Pesti Napló, 1936. szeptember (87. évfolyam, 199–223. szám)

1936-09-01 / 199. szám

2 Szerda PESTI NAPLÓ 1936 szeptember 4 milliós kisebbsége mindig csak a kormányzot­tak gyenge szerepét játssza, de sohase legyen kormányzó faktor is, ez sehogysem illik bele abba a demokráciába, amelynek­ hangoztatása Benes összes beszédeinek alaptónusát adta meg. Csehszlovákia kisebbségei átvitték Be­nesre is azt a lojalitást és tiszteletet, amely­lyel Masarykot körülövezték. Ha Benes tény­leg a masaryki hagyományok letéteményese és követője, akkor neki alkotásokban és jog­fejlesztésekben kell ezt demonstrálnia. Sze­retjük, hogy leszáll a kisebbségi népek közé és azt hisszük, hogy rövidesen a magyarság körében is köszönthetjük őt. A nyilatkozatok­ból át kell lépnie neki is a cselekedetek útvo­nalára. A kisebbségek sokkal öntudatosabbak ma már, semmint sokáig lehessen be nem vál­tott ígéretekkel és elméletekkel operálni velük szemben. Nyugatról dörömböl a német ön­érzet és bennünk lüktet kultúránk és történel­münk duzzadó öntudata. Belekapaszkodunk Benes békekon­ferenciás frazeológiájába és kí­vánjuk, hogy végre a megbízhatatlanság ver­méből emeljenek ki bennünket a »Willing Ci­tizens« szabad levegőjére. Borzalmas bányalégrobbanás Németországban 20 halottal és 20 súlyos sebesülttel Bochum, augusztus 31. A Lothringen bányarészvénytársaság tulajdo­nában lévő „Vereinigte Präsident“ nevű tárnájá­­ban hétfőn délben nagy robbanás történt. Este hat óráig 11 halottat húztak ki a romok alól. Tizenkét sebesültet kórházba szállítottak. A tár­nában, ahol a robbanás történt, nehezen haladnak a mentési munkálatok. Este hét óráig 17 halottat és 12 sebesültet húztak ki a romok alól. Este tízkor hivatalos jelentés szerint a bánya­légrobbanásnak húsz halottja van. Három bá­nyászt még nem találtak meg, de attól tartanak, hogy már ők sincsenek életben. A robbanás húsz sebesültje közül három belehalt sérüléseibe. A bolgár király Olaszországba utazott Lugano, augusztus 31. Borisz bolgár király egy hetet Luganóban töl­tött el és ma délután gépkocsin Olaszországba utazott. ________ Turistaszerencsétlenség három halottal Chamonix közelében Chamonix, augusztus 31. Chamonix közelében ma halálos turistaszeren­csétlenség történt. Négy genfi turista a Mont-Blanctól keletre fekvő Grandes Jorasses hegytömbrjét akarta megmászni. Miközben biztosító­­kötél­­se n egymáshoz erősítve egy meredek falon kapasz­kodtak felfelé, a kötél elszakadt. Négyük közül hárman a mélységbe zuhantak, ahol összetört tagokkal holtan terültek el. A negyedek hegy­mászónak semmi baja sem történt. ­ Péter bosszúja írta: Szitnyai Zoltán Erzsike, aki egyetlen ismerős® volt a nyaraló­telepen, azt ajánlotta, hogy tegyenek együtt nagy, erdei sétákat a hegyek között. Már csaknem azt felelte, hogy a legnagyobb örömmel, aztán eszébe jutott Irma. Szegény, ő most tovább szenved a nagyváros bérkaszárogás, forró házai között eb­ben a trópusi hőségben. Ha Irma nem lenne olyan­­ lemondó, akkor most neki sem lehetne rész­e a környezetváltozásban, amit előírt az orvos. Mert könnyű azt az orvosnak előírni, de nehéz meg­találni a megfelelő és olcsó helyet, napokig mo­satni, vasalni, hogy minden holmija rendben le­gyen, még a pénzre sem kelljen gondolnia, Irma azt is utánna fogja küldeni. Ez bizony mind nagy és megoldhatatlannak látszó feladat volt. Neki csak fel kellett ülnie a vonatra és megérkeznie erre a gyönyörű helyre. Amikor kicsomagolt, meghatódva fedezte fel Irma utána küldött üd­vözletét kis papírszeleteken: — Érezd magad jól, mulass jól, Petikém! — És azt a vadonatúj inget is, amit ilyenkor nyáron viselnek a férfiak, kihaj­tott gallérral, nyakkendő nélkül. Nem, Irma nem érdemelné meg tőle, hogy kettesben erdei sétákat tegyen Erzsikével. Erzsike már a vízben lubickolt, amikor P­éter a tó partján lépegetett abban a sárga szövetruhá­ban, amit télen-nyáron csaknem állandóan viselt. Fehér vászonruháját még kímélni akarta. Csillogó lombok környezetében, a nap, forró sugarai alatt, ijesztő látvány volt élrevasalt szövetnadrágban, zárt gallérban, nehéz nyakkendővel és végiggom­bolt kiskabátban. Széleskarimájú, szövetkalapja alól vékony csíkokban szivárgott le a verejték.