettek, a genfi rendőrök autókon szállították el a rendőrség épületébe, de mialatt taxikba szálltak, a közönség pártállása szerint részben fütyüléssel tüntetett ellenük, részben taps­sal helyeselte eljárásukat. A tüntetés híre hamar elterjedt Genfben és a közönség tömegekben tódult a Népszövetség közgyűlésének palotája elé. M fiáidé ssej» *?„ amely et v&sszui játszottak Köbben a_teremben megnyugodtak a kedélyek. A négus megjelent a szónoki emelvényen, reflekto-

Next

/
Thumbnails
Contents