Pesti Napló, 1936. augusztus (87. évfolyam, 175–198. szám)

1936-08-01 / 175. szám

Szombat PESTI NAPLÓ 1936 augusztus 1 X. roma - pension corvin OOtto umberto 184. piazza colonna mellett, a caffe aragno háziban macro in' penzió, legnagyobb kényelem penzió 30 lírától kában nem az anyagon, hanem az időn van a hangsúly. A lényegben azonban sehol sincs különbség, a gyár üzemét beszüntetik, a kazá­nok kihűlnek, a gépek zakatolása elül, ha a termelési folyamat effektív haszonnal nem jár. A gyárépületek, gépek értelmetlen és ha­szontalan eszközök, ha a benne rejlő tőkének hasznot nem biztosítanak. Mi értelme lenne annak például, hogy egy papírgyár akkor is tovább termeljen, ha az évek egymásután rá­fizetéssel végződtek és például a tulajdonos­nak megtakarított pénzét vagy vagyonát kell miatta feláldoznia. A gyárban az épületekhez, a gépekhez nem köti az embert semmi és a nagyszerű termelő organizációt a haszon tartja össze. Itt egyfelől a reálmunkabér, más­felől a teljesítmény, a rentabilitás és végső­soron a haszon a főszempont Ezzel szemben merész dolog lenne azt mondani, hogy az utazó nem talál különbséget­ a forró magyar Alföld, a Pó völgye páradús rizsföldjei, vagy a szélmalmok hűvös hazája Hollandia és az amerikai Wild-West búza­táblái között stb. A föld is tőke, de nem olyan, mint az eddig említett. A föld nemcsak mate­riális hasznosságok termelésére való, hanem amint Prohászka mondja: »Ebből a földből nő ki a magyar lélek, a magyar kultúra«. A föld az emberrel összeforrva termi a fekete, sárga és fehér milliók embererdőit. A föld az ember­rel összeforrva a haza mély érzését szüli és akié a föld, azé az ország. Ezért szisszent fel a magyar társadalom, mert érzi, hogy amikor idegen kézre kerül a föld, az idegen tulajdonos részt hasít magá­nak a magyar életből, a földből hatalom sugár­zik felé, ura lesz a magyar nép egy részének. A földkérdésnek ezt az oldalát is nézzék azok,­­m akik a nagybirtokrendszer mellett tör­nek lándzsát, annak ellenére, hogy a nemzeti termelés szempontjából az egészséges kisgaz­daságok hasznosabbak és többet produkálnak. -A Mezőgazdasági nagyüzem an­tagonizmusa a sűrűn lakott agrárvidékek természetes műve­lési rendszerének. A nagybirtokost és főleg a nagybérlőt — a nagybérletek területe Magyar­országon 2 millió kat. holdat tesz ki — a ha­szon hajtja. A nagy bérgazdaságok elve ugyanaz, mint a gyárüzemé: »production for profit«, szemben az önálló kisgazdaságban ér­vényesülő »production for use« elvével. Az önálló kisgazda a földdel összeforrt s ez nem­csak műveli, hanem imádatig szereti is azt, érte halni is kész és ami a legfontosabb, csak akkor válik az ország, a nemzet és a faj sta­billá, ha a parasztság a földdel így összeforr­hat. A nagybirtok gazdát cserélhet, idegen kézre juthat s ami még fontosabb, idegen nép­nek válhat otthonává. Gondoljunk elcsatolt területeink 7 millió kat. hold nagybirtokára, amelyen a szomszéd népek vertek gyökeret. Bevallom, ha a dunántúli mammutbirtokok vi-A dugulást reggel felkeléskor egy pohár termé­szetes »Ferenc József« keserűvíz 2—3 órán bel 13l megszünteti, a gyomor működését előmozdítja, a anyagcserét élénkíti, a vért felfrissíti s kellemes közérzetet és fokozott munkakedvet teremti Az orvosok ajánlják. Ráomlott egy búzaraktár az alatta lévő kovácsműhelyre Makón — két halott, egy súlyos sebesült Szeged, július 31. • (A Pesti Napló tudósítójának telefonjelentése.) Borzalmas raktárbeomlás történt ma este Ma­kón. A Szegedi utca 21. számú házban, amely öz­vegy Engel Hugóné tulajdona, egy udvari raktár­épületben van Benák András kovácsmester mű­helye. Idén ennek a műhelynek padlását a makói gazdasági hitelszövetkezet, amelynek búzaosztá­lya is van, bérbevette búzaberaktározás céljára. A kovácsműhelyben dolgozók ma délelőtt figyel­meztették a háztulajdonost arra, hogy az épület padlása recseg-ropog a nagy teher alatt, aggo­dalmaikat azonban azzal hárították el, hogy az épület biztosítva van. Ma délután hat órakor hirtelen detonációszerű robbanással beszakadt a kovácsműhely mennyezete és a padláson lévő búzatömeg, amely mintegy 3 vágón