­­ — Jé! maga milyen elegáns, — kiáltotta fe­léje Erzsike csúfondárosan. Péter végignézett önmagán. Egyszerre az az érzése támadt, hogy mindenfelől gúnyosan suná­kozó pillantások irányainak feléje. Ezt elkerül­hette volna. Mine­k is nyaralni egy szegény hiva­talnokinal, ha a nyaraláshoz alkalmas ruhái sin­csenek? Irmára gondolt némi rosszal­ással Kár volt erőszakoskodnia. A szégyenkezés halvány­vörös felhője telepedett a homlokára. Másnap föl­vette vászonruháját és az új inget is. Tetszett így önmagának, így már nyugodtan mehet a tóhoz. Peckesen lépegetett és alig várta, hogy megmu­tathassa magát a tegnap még gúnyosan mosolygó arcoknak. Erzsike, amint megpillantotta, nyom­ban a part felé tempózott: — Péter! Mi történt a kabátjával? Csak akkor vette észre, hogy annak szélén ha­ragos, vörös folt sötét lett. Zavartan felelte, hogy útközben mázolta be valahol. Elpirult és ismét Irmára gondolt. Hogy engedheti ilyen nevetséges helyzetbe jutni az urát? Erről majd meg fogja írni a véleményét. De mire hazaért, egyszerre el­múlt haragja, amint megpillantotta a levelet, amit Irma küldött. Azt írta, hogy üres a ház Péter nélkül, de Peti most ne törődjön semmivel, gyó­gyuljon és érezze jól magát... Egyszerre szégyen­kezést érzett előbbi haragos gondolataiért és alig is köszönt Erzsikének, amikor összetalálkozott vele a közös ebédnél. Másnapra a háziasszony kimosta a vászon­ruhát és Péter vakító fehérségében vonult ki a tó­hoz. Le akarta venni mágiáról kabátját, mint a többi urak is szokták, amikor az új ing hirtelen szétvált a varrás helyén. Kényszeredett mosoly­lyal felelgette a kérdezősködőknek, hogy neki nincs különösebben melege, ő nem veszi le a ka­bátját... Közbe meg csorgott róla a verejték és hóna alatt feketén átnedvesedett a vászonruha. Ismét Irmára gondolt. Ha nem sajnált volna két pengővel többet egy jobb ingért, ez nem történt volna meg. Hát minden jó, ha őróla van szó? Túlzottan nagyot köszönt Erzsikének és va­lami bókfélét is mondott neki az alakjáról. A háziasszony rendbehozta az inget is, de a következő napon úgy megeredt az eső, hogy bo­káig érő sárrá olvadt az agyagos föld. A többi nyaralók hosszúszárú turátacipőket, tévépadrásfot és viharkabátot öltöttek magukra, míg Péter vé­kony felöltőben, esernyő nélkül közlekedett az egyre zuhogó esőben, így talán még nevetségesebb volt, mint nehéz szövetruhájában a forró nap alatt. Némi neheztelés hangján levelet írt Irmá­nak és kérte az esernyőjét és kalucsniját. — Magának feltűnően szép szeme van —­ mondta aznap este Erzsikének. Mire megérkezett az esernyő és kalucsni, is-­­mét jobbra fordult az idő, de Péter bajai koránt­­sem szűntek meg azzal Arra a szörnyű tudatra eszmélt, hogy a kevés pénz, amit magával hozott, elfogyott és az Irma által ígért pótlásnak még se híre, se hamva. Naponta írogatta pénzsürgető le­veleit és várta hiába a választ kezdett megszep­penni. Már adós volt a koszttal, lakbérrel s a háziak egyre hűvösebben köszöntötték, végül már nem is köszöntötték. Amikor még aludt, csahos kutyákat, nyávogó macskákat, gágogó kacsákat tereltek össze az ablaka alatt, mert aki adós a bérrel, az ne részesüljön az álom örömében sem. Végre aztán megjött a várva-várt válasz, mindössze egy levelezőlap, néhány odavetett, kusza mondattal: — Ne türelmetlenkedj, édes Petikém, csak érezd magad jól, kis szívem, gyógyulj és ne tö­rődj semmi egyébbel. A pénzt, amint lehet, küldeni fogom, ölel, Izmus­kád. — Amint lehet! — jajdult fel magában Péter. — És ha nem lehet? Ha belátható időkig egyál­talában nem lehet? Akkor várjon talán belátha­tatlan időkig? Vagy tegye magát zálogba? Ret­tentő állapot! S Irma ezt mind nem érzi, sejti? Vagy éppen nagyon is sejti s amíg ő itt vesztegel tehetetlenül, addig Irma talán?... Erzsike haladt el a ház előtt, majd lábujja hegyre ágaskodva belesett a kitárt ablakon: — Péter, olyan szép idő van, nem lenne kedv© egy kis erdei sétához? — Erdei sétához? — ismételte komoran, majd tűnődött egy darabig, aztán a bosszú gyönyörével hevesé® felelte: aa Ipen, mesoetünk, Brafil A vizsgálóbíró is letartóztatta a Hermes bank csalóit (Saját tudósítónktól.) Enyedy Róbert vizsgáló­bíró hétfőn reggel kezdte meg a Hermes Bank letartóztatott csalóinak kihallgatását. Egymás­után vezették fel a fogházból Kvanka Bélánét, dr. Erdély Henriket, Nagy Lajost, Csányi Józse­fet, Hegyaljai Endrét, Csányi Rezsőt és Kvanka Bélát, akik előtt kihallgatásuk után a vizsgáló­bíró kihirdette az előzetes letartóztatásról szóló végzését. A beteg Vig Ágostonnét hordágyon vit­ték a vizsgálóbíró elé, aki őt is letartóztatásba helyezte. Hétfőn délelőtt önként jelentkezett az ügyész­ségen a bűnszövetkezet körözés alatt álló tagja, Maros-Mandl Zoltán krupié, akit szintén letartóz­tattak. Maros-Mandlt és Schwitzer Zoltánt ma, kedden hallgatja ki a vizsgálóbíró és ekkor dönt további sorsukról. A hétfőn letartóztatottak a vizsgálóbíró vég­zése ellen felfolyamodással éltek a vádtanácshoz, amely valószínűleg csütörtökön fog az üggyel fog­lalkozni. Mussolini: Néhány óra alatt 8 millió embert mozgósíthatunk Róma, augusztus 3. Mussolini vasárnap este Avellinóban beszédet mondott, amelyben bejelentette az 1936. évi srói­nai nagygyakorlatok végét. Óriási tömeg gyűlt össze a prefektusi palota előtt, ahol a Duce szá­­­mára díszemelvényt állítottak fel. Mussolini Sta­race kíséretében jelent meg. Beszéde elején be­jelentette a nagygyakorlatok végét s közölte, hogy hétfőn díszszemle lesz a Volturaro síkján Viktor Emánuel király előtt. — A keletafrikai háború ellenére Olaszország hadereje ma erősebb, mint volt — mondotta Musso­lini. — Néhány óra alatt bármikor nyolcmillió embert mozgósíthatunk. Az olasz népnek tudnia kell, hogy­ belső és külső békéje biztosítva van és­­ az ő békéje a világ békéje is. A történelem egyik legigazságosabb háborújával Olaszország gazdag birodalomterü­lethez jutott Afrikában, ahol több évtizeden át kifejtheti erejét és alkotóképességét. Visszautasítva ugyan az örök béke lehetetlen elgondolását, amely idegen a mi tanunk és lelkü­letünk számára, ameddig csak lehet, békében aka­­­runk élni. De a leszerelési értekezlet bukása után a megindult fegyverkezési versennyel szemben a fasiszta olaszok számára csak egy parancs lehet­séges: erősnek kell lenni, annyira erősnek kell lenni, hogy szilárdan szembenézhessünk bárminő sorssal. — Feketeingesek, Littorio ifjúsága! — fejezte be beszédét Mussolini — a birodalom nem a diplo­máciai zöld asztalok megegyezéséből, hanem öt dicső és győzelmes csatából született meg. Mi­előtt befejezném ezt a szemlét, kérdem tőletek, elintéztük-e mind a régi számlákat? A tömeg óriási lelkesedéssel kiáltotta: — Igen. Hétfőn katonai díszszemlével ért véget az olasz hadgyakorlat. A szemlén 55000 katona vo­nult fel a király és Mussolini előtt a piemonti herceg és 5100 tiszt vezetésével. A felvonulásban, amely több mint egy óra hosszat tartott, tizen­nyolc gyalogosezred, négy bersaglieri ezred, hét­ tüzérezred, négy lovasezred és műszaki csapatok vettek részt. A Giornale d' Italia Mussolini békeakaratáról A Giornale d'Italia vezércikkben foglalkozik Mussolini beszédével és különösen kiemeli an­nak a békéről szóló részeit. — Nem lehet ma senki Európában, — írja — aki ne hinné el, hogy Mussolini őszintén akarja a békét. Mussolini ajánlotta a legjózanabb lesze­relési módozatot s bebizonyította a szankciók­ alatt, hogy nem akar európai háborút és most a spanyol kérdésben éppen a minap tett tanúbi­zonyságot békeakaratáról. Szükséges azonban, hogy eltűnjenek azok a kétes európai helyzetek, amelyek ma a békét veszélyeztetik.

Next