lehetett, rázúdult a műhelyben levőkre. E pillanatban éppen hárman dolgoztak a műhely­ben: Bénák Béla 22 éves kovácssegéd, a műhely­tulajdonos fia, Rákos Máté kovácssegéd és Varga Ferenc tanonc. A lezúdult búzatömeg mindhár­mukat teljesen eltemette. A szerencsétlenség pil­lanatában az udvaron tartózkodott Benák András kovácsmester, aki az összefutó járókelőkkel, majd a kivonult rendőrséggel és tűzoltósággal hozzá­fogott a mentéshez. Elsőnek Rákos Máté került elő, aki a futtató alatt állt , annak építménye megmentette attól, hogy nagyobb búzatömeg zu­hanjon rá. Megállapították, hogy súlyos külső és belső sérüléseket szenvedett. Néhány perc múlva megtalálták Benák Bélát is eszméletlen állapotban. Az élessítési kísérletek azonban már nem segítettek, a szerencsétlen em­ber öt perc múlva meghalt. Negyedóra múlva meg­találták Varga Ferenc holttestét is­ A vizsgálat nyomban megindult és már eddig is megállapítható, hogy nagy mulasztás történt, mert a padlásra legfeljebb 20 centiméter magas­ságban lett volna szabad terményeket elhelyezni, itt pedig méternél magasabban állt már a búza. Az ilyen beraktározásokhoz különben is hatósági engedély kell, megállapítást nyert azonban, hogy ebben az esetben nem kértek hatósági engedélyt. « Bűnjel írta: Sohuniczky Szefi Klári megvárta, míg az ura utolsó cseppig ki­kanalazta a levest, akkor kis cédulát nyújtott át: — Ma reggel a paplanján találtam, valame­lyik zsebjéből eshetett ki. Beretvás álmosan nézett föl, egyet pillantott s vont a vállával. Klára ingerültebben szólt: — Asszonyírás, hogy került a maga zsebeibe. — Magam is szeretném tudni! Klári hangosan olvasta: negyedkiló sonka, tíz deka vaj, nyolc mignon, egy üveg bor, tizenöt deka szalámi, egy csomó retek, két darab puszta­déri sajt, összesen tíz pengő. Elkezdett nevetni: — Magát be lehet csapni! Én az egészet kiál­lítom hét pengőből. Visszahúzta a szemeit: — Hogy került a maga zsebébe? — Ez sohase volt az én zsebemben­! — Hát akkor hogy került a paplanjára? — Kérdezze meg a szellemeket! Beretvás eldőlt a nevetésben, erős fogai vil­logtak, volt benne valami harapós, mint mikor asszonyon mulat a férfi. — Vagy, ha a szellemek hallgatnának, kér­dezze meg a barátnőit. Klára nyugodt maradt: — Azért ez nem elintézés! Határozottan női írás, nem is egész közönséges. Beretvás kezébe vette a cédulát: — Kicsit ismerős, de nem tudom hová tenni. — Annyian vannak? — Ilyen ismeretlenek annyian! Megint nevetett. Ebéd végén megölelte az asz­szonyt: — Nem baj, ha a feleség kicsit féltékeny. Klári tovaszökött, a cédulát összehajtogatta és messziről dobta vissza: — Tegye el, én természetesen mindent elhi­szek magának! Csak ne csodálkozzon, ha ezután jobban fölfigyelek. Este durcásabb volt. Megvárta, míg az ura befejezi a vacsorát, cigarettára gyújtott és a füs­töt nézve beszólt: — Nézze Jenő, ez után a titokzatos cédula után kételkedem, hogy maga az estéket mindig a párt­klubban tölti, kételkedem, hogy szombat délután mindig a kerületébe utazik, kételkedem, hogy egy országgyűlési képviselőnek direkt selyempizsa­mára van szüksége, ha az atyafiakkal társalog, kételkedem... egyszóval kételkedem a maga egész viselkedésében. Beretvás fölfortyant: — Hát csak kételkedjen! Én pedig becsületsza­vamat adom, hogy semmi közöm a maga ostoba cédulájához. Klára idegesen kacagott, mint mikor bugy­borékolva forr a víz. * Másnap este kerek kérdéssel várta az urát: — A klubban volt! — Hol lettem volna másutt? — Különös, többször kérettem telefonhoz, de mindig azt felelték, nincsen bent, szt nem is lát­ták napok óta. — És miért keresett telefonon? — Mondtam tegnap, hogy kételkedem. — Pedig tudja meg: igenis a klubban voltam! Dühös hang volt. Aktatáskáját megragadta és az asztalra csapta. Klára megint bugyborékolt: _ — Amit egy ártatlan mulatságosnak találna, azért a bűnös dühöng! Beretvás megtömte angol pipáját, rágyújtott és szippantott párat. Nevetett egyet: — Mulatságos asszony maga, nincs egyéb dolga, hát féltékeny! — Micsoda nevetés ez! Maga, Jenő, nem szo­kott így nevetni. — Hogy nevettem? — Mint mikor rajtacsípik az embert valamin és zavarban van. Beretvás nem tudott szólni, megbénította egy gondolat: a leglogikátlanabb asszony is logikus, amint a férfi után kutat. Másnap délben Beretvás ragyogó arccal állí­tott be: — Megvan a cédula titka! A Ház folyosóján Toldy Jancsival találkoztam s csak ránéztem, megoldódott a rejtély! Rögtön eszembe jutott, hogy akkor este egy tőle Vanott könyvet olvas­tam, abból eshetett ki. Előkotortam a cédulát, nevetett és zsebrevágta. Figyelmezettem a maga éles ítéletére, hogy, árakban csal­ó nő, mire Jancsi legyintett: legényember más árt fizet, mint a házas. Meg akarta ölelni az asszonyt: — Ezzel hát, úgy­e rendben lennénk? Klári tovaszökött: — Milyen erőltetve nevet és milyen békülé­keny! Megnyugtatom, a dolog még nincs egészen rendben. — Maga tehet, amit akar, de én tovább nem törődöm ezzel a szamársággal. — Kényelmes álláspont! _ — Nevezze, aminek akarja! Nem volt összeveszés, de tréfának se látszott egészen. Klára biggyedt szájjal mosolygott: — Kicsit különös maga! Az utóbbi időkben itthon alaposan elhanyagolta magát, annál ele­gánsabb a hétvégi kirándulásain. Szemeiből a kivillant fény metszett, mint egy olló. — Ne kicsinyeskedjen — dörmögte Beretvás. Klári vont a vállán. De este jókedvűen fogadta az urát: — Délután komissióztam, vettem magamnak egy csipkeblúzt! Könnyelműség volt, nagyon fi­nom csipke. — Jól tette! Ami megéri a pénzt, sohase drága. — Milyen gavallér egyszerre! — Ez is baj? — Meglepő! Már megint villogott és metszett a szemeiben a fény. — Képzelje a véletlent: Toldy Jancsival talál­koztam az utcán! Panaszkodott, hogy hetek óta nem látta magát. Egyre húzódó kínos csend után Beretvás ki­fakadt: — Ma nem lesz vacsora? — Maga nagyon jól tudja, hogy lesz, de mondja, miért hazudik folyton? — Hag­yjon már békében, a jó Isten áldja meg! Hát hazudtam, igenis hazudtam: véget akartam vetni annak az ostoba komédiának! — Csak bűnös siet ennyire a dolgokkal. Beretvás váratlan dühvel kiabált: — Hagyjanak már békében! Nem tehetek róla, hogy piszkos cédulákat dobnak az ágyamba; egyszer már becsületszavamat adtam, hogy semmi közöm sincs hozzája, ennél többet nem mondha­tok! Klára mosolygott, nyugodt volt és fölényes, ártatlan lenne, tréfának venne az egé­dit. dékén járok, valami bizonytalan nyugtalanság vesz erőt rajtam és ha a Duna—Tisza közén Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét, Szeged vidé­kén visz utam, valahogy úgy érzem, hogy min­den rögöt görcsösen megmarkolva tart a ma­­gyarság és az onnan soha ki nem fog hullani! Hajnali török-magyar kártyacsata, két feljelentéssel (Saját tudósítónktól) Feltűnő kártyahistória előzmé­nyeit bogozza péntek óta a főkapitányság bűnügyi osz­tálya, a rendőrség központi ügy­elete és a VII. kerületi rendőrkapitányság. A kártyatörténet 50 pengő körül forog. Hőse Lőrincz János tisztviselő, aki a Vörösmarty ucca 48. számú házban és Kasztorian Hejm török állam­polgár, a­ki a Hársfa utca 39. számú házban lakik. A főkapitányság központi ügyeletén megjelent Kasztorián és elmondta, hogy a csütörtökről péntekre virradó éjszakát Lőrincz-cel töltötte, egész éjjel ittak és mulattak. Hajnal felé Lőrinczet hársfauccai lakásába hívta, hogy kártyázzanak. Játék közben Lőrincz elnyerte a török egész vagyonát: 50 pengőt, mire az kölcsönt kért Lőrincztől. Lőrincz 24 órára 30 pengőt kölcsönzött a töröknek, aki ékszereket adott át neki fedezetképpen. A török átvette a 30 pengőt, aztán újra el­kezdtek kár­tyázni egészen addig, amíg Lőrince a 30 pengőből 25 pengőt elnyert. Kasztorián Hejm ekkor már rendkívül mérges lett, felugrott, szétszórta a kártyákat, rárohant Lőrinczre, elvette tőle­ a 25 pengőt és az ékszereket, amelyeket eredetileg fedezetképpen adott. A vita hevé­ben hamiskártyásnak nevezte Tlőrinezot, azután kiuta­sította lakásából. Lőrinez a rosszul sikerült kártyacsata után a hársfauccai kapitányságra sietett és ott, rablás miatt feljelentést tett, míg a török délután a főkapitány­ság központi ügyeletén becsületsértések címén jelen­­tette fel Lőrinczet. A detektívek szombaton állapítják majd meg, hogy a feltűnő kártyapartiban tulajdonképpen mi az igazság.

Next